A 89. zsoltár 1. versének közös eléneklése után
dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének apostoli köszöntése következett. A püspök úr Isten szent igéjét Lu-kács evangéliuma 8. fejezetének 26—39. versei alapján hirdette.

— Nagy nap ez ma Kárpátalján. A sok-sok határon innen és túlról érkezett egyházi, valamint világi vendég mellett a leglényegesebb és legdöntőbb, hogy itt járt a Názáreti Jézus Krisztus. Mert ő akkor is itt jár, amikor mi esetleg nem. Jött és jön, és ez a lényeg, mert ez a nap, ez az istentisztelet is Róla szól, Róla, akinek hatalma volt és hatalma van, aki győztesként jelent meg ebben a világban — hangsúlyozta a püspök. — Ahol Jézus megjelenik, ott jelenik meg az embernek az igazi egyensúlya. Tanuljanak meg mindig egyensúlyt tartani, szélsőségek, változások között — kívánta az újonnan megválasztott zsinatnak. „Ezt az áldást adja meg néktek az Isten, ezt kérjük, mindennemű kapcsolatban” — mondta.

A 2006-os választás eredményeit — mely szerint a Kárpátaljai Református Egyház püspöke Zán Fábián Sándor, főgondnok Nagy Béla, lelkészi főjegyző Héder János, világi főjegyző id. Halász Dezső — Kacsó Géza lelkipásztor, a Választási Bizottság elnöke hirdette ki.

Az istentisztelet legünnepélyesebb pillanatai következtek ezután: Horkay László leköszönő püspök szolgálati esküt vett a zsinat tagjaitól. Zán Fábián Sándortól és Nagy Bélától Bölcskei Gusztáv vette az eskütételt. A KRE új püspökét Bölcskei Gusztáv, a vendégpüspökök, valamint az egyházkerület esperesei áldották meg.

„Hiszem, hogy Ő adott kései gyermekként szüleimnek, hiszem, hogy Ő adott lehetőséget arra, hogy egy évet külföldön tanulhassak, hiszem, hogy Ő adott a mezővári, a borzsovai és a halábori gyülekezetekben pásztorként szolgálni. Ő adott férjként Fábián Juditnak és apaként négy gyermeknek. Hiszem, hogy az Úr adott engem Bereg megyének, hogy szolgatársaimmal együtt itt építsük országát… A 2006-os választások eredményéből tudom, az Úr adta, hogy püspökként is a kárpátaljai reformátusokat szolgáljam, hogy a három egyházmegye 108 gyülekezetében végezzem püspöki feladataimat. Hiszem, hogy Isten szolgálatra, Krisztus testének, anyaszentegyházunknak építésére adott engem. És hálaadással mondom, hogy én igazán megajándékozott ember vagyok” — hangsúlyozta Zán Fábián Sándor.

— Igazság szeretet nélkül és szeretet igazság nélkül zátonyra fut. A feladatokat csak az igazsághoz ragaszkodva lehet teljesíteni. Én ehhez az igazsághoz fogok ragaszkodni, és a gondnokoknak, lelkipásztoroknak is így kell tenniük — mondta a püspök úr, aki végül az összetartásra hívta fel mindenki figyelmét.

A KRE ifjúsági szervezete zenekarának szolgálata után Nagy Béla köszöntötte az egybegyűlteket, majd a vendégpüspökök, valamint az egyházkerület esperesei tolmácsolták jókívánságaikat a püspök felé.

Kishegyi Viktória főtanácsadó felolvasta Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnökének üdvözlő levelét.

Az ünnepi istentisztelet nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget.

A Magyar Kultúra Napja ugyan nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, ennek ellenére a magyar ember, éljen bárhol is a nagyvilágban, megemlékezik róla. Megemlékezik arról, hogy Kölcsey 1823-ban megírta a Himnuszt, méltatja kultúráját, amely az európai civilizáció részét képezi, amely megmaradásunk egyik megtartó ereje itt, Európa közepén.

Január 18-án a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola koncerttermében kezdődött a Magyar Kultúra Napjának rendezvénysorozata. Immár hagyományossá vált, hogy ezen a napon vendégek érkeznek a tanintézménybe. Idén megtiszteltek bennünket jelenlétükkel Szuromi Antal konzul, Horváth Sándor, az UMDSZ Országos Tanácsának alelnöke, Kázmér Dávid és Seremet Sándor, az UMDSZ ISZ elnökségi tagjai.

Szuromi Antal üdvözlő beszédében kiemelte e szép hagyomány fontosságát. Az ünnep kapcsán Horváth Sándor foglalta össze gondolatait, nevezetesen, hogy minden nép más-más eseményt ünnepel — van, aki a szomszédos népek felett aratott győzelmet üli meg vagy értékek megsemmisítését, pusztítását dicsőíti. A magyar nép ünnepei a lélekhez, szellemhez, kultúrához kapcsolódnak, s ilyen a Magyar Kultúra Napja is.

A jó hangulatot Ivaskovics József és a gejőci csengő hangú énekesek biztosították. Öröm volt hallani, mennyi szépség, érzelem áradt az előadókból a közönség felé.

Az ünnepi hangverseny után a vendégek a főiskola hallgatóival Munkács központjában megkoszorúzták a város híres szülötte, Munkácsy Mihály szobrát.

A januári tél nem terített fehér leplet a tájra, de a Magyar Kultúra Napját méltatók szívében-lelkében tiszta, őszinte, hófehér érzelem született, amit nemzeti büszkeségnek szokás nevezni, mert az a nép, amely a kultúráját ünnepli, méltán büszke magára.

A Magyar Kultúra Napjának méltatása keretében Ungváron a Kárpátaljai Nemzetiségek Kulturális Központjában rendezték meg az Értelmiségi Fórum—2007-et. Dupka György, az UMDSZ alelnökének, a MÉKK elnökének nyitóbeszéde után Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság (Anyanyelvi Konferencia) elnöke tartott vitaelőadást Kötődések és kihívások a nem EU-s magyarok számára címmel. A zentai útjáról Kárpátaljára érkezett irodalomtörténész elsőként a határon túliak támogatásrendszerének átszervezéséről szólt, majd a Magyarországgal szembeni európai uniós feltételekre tért ki. Pomogáts Béla a továbbiakban azokat a tényezőket ismertette, amelyek egy közös nemzeti stratégia kialakításához szükségeltetnek. Az Anyanyelvi Konferencia elnöke elsőként a magyar politikai tényezők jó szándékát és egyeztetését említette az unión kívül rekedt nemzettársak felé. Kiemelte: közös feladatok, kölcsönös együttműködés, gazdasági, politikai és kulturális közösség létrehozása, illetve a határon túli magyarság kiemelkedő képviselőivel való személyes kapcsolatok keresése szükségeltetik ahhoz, hogy megtaláljuk a kötődést egymáshoz.

Az előadást követően a jelenlévő értelmiségiek — orvosok, pedagógusok, újságírók, művészek, tudósok, könyvtárosok, társadalmi szervezetek vezetői — közül sokan kifejtették véleményüket a témával kapcsolatban.

A Szülőföld Alapnak köszönhetően több program is elindult Kárpátalján. Ezek között kiemelt helyen szerepel a címer és zászlóprogram, amelynek célja, hogy a megye 130 magyarok lakta települése visszakapja eredeti történelmi heraldikáját. A Zsámbékon élő, de Kárpátaljához már sokban kötődő Molnár Zsolt címertervezőnek köszönhetően eddig 40 település kapta vissza jelképeit, amelyeket kiállítás és diavetítés keretében meg is tekinthettek a jelenlévők. Zubánics László helytörténész a címerekről ejtve szót kiemelte: érdekességük, hogy középkori realisztikus ábrázolásban készültek, és sok zászlón feltűnik az adott településen élő nemes családok címere is. Például a szerednyei heraldikán a várra és a Dobó családra találunk utalást, míg a kisdobronyinál a Rákócziak és a Lórántffyak címere tűnik fel.

A Magyar Kultúra Napja ezt követően a megyei bábszínházban folytatódott, ahol az ünnepi műsor keretében több elismerő díjat is átadtak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság oklevelét Kocsis Mária, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium igazgatóhelyettese, a KAMOT JA elnöke, Balla Pál képzőművész, rajztanár, Bodák Erzsébet, az Ungvári Járási Könyvtárhálózat főmódszerésze, Molnár Zsolt címerkutató és -festő, valamint az igazi Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége kapta. Ortutay-díjban Árpa Péter, az Ungvári Dayka Gábor Középiskola igazgatója részesült. A MÉKK nívódíját Nagy Béla, a KRE diakóniai osztályának vezetője és Ráti József, a Sting igazgatója, az eCentertelenet projekt gazdája vehette át.

A rendezvény az eszenyi Ritmus táncegyüttes fergetes táncaival és a csapi vokálegyüttes nívós műsorával ért végett.

Beregszászban az ünnepség a Kölcsey Ferenc-emléktáblánál kezdődött, ahol Pirigyi Béla, a BMKSZ és az UMDSZ városi szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Tanczár Katalin, a Beregszászi 3. Számú Középiskola tanulója elszavalta Kölcsey Himnuszát, majd Zubánics László történész, az UMDSZ OT elnöke emlékezett meg nagy költőnkről.

— Másfél évtizede méltatjuk a Kölcsey-emléktáblánál a Magyar Kultúra Napját a Himnusz születése alkalmából — mondta Zubánics László, majd így folytatta: — 2007 történelmi dátum sok ezer magyar számára, hiszen az EU tagjaivá váltak. Csupán mi, kárpátaljai magyarok és Vajdaságban élő testvéreink vagyunk kivételek. Éppen ezért még inkább feladatunk a magyar nyelv ápolása, kultúránk megőrzése. Gyermekeinkre pedig az a feladat vár, hogy legjobb belátásuk szerint tegyék azt, amit rájuk hagyunk.

Kölcsey Huszt című versének elhangzását követően — melyet Szimeonov Barbara szavalt el —, Pomogáts Béla tartott ünnepi beszédet. Az Anyanyelvi Konferencia elnöke három fontos elemet emelt ki, melyek menedéket adnak nekünk, magyaroknak, melyek nélkül nincs felemelkedés. Ezek: a hagyomány megőrzése, a folytonosság és az összefogás.

Gajdos István, Beregszász polgármestere is az összefogás fontosságát emelte ki beszédében.

— A Magyar Kultúra Napja — melyet a világ minden táján megünnepelnek a magyarok — olyan nap, amely az együvé tartozást hirdeti. Azt, hogy voltunk, vagyunk és Isten segedelmével leszünk. Legyünk hát büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, s hogy Kölcsey Himnusza a mi himnuszunk — hangsúlyozta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

A rendezvény — melyen elhangzott Vass Albert A láthatatlan lobogó, Udud István Kölcsey utolsó imája című verse — koszorúzással, majd a Szózat eléneklésével ért véget.

Szombaton a Magyar Kultúra Napja alkalmából a beregszászi Bereg könyvesboltban író-olvasó találkozóra került sor. A megjelent Bereg-, Ugocsa- és Ung-vidéki írókat, illetve olvasókat Dupka György, a MÉKK elnöke köszöntötte, majd átadta a szót Pomogáts Bélának. Az Anyanyelvi Konferencia elnöke kihangsúlyozta, hogy nekünk, magyaroknak, mindig küzdenünk, harcolnunk kellett a nyelvünkért és a kultúránkért, nem úgy, mint más nemzeteknek.

— A kisebbségi sorban élőknek nincs könnyű sorsuk. Éppen ezért kell táplálni a reményt. S a reménynek van alapja, hiszen voltunk, vagyunk, megmaradunk és leszünk. Ennek a jegyében ünnepelünk ma itt együtt, kedves barátaim — hallhattuk Pomogáts Bélától, aki az alkalommal élve átnyújtotta az Anyanyelvi Konferencia elismerő oklevelét Grigora Évának, a Nagyszőlősi Járási Művelődési Osztály módszerészének, valamint Sepa Jánosnak, a Beregvidéki Múzeum igazgatójának áldozatos munkájukért.

Ezt követően Dupka György és Vári Fábián László József Attila-díjas költő átnyújtották az Együtt nívódíjait az arra érdemeseknek. Költészet kategóriában Fodor Gézának, aki negyven éve van jelen a kárpátaljai magyar irodalomban. Próza kategóriában Lengyel Jánost tüntették ki. Nagy Zoltán Mihály, az Együtt főszerkesztője örömmel konstatálta, hogy a fiatalember fejlődése határozottan felfelé ível. Tanulmány kategóriában Kovács Gábor, Kovács Vilmos fia vehette át a díjat, akire méltán büszke lenne édesapja is.

Az Együtt folyóirat legújabb számát Barzsó Tibor olvasószerkesztő mutatta be. Azok kedvéért, akik nem ismerik a folyóirat múltját, szólt a nehéz kezdetekről is.

Végül Dupka György bemutatta az Új vetés Pályakezdő fiatalok antológiája című kötetet, melyben olyan fiatal szerzők munkáival ismerkedhetünk meg, mint Lengyel János, Mester Magdolna, Bakos Kiss Károly és még sokan mások.

A vasárnapi szerbiai parlamenti választások után a demokratikus irányultságú szerb pártok valamilyen koalíciója látszik a leginkább kormányképesnek. A legtöbb szavazatot a Szerb Radikális Párt (SRS) kapta.

A nemzeti kisebbségeket képviselő pártok közül biztos befutónak számít a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) 3 képviselővel, a dél-szerbiai bosnyákok pártja 2 képviselővel, s két roma párt 1-1 képviselővel. A határon mozog, s a pontos végeredmény kiszámítása után akár parlamentbe is juthat még a két kis magyar párt alkotta Magyar Összefogás Koalíció, s a délnyugat-szerbiai albánokat képviselő választási szövetség.

A biztos és végleges eredmény — tekintettel a bonyolult szavazatelosztási rendszerre — csak január 25-re várható.

Az azonban máris csaknem bizonyos, hogy — amennyiben hinni lehet a választások előtti politikusi nyilatkozatoknak — a demokratikusnak minősített szerb pártok valamilyen koalíciója fog majd kormányt alakítani, mivel Seselj pártjával koalíciót kötni csak a szocialisták mutatkoztak hajlandónak, ám ők ketten kevesek a kormányzáshoz.

A kormányalakítás azonban nehéznek ígérkezik, s a nemzeti kisebbségek számára kedvezőtlen körülmény, hogy ehhez nem lesz szükség — vagy csak alig — az ő támogatásukra.

Megállapodás nélkül ért véget vasárnap este Damaszkuszban Mahmúd Abbász palesztin elnöknek és Háled Mesaalnak, a Hamász palesztin mozgalom politikai vezetőjének tárgyalása, de mindkét fél jelezte, hogy a párbeszéd a közeljövőben folytatódni fog. Eredeti tervek szerint Abbász még szombat este találkozott volna Mesaallal, hogy megpróbáljanak egyezségre jutni a nemzeti egységkormány létrehozásáról, valamint arról, hogyan vessenek véget a palesztinok hónapok óta tartó belső ellenségeskedésének, amelynek már 62 halálos áldozata van. A vasárnapi találkozó után tartott közös sajtóértekezletükön Mesaal hangoztatta, hogy a párbeszéd lehet az egyetlen eszköze annak, hogy rendezzék a politikai ellentéteket.

Új-Mexikó demokrata párti kormányzója, Bill Richardson bejelentette vasárnap, hogy megteszi az első lépést a jövőre esedékes elnökválasztáson való jelöltséghez, Washingtonban és a világporondon szerzett szerteágazó tapasztalatait ajánlva a választóinak. Richardson a harmadik demokrata politikus, aki az elnöki posztért indul; Hillary Clinton az Egyesült Államok első női elnöke, míg a színes bőrű Barack Obama az első afroamerikai elnök kíván lenni.

Erős, a Richter-skálán mért 7,3-as fokozatú földrengés rázta meg helyi idő szerint vasárnap este Indonézia északkeleti részén Celebesz (Sulawesi) sziget partjait — közölte az amerikai földtani intézet. Az indonéziai meteorológiai és geofizikai ügynökség 6,5-es erősségűre becsülte a sziget partjaitól északkeletre, a Maluku-tengerben 45 kilométer mélyen bekövetkezett rengést. Közölte: szökőárveszéllyel kell számolni, ezért cunamiriadót rendelt el.

A rengés epicentruma az Indonézia északkeleti részén fekvő Ternate településtől mintegy 130 kilométerre volt. Szemtanúk szerint hárman megsérültek Manado településen — a sziget északi csücskén fekvő népesebb városban, Észak-Celebesz tartomány székhelyén —, miután a földrengés következtében megrongálódott egy templom. Az indonéziai Metro TV jelentése szerint a városban pánik tört ki, több épület megrepedezett.

Beismerő vallomást tett az a török tizenéves fiú, akit a rendőrség előzőleg meggyanúsított az örmény nemzetiségű Hrant Dink meggyilkolásával. A 17 éves fiatalember azt mondta, hogy nem bánta meg tettét. Az örmény újságírót pénteken lőtték agyon isztambuli munkahelyének bejáratánál.

Az őrizetbe vett 17 éves Ogun Samast beismerte, hogy ő gyilkolta meg pénteken Hrant Dink örmény újságírót — közölte Samsun város ügyészére hivatkozva a CNN-Türk televízióállomás és az Anadolu Ajansi hírügynökség. Samast közölte, hogy nem bánta meg tettét, amelyet azért követett el, mert felbőszítette őt Dinknek az az interneten olvasható kijelentése, hogy „Törökországból származom, de a török vér mocskos”. „Elhatároztam, hogy megölöm... nem sajnálom” — mondta a gyilkos.

Sajtótájékoztató a Miniszterelnöki Hivatalban

Elhangzott, hogy a korábbi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH), valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), illetve az ehhez kapcsolódó közalapítványok feladatait ezentúl a szakállamtitkárság végzi átláthatóbb, hatékonyabb és olcsóbb rendszerben. Ennek célját az államtitkár a következőképpen fogalmazta meg: szimbolikus intézmények helyett új alapokra helyezett nemzetpolitika.

A magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos feladatok tekintetében Gémesi Ferenc fontos kérdéscsoportként említette a kisebbségek esélyegyenlőségének biztosítását, kulturális autonómiájuk kiépítésének elősegítését, helyzetük dokumentálását. Szólt a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldásáról is.

Ami a külhoni magyarokkal kapcsolatos feladatokat illeti, Gémesi Ferenc a kormány céljai között említette egy hálózat kialakítását a támogatás- és fejlesztéspolitika jegyében, a magyar közösségek európai keretekben való felzárkóztatását és modernizációját, valamint e modernizációs folyamatok összehangolását.

A szakállamtitkár azon véleményének adott hangot, hogy azzal, hogy az Európai Unió a saját térségünkben jelentősen kibővült, s legfőképpen pedig azzal, hogy január 1-jétől Románia is EU-tag lett, „alapvetően megváltoztak a magyarság létének feltételei a Kárpát-medencében”. Ennek több mint 90 százaléka ugyanazon gazdasági-politikai intézményrendszer keretei közé került, s ennek figyelembevételével „maga a politikai megközelítés, filozófia kell hogy megváltozzon”.

Gémesi Ferenc világos kormányzati célként említette a magyar közösségek európai keretekben való felzárkóztatását és modernizációját. Véleménye szerint ugyanis csak így érhető el az alapcél, az, hogy „az összmagyarság pozitívan tudja megélni az új helyzetet”. Amennyiben a magyar közösségek képesek e folyamatok nyerteseivé válni, akkor egy új, lehetőségekkel tele időszak jön el számukra — fogalmazott, hozzátéve, hogy amennyiben „nem teszünk kellő kormányzati lépéseket, akkor ez a rendkívüli fontosságú lehetőség is elvész”.

A szakállamtitkár szerint a modernizációs folyamatok új logikát, új nyelvet követelnek meg. „Nem könnyű évtizedes politikai gyakorlatokat és logikákat átalakítani, de azt gondolom, hogy a közös cél, a modernizáció és a sikeresség érdekében nagyon fontos mindezeket megtenni” — hangsúlyozta. Véleménye szerint amennyiben ebben sikerül valós eredményeket elérni, akkor valóra válhat a kormányprogram fontos célkitűzése, az, hogy „a magyarság sikeres európai nemzet legyen”.

A nemzetpolitikáról szólva Gémesi Ferenc elmondta, hogy annak két pillérét a támogatáspolitika és a fejlesztéspolitika alkotja. Fő célokként „a mentális határok lebontását és a szellemi-gazdasági értéktöbblet-teremtést említette”. A támogatáspolitika alapintézménye a Szülőföld Alap, amelynek döntési rendszere háromszintű (politikai, szakmai és végrehajtói). Az egyeztető fórumra februárban kerül sor, míg a pályázatokat várhatóan már márciusban kiírják. A szakállamtitkár kihangsúlyozta, hogy a kis rendezvények, kis projektek is kaphatnak támogatást az Alapból.

A fejlesztéspolitikát érintve Gémesi Ferenc kiemelte a határon átnyúló kapcsolatok, a közös térség- és intézményfejlesztés, a közös projektek jelentőségét. „A kérdés az, hogy tudnak-e az érintett magyar közösségek érdemi, jó projekteket letenni az asztalra? Ha ez sikerül, akkor ezekhez lehet forrásokat szerezni” — mutatott rá. Véleménye szerint nagyon komoly szakmai munkára van szükség az anyaországban és a határon túl is ahhoz, hogy sikerüljön valóra váltani a projekteket. „Nagyon fontos, hogy ne csak az európai uniós, hanem a regionális és helyi erőforrásokat, lehetőségeket is bekapcsoljuk a rendszerbe, legyen forráskoordináció” — húzta alá. A sikeresen megvalósuló projektek jelentőségéről szólva az államtitkár elmondta: amellett, hogy ezek az adott magyar közösségek versenyképességét, sikerességét szolgálják, hozzájárulnak ahhoz is, hogy kialakuljon a helyi, térségi tudásbázis, létrejöjjön a kellő szakembergárda.

A sajtótájékoztatón a Krónika azon kérdésére válaszolva, hogy milyen formában képzelik el a támogatáspolitika akcentusának Kárpátaljára és Vajdaságra történő áthelyezését, amiről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszélt januári kárpátaljai látogatása során, Gémesi Ferenc elmondta, hogy a Szülőföld Alap elmúlt évi forrásainak elosztásánál ez már jelentkezett. Mivel a források összpontosítódnak, az akcentus áthelyezését a jövőben is biztosítani lehet. Az államtitkár elmondta, hogy „azt tapasztalja a politikai beszélgetésekből, hogy a határon túli magyar szervezetek vezetői is jól látják azt, hogy e két térség (Kárpátalja és Vajdaság — B. L.) az, ahová valóban forrásokat kell adni. Erről februárban döntenek a politikusok”.

Véleménye szerint a kormányzat célja az, hogy „egyrészt a forráselosztásban történjen meg egy ilyen látványos és markáns hangsúlyáthelyeződés”, illetve, hogy a fejlesztéspolitikába különösen e két térségből bekapcsolódni szándékozókat Magyarországon készítsék fel annak érdekében, hogy jó programokat tudjanak írni.

A szakállamtitkár válaszát Törzsök Erika egészítette ki, aki konkrét számadatokkal illusztrálta a Kárpátaljának és Vajdaságnak szánt források növekedését.

Olekszandr Moroz azon meggyőződésének adott hangot, hogy a parlament nem kíván foglalkozni Juscsenko menesztésével.

A Legfelsőbb Tanács elnöke erről bukovinai munkalátogatása során beszélt. „Nem vagyok híve az ilyen provokációknak, amelyek nem adnak semmit sem a parlamentnek, sem a társadalomnak. A legfontosabb az, hogy minden hatalmi ág pontosan betartsa az Alkotmányt, s akkor minden rendben lesz” — húzta alá.

A Kommunista Párt frakciója január 10-én javasolta, hogy a Legfelsőbb Tanács által elfogadott törvények megvétózása miatt menesszék az államfőt. Petro Szimonenko, a párt vezetője bejelentette, hogy kezdeményezi azon törvények elfogadását, amelyek e procedúrához szükségesek.

Vaszil Cusko rendelkezésével Vitalij Makszimov altábornagyot nevezte ki a megyei belügyi főosztály élére. A döntést a Belügyminisztérium legutóbbi kollégiumán hozták meg. „Ezt követően meghallgatáson voltam Viktor Janukovics miniszterelnöknél, illetve Volodimir Radcsenko belügyminiszter-helyettesnél. Ezután véglegesítették a döntést” — idézte a megyei rendőrség új vezetőjének szavait a zakarpattya.net.ua internetes hírpotál.

Makszimov néhány éve már vezette a megyei belügyi főosztályt. Legutóbb a lemberg megyei rendőrséget irányította. Ottani beosztását Mihajlo Cimbaljuk vette át.

Múlt szerdán hivatalosan is beiktatták tisztségébe Volodimir Trikurt, akit Viktor Juscsenko államfő 2006. december 28-án nevezett ki a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökévé. Az új vezetőt Ivan Baloga mutatta be a járás aktívájának. A megyei közigazgatási hivatal elnökének első helyettese kihangsúlyozta, hogy a járás csak veszít a gyakori kádercserék miatt. Azt tanácsolta a járás új vezetőjének, hogy ajtója legyen nyitva mindenki előtt, ne figyeljen arra, ki milyen pártot, politikai erőt képvisel, s tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a járásban élő kisebbségek, így a többséget képező magyarok jól érezzék magukat szülőföldjükön.

Elmondta, hogy a megye vezetése kész segíteni a járást, de az itteniek is tegyék fel maguknak a kérdést: ők mit tesznek a Beregvidékért?

Volodimir Trikur köszönetet mondott a bizalomért. A járási állami közigazgatási hivatal újonnan kinevezett elnöke aláhúzta: minden lehetőség adott ahhoz, hogy a Beregvidék méltó helyet foglaljon el a megyében.

Csizmár Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy az új vezetőt támogassa a kollektíva, adjanak időt neki arra, hogy bizonyítson. A járási tanács elnöke szerint csapatmunkára van szükség, hiszen mindenki közös ügyet szolgál.

A képen: Volodimir Trikur, Ivan Baloga és Csizmár Béla.

Orosz Ildikó elmondta, sokan fordultak hozzá azzal a kérdéssel, hogy valóban bezárják-e a 9. számú általános iskolát, s ez vár-e a 8. számú középiskolára is, amelyet összevonnak a 3-sal, valamint felszámolás fenyegeti-e az ardói, illetve a 14. számú óvodát. A KMPSZ elnöke kifejtette, hogy ezekről a magyar oktatási problémákról nem hivatalos formában, hanem pletykaszinten értesült. Ezért is szeretne pontos információkat szerezni a kérdésről.

Gajdos István válaszában kihangsúlyozta, hogy nincs szó egyetlen magyar iskola bezárásáról, összevonásáról sem. Az ardói óvodát valóban szeretnék áthelyezni a 9-es iskolába. Ennek oka az, hogy az épület a legutóbbi földrengéskor életveszélyessé vált. A 14-es óvoda áthelyezése is napirenden szerepel. Épületének tulajdonosa ugyanis az Ukrprodzseszt Vállalat. Amennyiben ez nem tart igényt az épületre, akkor az óvoda továbbra is ott működhet. Ami a 2. számú középiskolát illeti, ennek fenntartási költségei nincsenek arányban a tanulók létszámával, ezért a gyerekeket a téli időszakra átirányítják az 5. számú középiskolába.

Gajdos István felkérte dr. Orosz Ildikót és Medvigy Istvánt, akik mindketten a megyei tanács oktatási kérdésekkel is foglalkozó állandó bizottságának a tagjai, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a költségvetésben irányozzanak elő forrásokat a város pedagógusai 13. fizetésére. Mivel a megye még rendelkezik 13 millió hrivnyával, így el kellene érni, hogy ebből 520 ezer hrivnyát dotációként átutaljanak a város számlájára az oktatásban felmerült problémák megoldására, valamint a művészeti iskola pedagógusainak 2007-es évi fizetésének részleges finanszírozására.

A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Beregszászban az első irodáját 1998-ban nyitotta meg. Az alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy végrehajtsa a segélyszervezet árvízi programját. A program keretében több ezer család kapott élelmiszert, ruhaneműt, a későbbiekben pedig közintézmények rendbehozatalát is támogatták. Az alapítvány munkájáról Gerevich János, az ADVANCE Kárpátaljai Fejlesztő és Tanácsadó Központ igazgatója számol be.

— 2000-ben a szeretetszolgálat és a Svájci Protestáns Segélyszervezet részéről olyan döntés született, hogy létrehoznak Beregszászban egy állandó jelleggel működő alapítványt, melynek az lesz a feladata, hogy szociális, humanitárius oktatási programokat szervezzen. Ez lett a Beregszászi Szociális Alapítvány, amely négy éven keresztül gyerek-, valamint szociális programokat hajtott végre, kisebb részben fejlesztőprogramokat is.

2004-ben viszont váltásra került sor: a korábbiak mellett a szervezet fontos feladatává tette, hogy a rászorulóknak ne halat adjon, hanem hálót — megtanítsa őket halászni…

A fő hangsúlyt a jogi és a szociális tanácsadásra, illetve az ingyenes oktatásra fektetjük. Ezért is változtattuk meg a nevét: ADVANCE Kárpátaljai Fejlesztő és Tanácsadó Központ lett. 2006 igen jó évnek számít, hiszen oktatóközpontunkban több mint 80-an fejezték be a 480 órás akkreditált tanfolyamot és kaptak számítógép-felhasználói jogosítványt.

A másik, elindítottuk a TACIS-programot. Ennek keretében azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Beregszászi járásban a rokkantaknak, a munkanélkülieknek, a szociálisan hátrányos körülmények között élőknek lehetőséget nyújtsunk szakmát tanulni. Ezenkívül igénybe vehetik ügyvédünk ingyenes tanácsadását is.

A harmadik fontos dolog pedig, amit meg kell említenem: 2006-ban kaptuk az értesítést, miszerint a Varsóban bejegyzett Báthori Alapítvány regionális partnerei lettünk. Az alapítvány a helyi közösségek kezdeményezéseit támogatja, és Soros György az egyik vezetője. Ezenkívül a múlt évben lettünk partnerei a brüsszeli székhelyű APRODEV-nek (az európai egyházi hátterű szervezetek fejlesztő irodájának angol rövidítése — a szerk. megjegyz.). Egész évben részt vettünk a rendezvényein, valamint a Brüsszelben, Kijevben stb. megtartott tréningeken.

— Ebben az évben be szeretnénk fejezni irodánk, illetve oktatótermünk felújítását. Ez utóbbiban számítástechnikát fogunk tanítani, de a felszerelés nyelvek oktatására is alkalmas lesz. Végre méltó helyet szeretnénk biztosítani gyermekcsoportunknak is, ezenkívül be fogjuk fejezni a munkálatokat a háztartási tanfolyam színhelyén.

Továbbra is folytatódnak a rászoruló emberek számára általunk nyújtott szolgáltatások. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy partnereinkkel jó kapcsolatokat alakítsunk ki és ne csak ebben a régióban, hanem Ukrajna-szerte, hiszen fontos, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat.

— Ez nagy megtiszteltetés számomra. Én is, és gondolom, a kollégáim is örültek annak, hogy megkaptuk a kitüntetést. Ami a legfontosabb, hogy minket, a karitatív szervezet dolgozóit tüntetett ki a hatalom, vagyis elismerte a munkánkat. Azok, akik ezen a területen dolgoznak a járásban, hosszú évek óta teszik, amit tenniük kell, hivatásuk a szívügyük. Nekik köszönhetően nagyon sok fontos projekt valósult meg, ami a professzionálisan végzett munka eredménye.

— Az iskolát majdnem öt éve kezdtük el építeni, mégpedig állami támogatás, sőt azt mondhatom, állami engedély nélkül, hiszen az sem volt még meg akkor. Magyarországi barátunk, Maklovszky Márta segítségével gyűjtés indult az anyaországban. Ennek során ötszázezer forint gyűlt össze, s még ugyanennyi pénzt juttatott számunkra Torgyán József akkori mezőgazdasági miniszter.

Az ügyön sokat lendített az, amikor 2002-ben megkaptam az Ezüstlánc Díjat, a legmagasabb kitüntetést, amelyet a magyarországi Belügyminisztérium polgármesternek adhat (korábban kétévente, mostanában pedig évente részesül ebben az elismerésben egy-egy anyaországi és határon túli település vezetője — a szerk. megjegyz.). Rengetegen jöttek gratulálni, én pedig kihasználtam a lehetőségeket: pénzt kértem az iskolára. Az első segítséget Pásztor Bélától, Veresegyháza polgármesterétől kaptuk, akinek a támogatásával ki tudtuk fizetni a tervdokumentáció elkészítését és leraktuk az épület alapját.

Sajnos, ezt követően leállt a munka. Később felépítettük az első szintet, de állami támogatást még mindig nem kaptunk… Szilárd elhatározásom volt azonban, hogy amit elkezdtem, azt így is befejezem! Három évig húzódott ugyan, de végül felépült minden szint: a falak és a tető. Ez utóbbi tavaly februárban készült el. Igaz, attól kezdve egészen júniusig egy fillérünk sem volt, hogy befejezzük az iskolát. Júniusban azonban, szerencsére, újra megindult a munka, s karácsonyra az iskola teljes egészében elkészült. Az utolsó szakaszban már állami segítséggel, a központi költségvetés támogatásával dolgozhattunk. Annyi bizonyos: sokat kellett küzdenünk az új iskoláért, de megérte!

Számításaim szerint az építéshez, a felszereléshez körülbelül ötmillió hrivnyára volt szükség. Az is igaz azonban, hogy a tanintézményt kulcsra készen adtuk át, ami azt jelenti, hogy a gyerekek az ünnepség másnapján már az újonnan felavatott épületben kezdték a tanulást.

Az iskolát egyébként 320 tanulóra méretezték, 18 tanterem, valamint tanári, igazgatói, igazgatóhelyettesi szobák találhatók benne. Minden szinten van női, férfi, tanári WC. Jól felszerelt informatika szaktanterem áll a nebulók rendelkezésére tíz korszerű számítógéppel, keskeny- és szélessávú Internettel. A szélessávú hozzáférést az UMDSZ, míg a keskeny sávút a KMKSZ támogatásával kaptuk. Örülök, hogy ily módon nálunk érvényesült az UMDSZ irányvonala, amely nem a magyarság széthúzását, hanem összetartását szorgalmazza.

Ami további terveinket illeti, ezek között szerepel az étkezde felépítése, ami egymillió kilencszázezer hrivnyába kerülne. A központi költségvetés egymillió négyszázezret adna olyan feltétellel, ha a fennmaradó összeget támogatásokból teremtjük elő. Nem lesz könnyű, de nem reménytelen a dolog. Az avatóünnepségen meghívásunkra részt vettek a veresegyházi polgármester, valamint helyettesei és a képviselőtestület tagjai. Amikor szóba kerültek a további feladatok, nem mondtak ugyan konkrétumot, de azt igen: elgondolkodnak, honnan tudnánk előteremteni a szükséges összeget…

Azt mondja, nemrég szedték ki a salátát két fóliaházból. Még októberben vetették. Volt vagy négyezer tő, s az ünnepekre el is adták Munkácson a nagybanin.

— Jól jövedelmezett, nagy keletje volt, ezzel megérte foglalkozni — sorolja Éva a saláta előnyeit, majd áttér a következő „felvonásra”, a hagymára. A fólia ugyanis akkor van kihasználva igazán, ha nem áll üresen, idénytől függően mindig van benne valami. Most hagyma és retek következik, ami terveik szerint március elejére „kimegy”, s akkor jön az uborka, paradicsom, bab.

Hogy mennyi munkával, fáradozással jár mindez, azt csak azok tudják, akik részt vesznek benne. Bodnáréknál az egész család besegít, már amikor a gyerekek itthon vannak. Lányuk a Munkácsi Humán-Pedagógiai Intézetben, fiuk a 3. számú szakiskolában tanul. Nem szeretnék a szüleik foglalkozását folytatni, a lány tanítónő, a fiú rádióműszerész akar lenni.

Igaz, Éváék sem gondolták, hogy ebből fogják eltartani a családot: így hozta a sors. A fiatalasszony varrónőnek tanult, de ma már csak a családnak varr. Szereti a szakmáját, de munkahely híján a mezőgazdaság adja a megélhetést.

— Az első fóliát hat évvel ezelőtt építettük — meséli. Nem állítja, hogy az övék volt az első a faluban, de az elsők között kezdtek zöldségtermesztéssel foglalkozni. Mivel semmilyen szakképesítésük nem volt, a maguk baján tanulták meg, mit, hogyan jobb, eredményesebb termeszteni. Az idő és a jövedelem azt igazolta, hogy van értelme csinálni: akkor építették a másik két fóliasátrat. Egy ideig jól is ment, 4 évig nagyon megérte, de most már egyre inkább elmegy a kedvük tőle. Tavaly már éppen csak fenn bírták tartani a jövedelemből a családot és finanszírozták a gyermekek taníttatását. Egyéb kiadásokra nemigen tellett.

— 30 kopijkás uborkaár mellett van értelme foglalkozni vele? — teszi fel a költői kérdést a fiatalasszony. Amikor bevallom, én 1,20-ért — 2 hrivnyáért vettem a berakni való uborka kilóját, elcsodálkozik, s az is lehet, hogy nem hisz nekem. Pedig ahol nincs belőle annyi, mint Fornoson, megkérik az árát.

Bodnárék eddig mindhárom fóliában uborkát termesztettek, de ma már látják, többféle zöldségben kell gondolkodni. Idén paradicsom és bab is kerül a földbe. Így ha az egyik nem sikerül, a másik kárpótolja. Uborkával ugyanis már annyira telített a piac, hogy tavaly kétszer-háromszor vitték a nagybanira, míg el tudták adni. Persze, hogy ilyen alapon nem éri meg! Többe kerül a benzin, mint amit a zöldségekért kapnak.

— Legalább a befektetés térülne meg, annak is örülnénk — mosolyodik el Éva, és sorolja, mi minden kell ahhoz, hogy piacképes terméket produkáljanak. — Ezer hrivnya a fólia, ehhez jönnek a vetőmagok, a permetszerek, az üzemanyag. S ha sok a munka, 2-3 napszámost is fogadunk — mondja.

Fornoson 25 hrivnya egy napszám, legalábbis tavaly még ennyit kértek a munkások. Igaz, ehhez csak egy kávét kapnak, ebédelni hazamennek, de azt a pénzt is elő kell teremteni.

Némileg segít a takarékoskodásban, hogy például saját termesztésű hagymát dugnak. Ezért sem kell fizetni. Másfél mázsa — általában ennyi kerül a fóliaházba — nem kis összeg lenne. Ha sikerül és idejében megnő, jó hasznot hoz, mert 1 csomagért (5-6 szál) 1 hrivnyát adnak, s legalább háromezer csomóra számítanak.

A talajművelésre sem kell másnak fizetniük, saját gépeik vannak. Szükség is van rá, mert ha a fóliát nem is, az emellett használt 3 hektár földterületet nem kevésért szántanák, vetnék be.

— A mezőre csak szemeseket vetünk, tritikálét és kukoricát, hogy legalább azzal ne legyen gondunk — számol be Éva az apró részletekről is.

Arra a kérdésemre, hogy hogy bírják ezt a sok munkát, és mi jelenti számukra a kikapcsolódást, így válaszol:

— Megszoktuk. Ez az életünk. De ha már nem bírjuk, hagyjuk és pihenünk.

Más lehetőség híján tévénézés közben. Nyáron néhányszor kirándulnak a Kárpátokba, feltöltődnek élményekkel, hogy mire kezdődik az újabb szezon, legyen egy kis tartalékuk.

Amikor nemrég a fornosi óvodát kerestem, az udvarra érve arra gondoltam, csak a zaj után kell mennem, s már meg is találom a gyerekeket. Nos: tévedtem. Benyitottam az épületbe, de a folyosóra egy hang nem szűrődött ki. Ahogy a következő helyiségbe értem, megértettem az okát: épp ebédidő volt. A kicsik csendben kanalazgatták a levest, egyszer sem kellett rájuk szólni, hogy ne zajongjanak. Barta Lívia óvónő is velük ebédelt.

Jövetelem nem zavarta meg a gyerekeket. Míg az óvónővel beszélgettem, figyelmesen hallgattak.

Mekkora hatással kell lenni a gyerekekre, hogy ilyen fegyelmezetten viselkedjenek? — tettem fel magamnak a kérdést. Hisz egy csoportban 24 apróság van együtt — jó kis társaság.

— Minden gyerek képességeit meg kell ismerni ahhoz, hogy le tudjam kötni a figyelmüket, ki kell tapasztalni, mit szeretnek leginkább — magyarázta a fiatal óvónő. Látszik, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Intézetben kiváló képzést kapott, így könnyen vesz minden akadályt, nem okoz gondot számára egyetlen foglalkozás sem. Azokból pedig van elég. Nem is hinné az ember, hogy a beszédkészség-fejlesztéstől a rajzon, éneken, kézimunkázáson át az ukrán nyelvig mi mindent kell tudniuk a mai óvodásoknak. Arról nem is szólva, hogy nem elég csak hallgatniuk a mesét, meg kell nevezniük a pozitív és negatív szereplőket, elmondaniuk, miről szól a történet. S a legcsodálatosabb: a gyerekek mindezt nem érzik nehéznek, örömmel, könnyedén válaszolnak a kérdésekre.

— Leginkább a mozgalmas foglalkozásokat szeretik, de imádnak rajzolni is — mondta Barta Lívia. A falakon megannyi gyermekrajz bizonyítja szavai igazát.

Megtudtam, jó lenne ugyan még egy csoport, mert akkor korosztályuknak megfelelően tudnának foglalkozni a kicsikkel. Ez a gyereklétszám azonban nem teszi lehetővé a bővítést, több gyerek pedig nincs. Kevés a hely is ennyi apróságnak, de nem tehetnek mást, mint hogy megbékélnek a helyzettel. A problémát ugyanis csak a felnőttek ismerik, a kicsik észre sem veszik, nekik jó így, együtt.

Menni készültem. Elővettem a fényképezőgépet, s lám, a csodamasina megtette hatását: felélénkült a társaság. Boldog mosolyra húzódott a száj, csillogott a szem, gyönyörű, hófehér kásaszem fogacskák villantak ki a fotó kedvéért. Ezt a képet hoztam magammal a gépben és a szívemben.

Kishegyi Attila hosszú évek óta tagja a Beregszászban működő, a Bundás házaspár által vezetett Ludovika tánccsoportnak. A fiatalember nagyon régen, pontosan hatéves kora óta táncol, tehát már van „némi” tapasztalata e téren. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt annak a húsz kárpátaljai fiatal táncosnak, akiket egy évre Kínába szerződtettek. Alább keleti élményeit, az ottani életről szerzett tapasztalatait osztja meg kedves olvasóinkkal.

— Négy évvel ezelőtt gondoltam egyet — próba, szerencse —, és felvételiztem a Kijevi Nemzeti Művészeti Egyetem ungvári kirendeltségének koreográfia szakára, ahol nagyon sok tánctanárral ismerkedtem meg. Az egyik fesztiválon, Tokajban összefutottam ungvári tánctanár barátommal, aki azt mondta: „Ati, én magammal viszlek téged Kínába”. Megmondom őszintén, nem hittem benne, de egyszer csak kaptam egy telefont, hogy menjek Ungvárra próbára. Ott közölték velem, intézzem a szükséges okmányokat, mert megyünk Kínába egy évre.

Utazásunk napja 2005. december harmadika volt, így a 2006-os újévet már Kínában ünnepeltük. Néhány nap híján egy teljes évet töltöttünk ott, dolgoztunk.

— Kikkel?

— Kárpátalja legjobb táncosaiból állították össze azt a csoportot, amely egy évig szórakoztatta a kínai és az oda érkező vendégeket. Beregszászból ketten voltunk: egyik tanítványom, Derceni Péter és én.

A munkahelyünk a Hongkonggal határos Shenzhen nevű város kikötőjében egy nagy katonai anyahajón volt, melyet kimondottan a turisták fogadására alakítottak át. Rengetegen látogatták a hajót: voltak Hongkongból, Mongóliából, a világ szinte minden tájáról. Nekünk pedig annyi volt a dolgunk, hogy szórakoztassuk őket. Hétközben egy nap négyszer, szombatonként ötször léptünk fel félórás műsorral. Mi a hajó belsejében dolgoztunk, fent pedig a kínaiak tartották a saját bemutatóikat.

— Nem volt fárasztó?

— Nagyon is. Eleinte borzasztóan. Nehéz volt átvészelni a nagy meleget, de idővel megszoktuk.

Nemcsak az említett hajón léptünk fel, több más rendezvényen is: vállalkozók bálján, diszkókban, masszázsszalonokban, jubileumi összejöveteleken stb. Minden helyszínen nagy sikerünk volt, meg voltak elégedve az általunk előadott műsorszámokkal, azt mondták, szívesen várnak minket bármikor vissza.

A hajón érdekes dolgot fedeztem fel — volt időnk minden zegzugba benézni —, arra lettem figyelmes, hogy mindenhol az 1972-es évszám van feltüntetve. Ebből arra következtettem, hogy egyidős vagyok a hajóval. Ez nagy hatással volt rám.

— Az egy év alatt „ragadt rád valami” a kínai nyelvből?

— Tulajdonképpen igen, muszáj volt. Nem mindig volt velünk a tolmács, így sok szót kénytelenek voltunk megtanulni. A számokat kellett ismerni, hiszen vásárlásnál nagy szükségünk volt rájuk.

— Persze, hogy nem. Egy fél év kellett ahhoz, hogy úgy-ahogy megtanuljunk pálcikával enni. Egész napi koplalások után estére sokszor már úgy megéheztem, hogy teljes erőbedobással estem az ételnek, ami sokszor, mire nagy küzdelem árán a számhoz ért, le is esett. Amit elénk tettek, mindent megettünk. Megkóstoltuk a szamárhúst, kutyahúst, kukacot, békát, teknőst, kígyót, de rengeteg halfélét, köztük a polipot is. Úgy voltunk vele, ha már ott vagyunk, akkor nem finnyáskodunk. Az igaz, mi, fiúk csak bírtuk a „nyomort”, de a lányokat sokkal nehezebb volt rászoktatni az ételkülönlegességekre. Végül rájöttünk, hogy mindent meg lehet enni. De rengeteg a zöldség is, különböző tengeri saláták. A kínaiak fő étele természetesen a rizs, no meg a tésztafélék. Egyébként rengeteg pálcikát hoztam haza, és tanítgatom a családot, ismerőseimet azok használatára.

— Nagyon sokat. Ők mindenben segítettek nekünk, szívesen eligazítottak bennünket mind ételválasztásban, mind egyéb problémás ügyeinkben.

Amikor időnk engedte, bementünk a városba, Shenzhenbe, mondhatom, gyönyörű. Több mint hétmillió lakosa van. Nagyon megfogott minket a rengeteg felhőkarcoló. Az utcák tiszták, a parkok rendezettek, tele pálmafákkal. Az eldobott szemetet két percen belül már feltakarították. Az emberek kulturáltak, rengetegen vannak, és mégis példás rendet tudnak tartani. De voltunk a közeli 16 milliós Guan-Dzsoban, illetve Pekingben is.

— El tudnád ott képzelni az életedet?

— Igen. Nagyon közvetlenek, barátságosak ott az emberek. Nagyon sok szép lánnyal ismerkedtem meg. A kommunikálás egy kicsit nehézkes volt: egy kicsit kínaiul, egy kicsit angolul és egy kis mutogatás. Ebből a három „elemből” jött létre a „beszélgetés”. A lényeg, hogy megértettük egymást. Egyébként arra gondoltam, hogy itthon fejleszteni szeretném kínai nyelvtudásomat. Voltak a csoportban srácok, akik már negyedszer tartózkodtak Kínában, és már jobban tudtak kommunikálni. Sose tudni. Ha még egyszer lehetőségem lenne ott dolgozni, elvállalnám, annak ellenére, hogy nagyon fárasztó.

Tragédiával kezdődött az év a perecsenyi járási Zavbucs községben. Az egyik helyi portán a fából készült nyári konyhában élt egy 76 éves asszony és 57 éves fia. A helyiségeket kályhával fűtötték, amelyet még a múlt század 40-es éveiben készítettek. Egyik este befűtöttek, majd aludni tértek. A kályha repedésein kiáramló füst azonban kezdte elárasztani a szobákat. Az idős nő fel is ébredt, elindult, hogy riassza fiát, azonban már nem volt ideje: a férfi ágyától mindössze két méternyire összeesett...

A kis épület később lángra kapott. A szomszédok riasztották a helyszínre a tűzoltókat, akik már csak a két holttestet tudták kihozni az épületből.

A técsői járási Tereblja község közelében az ugyanilyen nevű folyóba fulladt nemrég egy 38 éves helyi férfi. A vízimentők nagy erőkkel láttak hozzá a holttest kereséséhez. Több mint háromszáz méter hosszan vizsgálták át a folyó medrét, de mindhiába...

Fekete volt a múlt hétfő a Kijev—Csap autóút kárpátaljai szakaszán. Azon a napon két súlyos közúti baleset is történt, amelyekben négyen — közöttük egy rendőr és az UBSZ egy munkatársa — haltak meg.

Az első tragédia hajnalban történt Beregszentmiklós környékén. Itt egy Lada haladt Munkács irányába, amelyben három fiatal utazott. A nagy sebességgel haladó jármű az egyik kanyarban a síkos úton kisodródva a korlátnak csapódott. Az ütközés erejétől a kocsi felrepült, majd az árokban kötött ki.

A baleset következtében a kocsi vezetője és egyik utasa (ez utóbbi egy fiatal ungvári rendőr) a helyszínen meghalt, míg a másik utast sérülésekkel kellett kórházba szállítani.

A másik karambol Ungvár és Munkács között, Znyacevo mellett történt. Itt egy Volkswagen Passat és egy Gazel mikrobusz ütközött. A karambol következtében a személyautó vezetője és egy utas meghalt, míg a kisbusz utasai közül négyen sérültek meg.

A perecsenyi járási Turja Remete és Turica települések között egy 18 éves fiatalember Opel Omegáján közlekedve elveszítette uralmát a jármű felett és lesodródott az útról. Balszerencséjére akkor ért oda kerékpárján egy 17 éve fiú is. Ez utóbbi kicsit be volt csiccsentve, ezért nem vette észre a felé haladó járművet: az autó és a biciklis is az árokban kötött ki.

A baleset következtében a kerékpárost, a kocsi vezetőjét és utasát különböző súlyosságú sérülésekkel kellett kórházba szállítani.

A napokban a Nagybégány és Kisbégány közötti útszakaszon súlyos közúti baleset történt. Egy autó halálra gázolt egy kisbégányi lakost. Az 56 éves férfi munkából tartott hazafelé kerékpárjával, amikor a karambol történt. Az áldozat a helyszínen belehalt sérüléseibe.

Ungváron alig néhány perc alatt félmillió hrivnyát zsákmányolt két bűnöző. A megyeszékhelyen tevékenykedő valutaváltó Mazdáján utazott feleségével. Az egyik gyógyszertár mellett leállt, hogy egy pillanatra benézzen a patikába. Ezalatt a kocsi mellett egy Skoda Octavia fékezett le. Míg vezetője valamit kérdezett a valutás feleségétől, addig társa megkerülte ez utóbbiak járművét, kinyitotta a hátsó ajtót és kivett onnan egy sporttáskát. Ezután gyorsan beugrott a Skodába, s a tettesek elmenekültek a helyszínről.

Hatalmas összeget zsákmányoltak: a táskában 36 300 dollár, 200 ezer hrivnya, 132 ezer orosz rubel, 200 ezer forint és némi euró volt. Egyébként ugyanezt a valutást hasonló módon korábban már kirabolták. Igaz, akkor kisebb volt a sporttáska…

A múlt hét közepén Ilosván egy helyi fiatalember összeveszett apjával és fivérével. Mérgében kirohant az utcára, leöntötte ruháját benzinnel és felgyújtotta magát. Rokonai igyekeztek eloltani a lángokat, ennek ellenére megégett testfelületének 30-40 százaléka. A férfit, aki nős, két kisgyermeke van, súlyos állapotban szállították be a kórházba.

A településen működő ellenőrzőponton nemrég egy Mercedes teherautót állítottak meg a rendőrök és az adófelügyelőség munkatársai. Az autó, amelynek volánjánál egy lembergi férfi ült, 56 db Ferroli Prometeo márkájú gázbojlert, valamint 1 346 fűtőtestet szállított — állítólag egy ungvári vállalkozás számára.

Az ellenőrzés során felmerült a gyanú, hogy csempészáruról van szó, ezért az ügy tisztázásáig lefoglalták az autót és annak rakományát.

Felfegyverkezve indult a határon túlra egy ukrajnai állampolgár. Honda márkájú autójában egy gázpisztolyt és 26 db hozzá való lőszert próbált kivinni az országból.

A fegyvert és a lőszert elkobozták, az ügyben vizsgálat indult.

Egy másik ukrajnai állampolgár Csapon át tartott hazafelé külföldi útjáról a Milánó—Odessza autóbuszjárattal. A jármű csomagterének átvizsgálása során az illető táskájából egy CF 118 Crossbow márkájú szerszámíj, valamint nyolc db hozzá való nyíl került elő.

A veszélyes „játékszert” elkobozták.

A szomszédos megye Dubina településén is halálos gázolás történt. Itt egy 1967-es születésű Csernyihiv megyébe való férfi gázolt el Mercedesével két gyalogost, akik mindketten életüket vesztették. Egyikük, egy 1956-os születésű férfi, kárpátaljai illetőségű volt.

80. Balla D. Károly