Kárpátalja először adott otthont ennek a rendezvénynek — a múlt évben Tarpán (Magyarország) került sor a jeles eseményre — annak a megállapodásnak az értelmében, miszerint egyik évben Magyarország, a másikban pedig Kárpátalja szervezi a Jószomszédsági Napok rendezvénysorozatot.

A meghívott vendégek között főleg a határ menti önkormányzatok képviselői szerepeltek, de a civil szervezetek, a különböző társadalmi szervezetek is részt vettek a fesztiválon. Rahótól Kisszelmencig majdnem minden település képviseltette magát. Sátrakat állítottak fel, melyek az arany ősz színeiben pompáztak. Egyúttal bemutatták a legszebb mezőgazdasági termékeket is, valamint a falujukra legjellemzőbb ételkülönlegességekkel kínálták a vendégeket. Magyarországról is sokan eljöttek, hogy együtt szórakozzanak szomszédjaikkal.

Az ünnepélyes megnyitón elsőként Mihajlo Kicskovszkij köszöntötte az egybegyűlteket. A megyei tanács elnöke örömmel konstatálta, hogy Ukrajna és Magyarország között egyre gyümölcsözőbbé válik a jószomszédsági kapcsolat mind gazdasági, mind kulturális téren.

Dr. Szilágyi Dénes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke kihangsúlyozta: öröm részt venni olyan rendezvényen, amelyen egyaránt jól érzi magát mindenki.

Dmitro Tkacs, Ukrajna magyarországi nagykövete, valamint Vaszil Sepa, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke az együttműködés fontosságát emelték ki köszöntőikben.

A XVII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál megnyitóján Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke nyitóbeszédében elmondta: Ukrajna és Magyarország kapcsolatait a barátság, a jószomszédság és a kölcsönös megértés jellemzi. Kitért arra a szomorú esetre is, hogy közös ünnepük küszöbén valakik megpróbáltak árnyékot vetni a két ország között kialakult jó kapcsolatokra. Beregszászban magyar emlékműveket gyaláztak meg ismeretlenek: fáradtolajat öntöttek szobrokra, emléktáblákra. A tett felháborodást váltott ki mind a városlakók, mind a képviselőtestület körében.

Beregszászt s általában Kárpátalját a béke szigeteként tartották számon a nemzetiségek egymás mellett élését tekintve. Csak remélni lehet, hogy ez így marad még azt követően is, hogy ismeretlen tettesek magyar emlékműveket gyaláztak meg a Beregvidék központjában.

A szégyenletes cselekedetre szeptember 20-án hajnalban derült fény: sötét olajjal öntötték le Petőfi Sándor szobrát, a Szent István-mellszobrot, Rákóczi, Kölcsey és Esze Tamás emléktábláját.

A város közvéleménye megdöbbenéssel és felháborodással értesült az esetről. A civil szervezetek, valamint a politikai erők határozottan elítélték az emlékműgyalázást.

A rendőrség nyomozást indított az ügyben.

Felkértük Gajdos Istvánt, a város polgármesterét, az UMDSZ elnökét, hogy kommentálja az esetet:

— Felháborodással értesültem e gyalázatos cselekedetről. Megdöbbentett a dolog, hiszen béke és nyugalom honolt városunkban, s fel is háborított, hiszen nem kizárt, hogy nemzetiségi ellentéteket próbáltak valakik szítani a kárpátaljai magyarság szellemi és kulturális központjában.

Nem tudni, milyen megfontolásból cselekedett vagy cselekedtek azok, akik meggyalázták a szobrokat és emléktáblákat. Meglehet, hogy közrejátszottak ebben a budapesti események is, amikor szélsőségesek törtek-zúztak az utcákon és tereken, brutális módon megrohamozták a Magyar Televízió épületét, óriási anyagi és erkölcsi kárt okozva a közintézménynek, illetve az országnak.

Az is előfordulhat, valakiknek nem tetszett, hogy Beregszászban stabil, nyugodt a helyzet, a választásokat követően példamutató módon sikerült összefogni a városi tanács képviselőtestületét, egy olyan nagykoalíciót létrehozva, amelyben minden, a tanácsba bejutott politikai párt képviselve van.

„Érdekes” a dolog időzítése: alig néhány nappal azt megelőzően gyalázták meg a magyar történelem és kultúra emlékműveit, hogy Makkosjánosiban Ukrán—Magyar Jószomszédsági Napot tartottak. Lehetséges, hogy valakik így próbálták megtorpedózni a két szomszédos ország hagyományosan jó, baráti viszonyát, amely az évek, évszázadok során alakult ki.

Az ügyben a rendőrséghez fordultam, s ígéretet kaptam, hogy kiemelten kezelik azt. Örülök, hogy a magyarságszervezetek — így az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség — mellett a városban működő politikai erők is határozottan elítélték e cselekményeket.

Egyébként a városi tanács ülésén is megvitatjuk majd az ügyet.

— Én azért élek, hogy teljesüljenek az álmaim, és Önök az én álmaimnak a főszereplői — így köszöntötte vendégeit a mindenki által Pitkinként ismert Volodimir Balackij önálló színháza, a CLUB—9 megnyitóján szeptember 21-én Beregszászban. — Egy éve építem ezt a kis klubot, ami valójában kilenc arcú színház. Elsősorban a gyerekeknek nyújt szórakozást, de természetesen a felnőtteket is szívesen várom — tette hozzá.

A gyermekeknek szóló műsor a Happy Birtsday Club, melynek keretében a fiatalok három órán át felhőtlenül szórakozhatnak, játszhatnak, különböző vetélkedőkön vehetnek részt. Örülök neki, hogy a felnőttek is felfigyeltek rá, hiszen már nagykorú is döntött úgy, hogy nálunk, ezen a kedves, vidám helyen ünnepli meg a születésnapját.

A gyerekek számára rajz-, vers-, valamint fotóklub is működik, ahol különböző feladatokat kell teljesítenie a rátermett ifjúságnak.

Van Lélekfészek Club is, amely beszélgető foglalkozásokból áll. Itt budapesti szakemberek tartanak majd egész napos előadásokat az életről, a szeretetről, a boldogságról, a bölcsességről.

A színház egy újabb „arca” a Chaplin filmklub, ahol a kicsik meséket és kalandfilmeket, a felnőttek pedig elgondolkodtató filmeket nézhetnek.

Sok arca van még a színháznak, de azért nem részletezzük mindegyiket, hogy akit valóban érdekel, az látogasson el oda és szórakozzon kedvére.

A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány (KMOA) jóvoltából a Beregszászi járás négy tanintézménye, a Gáti, a Kaszonyi, a Bátyúi Középiskolák, illetve a Jánosi Líceum kapott korszerű számítógépeket. A tanintézmények közül elsőként a Gáti Középiskolába látogattunk el, ahol Román Erika igazgatónő fogadott bennünket.

— Az alapítványnak köszönhetően tizenkét számítógéppel lettünk gazdagabbak, valamint tizenkét számítógép-asztallal, illetve párnázott székkel. Az értékes és hasznos ajándékot személyesen az alapítvány igazgatója, Medvigy István adta át iskolánknak. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Szülőföld Alapnak, Zubánics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány elnökének, illetve Braun Bélának, a járási tanács elnökhelyettesének a segítségnyújtásért.

A komputerek természetesen nagyban növelik iskolánk technikai bázisát. Igaz, eddig is rendelkeztünk számítógépekkel, de a mostaniak sokkal korszerűbbek, és talán ami a legfontosabb: Internet-hozzáférés is biztosítva van számunkra. Az Internet pedig ablak a nagyvilágra, ami hatalmas előrelépés nemcsak tanintézményünk, hanem az egész falu tekintetében, hiszen naprakészek lehetünk mi, tanárok és a diákok is. Egy évre ingyenes az Internet-hozzáférés a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás révén, szintén a Szülőföld Alapnál nyert támogatásnak köszönhetően.

Gyerekek és tanárok egyaránt nagyon örülnek a számítógépeknek, hiszen megkönnyítik a munkájukat. A 10—11.-esek az órák keretein belül használják a számítógép-tantermet, de lehetőséget szeretnénk adni a kisebb tanulóknak is a csodagépekkel való ismerkedéshez. Vagyis az ötödik osztálytól délutáni szakkörökön tanítanánk a gyerekeket. Az érdeklődés, hála Istennek, nagy, a tanulók már alig várják, hogy leülhessenek a számítógépek elé. Természetesen a komputerrel való ismerkedés nem új a számukra, hiszen — mint ahogy említettem — eddig is voltak gépeink. Már tavaly is túljelentkezés volt a számítástechnikai szakkörre, és ez az idén is így van.

Felajánlottam a tanároknak, hogy használják ők is a számítógépeket, hiszen egyre gyakoribbak azok a módszerek, miszerint a tanórákat a számítástechnikai teremben CD-k segítségével tartják. Így most már lehetőség nyílt akár a biológia-, akár a kémia- vagy földrajzórákon élni a komputerek adta lehetőségekkel.

Végül el szeretném mondani, hogy a számítógépek mellett mezeket, futball-, illetve kosárlabdákat, stopperórát is kaptunk. Ezeket is a KMOA juttatta el a Szülőföld Alapból. Mint megtudtuk, a közeljövőben jelentősen bővül majd iskolai könyvállományunk, illetve az államnyelv oktatásához szükséges szótárakat is kapunk.

— Minden embert más-más alkotás érint meg — kezdi beszélgetésünket ifj. Hidi Endre, az ismert nagydobronyi képzőművész, keramikus, Hidi Endre fia, majd így folytatja: — Tudom, hiszen már kiskoromban a műhelyben tébláboltam, gyönyörködtem az édesapám által készített alkotásokban, magam is mindent kipróbáltam. Ezt követően egyáltalán nem volt meglepő, hogy az Ungvári Képző- és Iparművészeti Iskola kerámia szakára felvételiztem. Hála Istennek, sikeresen. Szobrászatot is tanultam, ami nagyon megtetszett. Egy vajdasági táborban figyelt fel a tehetségemre az egyik szobrász. Azt ajánlotta, hogy felvételizzek Budapestre, a képzőművészeti egyetemre. Második nekifutásra fel is vettek, most ott vagyok negyedéves hallgató szobrász szakon.

A kerámia ismerete jó alap a szobrászathoz, mondhatnánk, kiindulási pont. A kisebb figurák például közelítenek a kisplasztikához.

— Nagyon szeretek az agyaggal dolgozni, de ugyanakkor mindennel, ami a szobrászathoz szükséges. Így például imádok követ faragni, bronzot kiművelni, gipsszel dolgozni — mondja lelkesen beszélgetőpartnerem.

Ifjabb Hidi Endrétől azt is megtudom, hogy egy-egy alkotás elkészítésének ideje általában azon múlik, hogy van-e a művésznek ihlete.

— Van úgy, hogy estétől hajnalig elkészül egy kisplasztika. A női torzó az egyik kedvenc témám. De inkább figurális dolgokat készítek, olykor absztraktokat is.

Hogy mi lesz a tanulmányai befejezése után, egyelőre nem tudja megmondani, hiszen nehéz a pályán elindulni. Nem úgy működik, mint más szakmánál, hogy az egyetem elvégzése után valahová beáll dolgozni az ember. Ebben az esetben az elinduláshoz magának a pályakezdőnek kell összehoznia egy műhelyt, beszereznie a szerszámokat. S mint megtudom tőle, Magyarországon sem lát valami sok lehetőséget. Nincs kizárva, hogy tanulmányai befejezése után hazajön.

— Sajnos mai, modern világunkban az emberek nem igazán igénylik a szobrokat, kerámiákat, de azért van egy réteg, amelyik szereti. Akit érdekelne, annak nincs rá pénze, akinek viszont pénze van, azt nem érdekli — jegyzi meg.

— Egyébként sokba kerül egy-egy alkotás?

— Mindegyiknek más-más az ára. Ötezer forinttól ötmillióig.

Biztosan felmerül a kérdés az olvasóban, hogy mit lehet ötmillióért megkapni? Például egy nagyobb bronzszobrot. Hiszen az anyag, valamint az öntése is nagyon drága, munka is van vele bőven.

És igen, erre is van igény, igaz nem magánemberek részéről. Általában városok rendelnek meg köztéri szobrokat.

Kívánjuk, hogy ifj. Hidi Endrének is legyenek hasonló megrendelései.

A konzulátusokon mindent rendben találtak

A magyar Országgyűlés 1992-ben fogadta el az adatvédelmi törvényt a világon szinte egyedülállóan úgy, hogy az adatvédelem és az információszabadság egy törvénybe került és egy ombutsman feladatává tette a két alkotmányos jog felügyeletét.

Dr. Péterfalvi Attila ’81-től dolgozik jogászként. Az adatvédelemmel ’88 óta foglalkozik. Fő állásban polgári jogot tanít az államigazgatási karon, emellett adatvédelmi szemináriumokat vezet a Károli Gáspár Református Egyetem, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. 2001-ben választotta meg a magyar Országgyűlés hat évre adatvédelmi biztossá.

Az ombutsman a napokban Kárpátalján járt, hogy ellenőrizze a schengeni információs rendszer adatvédelmi vonatkozásait. A schengeni csatlakozás kapcsán megtekintette a vízumkiadási felkészültséget, annak jogi, technikai részét.

Júniusban Kijevben, most pedig az ungvári, illetve a beregszászi konzulátusokon vizsgálták, hogyan történik az adatfelvétel, kinek milyen jogosultságai vannak, hogyan történik a schengeni információs rendszerben az adattovábbítás stb.

— Sem az ungvári, sem a beregszászi konzulátuson nem tapasztaltunk hiányosságot. Egyértelműen pozitív volt a vizsgálat eredménye — mondta az adatvédelmi biztos.

Dr. Péterfalvi Attila ugyan célirányosan a konzulátus adatkezelésének vizsgálata miatt látogatott vidékünkre, de itt-tartózkodása során tájékoztató megbeszélést folytatott Gajdos Istvánnal, Beregszász polgármesterével. Elsősorban természetesen az Ukrajnában működő adatvédelemről és információszabadságról érdeklődött.

— Felajánlottam a polgármester úrnak: amennyiben igény lesz rá, tájékoztatást tudok adni a magyarországi önkormányzati adatkezelés gyakorlatáról, hiszen az éves parlamenti beszámolóimban külön fejezetben foglalkozom ezzel a kérdéssel. De a személyes adatok kezelése, a testületi ülések nyilvánossága, a különböző pályázatok elbírálása ügyében is szívesen megosztom tapasztalataimat — mondta többek között a sajtótájékoztatón az adatvédelmi biztos.

Diplomás vendéglátók várják a látogatókat

— Legfőbb célunk, hogy a Felső-Tisza-vidéken fejlesszük a turizmust. Ebben az évben tervbe vettük azoknak a turista útvonalaknak a felújítását, amelyek a szovjet rendszer alatt feledésbe merültek. Tehát mind a belső-ukrajnai, mind a külföldi — főleg a magyarországi — turistáknak azokat a területeket szeretnénk megmutatni, amelyek valamikor Magyarországhoz tartoztak. A csoportokat végig szeretnénk vezetni azokon az Árpád-vonali erődítményeken, valamint egyéb útszakaszokon, amelyek még járhatóak. Így megtekinthetik például azokat a helyeket, ahol a magyar katonák védték az országot.

Hála Istennek a programok elkészültek. A Közlekedési és Gazdasági Minisztérium segítségével, pontosabban Gérnyi Gábor főosztályvezető közreműködésével sikerült nekünk is beindítani a falusi turizmus oktatási programját. Nyáron le is vizsgáztak „tanulóink”, így már a vállalkozó szellemű técsői 21 család is diplomás vendéglátó. Nagy öröm számunkra, hogy ezután hozzáértően fogják művelni ezt a szakmát. Reményeink szerint egyre többen döntenek majd úgy, hogy részt vesznek a képzésen. Ez természetesen nagy lehetőség az itteniek számára, hiszen a magyarországi tanárok által immár kapcsolatokat is szereztek, ami nagyban elősegíti az indulást.

A diplomás vendéglátók elérhetőségét az érdeklődők honlapunkon találhatják meg, amennyiben úgy döntenek, hogy a Felső-Tisza-vidéken kívánják eltölteni jól megérdemelt szabadságukat.

Terveink között szerepel a gyertyánligeti magyarságot is bekapcsolni ebbe a programba, hisz, mondanom sem kell, az ottani környezet szintén igazi turistacsalogató. Ezzel némi jövedelemhez jutnának a családok. Itt, helyben, szülőfalujukban megtalálhatnák a megélhetés forrását.

Ezenkívül azt is fontosnak tartjuk, hogy ne felejtsék el anyanyelvüket, ami nélkülözhetetlen a magyarországi vendégek fogadásánál. Így a magyar nyelv ápolására inspirálnánk azokat a családokat, ahol már-már feledésbe merült őseik nyelve.

Egy tábort is szerveznénk, amelynek keretében a Tisza-túra Técsőről indulna. Az útvonal már ki is van jelölve, de azt is meg tudjuk oldani, hogy a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásánál végig a határvonalon húzódjon.

Az idén gyakorlatilag nem volt alkalmunk turistákat fogadni, de ha minden jól megy, jövőre egymásnak fogják adni a kilincset Técsőn.

Sütő Kálmán szülőházánál egykori tanítványai, költőtársai, barátai emlékeztek az együtt töltött évekre, közösen átélt élményekre.

— Ma nemcsak a költőre, hanem a falu polgármesterére is emlékezünk — hangsúlyozta Dupka György, a MÉKK elnöke, aki ígéretet tett a halálra készülő költőnek, hogy nem fogják elfeledni.

Csizmár Béla a költészet értékét emelte ki beszédében. „Legyünk büszkék arra, hogy a magyarság képes ilyen személyiségeket világra hozni, nevelni és formálni” — mondta a Beregszászi Járási Tanács elnöke.

Az emléktábla-avatást követően más, nem kevésbé fontos, történelmi jelentőségű eseményeknek is részesei lehettek a jelenlévők. E napon nyitották meg az érdeklődők előtt a Somi Irodalmárok Múzeumát, Kárpátalja első ilyen jellegű magyar intézményét. A múzeum létrehozásában és kialakításában kimagasló érdemei vannak Deme Ibolya könyvtárosnak és Kovács Irmának, a helyi iskola könyvtárosának, akik fáradságos munkával felkutatták és összegyűjtötték a somi költők — Kecskés Béla, Sütő Kálmán, Balogh Balázs és Somi Nagy Zoltán — kéziratait, csoportosították és rendszerezték a munkásságukhoz kapcsolódó dokumentumokat, tárgyi emlékeket. A költségek finanszírozásához hozzájárult az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség is.

A múzeum avatószalagjának átvágását megtiszteltetésként értékelő és vállaló Horváth Sándor költő, az UMDSZ OT alelnöke elismeréssel szólt a könyvtárosok munkájáról, akik az értelmiség közül a legnehezebb, néha megalázó körülmények között, de nagyon hasznos küldetést teljesítenek.

— Ez a szolgálat legalább olyan fontos, mint a hit megtartása vagy a tudományokban való elmélyülés az iskolákban — mondta Horváth Sándor. Tőle tudtuk meg Sütő Kálmánnak egy olyan érdemét, amely messzemenően kiemeli a költőt kor- és pályatársai közül. Ő volt ugyanis, aki kötetének honoráriumát fiatal pályakezdő irodalmárok istápolására ajánlotta fel, mert már akkor a jövőre gondolt s tudta: a jövő, a remény akkor valósulhat meg, ha a fiatalokat felkarolják.

A múzeum első vendégei örömmel szerezhettek tudomást arról is, hogy vidékünkön elsőként a somi könyvtárban biztosítottak Internet-hozzáférést a látogatóknak.

dr. Erdélyi Géza: „Az igazság szabaddá tesz bennünket”

1996. július 9-én Révkomáromban választották a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökévé dr. Erdélyi Gézát, aki a Magyar Reformátusok Világszövetségének alelnöke is. A püspök úr részt vett a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóján, ahol beszédének vezérmotívuma ez volt: „Ne félj!”…

— Igen: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézsaiás 43,1) Ez volt az én vezérlő igém egy életen át, és ma is azt vallom: ha az ember felismerte az igazságot, azt ki kell mondani. Az igazság szabaddá tesz bennünket, s ahol szabadság van, ott a lélek, ahol lélek van, ott nincs félelem.

— Hány lelket számlál a Szlovákiai Református Egyház?

— A mi református egyházunk 110 ezer lelket számlál. Ebből kb. százezer a magyar és tízezer a szlovák ajkú. Már a magyar református egyház megalakulása idején is volt egy kis szlovák csoport keleten, a Rákóczi-birtokokon. Ott szlovák nyelven tartjuk az istentiszteletet. Én magam is szlovákul beszélek, ha oda látogatok, és ugyanúgy gondozom őket, mint a magyar ajkúakat. A két kis szlovák egyházmegyében is vannak magyarok, s ahol lehet, magától érthetően velük magyarul érintkezem. Vallási alapon tehát semmiféle diszkrimináció nem folyik. Jó példát szeretnénk szolgáltatni az államiaknak, akik nem nagyon fogékonyak erre.

— A Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóján az erősítésről is szó esett. Hogyan értékeli, ezek a találkozók mennyire szolgálják az elszakított nemzetrészek erősödését?

— Egészen bizonyos, hogy szolgálják, és nem kis mértékben. Ezt, minden konkrétumtól eltekintve, abban is le lehet mérni, hogy amikor szóba került, hogy ismét lesz világtalálkozó, nem a lelkészek mozdultak meg először, hanem a hívek, az egyháztagok. Táguló világ ez, már nem csak a Kárpát-medencét öleli át, hiszen itt voltak a tengerentúliak is. Egymással találkozni, beszélgetni, ismerkedni jó. Mindenképpen szükséges és nem szabad abbahagyni.

— Nem mellékes színhely ez, hisz a Bocskai-felkelés fővárosa volt Kassa. Itt írta a fejedelem a második végrendeletét, azt a gyönyörű végrendeletet, melyben egységre és egymás vállalására szólította fel Magyarország népeit és Erdélyt. Azonkívül a Rákóczihoz kapcsolódó események is fontosak számunkra. A templom mögötti Rodostó-udvarban idén állították fel az életnagyságot meghaladó Rákóczi-szobrot. Bocskai, Rákóczi és 1956 — mindháromnak nagyon komoly üzenete van.

— Az egységet hangsúlyozta az imént. Milyennek mondható napjaink egysége?

— Küzdelmesnek, ha szép szót akarok használni. Nem teljesen igaz, hogy magyar átok a széthúzás, van másoknál is. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy mindig voltak olyanok, akik széthúztak, és nem csak nálunk, magyaroknál. Van széthúzás másoknál is, de nálunk felnagyítva van jelen, mert örökké ezt emlegetik, az összefogást viszont kevésbé. Talán nem is véletlenül van így. Ma is vannak, akik nem hívei az egységnek. Sőt. Egyre világosabban látható, hogy egyesek programszerűen tesznek ellene, és nem kívülállók, hanem nemzetbeliek. Ezekkel meg kell küzdeni. Én azt mondom, nagyon komolyan kell venni, de túl sok időt elfecsérelni a szirénhangokra nem szabad. Meggyőződésből és tapasztalatból is: legjobban akkor tesszük a dolgunkat, ha valóban a dolgunkat tesszük. A mellékzörejekre, akármilyen kellemetlenek, néha megalázóak, nem kell olyan nagyon odafigyelni, hiszen ha van cél, annak érdekében kell cselekednünk, nem pedig az elhárító és védekező akciókra pazarolni az erőnket.

Humoreszkíró, színházi rendező, színész. A Beregszászi Művelődési és Szabadidőközpont és a Beregszászi Népszínház igazgatója volt nyugdíjaztatásáig. 1952-ben elvégezte a Munkácsi Tanítóképzőt, tanítói képesítést szerzett, egy évet Nagyberegen élt.

Ezt követően a Beregszászi Járási Kultúrház igazgatójává nevezték ki, itt lett rendezője a beregszászi színjátszó csoportnak, amely 1959-ben Kárpátalján elsőként kapta meg a Népszínház (kiváló együttes) címet. Közben az Ungvári Állami Egyetem filológiai karán orosz szakos tanári diplomát szerzett. 1953-tól a Népszínház vezetője, a beregszászi járási KMKSZ, majd a MÉKK alapító tagja. Tagja az Ukrán Színművészeti Szövetségnek, 1963-ban megkapta az Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója címet. 1992-ben Erzsébet-díjas lett, illetve a határon túli Sylvániai-díj birtokosa. 1992-ben Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya c. kisregényét átdolgozta színpadra, rendezésében a Népszínház nagy sikerrel mutatta be. A darabbal Budapesten is felléptek. Kilenc színpadi művet fordított oroszból és ukránból magyarra és vitte színre társulatával. Több műsorgyűjteményt állított össze a magyar színjátszók részére, amelyek a Kárpáti Kiadó gondozásában jelentek meg. Kezdeményezője volt a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata életre hívásának, a hivatásos színésznövendékek útját istápolta nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg Budapesten él. A Kárpátaljai Szövetség vezetőségének tagja. Az Együtt szerzői és baráti köréhez tartozik.

Fontosabb művei: Színfalak előtt, mögött, nélkül. Epizódok a Beregszászi Népszínház történetéből. Ungvár—Budapest, Intermix Kiadó, 1995; Davaj, davaj. Humoros írások. Beregszász—Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2000; Ki hitte volna? Komor humor letűnt korból. Ungvár—Budapest, Intermix Kiadó, 2002.

BALESETI STATISZTIKA

Úgy harminc évvel a szovjet birodalom bukása előtt — nem először és nem utoljára — Ungvárra kellett utaznom, a művelődési dolgozók megyei értekezletére. Újdonsült gépkocsi-tulajdonosként ez volt az első hosszabb utam a saját kocsimmal. (...)

Az értekezlet után a kevésbé forgalmas, Bátyú községet érintő úton indultam el hazafelé... (...)

Kellemetes érzéseim abban a pillanatban elillantak, amikor egy baleset színhelyére érkeztem, amely a Szernye-mocsár egyik patakocskáján átívelő híd előtt történt.

Amint kiugrottam a kocsiból, borzalmas látvány tárult elém: az út menti árok partjára sodródott motorkerékpár mellett vértócsában, eszméletlenül hevert annak vezetője, a teherautó mellett pedig egy elsápadt arcú férfi állt remegve.

Felmérve a helyzetet, első gondolatom az volt, hogy a nyilván nagy sebességgel haladó motorkerékpár vezetője az élesen balra kanyarodó országúton elvesztette uralmát a jármű fölött, így az belefutott a vele szemben szabályosan közlekedő tehergépkocsi oldalába.

Közben a helyszínre érkezett egy Nagydobrony felé tartó kerékpáros is. Á sérült motoros élt, s lélegzetén erősen érződött az alkohol szaga. Ettől függetlenül — természetesen — mindhárman mielőbb segíteni akartunk a szerencsétlenen.

De hogyan? Hozzányúlni nem mertünk, mert attól féltünk, ha megmozdítjuk, még nagyobb bajt okozunk.

Végül úgy döntöttünk, hogy a kerékpáros gyorsan folytatja útját és Nagydobronyban értesíti a milíciát vagy a mentőket, én pedig Bátyúból próbálom telefonon értesíteni a beregszászi járási milícia ügyeletét.

Így is történt. A községházáról telefonáltam. A vonal másik végén a szolgálatos altiszt jelentkezett.

— Egy balesetről szeretnék bejelentést tenni — hadartam a kagylóba minden bevezető nélkül.

És ez — hiba volt. Az ügyeletes azon nyomban rendre utasított.

— Várjunk csak, várjunk! Először is: kivel beszélek?! — kérdezte fontoskodva.

Elszégyelltem magamat, aztán megmondtam a nevemet, még apám nevét is, ahogy az a szláv szokás szerint dukál.

— Hány éves ön? — hangzott a következő kérdés.

Furcsállkodás ide vagy oda, azonnal közöltem a koromat, foglalkozásomat s hogy honnan telefonálok, hogyan kerültem oda.

Miközben az altiszt az általam mondottakat lekörmölte, egy magasabb rangú tiszt vette át a telefonkagylót.

„Te jó ég! Ha mindent újra el kell ismételnem, a sérült meg is halhat” — gondoltam kétségbeesetten.

Nem így történt. A tiszt nem becses személyemre, inkább a baleset körülményeire volt kíváncsi. Figyelmesen meghallgatott, s némi gondolkodás után megkérdezte:

— Pontosan hol történt a baleset?

Elcsodálkoztam a kérdésen és megismételtem:

— Mint mondtam, a Nagydobrony—Bátyú közötti országúton.

— Jó, jó, de az útnak melyik szakaszán? — firtatta a főhadnagy.

— Ezt is mondtam: közvetlenül a híd előtti kanyarban.

A tiszt hangja érezhetően megkeményedett:

— Engem az érdekel — mondta kimérten —, hogy a baleset az ungvári vagy a beregszászi útszakaszon történt-e?!

Ekkor jutott eszembe, hogy a két járás ezen az útszakaszon határos egymással. Azonnal „kapcsoltam”:

— Ha jól tudom — mondtam —, a híd melletti szakasz még az Ungvári járáshoz tartozik.

— Na látja, ez a lényeg! — örvendezett a tiszt. Aztán hozzátette: —Tudja mit? Ne törődjön vele, felejtse el az egész ügyet!

— Tessék?? — értetlenkedtem.

— Foglalkozzon vele az ungvári milícia, ha egyszer az ő járásuk területén történt a baleset!

— De hisz emberéletről van szó! — erősködtem.

— Az lehet, de ez a dolog akkor se rontsa a mi járásunk baleseti statisztikáját! Remélem, megértett? — és ezzel a készülék elnémult.

Én is. Nem tudtam szóhoz jutni.

Újabb súlyos közúti baleset történt a múlt héten. Ezúttal az Ilosvai járásban okozott tragédiát a karambol. Dunkovica település közelében egy VAZ-2101 típusú Lada durrdefektet kapott, s vezetője nem tudta saját sávjában tartani a kocsit. Áttért a másikba, ahol egy Ford Transit mikrobusznak csapódott.

Hárman a helyszínen belehaltak sérüléseikbe, négyen pedig a munkácsi, illetve az ilosvai kórházba kerültek különböző törésekkel.

A megyeszékhelyen is baleset történt. Egy Opel egy kerékpárost gázolt el, majd előbb egy, az út szélén parkoló Mazdának, azután pedig egy Nissannak ütközött. A karambolozó járművezető elmenekült a helyszínről. Annyit tudni, hogy az autó egy 50 éves beregszászi nő nevén szerepel.

A kerékpáros egyébként kéztöréssel, zúzódásokkal ugyan, de megúszta a balesetet.

Három csaló (egyikük nagyszőlősi, másikuk szőlősvégardói, a harmadik pedig ungvári lakos) egy kombájnt tulajdonított el rafinált módon egy nagyszőlősi járási lakostól. Előbb a gép papírjait kérték el, majd törvénytelenül magukra jegyeztették azt be.

A pórul járt farmer a rendőrökhöz fordult segítségért. A kára 125 ezer hrivnya.

A gazdasági bűncselekmények ellen harcoló megyei főosztály munkatársai visszaéléseket tártak fel az egyik járási állami közigazgatási hivatalnál. Kiderült, hogy ennek hivatalnokai a természeti csapások következményeinek felszámolására kapott 3 millió hrivnya költségvetési pénzt három községi tanács és a járási közigazgatás között osztották szét. Ráadásul fiktív tartozás fedezésére költötték el azt, pedig az adott községi tanácsok nem tartoztak javítási-építési munkálatok költségeiért.

Az ügyben bűnvádi eljárás indult.

A Munkácsi Járási Tanács egyik képviselője a minap éjszaka zajra lett figyelmes lakásának ajtaja előtt. Amikor kinézett, két üvegedényben szürke, folyékony anyagot látott ott, ami gyanúja szerint higany volt.

A képviselő tájékoztatta az esetről a rendőrséget. Az anyagot szakértők vizsgálják. Keresik, honnan származik, s kik vitték a helyszínre.

A csapi vasúti rendőrőrs épületében őrizetbe vették azt a férfit, aki 1500 hrivnyával akarta jobb belátásra bírni azt a rendőrt, aki felesége ügyében nyomozott. Ez utóbbi megsértette a fémhulladékkal való kereskedelem szabályait.

Az illető ellen bűnvádi eljárás indult.

A minap késő délután Ungváron, a Minaji utcán két suhanc megtámadott egy 71 éves nyugdíjast. A fiatalok elvették táskáját: bizonyára azt gondolták, hogy értékes dolgok vannak benne. Ez igaz is, hiszen a szerszámok, amiket elraboltak az idős bácsitól, számára valóban nagy értéket képviseltek...

A rendőrök forró nyomon indulva gyorsan a suhancok nyomára bukkantak. Kiderült, hogy két helyi iskolás a támadó.

A napokban egy férfi jelentkezett be az egyik nagyszőlősi hotelbe. Csak később derült ki, hogy a 30 éves uhljai (Técsői járás) férfi nem a legjobb vendégek közül való. Reggel ugyanis angolosan távozott. Ráadásul nem csupán fizetni „felejtett el”, hanem még egy külföldi tévét is magával vitt a szobájából. Az okozott kár eléri az 1 800 hrivnyát.

 Fegyverrel a taxis ellen

A megyeszékhelyen a napokban éjfél körül egy fiatalember állította meg azt a taxit, amelynek volánjánál egy 31 éves helyi férfi ült. Az illető a Kapos utcában, a benzinkút közelében hirtelen a vezetőre támadt és pénzt követelt tőle. A nyomaték kedvéért még fegyvert is fogott rá.

Ki tudja, mivel végződött volna a dolog, ha a benzinkútnál egy rendőr észre nem veszi a fegyveres támadót. Azonnal értesítette kollégáit, akik a taxi után indultak. Amikor az idegen észrevette őket, menekülésre vette a dolgot, közben még fegyverét is elhagyta (ez utóbbi egyébként egy Junker típusú légfegyver volt).

Azonban nem jutott messzire. S most bíróság előtt kell felelnie tettéért az egyik vállalat 28 éves vagyonőrének.

 12 éve adta el fiát

A munkácsi rendőröknek sikerült fényt deríteniük arra a bűncselekményre, amely 12 évvel ezelőtt történt. Egy 17 éves fiatalembert állítottak elő, akinél semmiféle dokumentum nem volt. Később kiderült, hogy a szerencsétlent 5 éves korában szülei eladták egy cigánynak, aki Moszkvába vitte s koldulásra kényszerítette.

 Lezuhant a repülő

Kijev megye területén lezuhant egy L-200 típusú repülő. A kisgépet az egyik dnyipropetrivszki sportklub bérelte. A légijármű fedélzetén négyen utaztak. A katasztrófa következtében midannyian meghaltak. Égési sérüléseket szenvedett az a férfi is, aki a földre zuhant égő gépet próbálta oltani.