’56-ra emlékezett a világ magyarsága

Október 19-én, pénteken délután például az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában tartottak megemlékezést az ’56-os forradalom 51. évfordulója alkalmából. A koszorúzási ünnepséget a házigazdák nevében Árpa Péter iskolaigazgató nyitotta meg. A színvonalas rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel többek között Márky Zoltán és Mecseki Zoltán, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának konzuljai, dr. Ljah Erzsébet, az UMDSZ ungvári alapszervezetének elnöke, Turóczy István alelnök, Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet elnöke és Dupka Nándor, UMDSZ ISZ-elnök is.

A megemlékezést a Dayka Gábor Középiskola falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása zárta.

A megyeszékhelyen az ünnepi rendezvénysorozat ezt követően a városi börtön bejáratánál folytatódott az Ungvári Magyar Köztársaság Főkonzulátusának szervezésében. Ezen a külképviselet felhívásához csatlakozva számos UMDSZ-vezető, aktivista vett részt.

A szép számban megjelenteket Sziklavári Vilmos köszöntötte. A főkonzul úr megemlékezett az 1956-os eseményekről, méltatta a forradalom és szabadságharc jelentőségét, történelmi tényekkel illusztrálva mutatta be, hogyan kapcsolódik a több mint fél évszázaddal ezelőtti eseményekhez az ungvári városi börtön.

A megemlékezés résztvevői ezt követően megkoszorúzták az itt raboskodó ’56-os hősök tiszteletére állított emléktáblát. A főkonzulátus képviseletében Sziklavári Vilmos és Viczián Tamás, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség nevében Gajdos István elnök helyezte el az emlékezés virágait, míg a Magyar Értelmiségiek Kárpátalja Közösségének képviseletében Fuchs Andrea, az UMDSZ ISZ nevében pedig Dupka Nándor elnök koszorúzott.

* * * * *

Október 23-án az UMDSZ szervezésében többek között a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában, a Gálocsi Községházán és Gecse Endre református lelkész sírjánál, valamint a Mezőkaszonyi Középiskolában került sor rendezvényekre, emellett emlékműsort tartottak az ungvári és a beregszászi művészeti iskolákban.

Élesen bírálta az európai parlamenti (EP) elnök szavazati jogának megvonásáról született lisszaboni döntést vasárnap Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke. Az unió tagországainak állam- és kormányfői pénteken hoztak kompromisszumos határozatot arról, hogy a római kormány követelésének eleget téve Olaszország a tervezettnél eggyel több helyet kap majd az Európai Parlamentben, cserében viszont megvonják az EP mindenkori elnökének szavazati jogát. „Az elnök szavazati jogát nem vonhatják meg” — jelentette ki a Welt am Sonntag című lapnak nyilatkozva Pöttering.

Az előrejelzéseknek megfelelően az ellenzéki, jobbközép liberális Polgári Platform (PO) nyerte meg a vasárnapi előre hozott parlamenti választást Lengyelországban.

Az OBOP közvélemény-kutató intézetnek a szavazóhelyiségekből kilépő választók megkérdezésével nyert (exit poll) adatai szerint a PO a szavazatok 43,7 százalékát kapta meg, míg a jelenleg kormányzó nemzeti konzervatív Jog és Igazságosságra (PiS) a választók 30,4 százaléka voksolt. Bejutott még a parlamentbe a balközép, ellenzéki Baloldal és Demokraták (LiD — 13,3 százalék), valamint a Lengyel Parasztpárt (PSL — 8,4 százalék).

Eszerint a PO-nak a szejmben 224 képviselője lesz a 460 tagú alsóházban. A PiS-nek ellenben csak 156, vagyis nem érte el azt a minimális célját, hogy az elnöki vétó elutasítását megakadályozó mandátumszáma legyen (185) az alsóházban.

A TVN hírtelevízió a PGB közvélemény-kutató intézet exit poll-felmérését ismertette, amely szerint a PO 44,2, a PiS 31,3, a LiD 12,2, a PSL pedig 7,9 százalékot szerzett.

Az előrejelzéseket valóra váltva a jobboldali-populista Svájci Néppárt (SVP) szerezte a legtöbb szavazatot a vasárnap megtartott svájci parlamenti választáson, győzelme azonban nem elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa a politikai erőviszonyokat az alpesi országban.

A svájci szavazóknak arról kellett dönteniük, hogy a következő négy évben kik képviselik őket a szövetségi gyűlés, a parlament két házában — a nemzeti tanácsban és az államok tanácsában. Az előbbi 200 tagját arányossági rendszerben választják meg, a kantonokat képviselő felső házban a többségi szavazati elv alapján oszlik meg a 46 mandátum.

A konzervatív néppárti Lojze Peterle szerzett előnyt Szlovéniában a vasárnap tartott elnökválasztáson. Mivel az egyfordulós győzelemhez szükséges ötven százalékot nem sikerült megszereznie, az elnök kiléte november 11-én, a második fordulóban dől el.

A közszolgálati adó szerint Peterle, a konzervatív Új Szlovénia-Néppárt jelöltje 27,44 százalékot kapott a liberális Mitja Gaspari, a Szlovén Nemzeti Bank volt kormányzója 25,63 százalékával szemben. A Pop-TV magántársaság szintén Peterlét teszi az első helyre, de csak 25,8 százalékkal, másodiknak Danulo Turk szociáldemokrata jelöltet hozta ki 25,6 százalékkal. Peterle exit poll szerinti eredménye lényegesen rosszabbnak mutatkozik, mint amilyet a választás előtti utolsó közvélemény-kutatás jelzett előre, amely 38 százaléknyi szavazat megszerzését jósolta a konzervatív jelöltnek. A részvételi arány elérte a 46 százalékot.

A Kínai Kommunista Párt vasárnap befejeződő 17. kongresszusán a küldöttek nem választották be a párt központi bizottságába Ceng Csing-hungot (Zeng Quinghong), az ország befolyásos alelnökét, Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök és pártfőtitkár eddigi legjelentősebb politikai vetélytársát.

Kimaradt a központi bizottságból több más magas rangú vezető is, többek között a korrupcióellenes harc pártfelelőse, a 72 éves Lo Kan (Luo Gan), rendőrség pártirányítója, a 69 éves Vu Kuan-cseng (Wu Guanzheng), és a „kínai vasladyként” ismert Vu Ji (Wu Yi) miniszterelnök-helyettes sem.

Azzal, hogy Ceng kimaradt a központi bizottságból (kb), nem kerülhet be a politikai bizottságba, vagyis a Kínát ténylegesen irányító testületbe sem, annak tagjait ugyanis a kb választja meg. A kínai vezetők közül egyedül Cengnek volt akkora befolyása a pártban, amely vetekedett Hu pártfőtitkáréval. Csiang Cö-min előző elnök, pártfőtitkár munkatársaként emelkedett magasra.

A török hadsereg 23 kurd lázadóval végzett azt követően, hogy vasárnap reggel 12 török katonát öltek meg kurd lázadók Törökország délkeleti részében, az iraki határ közelében. Ankara ezt követően küldött erősítést — harci helikoptereket is — a térségbe.

A hajnali incidens Hakkari tartományban történt, ahol nagy létszámú török katonai egységek próbálják megakadályozni, hogy a függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) lázadói Irakból átszivárogjanak Törökországba.

A parlament szerdán felhatalmazást adott a török hadseregnek, hogy katonai akciókat hajtsanak végre Észak-Irakban a törökországi kurd szakadárok ottani támaszpontjainak megsemmisítésére. A török kormány vasárnap rendkívüli ülést tart, hogy az esetleges válaszlépésekről döntsenek.

Az amerikai légierő pénteken — első ízben — közvetlenül elismerte, hogy két hónappal ezelőtt tévedésből egy B-52-es bombázóval atomtölteteket utaztatott át az Egyesült Államok felett, anélkül, hogy több mint egy napon át felfedezték volna.

A kínos eset augusztus 29—30-án történt. A B-52-es bombázó a kanadai határ közelében fekvő Minot légitámaszpontról felszállva észak-déli irányban átrepülte az országot, s a déli Louisiana állambeli Barksdale támaszponton landolt — hat nukleáris töltettel együtt, amelyeket még a felszállás előtt le kellett volna szerelni a gép szárnyai alá erősített rakétákról.

Diplomáciai szempontból „szokatlanul őszintének” nevezte Robert Ficóval folytatott csütörtök esti lisszaboni megbeszéléseit Gyurcsány Ferenc kormányfő. Mint fogalmazott, kertelés nélkül, a diplomácia nyelvét kerülve beszéltek arról, melyek azok a lépések, amelyek rossz érzéseket szülnek Magyarországon nemcsak a politika és a hivatalos közélet világában, de a hétköznapi emberek életében is. További részletekkel Gyurcsány nem kívánt szolgálni, csupán annyit mondott: egyetértettek abban, hogy hivatalos kormányfői találkozóra van szükség. Ez pedig alapos felkészülést, előkészítést igényel, amellyel magas rangú kormányzati illetékeseket bíznak meg: magyar részről Kiss Péter kancelláriaminisztert, szlovák részről a pozsonyi kormány elnökhelyettesét.

Robert Fico szlovák kormányfő a TASR hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy a Gyurcsány Ferenccel lezajlott csütörtök esti lisszaboni megbeszélése csupán egy volt az ottani számos informális találkozó közül. Fico — aki a múlt héten hivatalos szlovákiai látogatásra hívta meg a magyar miniszterelnököt – lisszaboni útja előtt tett nyilatkozatában arra utalt, hogy kettejük informális megbeszélésének igen nagy jelentőséget tulajdonít, mert Gyurcsány Ferenc szlovákiai útjának időpontjáról kíván tárgyalni. A TASR szlovák hírügynökség lisszaboni jelentése szerint Fico kijelentette: „Én nem Gyurcsány miatt jöttem Lisszabonba”, mert hogy a Gyurcsánnyal lezajlott találkozón kívül még tucatnyi ilyen informális megbeszélése volt a portugál fővárosban. „…Ez egy informális találkozó volt, amelyen mindkét fél hangot adott az utóbbi napokban és hetekben végbement eseményekkel kapcsolatos álláspontjának” – idézte Ficót a TASR. A szlovák kormányfő ezután arról szólt, hogy meglátása szerint mindkét félnek szándékában áll olyan mechanizmusok kialakítása, amelyek a jövőben alkalmasak lehetnek a magyar—szlovák viszony kiéleződését eredményező fejlemények megelőzésére.

A szlovák kormányfő ismétlődő kérdésekre sem válaszolta meg, vajon Gyurcsány Ferenc elfogadta-e a Szlovákiába szóló meghívást.

Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szerint Gyurcsány Ferenc hivatalos szlovákiai látogatását alaposan elő kell készíteni: meg kell vizsgálni a szlovák fél szándékát, hogy valóban akar-e pozitív elmozdulást a kétoldalú viszonyban, vagy csak propagandacélokra kívánja felhasználni a miniszterelnöki találkozót.

A tervek szerint évi 720 millió forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a Vajdaságban és a Kárpátalján élő magyarok magyarországi beutazását támogassa az anyaország. Az egyéni támogatásra pályázni lehet majd — mondta újságírókkal folytatott háttérbeszélgetésen az államtitkár.

Mint hozzáfűzte, az érintett határon túli magyar szervezetek képviselőivel közösen már megkezdték az új támogatási forma feltételeinek meghatározását, a pályázati rendszer kidolgozását.

Gémesi Ferenc elmondta, hogy az elképzelések szerint évente egyszer lehet majd ilyen támogatást kérni, és ebből az összegből várhatóan mintegy 50 ezer határon túli magyar magyarországi beutazását lehet segíteni.

Külön hangsúlyozta, reméli, hogy a vajdasági, illetve a kárpátaljai magyar szervezetek képesek lesznek majd ezt a támogatási lehetőséget közösen kezelni.

Az államtitkár arról tájékoztatta az újságírókat, hogy míg az idén a korábbi szinten maradtak a határon túli magyarok támogatását szolgáló pénzösszegek, a kormány által most benyújtott jövő évi költségvetési törvényjavaslatban az e célra szánt összeg 200 millió forinttal emelkedik.

Bár a végleges döntést természetesen az Országgyűlés hozza meg, az már most elmondható, hogy megvan a fedezet a határon túli magyarok képviselőivel egyeztetett célokra — tette hozzá.

A jövő évi költségvetési javaslatban a határon túli magyarok oktatási programjainak támogatására valamivel több mint 1 milliárd forintot, a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési célokra, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3 milliárd 475 millió forintot, a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2 milliárd 422 millió forintot; a Szülőföld Alap törvény szerint 1 milliárd forintjával együtt összességében 7,9 milliárd forintot terveznek — részletezte az államtitkár.

Az idei elfogadott támogatási összeg 7 milliárd 696 millió forint volt.

Gémesi Ferenc hangsúlyozta, hogy az oktatási-nevelési támogatás kerete felülről nyitott, az idén a tervezett 3,475 milliárd forintot ténylegesen csaknem 2 milliárd forinttal túllépik. Egyéb forrásokból a Szülőföld Alap törvény szerinti 1 milliárd forintja a duplájára nő. Az államtitkár elmondta: hasonló helyzetre lehet számítani jövőre is.

Külön kiemelte, hogy a magyar—magyar kapcsolattartás intézményrendszerének gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. A határon túli magyarok támogatásával foglalkozó korábbi három közalapítvány évi 160 millió forintos költségével szemben a Szülőföld Alap működési költsége 100 millió forint. A 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel.

Az államtitkár elmondta, hogy a jövő évben tervezik a határon túli magyarok támogatásával a szomszédos országokban foglalkozó öt különböző hálózat integrálását is.

— A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben a Miniszterelnöki Hivatal nem kötött támogatási szerződést a MÉKK-kel a Lehoczky Tivadar Tudományos Műhely működtetéséről, és támogatást sem utalt ki számára. Jómagam is a sajtóból értesültem arról, hogy a kedvezményezettek listájára kerültünk, eddig semmilyen hivatalos levelet erről nem kaptunk. A jól megtervezett, összehangolt, koncepciós támadások ismeretében megértem a Miniszterelnöki Hivatal bölcs döntését, hogy a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Lehoczky Tivadar Tudományos Műhely és Könyvtár által véglegesített program „nem felelt meg a nemzeti intézményekkel szemben elvárt szigorú szakmai feltételeknek”. Aszemélyem és a szervezet ellen indított rágalmazó sajtóhadjárat kitervelői és végrehajtói számára most a legnagyobb öröm a káröröm: „Dögöljön meg a szomszéd tehene is…”.

Az ő felfogásuk szerint egy közel 15 éves szakmai múlttal rendelkező civil szervezeten belül nem, viszont a főiskolák, egyetemek mellett működhet tudományos, ismeretterjesztő műhely. Mindezek ismeretében egyébként számomra megválaszolatlan az a kérdés, hogy a beregszászi főiskola miért nem élt jelölési jogával, politikai ernyőszervezete miért nem javasolta a nemzeti intézmények sorába a komoly szakmai műhelynek tartott Lehoczky Intézetét?

— Mikor nyújtották be a MÉKK Lehoczky-műhely nemzeti intézményként való támogatásának programját?

— Ez év májusában nyújtotta be a MÉKK a Lehoczky-műhely fejlesztésére vonatkozó programot, amelynek jogi képviselője a MÉKK elnöke és nem a közelmúltban lemondott Gortvay Erzsébet irodalomtörténész. Egykori tanáromat ma is tisztelem, sértődöttségét részben értem, illetve nem értem. Ettől függetlenül több mint tízéves MÉKK-társelnöki és tudományos ismeretterjesztő tevékenységét nagyra értékeljük és megvalósított program-összefoglalóinkból továbbra sem hagyjuk ki a nevét. Sajnáljuk, hogy sértődötten kivonult sorainkból. A MÉKK Tudományos-Ismeretterjesztő Társaság humán, illetve reál irányultságú tudományos és népszerűsítő programtevékenységet, mi, tanítványai végeztük és végezzük ma is. Gortvay Erzsébet irodalomtörténész tudatában volt annak, hogy létrehoztuk a Lehoczky-műhelyt. A műhely létrehozásának gondolatát halála előtt Váradi-Sternberg János történész professzor is szorgalmazta. A vele közösen folytatott munka fontosabb állomásai: a két világháború közt Kárpátalján élt és alkotott költők, írók antológiája, illetve a Salánkon és Tiszaújlakon szervezett Rákóczi-konferenciák. Nyomdokain haladva a rendezvényszervezés mellett az ezredfordulót követően 2002-ben létrehoztuk a Lehoczky-műhelyt (a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola a Limes Társadalomkutató Intézet jogutódjaként a Lehoczky Tivadar Intézetet 2005 októberében hozta létre). A MÉKK az Illyés Közalapítvány támogatásával 2002-ben vásárolta a mostani székházat, ahol az egyik helyiségében működik a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhely, Magyar Könyv- és Adattár. Az állomány már több mint 5000 csak Kárpátalján megjelent, Kárpátaljával és a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos kötettel, dokumentummal rendelkezik. Kiadtuk az ukrajnai magyar szervezetek, intézmények, közéleti személyiségek adattárát (elkészült annak elektronikus változata is, amelyet folyamatosan frissítünk). A műhely tagjai bekapcsolódtak a MÉKK által támogatott, az Intermix Kiadó által gondozott Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatának gondozásába, amelynek összefoglaló katalógusában szépirodalmi, helytörténeti, politikatörténeti, szociográfiai és művelődéstörténeti kiadványok egyaránt megtalálhatók (eddig több mint 200 kötet látott napvilágot).

A műhely monitoring szerepet is fölvállalt, figyelemmel kíséri az Ukrajnában élő és tevékenykedő magyar származású tudósok, kutatók, írók, közírók és más alkotók tevékenységét, begyűjti a magyar nyelvű publikációkat, a köteles példányokat továbbítja az Országos Széchényi Könyvtárnak és más magyarországi tudományos műhelyeknek és a kárpátaljai könyvtáraknak is. Tárolja és feldolgozza a legfontosabb kárpátaljai magyar és nem magyar sajtókiadványokat.

A Kárpátalja cikkírója csúsztat, amikor a „fantomműhelynek” aposztrofált kutatóműhely bejegyzését is tényként közli. Kijelentem, hogy bár jogilag nincs bejegyezve, de erre nincs is szükség, mivel a műhely a hivatalosan bejegyzett MÉKK-en belül működik, ergo, nem fantomintézmény. (Mellesleg nincs tudomásom arról sem, hogy a beregszászi főiskola kutatóműhelyei jogilag be lennének jegyezve). Ami a Magyar Tudományos Akadémiára való hivatkozást illeti, itt is hiba van a kréta körül, mivel az MTA honlapja nemcsak a Lehoczky-műhelyt, de sem az UNE Hungarológiai Központját, sem a Magyar Filológiai Tanszéket, sem az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete kárpátaljai csoportját, de még a Spenik Ottó, az Ungvári Nemzeti Akadémia Elektronfizikai Kutatóintézet igazgatója, az MTA rendes tagja által vezetett kutatócsoportját sem vette nyilvántartásba.

— Az Ön által elmondottakból úgy tűnik, hogy kutatóműhelyt nem csak az egyetem, illetve a főiskolák keretén belül lehet létrehozni és működtetni…

— Szerintem egészségtelen szemlélet, hogy társadalomkutató-műhely Kárpátalján csak egyetem vagy főiskola keretén belül működhet, ezért véleményem szerint teret kell adni a civil intézményeknek is, ahogy ezt más országokban teszik. A MÉKK Lehoczky-műhelye azokat az öntevékeny kutatókat karolja fel és „hozza helyzetbe”, szervezi meg műveik kiadását, akik nem tartoznak az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központjához, vagy a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetéhez. Ide tartoznak a kárpátaljai magyar tanintézetek tanárai, Kárpátaljáról elszármazott, vidékünkkel foglalkozó kutatók, újságírók, a szépírók és közírók, akik szabad idejükben néprajzkutatással, művelődéstörténettel, honismerettel, helytörténet-feltárással foglalkoznak. A Kárpátalja cikke azt próbálja sugallni, hogy a Magyar Köztársaság Kisebbségekért-díjával (a kárpátaljai magyar értelmiség összefogása, tudományos és gazdasági tevékenységének elősegítése ügyéért) kitüntetett MÉKK és műhelye fantomműhely, értelemszerűen Dupka György is fantomkutatóként foglalkozik helytörténettel, falukutatással, a sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozatai ügyének feltárásával, stb., mivel nincs (!) tudományos fokozata.

Hogy is van ez? Közben ugyanis megjelent forrásértékű munkáira kutatók százai hivatkoznak. Emellett 1996-ban az MTA Szabolcs-Szatmár Megyei Tudományos Testülete szerény személyemnek ítélte a kutatással nem főhivatásként foglalkozó kutatóknak járó díjat. Jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem kulturális mediátor-szakának másoddiplomás végzős hallgatója vagyok, kutatási területem a magyarlakta települések kultúr-szociológiai és a kárpátaljai magyar szervezetek vizsgálata.

— Kinek zavarhat a MÉKK, holott köztudott, hogy kimondottan szakmai szervezetről van szó?

— Sajnos tisztában kell lenni azzal, hogy ma már politikailag erősen megosztott a kárpátaljai magyar elitértelmiség is, ezért a KMKSZ és az UMDSZ törésvonala mentén kialakult két tábor nem ismeri el egymás kezdeményezéseit, sőt igyekszik ellehetetleníteni minden olyan kezdeményezést, ami nem saját „berkekből” indul ki… A közöttük lévő szakadék mélyítését az anyaországból is elősegítik azok, akik ideológiai síkon is megosztják a helyi magyarságot. Szeretném megérni, hogy Kárpátalján is megteremtődjön a szellemi egység, hiszen tudatában kell lennünk annak, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan. Sajgó szívvel kell szembesülnöm a mai valósággal, hogy kettős, hármas frontvonal gyengíti sorainkat.

Meglátásom szerint minden bajunk forrása az anyagi támogatásra vezethető vissza. Nincs másként ez a mostani esetben sem. A kilencvenes évek derekán, amikor még szűkösek voltak a pályázati lehetőségek, egy-egy magyarság-ügyben még megnyilvánult a szolidaritás. Az elvi ellenfél, a másként gondolkodó nem volt ellenség, most viszont nap mint nap kitalált ellenségképpel riogatjuk egymást, a helyi és az anyaországi sajtóban meddő „odamondogatással”, különböző felhangú feljelentésekkel kötjük le egymás energiáit.

Még jól emlékszem a MÉKK 1993. április 30-i alakuló ülésére, (ennek saját kezűleg kitöltött regisztrációs listáját mindmáig őrizzük), amelyen „jól csengő nevű, komoly szakmai kutatók”, is megjelentek. Többek között Fedinec Csilla aspiráns, magyar filológus, Gecse Ferenc docens, matematikus, Gortvay Erzsébet, a magyar filológiai tanszék docense, irodalomtörténész, Szemrád Emil egyetemi tanár, vegyész, Zseltvay Viktor kutatóorvos, az Ungvári járásból Soós Kálmán történész, Kovács Miklós politikus (Szürte), Orosz Ildikó iskolaigazgató, (Nagydobrony), a KMPSZ elnöke. Beregszászból és a járásból ott volt Csatáry György történész, levéltáros, Riskó György festőművész, a Nagyszőlősi járásból Pál Lajos zeneiskola-igazgató, hogy csak néhány nevet említsek azok közül, akik üdvözölték a szervezet megalakulását, nyitottak voltak az együttműködésre. Ennek kézzelfogható eredményei is lettek. Eljártunk egymás rendezvényeire, támogattuk a beregszászi főiskola beindítását. Jómagam is részt vettem a Limes Társadalomkutató Intézet konferenciáin. Mint a MÉKK elnöke és az Intermix Kiadó vezetője személyesen támogattam és segítettem elő a főiskola mostani munkatársai által írt tudományos kiadványok megjelentetését az általunk elindított Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatban, ezek közül említem meg a jelentősebbeket: Csatáry György: Múltunk írott ereklyéi. Tanulmányok, dokumentumok, (1993), Levéltári kalászatok. (1995), Deák Ferenc: A jövőbe tekintve. Iskolapedagógiai írások. (1996), Kótyuk István: Anyanyelvünk peremén. (1995), Orosz Ildikó: A magyar nyelvű oktatás esélyei Kárpátalján (1995), Soós Kálmán: Perlekedő évszázadok (1995), Vári Fábián László: Vannak ringó bölcsők. Kárpátaljai magyar népballadák (1992, 2006). Még 1994-ben kiadtuk a pályakezdő Csernicskó István összeállításában a Tiszán innen... (Társadalomtudományi tanulmányok). c. gyűjteményt. Ugyancsak kiadtuk Kész Barnabás Honfoglaláskori magyar mondák képekben c. ismeretterjesztő képregényét (1998). Egyébként Kész Barnabás a MÉKK oszlopos tagja volt, a Történelmi Jurtatábort vezette évekig. Akárcsak Csatáry György, aki, míg nem került a beregszászi főiskolára, MÉKK-tagként vett részt rendezvényeinken (többek között külföldön is). Miként kerül a képbe Tarics Zoltán, a reálterület kutatója? A kilencvenes évek második felében baráti kapcsolatban álltam vele… — ennyi.

Igen, ha nem következik be a politikai széthúzás, akkor valamennyien egy tervezett tudományos-ismeretterjesztő program résztvevői vagyunk, de így a cikkíró által fennen emlegetett lista egy megvalósulatlan álom lett. Mint már említettem, a májusban benyújtott pályázati programban nevük nem szerepel.

A fentiekből mindenki számára világossá válik, s bennem is egyre inkább tudatosodik, hogy a jót jóval ritkán köszönik meg. A felsorolt személyek (tisztelet a kivételnek) közül ma már csak hivatalos helyen fognak velem kezet, mert a politikamentes baráti beszélgetések kora lejárt.

— A MÉKK-műhelynek voltak illetve vannak-e fizetett vagy részben fizetett állásban lévő kutatói?

— Nem volt és jelenleg sincs. Bővebben szólva a műhelybe tömörült MÉKK-tagok öntevékeny társadalmi munkában végzik hivatásos, illetve nem hivatásos kutató, feltáró tevékenységüket. és mérhető szakmai munka és teljesítés van mögöttük.

A Kárpátalja csúsztat, amikor egy közel tízéves archív-listára hivatkozva írja le, hogy a MÉKK-műhely ma is fő állásban vagy részállásban kutatókat alkalmaz. A 2007. májusban leadott pályázatban a lap által idézett nevek nem szerepelnek. Ezúttal elnézést kérek Csatáry Györgytől, Tarics Zoltántól és Kész Barnabástól, valamint Kész Margittól (Ritától), hogy a nevüket a mostani pályázattal összefüggésbe hozták, és a cikkíró azt a látszatot keltette ezzel, mintha a nevüket a szóban forgó pályázati programban felhasználtuk volna.

— Mi lesz a továbbiakban a MÉKK Lehoczky-műhely sorsa?

— Már gondolkoztunk azon, hogy a MÉKK, bár a műhely „keresztelője” jóval korábbi, mint a beregszászi főiskoláé, engedékenyebb lesz, más névre kereszteli a MÉKK Tudományos Ismeretterjesztő Társaságának műhely-programját. Már korábban felvetődött, hogy legyen Gyöngyösy-műhely a Radváncon született a nyelvújító és tudós költő Gyöngyössy István (1629-1704) emlékére.

Természetesen nem adjuk fel a megkezdett munkát, bármilyen támadás is érjen minket, hiszen elegendő humán-erőforrással rendelkezünk, tehetséges fiatalok erősítik sorainkat. Abban is reménykedünk, hogy előbb-utóbb az UMDSZ és a KMKSZ aláírja az UMET-ről szóló megállapodást, s aminek következtében az értelmiségiek között is megszűnik a sárdobálás, egymás lejáratása.

A magam részéről a Lehoczky-műhely ügyét lezártnak tekintem. Úgy vélem, helyesebb és célravezetőbb lenne, hogy mindenki odahaza, a saját portáján sepregessen, mert ott is napvilágra talál kerülni egy-két “apróság”…

— Köszönöm a beszélgetést!

Olvasom az újságban, hogy Ukrajnában egy év múlva megszűnik a sorkatonai szolgálat.

Éljen!

Mondjuk, nem bánnám, ha a szegénység szűnne meg, de ahogy a művelt magyar mondja: ez is valami.

Bevallom, az én értékrendemben ez az intézmény a képzeletbeli lista legalján van. Mármint az a fajta rendszer, amit a szovjet parancsuralom alakított ki, s amelyet Ukrajna is megörökölt. Kirzovaja szapoga, gyedovscsina, az, hogy a magyar gyerekeket amolyan guláglogikával több ezer kilométerre vitték a szó szoros értelmében szolgálni…

Tudom, tudom, a honvédelem mindig és mindenhol szent feladat.

Csak.

Hogyan, milyen lelkülettel védte a hont a kényszer keki színű zubbonyába parancsolt tizenéves?

Látogattam öcsémet a leningrádi (pedig annak idején a Néva-parti város híres volt arról, hogy ott hagyományosan szeretet övezte a katonákat) kaszárnyában. Ember olyan mohón, eszét vesztve nem evett, mint ahogy ő kapkodott a hazai ételek után. Nem, bizonyosan nem az éhség, legalábbis nem a kalóriahiány okozta éhezés kényszere vitte erre a habzsolásra, hanem az ízek, színek, vágyakozások, a kiszolgáltatottságtól menekülés. Mondhatnám úgy is: a honvágy, a biztonság, a békesség, a szeretet utáni nagyon is emberi sóvárgás.

Nos, ha azzal, hogy nem kényszerítenek gyerekembereket alantas szerepre, ettől a lelki éhségtől, kiéhezettségtől megszabadítható sok százezer (hisz ez esetben nem csupán a magyarokról van szó) fiatal, akkor már nagyon-nagyon megérte.

Mostanság mindenki politikai indíttatások alapján mér.

Ebben az esetben hagyjuk a politikát. Lássuk, érezzük, tudatosítsuk a menekülés, a megmenekülés lehetőségét.

Az én olvasatomban a militarizmus a legtrágárabb kifejezések egyike. De, ha tényleg csak zsoldosok lesznek Ukrajnában, akkor azt mondom: éljen a hadsereg.

Október 21-én került sor Isten megújult házának szentelésére Kisbakosban. Az ünnepségen a település apraja-nagyja mellett részt vett számos más településről érkezett vendég is.

A megjelenteket Zsukovszky Miklós derceni lelkipásztor köszöntötte, majd Isten igéjét hirdette. Az ünnepi istentiszteletet ezt követően Szántó János helyi lelkész folytatta. A többi jelenlévő lelkipásztor is egy-egy igével köszöntötte az egybegyűlteket.

A templom felújításához nagyban hozzájárultak a helyi református hívek, emellett adományok is befutottak erre a célra. Ennek eredményeként immár a megújult, megszépült Isten házában imádkozhatnak a kisbakosiak.

A líceumban rendhagyó módon októberben tűzhetik fel a tanintézmény végzős hallgatói mellére a remény zöld szalagját. Így volt ez idén is. Október 20-án ünnepélyes keretek között került sor az eseményre.

A szalagavató ünnepség a líceum kápolnájában Orosz István atya által celebrált misével vette kezdetét, majd Fóris Csilla magyartanárnő — a 18 harmadéves hallgató osztályfőnöke — és Trescsula László, az iskola lelki igazgatója rövid bibliai idézetek kíséretében feltűzték az érettségire való felkészülés szimbólumát a diákok mellére.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével dr. Giller László magyarországi orvos is, aki a líceum névadójának, Sztojka Sándornak, Kárpátalja egykori görög katolikus püspökének egyetlen élő leszármazottja. A doktor úr természetesen nem jött üres kézzel, egy asztalifoci-készlettel (csocsó) kedveskedett a diákoknak, hogy a tanulás mellett némi szórakozásra is lehetőségük legyen. A misét követően a végzősök dalokból, versekből összeállított műsorral kedveskedtek szüleiknek és tanáraiknak. A rendezvény diákbállal zárult.

Alig egy év telt el azóta, hogy a nagybégányi görög katolikus közösség önálló egyházközséggé vált, s vasárnap, október 21-én újabb fontos esemény történt az életében: felszentelték parókiájukat.

Az ünnepség — melyen részt vett többek között Gajdos István, az UMDSZ elnöke, Beregszász polgármestere, Németh Sándor, római katolikus plébános, valamint Kárpátalja számos görög katolikus papja — szent liturgiával kezdődött, majd Tarasz Lovszka főhelynök megszentelte a parókiát.

Marosi István helyi görög katolikus parókus megköszönte a segítséget minden támogatójuknak. Mint mondta, a parókiaépítés költségeinek egyharmadát maga az egyházközség teremtette elő, amiért hálás köszönettel tartozik minden egyes nagybégányi kedves testvérnek. A görög katolikus püspökség is oroszlánrészt vállalt az építkezés finanszírozásában: egyharmad résszel járult hozzá a költségekhez. Emellett anyaországi támogatásból és magánfelajánlásokból sikerült megvalósítani tervüket.

Megköszönve áldozatos munkájukat, illetve önzetlen anyagi segítségüket az ünnepség végén Tarasz Lovszka Milan Sasik püspök úr nevében kitüntetést nyújtott át Gerics Albertnek, az egyháztanács elnökének, valamint Gajdos Bertalan és Mindák Vince egyháztagoknak.

 Vallási indulatok dúlnak a volt koronavárosban

Mindenkit aggodalommal tölt el az a sajnálatos tény, hogy Kárpátalja legnagyobb járásának központjában a város görög katolikus és ortodox felekezete feszült viszonyban van egymással. A viszály parazsa augusztus 29-én kapott lángra. A dolog előzményéhez tartozik, hogy a rendszerváltás után az itteni hívek is újra gyakorolhatják az addig tiltott görög katolikus vallást. Templomukat 1944-ben — megannyi más kárpátaljai szentéllyel együtt — a pravoszláv vallású híveknek adták át. 1991 óta a felekezetek közös megegyezéssel együtt, felváltva használták a templomot.

Addig nem is volt semmi probléma, amíg Kelemen Mihály atya misézett. Halála után más lett a técsői pravoszlávok egy részének a lelki vezetője. Közben megindult egy pravoszláv székesegyház építése is, mely kb. négyszer-ötször nagyobb a vitatott tulajdonú templomnál, ám a két részre oszlott pravoszláv közösség nem tud megférni egymással még így sem. Mi több, egy 1991-es megyei határozatra hivatkozva tulajdonjogot formálnak a görög katolikus templom épületére is.

A dolog odáig fajult, hogy a rendőrség kénytelen volt beleavatkozni a vitába: elvették a templom kulcsát. A görög katolikus hívek tehát augusztus 29. óta a templomudvaron, a szabad ég alatt miséznek, sőt azóta — erőszakos birtokfoglalástól való félelmükben — minden áldott éjszaka ügyeletet tartanak.

A városi tanács minden módon próbálja megszüntetni a konfliktust. A legutóbbi ülésén többféle javaslat is született a békés rendezésre, ám az ortodoxok vezetőjükkel együtt kivonultak a tanácskozásról.

A görög katolikusok nagyon szeretik és tisztelik karizmatikus vezetőjüket, Krenicki Péter atyát, aki minden igehirdetését a béke apostolaként végzi, amellett, hogy a Técsői járásban több, mint húsz templomot építtetett, rengeteget dolgozik Isten dicsőségére és egyháza békés épülésére, szervezője az immár másodízben megtartott Népek és nemzetiségek közös búcsúja nemzetközi egyházi találkozónak, melynek idén nyáron közel 5000 résztvevője volt.

Mint Rigán Mihály — a görög katolikus egyházközség húszas tanácsának elnöke — elmondta, közössége több okmánnyal is rendelkezik, amelyek bizonyítják, hogy őket illeti a vitatott egyházi épület tulajdonjoga. Emellett rendelkeznek a técsői református és római katolikus egyházközségek — archívumi adatokon alapuló — támogató nyilatkozataival is. Nem mellékes, hogy 1998-ban a görög katolikusok pályázati pénzen kb. 55 ezer hrivnya értékben átfedték a templomot, 2005-ben pedig bevezették a gázfűtést. Mivel mielőbb szeretnék rendezni az áldatlan állapotot, ezért a görög katolikusok hajlandóak akár anyagilag is támogatni az impozáns pravoszláv székesegyház építését.

Jelenleg az ügy kimenetele a Kijevi Legfelsőbb Bíróság és a Kárpátaljai Gazdasági Bíróság határozataitól függ. „Addig marad a mindennapos nappali és éjjeli ügyelet, valamint az isteni igazságosságba helyezett bizalom” — zárta beszélgetésünket reménykedve Rigán úr.

A KAMOT Jótékonysági Alapítvány neve ismerősen cseng egész Kárpátalján, hiszen nincs is olyan magyar család, amely ne lenne érintett az oktatási-nevelési támogatásban. Ám arról már kevesebben tudnak, hogy az alapítvány tevékenységi köre ennél jóval szélesebb. Kiterjed például a környezetvédelem különböző kérdéseire is. Sikeres pályázatának köszönhetően megszervezhette, hogy Kárpátalján terítékre kerüljön a hulladék-megelőzés és -gazdálkodás problémája.

A nyár folyamán Molnár Antal, a hajdúböszörményi Zöld Kör Egyesület vezetője, valamint Beregszászi Zoltán, az egyesület tagja tartottak előadásokat a fenti témakörben Kárpátalja több magyarlakta településén.

2007. október 17—20 között pedig magyarországi négynapos tanulmányúton vett részt Kárpátalja 11 tagú küldöttsége, melynek tagjait polgármesterek, jegyzők, iskolaigazgatók, valamint az UMDSZ képviselői alkották. A szakmai képzés A magyar—ukrán civil partnerség erősítése címet kapta. Közelebbről a Kapacitásépítés a hulladék-megelőzés és -gazdálkodás megszervezésére témakörbe kaptak mélyebb betekintést a résztvevők. A programok négy helyszínen folytak: Nyíregyházán, Hajdúböszörményben, Debrecenben és Budapesten.

A négy nap alatt Beregszászi Zoltán programvezető, a hajduböszörményi Zöld Kör tagja és Molnár Antal, az egyesület vezetője kalauzolta vidékünk csapatát.

Megismerkedhettünk a hulladékudvarok munkájával, a szelektív hulladékgyűjtés tapasztalataival, a veszélyes hulladék kezelésével, ártalmatlanításával, a szennyvíztisztítással, egy műanyaghulladék-feldolgozó üzemmel, valamint a civil szervezetek és az iskola szerepével a környezetvédelemben.

A képzés végeztével a küldöttség tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges lenne nálunk is foglalkozni a szemétkezelés kérdéskörével. Hiszen a hulladékot, szemetet újra lehet hasznosítani. Vannak dolgok, melyekhez nem kell pénz. Ezek egyike: a szemetelés elkerülése. Magyarországon például szigorúan büntetik az illegális szemetelőt. Ezt nálunk is be kell vezetni.

A hazautazás előtt Nagy György, az UMDSZ koordinátora a csapat nevében megköszönte a változatos programot és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is folytatódik az együttműködés.

Tudósítónk

A Beregszászi Bennlakásos Iskolában jogi ismeretek hetére került sor. A rendezvényen a tanulók Szűcs László, a Beregszászi Közlekedésrendészet vezetőjének tartalmas beszámolójából megerősíthették magukban annak tudatát, hogy nagyon fontos betartani a közlekedésbiztonsági szabályokat. Szűcs László emellett helyzetjelentést tartott a járási és a városi közlekedési balesetek számáról.

A tanulók nagy odafigyeléssel hallgatták végig Jurij Peca, a Beregszászi Járási Redőrfőkapitányság főparancsnokának előadását is. Jurij Peca elmondta: a polgárok a törvények megsértéséért felelősek az állam előtt.

A rendőrség munkatársai igyekeztek teljes képet adni munkájukról, mindennapjaikról, nem véletlen tehát, hogy a találkozók, beszélgetések nagy érdeklődést váltottak ki a gyerekekből.

Utolsó nap a tanintézményt meglátogatta Fedor Litinec, a járási kapitányság századosa, és átadta a rendőrség édességcsomagjait a legkisebbeknek. A jogi ismeretek hete barátságos futballmérkőzéssel zárult.

-hcs-

2007. október 19—21-én ismét nemzetközi ifjúsági labdarúgótornát rendeztek a beregvidéki Jánosiban 15 csapat részvételével. A főszervező Igor Muszka, a beregszászi Legenda edzője volt.

Akik ezeken a napokon kilátogattak a jánosi Barna György Stadionba, azok olyan ügyes gyerekeket láthattak a pályán, akik közül lehet, hogy néhányan híres, nagy múltú csapatokban fognak játszani 10-15 év múlva. Habár az időjárás nem igazán kedvezett a torna résztvevőinek — hűvös volt, és esett az eső is —, a játékkedvet ez sem tudta elvenni.

A torna végén Fekete László, a városi tanács sportfelelőse megköszönte a csapatoknak a sportszerű küzdelmet. Nagy György, az UMDSZ koordinátora Gajdos István elnök, Beregszász polgármestere és a szervezet nevében köszöntötte a játékosokat, illetve valamennyi jelenlévőt. Kiemelte: az ilyen és hasonló színvonalas tornák csakis ösztönzőleg hatnak a Beregvidék sportjának fejlődésére.

A díjakat Nagy György és Bidzilja Pál, a járási labdarúgó-szövetség elnöke adta át a győzteseknek. Az 1997-es születésűek csoportjában az első helyezést Volodimir-Volinszk csapata érte el, a második a beregszászi Legenda lett, a harmadik helyen pedig a debreceni ifjú labdarúgók végeztek. Az 1996-os születésűek között a munkácsi csapat vitte el a pálmát. De senki nem ment haza üres kézzel: minden résztvevő nyert valamilyen különdíjat.

N. Gy.

A múlt szombaton három feldíszített szekér járta a Tiszahát falvait, invitálva az érdeklődőket a Tiszabökényben megrendezendő hagyományos szüreti bálra. A közigazgatásilag a Tiszapéterfalvi Községi Tanácshoz tartozó településen az idén nem tartottak falunapot, így a község értelmisége úgy döntött, a hagyományosnál nagyobb szabású szüreti bállal rukkolnak elő. S valóban, a szervezés is arra mutatott, hogy itt valami különleges van előkészületben. A hagyományos szüreti „ruhába” öltözött kultúrházban este hét órakor már egy tűt sem lehetett leejteni, a helyiek (akik a Nagyszőlősi járás minden zugából érkeztek) mellett jócskán akadtak kíváncsi turisták is (a nagyszőlősi Teplica szanatórium lakói két autóbusszal érkeztek). Az ünnepséget az eszenyi Ritmus táncegyüttes (vezető Szabó Tibor) egy tüzes csárdással nyitotta (megadva az egész estét uraló alaphangulatot), majd a tiszabökényi fiatalok következtek egy hagyományos csősztánccal. Őket ismét az eszenyiek követték, majd kezdetét vette a szüreti bál. A báli hangulatról a tiszaújhelyi 3+1 együttes gondoskodott, éjfél körül több mint ezer ember mulatott itt.

A rendezvény az UMDSZ nagyszőlősi járási szervezetének támogatásával jött lére; jelen voltak Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke és Tóth Bálint, az UMDSZ nagyszőlősi járási szervezetének elnöke.

Tudósítónk

Javában tart vidékünkön a vadászidény és sajnos az első súlyos vadászbaleset is megtörtént. Salánkon az egyik vadász saját testvérét lőtte fejbe. Ilyenkor persze rögtön felhorkannak a vadászatról elítélően vélekedők, és fennhangon hirdetik vélt igazságukat: veszélyes, ostoba szenvedély. Pedig a vadászat sokkal több, mint a fegyverek ropogtatása. Hogy bemutassuk igazi arcát, elbeszélgettünk Ágij Sándorral, aki jelenleg ugyan a magyarországi Tuzséron dolgozik erdőmesterként, ám vadász-pályafutását a salánki pagonyokban kezdte.

Aki belép a szenvedélyes vadász házába — aki az afrikai sztyeppéken és a szibériai tajgában is megfordult —, valóságos természetrajzi múzeumban érezheti magát. Kissé bizarr, amikor az ember sörébe kis híján belelógatja csőrét erdeink tündérmadarának, az erdei szalonkának mesteri preparátuma, de az sem mindennapi érzés, amikor a társalgóban egy namíbiai tehénantilop és két gnú fixírozó tekintetét kell kiállnia a vendégnek.

— Mit jelentenek számodra ezek a preparátumok?

— Amikor először fogtam puskát a kezembe, még nem tanúsítottam nagy jelentőséget a trófeáknak, és most sem vagyok az a grammokkal és milliméterekkel dobálódzó rekordhajhász — mondja Ágij Sándor. — Nekem a körítés, az emlékek a fontosak, nem pedig az a csont- vagy szarudarab, amit a falra akasztunk trófea gyanánt. Ezért vállalom a családi perpatvarokat is, amikor Nórika, a nejem sokadszor vágja a fejemhez, hogy ő bizony nem takarítja a „porfogóimat”. Különösen a zebrabőröm „húzta ki nála a gyufát”, mivel sajnos erőteljesen hullik a sörénye. Az asszonyi praktikák szegényt mára a garázsomba száműzték.

— Nincs lelkiismeret-furdalásod, amikor a kis házi múzeumod nap mint nap eszedbe juttatja, hogy passzióból oltottál ki életeket?

— Nincs, mivel azt vallom, hogy a vad és vadászat éppen úgy gazdasági tevékenység, mint a szarvasmarha-tenyésztés. Nekem azért olyan a lakásom amilyen, mert minden egyes trófea és preparátum szép emléket juttat az eszembe. Ha ránézek a lakásom „Afrika-sarkára”, ismét átélem namíbiai kalandjaimat. Hallom, ahogy Pethos, a bushman nyomolvasóm a fülembe súgja: „Big kudu! Shoot (Nagy kudu! Lőjj!), vagy ránézve a jávorantilopomra ismét átélem a majd egy tonnás szívós kolosszus üldözésének izgalmát, de ugyanezt mondhatom a nyírfajdomról is, hiszen számomra nem egyszerűen „molyabrak” a dürgés pozíciójában preparált kiskakas, hanem olyan érzéseket idéz fel bennem, amelyeket a karéliai erdőkben éltem át. Azt szoktam mondani, hogy a lakásom nem preparátumok és trófeák, hanem az emlékek múzeuma.

Tudósítónk

Az ügy állítólag a határon túli nemzeti jelentőségű intézmények témakörben pattant ki, azonban a tálalás egy alaposan megszervezett, koncepciós alapon „kreált” ügyre utal. Erre mutatnak az alábbi tények: bár a Badó Zsolt nevével fémjelzett írás „A nemzeti jelentőségű fantomműhely” címmel a Kárpátalja c. lap csütörtöki lapszámában látott napvilágot, a Magyar Hírlap csütörtök reggel utcára kerülő lapszáma már hivatkozik rá, mint írott forrásra. Ez csak az adatok kölcsönös cseréje, mondhatná bárki, különös tekintettel arra, hogy a Kárpátalja egyik munkatársa a Magyar Hírlap ukrajnai tudósítója (a korábbi tudósítót azzal az indokkal menesztették, hogy nem elég jobboldali elkötelezettségű). A politikai lóláb ott „lógott” ki az anyagból (mármint a Magyar Hírlapéból), hogy időközben sikerült beszerezni Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága fideszes elnökének kommentárját; ez pedig egyenesen a politikai megrendelésre utal.

Na de lássuk, miről is ír a kárpátaljai „zugfirkászok” gyöngye? Abból a feltételezésből indult ki, hogy amiről ő nem tud, az nem is létezik. Mi több, ezen feltételezését több intézménnyel és magánszemély véleményével is megpróbálja alátámasztani. Miután elolvastam az „opust”, ugyanazon az úton próbáltam meg elindulni, mint a szerző. Először is beütöttem egy számítógépes keresőprogramba az általa famtomként emlegetett intézmény nevét, érdekes módon többtucat találatot is kaptam.

Az elsőt 2002-ből, amely tudósít a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhely megalakulásáról. (A könyvtár — mármint a közel ötezer kötetet számláló Bibliotheca Hungarica gyűjtemény — mellett működik a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhelye is, melynek feladata többirányú és azokat a kutatókat tömöríti, akik nem tartoznak közvetlenül a KMTF és az UNE műhelyeihez.)

A Kárpátinfo hírportál (amelynek anyagait folyamatosan frissítik) így ír a MÉKK részlegéről: „A kárpátaljai magyarság történelmének, néprajzának, irodalmának, anyanyelvi és szociológiai jellemzőinek kutatása rendkívül fontos feladat. E tevékenységgel számos szakintézmény foglalkozik, azonban fontosnak tartjuk, hogy a munka nagy részét maga a közösség végezze el. Ezért a MÉKK széles körű és szerteágazó program megvalósítására törekszik. Létrehozta a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhelyt és a kárpátaljai magyar hungarikumokat gyűjtő tudományos könyvtárát, a kárpátaljai magyar civil élet, magyarságintézmények számítógépes adatbázisát. Mindezt felrakta saját honlapjára.

Együttműködik a magyarországi és az ukrajnai szakintézményekkel. Adatbázisát folyamatosan fejleszti jeles szakemberek, egyetemi tanszékek képviselőinek bevonásával.”

A Kárpátaljában megjelent írás azt próbálja sugallni, hogy a magyarországi tudományos körök egyáltalán nem is ismerik a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhelyét. Ezt a szerző azzal próbálja meg alátámasztani, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján az intézmény nem szerepel (ez utóbbi igaz is). Azonban Badó úr elfelejtett tovább böngészni az MTA témakörében, mert akkor valószínűleg megtalálta volna a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottsága – Debreceni Akadémiai Bizottság adatbázisát, ahol viszont tudományos műhelyként szerepel (Az 1976-ban alapított DAB egyike az MTA öt területi bizottságának. Nagy figyelmet fordít arra a bizottság vezetése, hogy az országhatáron túl is segítse a tudományos élet szervezését, s a regionalitást a legtágabban értelmezve építse ki kapcsolatait a hozzá közel eső országok tudósaival. A DAB a maga részéről partnerszervezetei között az alábbi intézményeket tartja számon: LIMES Társadalomkutató Intézet; MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhelye; MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének Kárpátaljai (Ungvári) Csoportja; Ukrán-Magyar Tudományos Műhely; Ungvári Hungarológiai Központ. (Érdekes módon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő két intézet nem szerepel ebben az összesítésben. Ez alapján netán azt kellene feltételezni, hogy nem is léteznek?)

Ha már a hivatalos nyilvántartásokat vizsgáljuk, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapja is csak a LIMES Társadalomtudományi Intézetet ismeri, mint a KMTF kutatóintézetetét, annak alegységeként. (A LIMES Társadalomkutató Intézet honlapja szerint az intézet látta el /gondolom, megfelelő anyaországi támogatás mellett/ az MTA Ukrajnai Kutatóállomásának feladatait is. No, innen a nagy magyarországi ismertség, mert a LIMES transzformálódott át időközben Lehoczky Intézetté.)

Ja, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapján szerepel a MÉKK Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhelye is, amely alig két esztedeje végezte el a kárpátaljai (ukrajnai) magyarságintézmények adatbázisának frissítését.

A Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Műhely „kutatói” és „munkatársai” között felvonultatott nevek természetesen ismeretesek számomra, azonban az utóbbi fél évtizedben még csak közvetlenül sem kapcsolódtak a MÉKK által szervezett programokhoz. Éppen ezért furcsa, hogy honnan sikerült „előbányászni” éppen ezeket a neveket, s miért csak olyan személyeket szólaltattak meg, akik szakmai előmenetele és egzisztenciája teljes mértékben a kutatóintézetektől, illetve az azokat működtető főiskolától függ?

De térjünk vissza a sokat vitatott határon túli nemzeti jelentőségű intézmények ügyéhez. 2007 tavaszán a magyar kormány felkérte a mérvadó határon túli magyarságszervezeteket, hogy nyújtsanak be javaslatokat a tudományos és kutatóműhelyek támogatásával kapcsolatban. A benyújtott listán közel féltucat intézmény neve szerepelt. A kiválasztás mechanizmusa nem ismert, valószínűleg a benyújtott okmányok (anyagok) vizsgálata mellett szakvéleményeket (a Magyar Hírlapban közölt írás szerint a Magyar Tudományos Akadémia) is bekértek.

Milyen tevékenység támogatását kérte a Lehoczky-műhely?

A benyújtott program az alábbi tételeket tartalmazta:

- könyv- és adathordozó-állomány gyarapítása. (1919—2002 között nyomtatásban megjelent kiadványok, okmányok, visszaemlékezések, kézírásos emlékiratok, okmányok stb. begyűjtése, feldolgozása, digitalizációja);

- levéltári okmányok és más dokumentumok feldolgozása;

- a létező informatikai, internetes központ fenntartása és a szolgáltatások bővítése;

- műszaki, illetve irodatechnikai berendezéseink szervizelése, működtetése; - a Szirén program elsajátítását elősegítő tanfolyamok lebonyolítása;

- kapcsolattartás és állandó információcsere a hasonló célkitűzéseket megvalósító anyaországi és határon túli magyar könyvtárakkal, műhelyekkel, intézményekkel;

- a MÉKK-kel együttműködő helytörténészek, tudományos fokozattal rendelkező kutatók és nem hivatásszerűen kutató tagjainak megfelelő műhelymunka biztosítása, rendezvények, eszmecserék, kutatási eredményeket bemutató fórumok szervezése;

- kiadványok (évkönyvek) előkészítése és megjelentetése, hírlevél kiadása.

Mennyire szolgálta volna a program a magyar kultúra, a tudományosság fejlődését? Nem fogjuk megtudni, hiszen mint a Kormányszóvivői Iroda 2007. október 18-i nyilatkozatában kifejtette: ”A sajtóban megjelent hírekkel ellentétben a Miniszterelnöki Hivatal nem kötött támogatási szerződést a Lehoczky Tivadar Tudományos Műhellyel, és támogatást sem utalt ki az intézmény számára.” Azaz a lapokban megjelent hitelrontást követően a Miniszterelnöki Hivatal sietősen intézkedett, de sajnos a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték.

A Magyar Hírlap így kommentálta az eseményeket: „Engedett a nyilvánosság nyomásának, ezért mégsem pénzeli a magyar kormány azt a kárpátaljai fantomintézményt, amelynek támogatási módszere egybecseng a Zuschlag János szocialista politikus és társai által alkalmazott pályázati trükkökkel.”

Badó Zsolt “frappáns” írása az alábbi gúnyoros gondolatsorral zárul: „Íme a módszer, kedves olvasóink: jegyeztessenek be egy nem létező kutatóműhelyt, elnökként és munkatársakként nevezzenek meg jól csengő nevű, komoly szakmai múlttal rendelkező kutatókat — nekik nem kell szólni! —, s akár “nemzeti jelentőségű intézmény” is lehet az önök egyszemélyes kutatóintézete, amely nevében már pályázni sem kell, csak dől a pénz. Tehát rajta, ha erkölcsi érzékük megengedi, próbálkozzanak, van, akinek már sikerült.”

A nagy valószínűséggel politikai megrendelésre készült írás, illetve a körülötte Magyarországon kialakult hisztéria arra utal, hogy a kormány elleni támadások újabb fordulatot vettek, s elsősorban azokat a határon túli szervezeteket és intézményeket veszik célkeresztbe, amelyek a támogatási listára felkerültek. Kárpátalján, ahol még szövetségesre is számíthatnak, ez könnyen ment.

U.I. Ukrajnában a hasonló ügyek általában a bíróságon szoktak landolni.

Először is emlékeztetjük Önöket, hogy a Földtörvénykönyv 91. törvénycikkelye többek között kötelezi a földterületek tulajdonosait a jószomszédi viszony és a törvény által megállapított korlátozások betartására.

A Földtörvénykönyv 103 törvénycikkelye 1. részének megfelelően a földterületek tulajdonosai célirányosan kell hogy használják ingatlanjukat. Először is: oly módon, hogy a szomszédoknak csak minimális kényelmetlenséget okozzanak (minél kisebb legyen az árnyékolás, a kellemetlen szagok, zajok és egyéb behatások mértéke). Másodszor: olyan módon kell felhasználni a saját földterületet, hogy a szomszédok zavartalanul használhassák a magukét.

Valóban, a földterület tulajdonosa vagy használója követelheti a szomszédos földterületen végzett tevékenység beszüntetését, amennyiben e tevékenység káros az emberek, állatok egészségére, szennyezi a levegőt, a földterületet (FTK, 104. törvénycikkelye).

Amennyiben a szomszédok nem tudnak megegyezni, az igazságot az illetékes szerveknél kell keresni. A Földtörvénykönyv 158 cikkelye 1. bekezdésének megfelelően a földpereket a bíróságok, az önkormányzatok és a végrehajtó hatalom illetékes szervei oldják meg (földhivatal). Ugyanazon cikkely 3. részében már azt olvassuk, hogy az önkormányzatok az illetékesek azon földkérdések megoldásában, melyek a településen belül az állampolgárok tulajdonában vagy használatában lévő földterületek határait, valamint a jószomszédi viszony betartatását, a városon belüli kerületek határainak a meghatározását érintik.

A végrehajtó hatalom illetékes szerveinek hatáskörébe tartozik azon földterületek határainak kijelölése, melyek a lakott településen kívül találhatóak.

Amennyiben bármelyik fél nem egyezik bele a fentebb említett szervek határozataiba, bírósághoz fordulhat. De a felek közvetlenül is fordulhatnak jogorvoslatért a bírósághoz: a Legfelsőbb Bíróság 2004. április 16-án kelt „A földtörvények alkalmazásáról a bíróságokon a polgári perek tárgyalásánál” című 7. sz. rendeletének megfelelően. A helyi bíróságok abban az esetben is tárgyalhatják a jószomszédi viszony megsértéséből adódó ügyeket, amennyiben azokat a fent említett illetékes szervek még nem tárgyalták.

Amennyiben ez így van, akkor érdemes tudni a Földtörvénykönyv 105. cikkelyét: a földterületek tulajdonosai és használói levághatják a szomszédból átnyúló ágakat és gyökereket, de csak abban az esetben, ha ez zavarja a földterület rendeltetésszerű használatát.

Minden földtulajdonos követelheti szomszédja segítségét földterülete határainak kijelölésében, valamint a határjelek felújítását, újratelepítését, amennyiben azok elvesztek vagy nem láthatóak.

A határjelek fajtáját és telepítésük rendjét a végrehajtó hatalom illetékes szerve állapítja meg.

A lényeg: a szomszédos földterületek határának felállítási költségeit a földterületek tulajdonosai együttesen, egyenlő részben állják, ha szerződésben egyebet nem állapítottak meg (Földtörvénykönyv 106. cikkely 3. bekezdés). A földterület határainak kijelölését és a határobjektumok (léckerítés, drótháló stb.) felállítását bármelyik szomszéd kérvényezheti. És ez nem olcsó mulatság. Tehát, ennek a jogszabálynak megfelelően a szomszéd köteles megtéríteni költségeink felét.

Azoknak a fáknak a gyümölcsein, melyek a szomszédos földtelkek határán (mezsgyében) helyezkednek el, a felek egyenlő részben osztoznak (109. c. 1. bekezdés). Hangsúlyozzuk: egyenlő részben.

Ez nem azt jelenti, hogy az a miénk, ami a mi földterületünkre esett. A termést, ha ez lehetséges, össze kell gyűjteni és egyenlő arányban elosztani. Ez a jogi norma gyorsan kibékítheti azokat a szomszédokat is, akiknek földterületük határán fa helyezkedik el, és a gyümölcsöket hozó ágak nagy része a szomszéd telkére nyúlik.

Bármelyik szomszéd követelheti a mezsgyehatáron található fa kivágását. Igaz, a költségeket a feleknek együttesen kell viselniük. Azonban ez lehet másképpen is. A fa kivágását követelő szomszéd egyedül fizeti a költségeket, amennyiben a másik szomszéd lemond a fa iránti jogairól. Ám van egy kivétel: ha a fa határjelként szerepel, azt tilos kivágni.

Végezetül barátságos és megértő szomszédokat kívánunk Önöknek, és azt, hogy Önök is megértőek legyenek szomszédaikkal szemben!

Ahogy lapunk előző számában közöltük, Koncháza és Homok között az út mentén egy megkéselt férfira bukkantak az arra utazók. Az illetőt kórházba szállították, ám az orvosok már nem tudtak segíteni a 40 éves férfin, aki a csapi határátkelő egyik osztályának vezetője volt.

A rendőrség nagy erőkkel nyomozni kezdett a gyilkos után. Ennek eredményeként — ahogy Viktor Csepak megyei rendőrkapitány bejelentette — megállapították, hogy a gyilkossággal a megyénkben élő két fiatalember gyanúsítható.

Sajnos továbbra is aratnak Kárpátalján, a szélhámosok. Legutóbb a megyeszékhely egyik gyógyszertárának alkalmazottja került egy idegen nő olyan erős hatása alá, hogy önként átadta neki vagyonát. A szélhámos ajánlkozott, hogy leveszi a „rontást” a fiatal lányról, cserében „csak” 1 500 hrivnya, 200 euró, 500 dollár, valamint egy mobiltelefon és némi arany ékszer kellett neki. A furfangos „jótevőt” keresi a rendőrség.

Beregszentmiklóson egy rendőrségi akció során egy 25 éves helyi lakos földjén vadkender-ültetvényre, valamint 530 gramm, értékesítésre előkészített marihuánára bukkantak a nyomozók.

Az ukrán—szlovák határ közelében újabb illegális migránsokat tartóztattak fel. Előbb öt grúz állampolgárt, majd négy moldovait, később pedig egy pakisztánit fogtak el a határőrök. Egyébként ez utóbbi két hétig az egyik környékbeli településen tartózkodott.

Az idegeneknek egy ideig a határőröknél kell “vendégeskedniük”.

A huszti járási Saján Szanatóriumból eltűnt egy festmény. Az ismeretlen művész alkotását 200 hrivnyára becsülték. A tolvaj valószínűleg többre gondolt…

Az sem kizárt, hogy az egyik üdülővendég vitte magával „souvenirként” a képet.

Bilkén egy idős asszony, aki egyedül élt a település környékén, az üzletbe indult. Távollétében idegenek elvittek a házából 560 hrivnyát, törülközőket, valamint 5 kilogramm húst a fagyasztóból.

A környéken egy idős nyugdíjas házában is hívatlan vendégek jártak. Tőle egy mobiltelefont, egy magnót, valamint húst vittek el. Egy 48 éves helyi férfi pedig arról tett bejelentést, hogy egy ismeretlen fiatalember lépett oda hozzá az utcán, verni kezdte, majd elvett tőle 31 hrivnyát.

A rendőrök gyanúja három falubeli munkanélküli fiatalra terelődött, akik sokáig nem tartózkodtak odahaza. Éjszaka csaptak le rájuk az erdőben: a modernkori „betyárok” a tábortűz mellett melegedtek. Kiderült, hogy az erdőben éltek, avarral takaróztak, nyers húst ettek…

A csapi határátkelőhelyen tartott Ukrajnába egy magyar állampolgár. A nő, aki egy Toyotával jelentkezett belépésre, annyira idegesen viselkedett, hogy azonnal felkeltette a vámtisztek figyelmét. Nem véletlenül… Amikor a kocsit kábítószerkereső kutyával vizsgáltatták át, gyorsan előkerült két kis csomag, amelyekben fehér por volt, illetve két flakon, bennük ismeretlen kapszulákkal.

A gyorsteszt kimutatta, hogy az extasy előállításához használt amfetaminról van szó. A kocsit és a bódító anyagokat lefoglalták.

Ungváron egy helyi vállalkozó kereste fel a rendőrséget. A nő elpanaszolta, hogy éjszaka feltörték a Petőfi téren lévő üzletének bejárati ajtaját, s gyerekruhákat vittek el.

Egy másik helyi lakos arról tett bejelentést, hogy lakásában betörők jártak: az idegenek egy tévékészüléket, egy mikrohullámú sütőt, valamint arany ékszereket zsákmányoltak.

Mindkét ügyben nyomozás indult.

A kisbereznai határátkelőn egy nő és két férfi — Hmelnick megyébe valók — jelentkezett kilépésre, akik elmondásuk szerint négy focista gyereket kísértek külföldre, pontosabban Dániába.

Az útlevélkezelőknek azonban gyanús lett a gyerekekre kiállított meghatalmazás: kiderült, hogy hamis. A gyerekeket, akiknek szülei külföldön dolgoznak, hazairányították. Keresik azt a közjegyzőt, aki hitelesítette a dokumentumon a hamis aláírásokat.

Ungváron egy 75 éves nyugdíjas asszony halva találta 54 éves lányát. Munkácson egy nő bukkant 57 éves anyja holttestére. Mindkét ügyben vizsgálat indult.

Tragikomikus eset történt a napokban Vinyica megyében. Egy 15 éves kárpátaljai lány ott élő anyjánál vendégeskedett egy hétig. Nem tudni, unalmában-e, de a vendég kitervelte, hogy kirabolja a helyi postást. Kiválasztotta a napot is: amikor a nyugdíjat hordja a leendő áldozat. Még azt is megtudakolta, mikor jár elhagyatott helyen…

A lány a krimik legszebb hagyományaihoz méltóan elbújt egy bokorban, fejére fekete harisnyát húzott. Fegyverként egy hajlakk spray-t vett magához. Amikor a postás néhány lépésre volt tőle, a kis rabló előugrott és lefújta lakkal. A 39 éves nő megdermedt az ijedtségtől. Ám amikor a lány ki akarta tépni kezéből a táskáját, benne közel 4 000 hrivnyával, magához tért és nem engedte el azt, a közeli porták felé igyekezett.

A rabló is jobbnak látta, ha elmenekül. Nem jutott messzire. A postás megjegyezte, milyen dzseki és nadrág volt rajta, így hiába tagadott…