Szélhámosság vagy segítség?

”The Project Is Closed!”

A címben szereplő néhány angol szóval tulajdonképpen választ adtunk arra a kérdésre, ami manapság igen sok embert foglalkoztat Beregszászban és környékén. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által a II. világháború áldozatainak kárpótlása érdekében folytatott projekt le van zárva.

De haladjunk sorjában. A napokban-hetekben lázban égett a Beregvidék: az emberek — főleg az idősebbek — hatalmas sorokat alkotva igyekeztek beszerezni különböző okmányok, dokumentumok másolatait az anyakönyvi hivatalban, a közjegyzőknél stb. A „kontyos rádió” tudni vélte, hogy németországi vagy svájci kárpótlást kap, aki elég gyors... Szerkesztőségünkben is sokszor megcsörrent a telefon, s polgármesterek, hivatalvezetők, egyszerű olvasók kérdezték, hogy mi is igaz mindebből.

Az információ természetesen eljutott a városházára is.

— Az a feladatunk, hogy törődjünk az emberekkel, Beregszász lakóival. Mivel nem a városháza feladata a nyomozás — erre meg vannak az illetékes hatóságok —, ezért arra kértük Jurij Peca rendőrkapitányt, indítsanak nyomozást, tisztázzák a zavaros ügyet — mondta Olga Bizilja, Beregszász polgármester-helyettese.

A Krónika kérdésére Jurij Peca, a járási belügyi hivatal vezetője elmondta: tudnak az ügyről, vizsgálják a „kárpótlás” valódiságát, ám az érintett ügyvéd ellen egyelőre nem tudnak fellépni, mivel az illető érvényes vállalkozói engedéllyel rendelkezik, fizeti az adót, az ügyfelek pedig önszántukból keresik meg. A pénzt az általa végzett „szolgáltatásért” kapja, tehát — úgymond — törvényes jövedelemszerzésről van szó. A rendőralezredes ennek ellenére óva int mindenkit: ne legyenek naivak, ne higgyenek el mindent, s főleg: győződjenek meg arról, mit írnak alá.

A járási anyakönyvi hivatalban a hét minden napján teltház volt, hosszú sorokban álltak az emberek, hogy megkapják hozzátartozójuk keresztlevelének másolatát. Az itt dolgozók régóta nem tapasztaltak ekkora forgalmat. Ha eddig 50—70 ügyfelet szolgáltak ki naponta, akkor a múlt héten 120—150-et. Mint mondják, egyes falvakból szinte minden portáról volt a sorban állók között. Sajnálattal beszéltek azokról az idős emberekről, akik naphosszat álltak étlen-szomjan, hogy kézhez kapják a várva várt dokumentumot.

A Beregszászi járás szinte minden települése felbolydult méhkashoz hasonlított.

Mezőváriban is sokan bedőltek az ígéreteknek. — Településünkön már tavaly ősszel elkezdődött az adatok begyűjtése. Állítólag 70 hrivnyát kértek a „segítőkész” emberek. Már akkor is mondtam a lakosoknak, ne higgyenek benne, de, sajnos, nagyon sokan nem hallgattak a jó tanácsra… — tudtuk meg Salamon Elemér polgármestertől.

Hasonló a helyzet Nagymuzsalyban is. Igaz, ezzel kapcsolatban senki nem kereste fel a községházát, nem kértek tanácsot, senkinek nem volt semmilyen kérdése. — Érdekes, hogy senkiben nem keltett gyanút a különös dolog. Sokan megörültek a kárpótlásnak, így ki is fizették a közvetítésért kért pénzt, annak ellenére, hogy többször is mondtuk: ha a községháza nem tud a dologról, gyanús lehet az egész program — mondta Ficaj László, Muzsaly polgármestere.

Guton kb. két hete jöttek lázba az emberek. Egyre többen siettek Beregszászba, az anyakönyvi hivatalba, hogy benyújtsák a szükséges papírokat. A községi tanács természetesen Guton sem tud semmi hivatalosat az üggyel kapcsolatban.

A Krónika igyekezett utánajárni a dolgoknak, hogy első kézből, nem pedig névtelen közvetítőkön keresztül szerzett információkat osszon meg olvasóival. Ezeket igyekeztünk több forrásból is beszerezni, hogy maximálisan hitelesek legyenek.

Natália Krivcova, az IOM ukrajnai képviseletének sajtószóvivője (telefon 8044-568-50-15) lapunknak elmondta, hogy az említett, hatéves program véget ért. Az általa szerkesztőségünknek megküldött tájékoztató szerint ennek keretében világszerte több mint 80 000 annak idején szabadságától megfosztott, illetve kényszermunkára hurcolt személy, az orvosi kísérletek 1 766 áldozata kapott kárpótlást, emellett 15 550 esetben fizettek kárpótlást amiatt, hogy a náci rezsim idején elveszítették vagyonukat. A kárpótlás összege 1 000 és 7 669 euró között mozgott.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet genfi irodáját (81041-227-179-111) is felhívtuk. Ennek munkatársnője kedvesen, de határozottan fogalmazott: „The Project is closed!”, azaz a projekt le van zárva. Pontosító kérdésünkre is ugyanazt válaszolta: “The Program is over”, azaz a program véget ért.

Nos, írásunk célja nem az, hogy bárkit is lebeszéljünk arról, hogy próbálkozzon. Annál is inkább, mivel egyesek azt állítják, hogy visszaigazolást kaptak Genfből arról, hogy elfogadták a papírokat, és már csak várni kell a pénzt. Nem árt azonban, ha megnézik, mit is kaptak vissza. Tapasztalataink szerint csupán egy igazolásról van szó, ami csak annyit bizonyít, hogy a küldeményt kézbesítették a címzettnek! A postán ugyanis tértivevénnnyel adták fel az okmányokat, a beadványt tartalmazó borítékot, azaz a posta köteles visszejelezni a feladónak, hogy az el is jutott a címben szereplő helyre.

Bíró László — Bíró Gyöngyi — Hegedűs Csilla

 

Ilyen leveleket ”gyártanak” Beregszászban

 


 Ez történt a héten

 

 A baloldal a nyugodt politikát képviseli

— A baloldal az indulat helyett a nyugodt, az építkező, a hazát szolgáló politikát képviseli — mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szombaton Budapesten a Fiatal Baloldal (FIB) rendezvényén.

A kormányfő azt mondta: nem fél attól, hogy a baloldal riválisai indulatot szegeznek vele szembe, és nem fél a vitáktól sem.

— Mi indulat helyett inkább a nyugodt, az építkező, a hazát szolgáló felemelkedés reformpolitikát képviseljük — fogalmazott Gyurcsány Ferenc a FIB Che Guevararól elnevezett rendezvényén. Hozzátette: az indulat rövid távon hozhat támogatókat, de önmagát emészti fel, a reformpolitika igazságot és erős hazát teremt, ezért fog a baloldal 2010-ben újra felhatalmazást kapni.

A miniszterelnök szerint ami most történik, az Magyarország gazdasági és társadalmi felemelése és felemelkedése.

A politikus szerint soha egyetlen progresszív erőnek sem volt könnyű a dolga, de előbb-utóbb az ország túlnyomó többsége támogatta azokat, akik messzebbre láttak, akik értették, mi a haza érdeke, és igazuk volt.

— Én tudom, hogy ma nekünk igazunk van — mondta.


 Kínai film nyerte az Arany Medvét a berlini filmfesztiválon

Kínai film, a Vang Csüan-an által rendezett Tuya’s Marriage (Tuja házassága) című film kapta az 57. berlini filmfesztivál, a Berlinale fődíját, az Arany Medvét szombat este. A film főszereplője, Jü Nan egy önállóságra törekvő, rendkívül nehéz sorsú nőt alakít, aki a kínai gazdaság terjeszkedésének ellenállva a városba költözés helyett továbbra is Belső-Mongólia sivár vidékén kíván élni beteg férjével és két gyermekével. A díjat Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója és Paul Schrader, a nemzetközi zsűri amerikai elnöke adta át az esti gálán a berlini filmpalotában.


Fidel fantasztikus formában

Egy vasárnapi dedikáláson Mariela Castro Espin, Fidel Castro unokahúga optimistán nyilatkozott nagybátyja egészségi állapotáról. „Felépülése igen szépen halad, és nagy bizodalma van az elvtársaiban” — mondta Mariela.

Raúl Castro ügyvezető kubai elnök lánya szerint nagybátyja, Fidel műtét utáni felépülése igen szépen halad, és várhatóan ismét igen tevékenyen vesz majd részt a kubai kormány munkájában. „Fidel fantasztikus” — lelkendezett Mariela Castro Espin vasárnap Havannában, édesanyja új könyvének dedikálásán.


 Rekordszinten a romániai FDI

Tavaly Romániában 75 százalékkal nőtt a külföldi közvetlen befektetések (FDI) értéke, és az összeg így elérte a 9,1 milliárd eurót — tűnik ki a román nemzeti bank adataiból. Az összegben szerepel a román kereskedelmi bank privatizációjából befolyt 2,2 milliárd euró. Az Ernst & Young szerint Románia volt tavaly a legvonzóbb beruházási célpont Délkelet-Európában.


 Elítéltek egy amerikai tengerészgyalogost

Újabb amerikai tengerészgyalogost ítéltek el szombaton iraki gyilkosság ügyében. A 22 éves Robert B. Pennington tizedest 8 évi börtönnel és további 6 évi felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta a katonai törvényszék. A katonát azzal vádolták, hogy egyike volt annak a nyolctagú kommandónak, amely tavaly áprilisban Hamdaníja városban elrabolt és meggyilkolt egy iraki civilt.

Pennington volt az ötödik, akit ebben az ügyben elítéltek, és eddig ő kapta a legsúlyosabb büntetést. A többieket 12 és 21 hónap közötti börtönre ítélték.


 Legalább 64-en meghaltak Indiában egy vonattűzben

Legalább hatvannégyen meghaltak Észak-Indiában hétfőn, amikor robbanás következtében tűz ütött ki egy Pakisztánba tartó vonaton — közölték vasúti illetékesek. A nyomozók szerint robbanószerkezetnek feltehetően a helyszínen talált két, gyúlékony anyaggal teli bőröndöt használtak — közölte Vinu Narain Mathur, az Északi Vasút vezérigazgatója újságírókkal. Mint mondta, az egyik bőröndöt az egyik kiégett vasúti kocsiban, a másikat pedig a síneken találták meg. A vezérigazgató szerint a vonat szabotázsakció célpontja volt. Manmohan Szingh indiai kormányfő szóvivője, Szanjara Baru szerint a kettős robbanás vélhetően terrorcselekmény volt.


 Ötvennél is több halott Bagdadban

Véres merényletet követtek el Bagdadban vasárnap. Közel hatvan ember meghalt és több mint százan megsebesültek az iraki főváros egyik, többségében síiták lakta negyedében egy kettős pokolgépes merényletben. Ez az utóbbi idők legtöbb áldozatot követelő merénylete volt.

Iraki biztonsági források beszámolója szerint két autó robbant fel gyors egymásutánban az iraki főváros Újbagdad (Bagdad Dzsadída) nevű kerületében egy piacnál. A két gépkocsi egymástól húsz méterre volt. Az elsőként felrobbantott jármű a piactér közepén, a másik pedig egy elektronikai szaküzlet előtt parkolt. A robbanások piaci standokat romboltak le.


 Robbanás történt egy orosz McDonald’sban

Legalább hat ember megsérült egy szentpétervári McDonald’s étteremben, közülük ketten gyerekek. A rendőrség szerint robbanószerkezet okozhatta a robbanást — írja a BBC. Az orosz katasztrófavédelem szerint négy felnőtt és két gyerek szenvedett jobbára zúzódásos, de egyikük égési, másikuk pedig szilánkok okozta sérüléseket „rögzítetlen” szerkezettel elkövetett robbantás következtében.

(A miniszterelnok.hu, az MTI, az index.hu és a vg.hu anyagai nyomán.
Fotó: AFP)


 Fókuszban a világ magyarsága

 

Pluszpénzek a határon túliaknak

Szerbia és Ukrajna is bekapcsolódhat az uniós programokba

Megnyíltak az idén az uniós pénzcsatornák Közép-Európa határ menti jelentős részben magyarlakta területei felé. A következő hét évben, figyelembe véve a nemzeti társfinanszírozást is, összesen 688 millió euró jut az említett régiók fejlesztésére. Az első pályázati pénzek hamarosan lehívhatók lesznek.

Ez évtől jelentős fejlődési forrásokhoz jutnak a határon túli magyar közösségek, miután kialakulni látszik azoknak az együttműködési programoknak a hálózata, amelyek révén az érintett országok hozzáférnek az EU regionális fejlesztési alapjaihoz. Számítások szerint az ily módon bevonható pénzek többszörösét teszik ki a magyar költségvetés által juttatott szokásos évi tízmilliárdos kisebbségi támogatásoknak. Az említett keretek egyebek között kulturális és oktatási célokat beleértve a nyelvtanulást és a közös szakképzést is szolgálnak. Ugyanakkor persze az anyaország által nyújtott kisebbségi támogatások és az uniós fejlesztési programok céljai, eszközei és formái között lényeges különbségek maradnak a jövőben is.

Mint Törzsök Erika MeH-főosztályvezető, a fejlesztési koncepció kidolgozója a Népszabadságnak elmondta, az uniós forrásokra épülő közös programok kifejezetten a határ menti övezetek felzárkózását, integrációját, a térségbeli országok közötti együttműködés fejlesztését, továbbá a helyi közösségek koherenciáját hivatottak erősíteni. Az unió által meghatározott gazdasági, kulturális, egészségügyi és természeti szempontokat egyaránt figyelembe vevő dokumentumok kidolgozásán már több mint egy éve dolgoznak az érintett országok közös szakértő csoportjai, és ez a nagyszabású előkészítő munka a végéhez közeledik. Az első közös stratégiai elképzeléseket Közép-Európa tavasszal teszi le Brüsszel asztalára, a bizottsági jóváhagyást követően pedig nyomban kezdődhet a pályáztatás konkrét projektek megvalósítására.

Magyar szempontból fontos körülmény, hogy az EU határokon átnyúló együttműködési programjaiba hazánk valamennyi szomszédja bekapcsolódhat — még olyan unión kívüli államok is, mint Ukrajna és Szerbia. Így gyakorlatilag minden olyan Kárpát-medencei régió hozzájuthat a forrásokhoz, ahol nagyobb lélekszámú határon túli magyar közösség él (a továbbgyűrűző hatások révén még a Székelyföld is).

Magyarország minden országgal kialakít vagy már kialakított közös stratégiai elképzeléseket; az együttműködés prioritásaiban lényegében már sikerült megegyezni a közös munkacsoportokban. A konkrét elképzelések kialakításában és megvalósításában nagy szavuk van a határ két oldalán fekvő megyéknek. Ennek kapcsán Törzsök Erika felhívta a figyelmet, hogy gyakorlatilag az adott közös régiókban élők határozzák meg, melyek lesznek náluk a célok és prioritások a fejlesztési források felhasználását illetően. Az uniós pénzek pedig kizárólag egyeztetett programok révén hasznosíthatók; kifejezett cél a szellemi és anyagi értéktöbblet-teremtés.

Az érintett országok közösen elkészített dokumentumokat nyújtanak be Brüsszelben. Az egyes stratégiai tervek a régió sajátosságaihoz igazodnak, de általánosságban elmondható, hogy a meghatározó figyelem az infrastruktúrára, a vízgazdálkodásra, az üzleti környezet fejlesztésére, az állategészségügyre, a határátlépés megkönnyítésére, valamint az oktatási csereprogramokra, az egyetemi együttműködésre és a környezeti örökségvédelemre irányul. Magyar részről szorgalmazzák például a Fiume—Constanta vasútvonal újjáélesztését, ami Dél-Magyarország és bizonyos határon túli magyarlakta területek gazdaságának élénkítésével jár majd együtt. Ugyancsak tervezik a Budapest—Ungvár vasútvonal korszerűsítését; a tervek szerint a mostani 8—10 órás utazási idő 5 órára rövidül majd le. A magyar—román—szerb határon ipari park létesül a közeli években, és a most megnyíló források segítségével sort lehet keríteni az Ipoly menti hidak újjáépítésére is a magyar—szlovák határtérségben.

A legtöbb uniós forrás — 230 millió euró — a magyar—román közös fejlesztési programra jut. A pénzek magyar oldalon Szabolcsban, Hajdúban, Békésben és Csongrádban, míg román részről Szatmárban, Biharban, valamint Arad és Temes megyében használhatók fel együttesen meghatározott feltételek és projektek szerint. A több mint fél tucat szakértői tanácskozás után mára kialakulni látszanak a fő prioritások, beleértve a határ menti közlekedés és kommunikáció fejlesztését, a szakképzést és az egészségügyet. A 176 millió eurós előirányzattal gazdálkodó magyar—szlovák tervezet a közös turisztikai, képzési programokkal, útépítéssel és az üzleti tevékenység támogatásával számol. Az Ukrajnával kapcsolatban kialakított, csaknem 70 millió euró lehívását lehetővé tevő elképzelések között olyan sajátos területek is megtalálhatók, mint a regionális identitás erősítése, az illegális bevándorlás és szervezett bűnözés elleni harc vagy a katasztrófavédelem. De több pénz juthat a jövőben például az árvízi előrejelzési rendszer kiépítésére, bővítésére is.

Szakértők arra számítanak, hogy az eu-s erőforrásokhoz való hozzájutásért folyó regionális versenyben a határon túli magyar közösségek számára segítséget jelenthetnek majd a Magyar Fejlesztési Bank kis- és középvállalkozásokhoz nyújtandó támogatásai is.

Forrás: Népszabadság


Újra kinyílt az Ablak az MTV-n

Újjászületett a szolgáltató műsor

Ismét látható az m1 képernyőjén a népszerű szolgáltató magazin, az Ablak. A péntek délutánonként jelentkező 130 perces műsorsávban az Évgyűrűk a nyugdíjasoknak szól. A klasszikus felépítésű, egykor Déri János nevével fémjelzett Ablak civil ügyeket tárgyal. A Fórum pedig köznapi beszédtémákat dolgoz fel.

Az Ablak közéleti szolgáltató magazin középpontjában az egyesek által kisembernek nevezett állampolgár áll. A 130 perces műsorsávot az 50 perces Fórum zárja. Szintén épít a hagyományokra, de amíg korábban a politika dominált, most köznapi beszédtémákat dolgoz fel.

„Az ötvenéves Magyar Televízió három egykoron népszerű, meghatározó műsorát láthatják viszont a nézők péntek délutánonként” — szakítja meg egy mondatra az előkészítő munkát Feledy Péter felelős szerkesztő. „Nagy a lehetőség és egyben a felelősség is, hiszen évtizedek alatt csiszolódott márkákat kell új, a mai kor követelményeinek megfelelő tartalommal megtölteni. Felhívom a figyelmet az interaktivitásra, folyamatosan várjuk a nézők ötleteit és véleményét remélve, hogy újabb évtizedekig szolgálhatjuk érdekeiket.”

A három műsorvezető, Dombovári Gábor, Mohácsi Szilvia és Horváth Szilárd (a képen) reméli, újra népszerű lesz a műsor. Ők nosztalgiával gondolnak arra az adásra, amikor a népszerű sorozat, az Isaura alakítóját, Luceria Santost látta vendégül az Ablak. Akkor az ország lakosságának több mint fele (52%) kísérte figyelemmel az adást.

Forrás: MTV


A közélet hírei

 

 Menesztheti-e a kormányt az államfő?

A múlt héten Igor Puksin, az államelnöki titkárság vezetőjének helyettese arról tájékoztatta a médiát, hogy a titkárság beadvánnyal kíván fordulni az Alkotmánybírósághoz azt illetően, hogy joga van-e Viktor Juscsenkónak arra, hogy menessze a Miniszteri Kabinetet.

„Úgy vélem, az államfő az Alkotmánybírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy hivatalosan értelmezzék: joga van-e arra, hogy lemondassa a Miniszteri Kabinetet, mivel az Alkotmányban pontos norma van erre” — idézte Puksin szavait a korrespondent.net.


 Martinyuk szerint esélytelenek az államfő jelöltjei

A tervek szerint a parlament e héten szavazna az új külügyminiszter és az Ukrajnai Biztonsági Szolgálat új vezetőjének személyéről. Előfordulhat azonban, hogy a honatyák nem támogatják az államfő jelöltjeit.

Ahogy Adam Martinyuk a hét végén a sajtónak nyilatkozott, véleménye szerint Juscsenko jelöltjei nem kapnak támogatást a törvényhozásban. „Őszintén szólva nekik (Ogrizkónak és Koroljnak) nem is kell eljönniük a parlament ülésére” — idézte a Legfelsőbb Tanács első elnökhelyettesének szavait az Ukrajinszka Pravda.

A politikus elmondta, hogy csütörtökön kerülnek terítékre ezek a kérdések, ám a jelenlegi helyzet szerint nem hagyják jóvá egyik jelöltet sem. Véleménye szerint az lenne a logikus, ha Viktor Juscsenko előzetesen konzultálna ezekben a kérdésekben.

Martinyuk megjegyezte, hogy a Miniszteri Kabinetről szóló törvény értelmében amennyiben az államfő meghatározott ideig nem él a jelölés lehetőségével, akkor a kormány tehet személyi javaslatokat.


Reagáltak az UMDSZ-UMDP megyei képviselőjének beadványára

MUNKÁCSY-KIÁLLÍTÁS A LATORCA-PARTI VÁROSBAN

Dupka György megyei képviselő információt kért a Munkácsi Polgármesteri Hivataltól arról, hogy hol tart a Munkácsy Mihály-kiállítás szervezése, kik foglalkoznak a nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénnyel, mikor lesz a kiállítás, milyen segítséget várnak a kárpátaljai magyar civil szervezetektől?

Mint ismeretes, 2006-ban a Munkácsról elszármazott, jelenleg amerikai állampolgárságú Pák Imre (galériával rendelkezik Magyarországon és több mint 40 Munkácsy-festmény tulajdonosa) javaslatot tett Munkácsy Mihály képeinek kiállítására a Latorca-parti városban. Hasonló kiállítások nagy sikerrel kerültek megrendezésre Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint Miskolcon és Debrecenben. A vándorkiállítást hamarosan megtekinthetik a felvidékiek és az erdélyiek is. A látogatók magas száma a kezdeményezés népszerűségéről tanúskodik világviszonylatban is.

M. Labos, Munkács alpolgármestere válaszlevelében arról tájékoztatta a megyei képviselőt, hogy a Latorca-parti városban tervezett kiállítás koordinálása érdekében ukrán—magyar munkacsoport alakult, amelyet magyar részről dr. Berec Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója, ukrán részről pedig Vaszil Petyovka, Munkács polgármestere vezet. A kiállítás megnyitásának időpontját 2007. július 27-re tervezik. 48 festményt szándékoznak kiállítani. Ebből 20 alkotás a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, 27 Pák Imréé, 1 pedig a Kárpátaljai Boksay József Múzeumból származik.

Dupka György beadványára válaszolva a Munkácsi Polgármesteri Hivatal abban kéri a kárpátaljai magyar civil szervezetek támogatását, hogy az itteni média tájékoztassa a lakosságot Munkácsy Mihály alkotásainak kiállításáról, találjanak ukránul és magyarul jól beszélő tárlatvezetőket, illetve segítsenek a magyar nyelvű reklámanyagok (meghívók, plakátok, prospektusok stb.) elkészítésében.

A felajánlásokat az alábbi címen fogadják: Munkács, Puskin u. 2. Tel. 5-41.50, 2-10-78.

Reparuk Ildikó


Cégbejegyzés, pályázás, adózás

Mit kell tudnia egy kezdő vállalkozónak?

Többek között erre a kérdésre is választ adtak a szakemberek a nemrég megtartott Ifjú Vállalkozói Fórumon, melyet az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ifjúsági Szervezete szervezett. A rendezvénynek a Beregszászi Művészeti Iskola nagyterme adott otthont.

A jelenlévőket Dupka Nándor, az ifjúsági szervezet elnöke köszöntötte, aki az Ukrán—Magyar Jogi Konzultációs Központ irodavezetőjeként tartott előadást a magánvállalkozásról, cégbejegyzésről.

— Az ember igazán csak akkor tanul, amikor a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat — mondta. Az előadó szólt a vállalkozáshoz szükséges dokumentumok beszerzéséről, a kezdeti nehézségekről, arról, hogyan kell a problémákat elkerülni. Kihangsúlyozta: nagyon meg kell gondolni a vállalkozást, hiszen egy magánvállalatot könynyebb bejegyeztetni, mint azt később töröltetni. Arra kérte az ifjúságot, tegyenek fel kérdéseket, hiszen csak így lehet előbbre jutni. Sokan éltek is a lehetőséggel.

Ezután Dupka György beszélt a vállalkozásról, piackutatásról. A MÉKK elnöke, az UMDSZ alelnöke legfontosabb tényezőként a marketinget, vagyis a piackutatást említette, ami mára szakmává vált. Az előadó külön kitért a nonprofit, illetve a profitorientált marketing elemzésére. Kihangsúlyozta: a nonprofit szektorba tartoznak a különböző bejegyzett civil szervezetek, szövetségek, amelyek nem profitorientáltak. Ezekből vidékünkön mára több mint 200 működik, pályázatokból tartják fenn magukat.

Dupka György elmondta, hogy az említett szövetségek, szervezetek közösségeket érintő marketing munkát végeznek, mint például a földprivatizációs program. Azt tovább szeretnék folytatni, immár a háztáji földek privatizációjára lenne igény.

A profitorientált szférába a legkisebb vállalkozástól egészen a kft.-ig minden beletartozik: azok, aamelyek bevételhez jutnak abból a tevékenységből, amit felvállaltak. Kétfajta vállalkozó létezik: a kényszervállalkozó és a tudatos vállalkozó. Vidékünkön, sajnos, kényszervállalkozóból van több. Az általuk indított vállalkozások zöme rövid időn belül tönkremegy. Azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy csak azok vállalkozzanak, akik szívvel-lélekkel teszik majd azt, s minden idejüket ennek szentelik. Emellett az is fontos, hogy csak tudás birtokában lehet jól, jövedelmezően vállalkozni.

Dupka György arra biztatta a fiatalokat, hogy ne féljenek a nonprofit szférától, hiszen minél több civil szervezet működik egy településen, annál jobban összefogja, összetartja a közösséget.

Kincs Gergely, a Négyhatár Vállalkozók Szövetségének titkára a pályázati lehetőségekről, magyarországi és más alapítványi forrásokról tartott tájékoztatót. Az előadó kihangsúlyozta, hogy egy jó vállalkozásnál a legfőbb cél a megfelelő projekt, ötlet megvalósítása.

Fuchs Andrea, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ irodavezetője szintén jó tanácsokkal látta el az érdeklődőket, mint ahogy Tóth Tibor pénzügyi szakember is, aki az adózásról, pontos könyvelésről beszélt.

Végül Dupka Nándor azon reményének adott hangot, hogy nem volt hiábavaló a fórum, és legközelebb még többen összegyűlnek, hogy tapasztalatot cserélhessenek.

H. Cs.


 Tanácskoztak a körzeti irodák vezetői

Az Ungvári Központi Információs Irodában lezajlott a kárpátaljai körzeti irodák vezetőinek szakmai fóruma, amelyet Dupka Edit szakmai csoportvezető nyitott meg. Szakmai tájékoztatót Vadászi Tiborné, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Magyar Igazolványok és E-Közszolgáltatások Főosztálya — Magyar Igazolványok Osztályának vezetője tartott, majd válaszolt az irodavezetők kérdéseire.

A tanácskozás munkájában részt vett Pádár Gabriella, a magyar igazolványok osztályának szakembere, az ungvári főkonzulátus képviseletében Viczián Tamás vezető konzul, valamint Deme Terézia kültestületi tanácsadó.

MeH/Krónika


 Nesze neked, együttműködés

Innen is, onnan is hallom a bölcs intést: a két meghatározó kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetnek ki kell egyeznie, tárgyalásokat kell folytatnia, mert a megosztottság Kijevben gyengít, Budapesten kétségeket ébreszt.

Bizony, bizony, ez már csak így van.

Nem hivatalos forrásokból tudom (a kedves olvasó a sajtóból is értesülhetett róla), hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség többszöri kezdeményezése eredményeként a magát legnagyobbnak képzelő Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség urai végül tárgyalóasztal mellé ültek. Kiszivárgott hírek szólnak arról, hogy a helyi magyarság sorskérdéseit elhanyagolhatónak tekintették, ám sokkal fontosabbnak tartották saját bukszájuk megtöltését. No, de oda se neki! Az is csak sorskérdés. (Nem is akármilyen!)

Miért hozakodok elő mindezzel most, amikor legalább a látszat szintjén (esetleg a fura tél miatt) olvadozik az ellentét jege?

Csak azért, mert a Magyar Nemzet újabb épületes interjút közölt Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével, akit az álnév mögé szerénykedő szerző (bár igaz, hogy a székelyek is erdélyiek) nemes mértéktartással egyszerűen, egy szuszra politikusnak, politológusnak, főiskolai tanárnak (tudtommal ez a cím ebben a szövegkörnyezetben csak a nagydoktori disszertációt megvédőknek dukál) és nem utolsósorban (sic) a legnagyobb kárpátaljai érdekvédelmi szervezet (sic, sic) elnökének titulál. Ezzel sincs semmi baj. Meg kell adni a módját. Meg aztán lehet, hogy egészen másképp gondolkodik a politikus, a tudós, a tanár, az elnök…

Szóval, nincs itt semmi baj.

A probléma ott kezdődik, amikor a kérdező kérdez, a válaszoló válaszol.

Nem az a baj, hogy a szerző felteszi a kérdést, hisz e nélkül nehéz lenne interjút készíteni, hanem ahogy megfogalmazza azt. Székely nemes egyszerűséggel kinevezi az UMDSZ-t leányegyletnek (itt némi fogalomzavar is fennáll, de kicsire nem adunk). Még ezt is le lehetne nyelni, mondjuk, az alábbi szövegkörnyezetben: kedves politikus, tudós, pártvezér, szövetségvezető, Ön mint a nasások zsebpolitikusa miként vélekedik…

No de nézzünk egy válaszszeletet, melyben gyöngyszemként csillog a szerénység, a tolerancia: „… itt nem csupán két szövetségről, hanem kétfajta világlátásról, erkölcsről és mentalitásról is szó van.” A gyengébbek kedvéért Kovács (pedig nem is cipész) még meg is fejeli: „… a másik szervezetnek jelentősen meg kell változnia. Megbízhatóvá, szavatartóvá és tisztességessé kell válnia.”

Tehát, kedves húszezernyi UMDSZ-tag és szimpatizáns! Tessék változni!

Világlátás — előre a viktorok győztes útján!

Erkölcs — tessék tízezreket kibulizni emlékműre, aztán zsebre vágni!

Mentalitás — mindenkit a sárba, aki nem ért egyet a legnagyobbal!

Megbízhatóság, szavatartóság, tisztesség — lásd, mint fent.

S tisztelt UMDSZ-esek, ha mindezt teljesítették, s leküzdték magukat e magasságokba, Kovács úr majd felfedezi Önökben a partnert, s megengedi, hogy egyenértékű tárgyalófélként leüljenek a kerekasztal sarkához.

Horváth Sándor


UMDSZ-rendezvények

 

 Farsang, Valentin-nap, buli és ... összefogás

A Szürtei Középiskola igazgatója, Zsoffcsák Klára, valamint Dorgay Nagy Angéla és Kriczky Beáta tanárnők a Valentin-nap kapcsán láttak lehetőséget arra, hogy a község területén működő másfél tucat magánvállalkozót, vállalati vezetőt, illetve az UMDSZ és KMKSZ helyi szervezeteinek vezetőit arra ösztönözzék: fogjanak össze, rendezzenek egy jó farsangi bulit az ifjúságnak.

Nos, nem fáradtak hiába. A rendezvény kimagaslóan jól sikerült. A népszokások ismertetése, nótacsokor, versek, viccek, poénok váltották egymást, majd betekintést kaptunk a különböző történelmi korok udvarlási szokásaiba. A skótszoknyás fiúk komolytalan énekkarát, valamint a lányok csapatát többször visszatapsolta a hálás közönség.

Nagy várakozás előzte meg a Valentin-napi postabontást, ugyanis a postaládába két héten keresztül gyűltek a levelek.

A rendezvény csúcspontja az álarcosok felvonulása volt, ahol találkozhattunk Poseidonnal, Rongybabával, Mágussal, de volt gomba, utcai jelzőlámpa, valamint robot, óra, Spongya Bob és még sok egyéb figura is az ötletes jelmezek között.

A mecénások jóvoltából minden szereplő szép ajandékot kapott.

A Palágykomoróci Általános Iskolában az alsósok szereplése töltötte ki a rendezvény kulturális részét, de nagy sikert arattak a maszkok is. Balogh Emilia Pillangó kisasszony, Szanyi Alexandra királylány, Tóth Boglárka Carmen, Lizák Dani medve, Tóth Szilárd boszorkány jelmeze kapta a legnagyobb elismerést.

Tiszaásványban az óvodások lepték meg a közönséget csodálatos farsangi bállal. A szülők büszkék voltak gyermekeikre, akik táncokban és versekben remekeltek, de örültek a felkészítők — Ladányi Erika vezetőnő és Tokarszky Szabina nevelőnő — is. Az álarcosok bemutatkozását minden jelenlévő vastapssal honorálta. Volt is miért. A maszkok kiválasztása, majd pedig kivitelezése arra utal, hogy a szülők nagyon komolyan vették a gyerekek felkészítését. Kádas Krisztina napraforgó vagy Breza Vivien szőlőfürt, Feskó Réka és Révész Félix középkori páncélos lovag vagy Ésik Nándor vadnyugati cowboy jelmeze igazi remekműnek számított. Helyet kapott közöttük a mesebeli Piroska, Katicabogár, Kisegér és Macska is Stec Krisztina, Varga Stefánia, Bajusz István és Győri Erik “személyében”.

A zsűrinek, melynek elnöke Malomka Galina polgármester volt, bizony nagyon nehezen sikerült kiválasztania a legjobbakat a 26 csodálatos alkotás közül. Némileg könnyített a helyzeten, hogy az óvoda állandó támogatói, Szinyavszky Mihály és Furda Mihály magánvállalkozók, valamint az UMDSZ ungvári járási szervezete és a Dorcas Segélyszervezet annyi csodálatos ajándékot biztosított a rendezvényre, hogy minden szereplőnek jutott belőle.

Rendhagyó módon méltatták a Valentin-napot a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola diákjai. A tanintézmény folyosóján a diákok már jóval a nagy nap előtt egy lezárt dobozt helyeztek el, amelybe mindenki beledobhatta papírra vetett jókívánságait. Február 14-én aztán felnyitották a ládikót, s a névre szóló üzeneteket csoportonként kézbesítették. Tanároknak és diákoknak egyaránt jutott a Valentin-napra szánt szép szavakból. P. T.


 Orosziban őrzik a hagyományokat

Talán a Jóisten tekintett le az égből: 2007. február 17-én este megpezsdült az élet Orosziban. Elmaradt a beígért eső, állt a bál, amely a régi és az új hagyományok összevonásának szellemében zajlott. Kissé megkésve Valentin-napot méltattak, s annak rendje és módja szerint telet búcsúztattak a településen élők.

Az UMDSZ országos tanácsa és beregszászi járási szervezete támogatásával létrejött bulin szép számmal megjelentek a fiatalok. A verbőci zenekar fergeteges zenéjére ropták a táncot. Mindenki jól érezte magát. Az elfogyott energiát éjféltájban farsangi fánk helyett jóféle oroszi töltött káposztával pótolták.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kádár Rozália, az UMDSZ beregszászi járási szervezetének elnöke, valamint Nagy György koordinátor. Kádár Rozália az anyanyelv, a kulturális értékek, a hagyományok őrzésének jelentőségére mutatott rá. Elmondta, nagyon szép, hogy Orosziban nagy figyelmet szentelnek ezeknek a kérdéseknek. Nagy György hozzátette: a településen mindig is sokat tettek a hagyományőrzés érdekében. Örömét fejezte ki, hogy a falu még a mai időkben is ilyen szépen összetart. Kiemelte az UMDSZ alapszervezetének fontos szerepét ebben. Doma Istvánnak, az alapszervezet elnökének munkája elismeréséül emléklapot nyújtott át.

Doma István megköszönte az aktivistáknak az együttműködést. Aláhúzta, hogy a buli nem jöhetett volna létre Birtók Éva, az UMDSZ ISZ-alapszervezet elnöke, Pál Anna és Doma Erika közreműködése nélkül. Külön köszönetet mondott Birtók Ferenc vállalkozónak a támogatásért.


Az UMDSZ a sportért

Farsangi torna Mezőgecsében

A múlt hét vége a sport jegyében telt Mezőgecsében. A beregvidéki településen az UMDSZ és az országos szövetség ifjúsági szervezete helyi alapszervezeteinek kezdeményezésére sakk- és asztalitenisz-versenyre került sor. A tornára több mint negyvenen neveztek be. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy a legidősebb résztvevő a 75 éves id. Csatári Zoltán, míg a legfiatalabb, a 7 éves Jakab Fruzsina volt (mindketten emlékérmet kaptak).

Az ünnepélyes megnyitóra pénteken, az esti órákban került sor, amelyen Jakab Béla, az UMDSZ helyi alapszervezetének elnöke, iskolaigazgató, Nagy György, az UMDSZ koordinátora és Mester András, a település polgármestere köszöntötték a résztvevőket, a szép számban megjelent szurkolókat. Ezt követően került sor a sorsolásra, amelyen — a Bajnokok Ligájához hasonlóan — kiemelték a legjobbakat, nehogy azok már az elején kiüssék egymást.

Színvonalas, látványos, izgalmas összecsapásokra került sor mindkét sportágban. Különösen érdekesek voltak a végső, négyes döntők. Sakkban végül Zujev Sándor győzött (a felső képen), míg a második helyen hármas holtversenyben id. Csatári Zoltán, ifj. Csatári Zoltán, illetve id. Jakab Béla végzett. Asztaliteniszben Mikec Sándor szerezte a legtöbb pontot (az alsó képen), míg a II. – IV. helyen Horváth László, ifj. Jakab Béla és id. Jakab Béla osztozott.

A győzteseket vándorserleggel, valamint oklevelekkel jutalmazták, míg a többi résztvevő emlékkitűzőt kapott.

Ahogy Jakab Béla a Krónikának elmondta, a tornával hagyományt szeretnének teremteni, sőt, reményeik szerint az idővel regionális versennyé nőhetné ki magát, amelyen környékbeli települések sportolói is részt vehetnének. Az UMDSZ mezőgecsei alapszervezetének elnöke köszönetét fejezte ki Gajdos Istvánnak, az országos magyarságszervezet elnökének a farsangi sportrendezvény lebonyolításához nyújtott támogatásért.

Bíró László

Fotó: Horváth László


Mozaik

 

Batyubál — 2007

Bátorság, becsületesség, bölcsesség

A Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor Egyesülete szombaton tartotta meg farsangi batyubálját, amely mára szép hagyománnyá vált. Az idős emberek már a délelőtti órákban gyülekeztek a járási szociális alapítvány helyiségében, hogy megterítsék az asztalokat, felkészüljenek a meghívott vendégek fogadására. Együtt ünnepelt a nyugdíjasokkal Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kádár Rozália, az UMDSZ járási szervezetének elnöke, Pirigyi Béla, a városi szervezet elnöke, Nagy György koordinációs igazgató, Gerevich János, az Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ igazgatója.

Az idei bálhoz egy örömteli esemény is kapcsolódott: Imre Margit, a nyugdíjasklub elnöke születésének 55. évfordulóját ünnepelte aznap, s immár hivatalos, teljes jogú tagja lett a nyugdíjasklubnak.

— Én is nyugdíjas lettem. Mit mondjak: örülök neki. Farsangi mulatságunkra általában más nyugdíjasklubokat is meg szoktunk hívni, de idén úgy döntöttünk, mivel itt tartom 55. születésnapomat, családi körben ünnepelünk — mondta Margitka.

A nyugdíjasok frappáns, ugyanakkor szívhez szóló szavakat intéztek elnökükhöz, aki már évek óta „gondjukat viseli”. Gondtalan, szép nyugdíjas éveket kívántak számára.

Gajdos István az UMDSZ nevében köszöntötte fel Imre Margitot. Elmondta: nagy örömmel tölti el, ha ilyen vagy hasonló rendezvényeken vehet részt, hiszen ez azt bizonyítja, az idős emberek tele vannak életkedvvel, életerővel.

— Azért is jó, hogy vannak nyugdíjasklubok, amelyek tagjai ilyen vidám ünnepeket szerveznek, hogy az idős kor ne a magányról szóljon. Nekünk pedig, fiatalabb nemzedéknek az a kötelességünk, hogy támogassuk az önök rendezvényeit. Bátorság, becsületesség, bölcsesség — ez a három tulajdonság az, ami legjobban jellemezni Önöket — mondta Beregszász polgármestere.

Pirigyi Béla szintén üdvözölte az idős embereket, mint mondta, ha ide jön, örökifjú, gazdag lelkű barátai közé érkezik.

A farsangi mulatságon részt vett a humor nagy mestere, Pitkin is, hogy az amúgy is jó hangulatot még magasabb szintre emelje.

H. Cs.


A kárpátaljai falvak még nem vesztették el funkciójukat

El kell indulni a szakosodás felé

Visk, Csatfalva, Técső, Jánosi és Dobrony után a napokban Mezőváriban vizsgáztak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatásával létrejött falusi vendéglátó szakképzés végzősei: ötven háziasszony tette le sikeresen a vizsgát mind szóban, mind gyakorlatban. Eddig már több mint 200-an kaptak oklevélet. A tanfolyamzáró ünnepség keretében az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ és a Mezővári Polgármesteri Hivatal szervezésében megrendezésre került a III. Kárpátaljai Magyar Népművészeti és Kézműves Kiállítás, valamint a falusi vendéglátó turizmus és a népi, kézműves hagyományok szakmai fóruma is.

A vizsgáztatók dr. Hanusz Árpád, a FATOSZ alelnöke, nyíregyházi tanszékvezető tanár irányításával értékelték a háziasszonyok által készített remek ételeket, akik hamarosan megkapják a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara Nyíregyházi Kihelyezett Konzultációs Központjának minősítését.

A szakmai fórumra a polgármesteri hivatalban került sor, ahol Salamon Elemér, Mezővári polgármestere üdvözölte az egybegyűlteket, örömmel konstatálta, hogy mindenki sikeresen leadta a vizsgát. Dupka György, a MÉKK elnöke bemutatta a megjelent vendégeket, így Szabó Lászlót, a Miniszterelnöki Hivatal szakmai főtanácsadóját, dr. Nagy Petronellát, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzulját, Kincs Gábort, Beregszász alpolgármesterét, Tarpai Józsefet, a Kárpátaljai Területfejlesztési Iroda igazgatóját.

Vári Fábián László József Attila-díjas költő Vári történelmét ismertette napjainkig, majd Szabó László köszöntötte az egybegyűlteket. A főtanácsadó elmondta, hogy tudomása szerint az utóbbi időben legalább 50%-kal nőtt a Kárpátaljára utazó turisták száma. Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy egyre többen csak és kizárólag turisták fogadásával foglalkoznak. Színvonalasan teszik ezt, ami lényeges. Ez akár kitörési pontnak is nevezhető.

Szabó László az alkalommal élve szólt a régiófejlesztésről, támogatáspolitikáról is. Mint mondta, ki kell használni a lehetőségeket, hiszen eu-s források nyílnak meg a közeljövőben. A prioritások között ott szerepel a turizmus is.

— Mint az már annyiszor elhangzott mostanában, Kárpátalja és Vajdaság megkülönböztetett figyelemben részesül, mondhatnánk, pozitív diszkriminációban. Figyeljék tehát a pályázatokat és éljenek a lehetőségekkel — mondta a főtanácsadó.

Nagy Petronella átadta Sziklavári Vilmos főkonzul üdvözletét, gratulációját. A konzul örömmel konstatálta, hogy Európa egy országában sem tapasztalta azt a vendégszeretetet, amit Kárpátalján.

— Olyan gazdasági ágazatot szeretnénk itt meghonosítani, fejleszteni, ami kitörési pont lehet. Éppen ezért folyamatosan képezni kell az itt élőket, hiszen az a fontos, a vendég előtt hogyan vizsgáznak. Az igazi turista szívesen látogatja Kárpátalját, hiszen az itteni falvak még nem vesztették el funkciójukat.

A fórumot követően a jelenlévők megcsodálhatták az egyes magyarlakta településekre jellemző népi mesterségekhez és népművészeti hagyományokhoz kapcsolódó tárgyakat és gyönyörködhettek a kiállított festményekben is.

-csillag-


 Pályázatíró-képzés a Nyírségben

Manapság, amikor nap mint nap a különböző televízió-csatornák, rádióállomások és egyéb sajtóorgánumok rengetegében kalandozunk, észrevehetjük, hogy olyan fogalmak csíráit próbálják agyunkban elvetni, mint az Európa Terv, pályázat, projektmenedzser, monitoring, előrehaladási jelentés stb. Természetesen néha elgondolkozik az ember, hogy kik, mik, milyen munka, milyen „erők” állhatnak ezek a — mai szóval élve — „trendi” kifejezések mögött. Hát néhányan most választ kaphattunk!

A Magyar Külügyminisztérium támogatásával, az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság és a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma együttműködésével a Közösen együtt a civil társadalom előmozdításáért című programcsomag keretein belül egy 6 napos pályázatíró képzésen vehettünk részt. A képzés 2007. január 24—26 és február 7-9 közötti időszakokban került lebonyolításra Nyíregyházán. Kárpátaljáról húsz érdeklődő ismerhette meg a pályázatírás alapjait. A képzésen érezhető volt, hogy egy jól átgondolt oktatási koncepció része, mivel a gyakorlatok során a Kárpátaljára is vonatkozó TACIS (európai uniós) pályázati anyagokat használták fel. Az oktatás rendkívül gyakorlatorientált voltát már az érintett témák felsorolása is jól tükrözi: projekt ciklus menedzsment; logikai keretmátrix; a projekt kiterjeszthetősége, fenntarthatósága; humánerőforrás-tervezés; a költségvetés és az ütemterv összefüggései; költségfajták; költségtípusok; a projektek pénzügyi forrásai; szakmai és pénzügyi megvalósítás; külső és belső monitoring.

A képzés végére átfogó képet kaptunk a pályázatírás, a projektmenedzsment és egyéb ehhez kapcsolódó tevékenység világáról. Tudjuk, hogy egy képzés nem elég egy profi pályázat megírásához, de ahhoz elengedhetetlen, hogy eligazodjunk a különböző útvesztők között, és egy pályázati lehetőség eljövetelével abba bele is vágjunk.

Kincs Gergely


 A magyar igazolványokról volt szó

Dr. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgató asszonya 2007. február 13-án fogadta a határon túli magyar régiók információs irodáinak képviselőit.

A megbeszélésen részt vett Pogány Erzsébet és Mézes Rudolf a felvidéki, Kelemen Hunor az erdélyi, Dupka György a kárpátaljai, Dudás Károly a vajdasági, Jakab Sándor a horvátországi, valamint Kocon József a muravidéki információs irodahálózat képviseletében, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal részéről dr. Törzsök Erika főigazgató asszony mellett Rajnai Gábor, a stratégiai és fejlesztési osztály vezetője és dr. Halmai László, a támogatáspolitikai osztály vezetője.

Dr. Törzsök Erika tájékoztatta a résztvevőket A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény, közismertebb nevén a kedvezménytörvény tervezett módosításáról. A főigazgató asszony elmondta, hogy a tervezett módosítás a kedvezménytörvény által a szomszédos államokban élő magyaroknak jelenleg is biztosított kedvezmények tartalmát nem érinti, csupán technikai jellegű. A módosítás célja a magyar igazolványok (MIG) és a magyar hozzátartozói igazolványok érvényességének meghosszabbítása határozatlan ideig (vagyis a jogosult élete végéig, illetve a jogosultság fennállásáig) az igazolványok cseréje nélkül történjen. Célozza még, hogy a kedvezmények igénybevételének bejegyzésére szolgáló mellékletek betelte után az igazolványok cseréje nélkül is igénybe vehetőek legyenek az utazási, pedagógus- és diákkedvezmények.

A résztvevők tájékoztatást kaptak arról is, hogy a törvénymódosítás életbe lépéséig a jelenleg hatályos törvény rendelkezései az irányadóak.

A főigazgató asszony ismertette a megújuló nemzetpolitika jegyében az együttműködés új lehetőségeit, és tájékoztatta az irodákat a 2007. évi feladataikról. Kérte, hogy az irodák készítsenek tervet a jövőben ellátandó feladatokról, és a megvalósíthatósági tervvel együtt nyújtsák be azt a főosztálynak.

Dupka György, az UMDSZ által működtetett Ungvári Központi Információs Iroda igazgatója helyzetjelentésében beszámolt arról, hogy Kárpátalján eddig 132 308 kérelmet dolgoztak fel. Elmondta: 2007-ben több mint 90 ezer igazolvány érvényességi ideje jár le. Ezért is jó hír, hogy az Országgyűlés hamarosan jóváhagyja a MIG-betétlapok csomagtervét, ezáltal az igazolványok tulajdonosai már a tavaszi hónapokban — az új kormányrendelet életbeléptetése után — jelentkezhetnek a körzeti irodáknál, hogy igényeljék a magyar igazolványokhoz a kedvezményeket biztosító betétlapokat.

Tudósítónk


Az ifjúság hangja

 

Folytatódnak az Alapszervezeti fórumok

Az UMDSZ ISZ az Ungvári járás számos településén, így Nagygejőcön, Ráton, Korláthelmecen, Tarnócon is megtartotta alapszervezeti fórumát. Törvényszerűnek tűnik, hogy ezután a többi járásokban is megkezdődjenek az alakuló gyűlések. Az UMDSZ ISZ legutóbb a munkácsi járási Csongorra, a beregszászi járási Beregdédába és az ungvári járási Kisdobronyba látogatott el.

Csongoron az alapszervezeti gyűlést megtisztelte jelenlétével id. Baksa Tibor, az UMDSZ helyi alapszervezetének elnöke, továbbá Dupka Nándor, az UMDSZ ISZ elnöke és ifj. Baksa Tibor, az UMDSZ ISZ megyei elnökségének tagja. Az UMDSZ ISZ eddig megvalósított programjait ifj. Baksa Tibor ismertette a jelenlévőkkel. Mint mondta, az UMDSZ ISZ munkája megszakíthatatlan, cselekedeteinek összessége az ukrajnai és egyben a kárpátaljai magyar fiatalok céljait és érdekeit szolgálják. Az ifjúsági szervezet alapszabályzatát, programját Dupka Nándor imertette az egybegyűlt fiatalsággal.

Az UMDSZ ISZ elnöke a szervezetről szóló tájékoztatók után napirendre tűzte az alapszervezet létrehozásának kérdését. Mint hangsúlyozta, a fiatalokban tudatosítani kell, hogy mit akarnak, és milyen formában, milyen keretek között akarnak tenni a helyi közösség fejlődésének érdekében. Az alapító tagok jegyzőkönyvvezetőnek Orosz Irént, alapszervezeti elnöknek Sándor Mónikát, alelnöknek Baksa Györgyit, az etikai és ellenőrző bizottság tagjaivá Molnár Gábort, Bíró Bélát és Baksa Viktóriát választották. Papp Viktória lett az UMDSZ ISZ ifjúsági rovatának csongori munkatársa.

Beregdédában február 10-én került sor az alapszervezeti fórumra. Az UMDSZ ISZ vezetőségét Kázmér Dávid ügyvezető alelnök és Juhász Sándor, az UMDSZ ISZ ifjúsági és rendezvényszervezői szakbizottságának vezetője képviselte. Juhász Sándor az eddig megvalósított programokról, illetve a szervezet céljairól szólt. Kázmér Dávid ismertette a szervezet alapszabályzatát és struktúráját. A jelenlévő alapító tagok jegyzőkönyvvezetőnek Szabó Andrást, elnöknek Danku Gábort, alelnöknek Juhász Esztert, az etikai és ellenőrző bizottság tagjaivá Juhász Sándort, Szeles Norbertet és Gajdos Gergőt választották.

Február 14-én az ungvári járási Kisdobronyban került sor az ifjúsági szervezet alapszervezeti gyűlésére. A fórumon részt vett Ember Balázs, az UMDSZ kisdobronyi alapszervezetének elnöke, Dupka Nándor, az ifjúsági szervezet elnöke, Jani Csilla és Rezes József, az UMDSZ ISZ megyei elnökségének tagjai. A szervezet eddigi tevékenységéről Jani Csilla tájékoztatta az egybegyűlteket. A szervezet alapszabályzatát és struktúráját Dupka Nándor ismertette. A tájékoztató jellegű előadások után a jelenlévő alapító tagok Jani Csillának szavaztak bizalmat, hogy vezesse az alapszervezeti fórum jegyzőkönyvét. Elnöknek Molnár Attilát, alelnöknek Bajusz Richárdot, az etikai és ellenőrző bizottság tagjaivá Váradi Alexandrát, Malomka Viktóriát és Bálint Dórát választották.

Lőrincz Szilvia


 

 Citromsárga és rombuszmintás az idei harisnyadivat

A harisnya nem csupán kiegészítő, lábmelegítő, nadrág alá való, hanem annál sokkal több: önálló ruhadarab, mely remekül feldobhatja vagy éppen tönkreteheti a megjelenésünket. Az idén különösen hangsúlyos szerepet kapnak a harisnyák, ezért idejében nézzük át a ruhatárunkat, és szerezzük be a fazonban, színben, mintában leginkább hozzánk illőket.

De vajon vásárláskor milyen szempontok alapján döntsük el, hogy melyiket válasszuk?

Munkahelyre

A metálszürke irodapalotába, a hipermodern számítógép és az öltönyös férfiak mellé csakis a testszínű, sima, minőséges harisnya való. A jó márkájú sokáig tart, nem szalad fel az első alkalommal, és azon sem kell aggódnunk, hogy a combunkon szálasodni kezd. Mindig a saját testméretünknek pontosan megfelelő harisnyát válasszuk, csak így tudjuk a „második bőr” illúzióját kelteni. A túl kicsi hamarabb kilyukad, a túl nagy pedig bokában ráncolódik. A harisnya színárnyalatát ne csak a ruhánkkal, hanem a cipőnkkel is egyeztessük. A sötétebb tónus előnyösebben formálja a lábat, mint a világos.

És végül még egy jó tanács: mindig legyen a táskánkban egy pótharisnya — az igazán profik az irodai asztalfiókba is rejtenek néhány csomaggal —, hogy ha mégis megtörténik a baleset, ne kelljen szakadt harisnyában szégyenkeznünk egész nap.

Szabadidőre

Nincsenek megkötések, nincsenek szabályok. Az idei harisnyadivat igazán sokrétű, rengeteg szín, forma, minta közül választhatunk. Ezen a télen akár merészebbek is lehetünk az átlagosnál, az esős, ködös, szürke napokra érdemes egy-két színes, mintás fazont beszereznünk. Garantáltan a hangulatunk is jobb lesz. Mielőtt azonban beszabadulnánk a legtinisebb harisnyaboltba, végezzünk egy kis önfelmérést. Sortban, egy szál trikóban álljunk a tükör elé, vegyük szemügyre — szemtől szembe, ne pedig pózolva — a lábunkat, és válaszoljunk a következő két kérdésre: rövid vagy hosszú? Vékony vagy vastag?

Ha rövid, akkor kerüljük a túlzottan vastag szövésűeket, mert még jobban összenyomják alkatunkat. Jó tudni, ha a láb és lábbeli optikailag nem válik el egymástól, az hosszabb, karcsúbb termetet mutat. Tehát dönthetünk a minták mellett, de legalább bokától törekedjünk a feltűnésmentes harisnya és cipő viselésére.

Ha hosszú a lábunk, különösen, ha vékony is, akármit megengedhetünk magunknak. Jöhet a citromsárga pillangómintákkal (csak ne ebben induljunk állásinterjúra) vagy a kockás, csíkos, micimackós. Ha ilyen feltűnő darab mellett döntünk, ügyeljünk a többi ruhadarabra! Egyszerre elég egy harsány elem az öltözékben, így tudjuk leginkább kiemelni a harisnyánk extrémitását, egyediségét.

Ha vékony, jöhet a keresztbe csíkos, a halásznadrágok alól kibújó rombuszmintás, a világos tónusú, a szupervastag.

Ha pedig azzal kell szembenéznünk, hogy vastag a lábunk, maradjunk a hagyományos színeknél: testszínűnél, barnánál, feketénél. Irányítsuk a figyelmet inkább az arcra, a dekoltázsra, és fedje jótékony homály azt, amit inkább takargatni szeretnénk.

Alkalomra

Alapszabály, hogy a harisnya éppoly sokat árul el a nőről, mint a táskája vagy az ékszere. Ha estélyre, fogadásra készülődünk, ne csak arra szánjunk időt, hogy a sminkünk, frizuránk rendben legyen, hanem hogy a fiókban több pár alkalmi harisnya is lapuljon. Vásárláskor a leheletvékony, 10-15 denes harisnyát válasszuk, tegyünk a kosarunkba több színt, többféle árnyalatot, hogy az utolsó pillanatban is legyen módunk majd változtatni. Az alkalmi harisnyák terén nem sok újat hoz az idei tavasz, maradnak a klasszikus fazonok: a fényes, testszínű, fekete modellek, fémes csillogások, arany- vagy ezüstszálas harisnyák. Ne feledjük, hogy lakkcipőhöz ne vegyünk fel hasonlóan fényes — például lurex — harisnyát.

A combfixek különlegesek és kihívóak. A férfiak esküdni mernének rá, hogy nincs is izgalmasabb látvány, mint a merészen felsliccelt ruha alól kivillanó csipkedíszítés a combon. (Már akinek tökéletes a combja.) A klasszikus harisnya harisnyatartóval rögzíthető, azonban ügyeljünk arra, hogy a szűk szoknyán vagy ruhán ne üssenek át a harisnyatartó vonalai.

Balogh Éva


 Ez Önt is érdekelheti

 Kedves olvasók!

Örömmel jelenthetjük, hogy mától kibővített terjedelemben jelennek meg a mezőgazdászoknak, gazdálkodóknak, kertbarátoknak szánt írásaink. Képzett szakemberek, így a Terra Dei Alapítvány szakembereinek bevonásával még több, még érdekesebb hasznos írást közlünk majd.

Egyben kérjük önöket, hogy amennyiben vannak kérdéseik, írják meg azokat nekünk, hogy eljuttathassuk a szakembereknek, akik válaszolnak rájuk. Örülnénk, ha a gazdálkodók másokkal is megosztanák tapasztalataikat, hasznos tippekkel, tanácsokkal szolgálva nekik.


Igénytelen, ám hasznos jószág

Manapság egyre többen tartanak kecskét vidékünkön. Az igénytelen állatok mellett sok érv szól. Ezek közül megemlíthetjük például azt, hogy nem válogatós, szinte minden zöldet, szénát megeszik. Húsa megfelelően elkészítve finom, teje pedig gyógyhatású.

A kisbégányi Máté család is évek óta tart kecskéket. Jelenleg 4 anyaállatuk van, de az ellést követően számuk 8—9-re nő majd.

A képen: Máté Aranka és Attila egyik kedvencükkel, Bettivel.


 Téli munkák a gyümölcsösben

Az idei enyhe időjárás következtében megkezdhetjük az alma- és körtefélék ritkító metszését. A cseresznye, a meggy, a kajszi, a szilva ritkító metszését helyesebb ősszel elvégezni.

Az őszibarack metszését viszont célszerű későbbre (márciusra) halasztani, amikor a fagyok már elmúlnak. Ilyenkor, télen ugyanis még nem lehet az esetleges fagykárt (az érzékeny őszibaracknál ez gyakran előfordulhat) megállapítani. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy további fagykárt okozó lehülés is bekövetkezhet. Emiatt pedig előfordulhat, hogy csak kevés ép rügy marad a fákon. Ilyen volt az elmúlt két esztendő is.

Az őszibarack és a kajszi metszését legújabban bizonyos veszélyes kórokozók — mint a nektriás ágelhalást és az ágak rákbetegségét okozó gombák — fertőzésének elkerülése céljából a rügypattanás utáni időszakban (pirosbimbós állapotban) végzik. Ekkor is nagyon fontos a gondos sebkezelés, például Fagéllel.

Az idei enyhe tél a kertbe csábítja a gazdát. Használjuk ki ezeket a napokat az eddig elmaradt mechanikai növényvédelmi munkák elvégzésére. A mechanikai munkák során a fákról és a fák alól szedjük össze és semmisítsük meg a moníliás gyümölcsöket, valamint a meggy, a kajszi és a birs esetében a fákon maradt száraz virágmaradványokat, fertőzött leveleket, amelyekben a monília kórokozója szintén áttelel.

A metszés alkalmával a fertőzött fás részeket is távolítsuk el: az elszáradt vesszőket tőből, a beteg, rákos ágrészeket pedig 10-15 centiméternyi egészséges résszel együtt vágjuk le. A sebek lezárása Fagéllel, Fadoktorral, Vulneronnal, Biocerával, Fixpollal szintén fontos teendő, mert ezzel megakadályozzuk a fás részek újbóli fertőződését.

A gyümölcsfák nyugalmi időszakában, még a tél végi lemosó permetezés előtt, szakítsunk időt a fák törzsének tisztogatására is. A törzs és a vastagabb ágak tisztogatását kéregkaparóval kezdjük, majd drótkefével folytassuk. Fontos a kaparék összegyűjtése is, amihez műanyag fóliát vagy csomagolópapírt használjunk. Ezzel a módszerrel már most eredményesen védekezhetünk a piros és barna gyümölcsfa takácsatka kéregrepedésekben telelő téli tojásai, a kaliforniai pajzstetű, szilvafapajzstetű, lombosfa-kéregmoly bábjai, az alma- és barackmoly hernyói, valamint a szilvamoly és keleti gyümölcsmoly gubói ellen. A törzs megtisztításával, a sebek kezelésével a kéregmoly továbbterjedését is csökkenthetjük.

A téli munkák során a fák körül előtörő sarjak eltávolításáról se feledkezzünk meg. A vértetűvel fertőzött almafák esetében azonban tömegével megtalálhatók a kártevő telelő gyökérlakó alakjai. Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el a gyűrűs pille egyéves vesszőkön spirálisan elhelyezett, több száz tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit. Nehezen vehetők észre, mert kéregszínűek. Ne kíméljük a galagonyalepke 2-6, külön-külön összeszőtt levélből álló hernyófészkeit, valamint az aranyfarkú lepke 8-10 levél összeszövéséből álló ököl nagyságú hernyófészkeit sem.

A mechanikai védekezési munkáknak igen nagy szerepe van a növények egészségi állapotának javításában és a minőségi gyümölcstermesztésben.

Parászka György


 A dísznövények kora tavaszi ébredése

Dísznövényes kertünkben a tavaszi időszak közeledtével szinte valamennyi fás kultúránál a legfontosabb kérdés a metszési időszak kezdetének eldöntése

Sokan teszik fel a kérdést például, mikor is metsszük meg a rózsákat. Ezen is sokan vitáznak. Általában azt mondják, hogy a mi viszonyaink között a tavaszi metszés ideje február végétől április közepéig tart. Természetesen, ha a tél vége enyhe, és azt akarjuk, hogy rózsáink korán virágozzanak, akkor már március elején metsszünk. Így a májusi fagyokig a fiatal hajtások annyira megerősödnek, hogy jelentős kárt nem szenvednek. Ha azonban a tél vége és a tavasz kezdete zord, a metszést hagyjuk későbbre, mert a bokor kialakításához és a korai virágoztatáshoz számításba jövő első hajtások elfagyhatnak. A megfázott hajtások rendszerint meddők maradnak, és előbb-utóbb át kell őket metszenünk. A késői metszés rendszerint késői virágzással jár, de kisebb a kockázat.

A metszés tulajdonképpeni célja a tápanyagforgalom irányítása. A növényi tápanyagok ugyanis a vesszőkben mindig a csúcs felé törekszenek, ez megmutatkozik abban, hogy a végálló rügyek hajtanak ki leggyorsabban.

A metszéssel az a célunk, hogy a számunkra legjobban megfelelő rügyek hajtsanak ki, vagyis azok, amelyekből a legszebb virágot várjuk. Ezek általában az egyéves vesszők közepe táján találhatók. Ezt tapasztalhatjuk a metszés nélkül hagyott futórózsán, ahol a virágot hozó egyéves vessző közepe táján fejlődő hajtások hozzák a legszebb virágokat, az alsó és felső hajtások között viszont gyakori a kisebb virágú, és a meddő hajtás is.

Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a növény egyensúlyi helyzetét ne nagyon bontsuk meg. A föld feletti részek és a gyökérzet között ugyanis egyensúlyi helyzet áll fenn, és ha nagyon mélyen metszünk, vagyis sokat vágunk le a föld feletti részekből, az egyensúly úgy áll helyre, hogy a gyökérzetben bizonyos pusztulás következik be, s ez sokszor veszélyes lehet a növényekre. A föld feletti részek megindulásával, kihajtásával párhuzamosan indul meg újra a gyökérfejlődés.

A metszéssel kapcsolatban tudnunk kell azt is, hogy a rózsa fás növény, és a fás részekben jelentős tartalék tápanyag halmozódik fel. Ezt a növény a tavaszi kihajtás alkalmával használja fel. Ha sok fás részt vágunk le a növényről, akkor a tartalék tápanyagokat is levágjuk, tehát ezzel is gyöngítjük a növény kihajtási esélyét. Ugyanakkor az alsó rügyek mindig fejletlenebbek, ezeknek előbb ki kell fejlődniük, s ez a hajtást egy héttel, sőt hosszabb idővel is késleltetheti.

A szakemberek véleménye a rózsa metszéséről eltérő. Vannak, akik pl. a vágó rózsatermesztésben a rövid metszést ajánlják, mások pedig a hoszszút. Teljesen általánosítani azonban nem lehet. A helyes metszési mód megválasztása mindig a fajtától, a talaj tápanyagviszonyaitól, az éghajlati és mikroklimatikus viszonyoktól, továbbá attól függ, hogy milyen céllal ültettük rózsáinkat: díszítésre vagy vágásra, esetleg mindkettőre. Ha azt akarjuk, hogy díszítésre ültetett rózsáink hosszú életűek legyenek, dús virágzással ékesítsék kertünket, hosszabbra metsszünk. Viszont a vágási vagy kiállítási célra ültetett rózsákat rövidebbre metsszük, hogy minél hosszabb hajtásokat kapjunk, és a virágok minél nagyobbak legyenek.

A rövid metszésből származó hátrány még a gyakori vízhajtás, amely rendszerint meddő vagy torz virágot hoz. A vízhajtások laza szövetűek, betegségekre és kártevőkre fogékonyak. A lisztharmat és a levéltetvek legelőször ezeken a hajtásokon telepszenek meg.

A hosszú metszésnek a rövid metszéssel szembeni előnye, hogy ha a korai fagyok következtében a kihajtott fiatal hajtások elfagynak, lehetőségünk van arra, hogy az elfagyott hajtások alatt levő rügyekre átmetsszük növényeinket, és ezzel megmentsük az első virágzást. Így a növények nem sínylik meg a visszafagyást, legfeljebb egy-két héttel később virágoznak.

A rózsa kora tavaszi ápolási munkáin kívül egyéb teendőink is akadnak a dísznövényes kertünkben. Ha például szeretnénk, hogy a sövény tavasszal megfelelően kihajtson, akkor a metszést február végéig fejezzük be. Kizárólag fagymentes napokon metsszünk. Ha erős fagynál metszünk, akkor több kárt okozunk, mint hasznot. Ilyenkor a hajtások ridegek és törékenyek, és a rajtuk ejtett sebek sem képesek begyógyulni. Ez elsősorban a fagyal-, a gyertyán- és a galagonyasövényekre igaz. Az aranyfa- és japánbirs sövényeket inkább virágzás után metsszük meg, hacsak nem formai hibát akarunk kijavítani. Ha a lombhullató sövények felkopaszodtak, akkor csak radikális visszametszéssel érhetünk el eredményt. Ifjításkor egészen addig metsszük vissza a bokrokat, hogy a sövény újra felépíthető legyen. A visszavágás mértéke a sövény magasságától és a sövényt alkotó fajtól függ.

A díszcserjék radikális ritkítására is szükség van főként akkor, ha több éves már a telepítés, vagy ha a kertépítés során sűrűn lettek telepítve a növények és dzsungel alakult ki a növényágyásokban. Ezeket a ritkításokat és visszametszéseket február folyamán fejezzük be. Mivel a díszcserjéken is kártevők és betegségek kórokozói telelhetnek át, a levágott ágakat gondosan gyűjtsük össze és égessük el.

Az olyan virágos cserjéket, amelyek a virágokat az egyéves vesszőn fejlődő rövid hajtásokon hozzák, csak enyhén metsszük vissza. Ide tartozik csaknem valamennyi gyöngyvesszőfaj, gyöngyvirágcserje, rózsalonc, kányabangita. Ha ezeknél a fajoknál az egyéves hajtásokat kissé visszavágjuk, valóban kevesebb, de erősebb virágos hajtást hoznak.

Kertészgazda


A szorgos állatok ugocsai barátja

Harminc éve méhészkedik

Az idei esztendő januárjában nagy fába vágták a fejszéjüket Ugocsa méztermelői. Ezek a szelíd, maguknak való gazdálkodók gondoltak egy nagyot és létrehozták a Nagyszőlősi Járási Méhészeti Szövetséget, hiszen rájöttek, hogy csak közös érdekképviselettel tudnak boldogulni. Az Ivan Tupica és Mező Béla nagyszőlősi méhészek kezdeményezésére létrejött szervezet komoly célokat tűzött ki. Elhatározták, hogy újra kivívják az ugocsai méh és méz régi hírnevét. Ám vajon mit vár az átlagos méhész ettől a kezdeményezéstől — tettük fel a kérdést Juhász István fertősalmási gazdálkodónak.

— Elsősorban lehetőséget arra, hogy a három esztendeje eladatlanul álló első osztályú akácmézemre végre korrekt vevőt találok — adott választ a 160 méhcsaládról gondoskodó professzionális méztermelő —, hiszen hiába a termelés, ha nincs piac. További reményem, hogy a Szovjetunió idejében oly nagy becsben álló kárpátaljai méhállomány iránt ismét érdeklődnek majd a szibériai és közép-ázsiai méhészek, hiszen valamikor tavaszonként több ezer családot vásároltak fel vidékünkön ezek a kollégák, ám néhány éve ez az üzletág is meghalt. Sírni támad kedvem, ha arra gondolok, hogy tavaly már nem tudtam befogni a kirajzó méhcsaládokat — egyszerűen nem volt elég kaptáram —, ám hiába volt elképesztően jó a szaporulat, ha nem találok módot a fölösleges családok értékesítésére.

— Minek volt köszönhető a tavalyi esztendő minden elképzelést felülmúló méhszaporulata?

— Több mint harminc esztendeje dolgozom hivatásos méhészként. Annak idején ezt a szakmát tanultam ki Munkácson, ám mégsem találok magyarázatot a jelenségre. Tavaly alig egy hétig tartott az akácvirágzás, kevés volt a nektár, ám a méhek mégis „megbolondultak”. Hiába bővítettem keretekkel a fészkeket, mégis egymás után mentek világgá a rajaim. Ez még nem is lett volna nagy baj, ha idén végre el tudnám adni a felesleget, de egyesület ide, egyesület oda, mégsem látok reményt arra, hogy áprilisban bekopogtat egy oroszországi szaktárs és megvásárol 80 vagy 100 családot. Tudja, 160 méhcsaládot teleltem be, és ha belegondolok, hogy idén is megindulnak majd a rajok — amelyek pedig jelentősen rontják a méztermelést —, nem is tudom, hogy mit csináljak. Ekkora állományt már így is éppen csak el tudok látni.

— Sok méhész panaszkodik az idei lágy télre…

— Én nem tenném, hiszen igaz, hogy most a telelő fürtök széthúzódtak a kaptárban, de pont ennek köszönhetően már most megindult a fiasítás. Épp a napokban készítettem el a pótlólagos etetéshez szükséges cukorlepényeket, és amikor ezt a kis extra „doppingot” beraktam a kaptárakba, azt tapasztaltam, hogy szinte minden családomban kikelt az idei szezon első méhgenerációja. Ez persze komoly veszélyt is rejt, hiszen ha most beköszönt egy kemény fagy, a telelőfürtök ismét összehúzódnak, és a takaratlanul hagyott fiasítás megfázik. Nem fejlődik méhhé, hanem a halott imágók rohadni kezdenek a lépek sejtjeiben és különböző megbetegedések forrásává válhatnak. Remélem, hogy ez nem következik be, hanem „bikaerős”, nagy létszámú családokkal várhatjuk az akácvirágzást.

— Nem veszélyes most, februárban megbontani az ősszel betelelt kaptárokat?

— Ha azt akarom, hogy a betelelt méhek fel tudják nevelni az anya által még január végén lerakott petéket, akkor bizony nem árt cukorlepénnyel segíteni a munkájukat. Ennek a méhtápláléknak az elkészítése különben nagyon egyszerű, hiszen csak porcukor és víz kell hozzá. A keverékből készült lepényeket pedig elnyújtjuk és a keretekre helyezzük.

— Mit tart a legfontosabb méhészeti tennivalónak tavasszal?

— Oda kell figyelni a méhek egészségi állapotára, mert egy korai nektárhozam hasmenést okozhat, és a legjobban betelelt családokat is tönkreteheti. Emésztési megbetegedésekre szívem szerint a Fumagillin nevű antibiotikumot javasolnám, ám mégsem teszem, mert igen drága. Sokkal olcsóbb — bár koránsem olyan hatékony — szer az egyszerű Oxitetraciklin (köznapi nevén Kakaspor), amely a tavaszi etetőszirupba keverve szintén hatékony lehet a hasmenéses megbetegedésekre.

-matúz-


A fóliás paradicsom termesztése-1

A palántanevelésről

Alig múlt el a karácsony és az újév, a fóliás paradicsomtermesztőknél már elkezdődött a 2007-es idény. Igyekezniük is kell, hisz ha oda akarnak érni a május végi, viszonylag magas paradicsomárakhoz, akkor bizony már január első felében el kellett vetniük a magot. Okulva az előző évek hibáiból, szeretnénk néhány tippel, jó tanáccsal szolgálni számukra.

Fő az időzítés

Minden fóliás zöldségtermesztő álma, hogy megelőzve a többieket, a legkorábban megjelenhessen a piacon portékájával. Ezért egyre korábbra hozzák a vetési időt. Volt, aki már december végi vetéssel is megpróbálkozott. Igen ám, de az ilyen korán elvetett magból már február végére kiültetésre érett palántát kapunk. A fóliások túlnyomó többsége azonban még nem képes a fóliaházakat ilyenkor megfelelően felfűteni. Ezért aztán vagy kiültetjük a palántákat a hideg talajba — lesz, ami lesz alapon —, vagy hagyjuk felnyurgulni, elöregedni őket. Egyik sem igazán jó megoldás.

A legjobb az, ha a gazda előre felméri, hogy milyen fűtési szintet tud biztosítani, s ez milyen kiültetési időpontot tesz lehetővé. Innen kell visszafelé számolni a palántaneveléshez szükséges 8-10 hetet, fajtától és cserépmérettől függően. Például, aki csak a retek után akarja április elején beültetni a vészfűtéses fóliasátrat paradicsompalántákkal, az ráér február elején vetni. Viszont akinek vegetációs fűtéssel, komoly kazánnal felszerelt fóliasátra van, az akár egy februári kiültetést is betervezhet, amihez már decemberben el kell kezdeni a palántanevelést.

Kinek higgyünk?

Szinte minden zöldségtermesztő vidéknek megvan a maga „titkos receptje” a megfelelő magházföldre. Van, ahol a tökéletesen komposztálódott előző évi melegágyból rostálják ki azt, van ahol a különböző „gyári” tőzeg- és virágföldkeveréket használják előszeretettel, de van, ahol az erdei humuszra esküsznek. Nem az én tisztem eldönteni, hogy melyik közeg a legjobb magházföldnek. Ugyanis, szikleveles állapotban, a lomblevelek megjelenéséig a fiatal palánta gyakorlatilag nem vesz fel tápanyagot a talajból, csak vizet. Tehát ebben az időszakban — pikirozásig — szinte bármilyen közeg megfelel magházföldnek, amely:

- megfelelően laza szerkezetű,

- cserepesedésre nem hajlamos,

- jó vízmegtartó képességű,

- megfelelő a kémhatása (PH),

- nincs elszikesedve (alacsony EC).

Ez azt jelenti, hogy akár a friss fenyő-fűrészpor is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ami az uborka példáján be is bizonyosodott.

Néha azonban még a tapasztalt fóliások is elkövetik azt a hibát, hogy feleslegesen „feldoppingolják” a magházföldet, főleg nitrogénműtrágyával. Volt olyan eset, hogy a magas EC (talaj sótartalma) miatt az elvetett mag addig nem tudott kikelni, amíg tiszta vízzel alaposan át nem mosattuk a magházföldet. Ennek elkerülésére inkább használjunk sovány, akár fele részben is folyami homokot tartalmazó földkeveréket.

A magházföld fertőtlenítéséről

A sikeres és problémamentes palántaneveléshez alapvető fontosságú a magházföld fertőtlenítése. Ez lehet hőkezelés (átgőzölés), totális vegyszeres fertőtlenítés (Basamid SG, Ipam), de a legtöbbször elegendő a palántadőlés elleni gombaölőszeres beöntözés is.

A palántadőlés, mint olyan, egy gyűjtőnév, négyféle gombabetegséget takar, amelyeknek hasonlóak a tüneteik. Ezért aztán nem felesleges óvatosság, ha nemcsak egyféle gombaölőszert használunk, hanem egy „koktélt”, amely valamennyi várható fertőzés ellen hatásos. Jól bevált a következő recept: 10 l vízben feloldunk 2 dkg Ridomil Gold MZ-t + 15 ml Previcurt + 1 dkg Fundazolt. (Korábban a Dithanet használtuk és ajánlottuk a Ridomil MZ helyett, de az utóbbi 2 évben több gazdánál is gyökérperzselést okozott). Ezzel az oldattal 3-4 m2 palántanevelő felületet öntözhetünk be. Ajánlott egy alkalommal, közvetlenül vetés után beöntözni, majd kelés után egy héttel megismételni. Tűzdelés után csak a tünetek megjelenése esetén indokolt ez a beöntözés, de sok gazda megelőző jelleggel is végzi.

Gál István szaktanácsadó, Terra Dei


 Ébredő kertünk

Végre hosszabbodnak a nappalok. A napsütés az igazi tavasz érzetét kelti bennünk. A természet is most ébred. Még néhány hét, s a virágzó sárga nárcisszal, kankalinnal, kökörcsinnel, jácinttal, tőzikével örvendeztet meg minket. Az embernek ebben a hangulatban kedve támad kertészkedni, ásni, vetni, ültetni. Lássunk néhányat azon teendők közül, amelyek a közeljövőben kertünkben, házunk táján ránk várnak:

- tisztítsuk meg az ágyásokat az elhalt növényi részektől és a különböző takaróanyagoktól, hogy átjárhassa a talajt a levegő és a meleg;

- irtsuk ki a gyomnövényeket, akkor lesz hatékony a művelet, ha Bak napokon gyomlálunk; figyeljünk arra, hogy a haszonnövényeket ne sértsük meg;

- szitáljuk át a komposztot; akkor lehet az ágyásokban szétteríteni, ha állaga finoman morzsolódó;

- alkalmas az idő a szobanövények átültetésére; a balkonon erkélyládákban tartott növényeket tisztítsuk meg az elhalt részektől és vágjuk vissza őket;

- a pázsitról takarítsuk össze az elszáradt leveleket, növényi részeket; éles gereblyével fellazíthatjuk a talajt, hogy oxigén jusson be;

- ha az ősszel telepített gyümölcsfák nem eredtek meg, most még pótolhatjuk a cserjéket, facsemetéket; a málna, birsalma, szeder, sárgabarack kedveli, ha tavasszal ültetjük;

- akinek vannak gyümölcsfái befejezheti a metszést rügyfakadás előtt; a ribizli és köszmétecserjék dugványokkal való szaporítására is alkalmas az idő; fogyó holdnál és gyümölcsnapokon végezzük a munkát.

Forrás: Kertészkedjünk a holddal


Ez Önt is érdekelheti

 

 A pénznek nincs szaga?

Suetonius római történetíró szerint a pénzsóvár Vespasianus akkor mondta ezeket a szavakat (igaz, kérdőjel nélkül), amikor tanácsadói tiltakoztak az ellen, hogy a császár megadóztassa Rómában a nyilvános vécéket.

Arról, hogy ez talán még manapság is így van, a napokban meggyőződtem jómagam is. Sikerült megismerkednem ugyanis azzal, a “sablon” szöveggel, amit Beregszászban írat alá az egyik közvetítő a svájci—német kárpótlásra pályázókkal. Az illető némi (általában 50 hrivnyás) “tiszteledíjat” kér, de közli, hogy ő bizony felelősséget nem vállal a dologért a továbbiakban. Nos, lelke rajta...

Egészen más lapra tartoznak azonban azok a minden bizonnyal derék, idős magyar emberek, akik kaligrafikus betűkkel írják oda a nevüket a genfi székhelyű Nemzetközi Migrációs Szervezetnek szánt orosz nyelvű szöveg alá. Ebben ugyanis szó szerint ez áll:

“Tisztelt Urak!

A tömegtájékoztatási eszközökből tudomásomra jutott, hogy az Önök szervezete hathatós segítséget nyújt a második világháború áldozatainak járó kárpótlás odaítélésében, ezért döntöttem úgy, hogy Önökhöz fordulok.

Az a helyzet, hogy ............... községben születtem, s ez a terület a második világháborúig nem tartozott sem a volt Szovjetunióhoz, sem Ukrajnához. 1939-től megszállta a német—magyar hadsereg, és családunk megismerte a megszállás minden nehézségét, baját. Úgymond, a hadsereg, a front szükségleteire elvette tőlünk minden vagyonunkat, minden értéktárgyunkat, jószágunkat, baromfinkat, felszerelésünket. Állandóan a fejünk felett lebegett a veszély, hogy rabságba hajtanak bennünket Németországba. Nemegyszer voltunk kénytelenek eltűrni a megaláztatást, az erőszakot. Megfosztottak bennünket a legalapvetőbb emberi jogoktól”.

Hát, nem semmi, ugye? S nem is az a lényeg, hogy Beregszász az I. bécsi döntőbíróság döntése alapján korábban, 1938 novemberében került vissza Magyarországhoz, míg németek általi megszállására 1944 tavaszán került sor.

Sokkal fájóbb, hogy — az igencsak kétséges kárpótlás által elkápráztatva — a kérvényezők aláírásával alaposan elferdítik a történelmi tényeket! Tessék már megmondani, hogy mikor szenvedte el azt a bizonyos kárt a magyar lakosság: amikor a magyar katonák bevonultak, vagy amikor a Vörös Hadsereg foglalta el Kárpátalját? Tessék már visszaemlékezni arra, milyen nyelven beszéltek azok a katonák, akik elvitték „minden vagyonunkat, minden értéktárgyunkat, jószágunkat, baromfinkat, felszerelésünket”?

Különösen „felment bennem a pumpa” annak olvastán, hogy „állandóan a fejünk felett lebegett a veszély, hogy rabságba hajtanak bennünket Németországba. Nemegyszer voltunk kénytelenek eltűrni a megaláztatást, az erőszakot. Megfosztottak bennünket a legalapvetőbb emberi jogoktól”. Na ne, ez már több a soknál… Tessék már megkérdezni Mandrik Erzsébetet arról, kik erőszakolták meg a magyar lányokat? Tessék kérdezni, emlékezni és emlékeztetni!!! Mert ha nem, akkor idővel — kellő pénz beígérése után — még az is kiderülhet, hogy a magyar hadsereg vitte „málenykij robotra” a kárpátaljai magyar férfiakat, irtva ki szinte teljes nemzedékeket... (Elég, ha a volt sztálinisták összegyűjtik a Genfbe most befutó sok-sok levél másolatát.)

Persze, tudom, hogy az idős magyar emberek nem tudnak jól oroszul, de bizonyára vannak gyermekeik, unokáik, akik a pénzre ugyan „hajtanak”, de arra már sokkal kevésbé, hogy el is mondják a maminak, a papinak, mit is iratnak velük alá…

Vagy a pénznek valóban nincs szaga?..

Bíró László


Figyelem! Karácsfalvai Háló Találkozó!

A Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület kárpátaljai találkozót szervez 2007. március 9-11-ig Karácsfalván. Minden érdeklődőt szeretettel várnak meghívóval vagy meghívó nélkül.

A TALÁLKOZÓ célja: keresztény küldetésünkből adódóan próbáljuk együtt megtalálni a választ, hogy mit üzen nekünk Jézus ma, itt, ebben a történelmi helyzetben; mit és hogyan kell tennünk, hogy a mi kis világunk szebb legyen.

Jelentkezz Fogasné Bodnár Violánál!

(Tel.: 80506713640, email: halokarpatalja@mail.uzhgorod.ua). Alsó korhatár: 18 év.

A teljes ellátás biztosítva! “Gyere el, mert szükségünk van Istenre és egymásra!”


 Fekete Krónika

 

 16 évesen embert ölt

A megyeszékhely egyik piaci kocsmájában két fiú iszogatott. A pultosnő fiatal koruk ellenére kiszolgálta őket: a 3-3 deci likőrt még sörrel is „lefojtották”. Egyikük később kötekedni kezdett a bár alkalmazottaival, míg a vendégek közül valaki rendre utasította a fiút.

A dolog azonban nem maradt annyiban. Az önérzetében sértett fiatal nyugodtan kiment a helyiségből, 9 hrivnyáért vett egy 27 cm-es pengéjű konyhakést, majd visszatérve a kocsmába, hidegvérrel leszúrta a 36 éves zariccsai vállalkozót. Ezután nyugodtan kisétált a bárból, s csak az utcán kezdett el menekülni. Nem jutott meszsze… Néhány órán belül elfogták a csapi fiatalembert, aki még 17 éves sincs. Áldozata után két kisgyermek maradt árván.


 Vizet kértek — pénzt loptak

Makkosjánosiban egy 69 éves asszonyhoz azzal kopogtatott be négy barna bőrű ismeretlen nő, hogy nagyon megszomjaztak. „Ivás” közben azonban a házból eltűnt 10 000 hrivnya és 200 dollár. A tolvajokat keresi a rendőrség.


 Géppisztolyokat talált a kamasz

Munkácson, a Latorcán átívelő egyik csővezeték alatt két automata fegyvert talált egy 12 éves fiú. A veszélyes leletről a kamasz nagyanyja tájékoztatta a rendőrséget.

Kiderült, hogy a fegyverek egyike egy 7,62 mm-es, magyar gyártmányú AKM, míg a másik egy 5,45 mm-es hazai gyártmányú AK 47-es géppisztoly. Mindkét lőfegyverhez voltak tárak, bennük éles lőszerekkel.


 Halálos cigaretta

A múlt héten az ungvári járási Linci településen végződött halállal az ágyban való dohányzás. A település egyik portáján egy fiatalember éjjel kiment az udvarra, s azt látta, hogy sűrű füst gomolyog a nyári konyhából, ahol apósa aludt. Amikor anyósával együtt beléptek a helyiségbe, halva találták az 53 éves férfit.

A rokonok elmondása szerint az áldozat italozott, s elalvás előtt gyakran rá is gyújtott. A mostani cigaretta azonban az utolsó volt az életében.


 Késelés Nagyszőlősön

A nagyszőlősi rendőrökhöz bejelentés érkezett a helyi kórházból arról, hogy egy megkéselt férfit szállítottak be hozzájuk.

A nyomozás során kiderült, hogy az áldozat az egyik helyi magánétterem 40 éves szakácsa, akit a vita hevében szúrt le honfitársa.


 Kifosztották az ittas vállalkozót

A bűnözők különösen „kedvelik” az ittas balekokat.

Meggyőződhetett erről az a 27 éves ungvári vállalkozó is, akinek 300 hrivnyája, valamint Nokia 6233-as mobilja bánta az affért.


 Földcsuszamlás Rahón

Múlt vasárnap földcsuszamlás történt a hegyvidéki város egyik utcájában. A 25 méter szélesen és 100 méter hosszan lezúduló földtömeg lerombolt egy irodahelyiséget és egy raktárépületet. Sajnos, két gépkocsi mellett a telep 55 éves őrét is maga alá temette a föld. Csak a múlt szerdán sikerült megtalálni a szerencsétlen holttestét: rádőlt egy fal.

Egyébként a napokban a Rahói járásban két másik földcsuszamlás is történt.


Extasy a gatyában

A múlt héten az Asztély—Beregsurány határátkelő ukrajnai oldalán egy honfitársunk tartott hazafelé Magyarországról. Az ellenőrzés során alsónadrágjában egy műanyag zacskót találtak, benne 192 Extasyval.


Könyvritkaságok a Skodában

Nemrég négy régi és drága könyvet foglaltak le a vámosok egy Skodában. Az autóval egy 46 éves ukrajnai állampolgár tartott hazafelé külföldről. A 2-2 német, illetve angol nyelvű, 1828-ban kiadott könyvet az illető „elfelejtette” feltüntetni a vámnyilatkozatban, ezért azokat lefoglalták.


 Késsel fenyegették a határőröket

A Csapi Határőrosztag katonái nemrég egy mikrobuszt tartóztattak fel mindössze 300 méterre az ukrán—szlovák határtól. A jármű vezetője és utasa alaposan felöntött a garatra. A határőrök felszólítására nem voltak hajlandók felmutatni irataikat, sőt a késsel kezdtek fenyegetőzni.

A 44 éves ungvári járási férfit és 32 éves orosz állampolgárságú társát csak a gumilövedékes szolgálati pisztoly figyelmeztető lövései térítették észhez. Ügyükben eljárás indult.

(A Vidomosztyi Miliciji
és a zakarpattya.net.ua anyagai nyomán)


 AZ UBSZ sajtószolgálata jelenti

Ukrajna illetékes hatósága betiltotta az élő baromfi, valamint az abból készült termék behozatalát Magyarországról Ukrajnába azt követően, hogy a szomszédos országban ismét madárinfluenzát észleltek. Az Ukrajnai Biztonsági Szolgálat munkatársai is fokozottan odafigyelnek az állategészségügyi előírások betartására. Ennek eredményeként a csapi határátkelőn megakadályozták, hogy 20 tonna baromfiból készült hústerméket hozzanak be az országba.

* * * * *

Az UBSZ megyei főosztályának munkatársai megállapították, hogy az egyik kárpátaljai erdő- és vadgazdaság volt igazgatója 2006 folyamán olyan szerződéseket kötött, amelyekben az elvégzettnél lényegesen nagyobb értékű munkálatokat tüntettek fel. A különbség megközelítette a 380 000 hrivnyát. A volt igazgató ellen bűnvádi eljárás indult.

Az UBSZ megyei főosztályának sajtószolgálata


 Csemegéző

A MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA

1918—2006

Sorozatszerkesztő: Dupka György

 

84. Pap Ildikó

(Csap, 1963. november 11.)

Író, vállalkozó. A Csapi 2. Sz. Széchenyi István Középiskolában érettségizett, alkalmi munkákat vállalt, a helyi varrodában dolgozott. 1998-tól Budapesten, az Alternatív Természettudományi Főiskolán parapszichológiai ismereteket szerzett, 2000-től a Kijevi Természetgyógyászati Főiskola kurzusait végezte el, 2003-tól a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézetének pszichológiai karán tanul.

A csapi Életforrás civil szervezet elnöke, a MÉKK aktivistája, vállalkozó. A napi sajtóban (Kárpáti Igaz Szó, Kárpátalja, igazi Kárpáti Igaz Szó) publikált írásai társadalomerkölcsi problémákkal foglalkoznak. Az Együtt c. folyóirat 2001-ben mutatta be, azóta szerzői köréhez tartozik. Egyik társszerzője az Új vetés c. pályakezdő fiatalok antológiájának (2007). Jelenleg családjával Csapon él, a Táltosok c. történelmi regényen dolgozik.

Művei: Holtunkiglan. Regény. Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kiadója, 2006. Megjelenés előtt a Táltosok c. történelmi regénye.

Holtunkiglan

(Részlet)

Valami megszakadt

Apánk soha nem vett nekünk semmit — sem egy cipőt, sem egy nadrágot. A rokonok kegyelméből öltözködtünk, mindig kaptunk tőlük valamit. Ha valamelyik rokongyerek kinőtte a ruháját, nekünk adták. És teltek az évek. Tizenhárom éves lettem.

Ekkor már én vezettem a háztartást, már amennyiben annak lehetett nevezni. A menü általában sült tojás vagy sült krumpli volt. Apám minden fizetéskor vett egy kiló növényi zsírt. Barna papírba csomagolták, nagyon bűzlött; azt hiszem, ma már nem tudnék enni belőle — de már nem is lehet kapni. Szóval, azt osztottuk be, és mikor nem volt más, még kenyérre is kentük. Nem tudom, akkoriban ismerték-e már a vitaminokat. A mi családunkban biztosan nem. Ettől függetlenül túléltük a hiányukat.

Emlékszem, a spóron főztem, és minden edény csupa korom volt. Mosogatni, a kormos-zsíros lében burgyászni rettentően utáltam, de csinálnom kellett, mert apám mindig éjjel ellenőrizte, és nagyon kikaptam, ha nem csináltam meg valamit. Hiába kértem, hogy vásároljon a konyhára, ha azt akarja, hogy legyen mit főzni. Mindig azt felelte, a jó gazdasszony a semmiből is tud. Később ennek a tanításának nagy hasznát vettem, mert fejlesztette a kreativitásomat. A konyhait. Mert ugyan ki tudna krumpliból, sárgarépából meg savanyú uborkából kétfogásos ebédet főzni? Én tudtam: megbolondítottam egy kis ecettel és valami lett belőle — a la Vera.

Azt hiszem, akkoriban jelent meg apám életében Éva néni. Egyre több időt töltött nála, minket pedig békén hagyott. Éva elvált asszony volt egy gyerekkel, és esze ágában sem volt minket örökbe fogadni. Nagyanyám mindig azt mondta, hogy Évának csak apánk pénze kell és ki fogja őt semmizni. Nekünk mindegy volt, mert eddig sem láttunk tőle semmit és ezután sem, de legalább megszűntek az éjszakai cirkuszok. Nagyon élveztük, hogy apánk udvarol és az indulatait nem rajtunk vezeti le. Egy kis nyugalom következett az életünkben, nálam pedig a serdülőkor.

Nagyanyám kötelességének érezte, hogy felvilágosítson: suttogva, pár szóban elmondta, mi is az a menstruáció, amit ő nagyon szégyenletes dolognak tartott. A lelkemre kötötte, hogy mosakodjak sűrűbben és repegessek rongyokat magamnak. Ennyi.

Bár tele voltam komplexussal és meg sem mertem szólalni fiúk társaságában, azért a sulidiszkókba mindig elmentem. Apám tett róla, hogy önbecsülésem a bányabéka segge alatt legyen. Egyebet sem hallottam tőle, mint hogy mennyire undorító vagyok. Ha nem sikerült idejében elmenekülnöm, nemcsak megalázott, de meg is vert. Ettől függetlenül imádtam táncolni és boldog voltam, mert lassan beilleszkedtem a társaságba is. Egyetlen barátnőm, Kata egyke volt, akinek minden kívánságát teljesítették a szülei. Külön szobában aludt, és az osztályban először ő kapott magnót. Gyönyörűen berendezett házukban rengeteg szőnyeget és kristálycsillárt láttam. Igaz, a Szovjetunióban hivatalosan nem voltak szegények és gazdagok, de ha én nem voltam szegény, akkor őt nem tudtam minek nevezni. Az anyja abban az étteremben volt bárpultos, ahol apám itta el rendszeresen a fizetését. Talán ő mondta Katának, hogy barátkozzon velem és hívjon meg vendégségbe hozzájuk — nem tudhatom. Egyre többet voltam együtt Katával, mindig ő adott kölcsönruhát a táncra, mert nekem alig volt mit felvennem. Az anyja, Magda néni mindig megetetett és biztatott, hogy öcsémet is hozzam el. Igazi jószívű ruszin asszony volt Bustyaházáról, óriási szívvel, aranyfogakkal a szájában.

Csodáltam Katát és szerettem volna olyan lenni, mint ő: illatos, gondtalan és körberajongott. Mert alig volt fiú a környéken, aki ne lett volna szerelmes beléje. És alig volt lány, aki ne akart volna vele barátkozni. Ő pedig barátkozott is mindenkivel. Sokszor sétáltunk kéz a kézben (akkor a világon senkinek eszébe sem jutott volna leszbinek titulálni minket), és csodáltam a puha kis kezét. Az én kezem már akkor is érdes volt és ráncos, mint egy öregasszonynak.

De akkor még honnan tudtam volna, hogy életem regényét tenyerembe írta a teremtő, s hogy sorsomat nem kerülhetem el? Hogyan is hangzik az idézet?: „A legtöbb megpróbáltatás a kiválasztottaknak adatik, mert ezáltal nyernek több lehetőséget.” De én nem akartam kiválasztott lenni, csak egy egyszerű kislány, aki el tudja felejteni a múltat, mint egy rossz álmot, és éli a tinik felszabadult, boldog életét. Az iskolában gyakran volt valami sátoros ünnep az úttörőknél vagy a komcsiknál, és ennek tiszteletére valami rendezvény, ami tánccal ért véget. Az eleje általában egyforma volt, a kötelező hókuszpókusz. Valaki felolvasást tartott Lenin életéről, aztán örömmel tudatták velünk, hogy véget ért az SZKP sokadik kongresszusa, ahol a szovjet népnek kijelölték a haladás útját. Tudtuk, hogy az ötéves tervet határidő előtt fogjuk teljesíteni, mert meg kell mutatni a gaz imperialistáknak, hogy a fiatal szovjet államban milyen rátermett proletárok és kolhozparasztok vannak. Dagadt is a mellünk. Aztán rátértek a tárgyra, és megkezdődött a tánc. A tanárok figyeltek, nehogy vétsünk a közerkölcs ellen, vagyis a fiúk nehogy közelebb álljanak a lányokhoz a megengedettnél. Ha nem is jártam senkivel, de nagyon jólesett zenét hallgatni, dumcsizni. Természetesen a zenét cenzúrázták, de mi nagyon élveztük. A suli mögött persze engem is megtanítottak cigizni, és ittunk néha egy kis házi bort, amit valaki otthonról lopott. Mi is tinikből voltunk. Éltünk, mint mókus a fán... Kommunista ideológia ide, szocialista erkölcs oda — ugyanolyan fiatalok voltunk, mint a maiak. Azzal a különbséggel, hogy minket kevesebb információs inger ért. Akkor még mindannyian szüzek voltunk az osztályból, kivéve Klárit. Ő már a nyolcadikban jegygyűrűvel járt. Volt egy nála tíz évvel idősebb pasija, akit ma simán leültetnének liliomtiprásért. Együtt éltek. Klári az osztály komszomoltitkára volt, és mellesleg katolikus. Senki sem mert templomba járni, mert kaptunk volna a pofánkra — ő igen. Biztosan úgy vélte: ha Isten velem, ki ellenem? Aztán vége lett a lamurnak, mert egy napon korábban ment haza az iskolából, és a pasit rajtakapta az anyjával.

Egyszer álmot láttam, szörnyű álmot. Álmomban az apám szeretője voltam és öcsém a mi gyerekünk volt. Furcsán éreztem magam, de minden olyan természetesnek tűnt, és furcsán nyugodt volt a lelkem. Láttam ócska konyhánkat, mintha teljesen új bútor lett volna benne. Láttam apám szerelmes pillantását, ahogyan rám néz. Láttam öcsémet, amint megnyugodva tekint ránk, a világ legtermészetesebb módján fogadva az új felállást. Tetszett neki.

Kivert a hideg verejték, felültem az ágyamban. Fogalmam nem volt, hogy is álmodhattam ilyen ökörséget.

Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy megértsem.

Azon a reggelen a falnak fordulva aludtam, mint mindig. Öcsém a
nagyanyámnál alhatott, mert arra emlékszem, hogy nem volt otthon.

Hirtelen úgy éreztem, nem vagyok egyedül az ágyban: valaki simogat. Kizárásos alapon apámra tippeltem és rettentően megijedtem. Emlékszem, tavaszi reggel lehetett. Meglehetősen világos volt a szobában, és nem tudtam, mit tegyek. Féltem megmozdulni, lélegezni is, szívem a torkomban kalimpált. Apám pedig szépen, finoman simogatott. A keze felcsúszott a combomon és kéjesen barangolt a hálóingem alatt. Aztán megtalálta a mellemet és elkezdett játszani a mellbimbómmal. Megmerevedtem a félelemtől és úgy döntöttem, nem színlelem tovább az alvást: megmozdulok, hátha ő is abbahagyja és észhez tér. Nem ez történt. Hiába mozdultam meg, nem vette le rólam a kezét. Dulakodni kezdtünk az ágyban, de ő sokkal erősebb volt. Megharaptam az ujját, és minden véres lett, még a fal is. Akkor otthagyott, sziszegve elment a dolgára, mintha mi sem történt volna.

Nem tudtam hová tenni a történteket, és nem tudtam, mit tegyek. Rettenetesen féltem az apámtól. A legszörnyűbb az egészben, hogy akkor és ott nem volt részeg. Eszembe jutott az álmom és lelkiismeret-furdalásom lett. Én vagyok a hibás! Hiszen én álmodtam, én akartam — ő csak azt csinálta, amit megálmodtam magamnak. Akkor még nem tudtam, hogy később is megálmodok dolgokat előre, és — tetszik nekem vagy nem — a rémálmaim sokszor valóra válnak.

Azt reméltem, ennyi volt az egész, és elfelejtünk majd mindent. Sajnos, tévedtem.

Talán épp aznap látogatott meg bennünket nagyanyám. Néha ugyanis megjelent nálunk, vizitet tartott, és engem szidott a rendetlenségem miatt. Szerinte ugyanis már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy rendet tartsak és ebédet főzzek. Nem gondoltam erről semmit, de ami engem illet, szívesebben olvastam lányregényeket.

Nagyanyám ezúttal is kritikus szemmel méré fel a házat és rögtön felfigyelt a véres falra. De apám is észrevette, hogy a nagyanyám mindjárt felteszi a számára oly nemkívánatos kérdést. Nem várta meg, nyomban lekevert nekem egy akkora pofont, hogy nekiestem a szekrénynek. Csak azért, nehogy legyen időm kinyitni a számat. Nagyon fájt.

— Ennek a kis mocsoknak megjött. Nem elég, hogy az ágyat összekente, de még a fal is csupa vér! — sziszegte apám. Forradásos szeme vészjóslóan villant rám.

Én pedig csak hallgattam, mert nem tudtam mit mondani, és azt sem tudtam, van-e értelme. Ezek után a nagyanyám azt hinné, hogy csak az irhámat mentem és hazudok. A tekintélyelvű nevelés megtette a magáét. Hiszen apám bármit tesz, az a helyes. Csak álltam, égett az arcom és szégyelltem magam. Sokat nem tévedtem, mert nagyanyám hidegen végigmért és láttam, mindent elhitt apámnak.

— Olyan ez, mint az anyja. Hótta után legyen mondva, annál is ilyen disznóól volt mindig, azt sem érdekelte semmi. Már nem tudom, mit kell ezzel a jánnyal csinálni. Régen ilyen idős korban férjhez adták a cselédet, ő meg még mindig összevizeli magát éjjel. Hadd lássam a lepedődet! Már régen nem történt meg? Hát azért. Mert én fogom elvinni a lepedődet az iskolába. (Mikor ezt mondták, én inkább megöltem volna magam, minthogy átéljem azt a szégyent.) Ott álltam hát megsemmisülve és reszketve, kiszolgáltatva apám kényének-kedvének. A pofonnál sokkal jobban sajgott a lelkem, és a tudat: nagyanyámnál nem számíthatok megértésre és támaszra. Ismét bebizonyította, hogy csak kötelességből törődik velünk, nehogy a világ megszólja. Fájt az is, ahogy az anyámról beszélt. Nem igaz, hogy olyan volt.

Másnap az iskolában is pocsékul éreztem magam. Azon törtem a fejem, hogyan meséljem el Katának a velem történteket — hátha tud mondani valami okosat —, mikor egy összehajtogatott cetlit nyomott a kezembe. Szemlátomást jól érezte magát.

— Leveled jött. El sem olvasod? — nézett rám kérdőn, mikor látta az értetlenséget az arcomon. Akkoriban szinte az egész osztály levelezett fiúkkal, kivéve engem. Soha nem tetszettem senkinek és el sem tudtam képzelni, hogy valaki belém szeret. Csúnyának, kövérnek és büdösnek éreztem magam. Társaságban hallgattam, mint a kuka, tele gátlásokkal.

— Na, mi van, megkukultál? Olvasd hangosan! Remegő kézzel bontottam ki a levelet:

Kedves Vera! Már nagyon régen szeretnék járni veled, és régóta gyűjtöm a bátorságot, hogy bevallhassam az érzelmeimet. Nagyon szeretlek és szeretnék veled járni. Minél hamarabb válaszolj, még ebben a szünetben, mert türelmetlenül várom. A te Istvánod

Öröm árasztotta el a lelkemet. Mégis van Isten! Nem tudtam, ki az az István, de nem is bántam. Valaki szeret — nekem ennyi elég volt. Hogy egy helyes fiú a tizedikből? Nem hátrány, de én ott és akkor azt sem bántam volna, ha egy énekes koldus akar velem járni. Csak valaki szeressen már végre, valakinek hiányozzak és végre teljes értékű embernek érezzem magamat. Nem várattam sokat a válasszal.

Kedves István! Tudatom veled, hogy én is szeretlek és szeretnék veled járni. Ha akarod, találkozhatunk is. A te Verád

Odaadtam a választ Katának, ő pedig vigyorogva elrohant. Nem gondoltam semmi rosszra, csordultig megtelt a szívem érzelemmel ismeretlen hercegem iránt és alig bírtam figyelni az órán. A következő szünetben megjött a válasz, csak azt nem értettem, miért áll az összes lány az osztályból körülöttem és követelik, hogy hangosan olvassam:

Kedves Vera! A levelemet csak viccnek szántam. Nem szeretlek és soha nem is tetszettél nekem. Bocs. István

Hát így történt. A legjobb barátnőmben csalódtam. Szórakozni akart egy kicsit a szentem, és aligha találhatott volna jobb céltáblát nálam: szeretetre éhes voltam és naiv. Más körülmények közt talán jobban fájt volna az árulása, de már annyira belefásultam mindenbe, hogy ez a kis megaláztatás már alig fájt. Az egész osztály kórusban röhögött rajtam, mindenki nagyon jól szórakozott. Égtem a szégyentől, hogy bedőltem. És határozottan örültem, hogy a titkomat — apám galád simogatását — nem meséltem el Katának. Többé nem bíztam meg benne. Persze, barátnők maradtunk, de a kapcsolatunk már nem volt olyan bensőséges. Látványosan és nyilvánvalóan, de valami megszakadt — véget ért.

 

 

© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási