Megalakult a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Egyeztető Tanács

Együtt a felnövekvő nemzedékért, megmaradásunkért!

Június 16-án, szombaton Beregszászban került sor a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Egyeztető Tanács alakuló ülésére. A tanács létrejöttét számos szervezet támogatta, s öt civil szervezet is jelezte, hogy szeretne részt venni annak munkájában: a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány, a KAMOT Jótékonysági Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma, valamint a Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet.

Kárpátalja pedagógusait, a vendégeket — többek között Zilahi Lászlót, a MeH Nemzetpolitikai Osztálya főigazgatójának helyettesét, Gajdos Istvánt, az UMDSZ elnökét, Beregszász polgármesterét, Mikola Vehest, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektorát, Tyahur Lászlót, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola rektorhelyettesét, Medvigy István megyei képviselőt, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyház püspökét — Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke köszöntötte.

— Napjainkban, amikor a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulása a tét, legfontosabb, hogy az itt élő közösség megteremtse, illetve pótolja az itt élő értelmiségiek rétegét. Éppen ezért az a célunk, hogy kineveljük azt az értelmiségi réteget, amely az elkövetkezendőkben pótol bennünket az értelmiségi munkában. Ezekért a diákokért, fiatal pedagógusokért kell megtennünk mindent, biztosítva számukra a lehetőségeket.

De az egyes intézmények sokszor egyedül próbálják megoldani azokat a problémákat, amelyekkel nap mint nap szembekerülünk. Úgy véljük, csak akkor tudunk igazán eredményeket elérni, ha egy-egy kérdésben közös álláspontot alakítunk ki. Mai tanácskozásunk elsősorban azért is került összehívásra, hogy megteremtsük az alapjait egy olyan egyeztető tanácsnak, amely összefogja az oktatásban, az oktatásért dolgozókat. Olyan fórumot szeretnénk létrehozni, amelynek keretében bárki elmondhatja véleményét. A fórum nyitott, azaz annak munkájában mindenki részt vehet.

Örömmel tapasztaljuk, hogy az anyaország kormánya — többek között a Szülőföld Alapból — számos támogatást biztosít az iskolák számára. 2005-ben a középiskolákat, tavaly az általános iskolákat és az óvodákat támogatták. Az idei esztendőben ez a program folytatódni fog — mondta Zubánics László.

Ezután a szervezetek vezetői beszámoltak munkájukról. A KAMOT JA tevékenységét Kocsis Mária mutatta be. Az alapítvány elnöke kihangsúlyozta:

— 2003 novemberében nagy fába vágtuk a fejszénket. Olyan feladat teljesítését vállaltuk magunkra, mely igen nehéznek bizonyult. Sokat dolgoztunk, de megérte, hiszen mára a KAMOT nevét egész Kárpátalja ismeri. Volt egy időszak, amikor sokan azt firtatták, miért nem kell a szülőknek a támogatások után adózniuk? Ezt mi természetesen tisztáztuk az adófelügyelőséggel, ám ez a hozzáállás a mai napig érthetetlen számomra. Azóta még inkább kedvezünk a szülőknek, hiszen néhány éve sikeresen működik a „bank házhoz megy” akciónk, ami mindenkinek tetszik.

De az alapítvány nem csak az oktatási-nevelési támogatásban segít. Közbenjárásuk révén megújult az izsnyétei, a gáti, valamint a szolyvai magyar óvoda, számos iskola és óvoda jutott modern műszaki felszereléshez, bútorhoz, gyermekjátékhoz. Idén a szőlősi járási gyermekintézmények, jövőre pedig az ungváriak kerülnek majd sorra. A KAMOT JA éves programjában kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozó táborokra is — az idén harmadik alkalommal kerül sor a Nárcisz táborra.

Ezt követően Kovács Péter, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsának elnöke számolt be tevékenységükről. Mint mondta, már a kezdetekkor 18 sikeres pályázatuk volt, amire büszkék is, hiszen óvodákat, iskolákat gazdagítottak bútorokkal, taneszközökkel. De támogatják az oktatási kulturális rendezvényeket is úgy szervezésben, mint lebonyolításban. Az elnök elmondta, leginkább a Nemzetközi Gyermekbarát Fesztiválra büszkék, mely az idén harmadszor kerül megrendezésre Ungváron.

Zubánics László elnök a három esztendeje létrejött Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány tevékenységéről tartott tájékoztatót. Mint elmondta: a civil társadalmi szervezetek és történelmi egyházak által létrehozott szervezet tevékenységét a középfokú és a felsőoktatás feltételeinek javítására, fejlesztésekre irányítja. Az alapítvány tevékenységének több igen fontos „mérföldköve” is van. Ilyen az UNE magyar történelem és európai integrációs tanszéke, a közeljövőben megalakuló matematikai tanszék, a Munkácsi Humán-Pedagógia Főiskola magyar tagozata eszközparkjának teljes modernizációja, de kiemelt program volt a 2005. évi Szülőföld Alapból nyert támogatás révén Kárpátalja valamennyi középiskoláját felölelő szótár-, szépirodalom- és sportfelszerelés projektje.

Az alapítvány elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásokért, Mikola Vehes rektornak pedig a pozitív hozzáállásért, a segítségnyújtásért.

A Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet idén márciusban alakult. Nem csoda hát, hogy Rezes József elnök beszámolója nem volt olyan hosszú, mint az előtte szólóké, de kihangsúlyozta: mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a diákokat, a fiatal pedagógusokat, óvodásokat, iskolásokat valamilyen szintű támogatásban részesítsék.

Mikola Vehes beszédében elmondta: az egy diákra jutó tudományos munkatársak (kandidátusok, doktorok) tekintetében az UNE Ukrajnában az első helyen áll. Ez a tudományos háttér, illetve a meglévő infra-struktúra lehetővé teszi, hogy ez év szeptember elsejétől magyar kar, vagy akár magyar főiskola is létrejöjjön az egyetem bázisán.

Tyahur László, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola rektorhelyettese a felvételi feltételeiről szólt. Sajnálattal konstatálta, hogy az óvodai szakra nincs jelentkező, viszont az alsós tanároknak készülő fiatalok egyre többen vannak. Míg a tavaly 25, idén már 32 fiatalt vesznek fel. Jelenleg a magyar csoportban több mint száz diák tanul.

— Jólesik, hogy köszönetüket fejezik ki a segítségért, de a köszönet igazából a magyar adófizetőket illeti. Igaz, a különböző közalapítványok megszűntek, ám jóval erősebb a Szülőföld Alap, mely három kollégiumot működtet, ami 2,2 milliárd forintot jelent — mondta Zilahi László. A főigazgató-helyettes kiemelten szólt az új elemként működő fejlesztéspolitikáról. Ennek keretében rood show-kat tartanak különböző helyszíneken fejlesztéspolitikai információs nap keretében. Ilyen jellegű rendezvényre a közeljövőben Ungváron kerül majd sor.

Zubánics László ismertette a jelenlévőkkel Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkárának levelét, amelyben a politikus a kárpátaljai magyar oktatás támogatásának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Gajdos István aláhúzta, hogy olyan, a kárpátaljai magyar oktatásban sikeresen tevékenykedő szervezetek, alapítványok közös fórumára került sor, amelyek komoly munkát fejtettek ki az utóbbi 3-4 évben, s amelyek kevesebbet beszéltek, viszont annál többet tettek le a kárpátaljai magyarság képzeletbeli nagy asztalára. Közben mégis voltak, akik megkérdőjelezték, megrágalmazták e nagy munkát.

Az UMDSZ elnöke örömmel konstatálta, hogy az ifjúság is csatlakozott ehhez a csapathoz, amely már eddig is sokat tett a kárpátaljai magyar oktatásért. Beregszász polgármestere köszönetet mondott a magyar kormánynak a hathatós támogatásért, Mikola Vehesnek, az UNE rektorának a segítségért.

— Új korszak kezdete a mai tanácskozás a közoktatásban, hiszen új lehetőségek tárulnak fel. Örömömre szolgál, hogy megalakult az egyeztető tanács, hiszem, hogy munkájuk eredményes lesz, és ügyük biztosan halad tovább — mondta Gajdos István.

A fórum szakmai részében elsőként Szabó Árpád, a BMG igazgatója számolt be a tanintézményben próbaszerűen lebonyolított tesztvizsgákról. Dumnics Margareta, a Técsői Református Líceum ukrán szakos tanára jó tanácsokkal látta el a jelenlévő tanárokat az ukrán nyelv oktatása terén. Micik Julianna, a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola igazgatója szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szakkörökre, ahová azok a gyerekek járhatnának, akiket valóban érdekel az adott téma: rajz, munka, ének, testnevelés, tánc stb. Zamatoczki László, a Meló-diák Tankönyv és Taneszközcentrum igazgatója felhívta az oktatási vezetők figyelmét arra, hogy immár Ungváron is beszerezhetők a minőségi taneszközök. E célból „Szvit skoli” címmel magyar vállalat működik a megyeszékhelyen.

A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Egyezető Tanács legközelebbi gyűlésére egy fél év múlva kerül sor.

Hegedűs Csilla


 Villáminterjúink

A résztvevők nyilatkoztak

A tanácskozást követően tanárokat, intézményvezetőket, közéleti személyiségeket kérdeztünk arról, hogyan értékelik a fórum létrehozását.

Kocsis Mária, a BMG igazgatóhelyettese, a KAMOT JA elnöke: — A mai fórum jelentőségét abban látom, hogy a kárpátaljai oktatásban tevékenykedő alapítványok, szervezetek aláírtak egy olyan együttműködési megállapodást, amely által érdemben képviselhetik a magyar nyelvű oktatás ügyét. Mérföldkőnek tekintem a rendezvényt, hiszen közös erővel sok, eddig megoldásra váró problémát oldhatunk meg.

Mészáros Györgyi, a Técsői Református Líceum magyartanára: — Az egyeztető tanácsot nagyon fontosnak tartom. Minél több figyelmet fordítunk az oktatásra, annál több kiművelt emberfőt adunk a társadalomnak. A felszólalók közül nagyon megragadtak Zubánics László szavai, aki azt mondta, hogy az oktatás legyen politika fölött álló. Egyértelmű, jövőnk annak függvényében alakul, hogy milyen emberfőket nevelünk ki, kik azok, akik továbbviszik a kultúrát, megőrzik hagyományainkat. Nagyon fontos, hogy nemcsak a szép dolgokról beszéltünk, hanem a problémák is napirendre kerültek, hiszen az ukrán nyelv oktatását sehogyan sem lehet szőnyeg alá seperni. Ha nem beszéljük az államnyelvet, elvágjuk magunk előtt a lehetőségekhez vezető utat. Örülök annak, hogy az UNE rektora ilyen pozitívan áll hozzá a magyar kar megnyitásához, arra törekszik, hogy létrejöjjön a még minőségesebb magyar oktatás. Most már nem annyira a mennyiség, mint a minőség játssza a szerepet, ami egy intézmény esetében presztízskérdés. Remélem, a következő, fél év múlva sorra kerülő fórumon már az elért eredményekről is szólhatunk. Hogy köszönetet mondtunk az anyaországi támogatásokért, szintén a kárpátaljai mentalitást tükrözi. A mi népünk sokat szenvedett: mindennek örül, amit adnak neki, és kulturáltsága arra ösztönzi, hogy a segítséget meg is köszönje.

Kótun Jolán, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola magyartanára: — Nagyszerű kezdeményezés nagy tervekkel. Nem volt buta ember, aki megfogalmazta: egységben az erőnk. Egyedül megbirkózni a problémákkal, nehézségekkel nagyon nehéz, viszont ha van egy olyan közösség, ahová az ember problémáival fordulhat, könnyebben meg lehet oldani azokat.

Ködöböc Szilvia, a Somi Általános Iskola alsó tagozatos tanítója: — Nagyon örülök annak, hogy a tanács létrejött, mivel a magyar nyelvű oktatásnak nagy szüksége van a támogatásra. Nemzeti identitástudatunk megőrzése érdekében az oktatási-nevelési-fejlődési folyamat fontos szerepet játszik a gyerekek életében. Mint alsó tagozatos tanító örömmel fogadom, hogy a jövőben több támogatásban részesülnek az iskolák az egyeztető tanács alapítványain keresztül. Gondolok itt az épületek állagának javítására, a tantermek, tornatermek felújítására. Nem egy iskola küszködik olyan problémával, mint a tornaterem hiánya, pedig a gyerekek megfelelő erőnlétének elérése érdekében fontos lenne megfelelő körülmények között levezetni a tornaórákat. Konkrétan az alsó tagozatra vonatkoztatva fontosnak tartom, hogy minden egyes tanító legyen ellátva elegendő mennyiségű szemléltetővel, számolóanyaggal, szó- és betűkártyával, szétosztható kellékekkel, didaktikai anyagokkal, mivel mindezt eddig saját kezűleg készítettük el felhasználva hozzá a fizetésünk egy részét.

Mihók Flóra fizikatanár, Tiszaújhelyi Általános Iskola: — Ukrán—magyar párhuzamos osztályokban tanítok. Nagyon hasznosnak tartom a fórumot, hiszen számtalan oktatási-nevelési problémát kell megoldani, hogy a gyerekek számára minél hatékonyabb, eredményesebb oktatást tudjunk biztosítani Kárpátalján. Például az ukrán nyelv oktatása a magyar osztályokban túl nehéz. Egyszerűbbé kell tenni a tantervet, szabályok helyett beszédtémákat kell beiktatni.

Véleményem szerint nem félévente, hanem háromhavonta kellene összehívni a fórumot, jó lenne, ha szekciónként összehívnák a szaktanárokat is, tantárgyakra lebontva megbeszélnék a mindennapi problémákat.

Nagy Irén igazgatóhelyettes, Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola: — A konferenciát rendkívül eredményesnek tartom, az ukrán oktatási táborokat — mint a tanévet kiegészítő gyakorlati foglalkozást — vezetném be. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ma is — akár tíz évvel ezelőtt — ugyanazokkal a problémákkal küszködünk. Most remény mutatkozik arra, hogy a tétlenségből pozitív irányba mozduljunk el, ami az oktatás-nevelés eredményességét vonhatja maga után.

Nagy Hajnalka könyvtáros, Badalói Általános Iskola: — Nekem nagyon tetszett a fórum. Csak így tovább! Alig várom, hogy sor kerüljön a következő szakmai megbeszélésre, azon már leszűrhetőek lesznek az eredmények is. Hátha több figyelmet szentelnek majd a könyvtáraknak, az iskolák könyvellátottságának, a könyvtárhelyiségek állagának is.

Imszticsei Gabriella, a Técsői Hollósy Simon Középiskola szervezőtanára: — Figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy azok a gyerekek, akik magyar környezetből kerülnek egy felsőoktatási intézménybe, lényegesen nehezebben boldogulnak, mivel nem megfelelő szinten beszélik az államnyelvet. Úgy kell összeállítani a tantervet és a tankönyvet, hogy a nemzeti kisebbségek is képesek legyenek elsajátítani annak tartalmát, alkalmazni tudják a gyakorlatban is a tanultakat.

Bakura János, a Szalókai Általános Iskola igazgatója: — Van perspektívája az egyeztető tanács létrejöttének. Kell, hogy legyen egy szervezet, ami összefogja a kárpátaljai érdekképviseleti szervezeteket, kuratóriumokat. Magyarságunk megtartása — közös érdekünk, ha összefogunk, közös erővel komolyabb támogatásokhoz jutunk, komolyabban vesznek bennünket, nagyobb mértékben meg tudjuk valósítani az intézmények fejlesztését. Maximálisan egyetértek azzal, hogy munkacsoportokat kell létrehozni, hiszen az ukrán nyelv oktatása, a líceumok, középiskolák anyagi-műszaki ellátottsága halaszthatatlanul fejlesztésre szorul. A tanács létrehozása egy jó döntés, véleményem szerint hatékonyan fog működni az elkövetkező időkben.

Juhász Sándor, az UMDSZ ISZ elnökségi tagja, az UNE hallgatója: — Ifjúsági szempontból az egyeztető tanács nagyon fontos, számunkra pozitív momentumot tartalmaz, ugyanis aggódó szülők és elhivatott tanárok próbálják folyamatosan megalapozni a gyerekek jövőjét. Most első alkalommal a tanács munkájában részt vehet az ifjúság is, saját érdekeit, szempontjait is felvetheti, egyeztetésre javasolhatja. Így a döntés nemcsak a felnőttek kezében van, hanem mi, fiatalok is belevihetjük meglátásainkat abba. Így sokkal használhatóbb, életképesebb projektek jöhetnek létre.

Marija Bubnyak, a Beregszászi Városi Közoktatási Főosztály vezetője: — Nagyon jól megszervezték a mai konferenciát, ami magas színvonalon zajlott, jól felkészült előadókat hallhattunk, akik aktuális oktatási-nevelési kérdésekről beszéltek. Gondolok itt az ukrán nyelv oktatásának problémáira, a magyar nemzetiségű diákok tesztelésére ukrán nyelvű feladatokkal, ami egy magyar gyerek számára nagyon nehéz, nem túlzok, ha diszkriminációnak nevezem a magyar ajkú iskolásokkal szemben. Szó esett a tanintézmények felszereltségének javításáról, ami szintén aktuális, megoldásra váró feladat. Nagyon fontos, hogy szervezzenek ilyen jellegű konferenciákat, mert szükség van rájuk.

Dumnics Margareta ukrántanár, Técsői Református Líceum: — A mai rendezvény komoly jelentőséggel bír, hiszen Kárpátalja és Magyarország olyan, az oktatás ügye iránt elkötelezett képviselői gyűltek itt össze, akik akarnak és tudnak is tenni gyermekeink jövőjéért, érdemben képviselik az oktatás problémáit. Az állami nyelv oktatása a magyar tannyelvű iskolákban címmel tartottam előadást, és ukrán szaktanárként ezt a problémát szerettem volna felvetni az intézményvezetők, szervezetek képviselői és a gyakorló tanárok előtt. Véleményem szerint átgondoltabb tankönyvekre, minél több szemléltetőeszközre lenne szükség a nevezett tantárgy minőségesebb oktatása érdekében.

Kenyeres Mária


 Beregdédában elindultak a kombájnok

Megkezdődött az aratás

Megyeszerte kezdetét vette az aratás, a földművesek nagy idénymunkája, amikor eldől, mennyi kenyérnekvaló, takarmánygabona, vetőmag kerül a magtárakba. A beregszászi járási Beregdédában hagyományosan az elsők között kezdték meg a betakarítást.

A településen 23 farmergazdaság működik, s mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik a korábbi kollektív gazdaság jogutódja is. Emellett a gazdálkodók is termesztenek gabonaféléket a korábban kapott földrészlegeiken (több mint 960 ember jutott vagyonjegyhez a településen). Többségük e napokban látott vagy lát hozzá a kenyérnekvaló levágásához.

Iván Gyula, a Zenit—2000 farmergazdaság vezetője például június 12-én aratta le az őszi árpát. Három hektár földről közel kilencven mázsa termést takarított be.

— Véleményünk szerint az enyhe tél és a korán beköszöntött nyár idézte elő, hogy a megszokottnál mintegy két héttel hamarabb megkezdhettük az aratást. Mi vagyunk az elsők, nem hallottam, hogy rajtunk kívül valaki már aratna a járásban — mondta Egressy István, Beregdéda polgármestere.

— Ön szerint milyen termésnek néznek elébe?

— Azt mondhatjuk, hogy az égiek mostohák is voltak hozzánk, de kegyesek is, hiszen az utóbbi hetek időjárása kedvezett a kalászosoknak. Tehát, ha nem veri el a jég a táblákat, vagy nem lesz nagy esőzés, ami megnehezítené az aratást, elég jók a kilátások. Azok a gazdák, akik mű-trágyázták, illetve gyomirtózták a földjüket, minimum 30-40 mázsás termésre számíthatnak 1-1 hektárról. De szerintem ennél sokkal több is várható. Végül is minden az időjárástól függ.


 Ez történt a héten

 

 Gyurcsány—Fico találkozóra várt a szlovák média

Hétfőn tartották Pozsonyban a visegrádi kormányfők szokásos nyári találkozóját. Jelen volt José Sócrates, az EU soros elnökségét júliustól átvevő Portugália miniszterelnöke is.

Gyurcsány Ferenc kormányfő már korábban megérkezett a szlovák fővárosba, ahol az MKP vezetőivel találkozott. A Magyar Koalíció Pártja néhány napja öt időszerű kérdés megtárgyalását javasolta a két miniszterelnöknek. Az Ipoly-hidak újjáépítésének szorgalmazásán kívül végleges ütemterv jóváhagyását kérik a Kassa és Miskolc közötti gyorsforgalmi út megépítésére. Az MKP azt is szeretné elérni, hogy a magyarországi szlovákok nagyobb figyelmet és több támogatást kapjanak. Ezenkívül visszaállítanák azt a gyakorlatot, hogy az anyaországból érkező oktatási támogatások harmadát az intézmények fejlesztésére lehessen fordítani. Sürgetik továbbá, hogy hamarabb fizessék ki a kulturális támogatásokat.

A szlovákiai média érdeklődésének középpontjában Gyurcsány Ferenc és Robert Fico hétfő délutáni kétoldalú eszmecseréje állt.


 Sarkozy pártja győzött

Közel negyven százalékos rekordméretű távolmaradás mellett a várakozásoknak megfelelően abszolút többséget szerezve a jobboldal nyerte meg a francia nemzetgyűlési választások második fordulóját — ismertette az IPSOS/DELL közvélemény-kutató intézet becslésén alapuló exit poll eredményt vasárnap este a France 2 közszolgálati televízió. A becslések szerint ugyanakkor az előre jelzettnél kisebb arányban nyert Nicolas Sarkozy államfő pártja, és a korábbi 359 helyett csak 319 képviselője lesz a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) a nemzetgyűlésben. A köztársasági elnököt támogató Új Centrum 20 fős frakciót alakíthat. Az eddigi 149 fős szocialista frakció 210 tagúra fog növekedni.


 Elfogták a koszovói háborús főbűnöst

Őrizetbe vették Montenegróban Vlastimir Djordjevic volt szerb rendőrtábornokot, akit 1998—99-ben Koszovóban elkövetett háborús bűnök vádjával körözött a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) — közölte Anton Nikiforov, az ügyészség egyik tisztségviselője vasárnap. Djordjevicet, akit a volt jugoszláv háborúk hat főbűnöse közt tart számon a törvényszék, az NT, Szerbia és Montenegró együttműködésében fogták el és még a nap folyamán Hágába szállították.

A hágai Nemzetközi Törvényszék 2003-ban hozta nyilvánosságra, hogy — több társával együtt — vádat emelt Djordjevic ellen. A vádirat szerint emberiség elleni bűncselekményeket követett el, megsértette a hadijogot és a háborús szokásokat, részt vett az albán lakosság elűzésében az 1998—99-es koszovói válság idején.


 Palesztin szükségkormány alakult

Mahmud Abbasz palesztin elnök előtt letette az esküt tegnap Ramallahban az általa kinevezett szükségkormány, amelyben a Hamasz radikális szervezetnek nincsenek miniszterei. A Hamasz törvénytelennek nevezte az új kabinetet. Az új palesztin kormány miniszterelnöke Szalám Fajjád független képviselő lett, aki pénzügyminiszter volt az Abbasz által múlt csütörtökön menesztett, a Hamasz és a mérsékeltebb Fatah mozgalom alkotta nemzeti egységkormányban. Fajjád megtartja a pénzügyi tárcát is. Abbasz egy korábbi gerillaparancsnokot, a Fatah szövetségesének számító Abder-Razak Jahját nevezte ki belügyminiszterré — jelentette az MTI.


 Izrael nem szállít üzemanyagot

Izrael leállította gépjárművekhez szükséges üzemanyag-szállítását a Gázai övezetbe, fokozva a nyomást a Hamászra, amely pénteken átvette a hatalmat a térségben. Közben letette az esküt az iszlamista Hamász nélkül létrehozott palesztin szükségkormány, melyet Izrael is kész elismerni.


 Rendőrségi buszt robbantottak fel Kabulban

Legkevesebb 35-en haltak meg abban a pokolgépes merényletben, ami vasárnap történt Kabulban egy rendőrségi autóbuszon — közölték az afgán hatóságok és szemtanúk. A robbantásnak legalább 35 sérültje is van. A merénylet elkövetőjeként tálib lázadók jelentkeztek. Egyik szóvivőjük, Zabiullah Mudzsahed közölte, pokolgéppel teli autót robbantott fel egy öngyilkos merénylő a busz mellett.

Kabul rendőrfőkapitány-helyettese szerint azonban az öngyilkos merénylő a 45 személyes autóbuszon tartózkodott, amely rendőrakadémistákat, de más polgári személyeket is szállított. A busz a robbanáskor éppen egy megállóban állt, egy rendőrkapitányság közelében, zsúfolt városrészben.


 Mongóliai helikopter-baleset

Legkevesebb tizennégyen haltak meg egy mongóliai helikopter-balesetben — közölte hétfőn egy ulánbátori kormányilletékes. A rendkívüli helyzetek mongol minisztériumának a beszámolója szerint a Mi-8-as típusú légi jármű tűzoltási bevetésen vett részt, amikor néhány napja eltűnt az ország északi, hegyvidékes térségében. Roncsaira vasárnap találtak rá, a mentőalakulatok eddig nyolc túlélőre bukkantak. A kutatást folytatják, mert lehetséges, hogy ennél több ember élte túl a balesetet. Az áldozatok között van a helikopter 3 fős pilótaszemélyzetének két tagja is.

(Az MTI, a Népszabadság és az origo.hu anyagai, fotói nyomán)


 Fókuszban a világ magyarsága

 

 A KÁRPÁT-MEDENCEI VÁLLALKOZÓK FÓRUMÁN

Közel másfélszáz anyaországi és környező országbeli vállalkozó, polgármester, kormányzati és önkormányzati szervezet képviselője vett részt a június 15-én Kecskeméten megrendezett Kárpát-medencei Vállalkozók Fórumán, amelynek fő szervezője a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata volt.

A konferencia munkájában részt vett és felszólalt Kincs Gábor, az UMDSZ alelnöke, Beregszász alpolgármestere és Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, továbbá jelen volt Dupka György mint a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának tagja, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatója, Száva József, a Felső-Tisza-Vidéki Vállalkozók Klubjának elnöke, Fejes Sándor, Rafajnaújfalu polgármestere is.

A szimpóziumot dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke nyitotta meg. A gazdasági szimbiózis határ menti megteremtésének lehetőségeiről tartottak előadást a kormányzati tisztségviselők és a felkért határon túli előadók. A konferencia konzultációs lehetőséget biztosított a résztvevőknek: a Miniszterelnöki Hivatal, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakállamtitkárai, főosztályvezetői és képviselői szakszerű felvilágosítással álltak az érdeklődők rendelkezésére.

A jelenlévők döntöttek arról, hogy a Kárpát-medencei Vállalkozók Fórumát az elkövetkező évben a Felvidéken tartják meg.

Tudósítónk


 Beregszász — Kassa: közös projektek

Napjaink egyik „slágertémája” a határ menti és a határon átnyúló együttműködés. Az Európai Unió is nagy figyelmet fordít e kérdéskörre, ösztönzi az együttműködés ilyen formáját. A napokban kassai küldöttség tagjai látogattak el Beregszászra, hogy a lehetséges közös projektekről folytassanak megbeszélést a megyei jogú város vezetésével.

Filipko Józsefet, a szlovákiai város alpolgármesterét, Beke Sándort, aki a kulturális projekt keretében a külkapcsolatokért felelős, Marek Kolárcik programmenedzsert és Faber Tímeát, a CSEMADOK kassai városi választmányának titkárát — akik Dupka György, az UMDSZ alelnökének kíséretében érkeztek Beregszászba — fogadta Gajdos István polgármester.

A tanácskozáson a felek egyaránt szükségét látták a kapcsolatok, ezen belül a kulturális kapcsolatok további erősítésének, támogatták a két régióban élő magyarságot szolgáló közös, határon átnyúló projektek lebonyolításának elképzelését.


 

 Máté Gyula az új elnök

Tisztújítás a munkácsi járási szervezetben

A hét végén Dercen adott otthont az UMDSZ munkácsi járási szervezete tanácskozásának. A népes fórum — amelyen a járás minden magyarlakta települése képviseltette magát — résztvevői új vezetést választottak az országos szövetség járási szervezetének élére.

Az utóbbi évek munkáját Orosz Károly összegezte. A járási szervezet elnöke elmondta, hogy komoly eredményeket mutathat fel, sikerült számos, az embereket élénken foglalkoztató kérdésben eredményt elérniük.

Szólt a megjelentekhez Gajdos István, az UMDSZ elnöke is, aki azon meggyőződésének adott hangot, hogy a munkácsi járási szervezet megújult vezetésével az élén képes arra, hogy még több ember bizalmát nyerje el. Az új vezetés, az új elnök mögé felsorakozik a teljes országos szövetség. Nagyon sok múlik azon, hogy helyben mennyire okosan gazdálkodnak ezzel a támogatással, az emberek bizalmával. Ha jól, akkor az országos szövetség regionális szervezetével számolni fog a hatalom is, lesz szava, lesz beleszólása a dolgok menetébe.

A fórumon megújult a járási szervezet vezetése. Elnöke Máté Gyula, Dercen polgármestere, az ügyvezető alelnök Szalontai László, alelnök Orosz Károly, titkár pedig Máté Erika lett.

A szavazást követően Máté Gyula köszönetet mondott a bizalomért. Az UMDSZ járási szervezetének új elnöke kihangsúlyozta, kész arra, hogy maximális erőbedobással dolgozzon, ám ahhoz, hogy valóban komoly eredményeket tudjanak felmutatni, szükség van az összefogásra, minden egyes tag hozzájárulására.

A tanácskozás végén Dupka György, az UMDSZ alelnöke és Nagy György koordinátor összegezte a fórum eredményeit.


 Művelődés, kultúra

 

 IRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ A KARÁCSFALVAI LÍCEUMBAN

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban rendezett író-olvasó találkozót Egressy Miklós atya, a tanintézmény lelkészi igazgatója nyitotta meg. Köszöntötte a megjelenteket abból az alkalomból, hogy az Intermix Kiadó gondozásában megjelent görög katolikus tematikájú könyv bemutatójára éppen ebben az intézményben került sor. Ezt követően könyvismertetőjében Dupka György mint az Intermix Kiadó vezetője kiemelte, hogy a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatának egyházi, teológiai műfajkategóriában eddig 6 könyv jelent meg, amelyek szervesen kapcsolódnak a sokat szenvedett egyházhoz. Ezek között kiemelkedő helyett foglal el a salánki származású, jelenleg a Nyírbátori Báthori Múzeum igazgatójaként tevékenykedő dr. Pilipkó Erzsébet Ütköző identitások című monográfiája.

A könyvhétre megjelent monográfia szerzője a jelenlévőknek egyebek mellett elmondta, hogy mint néprajzos ebben a disszertációjában a kárpátaljai magyar görög katolikusok etnikai és vallási identitástudatának vizsgálatát végezte el tudományos megközelítéssel az 1989-es változások kapcsán. Dr. Pilipkó Erzsébet köszönetet mondott a jelenlévő lelkészeknek, Bendász Dániel esperesnek a felmérő munkája során nyújtott segítségért. Mint elmondta, rengeteg anyaghoz jutott dr. Bendász István kanonok hagyatékából, illetve a levéltári forrásokból.

A szakmai körökben is elismert tudományos munkáról, kárpátaljai jelentőségét kidomborítva, szólt Zubánics László történész és Bendász Dániel esperes, a beregszászi esperesi kerület vezetője. Zubánics László szerint a kiadvány jelentőségét az is emeli, hogy napjaink történéseit mutatja be, hiszen olyan eseményekre tért ki, amelyeket magunk is megélhettünk, illetve olyan személyekre, akiket mi is ismerhettünk. Bendász Dániel esperes, aki a Romzsa Tódor Hittudományi Szemináriumon egyháztörténelmet oktat, elmondta: hiánypótló kiadványról van szó, melyet érdeklődéssel forgatnak majd a szeminaristák.

Dupka György több olyan témát is felvetett, amelyeket a közeljövőben érdemes lenne megvalósítani. Bár a kárpátaljai ruszinság és maga a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség sokat köszönhet Mária Terézia királynőnek, a régi történelmi beidegződések miatt eddig senki sem foglalkozott emlékének megörökítésével, munkásságának feltárásával. Hasonlóképpen megoldásra vár a Szent Korona ungvári tartózkodását megörökítő emléktábla elhelyezése is (a napóleoni háborúk során Munkácsra menekített koronázási jelvények egy éjszakát az ungvári püspöki palotában voltak.)

A rendezvény végén Pilipkó Erzsébet dedikálta könyvét.

MÉKK-info


 A X. jubileumi SULIEXPO Nemzetközi Gyermektalálkozó

Mutasd meg magad!

A SULIEXPO tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, amiről a közoktatásban sokat beszélünk. A gyermektalálkozónak már 10 esztendeje Nyíregyháza ad otthont. Azóta mintegy 25 000 résztvevő, 1 500 színpadi produkció, 1000 képzőművészeti alkotás került itt bemutatásra, és még sorolhatnám a sok-sok látnivalót. Nagy lehetőség ez minden résztvevő számára.

Nagyon sok munkába került, hogy a Kisbégányi Általános Iskola tánccsoportja immár hatodik éve részt vehet ezen a találkozón. Ám évről évre változatlan örömmel készülnek. Az egész évet átöleli a rendezvény, hiszen már ősszel elkezdődnek a próbák, ugyanis pályázatkiírás útján történik a résztvevő produkciók bemutatása. A kisbégányiak a Szőlőskerti Általános Iskola gyermekeivel pályáznak közös és egyéni produkciókkal. A felkészülésről, a szereplésről Varga Edit, a csoport vezetője beszélt lapunknak.

— Az idei SULIEXPO-ra egy népi és két modern tánccal készültünk, és a testvériskolánkkal egy közös széki táncot mutattunk be jó eredménnyel. Népviselet-bemutatón is részt vettünk, ahol megnyertük a kategória I. díját. Felejthetetlen hétvégét töltöttünk a Nyíregyházi Sóstófürdőn, ahol az utolsó este, a gálaműsoron a Nemzetközi Gyermektalálkozó színpadi kategóriája kiemelkedő teljesítményt nyújtó csoportjának bemutatkozását láthattuk. Büszkék lehetünk gyermekeinkre, hiszen a több száz produkcióból a Kisbégányi Általános Iskola tánccsoportját is kiválasztották a fellépésre..

Nagyon szép eredményeket értünk el, de nem ez a fontos számunkra, hanem az, hogy gyermekeink a négy nap során rendkívül gazdag programokon vehettek részt. Volt kiállítás, piactéri és kirakodóvásár, de szórakoztató és versenyprogramokra, kézműves foglalkozásokra, fakultatív kirándulásokra, civil szervezetek, egyesületek szórakoztató foglalkozásaira, ejtőernyős ugrásra, Coca-cola játszótérre, karaoke-versenyre, különböző ügyességi, illetve sportversenyekre is sor került.

További jó munkát kívánok a gyerekeknek és a felkészítő tanároknak az elkövetkezendő falunapok fellépéseihez. A szülőknek köszönjük a támogatást és a sok-sok biztató szót.

Tudósítónk


 Szellemi életünk igazolása

Dalmay Árpád:Mindig Kárpátalja volt a tolerancia példaképe

A közelmúltban újabb emléktáblával lett gazdagabb Beregszász: Hunyadi János szép domborműve került a Kossuth Lajos Középiskola falára. Sokadik emléktáblája ez Beregszásznak, valamiben mégis az első, hiszen nem egy szervezet vagy intézmény állíttatta, hanem magánember. Dalmay Árpád nyíregyházi tanárral, a BMKSZ alapító elnökével, az emléktábla adományozójával a műalkotás létrejöttéről beszélgetünk.

— Hogyan született meg az emléktábla létrehozásának ötlete?

— Bizonyára, sokan tudják rólam, hogy múltunk emlékei megőrzésének elkötelezett híve vagyok, tehát annak is, hogy műalkotásokkal (és nem csupán szöveges táblákkal) adózzunk mindazok emlékének, akik valamilyen módon hozzájárultak városunk fejlődéséhez, hírnevének öregbítéséhez. Teljes mértékben egyetértek Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászunkkal, aki azt mondta: Emlékműveket állítani önvédelem és szellemi életünk igazolása is. S a beregszászi, de minden más elszakított területen élő magyarságnak is védenie és őriznie kell nemzeti identitását, bizonyítania múltját, igazolnia szellemi életét.

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Beregszász majdnem minden magyar vonatkozású emléktáblájához és minden szobrához van némi közöm, többségük létrehozásának (Petőfi Sándor emléktáblájától Móra Ferencéig, hogy csak az elsőt és a legutóbbit említsem) kezdeményezője voltam. Nyíregyházára költözésem óta is igyekszem segíteni a BMKSZ tevékenységét ezen a területen, megpróbálom egy-egy évfordulóhoz kötni az újabb emlékművek létrehozását szülővárosomban. Tavaly volt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója, ennek szenteltem Hunyadi János emléktábláját.

— Miért nem a múlt évben került felavatásra a tábla, hiszen 2006 szerepel rajta az avatás időpontjaként?

— Tulajdonképpen én ezt utcanévtáblának szántam: hagyományt akartam teremteni azzal, hogy a város központi utcáin más városokhoz, például Nyíregyházához hasonlóan műalkotás idézze fel a névadó emlékét. Sajnos, tavaly ősszel a magyar emléktáblák és szobrok ellen elkövetett gyalázat megakadályozta a tábla elhelyezését, ezért is csúszott át az avatás erre az évre, illetve ezért került védett területre a dombormű. Az ajánlatomat azért továbbra is fenntartom: ha lehetővé válik, hogy a Hunyadi utca elejére is felkerüljön ez a szép relief, öntetek belőle még egyet s a városnak ajándékozom.

— Ezért szerepel a márványtáblán az ön monogramja?

— Elsősorban igen.

— Másodsorban is van?

— Őszintén szólva igen. Néhány elírás, bátran mondhatom: hamisítás történt az utóbbi években a beregszászi emléktáblák, szobrok állításával kapcsolatban, ezért is gondoltam, hogy egyértelművé teszem a körülményeket. Hogy csak két példát említsek: 1999-ben kérésemre Balogh Géza nyíregyházi szobrász barátom Perényi-domborművet készített az ardói kastély falára, teljesen ingyen. Az itteni szervezők feladata a márványtábla elkészítése és az avatási ünnepség megszervezése volt. Az avatáskor legnagyobb megdöbbenésemre azt olvastam az emléktáblán, hogy a BMKSZ mellett a KMKSZ járási szervezete és a Beregszász 900 éves Városvédő, -szépítő és Művelődési Alapítvány állíttatta, sőt a KMKSZ képviselői szónokoltak az ünnepségen, úgy viselkedtek, mintha nem vendégek, hanem házigazdák lettek volna. A másik példa: olvasom a Kárpátinfo honlapján, hogy a beregszászi Szent István-szobor létrehozásához a BMKSZ és a Beregszászért Alapítvány mellett sokan mások is hozzájárultak. Vajon mivel?

— Lesz-e folytatás az emléktáblák, szobrok állításában? Mik a tervei ezen a téren?

— Folytatásnak mindig lennie kell. Vannak még adósságaink. Például immár a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának — 2003-tól 2011-ig tart — félidejéhez érkeztünk. Ezért a nyíregyházi nyugdíjas szövetség pályázatot nyújtott be Esze Tamás mellszobrának elkészítésére. Ez a szobor is Beregszászba kerülne. Ebben egyelőre csak az ötletadás írható javamra. De készül Kerényi Gyula emléktáblája, amelyet a Bethlen Gábor Gimnáziumnak szeretnénk ajándékozni, hiszen Gyuszi bácsi annyi sokat tett az egykori beregszászi gimnazisták, a Vérke-parti öregdiákok összetartása érdekében, de magáért a városért is.

Más évfordulói is lesznek az idén Beregszásznak. Az egyik tragikus: 450 évvel ezelőtt pusztították el a várost lakosaival együtt a betörő lengyel csapatok. A másik viszont kimagasló eseménye Beregszász történetének: 760 éve adott szabad királyi városi rangot Lampertházának IV. Béla királyunk. Mind a két esemény méltó a megörökítésre. Jövőre aztán újabb jubileumok következnek: az 1848—49-es szabadságharc kezdetének 160. és az első világháború befejezésének 90. évfordulója.

— Végül egy utolsó kérdés. Mit szól a beregszászi szobrok és emléktáblák ellen az utóbbi hónapokban kétszer is elkövetett merényletekhez?

— Végtelenül elszomorít a dolog, hisz mi mindig arra voltunk büszkék, s ezt hangoztattuk is, hogy Beregszászban az őslakos magyarság és az utóbbi évtizedekben betelepült ukrán és orosz lakosság között semmilyen konfliktusok nincsenek. Mindig Kárpátalja volt a tolerancia példaképe a Felvidékkel, a Délvidékkel, de akár Erdéllyel szemben is. S most egyesek rácáfolnak erre, olyannyira, hogy már-már a pozsonyi Petőfi-szobor rendszeres meggyalázásának hírét is háttérbe szorítják a beregszászi események.

Érdekes: a három beregszászi ukrán emléktábla vagy a szovjet hősi emlékmű ellen soha nem követtek el merényletet! Úgy látszik, ez kultúra, sőt kulturáltság kérdése is.

Beregszász most van abban a stádiumban, amin Ungvár és Munkács az ‘50-es évek elején átesett: most veszíti el abszolút többségét a magyarság. Ezt érzik valakik, ezért irritálják őket a magyar emlékek, a város magyar múltja. Remélem, gyorsan kinövik ezt a gyermekbetegséget, rájönnek arra, hogy a szobroktól, emléktábláktól nem változik meg a status quo. Sajnálom, hogy a beregszászi ukrán, ruszin szervezetek nem foglalkoznak igazán hagyományőrzéssel. Ha lennének ukrán szobrok is, akkor talán nem szúrnák senki szemét a magyar emlékek.

Tudósítónk


 Fergeteges falunap

II. Nagyberegi Szőttesfesztivál

A beregszászi járási Nagyberegen idén második alkalommal került sor szőttesfesztiválra a falunap keretein belül. A fesztiválnak nagy sikere volt a múlt évben is, az idén is. A beregi szőttesnek nagy hagyománya van, nemcsak vidékünkön, hanem külföldön is híres, amire méltán büszkék lehetnek a helyiek.

A vasárnap megtartott ünnepség vendégeit — akik között ott volt Szűcs Gabriella, Szakoly (Bereg testvértelepülése) polgármestere, Braun Béla, a járási tanács elnökhelyettese, Sin József, a járási közigazgatási hivatal elnökhelyettese, Nagy György, az UMDSZ koordinátora, Kádár Rozália, az UMDSZ járási szervezetének elnöke — és a helyi lakosságot Orosz Márta, a település polgármestere köszöntötte, majd átadta a szót Csizmár Bélának. A járási tanács elnöke elmondta, hogy Bereg az egyik legősibb települése vidékünknek. Már a honfoglalás előtt magas kultúrájú emberek éltek itt. A szónok arra kérte a helyieket — főleg a fiatalokat —, hogy őrizzék meg az őseikről rájuk maradt örökséget, s adják tovább azt, így a falunak nemcsak jelene, de jövője is lesz.

Zubánics László történész, az UMDSZ OT elnöke kihangsúlyozta: — Örömmel tapasztalhatjuk, hogy minden esztendőben valami újat igyekeznek „belevinni” a falunapba. Tavaly első ízben kerültek kiállításra a település ügyes kezű asszonyainak munkái, amit az idén még nagyobb választékban láthatunk. Ha pedig a beregi szőttesekből elviszünk egyet-egyet külföldre, Bereg egy kis részét visszük el vele.

A köszöntések után nem maradt más hátra, mint a felhőtlen szórakozás, amihez minden adott volt. Pitkin, a szórakoztatás nagymestere sajátos humorával emelte az amúgy is jó hangulatot, miközben felkonferálta a szereplőket. A helyi ovisok, kultúrosok után a dédai Piruett, a beregszászi Atasz, valamint a kisbégányi Szivárvány tánccsoport lépett fel. Ezt követően szépségversenyre került sor, majd a szakolyi asszonykórus énekelt a nagyérdeműnek. Este az Integrál együttes szórakoztatta a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A falunap hajnalig tartó szabadtéri diszkóval ért véget.

H. Cs.


 Az ifjúság hangja

 

Egy fiatal tánctanárnő és csapata

Nehéz lenne megmondani, hogy melyik az a ma is ismert tánc, amelyik a legrégebbi múltra tekint vissza. Hiszen az emberiség történetében a tánc valószínűleg mindig is jelen volt, mint ahogy egy ember életéhez is hozzátartozik csecsemőkorától egészen haláláig, mint ösztönös mozgásforma. Van, akiknek kevésbé megy, de vannak olyanok, akik profi szinten művelik.

Ez utóbbira példaként a 24 éves nagydobronyi Hidi Anitát említhetnénk. Őt kérdeztük arról, hogyan ismerkedett meg a tánccal, hogyan sikerült ilyen fiatalon egy jó tánccsapatot létrehoznia.

— Negyedikes voltam, amikor az iskolában táncszakkör indult. Egyik nap tanítás után megbeszéltem anyával, hogy szeretnék én is járni oda, és másnap már be is iratkoztam.

— Milyen táncot tanultatok?

— Én modern tánccal kezdtem, de a tánc mindegyik fajtáját kipróbáltam.

— Hol és milyen alkalmakon léptetek fel?

— Általában csoportosan léptünk fel eleinte iskolai rendezvényeken, majd falunapokon.

— Hol szereztél szakmai képesítést?

— Az érettségi után az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolában tanultam.

— Jelenleg hol dolgozol?

— Most két iskolában tanítok: a Kisdobronyi Általános Iskolában és a Nagydobronyi Középiskolában.

— Milyen táncot oktatsz?

— A tánc minden fajtáját szeretném megismertetni a gyerekekkel. Rapet, modern és népi táncot, valamint aerobikot is tanítok.

— Hány évesek a diákjaid?

— 12-17 évesek.

— Hány tagú a csapat?

— Harmincan vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy egy produkciót ennyien is táncolunk. Mindenki megtalálta azt a stílust, amit a legjobban szeret vagy amit nagyon jól tud csinálni. Nagy öröm számomra, hogy vannak fiúk is a csapatban.

— Milyen rendezvényekre jártok fellépni?

— Nyáron falunapokon, az újkrumplifesztiválon, a folklórfesztiválon veszünk részt. De járunk versenyekre is. Három éve működik a csoport és azóta az aerobik-versenyeket mindig mi nyertük meg. Iskolai fesztiválokon is indultunk már, de csak a harmadik helyet tudtuk megszerezni. Nagydobrony Nyírbogdánynak a testvértelepülése, és ezáltal ott is szívesen látnak minden évben a falunapon, a majálisaikon és más rendezvényeiken. Péntekre is meghívást kaptunk Bogdányba egy fesztiválra.

— Mikortól érdemes elkezdeni a táncot?

— A táncot már pici kortól el lehet kezdeni, hogy minden izom megnyúljon, hogy a táncos felnőtt korára hajlékony legyen, és kifinomuljon a ritmusérzéke.


Szent Erzsébet-kiállítás Técsőn

Rendhagyó esemény helyszíne volt 2007. június 14-én a Técsői Hollósy Simon Középiskola aulája: ekkor került sor az Ungvári Magyar Főkonzulátus által Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából Kárpátalján útnak indított, az Európa-szerte ismert és tisztelt szent életét bemutató V kiállítás megnyitójára.

Megnyitó beszédében Ambrus Pál, a Técsői Magyar Tannyelvű Líceum igazgatója kiemelte eme szent életű asszony példamutatásának fontosságát, mely a mai napig is hat és él. A kiállítást Kutlán György történelemtanár mutatta be, aki beszélt Szent Erzsébet áldozatos életéről, az általa magasra értékelt és tettekre váltott jó tulajdonságok aktualitásáról, Európa kulturális és lelki fejlődésére tett hatásáról.

Kutlán tanár úr szavai termékeny talajra hullottak: a técsői és a huszti magyar iskolások és a líceumos diákok lelkükbe “vésték” e szép példát.

A Szent Erzsébet életét bemutató kiállítás a nagyközönség számára Técsőn június 25-ig tart nyitva.

Mészáros Györgyi


Diákoknak

Állásajánló

A szünidőre való tekintettel úgy gondoltuk, hogy segítünk a munkát kereső diákoknak. Egyelőre csak ungvári munkalehetőségeket tudunk ajánlani, ahol szinte alapfeltétel az ukrán nyelv tudása:

- A Korzón lévő Pita üzletbe elárusítót keresnek lehetőleg 35 éves korig. Érdeklődni a helyszínen lehet.

- A Paszazs üzletbe szakképzett elárusítót keresnek. Bővebb információ a helyszínen.

- Közvetlenül a Paszazs melletti üzletbe és a Petőfi téren lévő Centralnij boltba szintén szakképzett elárusítóra van szükség. Bővebb tájékoztatást helyben kaphattok.

- A Sváb utcán található Lampocska üzletbe is eladót keresnek. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet: +380 95 12 51 222.

- A Petőfi téren lévő DC üzletbe biztonsági őr állása üresedett meg. 5 főre lenne szükség. Információt a következő telefonszámon kaphattok: +380 50 58 19 282 (Bastion).

- D kategóriás gépkocsivezetőt keresnek teljes munkaidőre. Fizetés 250 dollártól/hó. Érdeklődni lehet a következő telefonszámokon: +380 63 37 25 152, +380 50 61 85 360.

- Nagyon jó fizetéssel építkezésre keresnek erős fiúkat. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet: +380 50 44 07 589 (Valériánál).


Az elsősök túlélési stratégiái

Itt a nyár, ismét eltelt egy tanév. Javában tart a vizsgaidőszak, amelyet minden diák a saját képességeihez és teljesítményéhez mérten a legpozitívabban szeretne lezárni (ami nagyon is érthető). De mégis, milyen stratégiákat alkalmaznak a tanulók ebben az időszakban — sőt, nemcsak most, hanem az egész év folyamán? Ez változó.

Kis statisztikánk azt mutatja, hogy az elsősök az első és legfontosabb helyen a „területfelmérést” jelölik meg, azaz ismerkednek az új környezettel, tanárokkal, diáktársakkal. Ha ez megvan, a következő lépések már erre épülnek. Két szélsőséges irány van. Egyik — ami a legbiztosabb tipp — az egész tanév alatti szorgalmas tanulás, ami mindig meghozza az eredményt. Csak sajnos a fiatalság zöme előszeretettel háttérbe szorítja ezt az útvonalat, hiszen energia-, idő- és fáradságigényes. Sokkal inkább „utat vert” a tanulók körében a „lébecolás”, ami kellemesebb és „menőbb” manapság. Könnyebbnek tűnik a napról napra való tengődés, aminek a hátrányait már csak a vizsgaidőszak vetíti elénk, s akkor jön a „Csak ezt éljem túl” című mese! De vajon hányszor hangzik el ez a monda?

Szóval, mindenki eldöntheti, hogy melyik utat követi, vagy legalábbis megpróbálja követni, s az majd úgy is meghozza az eredményét! Csak nem mindegy, hogy milyen eredményt...

A felsoroltakat tartsátok szem előtt, kedves diáktársaim, hiszen az elmúlt dolgokon keseregni már kár! S ne feledjétek: az ember tettei nagyban hozzájárulnak a róla kialakított képhez!!!


Ez önt is érdekelheti

 

 Új játszótér nyílt Beregszászban

Ungvár és Munkács után a minap Beregszászban is megnyitotta kapuját a gyerekek előtt egy olyan vidámpark, amilyen a megyében eddig összesen csak három működik. A szép létesítmény a Vérke folyó partján, az Oázis parkban kapott helyet hűvös, kellemes környezetben. A gyerekek alig várták, hogy végre beléphessenek a vidámparkba, ám előbb a város első embere szólt az egybegyűltekhez.

— Nem véletlenül mondják azt, hogy gyermekeink jelentik a jövőnket, pontosabban tőlük függ, hogyan fogunk élni, és milyen lesz városunk 20-40 év múlva. Nekünk, felnőtteknek a feladatunk és kötelességünk megfelelő feltételeket teremteni ahhoz, hogy egészségesen, jó körülmények között nőjenek fel, boldogok, vidámak, szépek legyenek. Ehhez — véleményem szerint — részben hozzá fog járulni ez a játszótér. Meg szeretném köszönni ezt a szép ajándékot, a támogatást a Roshen Édességipari Korporációnak, Viktor Zsuk vállalkozónak, a városi tanács képviselőjének, valamint Lőrincz András vállalkozónak — mondta ünnepi beszédében Gajdos István.

Beregszász polgármestere jó szórakozást kívánt minden jelenlévő számára, a gyerekeknek felejthetetlen perceket a játszótéren.

Köszöntötte az egybegyűlteket Olekszandr Kolomejec, a munkácsi Ukrprominveszt igazgatója, Jurij Krivenko, a Roshen kárpátaljai területi menedzsere, valamint Viktor Zsuk vállalkozó, aki beszédében kiemelte, hogy a játszótéravatás ünnep városunk életében. Megígérte a gyerekeknek, hogy folyamatosan bővíteni fogják, s az egész park csak őket fogja szolgálni. Majd felhívással fordult hozzájuk: „Gyerekek, vigyázzatok a játszótérre!”

Az avatószalag átvágását követően a gyerekek “megszállták” az új játszóteret.

-csilla-


 Ballagtak a derceni ovisok

A napokban ballagtak a derceni nagycsoportosok: összesen 36 kisfiú és kislány. A szép számban egybegyűlt vendégeknek tartalmas műsorral kedveskedtek az óvodások.

A gyerekeket és a szülőket mások mellett Biró Larisza üdvözölte. Az óvoda vezetője jó tanulást, jó magaviseletet kívánt a gyerekeknek az iskolában is, majd megköszönte a községi tanácsnak a támogatást. Az ünnepségen Máté Gyula polgármester ígéretet tett, hogy továbbra is segíteni fogja az óvoda munkáját, a felújítását.

A gyermekintézményben egyébként a napokban indul egy 56 fős új csoport. A helyi tanácsnak köszönhetően szépen felújított helyiségek várják az új ovisokat.

A szülők nevében Kopasz István köszönte meg az óvoda vezetőjének és dolgozóinak munkáját, a polgármester pozitív hozzáállását.

Nagy György


 Vízum: kérdezz—felelek

Egyik Budapesten dolgozó kárpátaljai pedagógus kérdezi: “Hamarosan le fog járni a munkavállalási vízumom. Van-e lehetőség arra, hogy Budapesten a nagykövetségen hosszabbítsák meg?”

A választ dr. Váncsa Julianna, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzulja adja meg.

A nagykövetségen semmiképpen, mert Ukrajna Budapesti Nagykövetsége nem ad ki magyar vízumot.

Ilyen esetben előre kell gondolkodni és időben cselekedni. Mégpedig arról, hogy az adott vízum lejártát megelőzően 90 nappal be kell fáradni a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatára, és a feltételek fennállásának igazolása alapján tartózkodási engedélyt kell kérni. Ha a kérelmező ezt a határidőt már elszalasztotta és a BÁH nem ad számára tartózkodási engedélyt, az érintettnek Ukrajnában van lehetősége ismételten D munkavállalási vízumkérelmet benyújtani ugyanazokkal a feltételekkel, ahogyan a jelenlegi vízumát is igényelte.


 Fekete Krónika

 

 Vízbe esett

Szinte a másvilágról kellett visszahozni azt a 43 éves alsóvereckei férfit, aki egy hídról a vízbe esett. Az illető felöntött a garatra, úgy próbált átkelni a folyón. Közben megingott és a vízbe esett. A fejét beütötte egy kőbe. Ráadásul majdnem kihűlt a hideg vízben.

Szerencséjére rátaláltak, és sikerült megmenteni az életét.


 Az egyiknek sikerült, a másiknak nem

A Szolyvai Járási Kórházba szállították be azt a 43 éves helyi férfit, aki öngyilkosságot kísérelt meg. Az illető felvágta az ereit. Sajnos, az orvosok hiába küzdöttek az életéért, az illető belehalt a vérveszteségbe.

A Beregszászi járásban is öngyilkosságot próbált megkísérelni az egyik faluban egy 46 éves férfi. Az illető felakasztotta magát, ő időben kapott segítséget.


 Kifosztották a magyar állampolgárt

Munkácson vendégeskedett egy magyarországi férfi. Az illető éjszakára őrizetlen helyen hagyta autóját. Reggel derült ki, hogy a sötétség leple alatt kifosztották a Ford Focust. Eltűnt a vendég útlevele, tb-kártyája, bankkártyája, jogosítványa.


 Moldáviaiak a határnál

Újabb moldáviai illegális migránsokat tartóztattak fel a határőrök. A szlovák határnál előbb egy 10 fős, majd egy 14 fős csoportot állítottak meg. Az UBSZ munkatársai pedig egy ungvári magánházban bukkantak 12 férfira és egy nőre, akik ugyancsak Nyugatra tartottak — útlevél nélkül.


 Gombázott — meghalt

A beregszászi rendőrökhöz Papiból érkezett bejelentés arról, hogy a település környékén halva találtak egy 53 éves férfit. Kiderült, hogy az illető gombázni indult, s közben valószínűleg infarktust kapott. Külsérelmi nyomokat nem találtak rajta.


 Hitelkártyákat lopott a könyvelő

Munkácson a rendőrséghez fordult az egyik vállalkozás vezetője. Az illető elmondta, hogy a dolgozószobájában lévő páncélszekrényből hitelkártyák tűntek el.

A nyomozás során kiderült, hogy a „szarka” nem más, mint a vállalkozás könyvelője. Az illető az eltulajdonított kártyákkal összesen 4 000 hrivnya készpénzt vett fel, amit saját céljaira fordított.


 Furfangos nő

A rendőrség munkatársai lefülelték azt a vállalkozót, aki tavaly hamis adatokat feltüntetve több mint 180 000 hriv-nya értékű árut vitt ki törvénytelenül Magyarországra. A továbbiakban legalizálták a pénzt, s azt a vállalkozás céljaira használták fel. A nő ellen eljárás indult.


 1 200 000 hrivnya — a részvényesek zsebéből

A rendőrség eljárást indított az egyik biztosítótársaság vezetője, illetve két vezetőségi tagja ellen. Az illetők a jövedelem átcsoportosítása révén 1,2 millió hrivnya vissza nem térítendő anyagi segélyt nyújtottak egy másik biztosítótársaságnak, illetve egy kft.-nek. A dolog pikantériája, hogy ez utóbbiak alapítói ők maguk voltak.

A továbbiakban az összeget készpénzzé konvertálták, s saját célokra használták.


 Fiatal útonállók

Két hasonló esetről is bejelentés érkezett egy nap leforgása alatt az ungvári rendőrségre. Előbb egy 37 éves minaji nő tudatta velük, hogy Ungváron egy idegen lépett oda hozzá, aki megfenyegette és elvette aranyláncát.

A másik sértett egy a megyeszékhelyen élő nevelőnő volt. Őt is fenyegetéssel bírták rá arra, hogy átadja aranyláncát.

A nyomozás során két fiatalemberre (egyikük 15, másikuk 17 éves) terelődött a gyanú.


 Robbanóanyagot árult

A rendőrség tudomására jutott, hogy Munkácson valaki robbanóanyagot kínál megvételre. Az illetőt figyelni kezdték. Jelentkezett is potenciális vevő, ám az az utolsó pillanatban mégsem jelent meg a megbeszélt helyszínen.

Később egy újabb vevő jelentkezett. A veszélyes “kincs” tulajdonosa 2 000 hrivnyát kért. Igaz, egyszerre csak az áru egy részét — egy F-es kézigránátot és egy aknavetőbe való aknát — mutatta meg, amit 250 hrivnyára tartott. Azt mondta, a többi holmit másnap adhatja át. Amikor átvette a pénzt, a nyomozók lecsaptak rá.

Kiderült, hogy Volóc mellett, egy rejtekhelyen az illető kb. két tucat különböző aknát tartott. Szörnyű bele is gondolni, mi történhetett volna, ha ezek bűnözők kezébe kerülnek.


 Eltűnt a Toyota

Az egyik 22 éves ungvári lakos a megyeszékhely egyik utcáján parkolt le Toyota Landcruiser márkájú autójával. Alig egy-két órát volt távol, ám ez is elég volt ahhoz, hogy valaki ellopja a drága autót.

A tettest és a kocsit keresi a rendőrség.


 Enyveskezű rendőr

Az egyik járási kapitányságon egy 22 éves férfi foglalkozott a külföldi utazásokhoz szükséges engedélyek kiadásával. Egyik ügyfele, egy 22 éves férfi Oroszországban szeretett volna munkát vállalni. A rendőr elmondta, hogy nincs gond, ám ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgok, 800 hrivnya kenőpénzre van szükség.

Az utazni vágyó úgy tett, mintha beleegyezne a dologba, ám rögtön értesítette az illetékeseket a követelésről. A megbeszélt időben át is adta a kért összeget (mind a nyolc százhrivnyás bankót megjelölték előtte), a szervezett bűnözés ellen harcoló osztály munkatársai pedig „lekapcsolták” az enyveskezű rendőrt.


 Kenőpénzrekord Kijevben

Hatalmas összegű kenőpénz miatt indítottak eljárást egy fővárosi adófelügyelő ellen. Az illető 70 000 dollárt (több mint 350 000 hrivnya) pénzt fogadott el szolgálataiért, de lebukott. Akár 10 év szabadságvesztést is kaphat vagyonelkobzással „megspékelve”.

A Vidomosztyi Miliciji, a mukachevo.net, a zakarpattya.net.ua és az 5. csatorna anyagai nyomán)


 Csemegéző

A MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA

1918—2006

Sorozatszerkesztő: Dupka György

 

101. Dr. Almásy Sándor

(Beregszász, 1929. szeptember 19.)

Okleveles közgazdász, a közgazdasági tudományok doktora. Városi tisztviselő családjában született. 1944-ben érettségizett a Beregszászi Állami Gimnáziumban, közben 1945 márciusától Mátészalkán folytatta középiskolai tanulmányait. Ősszel lezárták a határt, s visszatért Beregszászba.

Tanulmányait 1952 és 1956 között a Lembergi Pénzviteli Technikumban folytatta. 1959 és 1965 között a Kijevi Népgazdasági Egyetem hallgatója. 1947-től 1966-ig a Beregszászi Állami Bank főkönyvelője. Kijevi tanulmányai befejeztével Nagybereg község mezőgazdasági szövetkezetének közgazdásza lett. 1981-től osztályvezető a Kárpátaljai Agráripari Kutatóintézetben, majd 1991-től az Ukrán Agráripari Kutatóintézet osztályvezetője. Ugyanebben az időben az Ungvári Nemzeti Egyetem Közgazdasági Karán professzori beosztásban tanít, közben — 1995-ig — vezeti a Kijevi Agrárközgazdasági Kutatóintézet kárpátaljai kirendeltségét. Ezt követően a Nyíregyházi Főiskola előadója. 1996-ban végleg áttelepül Nyíregyházára.

A közgazdasági tudományok doktora címet 1986-ban kapta. Még ugyanebben az évben tagja lett az Európai Agrárközgazdászok Asszociációjának (European Assotiation of Agriculturel Economics — EAAE). Folyamatosan jelennek meg tudományos cikkei belföldön és külföldön egyaránt. E témákból 152 publikációja van, ebből 3 monográfia, 6 brosúra.

1993 áprilisában alapító tagja és alelnöke a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságnak. 1993-tól az MTA SZSZBM Tudományos Testületének tagja. Részt vesz a MÉKK Tudományos-Ismeretterjesztő Társaságának munkájában, irányítja a MÉKK Gazdasági Akadémiáján belül elindított felnőttképzést.

Máig tevékenyen foglalkozik a határon átnyúló gazdasági kapcsolatokkal, több éve tudományos tanácsadó a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, ahol egy kutatási program keretében az egyetem Ukrajna felsőoktatási intézményeivel kialakított kapcsolatait koordinálja, ezenkívül a 2004-ben akkreditált Kárpátaljai Állami Egyetem professzora, tanácsokat ad, segíti a pályakezdő magyar fiatalok érvényesülését, befektetőket irányít a magyarlakta településekre stb., elősegítve ezzel Kárpátalja magyarságának hazai és nemzetközi elismertségét. Nős, jelenleg Nyíregyházán él, felesége a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának docense.

Kötetben megjelent fontosabb művei: A Magyar Népköztársaság mezőgazdasága (Moszkva, 1975); Az élelmiszerellátás problémáinak megoldása Magyarországon (Moszkva, 1983); Iparszerű termelési rendszerek a magyar mezőgazdaságban (Moszkva, 1984); A lakosság háztáji gazdaságai Magyarországon (Kijev, 1984); A lakosság háztáji termelésének fejlesztése Magyarországon (Moszkva, 1986); Az élelmiszertermelés kérdései Magyarországon (Budapest, 1986); Új integrált szervezetek a mezőgazdaságban (Ungvár, 1990); Termelési rendszerek a mezőgazdaságban (Moszkva, 1990); Az élelmiszerpiac regionális fejlesztése (Kijev, 1993) — orosz nyelven; Azok a ’40-es évek (Krúdy Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2007).

 

Azok a ’40-es évek

Részlet visszaemlékezéseiből

Mátészalka gyászba’ van

A Beregszászi Állami Gimnázium elsősorban felső osztályos, 1944 novemberében el nem hurcolt, majd a gimnáziumból eltávolított diákjai 1945 tavaszán megkísérelték folytatni tanulmányaikat ott, ahol voltak magyar tannyelvű oktatási intézmények. Szándékosan nem használtam azt a meghatározást, hogy Magyarországon. Ismert, hogy Észak-Erdélyből a szovjet katonai parancsnokság a front átvonulása után eltávolította az újra megjelent román közigazgatást, és Kárpátaljához hasonlóan egy kvázi önálló államalakulat jött létre. Így volt iskolatársaim közül többen Szatmárnémeti és — ez kevésbé ismert —Máramarossziget magyar tannyelvű gimnáziumában sajátították el a következő osztályuk tananyagát egy „rövidített” program keretében. Máramarossziget vonatkozásában érdemes megemlíteni, hogy az ott tanuló Kerekes Sándor és Henter Ervin (ahogy erről visszaemlékezéseikben beszéltek) a várost Aknaszlatináról egy felrobbantott hídon lefektetett fapallón „közelítették meg”.

A beregszászi diákok többsége természetesen Magyarországon kísérelte meg folytatni tanulmányait. Egy Beregszászról megjelent könyv foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a továbbtanulás majd’ kizárólagos helyének a Kisvárdai Gimnáziumot jelölte meg. Itt az igazgatói posztot 1945-ben a Beregszászi Gimnázium volt igazgatója, Cserepes Gyula töltötte be. A kérdés összetettebb, mivel — tudtommal — nem csak Kisvárda volt a „célpont”. Jelentősnek tekinthető a Sárospatakon, Debrecenben, Miskolcon jelentkező beregszászi diákok száma is. Én 1945 márciusában (Nyugat-Dunántúl még a harctéri események színtere volt) a Nagykállói Szabolcs Vezér Gimnázium Mátészalkára kihelyezett tagozatát választottam.

A határ nyitva volt. Szüleimtől és öcsémtől elbúcsúzva kerékpárra ültem. Egy nagy hátizsákban több váltás fehérneművel és tartalék lábbelivel az első lépésben elkerekeztem Vásárosnaményba, ahol nagynéném (édesanyám legfiatalabb húga) volt férjnél. Ezen a kerékpártúrán volt egy élményem. A vásárosnaményi Tisza-hidat természetesen felrobbantották a visszavonuló magyar csapatok, így az átkelést egy komp biztosította. Míg a Tisza jobb partján vártunk, a túlsó partról érkező kompon szovjet katonák teheneket szállítottak, Egy néhány tehén „megbokrosodott” és a komp egyik oldalára „vonult át”, aminek következtében a komp felborult. Akkor láttam először és valószínűleg utoljára teheneket úszni — visszaúszni a Tisza bal partjára. A szovjet kísérőszemélyzet (katonaruhában és fegyverekkel) bármennyire is hihetetlen, de kivergődött a vízből.

A következő nap megérkeztem első szálláshelyemre Mátészalkán. Unokatestvérem, Kamenicky Marika még 1943-ban, 18 évesen férjhez ment a beregszászi Magyar Könyvesbolt Mátészalkáról származó tulajdonosához, N. Józsefhez. A férjnek érdekes előélete volt. Józsi (10 évvel volt idősebb feleségénél) 1938. november 8-án ott vonult fel szabadcsapatos osztagával Beregszász főterén a visszacsatolási ünnepen. Feltételezhetően már kevesen emlékeznek a szabadcsapatok indulójára: „Nádi veréb nem száll fel az égig, az életem így bujdosom végig, akár merre járok, mindig arra várok, mikor fogjuk visszavenni Nagymagyarországot” — és a második versszak vége: „leszünk mi még boldogok is szép Magyarországon”.

Józsi, általam ismeretlen körülmények között, megúszta a második világháborút, és 1945 januárjában feltűnt Beregszászban, majd, mivel a határ átjárható volt, visszament Mátészalkára. Segítségével helyezkedtem el mint szobabérlő Erdei bolttulajdonos családi házában. A szomszéd utcában kapott kvártélyt beregszászi gimnáziumi osztálytársam, Kovács Csaba (mint már említettem, a későbbiekben ismert földrajztudós).

A mátészalkai kihelyezett tagozaton a tanítás 1945. március végén kezdődött, és mint a megmaradt Tanulmányi Értesítőm igazolja, 1945. augusztus 29-én (bejegyzés a tanév végén), tehát már Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolása után léphettem a hetedik osztályba.

A hatodik osztályban beregszászi osztálytársaimat üdvözölhettem. Kovács Csabán kívül Tóth Kálmánt, Radács Jenőt, Tóth Zoltánt, később érkezett Walla György. Volt tanáraim közül itt találkoztam N. Andrással. Az említettek közül Tóth Kálmán magasívű pályát futott be. Mint a nyíregyházi építési vállalat vezérigazgatója ő vezette az ungvári Zakarpattya Szálloda építési műveleteit. Tóth Zoltánról annyit tudok, hogy visszatérve Kárpátaljára egy ideig szülőfalujában, a Beregszászi járási Hetyenben élt, majd már a szögesdróton keresztül disszidált Magyar-országra. Walla György az egyetlen azok közül, akik az 1943—1944-es tanévben a Beregszászi Gimnázium felső osztályaiban tanultak és jelenleg is Kárpátalján tartózkodnak

Gyakorlatilag 1945 őszéig a határ még nyitva volt. Így a mátészalkai tartózkodásom anyagi feltételeit nagy részben a szüleimtől különböző csatornákon érkező pénzösszegek biztosították. A valuta itt és Kárpátalján is a pengő volt, bár Magyarországon ekkor már forgalomba került a „Dalnoki pengő” is. Az infláció 1945 nyarán még tűrhetőnek tűnt, ősszel kezdett elszabadulni a pénz értékvesztése.

Mátészalkán a tantervben szereplő két tantárgy volt problematikus. Két osztálytársam (nevükre emlékszem, de érthető okokból nem kívánom megemlíteni) nem járt hittanórára, és nem vizsgázott hit- és erkölcstanból. A beregszászi gimnáziumi osztálytársam, a cseh nemzetiségű Riha Jari — mint erről már írtam — nem volt hajlandó elmondani a magyar Hiszekegyet. Jari, mint a cseh nemzetiségűek jelentős része, nem volt istenhívő, és megkísérelte kivonni magát a hittantanításból — felekezeten kívülinek jelentette be magát. A mátészalkai említett osztálytársaim viszont már ideológiai alapon nem voltak hajlandók részt venni a hittanórákon. A másik problematikus tantárgy — ugyancsak ideológiai alapon — a német nyelv volt. Mivel tűrhetően beszéltem németül (a gimnáziumban minden évben jeles volt az osztályzatom), nem csatlakoztam a nyelvet bojkottálók csapatába. A tanári kar a felsősök irányába megnyilvánuló toleranciáját feltételezhetően egyeseknek (így beregszászi tanáromnak, N. Andrásnak is) a Horthy- és nyilasrendszerben nem feddhetetlen múltja is motiválta. A hatodik osztályban összességében jól szerepeltem. Jeles osztályzatot öt, míg jó osztályzatot ugyancsak öt tárgyból kaptam, és átléphettem a hetedik osztályba.

1945 nyarán, ha jól emlékszem, júniusban, egy Ungvárról irányított felfegyverzett különítmény — ukrán nevén druzsina — elfoglalta Csonka-Bereg falvait. A Zakarpatszka Ukrajina tanácsának feltételezhető jóváhagyásával kísérelte meg kitolni a trianoni határt egészen a Tisza vonaláig. A mátészalkai felsős diákok megkíséreltek egy csapatot létrehozni és felfegyverezni a területfoglaló druzsina kiverésére. Erre nem került sor, mivel a betolakodók felsőbb utasításra visszavonultak. Volt azonban ennek az eseménynek egy helyi érdekessége. A Tarpára bevonuló druzsina különítmény egyik tagja beregszászi gimnáziumi osztálytársam, a helyi szláv dialektust beszélő Mondy Janika volt. Másik osztálytársam, a tarpai Esze Zoli — mint később elmondta — csodálkozva nézett a területfoglalóra. További érdekesség, hogy Janika édesapja beregszászi görög katolikus esperes (az 1939—1944-es években magyar felsőházi tag), mint magyar érzelmű személyiség 25 évet kapott a szovjet hatóságoktól és csak amnesztiával térhetett vissza Kárpátaljára Sztálin halála után.

Mint már említettem, 1945 nyarán a határ még nyitott volt, így mátészalkai tartózkodásom anyagi hátterének biztosítását szüleimtől kaptam. Az ősz folyamán lezárt határ ezt már nem tette lehetővé. Anyagi helyzetemet súlyosbította az ekkor meglódult, majd hiperinflációvá vált pénzromlás. Bizonyos mértékben támaszkodhattam N. Józsefre, de ennek is volt határa. Így részben önellátásra kellett berendezkednem.

A gimnázium hetedik osztályos tanulójaként az órák látogatása nem volt kötelező erejűnek tekinthető. Így a hasonló körülmények közé került osztálytársaimmal együtt közvetítő kereskedelmet folytattunk. Felvásároltunk különböző élelmiszereket, és részben helyben, Mátészalkán adtuk el az elsősorban Budapestről vonaton — esetenként a vagonok tetején kapaszkodva — érkezőknek. Néha magunk kerestük fel — ugyancsak lehetetlennek tűnő utazási körülmények között — az egyes nagyobb városokat. Én nem, de volt barátom egészen Budapestig jutott el élelmiszerajánlatunkkal. A fizetőeszköz dollár vagy arany volt, mivel a pengőt már legfeljebb zsákban lehetett volna visszahozni.

Természetesen a helyi családi kapcsolatokkal rendelkező diákoknak nem voltak élelmezési problémáik, a falusi környezetben és a kisvárosokban az önellátó termelés biztosította élelmiszerellátásukat. Ismét egy közvetve tudomásomra jutott esetre hivatkozom az önellátás megoldásának lehetőségéről. Faragó Pista barátom, mint már említettem, a gimnázium alsó osztályait Sárospatakon végezte el. 1944-ben visszatért az eredeti alma materébe, és magával vitte több beregszászi osztálytársamat is. Köztük volt többek között Szabó Feri, aki külsejével kirítt közülünk. Egyrészt idősebb volt nálunk, másrészt még koránál (19 éves) is idősebbnek tűnt. A sárospataki gimnázium kollégiumában (internátusban) elhelyezkedett alsó osztályos diákok között jelentős volt a környékről érkezők száma, akik rendszeresen kaptak élelmiszert szüleiktől. Feri mint szolgálatot teljesítő nevelőtanár mutatkozott be, és figyelmeztette az alsós diákokat, hogy az internátus hálószobáiban tilos élelmiszert tartani. Ezek után egy lepedőbe összeszedte a szalonnát, kolbászt, túrót, zsírt, a friss kenyeret, és átvállalta a tárolás feladatát. A beszolgáltatóknak mindennap kiadta a fejadagot, felszámolva a tárolás költségeket természetben.

Érdekes, de a politikai élet eseményei, emlékezetem szerint, nem érintették többségünket Mátészalkán. Sem az 1945. novemberi képviselőválasztásokon elért kisgazda siker, sem a földosztás nem hagyott nyomot bennünk — legalább is bennem. A MADISZ kapcsolat abban merült ki, hogy a főutcán lévő klubba jártunk biliárdozni és kártyázni, és különösen Walla Gyuri barátom ért el kimagasló (pénzben kifejezhető) sikereket a ferbli kártyajátékban.

1946 telén a helyzetem már tarthatatlanná vált — elsősorban az anyagiak terén. A tanulás, finoman fogalmazva, nem kötött le. Bár a határ már le volt zárva, és a szovjet zöldsapkás határőrök lóháton kutyával védték a határt, de a szögesdrót még nem volt kiépítve, ezért még folyamatosak voltak a határsértések. A határőrök először lőttek, azután szólítottak fel megadásra. Már nehezen tudnám megmondani, hogy mi késztetett lépésemre, de elhatároztam, hogy visszadisszidálok Beregszászba. Beregsurányig szekérstoppal jutottam el, majd a Csere-erdőn keresztül, Macsolát érintve érkeztem meg a szülői házba. Ott, mint már említettem, egy határőrtiszt és családja volt beszállásolva.

© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási