Megemlékezések világszerte

’56, Te csillag!

Az elmúlt napokban méltatták az 1956-os szabadságharc és forradalom 50. évfordulóját az egész világon. 1956. október 23-án forradalom és szabadságharc vette kezdetét Magyarországon a diktatúra és a szovjet megszállás ellen, amely a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10—11-én. A kiváltó okokat és az előzményeket nagyon sokan személyesen élték meg, és napjainkra már a fiatalabb korosztály számára is ismertek. Az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakra a sztálini terror volt jellemző. A magyar társadalmat átitatta a szabadságvágy és a totalitárius rezsim felváltásának igénye egy demokratikusabb rendszerrel. A sztálinista rezsim magyarországi kiszolgálói kétségbeesetten igyekeztek megtartani jogtalanul szerzett hatalmukat, és ennek érdekében saját népükkel szemben a Szovjetuniótól kértek és kaptak segítséget. Az akkori világpolitikai status quo fenntartása érdekében a szovjet támadás november 4-én 4 órakor vette kezdetét, és 5 órakor már az ungvári rádió Nyílt levél a dolgozó magyar néphez címmel közleményt sugárzott, amelynek aláírója Kádár János volt.

A haladó nemzetközi világ közvéleményét mélyen megdöbbentette a szovjet intervenció, és világméretű szimpátiaakciókra került sor, amelyek azonban sajnálatos módon nem állíthatták meg a totalitárius világhatalom tankjait. Eisenhauer amerikai elnök október 31-i beszédében a magyar nép iránti csodálatának adott hangot. Ugyanakkor az USA és a nyugati államok a 3. világháború rémétől tartva nem vállalták fel a magyar forradalom és szabadságharc katonai támogatását. Világpolitikai szempontból a másik legnagyobb jelentőségű esemény ezekben a napokban a szuezi válság volt, amely sajnos részben elvonta a nyugati világ figyelmét a magyarországi eseményekről.

Az 1956. október 23-án kitört szabadságharc a mindent elsöprő szovjet túlerő és a magyarországi pártvezetés híveinek nyomása alatt elbukott. Győzelmük azonban történelmi mértékkel pirruszi volt. A palackból előtörő szellemet már soha nem sikerült visszazárni. Az, ha lassan is, de hatalmába kerítette, s mintegy három évtized elteltével maga alá is temette a totalitárius világrendszert. A magyar hazafiak és a demokratikus társadalomért küzdők azonban súlyos árat fizettek elveikért. A következő 3 évben több mint 230 embert akasztottak fel a forradalomban való részvételért, több mint 20 ezret börtönöztek be, 13 ezret internáltak. A forradalomban elesett 3652 magyar és 640 szovjet állampolgár. A sebesültek száma magyar oldalról 19226, míg orosz oldalról 1251 fő volt. Negyedmillió magyar hagyta el az országot, menekült Nyugatra.

A munkácsi járási Szernye község óvodájának élén szeptembertől új vezetőnő áll. Nagy Tímea fiatal óvodapedagógus a „bársonyszéket” egy tapasztalt, a gyermekek sorsát szívén viselő kollégától, Séra Ágnestől „örökölte meg”, aki nyugdíjba vonulásáig 31 éven át dolgozott óvónőként, sok éven át vezető beosztásban. Érthető, hogy ennyi idő alatt volt alkalma megtapasztalni a gyermekintézmény irányításának jó és rossz oldalait egyaránt. Ez alatt az idő alatt a szernyei óvoda szép és kevésbé kellemes napokat is megért. Ezekről beszélgettünk Séra Ágnessel.

A több mint három évtized sokszor keményen próbára tette az óvónő türelmét, kitartását, ennek ellenére a legrosszabb időszakról is szép emlékeket őriz. Azt mondja, nem mindig volt könnyű kikeríteni a konyhára valót, a tüzelőt, de ezek az évek, hála Istennek, elmúltak, s ma már mindent megkapnak a gyerekek, amire szükségük van. Az étkeztetéssel nincs gond, az ellátás kitűnő. Két hűtőszekrény van színig élelmiszerrel, mindennap hús, hal, tej, tejfel, túró kerül a kicsik elé.

A gyermekintézmény technikai felszereltsége is irigylésre méltó: porszívó, automata mosógép könnyíti a személyzet munkáját, a gyerekek szórakozását színes televízió, magnó, kényelmüket pedig szőnyegek, szép ágynemű, kellemes, tiszta környezet biztosítják.

Bár az időjárás már egyre intenzívebben adja tudtunkra, hogy közelednek a „nem szeretem napok”, a szernyei óvodában ez nem okoz fejtörést. Még javában sütött a nap, amikor a gondos házigazdák már felkészültek a téli tüzelésre. Igaz, egyelőre cserépkályhával fűtenek, ám a községi tanács ígéri, hogy amint lehetőség adódik, a gázt is bevezetik az épületbe.

— A tanácstól mindig megkaptuk a kért támogatást, s a mostani fiatal polgármesterünk is ellátja az óvodát minden szükségessel. Ritka, hogy ennyire törődjenek a gyerekekkel. A szülők részéről nagyon sok segítséget kaptunk, s remélem, így lesz ezután is. Például zöldséget, gyümölcsöt egyáltalán nem kell venni, mert mindig hoznak a szülők. Naponta 1 hrivnya 50 kopijkával járulnak hozzá az étkeztetéshez, ami a teljes összegnek csupán a 30 százaléka — magyarázza.

Séra Ágnes egyetlen fájó pontként azt említi, hogy kevés a játék az óvodában. Sajnos, pénzt nem nagyon kapnak rá. Szerencsére, a református lelkész, Béres László segíti az intézményt, rengeteg puzzle-lel látta már el az óvodát. Emellett Kovács Sándor tiszteletes is időről időre megajándékozza a gyerekeket játékokkal.

A jelenből szép lassan visszakanyarodunk a múltba, a kezdetekhez. Megtudom, hogy az 1989-ben épült 90 férőhelyes óvoda eleinte teljes létszámmal működött. ’96 táján rossz időszak következett: sorra zárták be az óvodákat, mert se tüzelő, se pénz nem volt. Ez jellemezte az egész Munkácsi járást. Csak 2002-ben nyitották meg újra, először egy csoporttal. Egy teremben tartották a foglalkozásokat és ugyanott aludtak is a gyerekek, mert csak azt tudták felfűteni. 2003-ban az Illyés Közalapítványnak és egyéb támogatásoknak köszönhetően csempekályhákat állíttattak, így lehetőség nyílt még egy csoport indítására.

— Szerettem volna, ha látja, mennyi játék volt itt régen. Maguk az itt élő emberek is hibásak abban, ami történt, mert mindent elvittek, semmi nem maradt. Az üres udvar fogadott, amikor újra meg akartuk nyitni az óvodát. Otthonról hoztam el a terasz csövét, abból csináltattam hintákat — emlékezik vissza.

Séra Ágnes arról a nagyszabású munkáról is beszámol, amit még nyugdíjba vonulása előtt sikerült elvégeznie, így nyugodt lélekkel adta át a vezetést. Elmondja, hogy tavaly hatezer hrivnyát kaptak nagyjavításra. Szépen rendbe tették az épületet, lefestették az ablakokat, ajtókat, kitisztíttatták a szennyvízcsatornát, rendbe hozták a vécéket. Bojlert vettek, új, hideg-melegvizes csapokat szereltettek fel, aminek köszönhetően most már télen is meleg vízben moshatják a kezüket a gyerekek.

Harmincegy év gyermekek között — hosszú idő. Különösen fárasztó az óvónők munkája a mai világban, amikor a fiataloknak egyre fogy a türelmük, egyre kevesebb időt szánnak a csemetéikkel való foglalkozásra. Séra Ágnes szerint egyesek, ha közelebb lenne a szülészet, rögtön onnan az óvodába vinnék gyermeküket. Nem csoda: ilyen óvónők „keze alá”, mint Séra Ágnes volt 31 éven át, szívesen adja az ember legféltettebb kincsét is.

 Kamilla gyógyszertár — patika a tiszaháti betegek szolgálatában

Első kézből

Elakadtak a magyar—magyar tárgyalások?

— Először is azt szeretném üzenni az alelnök úrnak, hogy nem illik elhallgatni dolgokat és féligazságokat mondani, csúsztatni, mert az nem a bizalom erősítését szolgálja, hanem ellenkezőleg! Inkább el kell ismerni a hibákat, tanulni azokból, hogy ne lépjünk rá még egyszer ugyanarra a gereblyére… Meggyőződésem ugyanis, hogy amennyiben tavaly elfogadják békejobbunkat, s tárgyalóasztalhoz ülünk, az ukrajnai magyarság nem veszítette volna el parlamenti képviseletét, s pártjaink nem veszítettek volna el annyi „magyar” szavazatot!

Ami a márciusi választásokat követő időszakot illeti, csak emlékeztetni szeretném az alelnök urat, hogy először mi mentünk el a KMKSZ-székházba, mi tettünk korrekt együttműködési javaslatokat, amelyek az egész kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálták volna. Önök akkor ezt elutasították, s csak Beregszászra, illetve a járásra korlátozták volna az együttműködést. Ezt viszont abban a pillanatban nem tudtuk elfogadni, mivel mi a kárpátaljai magyarság egészében gondolkodtunk, közös fellépést szerettünk volna minden magyarlakta közigazgatási egységben.

— Így van! Amikor mind a KMKSZ, mind az UMDSZ a koalíció részévé vált a különböző szintű tanácsokban, mi újabb együttműködési javaslattal álltunk elő. Javasoltuk például az Ukrajnai Magyar Egyeztetőtanács létrehozását, szorgalmaztuk a közös frakció létrehozását a megyei tanácsban, sürgettük, hogy dolgozzunk ki közös fejlesztési tervet a kárpátaljai magyarság felemelkedése, magyarlakta településeink fejlesztése érdekében, függetlenül attól, hogy melyik magyar párt ért el jobb eredményt az adott járásban, városban, községben.

Ennek nyomán el is indult egy biztató folyamat, egy közeledés a két magyarságszervezet között. Többször is tárgyalóasztalhoz ültünk, s remény volt rá, hogy sikerül megegyeznünk. Legutóbb mi jártunk a másik szervezetnél. Ekkor azzal váltunk el, hogy szeptember végén Beregszászban, a polgármesteri hivatalban találkozunk újra, hogy folytassuk a megbeszéléseket. Azóta immár egy hónap is eltelt, ám, sajnos, a KMKSZ vezetői valahogy elfoglaltak, nem érnek rá ...

S különösen szomorú, hogy közben az UMDSZ-t próbálják meg a tárgyalások kerékkötőjeként beállítani...

Október 16-án a HTMH-ban ülésezett a Szülőföld Alap Regionális, Területfejlesztési és Önkormányzati Együttműködési Kollégiuma. A rendezvényt Petróczi Sándor, a HTMH elnöke nyitotta meg. Ezt követően dr. Orova Márta, a Kollégium elnöke ismertette a 2006-os évi felhívásra beérkezett pályázatok elbírálására vonatkozó irányelveket, amelyeket a Szülőföld Alap Tanács fogadott el július 13-i ülésén. Ezek szerint az elbírálás és értékelés során a társadalmi hatások bemutatása előnyt jelent a pályázó számára. Kerülni kell a pályázati összeg elaprózódását, prioritást kap az összefogást ösztönző pályázati anyag. Egy pályázati célhoz egy érvényes pályázat tartozhat stb.

Egyébként az önkormányzattal kapcsolatos szakmaspecifikus felhívásra Kárpátaljáról heten jelentkeztek, összesen 11 pályázatot nyújtottak be, amelyekből 9 pályázat részesült összesen 11 millió forint támogatásban. A Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása az UMDSZ támogatásával tovább folytathatja a magyarlakta települések nagyközösségeit érintő, részükre különböző hasznot hozó és értékteremtő falunapok, a címer-zászló (eddig 69 település kapta vissza ősi címeres zászlaját!) és a felnőttoktatási projektek megvalósítását. Az „Internetet minden településnek, magyarságintézménynek: Kárpátaljai magyar E-centertelenet” elnevezésű, nagy sikernek örvendő (ez év áprilisától már több mint százhúsz intézményt kötöttek be a hálózatba!) KHÖT-projekt további támogatásának ügyével ezentúl a Szülőföld Alap Regionális, Gazdaságfejlesztési és Informatikai Kollégiuma foglalkozik. Erre a célra külön tízmillió forintot zároltak. A testület munkájában részt vett Dupka György, az UMDSZ alelnöke, a KHÖT felelős titkára.

Hetek óta lázban égtek a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola első évfolyamos hallgatói: izgatottan várták a gólyabált. A rendezvényt — hagyományosan — a negyedikesek, az UMDSZ munkácsi ifjúsági szervezetének tagjai szervezték az elsősök számára.

Mint tudjuk, az ismeretlen mindig félelemmel tölti el az embert, ezért az „új” diákok szerettek volna minél többet megtudni a gólyabálról. Azonban bármerre puhatolóztak, semmi érdemlegeset nem tudtak meg. Egyet tehettek: várták a nagy napot.

A főiskola magyar csoportjai, a tanárok és vendégek színes, élvezetes showműsor szereplői lehettek ezen a kora őszi délutánon.

A leleményes és előrelátó rendezők megeskették a tanárokat, hogy az elhangzó tréfákért, humoros megjegyzésekért nem állnak bosszút. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyetlen kijelentés sem volt sértő, éppen ellenkezőleg: nagyon udvarias, tiszteletteljes volt mind.)

Mindannyiunkat elkápráztatott a nagyestélyibe öltözött gyönyörű hölgykoszorú. A bevezető után ki is derült, hogy keringőhöz öltöztek így fel leányaink. Ezt a régi szép táncot a fiatalok tanáraikkal táncolták. az utóbbiak nem kis meghatódottságára.

A rendezvénynek — sok egyéb meglepetés mellett — volt egy mindnyájunk számára megható jelenete: a végzősök osztályfőnöküknek, Muha Lászlónak egy-egy szalagot kötöttek fel művészien faragott botjára.

Mi is a gólyabál lényege? A különböző próbatételek után az elsősök igazi tagjaivá válnak a diákközösségnek. A tanulók minden számukra kijelölt feladatot derekasan elvégeztek: ették a csokipudingot a pelusból, fújták a lisztet egymás nedves arcára, kulcsszavak segítségével udvaroltak tanáraiknak, készítettek „frizurát” egymásnak, bekötött szemmel szilvalekváros kézzel tapintással ismerkedtek a másodikosokkal, a fiúk olyan ruhába öltöztek, amiben nem szívesen mentek volna utcára stb.

A szervezők meg voltak elégedve a teljesítménnyel, de még hiányzott a diákeskü szövegének hagyományos elmondása. Annak elhangzása után a felsősök indiai táncot lejtettek a felavatottak tiszteletére. Végezetül következett a bő „áldás”.

Örömmel szögezhetjük le: minden próbát kiállt, a humort értő és értékelő 32 fős elsőssel bővült a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola diáktársadalma. Isten éltesse őket!

Tudósítónk

Az ősz a mezőgazdaságban a betakarítás ideje. A településeken szüreti bálok, terméskiállítások szervezésével ünneplik meg, hogy egy kis időre véget ért a kora reggeltől késő estig tartó hajtás, fáradozás.

Nincs ez másképp vidékünk tanintézményeiben sem. A tanulók terméskiállításokon mutatják be, hogy kegyes volt-e a föld megmunkálóihoz.

Az Eszenyi Középiskolában a napokban rendezett terméskiállításon minden osztály megmérette kreativitását, hogy kiderítse, ki tudja a legötletesebb kompozíciót összeállítani a betakarított termények, zöldségek felhasználásával. A 11.-esekkel senki nem tudta felvenni a versenyt eredetiségben: magyar népviseletbe öltöztetett szalmabábúik minden zsűritag tetszését elnyerték.

Évente ünnepséget tartanak a beregszászi járási Tiszacsomán a honfoglalási kopjafánál. Idén immár tizedszer gyűltek össze, hogy emlékezzenek őseinkre, az 1110 évvel ezelőtt történtekre.

A magyar himnusz elhangzása után Bakancsos László, a KMKSZ középszintű szervezetének elnöke bemutatta a vendégeket, akik között ott volt Csengeri János, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda vezető konzulja, Ujlaki György konzul, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, Csizmár Béla, a járási tanács elnöke.

Kovács Szvetlana, Csoma polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket.

— 1110 évvel ezelőtt őseink úgy döntöttek, hogy nem vándorolnak tovább, letelepednek. Tizenegy évszázada élünk itt, a Kárpát-medencében, de mára sajnos a magyarság nem ünnepel közösen. Összefogásra lenne szükség, s remélem, hogy itt, Csomán jövőre a kárpátaljai magyarság együtt méltatja majd az évfordulót — mondta Csengeri János.

Köszöntötte a megjelenteket Csizmár Béla, Bakancsos Sándor, görög katolikus papnövendék, valamint Brenzovics László.

Az ünnepségen elhangzottak Babits Mihály Áldás a magyarra, Tömöri Sándor Örökségünk, Nagy András Honfoglalási emlékmű, Bajza József Ébresztő című költeményei, valamint a Honfoglalás című dal Holozsi Imre előadásában.

A rendezvény koszorúzással, a Szózat közös eléneklésével ért véget.

Tudósítónk

A múlt péntektől immár Mezőkaszonyban az iskola egyik épületének falán is emléktábla idézi fel az ’56-os eseményeket. A színvonalas rendezvényen a helyi középiskola tanulói adtak az alkalomhoz illő műsort. Méltatta a forradalom és szabadságharc jelentőségét Zubánics László történész, az UMDSZ OT elnöke, Dupka György alelnök, Varga János, a nagyszőlősi ellenállók csoportjának tagja, az országos szövetség nagyszőlősi járási szervezetének alelnöke, Méhész Erzsébet, az Ormos-testvérek nővére, Roják Vince történelemtanár.

A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktáblánál.

Október 19-én a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából történelmi tablókiállítást szervezett. A vándorkiállításnak, mely két hétig lesz megtekinthető, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom terme adott otthont. A kiállítás megnyitóján az egybegyűlteket dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke köszöntötte.

Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja ünnepi beszédében kiemelte, hogy az ’56-os szabadságharc és forradalom 50. évfordulójáról a világ több pontján megemlékeznek. Beregszászban a fotókiállítással tisztelegnek a hős szabadságharcosok előtt.

Ezt követően Orosz Melinda, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja elszavalta Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, majd a főiskola kórusa énekelt.

Végül a jelenlévők — akik között ott voltak Gajdos István, Beregszász polgármestere, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzuljai — megtekintették a kiállítást.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa 1956-os emlékéremmel tüntette ki a forradalmi események kárpátaljai résztvevőit, akik közül, sajnos, azóta többen elhaláloztak. A kitüntetettek között vannak: Benyák Nándor, Orlovszky Vince, Kulcsár János Tibor — az ungvári csoport tagjai, Illés József (posztumusz),
Varga János, Kovács Zoltán, Dudás
István (posztumusz), Milován Sándor — a nagyszőlősi csoport tagjai, Szécsi
Sándor (posztumusz), Ormos István (posztumusz), Ormos Mária — a mezőkaszonyi csoport tagjai, Gecse Endre (posztumusz), Pasztellák István, Perduk Tibor, Molnár László — a gálocsi csoport tagjai, Balla Ilona, a munkácsi csoport tagja, Bucsella József, Lukács Mátyás szovjet katonai dezertőrök.

Az ’56-os események kárpátaljai történéseinek kutatásáért és hiteles megvilágításáért emlékéremben részesült
Horváth Sándor költő, az UMDSZ OT alelnöke és Dupka György, az UMDSZ alelnöke, a MÉKK elnöke.

Október 20-án, pénteken a Négyhatár Vállalkozók Szövetsége és az Egri Üzleti Klub szervezésében találkoztak, tapasztalatot cseréltek az egri és a kárpátaljai vállalkozók. A találkozón, mely a munkácsi járási Dercenben került megrendezésre, a két szervezet képviselői együttműködési megállapodást írtak alá.

a técsői II. Rákóczi Ferenc

szavalóversenyre

Técsőn immár kilencedik alkalommal kerül megrendezésre a II. Rákóczi Ferenc szavalóverseny. A nagyságos fejedelem népeket egyesítő zászlaja alatt gyülekeztek annak idején a különböző társadalmi osztályokhoz, felekezetekhez, nemzetiségekhez tartozó emberek — most mi, késői utódok gyűljünk egybe itt, Técsőn, hogy az 50. évforduló alkalmából méltó módon emlékezzünk meg az 1956-os forradalom eseményeiről, hőseiről.

Szeretettel várjuk az általános és középiskolák versmondóit 2006. november 10-én, pénteken, 11 órára a Técsői Hollósy Simon Középiskola nagytermébe.

Az első forduló szabadon választott költeményének témája: az elnyomatás és a vele való szembenállás; a második forduló kötelező verse: részlet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. művéből (csatolva).

Támogatóink jóvoltából a versmondók értékes ajándékokkal, emléklapokkal térhetnek haza, és új gazdára talál a szavalóverseny vándorvázája is.

Információért, valamint a versenyre jelentkezni a következő címeken lehet: mesz66@freemail.hu , Técsői Magyar Tannyelvű Líceum, Técső, 90500 Gagarin u. 11. Tel.: (8-2-34) 2-12-54 .

Kellemes felkészülést kívánunk!

Kedves Testvéreim! Sámuel I. könyvét olvasva sok komoly üzenetet találunk, mint ebben az igeversben is. Jonathán hőstettéről van szó — nem „hősködéséről”!  Hogy lehet Isten szerint hőstetteket véghezvinni? 

1. „Jonathán nem szólt róla…” Izrael népe időszámításunk előtt egy évezreddel, Saul király uralkodása idején harcban állt a filiszteusokkal. Az ellenség számban és haditechnikai felszerelésben túlerőt képviselt Isten népével szemben. Úgy tűnt, hogy a  csata már eleve eldőlt — itt csak vereség következhet, nincs semmi segítség, menekvés! És akkor Jonathán kapott Istentől egy különös, vakmerőnek látszó gondolatot: egyedül a fegyverhordozójával menjen át a filiszteusok előőrséhez, és hősies küzdelemben zavarja meg, félemlítse meg az ellenséget. Nevetséges hősködésnek tetszett ez az ötlet: mit tehet egy-két ember egy sokasággal szemben?! De Jonathán érezte, hogy ezt a gondolatot Isten sugallta a lelkébe, ezért nem hárította el magától. Azonban nem beszélte meg apjával és a hadinép vezetőivel a dolgot, hanem titokban, csak a fegyverhordozóját beavatva cselekedett. Vajon miért nem beszélt? 

Önmagában nem helyeselhetjük ezt a magatartást. Az  a természetes, ha az emberek megbeszélik egymással azokat a dolgokat, gondolatokat, amelyek foglalkoztatják őket (szülők-gyermekek, házastársak, barátok, munkatársak, szomszédok). Nem jó, ha valaki nem beszél, ha elhallgatja, magába zárja-fojtja az érzéseit, gondolatait.

Sajnos, azonban nem mindig lehet megbeszélni valakivel a dolgainkat. Sokszor értetlenség, előítélet, türelmetlenség, irigység, kételkedés vesz körül — ilyen személyekkel, ilyen légkörben nem lehet beszélgetni. Valószínűleg Jonathán sem tudta megbeszélni ezt az Úrtól kapott indíttatást az apjával, aki indulatos, depressziós, hitében ingatag ember volt, ezért cselekedett olyan titokban.

Az viszont jó hír, hogy van Valaki, akivel mindig megbeszélhetjük a dolgainkat: Jézusnak kiönthetjük a szívünket. Ő meghallgat, megsegít. „Ó, mi hű barátunk, Jézus…” 

2. „Hátha tesz valamit értünk az Úr…” Első olvasásra úgy tűnik, hogy Jonathán bizonytalan volt a hitében Isten iránt. Mondatának folytatása azonban egyértelművé teszi, hogy nem kételkedett Isten hatalmában, szeretetében. A „hátha” szó itt alázatot, Isten előtti nyitottságot fejez ki. Nem „diktálni” akart az Úrnak, hanem megérteni az Úr akaratát. „Legyen meg a Te akaratod” — imádkozta Jézus is.  

3. „…az Úr előtt nincs akadály… Jonathán ismerte az Urat, mindenhatónak vallotta. Ő tud csodákat tenni, Ő egyedül erősebb a világ összes haderejénél. A kérdés: Mit akar tenni az Úr? „De ha nem tenné is…” (Dán. 3,18.) 

4. „Ez legyen számunkra a jel.” Jonathán annyira alázatos és nyitott volt az Úr előtt, hogy mindenképpen szeretett volna megbizonyosodni Isten akarata felől. Jelet kért az Úrtól, hogy valóban Istentől való gondolatot forgat a szívében? Jelet kérni nem bűn, nem hitetlenség. Jelként adatott a szivárvány; jelet kapott Mózes, Gedeon, Ezékiás, a betlehemi pásztorok, Jézus messiási jeleket tett — a golgotai kereszt jelét adta, ahol bűneinkért eleget tett az Isten igazságának, s minket az Atyával megbékéltetett. Beszéljük meg az Úrral dolgainkat, legyünk alázatosak előtte, bízzunk Benne teljesen, s kérjük: „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk.” Ámen.

67. Horváth Simon