Harmadik kongresszusát tartja az országos szövetség

15 éves az UMDSZ

Idén ősszel immár másfél évtized telt el az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség megalakulása óta. Az egyetlen országos ukrajnai magyarságszervezet élére 1991. október 5-én Kijevben a kárpátaljai magyarok képviselőjét, Fodó Sándort választották meg, míg Vígh János és Ilku Marion József, a kijevi, illetve a lembergi közösségek képviselői lettek az alelnökök.

Alapító tagjai: Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke, Dupka György, a KMKSZ felelős titkára, Turóczy István, a KMKSZ gazdasági felelőse, Kovács Miklós elnökségi tag, Kiszely Tihamér, a KMKSZ ungvári városi szervezetének elnöke, Zubánics László, a KMISZ ügyvezető elnöke, Zselicky József, a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnöke, dr. Kovács Elemér, a nagyszőlősi járási szervezet elnöke, ifj. Sari József, a Felső-Tisza-vidéki szervezet elnöke, Csulák László választmányi tag a beregszászi szervezet képviseletében, Lizák László, a KMKSZ elnöksége titkárságának ügyvezetője, Erdélyi Gábor, a Kárpáti Igaz Szó helyettes főszerkesztője, Mankovits Tamás, a Kárpátalja c. lap főszerkesztője (a KMKSZ részéről); az LMKSZ részéről: Ilku Marion József elnök, Kegyes István alelnök, Tóth Antal titkár, Agne Imre, Gergelyi Péter és Skotnyár József elnökségi tagok, Gönczi Szilárd LKMSZ-tag; az MKE részéről: Vigh János elnök, Vass Tibor alelnök, Birta Mihály és Rudnyik Ibolya titkárok, Petneházy Gyula, Magyar Árpád elnökségi tagok, Szopkó László, Ljávinecz Antal, Junger Mihály és Szalontai Ferenc MKE-tagok; az Észtországi Munkácsy Mihály Kulturális Egyesület részéről Suba Sándor vezetőségi tag; a Kazahsztáni HUNGÁRIA Magyar Kulturális Szövetség részéről Lesskó László elnök.

Az UMDSZ első közgyűlését 1992. január 18-án tartotta, ahol főtitkárává a kijevi Vass Tibort választotta, aki a Szövetség Alapszabályát 1992. március 17-én jegyeztette be Ukrajna Igazságügyi Minisztériumában.

Az UMDSZ életében lényeges változást hozott az 1996. március 9-én Lembergben megtartott közgyűlés. Azt az MKE és az LMKSZ, az UMDSZ két alapító tagszervezetének elnökei hívták össze azzal a céllal, hogy az addig tapasztalt passzivitást félredobva az UMDSZ átszervezésének további kérdéseiről, valamint a Szövetség jövőbeni tevékenységéről határozzanak. Új tagszervezetek felvételének kérdésében is döntöttek: a közgyűlés a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét (MÉKK), a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumát (KMSZF) egyhangú szavazással felvette az UMDSZ-be. A Szövetség Ungvárról Kijevbe tette át a székhelyét. Elnöke Tóth Mihály parlamenti képviselő lett, Vass Tibort ügyvezető elnökké választották.

2002. december 7-én Ungváron került sor az UMDSZ tisztújító közgyűlésére, amelyen Gajdos Istvánt választották meg az országos szövetség új elnökévé. Dupka György lett a kulturális-szervezési, Kincs Gábor a gazdasági, Kőszeghy Elemér a politikai, Vass Tibor az ügyvezető alelnök.

Az UMDSZ korábban csak ernyőszervezetként működött, összefogva a különböző ukrajnai magyar közösségeket, szervezeteket. Igazi áttörést hozott tevékenységében a 2003-as esztendő: az. I. kongresszuson (XV. közgyűlés) döntés született arról, hogy megnyitják a magyarságszervezet kapuit az egyéni tagság előtt. Ennek köszönhetően sok-sok ezer olyan taggal gyarapodtak sorai, akik felelősséget éreznek az ukrajnai, ezen belül a kárpátaljai magyarság sorsa iránt, akik akarnak és tudnak is tenni annak érdekében, hogy szülőföldünkön élhessük meg magyarságunkat.

2005. május 21-én Beregszászban került sor az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség II. (soron kívüli) kongresszusára (XVI. közgyűlésére). Ezen módosításokat eszközöltek az UMDSZ Alapszabályában és más dokumentumaiban. Bővült az elnökség tagjainak száma is.

Az országos szövetség a héten Beregszászban tartja III. kongresszusát (XVII. közgyűlését).

1991-ben, három regionális szervezettel a „tarsolyunkban”, naivan azt gondoltuk, hogy befolyásolni tudjuk majd sorsunk, az ukrajnai magyarok sorsának alakulását, hatni tudunk az Ukrajnában, illetve az összmagyarságon belül végbemenő változások menetére: komoly politikai társadalomformáló tényezőként határoztuk meg önmagunkat. Sajnos, nagyon hamar rá kellett jönnünk, hogy sorsunkat felsőbb hatalmak irányítják, és még saját belső környezetünkben sem vagyunk képesek hatást gyakorolni a fejleményekre.

Miután tudatosult bennünk további létünknek ebben a formában való haszontalansága, többéves tetszhalotti állapotunkból a közös akarat eredményezte ébredésünk után megpróbáltunk életben maradni és meghatározni valós helyzetünket.

A felemelkedés, a fejlődés útjára való lépés azonban csak a belső és külső körülmények szerencsés változása folytán következhetett. S miután sikerült belső egyensúlyunkat összhangba hozni a külső változások alakulásával, végre elértünk lehetőségeink kihasználásának eredményekben is megnyilvánuló szintjére.

Közben persze sok minden megváltozott nemcsak az országon és a magyarságon belül, de a nagypolitika szintjén is. Egy idő óta már úgy-ahogy ismerjük lehetőségeinket és tudjuk, hogy sorsunk alakulása nagyon sok külső tényező függvénye. Határon túli magyarként nem vagyunk már annyira divatban az anyaországban, mint mondjuk úgy 10-15 évvel ezelőtt. Már nem kötelező szeretni minket — sorsüldözött kistestvéreket (ami egyébként csak hasznunkra válhat). Európaibb lett a magyarországi politikai és társadalmi szemlélet. Ezek a pozitív irányba ható változások.

Mi az, ami negatív változásként könyvelhető el kisebbségi magyar helyzetünk szempontjából? Az, hogy az elmúlt néhány év alatt rendkívüli módon megfogyatkozott nemzetünk, csökkent a határon túli magyarok lélekszáma. Jövőre pedig már szinte csak minket, ukrajnai magyarokat lehet ezzel a névvel illetni: beláthatatlan ideig mi leszünk Európa határon túli magyarjai. És ez a tény lényegesen megváltoztatja majd a határon túli magyarok szerepét a magyarországi köztudatban. További tevékenységünk során — már ami az UMDSZ-t illeti — ezt a helyzetet nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A Szövetség soron következő közgyűlésének előestéjén érdemes leltárt készíteni eddigi eredményeinkről és kudarcainkról. Szólni arról, hogy mennyire fontos tisztán meghatározni valós helyzetünket és lehetőségeinket. Csak ennek tudatában vagyunk ugyanis képesek tevékenységünk további irányának helyes megválasztására, esetleges taktikai hibák elkerülésére, stratégiai céljaink megvalósítására.

Az elmúlt két év ukrajnai politikai, társadalmi történéseinek ismeretében, tévedéseink, elkövetett hibáink ellenére az UMDSZ politikai szereplése, elért eredményei tiszteletet parancsolóak. Kárpátalján meghatározó szereplője lett a politikai életnek. És ez nem csak a magyar közegre értendő. Az, hogy Ukrajna egészét tekintve a magyarságnak — lélekszáma miatt — közvetlenül nincs számottevő befolyása az eseményekre, nem jelenti azt, hogy kisebbségi pártként ne figyelnének oda tevékenységére az ukrán nagypolitika szereplői.

Magyar—magyar vonatkozásban a Szövetség immár teljes értékű résztvevője minden fontosabb rendezvénynek. Egyes helyeken mi gyakoroljuk a helyi hatalmat. Kárpátalján kezd kialakulni egy bizonyos partneri viszony a másik meghatározó magyar szervezettel.

Valószínűleg ezeknek az eredményeknek a puszta felsorolása is azt sugallhatja, hogy végül is sikerült megvalósítanunk 1991-ben megálmodott céljainkat. Annak érdekében, hogy e célok ne csak a vágyak szintjén érvényesülhessenek, mindenképpen törekedni kell lehetőségeink bővítésére. Ehhez nem szabad feladnunk reményünket arra, hogy valaha sikerül kiiktatnunk életünkből a határon túliság fogalmát. Meghatározó kárpátaljai társadalmi tényezőként illik emlékeznünk a szórványban élő nemzettársaink önzetlen támogatására. A helyi hatalomban való tevékenységünk során pedig időnként nem árt felidézni azokat a célokat, amelyek érdekében akartuk ezt a tevékenységet. És végül: ne szégyelljük bevallani érdekből tett kapcsolatépítési szándékunkat, mert ez az érdek önazonosságunk megőrzésére, nyelvünk megtartására, valamint kultúránk és hagyományaink továbbélésére irányul.

Vass Tibor alelnök, az UMDSZ alapító tagja

 Nekünk Pürrhosz kell?

Előszó. Az időszámítás előtti 307. és 272. között élt Pürrhosz, Epirusz királya nagy álmokat szőtt. Hatalmas birodalmat akart létrehozni a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Róma ellen is hadjáratot intézett. A harcok során, főleg a légionáriusok számára szokatlan betanított harci elefántok bevetése révén, sikert sikerre halmozott ugyan, ám ezek a sikerek olyan áldozatot követeltek, amelyek felemésztették összes haderejét.

Ez év tavasza politikai és érdekérvényesítési szempontból történelmi volt a kárpátaljai magyarság számára. Több mint hat évtized után első ízben indultak magyar pártok a helyhatósági választásokon, és első ízben fordult elő a független Ukrajna történetében, hogy a két mérvadó magyar érdekvédelmi szervezet — a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) — választási pártjaik révén megmérkőzhetett a szavazatokért.

A végeredményt ismerjük. A legtöbb közigazgatási egységben mindkét szervezet képviselőket delegált az önkormányzatokba. A megyei tanácsban öt, illetve négy, összességében kilenc mandátumot szerzett. Győzött tehát mindkét szervezet. De győzött-e valójában? Nem, hiszen a két magyar szervezet együttesen(!) nem kapott annyi szavazatot a megyei listán, mint amekkora saját tagságot egyikük, történetesen a KMKSZ hónapok és évek alatt próbált belesulykolni a köztudatba. (A mesterségesen felfújt taglétszám értelme és célja egy külön elemző írás témája lehetne.) Meggyőződésem: még egy ilyen választás, és nem csupán a két szövetség, hanem a kárpátaljai magyarság egésze is lemondhat arról, hogy legközelebb önállóan — nem valamelyik nagyobb ukrán párt listájára felkönyörögve magát — tudja megjeleníteni és érvényesíteni saját érdekeit. Magyarán: közösségünk gyakorlatilag megszűnik politikai tényező lenni.

Ahhoz, hogy ne így legyen, két dolgot kell mindenképpen megtennünk. Egyfelől alaposan ki kell elemezni a lesújtó választási eredmény okait, másfelől ki kell dolgozni egy cselekvési programot, amely hozzásegít ahhoz, hogy legközelebb elkerüljük az ehhez hasonló csúfos győzelmet.

Részben az UMDSZ, részben pedig általában a két magyar szervezet szemszögéből hat, egymástól elválaszthatatlan okot sikerült fellelnem.

Az egyik oka a vártnál sokkal szerényebb eredménynek, hogy az elméletileg 15. éves, de valójában csak két és fél éve felépített szövetségnek egy olyan szervezettel szemben kellett megküzdenie a szavazatokért, amelyik tizenhét éve működik, melynek jól kiépített struktúrája van, amely évtizednél is tovább tartó egyeduralma, majd esetenként gátlástalan lejárató kampánya következtében úgy ívódott be sok kárpátaljai magyar köztudatába, mint az „egyetlen” magyar érdekvédelmi szervezet. Ám, bármilyen furcsa, ezt az akadályt vettük a legkönnyebben. A választási eredményből ugyanis kiderült: a magyarság jelentős hányada elutasítja a kommunista egypártrendszert követő „magyar egypártrendszert”, igen sokan vannak, akik nem értenek egyet az idősebb szervezet által alkalmazott módszerekkel, az általa kitűzött célokkal.

A másik ok, hogy míg egyéni választókerületek voltak, az ukrán pártok az ún. magyar kerületben a magyarokra bízták, ki képviselje az érdekeiket a törvényhozó testületben, döntésüket tiszteletben tartották. Bizonyíték erre Tóth Mihály, Kovács Miklós és Gajdos István mandátuma. A kimondottan pártlistás rendszer azonban félresöpörte ezt a hallgatólagos megállapodást, és az ukrán pártok — egyáltalán nem elítélendő módon — rástartoltak a valamivel több mint százezer magyar választópolgár voksaira. Céljuk elérése végett nem sajnálták sem az anyagiakat, sem az egyéb eszközöket: magyar nyelvű szórólapok, politikai hirdetések, magyar nyelvű mutáns sajtóorgánumok tömkelegét küldték a jelképes ringbe. Hogy még hitelesebbnek tűnjenek, listáikra befutó helyre tettek jó nevű magyar embereket, köztük olyanokat is, akik korábban egyik vagy másik szervezet elkötelezett hívei voltak. Munkájuk gyümölcse beért. Elég, ha végigfutunk a különböző szintű önkormányzatok képviselőinek listáján. A megyei tanácsban például két olyan magyar is van, akik a Nasa Ukrajina színeiben szereztek mandátumot.

Ha már fentebb említést tettem az anyagiakról, nem szabad nem beszélni arról, hogy egyik magyar szervezet sem dúskált a javakban. Egyik mögött sem álltak milliomos emberek, ugyancsak milliókkal rendelkező vállalkozások. Mindkettő szerény anyagiakkal rendelkezett, ami sok egyéb mellett a terjesztésre került propagandaanyagok mennyiségén és minőségén is lemérhető volt. Márpedig — Montecuccoli után szabadon — nem csupán a háborúhoz, hanem a választásokhoz is pénz, pénz és pénz kell. Nem is kevés...

Nagyban hozzájárult az eredményhez, még pontosabban az eredménytelenséghez a magyarság közömbössége, passzivitása. Míg korábban büszkék lehettünk arra, hogy a magyarok a választások során igen aktívak, és a részvételi arányuk mindig magasabb a megyei átlagnál, ez alkalommal messze alulmaradtunk. A máskor sokkal passzívabb hegyvidéki járások lakossága lekörözött bennünket, s mindez a legmérhetőbb, tehát a legszembetűnőbb a magyar többségű Beregszászi járásban és a relatíve magyar többségű Beregszászban. Olybá tűnhet, mintha a magyarságnak édes mindeggyé vált volna, ki befolyásolja sorsát, van-e olyan tagja a járási, városi, megyei önkormányzatok vezetésének, akihez anyanyelven szólhat.

Nem szolgálta a magyarság, azon túl a két magyar szervezet érdekeit az sem, hogy a választási törvény elnökünk képviselői beadványa ellenére sem tette lehetővé a magyar nyelvű szavazócédulák nyomtatását. El tudom képzelni azt az átlagszavazót, aki nem beszéli az államnyelvet, s aki kezébe vette a lepedőnyi listát és megpróbálta kikeresni rajta a két magyar párt egyikét. Átnéztem jó néhány magyar településen készített választási jegyzőkönyvet, és bizony nem csodálkoztam rajta, hogy gyakorlatilag nem volt olyan párt, amelyik ne kapott volna legalább egy-két szavazatot az adott településen. Ha mindezt beszorozzuk a pártok, illetve a községek számával, akkor igencsak meghökkentő végeredményt kapunk. Az ily módon “félreadott” szavazatok mennyisége ezres nagyságrendű.

Kimondottan UMDSZ-jelenség volt egyes, amúgy mellettünk elkötelezett hívünk kishitűsége. Nagyon sokan nem hittek abban, hogy a szövetség komoly eredményt érhet el, nagyon sokan már akkor feladták a küzdelmet, amikor az még el sem kezdődött. Márpedig azzal a tudattal kimenni a jelképes pályára, hogy a mérkőzést úgyis elveszítjük, felér egy játék nélküli vereséggel. Muszáj hozzátennem: ezen a téren áttörő sikert tudtunk elérni, s legközelebb ezt az akadályt ki lehet húzni a képzeletbeli listánkról. Az eredmények bebizonyították: a választópolgárok ezrei tudnak és akarnak azonosulni az UMDSZ által felvázolt elképzelésekkel, politikai irányvonallal.

A legnyomósabb okot azonban a végére hagytam. Nevezetesen azt, hogy a már említett okok egyike sem merült volna fel, amennyiben a két szervezetnek sikerült volna összefogni a választások idején: közös listát állítani, közös programot kidolgozni. Az összefogás jegyében a választási kampány során az energiát nem egymás ellen lehetett volna fordítani, hanem a minél több választópolgár megnyerésére. Közösen sikeresen lehetett volna felvenni a harcot az ukrán pártok expanziójával szemben. Közösen okosabban lehetett volna felhasználni a szerény anyagi forrásokat. Közösen fel tudtuk volna rázni a magyar közösséget. Közösen nagyobb felvilágosító munkát tudtunk volna végezni az ukránul nem tudók körében. Közösen nem lett volna kishitűség, de lett volna helyette lelkesedés, elhivatottság. És közösen, igen, talán elérhettük volna, hogy a kedvező folyamat nem szakad meg, és most is van magyar, a magyarság ügye mellett elkötelezett képviselője az ukrán Legfelső Tanácsnak.

Ma már azonban csak feltételes módban és múlt időben beszélhetünk minderről: a KMKSZ vezetése kategorikusan félresöpört minden, az esetleges együttműködésről szóló UMDSZ-javaslatot. Hogy miért, arra a másik szervezetnek kellene őszinte választ adnia, de talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: ebben nem kis szerepe volt a dölyfnek, az elbizakodottságnak, bizonyos külső ráhatásnak. Márpedig egy politikai szervezet sok mindent megtehet, de nem követhet el két hibát: nem értékelheti túl magát (de nem értékelheti alul sem!), és nem engedheti meg magának azt sem, hogy feladja autonómiáját, és minden lépését mások irányítsák.

A válasz a másik kérdésre — nevezetesen: mit kell tennünk annak érdekében, hogy az elkövetkezendő választások után is talpon tudjunk maradni? — ott rejtőzik az elsőre adott feleletben. Csakis úgy érhetünk el kézzelfogható és szégyenkezésre okot nem adó eredményt, ha megtaláljuk azt a jelképes fonalat, amelyikre fel tudjuk fűzni a két magyarságszervezet és azon túl a kárpátaljai magyarság alapvető érdekeit.

Az összefogásra, illetve annak hiányára, az ezt követő eredményre és eredménytelenségre egyaránt találunk példát, ha körülnézünk a Kárpát-medence magyar közösségeiben. Kezdjük a „kicsikkel”. Ausztriában nem ütötte fel a fejét hatalmi harc, mivel ott a burgenlandi magyar érdekvédelem még gyerekcipőben sem jár. Csend van Szlovéniában is, de az ottani magyarság helyzetét könnyíti, hogy elismert őshonos nemzetiségként nekik alanyi jogon jár egy parlamenti hely. Horvátországban már dúl a csetepaté két szervezet között, de igazán nem lehetnek vesztesek az ottani magyarok sem, mivel ott is alanyi jogon kapnak egy képviselői mandátumot a horvát törvényhozásban.

Vajdaságban, ahol öt magyar párt dulakodik egymással, szemlátomást gyengül a magyar érdekképviselet. Mára a valamikor miniszterelnök-helyettest adó magyar közösség oda jutott, hogy 2003-ban teljesen törvényhozási képviselet nélkül maradt.

Velük szemben a felvidéki magyarság mérhetően mobilizálódott minden választás alkalmával. A korábban egymás között vetélkedő három magyar párt együttesen nem tudott annyi szavazatot begyűjteni, mint egyesülésük után a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Sőt: 1994 után az MKP szüntelenül gyarapítani tudta szavazatai számát, összességében mintegy tíz százalékot verve önmagára!

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), mely sokáig monopolhelyzetben volt, bár voltak negatív kilengések, mindig biztosítani tudta az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét. Egy darabig úgy tűnt, hogy mindez ott is veszélybe kerül, hiszen új politikai szervezetek alakultak, amelyek „hadat” üzentek az RMDSZ-nek. Szerencsére azonban annak veszélyét, hogy könnyen a többi romániai nemzetiség sorsára juthat a közel kétmilliós magyarság — vagyis Szlovéniához és Horvátországhoz hasonlóan alanyi jogon legfeljebb egy mandátumot birtokolhat —, kincses Kolozsvár környékén is felismerték. A híradások egyre gyakrabban számolnak be a két eddig szemben álló vezető politikus — Markó Béla és Tőkés László — közötti tárgyalásokról.

A magyar közösségben lezajlott vagy zajló folyamatok egyértelművé teszik számunkra is: a vajdasági példa zsákutcába vezet, a megsemmisülést eredményezi. A talpon maradást, a politikai, gazdasági és erkölcsi megerősödést csak akkor érjük el, ha a szomszédos Felvidék magyar politikusainak magatartását fogadjuk el követendő példaként.

Jól tudjuk, az UMDSZ a választások után sem mondott le arról, hogy lényeges előrelépés történjen a két magyar szervezet közötti együttműködés irányában. Ebből a célból invitálta tárgyalóasztalhoz a KMKSZ vezetését. Ebből a célból javasolta az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács (UMET) létrehozását, melyre koordináló szerep hárulna. Ebből a célból javasolta, hogy a két magyar szervezet képviselői — mivel a vonatkozó törvény külön-külön erre nem ad lehetőséget —, közös magyar frakciót hozzanak létre a megyei tanácsban. Ebből a célból javasolta, hogy a két szervezet közös akciótervet dolgozzon ki a választási kampány során vázolt program sikeres végrehajtása érdekében.

A megkezdett, már-már eredménnyel kecsegtető tárgyalássorozatot a KMKSZ vezetése szeptemberben egyoldalúan megszakította. Az okok, akárcsak a választások előtti „nyet” esetében, most is ismeretlenek. Lehet, vannak, akik nosztalgiáznak és abban bíznak, hogy egyszer majd ismét „magyar egypártrendszer” lesz Kárpátalján, lehet, vannak, akik vélt vagy valós személyes sérelmeiken nem tudnak túllépni még a közösség érdekében sem, lehet, vannak, akik úgy vélik, a mostani UMDSZ-szel szembeni némileg kivételezett helyzetük időtlen időkig tartani fog. Hát nem! A legsajnálatosabb azonban az lenne, ha minderre csak a legközelebbi választások után döbbennének rá, amikor mindkét magyar szervezet, s velük a kárpátaljai magyarság is ott lyukadna ki, ahol már csak a semmit osztják.

Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke

 

 Eredményes csapatmunka

Kárpát-medencei viszonylatban a magyar lakosság arányához mérten a magyar igazolványok iránt továbbra is Kárpátalján van a legnagyobb érdeklődés. A legfrissebb adatok szerint a magyar igazolvánnyal és a magyar hozzátartozói igazolvánnyal kapcsolatos kérelmek száma eddig összesen 131 548. Csupán 3%-ot tesz ki a vegyes házasságban élő személyek által igényelt magyar hozzátartozói igazolványok száma (3 779).

A hivatalos statisztika szerint 151 500 magyar él Kárpátalján, azaz 20 952 fő még nem igényelt magyar igazolványt. Ettől függetlenül még mindig jelentős lakossági tartalékkal rendelkezünk. Az UMDSZ felügyelete alatt az Ungvári Központi Információs Irodához tartozó hálózat 2004. február 2-án kezdte el tevékenységét. Azóta több mint 20 000 kérelmet továbbítottunk. Az egy központi és hat körzeti iroda 23 munkatársa jól szervezett és teljesítményorientált. Mindez a remek csapatmunkának is köszönhető.

Az elmúlt évek adataihoz viszonyítva növekvő igény mutatkozik a diák-, pedagógus- és oktatói igazolvány iránt is. Az Ungvári Központi Információs Irodához tartozó körzeti irodák munkatársai összesen 25 555 regisztrált ügyfelet fogadtak és szolgáltak ki. Munkájuk mellett más területen is hasznos tanácsokat adnak, információkkal szolgálnak például az ukrajnai magyar szervezetek tevékenységéről, a magyarországi támogatási rendszerekről, közalapítványokról is. A HTMH Szentgyörgyi Lajos koordinálásával és a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa Sziklavári Vilmos főkonzul vezetésével minden segítséget megad, hogy zökkenőmentesen működjön a rendszer.

Az UMDSZ támogatásával a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása információs forradalmat hirdetett meg a magyarlakta településeken. Ennek a lényege, hogy bekapcsolják e közösségeket a világhálóba. A KHÖT felkérésére Ráti József, a Nagydobronyi Sting Számítástechnikai Központ igazgatója megvalósíthatósági tanulmányt készített integrált információs rendszer és WLAN-hálózat kiépítésére Kárpátalja településein, emellett vállalta a magyar településeket összekötő gerinchálózat műszaki kivitelezését, a berendezések felszerelését, üzemeltetését is. Mára elmondhatjuk, hogy a Szülőföld Alap támogatásának köszönhetően sikeresen beindult a Kárpátaljai Magyar e-Centertelenet Program. Internet-hálózatra kapcsolt WLAN-állomásvégpontok épültek ki közel száz magyarlakta településen. 2007 végéig több mint háromszáz magyarságintézmény számára biztosítjuk a világháló elérését. Ezzel párhuzamosan lehetőség nyílik a lakossági Internet-szolgáltatási igények kielégítésére is. A településeken a Kárpátaljai Magyar e-Centertelenet alállomásokhoz kapcsolják a polgármesteri hivatalokat, tanintézményeket, könyvtárakat, művelődési házakat, egyes parókiákat és civil szervezeteket.

A “nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is egységes a magyar nemzet” alapgondolatból kiindulva felkaroltunk egy korábban elindított kezdeményezést, melynek keretében címereket, címeres zászlókat adományozunk a magyarlakta településeknek. A KHÖT szervezőbizottsága Molnár Zsolt személyében kiváló címertervező és
-kutató, illetve kivitelező szakembert talált, aki levéltári kutatások alapján állítja vissza az ősi címereket. A címerek és zászlók elkészítését helyszíni kiszállások előzik meg, amelyek során egyeztetésre kerül sor az önkormányzatok vezetőivel. Levéltári kutatások, illetve a helyi hagyományok alapján több változatban készül el a tervezet, amelyet végül a helyi önkormányzatok tanácsüléseiken fogadnak el, hagynak jóvá. A jelképek ünnepélyes felavatására falunapokon, jeles történelmi események évfordulóin, önkormányzati rendezvényeken kerül sor.

A lakosság körében kedvező visszhangra talált ez az akció. Történelmi pillanatok részesei lehettek számos település polgárai, hiszen eddig már 39 helységben avattunk címert és címeres zászlót a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása és az UMDSZ közreműködésével. Ezek elkészítésére a Szülőföld Alap program keretében a HTMH támogatásával nyílt lehetőség.

A nagy közösségeket érintő programok közül kiemelném még az UMDSZ és a Szülőföld Alap által támogatott falunapi és önkormányzati rendezvényeket, valamint a munkahelyteremtő felnőttoktatási (falusi turizmus és gazdaképző program) projekteket is, amelyeknek szintén nagy sikerük van. Azokra a településekre gondolunk elsősorban, ahol számottevő a munkanélküliség. Prioritást nyert a korszerű mezőgazdasági szakoktatás, hiszen a városokban leálltak a gyárak. Emiatt az itt dolgozók munkanélkülivé váltak, rákényszerültek a földművelésre, azonban hiányos a mezőgazdasági szakismeretük.

Ebből a megfontolásból jelentettük meg Úr Sándor agrármérnök Mezőgazdasági alapismeretek c. szakkönyvét. A 100-100 órában meghatározott képzéshez felkérésünkre a könyv szerzője oktatási tanprogramot is kidolgozott, amelynek alapján az előadók foglalkozásokat tartanak a gazdálkodóknak.

Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a Szolyvai Emlékparkbizottság. Kezdeményeztük például, hogy márványtáblákon, falvanként örökítsük meg az ártatlan kárpátaljai áldozatok neveit. Az UMDSZ-nek és támogatóinak köszönhetően két éve immár ott olvashatók ezek a siratófal márványtábláin. Tervünk, hogy ugyanígy örökítsük meg a Bereg másik részéből, a Szabolcs—Szatmár—Bereg megyei településekről elhurcolt és a szolyvai lágerben elpusztult magyarok neveit is.

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma támogatásával folytatott programunk keretében hoztuk rendbe és avattuk fel az ungvári, illetve a beregszászi katonatemetőt, ahol magyar honvédek aluszszák örök álmukat.

Dupka György alelnök,

az UMDSZ alapító tagja

A nagyvilágban történt

 

 Új román főkonzulátus nyílt Gyulán

Razvan Ungureanu, a Román Köztársaság külügyminisztere múlt pénteken Gyulán magyar kollégája, Göncz Kinga jelenlétében adta át országa új főkonzulátusát. Az új román diplomáciai képviselet azt követően jött létre, hogy tavaly, az első magyar—román együttes kormányülésen Bukarestben megállapodtak a felek abban, hogy Magyarország Csíkszeredán, Románia pedig viszonossági alapon Gyulán nyit főkonzulátust. „Két felnőtt, érett nemzet vagyunk, amelyek egyetértenek abban, hogy érdekeinket és számításainkat az Európai Unió keretén belül találjuk meg” — mondta a román külügyminiszter.

 Magyar—szlovák elnöki fórum Piliscsabán

„A két államfő feladata a hosszú távú stratégiai együttműködésen dolgozni” — mondta Sólyom László köztársasági elnök múlt pénteken Piliscsabán, ahol Ivan Gasparovic szlovák államfővel magyar—szlovák elnöki fórumot tartott több száz egyetemi hallgató részvételével. Sólyom László előadásában kifejtette, az együttműködés akkor lehet sikeres a két ország között, ha nem áll meg taktikai, politikai gesztusoknál, hanem megteremti saját alapjait. „Ilyen szükséges alap egymás megismerése, ez egyben a gyógyír mindenféle szélsőséges nézet ellen, hiszen a szélsőségek táptalaja a tények nem ismerete vagy elferdítése. Ahhoz, hogy egymás történelméről és jelen helyzetéről kölcsönösen tájékozódhassunk, megfelelő források — sajtó, könyvek, internetes portálok — is kellenek, az iskolától a médiáig” – hangsúlyozta.

 Oroszország a WTO-tagság küszöbén

Kétoldalú megállapodást írtak alá Washington és Moszkva képviselői Oroszország kereskedelmi világszervezeti tagságának feltételeiről. A WTO-tagsághoz még a korábban 57 országgal kötött kétoldalú megállapodásoknak is életbe kell lépniük, és Grúzia és Moldova továbbra is azzal fenyegeti Moszkvát, hogy csak bizonyos feltételek teljesülése esetén egyezik bele az orosz tagságba. A megállapodást ráadásul még az amerikai kongresszusnak is jóvá kell hagynia.

 Ultimátumot adott az EU soros elnöksége Törökországnak

De facto ultimátumot adott Törökországnak az EU soros finn elnöksége, hogy december elejéig teljesítse Ciprussal kapcsolatos kötelezettségeit, ellenkező esetben a huszonötök figyelembe veszik ennek a török EU-csatlakozásra gyakorolt következményeit. Matti Vanhanen finn miniszterelnök hangsúlyozta: az elnökségnek egyáltalán nem áll szándékában felvetni a “török kérdést” az unió december 14-15-én esedékes csúcstalálkozóján. Vanhanen szerint Törökországnak még azelőtt teljesítenie kell “kötelezettségeit”, hogy az Európai Bizottság a tervek szerint december első hetében nyilvánosságra hozza a török EU-csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos ajánlásait.

 Jogvédők eltörölnék Szaddám halálos ítéletét

Hatályon kívül helyezné Szaddám Huszein halálos ítéletét a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet. A volt iraki diktátor perével kapcsolatos jelentésük szerint ugyanis a bagdadi eljárást komoly szabálytalanságok kísérték végig.

“A perben hemzsegtek az eljárásjogi hibák, emiatt az ítéletet nem is lehet másnak tekinteni, mint tévesnek” — áll a Human Rights Watch csaknem százoldalas jelentésében.

 Meghalt a németországi iskolai támadó

Meghalt az az álarcos férfi, aki hétfő délelőtt egy északnyugat-németországi iskolába rontott be fegyverrel, miután tűzpárbajba keveredett a támadása nyomán kivezényelt kommandósokkal — közölte a rendőrség. A hatóságok úgy tudják, hogy a támadó az iskola egyik volt diákja. A fegyveres férfi túszokat szedett a holland határhoz közeli Emsdetten német városának egyik iskolájában hétfő délelőtt. A rendőrség és a túszszedő közti tűzharcban többen megsérültek. A támadás indítéka egyelőre nem ismert.

 Életfogytiglant kapott a gyilkos amerikai katona

Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt csütörtökön a hadbíróság egy amerikai katonát, aki Irakban részt vett egy 14 éves lány megerőszakolásában és meggyilkolásában

A 23 éves James Barker és négy társa a Bagdadtól 30 kilométerre délre fekvő Mahmúdíjában idén márciusban betört egy házba, ahol a csapatot vezető Steven Green azonnal agyonlőtte a szülőket és kisebbik, hatéves lányukat, majd az idősebb, 14 éves lányt Green, Barker és még egy katona megerőszakolta és megölte. A pszichológiai problémák miatt leszerelt Steven Green ellen polgári bíróságon emeltek vádat a Kentucky állambeli Louisville bíróságán, és akár halálra is ítélhetik.

(Az MTI és az origo.hu anyagai, fotói nyomán)

Fókuszban a világ magyarsága

 

 BEMUTATKOZOTT KÁRPÁTALJA

A rendszerváltás óta első ízben került megrendezésre 2006. november 16-án Budapesten, az Unió Szállóban a magyarországi és kárpátaljai üzletemberek találkozója, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara támogatásának köszönhetően a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ szervezésében, dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnökének fővédnökségével valósult meg.

A rangos rendezvényt a házigazdák nevében dr. Cservenyák IIdikó, a GKM Üzleti Környezet Fejlesztése Főosztályának vezetője nyitotta meg, aki üdvözölte a közel száz kárpátaljai és magyarországi vendéget, és röviden ismertette a GKM tevékenységét, az új üzleti környezet fejlesztése koncepció lényegét Kárpátaljával kapcsolatosan is. Dr. Vereczkey Zoltán, a PMKIK elnöke és Radeczky Jenő, a MKIK alelnöke is házigazdaként köszöntötte a megjelenteket.

A fórumon Gajdos István, az UMDSZ elnöke tartott problémafelvető előadást a kárpátaljai magyarsággal való együttműködési lehetőségekről. Beregszász polgármestere kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy az a nagy figyelem, amelyet a magyar kormányzat deklarál közösségünk irányába, ne csupán papíron maradjon, hanem a gyakorlatban is érezzék az itteni magyarok, profitáljanak belőle. Dupka György, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ vezetője az eddig kiaknázatlan gazdasági, önkormányzati és munkahelyteremtő befektetési együttműködés lehetőségeiről tartott korreferátumot. Megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere, a Négyhatár Vállalkozók Szövetségének elnöke, Száva József, a Felső-Tisza-Vidéki Vállalkozók Clubjának elnöke.

Benke Ákos vezérigazgató a CORVINUS Nemzetközi Befektetési Rt. határon túli tevékenységéről, Vásárhelyi Szilárd projektmenedzser a VATI Kht. határ menti projektjeiről (INTERREG III A), Balogh László ügyvéd a Magyarországon történő vállalatalapításról,
dr. Mező Gábor őrnagy, az Észak-alföldi Regionális Vámparancsnokság vezetőjének helyettese a VPOP tevékenységéről, illetve a vámszabályokban az EU-csatlakozást követően bekövetkezett változásokról, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági tevékenységéről,
dr. Kupcsok Lajos, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára pedig a kárpátaljai vállalkozókkal való kétoldalú együttműködés gyakorlati lehetőségeiről tartott tájékoztató előadást.

A konferencia tapasztalatait Gérnyi Gábor, a GKM főosztályvezető-helyettese összegezte zárszavában, aki vázolta az együttműködés lehetséges útjait és formáit.

A fórumon elhangzott, hogy Budapesten évente kellene hasonló összegző konferenciát rendezni, Beregszászban létre kellene hozni az Ukrán—Magyar Vegyes Kamarát. Fontosnak tartották a résztvevők, hogy a partnerkapcsolatokat elősegítő központi adatbankot hozzanak létre az e-Centertelenet program keretében, kedvezményes hitelalapot létesítsenek a kárpátaljai vállalkozók támogatására, illetve, hogy folytassák a magyar állami támogatással a kárpátaljai állami és háztáji földek, lakások privatizációját stb.

A délutáni órákban személyes tárgyalások zajlottak a magyarországi és ukrajnai üzletemberek között, amelyeken olyan témák szerepeltek, mint a kereskedelem, az autóipar, az autószerviz, a mezőgazdaság, a falusi turizmus, a fafeldolgozás, a szolgáltatás, az ásványvíz-palackozás, az élelmiszeripar, a bérmunkában történő munkavégzés, a könnyűipar, a cipőipar, a borászat stb.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a találkozó elérte célját, jól sikerült Kárpátalja bemutatkozása.

Fuchs Andrea, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ irodavezetője

 December közepén tartják az első politikai konzultációt az átalakított magyar—magyar kapcsolatrendszerben

December közepén tartják az első politikai konzultációt az átalakított magyar—magyar kapcsolatrendszerben — közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára a múlt hétfőn.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli magyar közösségek vezetőinek találkozóját időben nagyjából akkorra tervezik, amikor — a kormány reményei szerint — az Országgyűlés módosítja a Szülőföld Alapról szóló törvényt — mondta a nemzetpolitikai szakállamtitkár a magyarországi és a határon túli magyar újságírók számára rendezett háttérbeszélgetésen.

Elmondta, hogy a kormány a múlt heti ülésén elfogadta, majd pénteken benyújtotta a Szülőföld Alapról szóló 2005. évi törvény módosítási javaslatát. Véleménye szerint a javaslatot legkésőbb december 20-ig elfogadhatja az Országgyűlés.

A szakállamtitkár szerint sikerült hivatalos formába önteni, a nemzeti fejlesztési tervben, a költségvetési törvény tervezetében, illetve törvénymódosítási javaslatokban megfogalmazni a kormány új nemzetpolitikájának idén nyáron felvázolt alapelveit: a fejlesztéspolitika előtérbe helyezését, a támogatáspolitika rendszerének egyszerűsítését, jogszabályi letisztítását. Emellett kidolgozták a magyar—magyar párbeszéd új kereteit.

Amikor január elsejével Románia is az Európai Unió tagja lesz, a Kárpát-medencei magyarság legkevesebb 90 százaléka uniós állampolgárrá válik, ezért a hagyományos támogatási politikát egész egyszerűen nem lehet folytatni — hangsúlyozta az államtitkár.

„Az idő egyszerűen elszaladt felettünk, teljesen más valóságba érkezünk Románia EU-tagságát követően” — fogalmazott.

Gémesi Ferenc szerint szimbolikus dolgokon lehet vitatkozni, ám a valódi kérdés az, hogy a magyar közösségek nyertesei lesznek-e az uniós csatlakozásnak saját országukban. Mint mondta, a magyar politikának ahhoz kell elsősorban hozzájárulnia, hogy a sokszoros hátránnyal induló nemzeti kisebbségek versenyképesek legyenek ebben a folyamatban.

A fejlesztéspolitika céljait ismertetve kiemelte, hogy 190 milliárd forintot lehet majd közös két- és többoldalú programokra fordítani, de a közös projekteket nem lehet a magyar közösségek, azok tagjainak szerepvállalása nélkül megvalósítani.

Kitért arra, hogy a hagyományos támogatáspolitika ezentúl tisztán az identitás megőrzését kívánja segíteni. Hangsúlyozta, hogy az itt tervezett szerkezetátalakítás nem jelent forráskivonást: a határon túli magyarok támogatására a 2007. évi költségvetés tervezetében a 2006-os támogatással megegyező összeget szánnak.

A szakállamtitkár az MTI kérdésére elmondta, hogy a nemzetpolitika elveinek újrafogalmazását és intézményi kereteinek átalakítását úgy végezte a kormány, hogy folyamatosan tájékoztatta elképzeléseiről a határon túli magyar közösségek vezetőit, akikkel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök többször találkozott az elmúlt hónapokban.

Gémesi Ferenc elmondta, hogy a magyar és a román kormány csütörtökön tervezett második együttes ülésének egyik legfontosabb kérdése a nemzeti fejlesztési politikák összehangolási lehetőségének megvitatása lesz.

„Nagyon fontos üzenet számunkra az, hogy Románia kész az ilyen együttműködés megkezdésére” — mondta.

Forrás: MTI

 Hírek innen-onnan

 

 Nasa Ukrajina: semmi sem tisztáztatott…

Tovább tart a zavaros helyzet az államelnöki párt háza táján. Azt követően, hogy a pártkongresszus felemásra sikeredett, nem hozott eredményt e politikai erő első számú vezetőjének megválasztására összehívott tanácskozás sem. A kongresszust megelőzően sokan Roman Bezszmertnijt és Mikola Katerincsukot tartották a legesélyesebbnek e tisztségre. Ám ez utóbbi néhány napja bejelentette: távozik a pártból…

A Nasa Ukrajina Tanácsának ülésén olyan döntést hoztak, hogy két-három héttel elhalasztják a szavazást a párt vezetőjéről azzal, hogy a regionális és helyi szervezetekben vitassák meg, ki is volna a legalkalmasabb erre a tisztségre. Hozzáértők szerint a már említett Bezszmertnij, illetve Petro Porosenko között dőlhet el ennek sorsa.

A tanácskozáson fontos döntés született arról, hogy gyakorlati lépéseket tesznek a kongresszusi határozatok, egészen pontosan a politikai reform eltörlése érdekében. Jurij Kljucskovszkij vezetésével munkacsoportot alakítottak, amelynek feladatául tűzték ki, hogy forduljon beadvánnyal az Alkotmánybírósághoz a 2004 végén elfogadott alkotmánymódosítások ügyében.

Erre válaszul Olekszandr Moroz, a Szocialista Párt vezetője kijelentette: meggyőződése, hogy végigviszik a reformot, mégpedig annak ellenére, hogy egyes politikusok megpróbálják megakadályozni ezt. A házelnök, akit sokan a reform atyjának tartanak, a francia nagykövettel való találkozóján szólt erről.

Moroz azon meggyőződésének adott hangot, hogy koalíciójuknak nemsokára háromszáz szavazata lesz a parlamentben, így a helyi önkormányzatok szintjén is végigvihetik a politikai reformot.

 Juscsenko vs. Janukovics: a csata folytatódik

A héten sem csökkent az államfő és a miniszterelnök, illetve a mögöttük álló erők közötti szembenállás. A jelenlegi slágertéma a Miniszteri Kabinetről szóló törvény. Ezt már Leonyid Kucsma idején is megpróbálták elfogadtatni, de kevés sikerrel. Ezidáig hét alkalommal alkalmaztak államelnöki vétót elfogadásának megakadályozására. A mostani államfő sem akar másként tenni: Juscsenko bejelentette, hogy ha kell, ezáltal is gátat vet a kormány törvénytervezete (értsd: Janukovicsék hatalmának további erősödése) elé. Annak ellenére, hogy a parlamentben 247 honatya szavazott amellett, hogy a kabinet tervezetét vegyék alapul a jogszabály kidolgozásakor.

Szakértők szerint folyik a kötélhúzás az államfő és a kormányfő között: ki tud több alkotmányos jogosítványt felsorakoztatni maga mögött, ki tudja különböző jogi csavarokkal minél jobban megfosztani ezektől ellenfelét…

 Földrengés Beregszászban

Múlt szerdán rengett a föld Beregszászban. Délután öt órakor már voltak kisebb rengések, ám ezeket nemigen vették észre az emberek. Nem úgy, mint a hét óra kilenc perckor mért, a Richter-skála szerint kb. 3-as erősségű földmozgást. Ez is csak néhány másodpercig tartott ugyan, de jól érzékelhető volt mind a városban, mind a környező falvakban: morajlott, mozgott a föld, „táncoltak” az edények. Az emberek sok helyen az utcára szaladtak.

— Mi is történt valójában? — kérdeztük Pongó Ádámot, a Beregszászi Városi Katasztrófavédelmi Osztály vezetőjét:

— 15 km mélyen történt a rengés, ezt érezték Beregszász és a környező falvak lakosai. Szerencsénk, hogy ilyen nagy mélységben volt, mert ha sekélyebben lett volna, nagyobb baj történik... Mindenesetre készenlétben állunk, s amennyiben akár egészen kicsi lökéseket is észlelünk, azonnal cselekszünk. Ezeket ugyanis szinte mindig nagyobb rengések követik — válaszolta a szakember.

Ami a környező településeket illeti, ott is észlelték a földmozgásokat, amelyek nagy riadalmat okoztak. Az emberek élete, egészsége viszont nem forgott veszélyben, s kisebb károk is csupán Kisbégányban keletkeztek.

-hcs-

Zán Fábián Sándornak szavaztak bizalmat

Püspököt választott a Kárpátaljai Református Egyház

A napokban püspököt választottak a kárpátaljai reformátusok. A tisztségért Szilágyi Ká-roly és Zán Fábián Sándor indult. A szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy 56%-kal Zán Fábián Sándor nyerte meg a választást.

Zán Fábián Sándor, aki lelkipásztor, s jelenleg a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzőjeként tevékenykedik, 1973. július 11-én született a nagyszőlősi járási Ruszka Dolina községben. A Szőlősvégardói Középiskolában érettségizett 1990-ben, s még ebben az esztendőben felvételt nyert a Debreceni Teológiai Akadémia lelkipásztori szakára. Lelkipásztorrá való felszentelése Debrecenben történt 1996. szeptember 18-án. Ez év októberétől lelkipásztorként szolgál a mezővári és a borzsovai református gyülekezetekben, majd 1999 októberétől Borzsován felügyelő lelkészként, Haláboron pedig lelkipásztorként folytatott szolgálatot. Egy évet Németországban töltött, ahol elsajátította az ottani nyelvet.

Lelkipásztori szolgálataival párhuzamosan 2000-től a Beregi Egyházmegye Építészeti Bizottságának elnöki teendőit is ellátja, 2002-től pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, s megalakulásától a KRISZ elnöke. Mindemellett egyházkerületi szinten a Missziói és az Építészeti Bizottságok vezetését is felvállalta, vezető lelkipásztorként pedig a továbbiakban is szolgál a mezővári református gyülekezetben.

Isten segedelmével az egyházkerület új Zsinata a püspökkel az élen 2007. január elsején foglalja el helyét.

Hegedűs Csilla

 Beszámoló és tisztújító közgyűlés az ugocsai UMDSZ-szervezetben

Az elmúlt esztendő során elért eredményeket és a tisztújítás kérdéseit vitatta meg az UMDSZ nagyszőlősi járási szervezetének tagsága november 14-én a tiszapéterfalvai önkormányzat tanácstermében megtartott közgyűlésen.

A tanácskozáson elsőként Varga János, az UMDSZ járási szervezetének alelnöke tartott beszámolót, melyben részletesen ismertette az UMDSZ által támogatott és szervezett rendezvényeket. Botos Csaba, a szervezet leköszönő elnöke a tagság nyilvántartásának kérdésére tért ki. Zubánics László, az Országos Tanács elnöke sikeresnek minősítette az ugocsai elnökség és tagság eddigi eredményeit, és kiemelte, hogy az UMDSZ-tagságnak és az UMDP-színekben mandátumot szerzett járási képviselőknek továbbra is a másik magyarságszervezettel történő együttműködés jegyében kell tevékenykedniük, hiszen csak így lehetséges az ugocsai magyarság hatékony érdekképviselete.

Ezt követően a járási szervezet új elnökének és alelnökének megválasztása került napirendre. Botos Csaba, akinek az elnöki tisztség mellett Nagypalád és Fertősalmás polgármesteri posztján is helyt kell állnia, hivatali elfoglaltságai miatt nem fogadta el újrajelölését. A tagság egyöntetűen Tóth Bálint tiszapéterfalvai vállalkozónak szavazott bizalmat, akivel hamarosan személyesen is megismerkedhetnek lapunk olvasói egy bemutatkozó interjú keretein belül. A járási szervezet alelnöke Dánics Éva lett.

M. I.

 Magyar kérdések az ülésszakon

A megyei önkormányzatban mandátummal rendelkező két magyar párt több képviselője is beadványt nyújtott be az V. összehívású megyei tanács 4. ülésszakának első plenáris ülésén.

A testület támogatta Kovács Miklós (KMKSZ-UMP) azon javaslatát, hogy az 1944-ben elhurcolt magyarokat és németeket ismerjék el politikai áldozatoknak. Hasonló jellegű képviselői indítványt fogalmazott meg Kőszeghy Elemér is. Az UMDSZ elnökhelyettese azt kezdeményezte, hogy terjesszék ki a veteránokat megillető szociális kedvezményeket és egyéb jogokat azokra is, akik a II. világháború idején a magyar hadsereg soraiban teljesítettek szolgálatot. Beadványáról az ülésszak következő plenáris ülésén döntenek, melyre 10 napon belül sor kerül. A magyar kérdéseknél maradva. Dupka György UMDSZ-alelnök a megyeszékhely magyar iskolájának ügyében, Kovács Miklós KMKSZ-elnök a beregszászi székhelyű magyar főiskola állami finanszírozása érdekében, Medvigy István (UMDP) Beregszász költségvetésének kiegészítése ügyében nyújtott be interpellációt.

Az ülésen egyebek mellett elfogadták a megyei költségvetés harmadik negyedévi teljesítéséről szóló beszámolót, s döntöttek az állami büdzséből kiutalt dotáció elosztásáról. Több egészségügyi és vagyonügyi kérdést is napirendre tűztek. Az ülésen tudomásul vették a Mi Ukrajnánk színeiben politizáló Viktor Baloga elhatározását, aki kérte mandátumának visszavonását. Az elnöki titkárság vezetőjének megüresedett helyét Vaszil Kovacs vette át a megyei képviselőtestületben.

(Kárpáti Igaz Szó)

 

Heti jegyzet

Autómánia

Ez egy nagyon jó cím. Mert elindulhatunk az autó, pontosabban a személygépkocsi-vonalon. Morfondírozhatunk az autonómia kérdéskörében. Szóval, a lehetőségek szinte korlátlanok. Mert, ugyebár, az autó is biztosít némi autonómiát (az ember, már amelyik tud vezetni, önállósíthatja magát a tömegközlekedéstől), az autonómia pedig igazán csodálatos dolog… lehet.

Ha jól emlékszem, egyszer mi is megszavaztunk valami hasonlót, csak éppen t. uraimék megfeledkeztek róla. Félreértés ne essék, nem az autóra voksoltunk, bár lehet, hogy jobban jártunk volna, hanem valamiféle autonómiára. No de mint mondani szokás: rég volt, igaz se’ volt…

Bezzeg a dél-oszétok!

Kapták magukat és szépen megszavazták a függetlenséget. Nem ilyen-olyan autonómiácskát, hanem az önállóságot. Persze, hogy a nagy orosz testvér árnyékában miféle államiságra számíthatnak, az más kérdés. Pontosabban: az nem kérdés.

De mégis. Ebből is látszik, hogy ha akad egy erős istápoló, semmi sem lehetetlen. Hogy aztán erre mit lépnek a grúzok, az már más káposzta. Lehet, úgy járnak a derék oszétok, mint Károly bácsi. Kötélverő volt az öreg. A segédje pedig a felesége. A hatalmas — a másfél métert verte alulról — mester, rendes iparoshoz méltóan, keményen borozott. Hogy az asszony ne tudja megakadályozni e dicső foglalatosságban, elkezdte a munkát, aztán a feleségére bízta. Egy ideig homályban maradt a turpisság, ám a titok azért titok, hogy kiderüljön. A néni is rájött, hogy az ura autonóm ivászatokat folytat, míg ő a kötelekkel bajlódik. Egy megfelelő alkalommal, amikor az öreg térdig érő klottgatyájában átslisszolt a szomszédba az új adagért, bezárta a kaput.

Jön a mester haza.

Menne be, de nem tud. Káromkodott egy ízeset, megy vissza a bögrecsárdába.

Oda sem tud bejutni.

Úgy gatyásan, cifrázva a szót keményen indul a Jónás-kocsmába. Egyből rendel fél liter kutágasit. Ahogy hörpöl, egyszer csak megpattan a gatyamadzag…

Mondogatták is a hétkerületben, ha valami nagyon „autonóm” volt: lóg, mint a Károly bácsi kötele…

Horváth Sándor

 Mártírjainkra emlékeztünk

 

Mártírjainkra emlékeztünk

Csak az hal meg, akit elfelejtenek. A sztálini lágerekbe elhurcoltak okozta seb még ma is sajog minden kárpátaljai magyar szívében. Ezt a sérelmet nem tudja feledni nemzetünk.

Szolyva

Idén november 18-án is emlékezők, rokonok, feleségek, gyermekek százai zarándokoltak a Szolyvai Emlékparkba, hogy fejet hajtsanak azok emléke előtt, akiket hiába vártak haza a „háromnapos” munkáról, ami málenykij robot néven rögzült meg tudatunkban.

A megemlékezés ezúttal is a honfoglaláskori harcos szolyvai emlékjelénél kezdődött. Itt Vass István, az UMDSZ helyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Történelmi emlékeztetőt Zubánics László történész, az UMDSZ OT elnöke tartott.

A koszorúzást követően az ünnepség a Szolyvai Emlékparkban folytatódott. A megjelenteket Tóth Mihály köszöntötte. Az emlékparkbizottság elnöke örömmel konstatálta, hogy reményeik szerint egy év múlva már a csonka Bereg 1200 odaveszett áldozatának neve is itt szerepelhet a márványtáblákon.

Az aradi vértanúk, az ’56-os forradalom és szabadságharc magyarországi és kárpátaljai hősei után a málenykij robot áldozataira emlékezünk, mondta emlékező beszédében Gajdos István. Az UMDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy, sajnos, az elhurcoltakat mindmáig nem követték meg, nem részesültek még erkölcsi kárpótlásban sem, a teljes körű rehabilitációról nem is szólva. Országos szinten csak az utóbbi időszakban került terítékre a kérdés: 2004-ben foglalkozott először érdemben az ukrán parlament kisebbségi bizottsága a kérdéssel. Sikerült elérni, hogy elismert történészek tanúsítsák: nem csupán legenda a málenykij robot, hanem véresen komoly valóság.

— Ez a dokumentum képezte az alapját annak a rehabilitációs törvénytervezetnek, amelyet 2005-ben dolgoztunk ki szakértőimmel közösen, s terjesztettem a Legfelsőbb Tanács elé. Sajnos, az idei választásokon az ukrajnai magyarság összefogásának hiánya miatt elveszítettük parlamenti képviseletünket, s ezzel azt a lehetőséget is, hogy az elkövetkező években elfogadja e tervezetet Ukrajna parlamentje, és erkölcsi, valamint anyagi kárpótlásban részesüljenek a diktatúra ártatlan áldozatai s azok, akik túlélték a hat évtizeddel ezelőtti szörnyűségeket. Fájdalmukat csak az enyhíti, hogy az anyaország lehetőségéhez mérten kárpótolta, kárpótolja az elhurcoltakat és hozzátartozóikat — húzta alá az országos szövetség elnöke.

Petróczi Sándor, a HTMH elnöke hangsúlyozta: nehéz szívvel és nehéz emlékekkel gondol minden évben a világ magyarsága mártírjaira, áldozataira, testileg és lelkileg megnyomorított honfitársaira. De könnyebbé teszi az emlékezést és a megbékélést, hogy a független és demokratikus Ukrajna átérzi az áldozatok sorsát, és megérti, hogy a tragikus sors feldolgozására időre és térre van szükség.

— Bízunk abban, hogy az ukrán állammal megállapodásra juthatunk a repressziók áldozatainak rehabilitációjáról a magyar szervezetek által szorgalmazott és Gajdos István úr által benyújtott törvénytervezetben foglaltak kölcsönös támogatásáról, melyet a magyar—ukrán kisebbségi vegyes bizottság ajánlásai is tartalmaznak. Ez is fontos lenne ahhoz, hogy a Kárpátalján élő magyarok érezzék a gondoskodó szülőföld biztonságát — mondta a HTMH elnöke.

Reöthy János a polgármesteri hivatal, a járási tanács, illetve közigazgatás nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Szolyva polgármestere a város szent kötelességének nevezte az emlékpark rendben tartását.

Az UMDSZ ISZ nevében Juhász Sándor szólt. A fiatalember szívhez szóló szavakat intézett elsősorban a túlélőkhöz, azok rokonaihoz. Mint mondta, múlt nélkül nincs jövő. Nekünk, ifjaknak feladatunk az, hogy átadjuk gyermekeinknek, amit szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk, hallunk — hangsúlyozta az ifjúsági szövetség képviselője.

Mára, sajnos, már 200-an sincsenek azok közül, akik megjárták a poklok poklát. A szolyvai megemlékezésen két túlélő, a bátyúi Demján Ferenc és a bulcsúi Nagy András szólt a jelenlevőkhöz, felelevenítve a szörnyű emlékeket.

Ezt követően Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke felszólalásában arra is kitért, hogy a magyar állam kárpótolni próbálja a volt magyar állampolgárokat kártérítés formájában.

Végül a történelmi egyházak képviselői imádkoztak az elhunytak és a túlélők lelki üdvéért.

A jelenlévő szervezetek képviselői a hozzátartozókkal együtt fejet hajtottak és koszorút helyeztek el a márványtábláknál.

 Bulcsú

E községben vasárnap került sor megemlékezésre, amelyen részt vett többek között Gajdos István, Beregszász polgármestere, az UMDSZ elnöke, Csengeri János, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda vezető konzulja, Váncsa Julianna konzul, Petróczi Sándor, a HTMH elnöke, Kincs Gábor, a KMSZF elnöke. A 90. zsoltár eléneklése után Pocsai Vince református lelkipásztor Mózes 3. könyve 33. fejezete 29. verse alapján hirdette Isten igéjét, majd — mint ahogy Nagy András túlélő is — felelevenítette az ’44-es eseményeket.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának vezetője megemlékezett a soha haza nem térő bulcsúiakról, majd köszönetet mondott a HTMH-nak és a KMSZF-nek, hogy az Ilku József által épített, most felújított emlékműnél gyűlhettek össze.

Apáinkra, nagyapáinkra, dédapáinkra emlékezünk — szólt a megjelentekhez Gajdos István. — Szinte napra pontosan 62 évvel ezelőtt dobolták ki, hogy málenykij robotra kell jelentkezniük. S a törvénytisztelő magyar férfiak elindultak azon az úton, amelyen végig a halál kaszája suhogott, véres rendet vágva közöttük — emlékezett a vészterhes időkre.

Az UMDSZ elnöke elmondta, tervük az, hogy a szétszakított Bereg magyarországi részéről elhurcoltak s odahaltak neveit is olyan táblákon örökítik majd meg a Szolyvai Emlékparkban a HTMH támogatásával, az UMDSZ közbenjárásával, mint amilyenek a kárpátaljai hősökét őrzik.

Csengeri János arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell próbálnunk békességben élni önmagunkkal, egymással, közösségben.

Köszöntötte még a bulcsúiakat Petróczi Sándor, a HTMH elnöke, aki nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy részese lehet a felemelő rendezvénynek.

A koszorúzást megelőzően Kelnik Elza nyugdíjas édesapjához írt versét olvasta fel, a helyi fiatalok egy-egy verssel emlékeztek.

 Beregszász

A beregszászi emlékműnél az egybegyűlteket, vendégeket — akik között ott volt Ujlaki György konzul, Kincs Gábor, a KMSZF elnöke, Csizmár Béla, a járási tanács elnöke, a Debreceni Vitézi Rend képviselői — Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke, az UMDSZ városi szervezetének elnöke köszöntötte.

Pender Erzsébet nyugdíjas apjához írt levelét olvasta fel, majd Nagy András és Rontó József túlélők megkondították a harangot. Ezt követően Bohán Béla római katolikus plébános, valamint Taracközi Ferenc református lelkipásztor imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért.

— Az ősz a magyarság számára a gyásszal vegyülő büszkeség ideje: alig valamivel több, mint egy hónapja az aradi vártanúk, néhány hete pedig ’56 hőseinek emléke előtt hajtottunk fejet — hangsúlyozta Gajdos István, majd így folytatta: — Ma újra emlékezünk. Ám ezúttal nem a honvédtábornokokra, a pesti srácokra, hanem azokra, akik sokkal, de sokkal közelebb állnak hozzánk, azokra, akiknek vére ereinkben csörgedez: dédapáinkra, nagyapáinkra, apáinkra.

Az UMDSZ elnöke emlékező beszédét azzal zárta, hogy az ártatlan áldozatokra való emlékezéskor ne legyen gyűlölet szívünkben. — Emlékezni kötelességünk, hiszen, hogy Gyarmathy Zsigmondot idézzem: aki a múltban csak a fényt nézi, és az árnyékot nem látja, az megvakul — hangsúlyozta.

Petróczi Sándor, a HTMH elnöke emlékező beszédében többek között kiemelte: — A múlt tragédiáinak feldolgozását a közösség egészének vállalni kell. Bár különböző államokban élünk, nemzetünk iránt egyetemes a felelősségünk. Magyarságunk egy és oszthatatlan.

Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke elmondta: a múlt héten megtartott megyei gyűlésen 85 képviselőből 68-an megszavazták, hogy a kárpátaljai magyar és német elhurcoltakat a sztálinizmus áldozataiként kell kezelni.

Emlékező beszédet mondott még Horkay Sámuel, a KMKSZ városi szervezetének elnöke, illetve Csobolya József, a BMKSZ választmányi tagja.

A megemlékezés koszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget.

 Dercen

A munkácsi járási községben Máté Gyula, a település polgármestere köszönetét fejezte ki a HTMH-nak, a KMSZF-nek és a Gazda+ Farmerszövetségnek a támogatásért, hogy immár felújított emlékműnél emlékezhetnek. A rendezvényre eljött többek között Gajdos István, az UMDSZ elnöke, Csengeri János, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda vezető konzulja, Váncsa Julianna konzul, Petróczi Sándor, a HTMH elnöke, Kincs Gábor, a KMSZF elnöke.

A 90. zsoltár eléneklése után Zsukovszky Miklós református lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Zsoltárok könyve 79. része alapján.

— Mostani megemlékezésünk késői végtisztesség, amely enyhíti kissé a kárpátaljai magyarságot ért veszteségünk miatt érzett fájdalmunkat. A mártírok akaratát, Istenbe vetett hitét nem tudta megtörni sem az éhezés, sem a fagy, sem a sztálinista katonák puskájának tusa, golyója! — hangsúlyozta Gajdos István.

— Soha többé ne kelljen ilyen vagy hasonló emlékműveket emelni — fejezte ki óhaját Csengeri János.

Petróczi Sándor megköszönte azt a törődést, munkát, áldozatvállalást, melynek eredménye ennek az emlékhelynek a létrehozása, fenntartása és felújítása.

Fodor István a KMKSZ nevében szólt. Arra kért mindenkit, hogy óvják a felújított emlékművet, és amikor a temetőben járnak, ide is tegyenek két szál virágot.

Az emlékezők a koszorúzást követően a II. világháborúban elesett és a sztálinizmus áldozatainak tiszteletére a templomkertben felállított emlékműhöz vonultak, ahol Orosz Tibor túlélő idézte fel az átélt borzalmakat.

P. S. Előremutató dolog, hogy az UMDSZ és a KMKSZ pártjainak listáin a megyei tanácsba bejutott képviselők a múlt héten példaértékű egységet tanúsítottak, amikor javasolták és meg is szavazták, hogy ismerjék el politikai áldozatoknak az 1944-ben elhurcolt magyarokat és németeket, illetve, hogy terjesszék ki a veteránokat megillető szociális kedvezményeket és egyéb jogokat azokra is, akik a II. világháború idején a magyar hadsereg soraiban teljesítettek szolgálatot.

Bízunk benne, hogy nem kell túl sok idő ahhoz sem, hogy a két magyarságszervezet együtt emlékezzen a Szolyvai Emlékparkban a málenykij robot áldozataira, hisz idén Dercenben és Beregszászban a KMKSZ és az UMDSZ már együtt hajtott fejet a hősök emléke előtt.

 Mozaik

 

Kiállítás Beregszászban

Megállni és meglátni a szépet…

Cserniga Gyula nagyberegi fiatalember neve egyre ismertebbé válik a nagyközönség előtt festményei által. Képein valamilyen formában mindig megjeleníti az embert: a tájban, a természetben, a felhőben is azt véli felfedezni.

A fiatal festőművész rajzkészségére Horváth Anna szobrászművész figyelt fel, ő vezette be a festészet és a szobrászat rejtelmeibe. Első bemutatkozása 1997-ben volt Beregszászban, azóta számos hazai és külföldi kiállításon vett részt.

Legutóbb a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal üléstermének előcsarnokában tekinthettük meg alkotásait. Az ünnepélyes megnyitóra sokan eljöttek, hisz nem mindennap van lehetősége az embernek ennyi széppel találkozni.

Csizmár Béla, a járási tanács elnöke is a szépség meglátására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, rohanó világunkban egyre kevesebb idő marad megállni egy pillanatra, és meglátni a szépet. Ez azt bizonyítja, hogy lehetőségeink és vágyaink egyre távolodnak egymástól.

A járási tanács elnöke köszönetét fejezte ki az ifjú művésznek, hogy a nagyközönség elé tárta műveit, melyeknek látványa ápolja az ember szívét-lelkét.

— Gyula művei nemcsak tehetségéről, hanem intelligenciájáról is beszélnek: tájképei fantasztikusak, portréi különleges figyelmet követelnek, mint ahogy történelmi képei is megfogják a nézőt — mondta Benkő György beregszászi festőművész

A Bereg Alkotóegyesület nevében Prófusz Marianna elnök köszöntötte a művészt. Többek között azt kívánta az ifjú tehetségnek, hogy a kárpátaljai festőiskolán kívül alakítsa meg a beregszászit is.

Az érdeklődők november 27-ig gyönyörködhetnek Cserniga Gyula alkotásaiban.

H. Cs.

 

 Tourinform Iroda nyílt

Az Európai Unió Interreg III/Tacis Magyarország—Szlovákia—Ukrajna szomszédsági Program támogatásával Tourinform Iroda és Kiállítóterem nyílt Beregszászban. Az ünnepélyes megnyitóra november 17-én került sor.

Az egybegyűlteket Tarpai József, az Ukrán—Magyar Területfejlesztési Iroda vezetője köszöntötte. Beszédében kihangsúlyozta, hogy Beregszásznak fontos turisztikai központtá kell válnia, s ebben nagy szerepe lehet az irodának.

Munkács és Rahó után a beregszászi turisztikai információs iroda immár a harmadik, amely megnyitotta kapuját az érdeklődők előtt.

— Reméljük, hogy az iroda be fogja váltani azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztünk — mondta Tarpai József.

A szónok végül köszönetét fejezte ki partnereiknek, többek között a Kárpátalja Megyei Közigazgatási Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok és Turisztikai Főosztályának, a magyarországi partnerek közül a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Ügynökségnek, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Falusi Turizmus Osztályának az együttműködésért.

Ezt követően Hanusz Árpád szólt az egybegyűltekhez. A FATOSZ alelnöke kihangsúlyozta: az iroda összefogás eredménye, hiszen a pénz önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy egy ilyen információs intézmény létrejöjjön, amely nemcsak az ide utazóknak az informálását szolgálja majd, hanem azt is, hogy az itt élők nyugodtabban, magabiztosabban utazhassanak a világ bármelyik tájára.

Üdvözölte a jelenlévőket, méltatta a rendezvényt Olekszandr Marcsenko, a megyei közigazgatási hivatal nemzetközi kapcsolatok és turisztikai főosztályának helyettese, valamint Tóth Géza, Beregszász jegyzője, aki a turizmus fejlesztésének fontosságát emelte ki beszédében.

Az avatószalag átvágása után Egressy István görög katolikus parochus megszentelte az épületet, s a vendégek belülről is megtekinthették az irodát.

-csillag-

 Tablókiállítás a főiskolán

A Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából Ungvár és Nagyszőlős után Beregszászban is bemutatta a zeneszerző életét és munkásságát ismertető, korabeli fényképek és írásos emlékek felhasználásával készült tablókiállítást.

A kiállítás megnyitójára november 15-én került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében, ahol elsőként dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Ujlaki György konzulnak, aki megemlékezett a zeneszerzőről.

Az ünnepség hangulatát a főiskola énekkara által előadott Bartók-szerzemények emelték. A szép műsort Váncsa Julianna konzul köszönte meg.

A kiállítás november 26-ig lesz megtekinthető, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak.

 Bartók Béla emlékére

November 17-én a Somi Általános Iskola dísztermében Bartók Béla születésének 125. évfordulójára emlékeztünk, aki Nagyszőlősről indult el a hírnévhez vezető úton.

A megemlékezésen a 9. osztályos tanulók előadásában megismerhettük Bartók Béla életét, munkásságát, Kárpátaljához való kötődését.

Hogy mennyire szeretnek tanulóink énekelni, bizonyítja az is, hogy minden osztály képviseltette magát a rendezvényen. Emellett hallottunk szólóénekeseket, akik közül említésre méltók Gerzsenyi Bettina 8., és Nagy Rita 9. osztályos tanulók.

Itt szeretnénk köszönetet mondani a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának, név szerint Nagy Bélánénak, akinek jóvoltából a résztvevők ajándékokban részesülhettek. Nagy öröm ez mindnyájunk számára, hiszen éveken át a különböző rendezvények, versenyek résztvevőit nem jutalmazhattuk.

Kovács Irma szervező

Tisztelt olvasóink!

Lapunk előző számában sajnálatos technikai hiba miatt egy másik írásunk szövege került a Kökörcsényi-emléktábla avatását bemutató fotóhoz. Alább az említett képhez tartozó anyagot olvashatják.

Ezúton kérünk elnézést minden érintettől, olvasótól!

 Emléktáblát avattak Tiszabökényben

Kökörcsényi Pál neve jelképpé nemesedett: a hitéért és magyarságáért mindent vállaló ugocsai magyar jelképévé — hangsúlyozta dr. Minya József, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke november 8-án azon a tiszabökényi megemlékezésen, melyen az 1949-ben 25 esztendei kényszermunkára, teljes vagyonelkobzásra és állampolgári jogainak megvonására ítélt görög katolikus pap, Kökörcsényi Pál emléke előtt hajtottak fejet a Tiszahát és a Beregvidék görög katolikusai.

A megemlékezésen Bendász Dániel esperes celebrált szentmisét. Az esperes úr prédikációjában felidézte a negyvenes évek végének embertelen körülményeit, amikor a lelkiismereti és vallásszabadság megnyilvánulásait könyörtelenül igyekezett eltiporni a sztálini rendszer. Kökörcsényi Pál is ennek lett áldozata. A Tiszahát görög katolikusainak lelki vezetője visszavonta erőszak hatására tett nyilatkozatát, mely szerint áttér a pravoszláv egyház kebelébe, s ezt a rendszer könyörtelenül megtorolta.

A misét és a Mihály-napi körmenetet követően a tiszabökényi görög katolikus templom falán Kökörcsényi Klára, az 1974-ben elhunyt parochus menye leleplezte a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület és a MÉKK által állított emléktáblát, mely előtt Dupka György, az UMDSZ alelnöke, a MÉKK elnöke, Illyés István, a település polgármestere, valamint Csirpák József, Tiszabökény görög katolikus papja méltatta az elveiért hétesztendei kényszermunkával büntetett egyházfi érdemeit.

M. I.

 Ismét megnyílt a Húskombinát

A Beregvidék feldolgozóiparában valamikor jelentős szerepet játszott a Beregszászi Húskombinát. De az elmúlt tíz évben szüneteltette tevékenységét. November 16-án viszont az ivano-frankivszki Sztaniszlavszka Kereskedelmi Komplexum jóvoltából a cég ünnepélyesen újra megnyitotta kapuját.

Az avatószalag átvágása után — melyre Gladun Sándor polgármester-helyettest és Bohdan Grigoriv igazgatót kérték fel — Beregszász alpolgármestere megköszönte a távolról érkezett befektetőknek, hogy 40 embernek munkahelyet biztosítanak viszonylag megfelelő munkabérek mellett. A város vezetése eddig is minden tőle telhető segítséget megadott az ivano-frankivszki befektetőknek annak érdekében, hogy be tudják indítani a termelést, és a jövőben is mindent meg fog tenni, hogy az itt előállítandó termékeket értékesíteni is tudják.

A Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal és a Beregszászi Járási Tanács nevében Vjacseszlav Spanov szólt a jelenlévőkhöz. Bohdan Grigoriv igazgató megköszönte a hivatalos szervek képviselőinek, hogy szívesen fogadták őket, minden kellő segítséget megadtak nekik.

A görög katolikus egyház képviselői megszentelték az épületet, majd a jelenlévők megtekinthették a szarvasmarhavágás technológiáját. -hcs-

 

 Az ifjúság hangja

 

A magyar történelem és európai integrációs szakon — ukránul?

Az UMDSZ ISZ szervezésében az Ungvári Nemzeti Egyetem közgazdasági karának konferenciatermében 2006. november 14-én került megrendezésre az a kerekasztal-beszélgetés, amelynek témája a tanszék oktatási problémáinak megvitatása volt.

A rendezvényt Andrij Ljubka, az egyetem rektorának tanácsadója, a Hallgatói Önkormányzat elnöke nyitotta meg. Ezt követően Dupka Nándor, az UMDSZ ISZ elnöke vette át a szót, aki köszöntötte a résztvevőket, a sajtó képviselőit. A fórumon Medvigy István, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány igazgatója vázolta a magyar történelem és európai integrációs tanszék kialakulását, majd a felmerült problémákról osztotta meg gondolatait.

A diákok képviseletében Seremet Sándor ismertette a feladatokat. Elmondta: a történelem kar magyar hallgatói tudják, nincs lehetőség arra, hogy magyar ajkú előadót kérjenek fel minden tantárgy előadására. Ennek ellenére változtatni kell például azon, hogy a történelem kar magyar anyanyelvű elsős hallgatói részére ukránul adják elő a latin nyelvet. Ideiglenes megoldásként javasolta, hogy az egyetem hívjon meg magyar ajkú vendégtanárt.

A tanácskozáson elhangzott, hogy a második évfolyamon is sok új tantárggyal találkoznak a diákok. Ezek közé sorolhatjuk a pszichológiát és a filozófiát, amelyeket a magyar diákok az ukrán diákokkal együtt hallgatnak — ukránul! Tudjuk, hogy ezek a tárgyak még anyanyelven is nehezen sajátíthatók el, ezért a magyar diákok kétszeres nehézséggel állnak szemben. A fent említett okok miatt rendkívül örülnének annak, ha lehetőséget kapnának arra, hogy a kötelező moduldolgozatokat, szemináriumokat, vizsgákat és a szigorlatokat anyanyelven írhatnák meg, illetve adhatnák le, s szükség esetén a szóbeli vizsgákon is jelen lennének magyar ajkú tanárok. A problémák orvoslásának szükségességét a diákok tanulmányi eredményeivel támasztották alá.

A történelem kar magyar diákjainak képviselői — Seremet Sándor és Lyályko Viktor — felkérték az ifjúsági szervezetet, hogy tolmácsolja a diákságot érintő oktatási és egyéb jellegű problémákat az UMDSZ felé annak érdekében, hogy a magyarságszervezet lehetősége szerint járjon közben ezek megoldásában. Azzal fordultak a kar vezetéséhez, hogy még a tanév megkezdése előtt értesítsék a szervezetet arról, hogy rendelkeznek-e magyar ajkú tanárokkal azon tantárgyak oktatásához, amelyeket nem a tanszék előadói vezetnek.

A kerekasztal-beszélgetésen Jaroszlav Lazur, a jogtudományok kandidátusa előadásában vázolta a felvetett problémák megoldásának jogi lehetőségeit. Ezt követően Dupka Nándor összegezte az elhangzottakat.

A tanácskozáson döntés született arról, hogy az UMDSZ, UMDSZ ISZ, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektorának képviselői egy vegyesbizottság keretén belül indítványt terjesztenek elő a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban. Szorgalmazzák az ukrán nyelv fakultatív oktatását a magyar történelem és európai integrációs kar diákjai számára, illetve azt, hogy a lehetőségekhez mérten állandó támogatást nyújtsanak a magyar történelem és európai integrációs szak tanárai és diákjai számára. Az UMDSZ ISZ — az UMDSZ és a magyar ajkú diákok támogatásában bízva — indítványozta a magyar kar létrehozását.

Reméljük, hogy a felvetett kérdések ügyében hamarosan megnyugtató döntés születik.

Lőrincz Szilvia

 Tanulás és munka

A felnőttek gyakran mondják nekünk, fiataloknak: „Addig jó, míg tanultok, mert még nem kell törődni semmivel”.

Ám a diák életében adódhat olyan helyzet, ami arra készteti, hogy munkát vállaljon az egyetem, főiskola mellett, esetleg a plusz zsebpénz utáni vágy motiválja ebben. Eltervezni ezt elég könnyű, sokkal nehezebb viszont a megvalósítása. Ukrajnában ugyanis olyan, mint diákmunka, csak kevés helyen létezik. Ha Ungvár példáját nézzük, akkor rá kell jönnünk, hogy egy magyar anyanyelvű egyetemi hallgató munkavállalása szinte teljességgel lehetetlen vagy legalábbis nagyon nehéz dolog. Ahhoz, hogy egy diák megfelelő munkát találjon, elsősorban ismeretség és tájékozódási készség szükségeltetik, s persze az államnyelv ismerete is valamilyen szinten.

Tehát mi, magyar diákok itt, Kárpátalján a diák-munkavállalás terén is hátrányban vagyunk, ugyanúgy, mint megannyi más téren.

Tutuskó Ágnes

 Egyetemi viseletek

Arról, hogy milyenek a mai fiatalok öltözködési szokásai, sokat lehetne beszélni. Nap mint nap találkozunk fura megjelenésű emberekkel.

Nincs ez másképp az Ungvári Nemzeti Egyetemen sem. Ott aztán láthat az ember érdekes dolgokat! A néha már a nevetség tárgyává váló emberkékre gondolok... Ilyen például a Petőfinek elnevezett egyik diák. Hogy miért épp Petőfi, azt nem lehet tudni, ugyanis más beceneve is van, de a magyar diákok között ez a legismertebb.

Az egyetemen eltöltött éveim alatt figyelemmel kísértem a mai fiatalok öltözködését. A végeredményen már nem is lepődök meg... Hová vezet az a fajta szabadság, amit egyetemi éveink alatt kapunk?

Az elsősök viseletében még felfedezhetjük a középiskolák, gimnáziumok hangulatát. Később elindul egy hullám, amely meg sem áll egészen a szórakozóhelyek világáig. Manapság a fiatalok már nem a kényelmet keresik a ruházatukban, hanem a divatot próbálják követni. Mindenki szeretne szépen és divatosan öltözködni, ami kisebb-nagyobb sikerrel jár (értem ez alatt az extravaganciát is). Minap észrevettem egy „érdekes” járású lányt, aki feltehetően előadásra sietett egy furcsa kinézetű csizmában. Arra lettem figyelmes, hogy a nagy sietségben egyensúlyát keresve hol előre, hol hátra dől. Külső szemlélőnek akár viccesnek is tűnhetett volna, de ő biztos nem élvezte ennyire a dolgot.

Igaz, azt mondják: ahány ház, annyi szokás…

Szabó Éva

 A remény z