 |
|

 |
 |
|
Szélhámosság vagy segítség?
”The Project Is Closed!”
A címben
szereplő néhány angol szóval tulajdonképpen választ adtunk arra a kérdésre,
ami manapság igen sok embert foglalkoztat Beregszászban és környékén. Ez
ugyanis azt jelenti, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által a II.
világháború áldozatainak kárpótlása érdekében folytatott projekt le van
zárva.
De
haladjunk sorjában. A napokban-hetekben lázban égett a Beregvidék: az
emberek — főleg az idősebbek — hatalmas sorokat alkotva igyekeztek
beszerezni különböző okmányok, dokumentumok másolatait az anyakönyvi
hivatalban, a közjegyzőknél stb. A „kontyos rádió” tudni vélte, hogy
németországi vagy svájci kárpótlást kap, aki elég gyors...
Szerkesztőségünkben is sokszor megcsörrent a telefon, s polgármesterek,
hivatalvezetők, egyszerű olvasók kérdezték, hogy mi is igaz mindebből.
Az
információ természetesen eljutott a városházára is.
—
Az a feladatunk, hogy törődjünk az emberekkel, Beregszász lakóival. Mivel
nem a városháza feladata a nyomozás — erre meg vannak az illetékes hatóságok
—, ezért arra kértük Jurij Peca rendőrkapitányt, indítsanak nyomozást,
tisztázzák a zavaros ügyet — mondta Olga Bizilja, Beregszász
polgármester-helyettese.
A
Krónika kérdésére Jurij Peca, a járási belügyi hivatal vezetője elmondta:
tudnak az ügyről, vizsgálják a „kárpótlás” valódiságát, ám az érintett
ügyvéd ellen egyelőre nem tudnak fellépni, mivel az illető érvényes
vállalkozói engedéllyel rendelkezik, fizeti az adót, az ügyfelek pedig
önszántukból keresik meg. A pénzt az általa végzett „szolgáltatásért” kapja,
tehát — úgymond — törvényes jövedelemszerzésről van szó. A rendőralezredes
ennek ellenére óva int mindenkit: ne legyenek naivak, ne higgyenek el
mindent, s főleg: győződjenek meg arról, mit írnak alá.
A
járási anyakönyvi hivatalban a hét minden napján teltház volt, hosszú
sorokban álltak az emberek, hogy megkapják hozzátartozójuk keresztlevelének
másolatát. Az itt dolgozók régóta nem tapasztaltak ekkora forgalmat. Ha
eddig 50—70 ügyfelet szolgáltak ki naponta, akkor a múlt héten 120—150-et.
Mint mondják, egyes falvakból szinte minden portáról volt a sorban állók
között. Sajnálattal beszéltek azokról az idős emberekről, akik naphosszat
álltak étlen-szomjan, hogy kézhez kapják a várva várt dokumentumot.
A
Beregszászi járás szinte minden települése felbolydult méhkashoz
hasonlított.
Mezőváriban is sokan bedőltek az ígéreteknek. — Településünkön már tavaly
ősszel elkezdődött az adatok begyűjtése. Állítólag 70 hrivnyát kértek a
„segítőkész” emberek. Már akkor is mondtam a lakosoknak, ne higgyenek benne,
de, sajnos, nagyon sokan nem hallgattak a jó tanácsra… — tudtuk meg Salamon
Elemér polgármestertől.
Hasonló a helyzet Nagymuzsalyban is. Igaz, ezzel kapcsolatban senki nem
kereste fel a községházát, nem kértek tanácsot, senkinek nem volt semmilyen
kérdése. — Érdekes, hogy senkiben nem keltett gyanút a különös dolog. Sokan
megörültek a kárpótlásnak, így ki is fizették a közvetítésért kért pénzt,
annak ellenére, hogy többször is mondtuk: ha a községháza nem tud a
dologról, gyanús lehet az egész program — mondta Ficaj László, Muzsaly
polgármestere.
Guton kb. két hete jöttek lázba az emberek. Egyre többen siettek
Beregszászba, az anyakönyvi hivatalba, hogy benyújtsák a szükséges
papírokat. A községi tanács természetesen Guton sem tud semmi hivatalosat az
üggyel kapcsolatban.
A
Krónika igyekezett utánajárni a dolgoknak, hogy első kézből, nem pedig
névtelen közvetítőkön keresztül szerzett információkat osszon meg
olvasóival. Ezeket igyekeztünk több forrásból is beszerezni, hogy
maximálisan hitelesek legyenek.
Natália Krivcova, az IOM ukrajnai képviseletének sajtószóvivője (telefon
8044-568-50-15) lapunknak elmondta, hogy az említett, hatéves program véget
ért. Az általa szerkesztőségünknek megküldött tájékoztató szerint ennek
keretében világszerte több mint 80 000 annak idején szabadságától
megfosztott, illetve kényszermunkára hurcolt személy, az orvosi kísérletek
1 766 áldozata kapott kárpótlást, emellett 15 550 esetben fizettek
kárpótlást amiatt, hogy a náci rezsim idején elveszítették vagyonukat. A
kárpótlás összege 1 000 és 7 669 euró között mozgott.
A
Nemzetközi Migrációs Szervezet genfi irodáját (81041-227-179-111) is
felhívtuk. Ennek munkatársnője kedvesen, de határozottan fogalmazott: „The
Project is closed!”, azaz a projekt le van zárva. Pontosító kérdésünkre is
ugyanazt válaszolta: “The Program is over”, azaz a program véget ért.
Nos, írásunk célja nem az, hogy bárkit is lebeszéljünk arról, hogy
próbálkozzon. Annál is inkább, mivel egyesek azt állítják, hogy
visszaigazolást kaptak Genfből arról, hogy elfogadták a papírokat, és már
csak várni kell a pénzt. Nem árt azonban, ha megnézik, mit is kaptak vissza.
Tapasztalataink szerint csupán egy igazolásról van szó, ami csak annyit
bizonyít, hogy a küldeményt kézbesítették a címzettnek! A postán ugyanis
tértivevénnnyel adták fel az okmányokat, a beadványt tartalmazó borítékot,
azaz a posta köteles visszejelezni a feladónak, hogy az el is jutott a
címben szereplő helyre.
Bíró László — Bíró
Gyöngyi — Hegedűs Csilla
Ilyen leveleket ”gyártanak”
Beregszászban

|
|
A
baloldal a nyugodt politikát képviseli
— A baloldal az indulat helyett a nyugodt, az építkező, a hazát szolgáló
politikát képviseli — mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szombaton
Budapesten a Fiatal Baloldal (FIB) rendezvényén.
A kormányfő azt mondta: nem fél attól, hogy a baloldal riválisai indulatot
szegeznek vele szembe, és nem fél a vitáktól sem.
— Mi indulat helyett inkább a nyugodt, az építkező, a hazát szolgáló
felemelkedés reformpolitikát képviseljük — fogalmazott Gyurcsány Ferenc a
FIB Che Guevararól elnevezett rendezvényén. Hozzátette: az indulat rövid
távon hozhat támogatókat, de önmagát emészti fel, a reformpolitika
igazságot és erős hazát teremt, ezért fog a baloldal 2010-ben újra
felhatalmazást kapni.
A miniszterelnök szerint ami most történik, az Magyarország gazdasági és
társadalmi felemelése és felemelkedése.
A politikus szerint soha egyetlen progresszív erőnek sem volt könnyű a
dolga, de előbb-utóbb az ország túlnyomó többsége támogatta azokat, akik
messzebbre láttak, akik értették, mi a haza érdeke, és igazuk volt.
— Én tudom, hogy ma nekünk igazunk van — mondta.
Kínai film nyerte az Arany Medvét a berlini filmfesztiválon
Kínai film, a Vang Csüan-an által rendezett Tuya’s Marriage (Tuja
házassága) című film kapta az 57. berlini filmfesztivál, a Berlinale
fődíját, az Arany Medvét szombat este. A film főszereplője, Jü Nan egy
önállóságra törekvő, rendkívül nehéz sorsú nőt alakít, aki a kínai
gazdaság terjeszkedésének ellenállva a városba költözés helyett továbbra
is Belső-Mongólia sivár vidékén kíván élni beteg férjével és két
gyermekével. A díjat Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója és Paul
Schrader, a nemzetközi zsűri amerikai elnöke adta át az esti gálán a
berlini filmpalotában.
Fidel
fantasztikus formában
Egy vasárnapi dedikáláson Mariela Castro Espin, Fidel Castro unokahúga
optimistán nyilatkozott nagybátyja egészségi állapotáról. „Felépülése igen
szépen halad, és nagy bizodalma van az elvtársaiban” — mondta Mariela.
Raúl Castro ügyvezető kubai elnök lánya szerint nagybátyja, Fidel műtét
utáni felépülése igen szépen halad, és várhatóan ismét igen tevékenyen
vesz majd részt a kubai kormány munkájában. „Fidel fantasztikus” —
lelkendezett Mariela Castro Espin vasárnap Havannában, édesanyja új
könyvének dedikálásán.
Rekordszinten a romániai FDI
Tavaly Romániában 75 százalékkal nőtt a külföldi közvetlen befektetések
(FDI) értéke, és az összeg így elérte a 9,1 milliárd eurót — tűnik ki a
román nemzeti bank adataiból. Az összegben szerepel a román kereskedelmi
bank privatizációjából befolyt 2,2 milliárd euró. Az Ernst & Young szerint
Románia volt tavaly a legvonzóbb beruházási célpont Délkelet-Európában.
Elítéltek egy amerikai tengerészgyalogost
Újabb amerikai tengerészgyalogost ítéltek el szombaton iraki gyilkosság
ügyében. A 22 éves Robert B. Pennington tizedest 8 évi börtönnel és
további 6 évi felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta a katonai
törvényszék. A katonát azzal vádolták, hogy egyike volt annak a nyolctagú
kommandónak, amely tavaly áprilisban Hamdaníja városban elrabolt és
meggyilkolt egy iraki civilt.
Pennington volt az ötödik, akit ebben az ügyben elítéltek, és eddig ő
kapta a legsúlyosabb büntetést. A többieket 12 és 21 hónap közötti
börtönre ítélték.
Legalább 64-en meghaltak Indiában egy vonattűzben
Legalább hatvannégyen meghaltak Észak-Indiában hétfőn, amikor robbanás
következtében tűz ütött ki egy Pakisztánba tartó vonaton — közölték vasúti
illetékesek. A nyomozók szerint robbanószerkezetnek feltehetően a
helyszínen talált két, gyúlékony anyaggal teli bőröndöt használtak —
közölte Vinu Narain Mathur, az Északi Vasút vezérigazgatója újságírókkal.
Mint mondta, az egyik bőröndöt az egyik kiégett vasúti kocsiban, a másikat
pedig a síneken találták meg. A vezérigazgató szerint a vonat
szabotázsakció célpontja volt. Manmohan Szingh indiai kormányfő szóvivője,
Szanjara Baru szerint a kettős robbanás vélhetően terrorcselekmény volt.
Ötvennél is több halott Bagdadban
Véres merényletet követtek el Bagdadban vasárnap. Közel hatvan ember
meghalt és több mint százan megsebesültek az iraki főváros egyik,
többségében síiták lakta negyedében egy kettős pokolgépes merényletben. Ez
az utóbbi idők legtöbb áldozatot követelő merénylete volt.
Iraki biztonsági források beszámolója szerint két autó robbant fel gyors
egymásutánban az iraki főváros Újbagdad (Bagdad Dzsadída) nevű kerületében
egy piacnál. A két gépkocsi egymástól húsz méterre volt. Az elsőként
felrobbantott jármű a piactér közepén, a másik pedig egy elektronikai
szaküzlet előtt parkolt. A robbanások piaci standokat romboltak le.
Robbanás történt egy orosz McDonald’sban
Legalább hat ember megsérült egy szentpétervári McDonald’s étteremben,
közülük ketten gyerekek. A rendőrség szerint robbanószerkezet okozhatta a
robbanást — írja a BBC. Az orosz katasztrófavédelem szerint négy felnőtt
és két gyerek szenvedett jobbára zúzódásos, de egyikük égési, másikuk
pedig szilánkok okozta sérüléseket „rögzítetlen” szerkezettel elkövetett
robbantás következtében.
(A miniszterelnok.hu, az MTI, az index.hu
és a vg.hu anyagai nyomán.
Fotó: AFP) |
Fókuszban a világ magyarsága |
Pluszpénzek a határon
túliaknak
Szerbia és Ukrajna is
bekapcsolódhat az uniós programokba
Megnyíltak az idén az uniós
pénzcsatornák Közép-Európa határ menti
— jelentős részben
magyarlakta —
területei felé. A következő hét évben, figyelembe véve a nemzeti
társfinanszírozást is, összesen 688 millió euró jut az említett régiók
fejlesztésére. Az első pályázati pénzek hamarosan lehívhatók lesznek.
Ez
évtől jelentős fejlődési forrásokhoz jutnak a határon túli magyar
közösségek, miután kialakulni látszik azoknak az együttműködési
programoknak a hálózata, amelyek révén az érintett országok hozzáférnek az
EU regionális fejlesztési alapjaihoz. Számítások szerint az ily módon
bevonható pénzek többszörösét teszik ki a magyar költségvetés által
juttatott szokásos évi tízmilliárdos kisebbségi támogatásoknak. Az
említett keretek egyebek között kulturális és oktatási célokat
— beleértve a nyelvtanulást és a közös szakképzést
— is szolgálnak. Ugyanakkor persze az
anyaország által nyújtott kisebbségi támogatások és az uniós fejlesztési
programok céljai, eszközei és formái között lényeges különbségek maradnak
a jövőben is.
Mint Törzsök Erika
MeH-főosztályvezető, a fejlesztési koncepció kidolgozója a Népszabadságnak
elmondta, az uniós forrásokra épülő közös programok kifejezetten a határ
menti övezetek felzárkózását, integrációját, a térségbeli országok közötti
együttműködés fejlesztését, továbbá a helyi közösségek koherenciáját
hivatottak erősíteni. Az unió által meghatározott gazdasági, kulturális,
egészségügyi és természeti szempontokat egyaránt figyelembe vevő
dokumentumok kidolgozásán már több mint egy éve dolgoznak az érintett
országok közös szakértő csoportjai, és ez a nagyszabású előkészítő munka a
végéhez közeledik. Az első közös stratégiai elképzeléseket Közép-Európa
tavasszal teszi le Brüsszel asztalára, a bizottsági jóváhagyást követően
pedig nyomban kezdődhet a pályáztatás konkrét projektek megvalósítására.
Magyar szempontból fontos
körülmény, hogy az EU határokon átnyúló együttműködési programjaiba hazánk
valamennyi szomszédja bekapcsolódhat — még olyan unión kívüli államok is,
mint Ukrajna és Szerbia. Így gyakorlatilag minden olyan Kárpát-medencei
régió hozzájuthat a forrásokhoz, ahol nagyobb lélekszámú határon túli
magyar közösség él (a továbbgyűrűző hatások révén még a Székelyföld is).
Magyarország minden országgal
kialakít vagy már kialakított közös stratégiai elképzeléseket; az
együttműködés prioritásaiban lényegében már sikerült megegyezni a közös
munkacsoportokban. A konkrét elképzelések kialakításában és
megvalósításában nagy szavuk van a határ két oldalán fekvő megyéknek.
Ennek kapcsán Törzsök Erika felhívta a figyelmet, hogy gyakorlatilag az
adott közös régiókban élők határozzák meg, melyek lesznek náluk a célok és
prioritások a fejlesztési források felhasználását illetően. Az uniós
pénzek pedig kizárólag egyeztetett programok révén hasznosíthatók;
kifejezett cél a szellemi és anyagi értéktöbblet-teremtés.
Az érintett országok közösen
elkészített dokumentumokat nyújtanak be Brüsszelben. Az egyes stratégiai
tervek a régió sajátosságaihoz igazodnak, de általánosságban elmondható,
hogy a meghatározó figyelem az infrastruktúrára, a vízgazdálkodásra, az
üzleti környezet fejlesztésére, az állategészségügyre, a határátlépés
megkönnyítésére, valamint az oktatási csereprogramokra, az egyetemi
együttműködésre és a környezeti örökségvédelemre irányul. Magyar részről
szorgalmazzák például a Fiume—Constanta vasútvonal újjáélesztését, ami
Dél-Magyarország és bizonyos határon túli magyarlakta területek
gazdaságának élénkítésével jár majd együtt. Ugyancsak tervezik a
Budapest—Ungvár vasútvonal korszerűsítését; a tervek szerint a mostani
8—10 órás utazási idő 5 órára rövidül majd le. A magyar—román—szerb
határon ipari park létesül a közeli években, és a most megnyíló források
segítségével sort lehet keríteni az Ipoly menti hidak újjáépítésére is a
magyar—szlovák határtérségben.
A legtöbb uniós forrás — 230
millió euró — a magyar—román közös fejlesztési programra jut. A pénzek
magyar oldalon Szabolcsban, Hajdúban, Békésben és Csongrádban, míg román
részről Szatmárban, Biharban, valamint Arad és Temes megyében használhatók
fel együttesen meghatározott feltételek és projektek szerint. A több mint
fél tucat szakértői tanácskozás után mára kialakulni látszanak a fő
prioritások, beleértve a határ menti közlekedés és kommunikáció
fejlesztését, a szakképzést és az egészségügyet. A 176 millió eurós
előirányzattal gazdálkodó magyar—szlovák tervezet a közös turisztikai,
képzési programokkal, útépítéssel és az üzleti tevékenység támogatásával
számol. Az Ukrajnával kapcsolatban kialakított, csaknem 70 millió euró
lehívását lehetővé tevő elképzelések között olyan sajátos területek is
megtalálhatók, mint a regionális identitás erősítése, az illegális
bevándorlás és szervezett bűnözés elleni harc vagy a katasztrófavédelem.
De több pénz juthat a jövőben például az árvízi előrejelzési rendszer
kiépítésére, bővítésére is.
Szakértők arra számítanak,
hogy az eu-s erőforrásokhoz való hozzájutásért folyó regionális versenyben
a határon túli magyar közösségek számára segítséget jelenthetnek majd a
Magyar Fejlesztési Bank kis- és középvállalkozásokhoz nyújtandó
támogatásai is.
Forrás: Népszabadság
|
Újra kinyílt az Ablak az MTV-n
Újjászületett a szolgáltató műsor
Ismét
látható az m1 képernyőjén a népszerű szolgáltató magazin, az Ablak. A
péntek délutánonként jelentkező 130 perces műsorsávban az Évgyűrűk a
nyugdíjasoknak szól. A klasszikus felépítésű, egykor Déri János
nevével fémjelzett Ablak civil ügyeket tárgyal. A Fórum pedig köznapi
beszédtémákat dolgoz fel.
Az Ablak közéleti szolgáltató magazin
középpontjában az egyesek által kisembernek nevezett állampolgár áll.
A 130 perces műsorsávot az 50 perces Fórum zárja. Szintén épít a
hagyományokra, de amíg korábban a politika dominált, most köznapi
beszédtémákat dolgoz fel.
„Az ötvenéves Magyar Televízió három
egykoron népszerű, meghatározó műsorát láthatják viszont a nézők
péntek délutánonként” — szakítja meg egy mondatra az előkészítő munkát
Feledy Péter felelős szerkesztő. „Nagy a lehetőség és egyben a
felelősség is, hiszen évtizedek alatt csiszolódott márkákat kell új, a
mai kor követelményeinek megfelelő tartalommal megtölteni. Felhívom a
figyelmet az interaktivitásra, folyamatosan várjuk a nézők ötleteit és
véleményét remélve, hogy újabb évtizedekig szolgálhatjuk érdekeiket.”
A három műsorvezető, Dombovári Gábor,
Mohácsi Szilvia és Horváth Szilárd (a képen) reméli, újra
népszerű lesz a műsor. Ők nosztalgiával gondolnak arra az adásra,
amikor a népszerű sorozat, az Isaura alakítóját, Luceria Santost látta
vendégül az Ablak. Akkor az ország lakosságának több mint fele (52%)
kísérte figyelemmel az adást.
Forrás: MTV |
|
|
Menesztheti-e a kormányt az
államfő?
A múlt héten Igor Puksin, az
államelnöki titkárság vezetőjének helyettese arról tájékoztatta a
médiát, hogy a titkárság beadvánnyal kíván fordulni az
Alkotmánybírósághoz azt illetően, hogy joga van-e Viktor Juscsenkónak
arra, hogy menessze a Miniszteri Kabinetet.
„Úgy vélem, az államfő az
Alkotmánybírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy hivatalosan
értelmezzék: joga van-e arra, hogy lemondassa a Miniszteri Kabinetet,
mivel az Alkotmányban pontos norma van erre” — idézte Puksin szavait a
korrespondent.net.
Martinyuk szerint
esélytelenek az államfő jelöltjei
A tervek szerint a parlament
e héten szavazna az új külügyminiszter és az Ukrajnai Biztonsági
Szolgálat új vezetőjének személyéről. Előfordulhat azonban, hogy a
honatyák nem támogatják az államfő jelöltjeit.
Ahogy Adam Martinyuk a hét
végén a sajtónak nyilatkozott, véleménye szerint Juscsenko jelöltjei nem
kapnak támogatást a törvényhozásban. „Őszintén szólva nekik (Ogrizkónak
és Koroljnak) nem is kell eljönniük a parlament ülésére” — idézte a
Legfelsőbb Tanács első elnökhelyettesének szavait az Ukrajinszka Pravda.
A politikus elmondta, hogy
csütörtökön kerülnek terítékre ezek a kérdések, ám a jelenlegi helyzet
szerint nem hagyják jóvá egyik jelöltet sem. Véleménye szerint az lenne
a logikus, ha Viktor Juscsenko előzetesen konzultálna ezekben a
kérdésekben.
Martinyuk megjegyezte, hogy
a Miniszteri Kabinetről szóló törvény értelmében amennyiben az államfő
meghatározott ideig nem él a jelölés lehetőségével, akkor a kormány
tehet személyi javaslatokat.
Reagáltak az UMDSZ-UMDP
megyei képviselőjének beadványára
MUNKÁCSY-KIÁLLÍTÁS A
LATORCA-PARTI VÁROSBAN
Dupka György megyei
képviselő információt kért a Munkácsi Polgármesteri Hivataltól arról,
hogy hol tart a Munkácsy Mihály-kiállítás szervezése, kik foglalkoznak a
nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénnyel, mikor lesz a kiállítás,
milyen segítséget várnak a kárpátaljai magyar civil szervezetektől?
Mint ismeretes, 2006-ban a
Munkácsról elszármazott, jelenleg amerikai állampolgárságú Pák Imre
(galériával rendelkezik Magyarországon és több mint 40 Munkácsy-festmény
tulajdonosa) javaslatot tett Munkácsy Mihály képeinek kiállítására a
Latorca-parti városban. Hasonló kiállítások nagy sikerrel kerültek
megrendezésre Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint
Miskolcon és Debrecenben. A vándorkiállítást hamarosan megtekinthetik a
felvidékiek és az erdélyiek is. A látogatók magas száma a kezdeményezés
népszerűségéről tanúskodik világviszonylatban is.
M. Labos, Munkács
alpolgármestere válaszlevelében arról tájékoztatta a megyei képviselőt,
hogy a Latorca-parti városban tervezett kiállítás koordinálása érdekében
ukrán—magyar munkacsoport alakult, amelyet magyar részről dr. Berec
Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója, ukrán részről pedig Vaszil
Petyovka, Munkács polgármestere vezet. A kiállítás megnyitásának
időpontját 2007. július 27-re tervezik. 48 festményt szándékoznak
kiállítani. Ebből 20 alkotás a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, 27 Pák
Imréé, 1 pedig a Kárpátaljai Boksay József Múzeumból származik.
Dupka György beadványára
válaszolva a Munkácsi Polgármesteri Hivatal abban kéri a kárpátaljai
magyar civil szervezetek támogatását, hogy az itteni média tájékoztassa
a lakosságot Munkácsy Mihály alkotásainak kiállításáról, találjanak
ukránul és magyarul jól beszélő tárlatvezetőket, illetve segítsenek a
magyar nyelvű reklámanyagok (meghívók, plakátok, prospektusok stb.)
elkészítésében.
A felajánlásokat az alábbi
címen fogadják: Munkács, Puskin u. 2. Tel. 5-41.50, 2-10-78.
Reparuk Ildikó
Cégbejegyzés, pályázás,
adózás
Mit kell tudnia egy kezdő
vállalkozónak?
Többek között erre a kérdésre is választ adtak a szakemberek a nemrég
megtartott Ifjú Vállalkozói Fórumon, melyet az Ukrajnai Magyar Demokrata
Szövetség Ifjúsági Szervezete szervezett. A rendezvénynek a Beregszászi
Művészeti Iskola nagyterme adott otthont.
A
jelenlévőket Dupka Nándor, az ifjúsági szervezet elnöke köszöntötte, aki
az Ukrán—Magyar Jogi Konzultációs Központ irodavezetőjeként tartott
előadást a magánvállalkozásról, cégbejegyzésről.
— Az ember igazán csak akkor
tanul, amikor a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat — mondta. Az
előadó szólt a vállalkozáshoz szükséges dokumentumok beszerzéséről, a
kezdeti nehézségekről, arról, hogyan kell a problémákat elkerülni.
Kihangsúlyozta: nagyon meg kell gondolni a vállalkozást, hiszen egy
magánvállalatot könynyebb bejegyeztetni, mint azt később töröltetni.
Arra kérte az ifjúságot, tegyenek fel kérdéseket, hiszen csak így lehet
előbbre jutni. Sokan éltek is a lehetőséggel.
Ezután Dupka György beszélt
a vállalkozásról, piackutatásról. A MÉKK elnöke, az UMDSZ alelnöke
legfontosabb tényezőként a marketinget, vagyis a piackutatást említette,
ami mára szakmává vált. Az előadó külön kitért a nonprofit, illetve a
profitorientált marketing elemzésére. Kihangsúlyozta: a nonprofit
szektorba tartoznak a különböző bejegyzett civil szervezetek,
szövetségek, amelyek nem profitorientáltak. Ezekből vidékünkön mára több
mint 200 működik, pályázatokból tartják fenn magukat.
Dupka György elmondta, hogy
az említett szövetségek, szervezetek közösségeket érintő marketing
munkát végeznek, mint például a földprivatizációs program. Azt tovább
szeretnék folytatni, immár a háztáji földek privatizációjára lenne
igény.
A profitorientált szférába a
legkisebb vállalkozástól egészen a kft.-ig minden beletartozik: azok,
aamelyek bevételhez jutnak abból a tevékenységből, amit felvállaltak.
Kétfajta vállalkozó létezik: a kényszervállalkozó és a tudatos
vállalkozó. Vidékünkön, sajnos, kényszervállalkozóból van több. Az
általuk indított vállalkozások zöme rövid időn belül tönkremegy. Azt
tanácsolta a jelenlévőknek, hogy csak azok vállalkozzanak, akik
szívvel-lélekkel teszik majd azt, s minden idejüket ennek szentelik.
Emellett az is fontos, hogy csak tudás birtokában lehet jól,
jövedelmezően vállalkozni.
Dupka György arra biztatta a
fiatalokat, hogy ne féljenek a nonprofit szférától, hiszen minél több
civil szervezet működik egy településen, annál jobban összefogja,
összetartja a közösséget.
Kincs Gergely, a Négyhatár
Vállalkozók Szövetségének titkára a pályázati lehetőségekről,
magyarországi és más alapítványi forrásokról tartott tájékoztatót. Az
előadó kihangsúlyozta, hogy egy jó vállalkozásnál a legfőbb cél a
megfelelő projekt, ötlet megvalósítása.
Fuchs Andrea, a Kárpátaljai
Vállalkozásfejlesztési Központ irodavezetője szintén jó tanácsokkal
látta el az érdeklődőket, mint ahogy Tóth Tibor pénzügyi szakember is,
aki az adózásról, pontos könyvelésről beszélt.
Végül Dupka Nándor azon
reményének adott hangot, hogy nem volt hiábavaló a fórum, és legközelebb
még többen összegyűlnek, hogy tapasztalatot cserélhessenek.
H. Cs.
|
Tanácskoztak a
körzeti irodák vezetői
Az Ungvári
Központi Információs Irodában lezajlott a kárpátaljai körzeti irodák
vezetőinek szakmai fóruma, amelyet Dupka Edit szakmai csoportvezető
nyitott meg. Szakmai tájékoztatót Vadászi Tiborné, a Közigazgatási
és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Magyar
Igazolványok és E-Közszolgáltatások Főosztálya — Magyar Igazolványok
Osztályának vezetője tartott, majd válaszolt az irodavezetők
kérdéseire.
A tanácskozás
munkájában részt vett Pádár Gabriella, a magyar igazolványok
osztályának szakembere, az ungvári főkonzulátus képviseletében
Viczián Tamás vezető konzul, valamint Deme Terézia kültestületi
tanácsadó.
MeH/Krónika |
|
Nesze neked, együttműködés
Innen is, onnan is hallom a bölcs
intést: a két meghatározó kárpátaljai magyar érdekvédelmi
szervezetnek ki kell egyeznie, tárgyalásokat kell folytatnia, mert a
megosztottság Kijevben gyengít, Budapesten kétségeket ébreszt.
Bizony, bizony, ez már csak így van.
Nem hivatalos forrásokból tudom (a
kedves olvasó a sajtóból is értesülhetett róla), hogy az Ukrajnai
Magyar Demokrata Szövetség többszöri kezdeményezése eredményeként a
magát legnagyobbnak képzelő Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
urai végül tárgyalóasztal mellé ültek. Kiszivárgott hírek szólnak
arról, hogy a helyi magyarság sorskérdéseit elhanyagolhatónak
tekintették, ám sokkal fontosabbnak tartották saját bukszájuk
megtöltését. No, de oda se neki! Az is csak sorskérdés. (Nem is
akármilyen!)
Miért hozakodok elő mindezzel most,
amikor legalább a látszat szintjén (esetleg a fura tél miatt)
olvadozik az ellentét jege?
Csak azért, mert a Magyar Nemzet
újabb épületes interjút közölt Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével,
akit az álnév mögé szerénykedő szerző (bár igaz, hogy a székelyek is
erdélyiek) nemes mértéktartással egyszerűen, egy szuszra
politikusnak, politológusnak, főiskolai tanárnak (tudtommal ez a cím
ebben a szövegkörnyezetben csak a nagydoktori disszertációt
megvédőknek dukál) és nem utolsósorban (sic) a legnagyobb
kárpátaljai érdekvédelmi szervezet (sic, sic) elnökének
titulál. Ezzel sincs semmi baj. Meg kell adni a módját. Meg aztán
lehet, hogy egészen másképp gondolkodik a politikus, a tudós, a
tanár, az elnök…
Szóval, nincs itt semmi baj.
A probléma ott kezdődik, amikor a
kérdező kérdez, a válaszoló válaszol.
Nem az a baj, hogy a szerző felteszi
a kérdést, hisz e nélkül nehéz lenne interjút készíteni, hanem ahogy
megfogalmazza azt. Székely nemes egyszerűséggel kinevezi az UMDSZ-t
leányegyletnek (itt némi fogalomzavar is fennáll, de kicsire nem
adunk). Még ezt is le lehetne nyelni, mondjuk, az alábbi
szövegkörnyezetben: kedves politikus, tudós, pártvezér,
szövetségvezető, Ön mint a nasások zsebpolitikusa miként vélekedik…
No de nézzünk egy válaszszeletet,
melyben gyöngyszemként csillog a szerénység, a tolerancia: „… itt
nem csupán két szövetségről, hanem kétfajta világlátásról,
erkölcsről és mentalitásról is szó van.” A gyengébbek kedvéért
Kovács (pedig nem is cipész) még meg is fejeli: „… a másik
szervezetnek jelentősen meg kell változnia. Megbízhatóvá,
szavatartóvá és tisztességessé kell válnia.”
Tehát, kedves húszezernyi UMDSZ-tag
és szimpatizáns! Tessék változni!
Világlátás — előre a viktorok győztes
útján!
Erkölcs — tessék tízezreket kibulizni
emlékműre, aztán zsebre vágni!
Mentalitás — mindenkit a sárba, aki
nem ért egyet a legnagyobbal!
Megbízhatóság, szavatartóság,
tisztesség — lásd, mint fent.
S tisztelt UMDSZ-esek, ha mindezt
teljesítették, s leküzdték magukat e magasságokba, Kovács úr majd
felfedezi Önökben a partnert, s megengedi, hogy egyenértékű
tárgyalófélként leüljenek a kerekasztal sarkához.
Horváth Sándor |
|
|
Farsang, Valentin-nap, buli és ...
összefogás
A
Szürtei Középiskola igazgatója, Zsoffcsák Klára, valamint Dorgay
Nagy Angéla és Kriczky Beáta tanárnők a Valentin-nap kapcsán láttak
lehetőséget arra, hogy a község területén működő másfél tucat
magánvállalkozót, vállalati vezetőt, illetve az UMDSZ és KMKSZ helyi
szervezeteinek vezetőit arra ösztönözzék: fogjanak össze, rendezzenek
egy jó farsangi bulit az ifjúságnak.
Nos, nem fáradtak hiába. A rendezvény
kimagaslóan jól sikerült. A népszokások ismertetése, nótacsokor, versek,
viccek, poénok váltották egymást, majd betekintést kaptunk a különböző
történelmi korok udvarlási szokásaiba. A skótszoknyás fiúk komolytalan
énekkarát, valamint a lányok csapatát többször visszatapsolta a hálás
közönség.
Nagy várakozás előzte meg a Valentin-napi
postabontást, ugyanis a postaládába két héten keresztül gyűltek a
levelek.
A rendezvény csúcspontja az álarcosok
felvonulása volt, ahol találkozhattunk Poseidonnal, Rongybabával,
Mágussal, de volt gomba, utcai jelzőlámpa, valamint robot, óra, Spongya
Bob és még sok egyéb figura is az ötletes jelmezek között.
A mecénások jóvoltából minden szereplő
szép ajandékot kapott.
A
Palágykomoróci Általános Iskolában az alsósok szereplése töltötte
ki a rendezvény kulturális részét, de nagy sikert arattak a maszkok is.
Balogh Emilia Pillangó kisasszony, Szanyi Alexandra királylány, Tóth
Boglárka Carmen, Lizák Dani medve, Tóth Szilárd boszorkány jelmeze kapta
a legnagyobb elismerést.
Tiszaásványban az óvodások
lepték meg a közönséget csodálatos farsangi bállal. A szülők büszkék
voltak gyermekeikre, akik táncokban és versekben remekeltek, de örültek
a felkészítők — Ladányi Erika vezetőnő és Tokarszky Szabina nevelőnő —
is. Az álarcosok bemutatkozását minden jelenlévő vastapssal honorálta.
Volt is miért. A maszkok kiválasztása, majd pedig kivitelezése arra
utal, hogy a szülők nagyon komolyan vették a gyerekek felkészítését.
Kádas Krisztina napraforgó vagy Breza Vivien szőlőfürt, Feskó Réka és
Révész Félix középkori páncélos lovag vagy Ésik Nándor vadnyugati cowboy
jelmeze igazi remekműnek számított. Helyet kapott közöttük a mesebeli
Piroska, Katicabogár, Kisegér és Macska is Stec Krisztina, Varga
Stefánia, Bajusz István és Győri Erik “személyében”.
A zsűrinek, melynek elnöke Malomka Galina
polgármester volt, bizony nagyon nehezen sikerült kiválasztania a
legjobbakat a 26 csodálatos alkotás közül. Némileg könnyített a
helyzeten, hogy az óvoda állandó támogatói, Szinyavszky Mihály és Furda
Mihály magánvállalkozók, valamint az UMDSZ ungvári járási szervezete és
a Dorcas Segélyszervezet annyi csodálatos ajándékot biztosított a
rendezvényre, hogy minden szereplőnek jutott belőle.
Rendhagyó módon méltatták a Valentin-napot a Munkácsi
Humán-Pedagógiai Főiskola diákjai. A tanintézmény folyosóján a
diákok már jóval a nagy nap előtt egy lezárt dobozt helyeztek el,
amelybe mindenki beledobhatta papírra vetett jókívánságait. Február
14-én aztán felnyitották a ládikót, s a névre szóló üzeneteket
csoportonként kézbesítették. Tanároknak és diákoknak egyaránt jutott a
Valentin-napra szánt szép szavakból. P. T.
Orosziban őrzik a hagyományokat
Talán a Jóisten tekintett le az égből: 2007. február
17-én este megpezsdült az élet Orosziban. Elmaradt a beígért eső, állt a
bál, amely a régi és az új hagyományok összevonásának szellemében
zajlott. Kissé megkésve Valentin-napot méltattak, s annak rendje és
módja szerint telet búcsúztattak a településen élők.
Az
UMDSZ országos tanácsa és beregszászi járási szervezete támogatásával
létrejött bulin szép számmal megjelentek a fiatalok. A verbőci zenekar
fergeteges zenéjére ropták a táncot. Mindenki jól érezte magát. Az
elfogyott energiát éjféltájban farsangi fánk helyett jóféle oroszi
töltött káposztával pótolták.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével
Kádár Rozália, az UMDSZ beregszászi járási szervezetének elnöke,
valamint Nagy György koordinátor. Kádár Rozália az anyanyelv, a
kulturális értékek, a hagyományok őrzésének jelentőségére mutatott rá.
Elmondta, nagyon szép, hogy Orosziban nagy figyelmet szentelnek ezeknek
a kérdéseknek. Nagy György hozzátette: a településen mindig is sokat
tettek a hagyományőrzés érdekében. Örömét fejezte ki, hogy a falu még a
mai időkben is ilyen szépen összetart. Kiemelte az UMDSZ
alapszervezetének fontos szerepét ebben. Doma Istvánnak, az
alapszervezet elnökének munkája elismeréséül emléklapot nyújtott át.
Doma István
megköszönte az aktivistáknak az együttműködést. Aláhúzta, hogy a buli
nem jöhetett volna létre Birtók Éva, az UMDSZ ISZ-alapszervezet elnöke,
Pál Anna és Doma Erika közreműködése nélkül. Külön köszönetet mondott
Birtók Ferenc vállalkozónak a támogatásért.
Az UMDSZ a sportért
Farsangi torna Mezőgecsében
A
múlt hét vége a sport jegyében telt Mezőgecsében. A beregvidéki
településen az UMDSZ és az országos szövetség ifjúsági szervezete helyi
alapszervezeteinek kezdeményezésére sakk- és asztalitenisz-versenyre
került sor. A tornára több mint negyvenen neveztek be. Az érdekesség
kedvéért megemlítjük, hogy a legidősebb résztvevő a 75 éves id. Csatári
Zoltán, míg a legfiatalabb, a 7 éves Jakab Fruzsina volt (mindketten
emlékérmet kaptak).
Az
ünnepélyes megnyitóra pénteken, az esti órákban került sor, amelyen
Jakab Béla, az UMDSZ helyi alapszervezetének elnöke, iskolaigazgató,
Nagy György, az UMDSZ koordinátora és Mester András, a település
polgármestere köszöntötték a résztvevőket, a szép számban megjelent
szurkolókat. Ezt követően került sor a sorsolásra, amelyen — a Bajnokok
Ligájához hasonlóan — kiemelték a legjobbakat, nehogy azok már az elején
kiüssék egymást.
Színvonalas,
látványos, izgalmas összecsapásokra került sor mindkét sportágban.
Különösen érdekesek voltak a végső, négyes döntők. Sakkban végül Zujev
Sándor győzött (a felső képen), míg a második helyen hármas
holtversenyben id. Csatári Zoltán, ifj. Csatári Zoltán, illetve id.
Jakab Béla végzett. Asztaliteniszben Mikec Sándor szerezte a legtöbb
pontot (az alsó képen), míg a II. – IV. helyen Horváth László, ifj.
Jakab Béla és id. Jakab Béla osztozott.
A győzteseket vándorserleggel, valamint
oklevelekkel jutalmazták, míg a többi résztvevő emlékkitűzőt kapott.
Ahogy Jakab Béla a Krónikának elmondta, a
tornával hagyományt szeretnének teremteni, sőt, reményeik szerint az
idővel regionális versennyé nőhetné ki magát, amelyen környékbeli
települések sportolói is részt vehetnének. Az UMDSZ mezőgecsei
alapszervezetének elnöke köszönetét fejezte ki Gajdos Istvánnak, az
országos magyarságszervezet elnökének a farsangi sportrendezvény
lebonyolításához nyújtott támogatásért.
Bíró László
Fotó: Horváth László |
|
Batyubál
— 2007
Bátorság, becsületesség, bölcsesség
A Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor
Egyesülete szombaton tartotta meg farsangi batyubálját, amely mára szép
hagyománnyá vált. Az idős emberek már a délelőtti órákban gyülekeztek a
járási szociális alapítvány helyiségében, hogy megterítsék az
asztalokat, felkészüljenek a meghívott vendégek fogadására. Együtt
ünnepelt a nyugdíjasokkal Gajdos István, Beregszász polgármestere, az
Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kádár Rozália, az UMDSZ
járási szervezetének elnöke, Pirigyi Béla, a városi szervezet elnöke,
Nagy György koordinációs igazgató, Gerevich János, az Advance
Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ igazgatója.
Az idei bálhoz egy örömteli esemény is
kapcsolódott: Imre Margit, a nyugdíjasklub elnöke születésének 55.
évfordulóját ünnepelte aznap, s immár hivatalos, teljes jogú tagja lett
a nyugdíjasklubnak.
—
Én is nyugdíjas lettem. Mit mondjak: örülök neki. Farsangi mulatságunkra
általában más nyugdíjasklubokat is meg szoktunk hívni, de idén úgy
döntöttünk, mivel itt tartom 55. születésnapomat, családi körben
ünnepelünk — mondta Margitka.
A nyugdíjasok frappáns, ugyanakkor
szívhez szóló szavakat intéztek elnökükhöz, aki már évek óta „gondjukat
viseli”. Gondtalan, szép nyugdíjas éveket kívántak számára.
Gajdos István az UMDSZ nevében
köszöntötte fel Imre Margitot. Elmondta: nagy örömmel tölti el, ha ilyen
vagy hasonló rendezvényeken vehet részt, hiszen ez azt bizonyítja, az
idős emberek tele vannak életkedvvel, életerővel.
— Azért is jó, hogy vannak
nyugdíjasklubok, amelyek tagjai ilyen vidám ünnepeket szerveznek, hogy
az idős kor ne a magányról szóljon. Nekünk pedig, fiatalabb nemzedéknek
az a kötelességünk, hogy támogassuk az önök rendezvényeit. Bátorság,
becsületesség, bölcsesség — ez a három tulajdonság az, ami legjobban
jellemezni Önöket — mondta Beregszász polgármestere.
Pirigyi Béla szintén üdvözölte az idős
embereket, mint mondta, ha ide jön, örökifjú, gazdag lelkű barátai közé
érkezik.
A farsangi mulatságon részt vett a humor
nagy mestere, Pitkin is, hogy az amúgy is jó hangulatot még magasabb
szintre emelje.
H. Cs.
A kárpátaljai falvak még nem vesztették
el funkciójukat
El kell indulni a szakosodás felé
Visk, Csatfalva, Técső, Jánosi és Dobrony
után a napokban Mezőváriban vizsgáztak a Gazdasági és Közlekedési
Minisztérium támogatásával létrejött falusi vendéglátó szakképzés
végzősei: ötven háziasszony tette le sikeresen a vizsgát mind szóban,
mind gyakorlatban. Eddig már több mint 200-an kaptak oklevélet. A
tanfolyamzáró ünnepség keretében az Új Kézfogás Közalapítvány
támogatásával, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ és a
Mezővári Polgármesteri Hivatal szervezésében megrendezésre került a III.
Kárpátaljai Magyar Népművészeti és Kézműves Kiállítás, valamint a falusi
vendéglátó turizmus és a népi, kézműves hagyományok szakmai fóruma is.
A
vizsgáztatók dr. Hanusz Árpád, a FATOSZ alelnöke, nyíregyházi
tanszékvezető tanár irányításával értékelték a háziasszonyok által
készített remek ételeket, akik hamarosan megkapják a Budapesti Gazdasági
Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kara
Nyíregyházi Kihelyezett Konzultációs Központjának minősítését.
A szakmai fórumra a polgármesteri
hivatalban került sor, ahol Salamon Elemér, Mezővári polgármestere
üdvözölte az egybegyűlteket, örömmel konstatálta, hogy mindenki
sikeresen leadta a vizsgát. Dupka György, a MÉKK elnöke bemutatta a
megjelent vendégeket, így Szabó Lászlót, a Miniszterelnöki Hivatal
szakmai főtanácsadóját, dr. Nagy Petronellát, a beregszászi
ügyfélszolgálati iroda konzulját, Kincs Gábort, Beregszász
alpolgármesterét, Tarpai Józsefet, a Kárpátaljai Területfejlesztési
Iroda igazgatóját.
Vári Fábián László József Attila-díjas
költő Vári történelmét ismertette napjainkig, majd Szabó László
köszöntötte az egybegyűlteket. A főtanácsadó elmondta, hogy tudomása
szerint az utóbbi időben legalább 50%-kal nőtt a Kárpátaljára utazó
turisták száma. Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy egyre többen csak
és kizárólag turisták fogadásával foglalkoznak. Színvonalasan teszik
ezt, ami lényeges. Ez akár kitörési pontnak is nevezhető.
Szabó László az alkalommal élve szólt a
régiófejlesztésről, támogatáspolitikáról is. Mint mondta, ki kell
használni a lehetőségeket, hiszen eu-s források nyílnak meg a
közeljövőben. A prioritások között ott szerepel a turizmus is.
— Mint az már annyiszor elhangzott
mostanában, Kárpátalja és Vajdaság megkülönböztetett figyelemben
részesül, mondhatnánk, pozitív diszkriminációban. Figyeljék tehát a
pályázatokat és éljenek a lehetőségekkel — mondta a főtanácsadó.
Nagy Petronella átadta Sziklavári Vilmos
főkonzul üdvözletét, gratulációját. A konzul örömmel konstatálta, hogy
Európa egy országában sem tapasztalta azt a vendégszeretetet, amit
Kárpátalján.
— Olyan gazdasági ágazatot szeretnénk itt
meghonosítani, fejleszteni, ami kitörési pont lehet. Éppen ezért
folyamatosan képezni kell az itt élőket, hiszen az a fontos, a vendég
előtt hogyan vizsgáznak. Az igazi turista szívesen látogatja
Kárpátalját, hiszen az itteni falvak még nem vesztették el funkciójukat.
A fórumot követően a jelenlévők
megcsodálhatták az egyes magyarlakta településekre jellemző népi
mesterségekhez és népművészeti hagyományokhoz kapcsolódó tárgyakat és
gyönyörködhettek a kiállított festményekben is.
-csillag-
Pályázatíró-képzés a Nyírségben
Manapság, amikor nap mint nap a különböző
televízió-csatornák, rádióállomások és egyéb sajtóorgánumok rengetegében
kalandozunk, észrevehetjük, hogy olyan fogalmak csíráit próbálják
agyunkban elvetni, mint az Európa Terv, pályázat, projektmenedzser,
monitoring, előrehaladási jelentés stb. Természetesen néha elgondolkozik
az ember, hogy kik, mik, milyen munka, milyen „erők” állhatnak ezek a —
mai szóval élve — „trendi” kifejezések mögött. Hát néhányan most választ
kaphattunk!
A Magyar Külügyminisztérium
támogatásával, az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság és a Kárpátaljai
Magyar Szervezetek Fóruma együttműködésével a Közösen együtt a civil
társadalom előmozdításáért című programcsomag keretein belül egy 6 napos
pályázatíró képzésen vehettünk részt. A képzés 2007. január 24—26 és
február 7-9 közötti időszakokban került lebonyolításra Nyíregyházán.
Kárpátaljáról húsz érdeklődő ismerhette meg a pályázatírás alapjait. A
képzésen érezhető volt, hogy egy jól átgondolt oktatási koncepció része,
mivel a gyakorlatok során a Kárpátaljára is vonatkozó TACIS (európai
uniós) pályázati anyagokat használták fel. Az oktatás rendkívül
gyakorlatorientált voltát már az érintett témák felsorolása is jól
tükrözi: projekt ciklus menedzsment; logikai keretmátrix; a projekt
kiterjeszthetősége, fenntarthatósága; humánerőforrás-tervezés; a
költségvetés és az ütemterv összefüggései; költségfajták;
költségtípusok; a projektek pénzügyi forrásai; szakmai és pénzügyi
megvalósítás; külső és belső monitoring.
A képzés végére átfogó képet kaptunk a
pályázatírás, a projektmenedzsment és egyéb ehhez kapcsolódó tevékenység
világáról. Tudjuk, hogy egy képzés nem elég egy profi pályázat
megírásához, de ahhoz elengedhetetlen, hogy eligazodjunk a különböző
útvesztők között, és egy pályázati lehetőség eljövetelével abba bele is
vágjunk.
Kincs Gergely
A magyar igazolványokról volt szó
Dr. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki
Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgató asszonya 2007.
február 13-án fogadta a határon túli magyar régiók információs irodáinak
képviselőit.
A megbeszélésen részt vett Pogány
Erzsébet és Mézes Rudolf a felvidéki, Kelemen Hunor az erdélyi, Dupka
György a kárpátaljai, Dudás Károly a vajdasági, Jakab Sándor a
horvátországi, valamint Kocon József a muravidéki információs
irodahálózat képviseletében, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal részéről
dr. Törzsök Erika főigazgató asszony mellett Rajnai Gábor, a stratégiai
és fejlesztési osztály vezetője és dr. Halmai László, a
támogatáspolitikai osztály vezetője.
Dr. Törzsök Erika tájékoztatta a
résztvevőket A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi
LXII. törvény, közismertebb nevén a kedvezménytörvény tervezett
módosításáról. A főigazgató asszony elmondta, hogy a tervezett módosítás
a kedvezménytörvény által a szomszédos államokban élő magyaroknak
jelenleg is biztosított kedvezmények tartalmát nem érinti, csupán
technikai jellegű. A módosítás célja a magyar igazolványok (MIG) és a
magyar hozzátartozói igazolványok érvényességének meghosszabbítása
határozatlan ideig (vagyis a jogosult élete végéig, illetve a
jogosultság fennállásáig) az igazolványok cseréje nélkül történjen.
Célozza még, hogy a kedvezmények igénybevételének bejegyzésére szolgáló
mellékletek betelte után az igazolványok cseréje nélkül is igénybe
vehetőek legyenek az utazási, pedagógus- és diákkedvezmények.
A résztvevők tájékoztatást kaptak arról
is, hogy a törvénymódosítás életbe lépéséig a jelenleg hatályos törvény
rendelkezései az irányadóak.
A főigazgató asszony ismertette a
megújuló nemzetpolitika jegyében az együttműködés új lehetőségeit, és
tájékoztatta az irodákat a 2007. évi feladataikról. Kérte, hogy az
irodák készítsenek tervet a jövőben ellátandó feladatokról, és a
megvalósíthatósági tervvel együtt nyújtsák be azt a főosztálynak.
Dupka György, az UMDSZ által működtetett
Ungvári Központi Információs Iroda igazgatója helyzetjelentésében
beszámolt arról, hogy Kárpátalján eddig 132 308 kérelmet dolgoztak fel.
Elmondta: 2007-ben több mint 90 ezer igazolvány érvényességi ideje jár
le. Ezért is jó hír, hogy az Országgyűlés hamarosan jóváhagyja a
MIG-betétlapok csomagtervét, ezáltal az igazolványok tulajdonosai már a
tavaszi hónapokban — az új kormányrendelet életbeléptetése után —
jelentkezhetnek a körzeti irodáknál, hogy igényeljék a magyar
igazolványokhoz a kedvezményeket biztosító betétlapokat.
Tudósítónk |
|
Folytatódnak
az Alapszervezeti fórumok
Az UMDSZ
ISZ az Ungvári járás számos településén, így Nagygejőcön, Ráton,
Korláthelmecen, Tarnócon is megtartotta alapszervezeti fórumát.
Törvényszerűnek tűnik, hogy ezután a többi járásokban is megkezdődjenek az
alakuló gyűlések. Az UMDSZ ISZ legutóbb a munkácsi járási Csongorra, a
beregszászi járási Beregdédába és az ungvári járási Kisdobronyba
látogatott el.
Csongoron az alapszervezeti gyűlést megtisztelte jelenlétével id. Baksa
Tibor, az UMDSZ helyi alapszervezetének elnöke, továbbá Dupka Nándor, az
UMDSZ ISZ elnöke és ifj. Baksa Tibor, az UMDSZ ISZ megyei elnökségének
tagja. Az UMDSZ ISZ eddig megvalósított programjait ifj. Baksa Tibor
ismertette a jelenlévőkkel. Mint mondta, az UMDSZ ISZ munkája
megszakíthatatlan, cselekedeteinek összessége az ukrajnai és egyben a
kárpátaljai magyar fiatalok céljait és érdekeit szolgálják. Az ifjúsági
szervezet alapszabályzatát, programját Dupka Nándor imertette az
egybegyűlt fiatalsággal.
Az
UMDSZ ISZ elnöke a szervezetről szóló tájékoztatók után napirendre tűzte
az alapszervezet létrehozásának kérdését. Mint hangsúlyozta, a fiatalokban
tudatosítani kell, hogy mit akarnak, és milyen formában, milyen keretek
között akarnak tenni a helyi közösség fejlődésének érdekében. Az alapító
tagok jegyzőkönyvvezetőnek Orosz Irént, alapszervezeti elnöknek Sándor
Mónikát, alelnöknek Baksa Györgyit, az etikai és ellenőrző bizottság
tagjaivá Molnár Gábort, Bíró Bélát és Baksa Viktóriát választották. Papp
Viktória lett az UMDSZ ISZ ifjúsági rovatának csongori munkatársa.
Beregdédában február 10-én került sor az alapszervezeti fórumra. Az UMDSZ
ISZ vezetőségét Kázmér Dávid ügyvezető alelnök és Juhász Sándor, az UMDSZ
ISZ ifjúsági és rendezvényszervezői szakbizottságának vezetője képviselte.
Juhász Sándor az eddig megvalósított programokról, illetve a szervezet
céljairól szólt. Kázmér Dávid ismertette a szervezet alapszabályzatát és
struktúráját. A jelenlévő alapító tagok jegyzőkönyvvezetőnek Szabó
Andrást, elnöknek Danku Gábort, alelnöknek Juhász Esztert, az etikai és
ellenőrző bizottság tagjaivá Juhász Sándort, Szeles Norbertet és Gajdos
Gergőt választották.
Február
14-én az ungvári járási Kisdobronyban került sor az ifjúsági szervezet
alapszervezeti gyűlésére. A fórumon részt vett Ember Balázs, az UMDSZ
kisdobronyi alapszervezetének elnöke, Dupka Nándor, az ifjúsági szervezet
elnöke, Jani Csilla és Rezes József, az UMDSZ ISZ megyei elnökségének
tagjai. A szervezet eddigi tevékenységéről Jani Csilla tájékoztatta az
egybegyűlteket. A szervezet alapszabályzatát és struktúráját Dupka Nándor
ismertette. A tájékoztató jellegű előadások után a jelenlévő alapító tagok
Jani Csillának szavaztak bizalmat, hogy vezesse az alapszervezeti fórum
jegyzőkönyvét. Elnöknek Molnár Attilát, alelnöknek Bajusz Richárdot, az
etikai és ellenőrző bizottság tagjaivá Váradi Alexandrát, Malomka
Viktóriát és Bálint Dórát választották.
Lőrincz Szilvia
Citromsárga és rombuszmintás az idei harisnyadivat
A harisnya nem csupán kiegészítő, lábmelegítő, nadrág alá való, hanem
annál sokkal több: önálló ruhadarab, mely remekül feldobhatja vagy éppen
tönkreteheti a megjelenésünket. Az idén különösen hangsúlyos szerepet
kapnak a harisnyák, ezért idejében nézzük át a ruhatárunkat, és szerezzük
be a fazonban, színben, mintában leginkább hozzánk illőket.
De vajon
vásárláskor milyen szempontok alapján döntsük el, hogy melyiket válasszuk?
Munkahelyre
A metálszürke irodapalotába, a hipermodern számítógép és az öltönyös
férfiak mellé csakis a testszínű, sima, minőséges harisnya való. A jó
márkájú sokáig tart, nem szalad fel az első alkalommal, és azon sem kell
aggódnunk, hogy a combunkon szálasodni kezd. Mindig a saját
testméretünknek pontosan megfelelő harisnyát válasszuk, csak így tudjuk a
„második bőr” illúzióját kelteni. A túl kicsi hamarabb kilyukad, a túl
nagy pedig bokában ráncolódik. A harisnya színárnyalatát ne csak a
ruhánkkal, hanem a cipőnkkel is egyeztessük. A sötétebb tónus előnyösebben
formálja a lábat, mint a világos.
És végül még egy jó tanács: mindig legyen a táskánkban egy pótharisnya —
az igazán profik az irodai asztalfiókba is rejtenek néhány csomaggal —,
hogy ha mégis megtörténik a baleset, ne kelljen szakadt harisnyában
szégyenkeznünk egész nap.
Szabadidőre
Nincsenek
megkötések, nincsenek szabályok. Az idei harisnyadivat igazán sokrétű,
rengeteg szín, forma, minta közül választhatunk. Ezen a télen akár
merészebbek is lehetünk az átlagosnál, az esős, ködös, szürke napokra
érdemes egy-két színes, mintás fazont beszereznünk. Garantáltan a
hangulatunk is jobb lesz. Mielőtt azonban beszabadulnánk a legtinisebb
harisnyaboltba, végezzünk egy kis önfelmérést. Sortban, egy szál trikóban
álljunk a tükör elé, vegyük szemügyre — szemtől szembe, ne pedig pózolva —
a lábunkat, és válaszoljunk a következő két kérdésre: rövid vagy hosszú?
Vékony vagy vastag?
Ha rövid, akkor kerüljük a túlzottan vastag szövésűeket, mert még jobban
összenyomják alkatunkat. Jó tudni, ha a láb és lábbeli optikailag nem
válik el egymástól, az hosszabb, karcsúbb termetet mutat. Tehát dönthetünk
a minták mellett, de legalább bokától törekedjünk a feltűnésmentes
harisnya és cipő viselésére.
Ha hosszú a lábunk, különösen, ha vékony is, akármit megengedhetünk
magunknak. Jöhet a citromsárga pillangómintákkal (csak ne ebben induljunk
állásinterjúra) vagy a kockás, csíkos, micimackós. Ha ilyen feltűnő darab
mellett döntünk, ügyeljünk a többi ruhadarabra! Egyszerre elég egy harsány
elem az öltözékben, így tudjuk leginkább kiemelni a harisnyánk
extrémitását, egyediségét.
Ha vékony, jöhet a keresztbe csíkos, a halásznadrágok alól kibújó
rombuszmintás, a világos tónusú, a szupervastag.
Ha pedig azzal kell szembenéznünk, hogy vastag a lábunk, maradjunk a
hagyományos színeknél: testszínűnél, barnánál, feketénél. Irányítsuk a
figyelmet inkább az arcra, a dekoltázsra, és fedje jótékony homály azt,
amit inkább takargatni szeretnénk.
Alkalomra
Alapszabály, hogy a harisnya éppoly sokat árul el a nőről, mint a táskája
vagy az ékszere. Ha estélyre, fogadásra készülődünk, ne csak arra szánjunk
időt, hogy a sminkünk, frizuránk rendben legyen, hanem hogy a fiókban több
pár alkalmi harisnya is lapuljon. Vásárláskor a leheletvékony, 10-15 denes
harisnyát válasszuk, tegyünk a kosarunkba több színt, többféle árnyalatot,
hogy az utolsó pillanatban is legyen módunk majd változtatni. Az alkalmi
harisnyák terén nem sok újat hoz az idei tavasz, maradnak a klasszikus
fazonok: a fényes, testszínű, fekete modellek, fémes csillogások, arany-
vagy ezüstszálas harisnyák. Ne feledjük, hogy lakkcipőhöz ne vegyünk fel
hasonlóan fényes — például lurex — harisnyát.
A combfixek különlegesek és kihívóak. A férfiak esküdni mernének rá, hogy
nincs is izgalmasabb látvány, mint a merészen felsliccelt ruha alól
kivillanó csipkedíszítés a combon. (Már akinek tökéletes a combja.) A
klasszikus harisnya harisnyatartóval rögzíthető, azonban ügyeljünk arra,
hogy a szűk szoknyán vagy ruhán ne üssenek át a harisnyatartó vonalai.
Balogh Éva |
|
Kedves olvasók!
Örömmel jelenthetjük, hogy mától
kibővített terjedelemben jelennek meg a mezőgazdászoknak,
gazdálkodóknak, kertbarátoknak szánt írásaink. Képzett szakemberek, így
a Terra Dei Alapítvány szakembereinek bevonásával még több, még
érdekesebb hasznos írást közlünk majd.
Egyben kérjük önöket, hogy amennyiben
vannak kérdéseik, írják meg azokat nekünk, hogy eljuttathassuk a
szakembereknek, akik válaszolnak rájuk. Örülnénk, ha a gazdálkodók
másokkal is megosztanák tapasztalataikat, hasznos tippekkel, tanácsokkal
szolgálva nekik.
Igénytelen, ám hasznos jószág
Manapság egyre többen tartanak kecskét
vidékünkön. Az igénytelen állatok mellett sok érv szól. Ezek közül
megemlíthetjük például azt, hogy nem válogatós, szinte minden zöldet,
szénát megeszik. Húsa megfelelően elkészítve finom, teje pedig
gyógyhatású.
A kisbégányi Máté család is évek óta tart
kecskéket. Jelenleg 4 anyaállatuk van, de az ellést követően számuk
8—9-re nő majd.
A képen: Máté Aranka és Attila egyik
kedvencükkel, Bettivel.
Téli munkák a gyümölcsösben
Az idei
enyhe időjárás következtében megkezdhetjük az alma- és körtefélék
ritkító metszését. A cseresznye, a meggy, a kajszi, a szilva ritkító
metszését helyesebb ősszel elvégezni.
Az őszibarack metszését viszont célszerű
későbbre (márciusra) halasztani, amikor a fagyok már elmúlnak. Ilyenkor,
télen ugyanis még nem lehet az esetleges fagykárt (az érzékeny
őszibaracknál ez gyakran előfordulhat) megállapítani. Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy további fagykárt okozó lehülés is bekövetkezhet.
Emiatt pedig előfordulhat, hogy csak kevés ép rügy marad a fákon. Ilyen
volt az elmúlt két esztendő is.
Az őszibarack és a kajszi metszését
legújabban bizonyos veszélyes kórokozók — mint a nektriás ágelhalást és
az ágak rákbetegségét okozó gombák — fertőzésének elkerülése céljából a
rügypattanás utáni időszakban (pirosbimbós állapotban) végzik. Ekkor is
nagyon fontos a gondos sebkezelés, például Fagéllel.
Az idei enyhe tél a kertbe csábítja a
gazdát. Használjuk ki ezeket a napokat az eddig elmaradt mechanikai
növényvédelmi munkák elvégzésére. A mechanikai munkák során a fákról és
a fák alól szedjük össze és semmisítsük meg a moníliás gyümölcsöket,
valamint a meggy, a kajszi és a birs esetében a fákon maradt száraz
virágmaradványokat, fertőzött leveleket, amelyekben a monília kórokozója
szintén áttelel.
A metszés alkalmával a fertőzött fás
részeket is távolítsuk el: az elszáradt vesszőket tőből, a beteg, rákos
ágrészeket pedig 10-15 centiméternyi egészséges résszel együtt vágjuk
le. A sebek lezárása Fagéllel, Fadoktorral, Vulneronnal, Biocerával,
Fixpollal szintén fontos teendő, mert ezzel megakadályozzuk a fás részek
újbóli fertőződését.
A gyümölcsfák nyugalmi időszakában, még a
tél végi lemosó permetezés előtt, szakítsunk időt a fák törzsének
tisztogatására is. A törzs és a vastagabb ágak tisztogatását
kéregkaparóval kezdjük, majd drótkefével folytassuk. Fontos a kaparék
összegyűjtése is, amihez műanyag fóliát vagy csomagolópapírt
használjunk. Ezzel a módszerrel már most eredményesen védekezhetünk a
piros és barna gyümölcsfa takácsatka kéregrepedésekben telelő téli
tojásai, a kaliforniai pajzstetű, szilvafapajzstetű, lombosfa-kéregmoly
bábjai, az alma- és barackmoly hernyói, valamint a szilvamoly és keleti
gyümölcsmoly gubói ellen. A törzs megtisztításával, a sebek kezelésével
a kéregmoly továbbterjedését is csökkenthetjük.
A téli munkák során a fák körül előtörő
sarjak eltávolításáról se feledkezzünk meg. A vértetűvel fertőzött
almafák esetében azonban tömegével megtalálhatók a kártevő telelő
gyökérlakó alakjai. Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el
a gyűrűs pille egyéves vesszőkön spirálisan elhelyezett, több száz
tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit. Nehezen vehetők észre, mert
kéregszínűek. Ne kíméljük a galagonyalepke 2-6, külön-külön összeszőtt
levélből álló hernyófészkeit, valamint az aranyfarkú lepke 8-10 levél
összeszövéséből álló ököl nagyságú hernyófészkeit sem.
A mechanikai védekezési munkáknak igen
nagy szerepe van a növények egészségi állapotának javításában és a
minőségi gyümölcstermesztésben.
Parászka György
A dísznövények kora tavaszi ébredése
Dísznövényes
kertünkben a tavaszi időszak közeledtével szinte valamennyi fás
kultúránál a legfontosabb kérdés a metszési időszak kezdetének eldöntése
Sokan
teszik fel a kérdést például, mikor is metsszük meg a rózsákat. Ezen is
sokan vitáznak. Általában azt mondják, hogy a mi viszonyaink között a
tavaszi metszés ideje február végétől április közepéig tart.
Természetesen, ha a tél vége enyhe, és azt akarjuk, hogy rózsáink korán
virágozzanak, akkor már március elején metsszünk. Így a májusi fagyokig
a fiatal hajtások annyira megerősödnek, hogy jelentős kárt nem
szenvednek. Ha azonban a tél vége és a tavasz kezdete zord, a metszést
hagyjuk későbbre, mert a bokor kialakításához és a korai virágoztatáshoz
számításba jövő első hajtások elfagyhatnak. A megfázott hajtások
rendszerint meddők maradnak, és előbb-utóbb át kell őket metszenünk. A
késői metszés rendszerint késői virágzással jár, de kisebb a kockázat.
A metszés tulajdonképpeni célja a
tápanyagforgalom irányítása. A növényi tápanyagok ugyanis a vesszőkben
mindig a csúcs felé törekszenek, ez megmutatkozik abban, hogy a végálló
rügyek hajtanak ki leggyorsabban.
A metszéssel az a célunk, hogy a
számunkra legjobban megfelelő rügyek hajtsanak ki, vagyis azok,
amelyekből a legszebb virágot várjuk. Ezek általában az egyéves vesszők
közepe táján találhatók. Ezt tapasztalhatjuk a metszés nélkül hagyott
futórózsán, ahol a virágot hozó egyéves vessző közepe táján fejlődő
hajtások hozzák a legszebb virágokat, az alsó és felső hajtások között
viszont gyakori a kisebb virágú, és a meddő hajtás is.
Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a növény
egyensúlyi helyzetét ne nagyon bontsuk meg. A föld feletti részek és a
gyökérzet között ugyanis egyensúlyi helyzet áll fenn, és ha nagyon
mélyen metszünk, vagyis sokat vágunk le a föld feletti részekből, az
egyensúly úgy áll helyre, hogy a gyökérzetben bizonyos pusztulás
következik be, s ez sokszor veszélyes lehet a növényekre. A föld feletti
részek megindulásával, kihajtásával párhuzamosan indul meg újra a
gyökérfejlődés.
A metszéssel kapcsolatban tudnunk kell
azt is, hogy a rózsa fás növény, és a fás részekben jelentős tartalék
tápanyag halmozódik fel. Ezt a növény a tavaszi kihajtás alkalmával
használja fel. Ha sok fás részt vágunk le a növényről, akkor a tartalék
tápanyagokat is levágjuk, tehát ezzel is gyöngítjük a növény kihajtási
esélyét. Ugyanakkor az alsó rügyek mindig fejletlenebbek, ezeknek előbb
ki kell fejlődniük, s ez a hajtást egy héttel, sőt hosszabb idővel is
késleltetheti.
A szakemberek véleménye a rózsa
metszéséről eltérő. Vannak, akik pl. a vágó rózsatermesztésben a rövid
metszést ajánlják, mások pedig a hoszszút. Teljesen általánosítani
azonban nem lehet. A helyes metszési mód megválasztása mindig a
fajtától, a talaj tápanyagviszonyaitól, az éghajlati és mikroklimatikus
viszonyoktól, továbbá attól függ, hogy milyen céllal ültettük
rózsáinkat: díszítésre vagy vágásra, esetleg mindkettőre. Ha azt
akarjuk, hogy díszítésre ültetett rózsáink hosszú életűek legyenek, dús
virágzással ékesítsék kertünket, hosszabbra metsszünk. Viszont a vágási
vagy kiállítási célra ültetett rózsákat rövidebbre metsszük, hogy minél
hosszabb hajtásokat kapjunk, és a virágok minél nagyobbak legyenek.
A rövid metszésből származó hátrány még a
gyakori vízhajtás, amely rendszerint meddő vagy torz virágot hoz. A
vízhajtások laza szövetűek, betegségekre és kártevőkre fogékonyak. A
lisztharmat és a levéltetvek legelőször ezeken a hajtásokon telepszenek
meg.
A hosszú metszésnek a rövid metszéssel
szembeni előnye, hogy ha a korai fagyok következtében a kihajtott fiatal
hajtások elfagynak, lehetőségünk van arra, hogy az elfagyott hajtások
alatt levő rügyekre átmetsszük növényeinket, és ezzel megmentsük az első
virágzást. Így a növények nem sínylik meg a visszafagyást, legfeljebb
egy-két héttel később virágoznak.
A rózsa kora tavaszi ápolási munkáin
kívül egyéb teendőink is akadnak a dísznövényes kertünkben. Ha például
szeretnénk, hogy a sövény tavasszal megfelelően kihajtson, akkor a
metszést február végéig fejezzük be. Kizárólag fagymentes napokon
metsszünk. Ha erős fagynál metszünk, akkor több kárt okozunk, mint
hasznot. Ilyenkor a hajtások ridegek és törékenyek, és a rajtuk ejtett
sebek sem képesek begyógyulni. Ez elsősorban a fagyal-, a gyertyán- és a
galagonyasövényekre igaz. Az aranyfa- és japánbirs sövényeket inkább
virágzás után metsszük meg, hacsak nem formai hibát akarunk kijavítani.
Ha a lombhullató sövények felkopaszodtak, akkor csak radikális
visszametszéssel érhetünk el eredményt. Ifjításkor egészen addig
metsszük vissza a bokrokat, hogy a sövény újra felépíthető legyen. A
visszavágás mértéke a sövény magasságától és a sövényt alkotó fajtól
függ.
A díszcserjék radikális ritkítására is
szükség van főként akkor, ha több éves már a telepítés, vagy ha a
kertépítés során sűrűn lettek telepítve a növények és dzsungel alakult
ki a növényágyásokban. Ezeket a ritkításokat és visszametszéseket
február folyamán fejezzük be. Mivel a díszcserjéken is kártevők és
betegségek kórokozói telelhetnek át, a levágott ágakat gondosan gyűjtsük
össze és égessük el.
Az olyan virágos cserjéket, amelyek a
virágokat az egyéves vesszőn fejlődő rövid hajtásokon hozzák, csak
enyhén metsszük vissza. Ide tartozik csaknem valamennyi gyöngyvesszőfaj,
gyöngyvirágcserje, rózsalonc, kányabangita. Ha ezeknél a fajoknál az
egyéves hajtásokat kissé visszavágjuk, valóban kevesebb, de erősebb
virágos hajtást hoznak.
Kertészgazda
|
A szorgos állatok ugocsai barátja
Harminc éve méhészkedik
Az
idei esztendő januárjában nagy fába vágták a fejszéjüket Ugocsa
méztermelői. Ezek a szelíd, maguknak való gazdálkodók gondoltak egy
nagyot és létrehozták a Nagyszőlősi Járási Méhészeti Szövetséget,
hiszen rájöttek, hogy csak közös érdekképviselettel tudnak
boldogulni. Az Ivan Tupica és Mező Béla nagyszőlősi méhészek
kezdeményezésére létrejött szervezet komoly célokat tűzött ki.
Elhatározták, hogy újra kivívják az ugocsai méh és méz régi
hírnevét. Ám vajon mit vár az átlagos méhész ettől a
kezdeményezéstől — tettük fel a kérdést Juhász István fertősalmási
gazdálkodónak.
— Elsősorban lehetőséget arra, hogy a
három esztendeje eladatlanul álló első osztályú akácmézemre végre
korrekt vevőt találok — adott választ a 160 méhcsaládról gondoskodó
professzionális méztermelő —, hiszen hiába a termelés, ha nincs
piac. További reményem, hogy a Szovjetunió idejében oly nagy becsben
álló kárpátaljai méhállomány iránt ismét érdeklődnek majd a
szibériai és közép-ázsiai méhészek, hiszen valamikor tavaszonként
több ezer családot vásároltak fel vidékünkön ezek a kollégák, ám
néhány éve ez az üzletág is meghalt. Sírni támad kedvem, ha arra
gondolok, hogy tavaly már nem tudtam befogni a kirajzó méhcsaládokat
— egyszerűen nem volt elég kaptáram —, ám hiába volt elképesztően jó
a szaporulat, ha nem találok módot a fölösleges családok
értékesítésére.
— Minek volt köszönhető a tavalyi
esztendő minden elképzelést felülmúló méhszaporulata?
—
Több mint harminc esztendeje dolgozom hivatásos méhészként. Annak
idején ezt a szakmát tanultam ki Munkácson, ám mégsem találok
magyarázatot a jelenségre. Tavaly alig egy hétig tartott az
akácvirágzás, kevés volt a nektár, ám a méhek mégis
„megbolondultak”. Hiába bővítettem keretekkel a fészkeket, mégis
egymás után mentek világgá a rajaim. Ez még nem is lett volna nagy
baj, ha idén végre el tudnám adni a felesleget, de egyesület ide,
egyesület oda, mégsem látok reményt arra, hogy áprilisban bekopogtat
egy oroszországi szaktárs és megvásárol 80 vagy 100 családot. Tudja,
160 méhcsaládot teleltem be, és ha belegondolok, hogy idén is
megindulnak majd a rajok — amelyek pedig jelentősen rontják a
méztermelést —, nem is tudom, hogy mit csináljak. Ekkora állományt
már így is éppen csak el tudok látni.
— Sok méhész panaszkodik az idei lágy
télre…
— Én nem tenném, hiszen igaz, hogy
most a telelő fürtök széthúzódtak a kaptárban, de pont ennek
köszönhetően már most megindult a fiasítás. Épp a napokban
készítettem el a pótlólagos etetéshez szükséges cukorlepényeket, és
amikor ezt a kis extra „doppingot” beraktam a kaptárakba, azt
tapasztaltam, hogy szinte minden családomban kikelt az idei szezon
első méhgenerációja. Ez persze komoly veszélyt is rejt, hiszen ha
most beköszönt egy kemény fagy, a telelőfürtök ismét összehúzódnak,
és a takaratlanul hagyott fiasítás megfázik. Nem fejlődik méhhé,
hanem a halott imágók rohadni kezdenek a lépek sejtjeiben és
különböző megbetegedések forrásává válhatnak. Remélem, hogy ez nem
következik be, hanem „bikaerős”, nagy létszámú családokkal várhatjuk
az akácvirágzást.
— Nem veszélyes most, februárban
megbontani az ősszel betelelt kaptárokat?
— Ha azt akarom, hogy a betelelt
méhek fel tudják nevelni az anya által még január végén lerakott
petéket, akkor bizony nem árt cukorlepénnyel segíteni a munkájukat.
Ennek a méhtápláléknak az elkészítése különben nagyon egyszerű,
hiszen csak porcukor és víz kell hozzá. A keverékből készült
lepényeket pedig elnyújtjuk és a keretekre helyezzük.
— Mit tart a legfontosabb méhészeti
tennivalónak tavasszal?
— Oda kell figyelni a méhek egészségi
állapotára, mert egy korai nektárhozam hasmenést okozhat, és a
legjobban betelelt családokat is tönkreteheti. Emésztési
megbetegedésekre szívem szerint a Fumagillin nevű antibiotikumot
javasolnám, ám mégsem teszem, mert igen drága. Sokkal olcsóbb — bár
koránsem olyan hatékony — szer az egyszerű Oxitetraciklin (köznapi
nevén Kakaspor), amely a tavaszi etetőszirupba keverve szintén
hatékony lehet a hasmenéses megbetegedésekre.
-matúz- |
A fóliás paradicsom
termesztése-1
A palántanevelésről
Alig múlt el a karácsony és az újév, a fóliás paradicsomtermesztőknél
már elkezdődött a 2007-es idény. Igyekezniük is kell, hisz ha oda
akarnak érni a május végi, viszonylag magas paradicsomárakhoz, akkor
bizony már január első felében el kellett vetniük a magot. Okulva az
előző évek hibáiból, szeretnénk néhány tippel, jó tanáccsal szolgálni
számukra.
Fő az időzítés
Minden
fóliás zöldségtermesztő álma, hogy megelőzve a többieket, a legkorábban
megjelenhessen a piacon portékájával. Ezért egyre korábbra hozzák a
vetési időt. Volt, aki már december végi vetéssel is megpróbálkozott.
Igen ám, de az ilyen korán elvetett magból már február végére
kiültetésre érett palántát kapunk. A fóliások túlnyomó többsége azonban
még nem képes a fóliaházakat ilyenkor megfelelően felfűteni. Ezért aztán
vagy kiültetjük a palántákat a hideg talajba — lesz, ami lesz alapon —,
vagy hagyjuk felnyurgulni, elöregedni őket. Egyik sem igazán jó
megoldás.
A legjobb az, ha a gazda
előre felméri, hogy milyen fűtési szintet tud biztosítani, s ez milyen
kiültetési időpontot tesz lehetővé. Innen kell visszafelé számolni a
palántaneveléshez szükséges 8-10 hetet, fajtától és cserépmérettől
függően. Például, aki csak a retek után akarja április elején beültetni
a vészfűtéses fóliasátrat paradicsompalántákkal, az ráér február elején
vetni. Viszont akinek vegetációs fűtéssel, komoly kazánnal felszerelt
fóliasátra van, az akár egy februári kiültetést is betervezhet, amihez
már decemberben el kell kezdeni a palántanevelést.
Kinek higgyünk?
Szinte minden
zöldségtermesztő vidéknek megvan a maga „titkos receptje” a megfelelő
magházföldre. Van, ahol a tökéletesen komposztálódott előző évi
melegágyból rostálják ki azt, van ahol a különböző „gyári” tőzeg- és
virágföldkeveréket használják előszeretettel, de van, ahol az erdei
humuszra esküsznek. Nem az én tisztem eldönteni, hogy melyik közeg a
legjobb magházföldnek. Ugyanis, szikleveles állapotban, a lomblevelek
megjelenéséig a fiatal palánta gyakorlatilag nem vesz fel tápanyagot a
talajból, csak vizet. Tehát ebben az időszakban — pikirozásig — szinte
bármilyen közeg megfelel magházföldnek, amely:
- megfelelően laza
szerkezetű,
- cserepesedésre nem
hajlamos,
- jó vízmegtartó képességű,
- megfelelő a kémhatása
(PH),
- nincs elszikesedve
(alacsony EC).
Ez azt jelenti, hogy akár a
friss fenyő-fűrészpor is tökéletesen megfelelhet erre a célra, ami az
uborka példáján be is bizonyosodott.
Néha azonban még a
tapasztalt fóliások is elkövetik azt a hibát, hogy feleslegesen
„feldoppingolják” a magházföldet, főleg nitrogénműtrágyával. Volt olyan
eset, hogy a magas EC (talaj sótartalma) miatt az elvetett mag addig nem
tudott kikelni, amíg tiszta vízzel alaposan át nem mosattuk a
magházföldet. Ennek elkerülésére inkább használjunk sovány, akár fele
részben is folyami homokot tartalmazó földkeveréket.
A magházföld
fertőtlenítéséről
A sikeres és problémamentes
palántaneveléshez alapvető fontosságú a magházföld fertőtlenítése. Ez
lehet hőkezelés (átgőzölés), totális vegyszeres fertőtlenítés (Basamid
SG, Ipam), de a legtöbbször elegendő a palántadőlés elleni
gombaölőszeres beöntözés is.
A palántadőlés, mint olyan,
egy gyűjtőnév, négyféle gombabetegséget takar, amelyeknek hasonlóak a
tüneteik. Ezért aztán nem felesleges óvatosság, ha nemcsak egyféle
gombaölőszert használunk, hanem egy „koktélt”, amely valamennyi várható
fertőzés ellen hatásos. Jól bevált a következő recept: 10 l vízben
feloldunk 2 dkg Ridomil Gold MZ-t + 15 ml Previcurt + 1 dkg Fundazolt.
(Korábban a Dithanet használtuk és ajánlottuk a Ridomil MZ helyett, de
az utóbbi 2 évben több gazdánál is gyökérperzselést okozott). Ezzel az
oldattal 3-4 m2 palántanevelő felületet öntözhetünk be. Ajánlott egy
alkalommal, közvetlenül vetés után beöntözni, majd kelés után egy héttel
megismételni. Tűzdelés után csak a tünetek megjelenése esetén indokolt
ez a beöntözés, de sok gazda megelőző jelleggel is végzi.
Gál István szaktanácsadó,
Terra Dei
Ébredő kertünk
Végre hosszabbodnak a
nappalok. A napsütés az igazi tavasz érzetét kelti bennünk. A természet
is most ébred. Még néhány hét, s a virágzó sárga nárcisszal,
kankalinnal, kökörcsinnel, jácinttal, tőzikével örvendeztet meg minket.
Az embernek ebben a hangulatban kedve támad kertészkedni, ásni, vetni,
ültetni. Lássunk néhányat azon teendők közül, amelyek a közeljövőben
kertünkben, házunk táján ránk várnak:
- tisztítsuk meg az
ágyásokat az elhalt növényi részektől és a különböző takaróanyagoktól,
hogy átjárhassa a talajt a levegő és a meleg;
- irtsuk ki a
gyomnövényeket, akkor lesz hatékony a művelet, ha Bak napokon
gyomlálunk; figyeljünk arra, hogy a haszonnövényeket ne sértsük meg;
- szitáljuk át a komposztot;
akkor lehet az ágyásokban szétteríteni, ha állaga finoman morzsolódó;
- alkalmas az idő a
szobanövények átültetésére; a balkonon erkélyládákban tartott növényeket
tisztítsuk meg az elhalt részektől és vágjuk vissza őket;
- a pázsitról takarítsuk
össze az elszáradt leveleket, növényi részeket; éles gereblyével
fellazíthatjuk a talajt, hogy oxigén jusson be;
- ha az ősszel telepített
gyümölcsfák nem eredtek meg, most még pótolhatjuk a cserjéket,
facsemetéket; a málna, birsalma, szeder, sárgabarack kedveli, ha
tavasszal ültetjük;
- akinek vannak gyümölcsfái
befejezheti a metszést rügyfakadás előtt; a ribizli és köszmétecserjék
dugványokkal való szaporítására is alkalmas az idő; fogyó holdnál és
gyümölcsnapokon végezzük a munkát.
Forrás: Kertészkedjünk a
holddal |
|
A pénznek nincs szaga?
Suetonius római történetíró szerint a pénzsóvár Vespasianus akkor mondta
ezeket a szavakat (igaz, kérdőjel nélkül), amikor tanácsadói tiltakoztak
az ellen, hogy a császár megadóztassa Rómában a nyilvános vécéket.
Arról, hogy ez talán még manapság is így
van, a napokban meggyőződtem jómagam is. Sikerült megismerkednem ugyanis
azzal, a “sablon” szöveggel, amit Beregszászban írat alá az egyik
közvetítő a svájci—német kárpótlásra pályázókkal. Az illető némi
(általában 50 hrivnyás) “tiszteledíjat” kér, de közli, hogy ő bizony
felelősséget nem vállal a dologért a továbbiakban. Nos, lelke rajta...
Egészen más lapra tartoznak azonban azok
a minden bizonnyal derék, idős magyar emberek, akik kaligrafikus
betűkkel írják oda a nevüket a genfi székhelyű Nemzetközi Migrációs
Szervezetnek szánt orosz nyelvű szöveg alá. Ebben ugyanis szó szerint ez
áll:
“Tisztelt Urak!
A tömegtájékoztatási eszközökből
tudomásomra jutott, hogy az Önök szervezete hathatós segítséget nyújt a
második világháború áldozatainak járó kárpótlás odaítélésében, ezért
döntöttem úgy, hogy Önökhöz fordulok.
Az a helyzet, hogy ...............
községben születtem, s ez a terület a második világháborúig nem
tartozott sem a volt Szovjetunióhoz, sem Ukrajnához. 1939-től megszállta
a német—magyar hadsereg, és családunk megismerte a megszállás minden
nehézségét, baját. Úgymond, a hadsereg, a front szükségleteire elvette
tőlünk minden vagyonunkat, minden értéktárgyunkat, jószágunkat,
baromfinkat, felszerelésünket. Állandóan a fejünk felett lebegett a
veszély, hogy rabságba hajtanak bennünket Németországba. Nemegyszer
voltunk kénytelenek eltűrni a megaláztatást, az erőszakot. Megfosztottak
bennünket a legalapvetőbb emberi jogoktól”.
Hát, nem semmi, ugye? S nem is az a
lényeg, hogy Beregszász az I. bécsi döntőbíróság döntése alapján
korábban, 1938 novemberében került vissza Magyarországhoz, míg németek
általi megszállására 1944 tavaszán került sor.
Sokkal fájóbb, hogy — az igencsak
kétséges kárpótlás által elkápráztatva — a kérvényezők aláírásával
alaposan elferdítik a történelmi tényeket! Tessék már megmondani, hogy
mikor szenvedte el azt a bizonyos kárt a magyar lakosság: amikor a
magyar katonák bevonultak, vagy amikor a Vörös Hadsereg foglalta el
Kárpátalját? Tessék már visszaemlékezni arra, milyen nyelven beszéltek
azok a katonák, akik elvitték „minden vagyonunkat, minden
értéktárgyunkat, jószágunkat, baromfinkat, felszerelésünket”?
Különösen „felment bennem a pumpa” annak
olvastán, hogy „állandóan a fejünk felett lebegett a veszély, hogy
rabságba hajtanak bennünket Németországba. Nemegyszer voltunk
kénytelenek eltűrni a megaláztatást, az erőszakot. Megfosztottak
bennünket a legalapvetőbb emberi jogoktól”. Na ne, ez már több a soknál…
Tessék már megkérdezni Mandrik Erzsébetet arról, kik erőszakolták meg a
magyar lányokat? Tessék kérdezni, emlékezni és emlékeztetni!!! Mert ha
nem, akkor idővel — kellő pénz beígérése után — még az is kiderülhet,
hogy a magyar hadsereg vitte „málenykij robotra” a kárpátaljai magyar
férfiakat, irtva ki szinte teljes nemzedékeket... (Elég, ha a volt
sztálinisták összegyűjtik a Genfbe most befutó sok-sok levél másolatát.)
Persze, tudom, hogy az idős magyar
emberek nem tudnak jól oroszul, de bizonyára vannak gyermekeik, unokáik,
akik a pénzre ugyan „hajtanak”, de arra már sokkal kevésbé, hogy el is
mondják a maminak, a papinak, mit is iratnak velük alá…
Vagy a pénznek valóban nincs szaga?..
Bíró László
Figyelem! Karácsfalvai Háló Találkozó!
A Háló Közösségfejlesztő Katolikus
Egyesület kárpátaljai találkozót szervez 2007. március 9-11-ig
Karácsfalván. Minden érdeklődőt szeretettel várnak meghívóval vagy
meghívó nélkül.
A TALÁLKOZÓ célja: keresztény
küldetésünkből adódóan próbáljuk együtt megtalálni a választ, hogy mit
üzen nekünk Jézus ma, itt, ebben a történelmi helyzetben; mit és hogyan
kell tennünk, hogy a mi kis világunk szebb legyen.
Jelentkezz Fogasné Bodnár Violánál!
(Tel.: 80506713640,
email: halokarpatalja@mail.uzhgorod.ua). Alsó korhatár: 18 év.
A teljes
ellátás biztosítva! “Gyere el, mert szükségünk van Istenre és egymásra!” |
|
16 évesen embert ölt
A megyeszékhely egyik piaci kocsmájában két fiú iszogatott. A pultosnő
fiatal koruk ellenére kiszolgálta őket: a 3-3 deci likőrt még sörrel is
„lefojtották”. Egyikük később kötekedni kezdett a bár alkalmazottaival,
míg a vendégek közül valaki rendre utasította a fiút.
A dolog azonban nem maradt annyiban. Az önérzetében sértett fiatal
nyugodtan kiment a helyiségből, 9 hrivnyáért vett egy 27 cm-es pengéjű
konyhakést, majd visszatérve a kocsmába, hidegvérrel leszúrta a 36 éves
zariccsai vállalkozót. Ezután nyugodtan kisétált a bárból, s csak az utcán
kezdett el menekülni. Nem jutott meszsze… Néhány órán belül elfogták a
csapi fiatalembert, aki még 17 éves sincs. Áldozata után két kisgyermek
maradt árván.
Vizet kértek — pénzt loptak
Makkosjánosiban egy 69 éves asszonyhoz azzal kopogtatott be négy barna
bőrű ismeretlen nő, hogy nagyon megszomjaztak. „Ivás” közben azonban a
házból eltűnt 10 000 hrivnya és 200 dollár. A tolvajokat keresi a
rendőrség.
Géppisztolyokat talált a kamasz
Munkácson, a Latorcán átívelő egyik csővezeték alatt két automata fegyvert
talált egy 12 éves fiú. A veszélyes leletről a kamasz nagyanyja
tájékoztatta a rendőrséget.
Kiderült, hogy a fegyverek egyike egy 7,62 mm-es, magyar gyártmányú AKM,
míg a másik egy 5,45 mm-es hazai gyártmányú AK 47-es géppisztoly. Mindkét
lőfegyverhez voltak tárak, bennük éles lőszerekkel.
Halálos cigaretta
A múlt héten az ungvári járási Linci településen végződött halállal az
ágyban való dohányzás. A település egyik portáján egy fiatalember éjjel
kiment az udvarra, s azt látta, hogy sűrű füst gomolyog a nyári konyhából,
ahol apósa aludt. Amikor anyósával együtt beléptek a helyiségbe, halva
találták az 53 éves férfit.
A rokonok elmondása szerint az áldozat italozott, s elalvás előtt gyakran
rá is gyújtott. A mostani cigaretta azonban az utolsó volt az életében.
Késelés Nagyszőlősön
A nagyszőlősi rendőrökhöz bejelentés érkezett a helyi kórházból arról,
hogy egy megkéselt férfit szállítottak be hozzájuk.
A nyomozás során kiderült, hogy az áldozat az egyik helyi magánétterem 40
éves szakácsa, akit a vita hevében szúrt le honfitársa.
Kifosztották az ittas vállalkozót
A bűnözők különösen „kedvelik” az ittas balekokat.
Meggyőződhetett erről az a 27 éves ungvári vállalkozó is, akinek 300
hrivnyája, valamint Nokia 6233-as mobilja bánta az affért.
Földcsuszamlás Rahón
Múlt vasárnap földcsuszamlás történt a hegyvidéki város egyik utcájában. A
25 méter szélesen és 100 méter hosszan lezúduló földtömeg lerombolt egy
irodahelyiséget és egy raktárépületet. Sajnos, két gépkocsi mellett a
telep 55 éves őrét is maga alá temette a föld. Csak a múlt szerdán
sikerült megtalálni a szerencsétlen holttestét: rádőlt egy fal.
Egyébként a napokban a Rahói járásban két másik földcsuszamlás is történt.
Extasy a gatyában
A múlt héten az Asztély—Beregsurány határátkelő ukrajnai oldalán egy
honfitársunk tartott hazafelé Magyarországról. Az ellenőrzés során
alsónadrágjában egy műanyag zacskót találtak, benne 192 Extasyval.
Könyvritkaságok a Skodában
Nemrég négy régi és drága könyvet foglaltak le a vámosok egy Skodában. Az
autóval egy 46 éves ukrajnai állampolgár tartott hazafelé külföldről. A
2-2 német, illetve angol nyelvű, 1828-ban kiadott könyvet az illető
„elfelejtette” feltüntetni a vámnyilatkozatban, ezért azokat lefoglalták.
Késsel fenyegették a határőröket
A Csapi Határőrosztag katonái nemrég egy mikrobuszt tartóztattak fel
mindössze 300 méterre az ukrán—szlovák határtól. A jármű vezetője és utasa
alaposan felöntött a garatra. A határőrök felszólítására nem voltak
hajlandók felmutatni irataikat, sőt a késsel kezdtek fenyegetőzni.
A 44 éves ungvári járási férfit és 32 éves orosz állampolgárságú társát
csak a gumilövedékes szolgálati pisztoly figyelmeztető lövései térítették
észhez. Ügyükben eljárás indult.
(A Vidomosztyi Miliciji
és a zakarpattya.net.ua anyagai nyomán)
AZ UBSZ sajtószolgálata jelenti
Ukrajna illetékes hatósága betiltotta az élő baromfi, valamint az abból
készült termék behozatalát Magyarországról Ukrajnába azt követően, hogy a
szomszédos országban ismét madárinfluenzát észleltek. Az Ukrajnai
Biztonsági Szolgálat munkatársai is fokozottan odafigyelnek az
állategészségügyi előírások betartására. Ennek eredményeként a csapi
határátkelőn megakadályozták, hogy 20 tonna baromfiból készült hústerméket
hozzanak be az országba.
*
* * * *
Az UBSZ megyei főosztályának munkatársai megállapították, hogy az egyik
kárpátaljai erdő- és vadgazdaság volt igazgatója 2006 folyamán olyan
szerződéseket kötött, amelyekben az elvégzettnél lényegesen nagyobb értékű
munkálatokat tüntettek fel. A különbség megközelítette a 380 000 hrivnyát.
A volt igazgató ellen bűnvádi eljárás indult.
Az UBSZ megyei főosztályának
sajtószolgálata |
|
A MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA
1918—2006
Sorozatszerkesztő: Dupka György
|
84. Pap Ildikó
(Csap, 1963. november 11.)
Író, vállalkozó. A Csapi 2. Sz. Széchenyi
István Középiskolában érettségizett, alkalmi munkákat vállalt, a helyi
varrodában dolgozott. 1998-tól Budapesten, az Alternatív
Természettudományi Főiskolán parapszichológiai ismereteket szerzett,
2000-től a Kijevi Természetgyógyászati Főiskola kurzusait végezte el,
2003-tól a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézetének
pszichológiai karán tanul.
A csapi Életforrás civil szervezet
elnöke, a MÉKK aktivistája, vállalkozó. A napi sajtóban (Kárpáti Igaz
Szó, Kárpátalja, igazi Kárpáti Igaz Szó) publikált írásai
társadalomerkölcsi problémákkal foglalkoznak. Az Együtt c. folyóirat
2001-ben mutatta be, azóta szerzői köréhez tartozik. Egyik társszerzője
az Új vetés c. pályakezdő fiatalok antológiájának (2007). Jelenleg
családjával Csapon él, a Táltosok c. történelmi regényen dolgozik.
Művei:
Holtunkiglan. Regény. Ungvár, Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség kiadója, 2006. Megjelenés előtt a Táltosok c.
történelmi regénye.
Holtunkiglan
(Részlet)
Valami megszakadt
Apánk soha nem vett nekünk semmit — sem
egy cipőt, sem egy nadrágot. A rokonok kegyelméből öltözködtünk, mindig
kaptunk tőlük valamit. Ha valamelyik rokongyerek kinőtte a ruháját,
nekünk adták. És teltek az évek. Tizenhárom éves lettem.
Ekkor már én vezettem a háztartást, már
amennyiben annak lehetett nevezni. A menü általában sült tojás vagy sült
krumpli volt. Apám minden fizetéskor vett egy kiló növényi zsírt. Barna
papírba csomagolták, nagyon bűzlött; azt hiszem, ma már nem tudnék enni
belőle — de már nem is lehet kapni. Szóval, azt osztottuk be, és mikor
nem volt más, még kenyérre is kentük. Nem tudom, akkoriban ismerték-e
már a vitaminokat. A mi családunkban biztosan nem. Ettől függetlenül
túléltük a hiányukat.
Emlékszem, a spóron főztem, és minden
edény csupa korom volt. Mosogatni, a kormos-zsíros lében burgyászni
rettentően utáltam, de csinálnom kellett, mert apám mindig éjjel
ellenőrizte, és nagyon kikaptam, ha nem csináltam meg valamit. Hiába
kértem, hogy vásároljon a konyhára, ha azt akarja, hogy legyen mit
főzni. Mindig azt felelte, a jó gazdasszony a semmiből is tud. Később
ennek a tanításának nagy hasznát vettem, mert fejlesztette a
kreativitásomat. A konyhait. Mert ugyan ki tudna krumpliból,
sárgarépából meg savanyú uborkából kétfogásos ebédet főzni? Én tudtam:
megbolondítottam egy kis ecettel és valami lett belőle — a la Vera.
Azt hiszem, akkoriban jelent meg apám
életében Éva néni. Egyre több időt töltött nála, minket pedig békén
hagyott. Éva elvált asszony volt egy gyerekkel, és esze ágában sem volt
minket örökbe fogadni. Nagyanyám mindig azt mondta, hogy Évának csak
apánk pénze kell és ki fogja őt semmizni. Nekünk mindegy volt, mert
eddig sem láttunk tőle semmit és ezután sem, de legalább megszűntek az
éjszakai cirkuszok. Nagyon élveztük, hogy apánk udvarol és az indulatait
nem rajtunk vezeti le. Egy kis nyugalom következett az életünkben, nálam
pedig a serdülőkor.
Nagyanyám kötelességének érezte, hogy
felvilágosítson: suttogva, pár szóban elmondta, mi is az a menstruáció,
amit ő nagyon szégyenletes dolognak tartott. A lelkemre kötötte, hogy
mosakodjak sűrűbben és repegessek rongyokat magamnak. Ennyi.
Bár tele voltam komplexussal és meg sem
mertem szólalni fiúk társaságában, azért a sulidiszkókba mindig
elmentem. Apám tett róla, hogy önbecsülésem a bányabéka segge alatt
legyen. Egyebet sem hallottam tőle, mint hogy mennyire undorító vagyok.
Ha nem sikerült idejében elmenekülnöm, nemcsak megalázott, de meg is
vert. Ettől függetlenül imádtam táncolni és boldog voltam, mert lassan
beilleszkedtem a társaságba is. Egyetlen barátnőm, Kata egyke volt,
akinek minden kívánságát teljesítették a szülei. Külön szobában aludt,
és az osztályban először ő kapott magnót. Gyönyörűen berendezett
házukban rengeteg szőnyeget és kristálycsillárt láttam. Igaz, a
Szovjetunióban hivatalosan nem voltak szegények és gazdagok, de ha én
nem voltam szegény, akkor őt nem tudtam minek nevezni. Az anyja abban az
étteremben volt bárpultos, ahol apám itta el rendszeresen a fizetését.
Talán ő mondta Katának, hogy barátkozzon velem és hívjon meg vendégségbe
hozzájuk — nem tudhatom. Egyre többet voltam együtt Katával, mindig ő
adott kölcsönruhát a táncra, mert nekem alig volt mit felvennem. Az
anyja, Magda néni mindig megetetett és biztatott, hogy öcsémet is hozzam
el. Igazi jószívű ruszin asszony volt Bustyaházáról, óriási szívvel,
aranyfogakkal a szájában.
Csodáltam Katát és szerettem volna olyan
lenni, mint ő: illatos, gondtalan és körberajongott. Mert alig volt fiú
a környéken, aki ne lett volna szerelmes beléje. És alig volt lány, aki
ne akart volna vele barátkozni. Ő pedig barátkozott is mindenkivel.
Sokszor sétáltunk kéz a kézben (akkor a világon senkinek eszébe sem
jutott volna leszbinek titulálni minket), és csodáltam a puha kis kezét.
Az én kezem már akkor is érdes volt és ráncos, mint egy öregasszonynak.
De akkor még honnan tudtam volna, hogy
életem regényét tenyerembe írta a teremtő, s hogy sorsomat nem
kerülhetem el? Hogyan is hangzik az idézet?: „A legtöbb megpróbáltatás a
kiválasztottaknak adatik, mert ezáltal nyernek több lehetőséget.” De én
nem akartam kiválasztott lenni, csak egy egyszerű kislány, aki el tudja
felejteni a múltat, mint egy rossz álmot, és éli a tinik felszabadult,
boldog életét. Az iskolában gyakran volt valami sátoros ünnep az
úttörőknél vagy a komcsiknál, és ennek tiszteletére valami rendezvény,
ami tánccal ért véget. Az eleje általában egyforma volt, a kötelező
hókuszpókusz. Valaki felolvasást tartott Lenin életéről, aztán örömmel
tudatták velünk, hogy véget ért az SZKP sokadik kongresszusa, ahol a
szovjet népnek kijelölték a haladás útját. Tudtuk, hogy az ötéves tervet
határidő előtt fogjuk teljesíteni, mert meg kell mutatni a gaz
imperialistáknak, hogy a fiatal szovjet államban milyen rátermett
proletárok és kolhozparasztok vannak. Dagadt is a mellünk. Aztán
rátértek a tárgyra, és megkezdődött a tánc. A tanárok figyeltek, nehogy
vétsünk a közerkölcs ellen, vagyis a fiúk nehogy közelebb álljanak a
lányokhoz a megengedettnél. Ha nem is jártam senkivel, de nagyon
jólesett zenét hallgatni, dumcsizni. Természetesen a zenét cenzúrázták,
de mi nagyon élveztük. A suli mögött persze engem is megtanítottak
cigizni, és ittunk néha egy kis házi bort, amit valaki otthonról lopott.
Mi is tinikből voltunk. Éltünk, mint mókus a fán... Kommunista ideológia
ide, szocialista erkölcs oda — ugyanolyan fiatalok voltunk, mint a
maiak. Azzal a különbséggel, hogy minket kevesebb információs inger ért.
Akkor még mindannyian szüzek voltunk az osztályból, kivéve Klárit. Ő már
a nyolcadikban jegygyűrűvel járt. Volt egy nála tíz évvel idősebb
pasija, akit ma simán leültetnének liliomtiprásért. Együtt éltek. Klári
az osztály komszomoltitkára volt, és mellesleg katolikus. Senki sem mert
templomba járni, mert kaptunk volna a pofánkra — ő igen. Biztosan úgy
vélte: ha Isten velem, ki ellenem? Aztán vége lett a lamurnak, mert egy
napon korábban ment haza az iskolából, és a pasit rajtakapta az
anyjával.
Egyszer álmot láttam, szörnyű álmot.
Álmomban az apám szeretője voltam és öcsém a mi gyerekünk volt. Furcsán
éreztem magam, de minden olyan természetesnek tűnt, és furcsán nyugodt
volt a lelkem. Láttam ócska konyhánkat, mintha teljesen új bútor lett
volna benne. Láttam apám szerelmes pillantását, ahogyan rám néz. Láttam
öcsémet, amint megnyugodva tekint ránk, a világ legtermészetesebb módján
fogadva az új felállást. Tetszett neki.
Kivert a hideg verejték, felültem az
ágyamban. Fogalmam nem volt, hogy is álmodhattam ilyen ökörséget.
Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy
megértsem.
Azon a reggelen a falnak fordulva
aludtam, mint mindig. Öcsém a
nagyanyámnál alhatott, mert arra emlékszem, hogy nem volt otthon.
Hirtelen úgy éreztem, nem vagyok egyedül
az ágyban: valaki simogat. Kizárásos alapon apámra tippeltem és
rettentően megijedtem. Emlékszem, tavaszi reggel lehetett. Meglehetősen
világos volt a szobában, és nem tudtam, mit tegyek. Féltem megmozdulni,
lélegezni is, szívem a torkomban kalimpált. Apám pedig szépen, finoman
simogatott. A keze felcsúszott a combomon és kéjesen barangolt a
hálóingem alatt. Aztán megtalálta a mellemet és elkezdett játszani a
mellbimbómmal. Megmerevedtem a félelemtől és úgy döntöttem, nem
színlelem tovább az alvást: megmozdulok, hátha ő is abbahagyja és észhez
tér. Nem ez történt. Hiába mozdultam meg, nem vette le rólam a kezét.
Dulakodni kezdtünk az ágyban, de ő sokkal erősebb volt. Megharaptam az
ujját, és minden véres lett, még a fal is. Akkor otthagyott, sziszegve
elment a dolgára, mintha mi sem történt volna.
Nem tudtam hová tenni a történteket, és
nem tudtam, mit tegyek. Rettenetesen féltem az apámtól. A legszörnyűbb
az egészben, hogy akkor és ott nem volt részeg. Eszembe jutott az álmom
és lelkiismeret-furdalásom lett. Én vagyok a hibás! Hiszen én álmodtam,
én akartam — ő csak azt csinálta, amit megálmodtam magamnak. Akkor még
nem tudtam, hogy később is megálmodok dolgokat előre, és — tetszik nekem
vagy nem — a rémálmaim sokszor valóra válnak.
Azt reméltem, ennyi volt az egész, és
elfelejtünk majd mindent. Sajnos, tévedtem.
Talán épp aznap látogatott meg bennünket
nagyanyám. Néha ugyanis megjelent nálunk, vizitet tartott, és engem
szidott a rendetlenségem miatt. Szerinte ugyanis már elég nagylány
vagyok ahhoz, hogy rendet tartsak és ebédet főzzek. Nem gondoltam erről
semmit, de ami engem illet, szívesebben olvastam lányregényeket.
Nagyanyám ezúttal is kritikus szemmel
méré fel a házat és rögtön felfigyelt a véres falra. De apám is
észrevette, hogy a nagyanyám mindjárt felteszi a számára oly
nemkívánatos kérdést. Nem várta meg, nyomban lekevert nekem egy akkora
pofont, hogy nekiestem a szekrénynek. Csak azért, nehogy legyen időm
kinyitni a számat. Nagyon fájt.
— Ennek a kis mocsoknak megjött. Nem
elég, hogy az ágyat összekente, de még a fal is csupa vér! — sziszegte
apám. Forradásos szeme vészjóslóan villant rám.
Én pedig csak hallgattam, mert nem tudtam
mit mondani, és azt sem tudtam, van-e értelme. Ezek után a nagyanyám azt
hinné, hogy csak az irhámat mentem és hazudok. A tekintélyelvű nevelés
megtette a magáét. Hiszen apám bármit tesz, az a helyes. Csak álltam,
égett az arcom és szégyelltem magam. Sokat nem tévedtem, mert nagyanyám
hidegen végigmért és láttam, mindent elhitt apámnak.
— Olyan ez, mint az anyja. Hótta után
legyen mondva, annál is ilyen disznóól volt mindig, azt sem érdekelte
semmi. Már nem tudom, mit kell ezzel a jánnyal csinálni. Régen ilyen
idős korban férjhez adták a cselédet, ő meg még mindig összevizeli magát
éjjel. Hadd lássam a lepedődet! Már régen nem történt meg? Hát azért.
Mert én fogom elvinni a lepedődet az iskolába. (Mikor ezt mondták, én
inkább megöltem volna magam, minthogy átéljem azt a szégyent.) Ott
álltam hát megsemmisülve és reszketve, kiszolgáltatva apám
kényének-kedvének. A pofonnál sokkal jobban sajgott a lelkem, és a
tudat: nagyanyámnál nem számíthatok megértésre és támaszra. Ismét
bebizonyította, hogy csak kötelességből törődik velünk, nehogy a világ
megszólja. Fájt az is, ahogy az anyámról beszélt. Nem igaz, hogy olyan
volt.
Másnap az iskolában is pocsékul éreztem
magam. Azon törtem a fejem, hogyan meséljem el Katának a velem
történteket — hátha tud mondani valami okosat —, mikor egy
összehajtogatott cetlit nyomott a kezembe. Szemlátomást jól érezte
magát.
— Leveled jött. El sem olvasod? — nézett
rám kérdőn, mikor látta az értetlenséget az arcomon. Akkoriban szinte az
egész osztály levelezett fiúkkal, kivéve engem. Soha nem tetszettem
senkinek és el sem tudtam képzelni, hogy valaki belém szeret. Csúnyának,
kövérnek és büdösnek éreztem magam. Társaságban hallgattam, mint a kuka,
tele gátlásokkal.
— Na, mi van, megkukultál? Olvasd
hangosan! Remegő kézzel bontottam ki a levelet:
Kedves Vera! Már nagyon régen szeretnék
járni veled, és régóta gyűjtöm a bátorságot, hogy bevallhassam az
érzelmeimet. Nagyon szeretlek és szeretnék veled járni. Minél hamarabb
válaszolj, még ebben a szünetben, mert türelmetlenül várom. A te
Istvánod
Öröm árasztotta el a lelkemet. Mégis van
Isten! Nem tudtam, ki az az István, de nem is bántam. Valaki szeret —
nekem ennyi elég volt. Hogy egy helyes fiú a tizedikből? Nem hátrány, de
én ott és akkor azt sem bántam volna, ha egy énekes koldus akar velem
járni. Csak valaki szeressen már végre, valakinek hiányozzak és végre
teljes értékű embernek érezzem magamat. Nem várattam sokat a válasszal.
Kedves István! Tudatom veled, hogy én is
szeretlek és szeretnék veled járni. Ha akarod, találkozhatunk is. A te
Verád
Odaadtam a választ Katának, ő pedig
vigyorogva elrohant. Nem gondoltam semmi rosszra, csordultig megtelt a
szívem érzelemmel ismeretlen hercegem iránt és alig bírtam figyelni az
órán. A következő szünetben megjött a válasz, csak azt nem értettem,
miért áll az összes lány az osztályból körülöttem és követelik, hogy
hangosan olvassam:
Kedves Vera! A levelemet csak viccnek
szántam. Nem szeretlek és soha nem is tetszettél nekem. Bocs. István
Hát így
történt. A legjobb barátnőmben csalódtam. Szórakozni akart egy kicsit a
szentem, és aligha találhatott volna jobb céltáblát nálam: szeretetre
éhes voltam és naiv. Más körülmények közt talán jobban fájt volna az
árulása, de már annyira belefásultam mindenbe, hogy ez a kis
megaláztatás már alig fájt. Az egész osztály kórusban röhögött rajtam,
mindenki nagyon jól szórakozott. Égtem a szégyentől, hogy bedőltem. És
határozottan örültem, hogy a titkomat — apám galád simogatását — nem
meséltem el Katának. Többé nem bíztam meg benne. Persze, barátnők
maradtunk, de a kapcsolatunk már nem volt olyan bensőséges. Látványosan
és nyilvánvalóan, de valami megszakadt — véget ért.
|
|
© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási |
|