 |
|

 |
 |
|
Megalakult
a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Egyeztető Tanács
Együtt a felnövekvő nemzedékért, megmaradásunkért!
Június 16-án, szombaton Beregszászban került sor a Kárpátaljai Magyar
Oktatásért Egyeztető Tanács alakuló ülésére. A tanács létrejöttét számos
szervezet támogatta, s öt civil szervezet is jelezte, hogy szeretne részt
venni annak munkájában: a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és
Pedagógusok Tanácsa, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány, a KAMOT
Jótékonysági Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma,
valamint a Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet.
Kárpátalja pedagógusait, a vendégeket — többek között Zilahi Lászlót, a MeH
Nemzetpolitikai Osztálya főigazgatójának helyettesét, Gajdos Istvánt, az
UMDSZ elnökét, Beregszász polgármesterét, Mikola Vehest, az Ungvári Nemzeti
Egyetem rektorát, Tyahur Lászlót, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola
rektorhelyettesét, Medvigy István megyei képviselőt, Zán Fábián Sándort, a
Kárpátaljai Református Egyház püspökét — Zubánics László, a Kárpátaljai
Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke köszöntötte.
—
Napjainkban, amikor a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulása a
tét, legfontosabb, hogy az itt élő közösség megteremtse, illetve pótolja az
itt élő értelmiségiek rétegét. Éppen ezért az a célunk, hogy kineveljük azt
az értelmiségi réteget, amely az elkövetkezendőkben pótol bennünket az
értelmiségi munkában. Ezekért a diákokért, fiatal pedagógusokért kell
megtennünk mindent, biztosítva számukra a lehetőségeket.
De
az egyes intézmények sokszor egyedül próbálják megoldani azokat a
problémákat, amelyekkel nap mint nap szembekerülünk. Úgy véljük, csak akkor
tudunk igazán eredményeket elérni, ha egy-egy kérdésben közös álláspontot
alakítunk ki. Mai tanácskozásunk elsősorban azért is került összehívásra,
hogy megteremtsük az alapjait egy olyan egyeztető tanácsnak, amely
összefogja az oktatásban, az oktatásért dolgozókat. Olyan fórumot szeretnénk
létrehozni, amelynek keretében bárki elmondhatja véleményét. A fórum
nyitott, azaz annak munkájában mindenki részt vehet.
Örömmel tapasztaljuk, hogy az anyaország kormánya — többek között a
Szülőföld Alapból — számos támogatást biztosít az iskolák számára. 2005-ben
a középiskolákat, tavaly az általános iskolákat és az óvodákat támogatták.
Az idei esztendőben ez a program folytatódni fog — mondta Zubánics László.
Ezután a szervezetek vezetői beszámoltak munkájukról. A KAMOT JA
tevékenységét Kocsis Mária mutatta be. Az alapítvány elnöke kihangsúlyozta:
—
2003 novemberében nagy fába vágtuk a fejszénket. Olyan feladat teljesítését
vállaltuk magunkra, mely igen nehéznek bizonyult. Sokat dolgoztunk, de
megérte, hiszen mára a KAMOT nevét egész Kárpátalja ismeri. Volt egy
időszak, amikor sokan azt firtatták, miért nem kell a szülőknek a
támogatások után adózniuk? Ezt mi természetesen tisztáztuk az
adófelügyelőséggel, ám ez a hozzáállás a mai napig érthetetlen számomra.
Azóta még inkább kedvezünk a szülőknek, hiszen néhány éve sikeresen működik
a „bank házhoz megy” akciónk, ami mindenkinek tetszik.
De
az alapítvány nem csak az oktatási-nevelési támogatásban segít.
Közbenjárásuk révén megújult az izsnyétei, a gáti, valamint a szolyvai
magyar óvoda, számos iskola és óvoda jutott modern műszaki felszereléshez,
bútorhoz, gyermekjátékhoz. Idén a szőlősi járási gyermekintézmények, jövőre
pedig az ungváriak kerülnek majd sorra. A KAMOT JA éves programjában kiemelt
figyelmet fordítanak a tehetséggondozó táborokra is — az idén harmadik
alkalommal kerül sor a Nárcisz táborra.
Ezt követően Kovács Péter, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és
Pedagógusok Tanácsának elnöke számolt be tevékenységükről. Mint mondta, már
a kezdetekkor 18 sikeres pályázatuk volt, amire büszkék is, hiszen óvodákat,
iskolákat gazdagítottak bútorokkal, taneszközökkel. De támogatják az
oktatási kulturális rendezvényeket is úgy szervezésben, mint
lebonyolításban. Az elnök elmondta, leginkább a Nemzetközi Gyermekbarát
Fesztiválra büszkék, mely az idén harmadszor kerül megrendezésre Ungváron.
Zubánics
László elnök a három esztendeje létrejött Kárpátaljai Magyar Oktatásért
Alapítvány tevékenységéről tartott tájékoztatót. Mint elmondta: a civil
társadalmi szervezetek és történelmi egyházak által létrehozott szervezet
tevékenységét a középfokú és a felsőoktatás feltételeinek javítására,
fejlesztésekre irányítja. Az alapítvány tevékenységének több igen fontos
„mérföldköve” is van. Ilyen az UNE magyar történelem és európai integrációs
tanszéke, a közeljövőben megalakuló matematikai tanszék, a Munkácsi
Humán-Pedagógia Főiskola magyar tagozata eszközparkjának teljes
modernizációja, de kiemelt program volt a 2005. évi Szülőföld Alapból nyert
támogatás révén Kárpátalja valamennyi középiskoláját felölelő szótár-,
szépirodalom- és sportfelszerelés projektje.
Az
alapítvány elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásokért,
Mikola Vehes rektornak pedig a pozitív hozzáállásért, a segítségnyújtásért.
A
Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet idén márciusban
alakult. Nem csoda hát, hogy Rezes József elnök beszámolója nem volt olyan
hosszú, mint az előtte szólóké, de kihangsúlyozta: mindent meg fognak tenni
annak érdekében, hogy a diákokat, a fiatal pedagógusokat, óvodásokat,
iskolásokat valamilyen szintű támogatásban részesítsék.
Mikola
Vehes beszédében elmondta: az egy diákra jutó tudományos munkatársak
(kandidátusok, doktorok) tekintetében az UNE Ukrajnában az első helyen áll.
Ez a tudományos háttér, illetve a meglévő infra-struktúra lehetővé teszi,
hogy ez év szeptember elsejétől magyar kar, vagy akár magyar főiskola is
létrejöjjön az egyetem bázisán.
Tyahur László, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola rektorhelyettese a
felvételi feltételeiről szólt. Sajnálattal konstatálta, hogy az óvodai
szakra nincs jelentkező, viszont az alsós tanároknak készülő fiatalok egyre
többen vannak. Míg a tavaly 25, idén már 32 fiatalt vesznek fel. Jelenleg a
magyar csoportban több mint száz diák tanul.
—
Jólesik, hogy köszönetüket fejezik ki a segítségért, de a köszönet igazából
a magyar adófizetőket illeti. Igaz, a különböző közalapítványok megszűntek,
ám jóval erősebb a Szülőföld Alap, mely három kollégiumot működtet, ami 2,2
milliárd forintot jelent — mondta Zilahi László. A főigazgató-helyettes
kiemelten szólt az új elemként működő fejlesztéspolitikáról. Ennek keretében
rood show-kat tartanak különböző helyszíneken fejlesztéspolitikai
információs nap keretében. Ilyen jellegű rendezvényre a közeljövőben
Ungváron kerül majd sor.
Zubánics László ismertette a jelenlévőkkel Arató Gergely, az Oktatási és
Kulturális Minisztérium államtitkárának levelét, amelyben a politikus a
kárpátaljai magyar oktatás támogatásának fontosságára hívta fel a figyelmet.
Gajdos
István aláhúzta, hogy olyan, a kárpátaljai magyar oktatásban sikeresen
tevékenykedő szervezetek, alapítványok közös fórumára került sor, amelyek
komoly munkát fejtettek ki az utóbbi 3-4 évben, s amelyek kevesebbet
beszéltek, viszont annál többet tettek le a kárpátaljai magyarság
képzeletbeli nagy asztalára. Közben mégis voltak, akik megkérdőjelezték,
megrágalmazták e nagy munkát.
Az
UMDSZ elnöke örömmel konstatálta, hogy az ifjúság is csatlakozott ehhez a
csapathoz, amely már eddig is sokat tett a kárpátaljai magyar oktatásért.
Beregszász polgármestere köszönetet mondott a magyar kormánynak a hathatós
támogatásért, Mikola Vehesnek, az UNE rektorának a segítségért.
—
Új korszak kezdete a mai tanácskozás a közoktatásban, hiszen új lehetőségek
tárulnak fel. Örömömre szolgál, hogy megalakult az egyeztető tanács, hiszem,
hogy munkájuk eredményes lesz, és ügyük biztosan halad tovább — mondta
Gajdos István.
A
fórum szakmai részében elsőként Szabó Árpád, a BMG igazgatója számolt be a
tanintézményben próbaszerűen lebonyolított tesztvizsgákról. Dumnics
Margareta, a Técsői Református Líceum ukrán szakos tanára jó tanácsokkal
látta el a jelenlévő tanárokat az ukrán nyelv oktatása terén. Micik
Julianna, a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola igazgatója
szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szakkörökre, ahová azok a
gyerekek járhatnának, akiket valóban érdekel az adott téma: rajz, munka,
ének, testnevelés, tánc stb. Zamatoczki László, a Meló-diák Tankönyv és
Taneszközcentrum igazgatója felhívta az oktatási vezetők figyelmét arra,
hogy immár Ungváron is beszerezhetők a minőségi taneszközök. E célból „Szvit
skoli” címmel magyar vállalat működik a megyeszékhelyen.
A
Kárpátaljai Magyar Oktatásért Egyezető Tanács legközelebbi gyűlésére egy fél
év múlva kerül sor.
Hegedűs Csilla
Villáminterjúink
A résztvevők nyilatkoztak
A
tanácskozást követően tanárokat, intézményvezetőket, közéleti
személyiségeket kérdeztünk arról, hogyan értékelik a fórum létrehozását.
Kocsis Mária, a BMG igazgatóhelyettese, a KAMOT JA elnöke:
— A mai fórum jelentőségét abban látom, hogy a kárpátaljai oktatásban
tevékenykedő alapítványok, szervezetek aláírtak egy olyan együttműködési
megállapodást, amely által érdemben képviselhetik a magyar nyelvű oktatás
ügyét. Mérföldkőnek tekintem a rendezvényt, hiszen közös erővel sok, eddig
megoldásra váró problémát oldhatunk meg.
Mészáros
Györgyi, a Técsői Református Líceum magyartanára:
— Az egyeztető tanácsot nagyon fontosnak tartom. Minél több figyelmet
fordítunk az oktatásra, annál több kiművelt emberfőt adunk a társadalomnak.
A felszólalók közül nagyon megragadtak Zubánics László szavai, aki azt
mondta, hogy az oktatás legyen politika fölött álló. Egyértelmű, jövőnk
annak függvényében alakul, hogy milyen emberfőket nevelünk ki, kik azok,
akik továbbviszik a kultúrát, megőrzik hagyományainkat. Nagyon fontos, hogy
nemcsak a szép dolgokról beszéltünk, hanem a problémák is napirendre
kerültek, hiszen az ukrán nyelv oktatását sehogyan sem lehet szőnyeg alá
seperni. Ha nem beszéljük az államnyelvet, elvágjuk magunk előtt a
lehetőségekhez vezető utat. Örülök annak, hogy az UNE rektora ilyen
pozitívan áll hozzá a magyar kar megnyitásához, arra törekszik, hogy
létrejöjjön a még minőségesebb magyar oktatás. Most már nem annyira a
mennyiség, mint a minőség játssza a szerepet, ami egy intézmény esetében
presztízskérdés. Remélem, a következő, fél év múlva sorra kerülő fórumon már
az elért eredményekről is szólhatunk. Hogy köszönetet mondtunk az
anyaországi támogatásokért, szintén a kárpátaljai mentalitást tükrözi. A mi
népünk sokat szenvedett: mindennek örül, amit adnak neki, és kulturáltsága
arra ösztönzi, hogy a segítséget meg is köszönje.
Kótun
Jolán, a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola magyartanára:
— Nagyszerű kezdeményezés nagy tervekkel. Nem volt buta ember, aki
megfogalmazta: egységben az erőnk. Egyedül megbirkózni a problémákkal,
nehézségekkel nagyon nehéz, viszont ha van egy olyan közösség, ahová az
ember problémáival fordulhat, könnyebben meg lehet oldani azokat.
Ködöböc
Szilvia, a Somi Általános Iskola alsó tagozatos tanítója:
— Nagyon örülök annak, hogy a tanács létrejött, mivel a magyar nyelvű
oktatásnak nagy szüksége van a támogatásra. Nemzeti identitástudatunk
megőrzése érdekében az oktatási-nevelési-fejlődési folyamat fontos szerepet
játszik a gyerekek életében. Mint alsó tagozatos tanító örömmel fogadom,
hogy a jövőben több támogatásban részesülnek az iskolák az egyeztető tanács
alapítványain keresztül. Gondolok itt az épületek állagának javítására, a
tantermek, tornatermek felújítására. Nem egy iskola küszködik olyan
problémával, mint a tornaterem hiánya, pedig a gyerekek megfelelő
erőnlétének elérése érdekében fontos lenne megfelelő körülmények között
levezetni a tornaórákat. Konkrétan az alsó tagozatra vonatkoztatva fontosnak
tartom, hogy minden egyes tanító legyen ellátva elegendő mennyiségű
szemléltetővel, számolóanyaggal, szó- és betűkártyával, szétosztható
kellékekkel, didaktikai anyagokkal, mivel mindezt eddig saját kezűleg
készítettük el felhasználva hozzá a fizetésünk egy részét.
Mihók
Flóra fizikatanár, Tiszaújhelyi Általános Iskola:
— Ukrán—magyar párhuzamos osztályokban tanítok. Nagyon hasznosnak tartom a
fórumot, hiszen számtalan oktatási-nevelési problémát kell megoldani, hogy a
gyerekek számára minél hatékonyabb, eredményesebb oktatást tudjunk
biztosítani Kárpátalján. Például az ukrán nyelv oktatása a magyar
osztályokban túl nehéz. Egyszerűbbé kell tenni a tantervet, szabályok
helyett beszédtémákat kell beiktatni.
Véleményem szerint nem félévente, hanem háromhavonta kellene összehívni a
fórumot, jó lenne, ha szekciónként összehívnák a szaktanárokat is,
tantárgyakra lebontva megbeszélnék a mindennapi problémákat.
Nagy
Irén igazgatóhelyettes, Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola:
— A konferenciát rendkívül eredményesnek
tartom, az ukrán oktatási táborokat — mint a tanévet kiegészítő gyakorlati
foglalkozást — vezetném be. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ma is — akár
tíz évvel ezelőtt — ugyanazokkal a problémákkal küszködünk. Most remény
mutatkozik arra, hogy a tétlenségből pozitív irányba mozduljunk el, ami az
oktatás-nevelés eredményességét vonhatja maga után.
Nagy
Hajnalka könyvtáros, Badalói Általános Iskola:
— Nekem nagyon tetszett a fórum. Csak így tovább! Alig várom, hogy sor
kerüljön a következő szakmai megbeszélésre, azon már leszűrhetőek lesznek az
eredmények is. Hátha több figyelmet szentelnek majd a könyvtáraknak, az
iskolák könyvellátottságának, a könyvtárhelyiségek állagának is.
Imszticsei Gabriella, a Técsői Hollósy Simon Középiskola szervezőtanára:
— Figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy azok a gyerekek, akik
magyar környezetből kerülnek egy felsőoktatási intézménybe, lényegesen
nehezebben boldogulnak, mivel nem megfelelő szinten beszélik az
államnyelvet. Úgy kell összeállítani a tantervet és a tankönyvet, hogy a
nemzeti kisebbségek is képesek legyenek elsajátítani annak tartalmát,
alkalmazni tudják a gyakorlatban is a tanultakat.
Bakura
János, a Szalókai Általános Iskola igazgatója:
— Van perspektívája az egyeztető tanács létrejöttének. Kell, hogy legyen egy
szervezet, ami összefogja a kárpátaljai érdekképviseleti szervezeteket,
kuratóriumokat. Magyarságunk megtartása — közös érdekünk, ha összefogunk,
közös erővel komolyabb támogatásokhoz jutunk, komolyabban vesznek bennünket,
nagyobb mértékben meg tudjuk valósítani az intézmények fejlesztését.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy munkacsoportokat kell létrehozni, hiszen
az ukrán nyelv oktatása, a líceumok, középiskolák anyagi-műszaki
ellátottsága halaszthatatlanul fejlesztésre szorul. A tanács létrehozása egy
jó döntés, véleményem szerint hatékonyan fog működni az elkövetkező időkben.
Juhász
Sándor, az UMDSZ ISZ elnökségi tagja, az UNE hallgatója:
— Ifjúsági szempontból az egyeztető tanács nagyon fontos, számunkra pozitív
momentumot tartalmaz, ugyanis aggódó szülők és elhivatott tanárok próbálják
folyamatosan megalapozni a gyerekek jövőjét. Most első alkalommal a tanács
munkájában részt vehet az ifjúság is, saját érdekeit, szempontjait is
felvetheti, egyeztetésre javasolhatja. Így a döntés nemcsak a felnőttek
kezében van, hanem mi, fiatalok is belevihetjük meglátásainkat abba. Így
sokkal használhatóbb, életképesebb projektek jöhetnek létre.
Marija
Bubnyak, a Beregszászi Városi Közoktatási Főosztály vezetője:
— Nagyon jól megszervezték a mai
konferenciát, ami magas színvonalon zajlott, jól felkészült előadókat
hallhattunk, akik aktuális oktatási-nevelési kérdésekről beszéltek. Gondolok
itt az ukrán nyelv oktatásának problémáira, a magyar nemzetiségű diákok
tesztelésére ukrán nyelvű feladatokkal, ami egy magyar gyerek számára nagyon
nehéz, nem túlzok, ha diszkriminációnak nevezem a magyar ajkú iskolásokkal
szemben. Szó esett a tanintézmények felszereltségének javításáról, ami
szintén aktuális, megoldásra váró feladat. Nagyon fontos, hogy szervezzenek
ilyen jellegű konferenciákat, mert szükség van rájuk.
Dumnics
Margareta ukrántanár, Técsői Református Líceum:
— A mai rendezvény komoly jelentőséggel bír, hiszen Kárpátalja és
Magyarország olyan, az oktatás ügye iránt elkötelezett képviselői gyűltek
itt össze, akik akarnak és tudnak is tenni gyermekeink jövőjéért, érdemben
képviselik az oktatás problémáit. Az állami nyelv oktatása a magyar
tannyelvű iskolákban címmel tartottam előadást, és ukrán szaktanárként ezt a
problémát szerettem volna felvetni az intézményvezetők, szervezetek
képviselői és a gyakorló tanárok előtt. Véleményem szerint átgondoltabb
tankönyvekre, minél több szemléltetőeszközre lenne szükség a nevezett
tantárgy minőségesebb oktatása érdekében.
Kenyeres Mária
Beregdédában
elindultak a kombájnok
Megkezdődött az aratás
Megyeszerte
kezdetét vette az aratás, a földművesek nagy idénymunkája, amikor eldől,
mennyi kenyérnekvaló, takarmánygabona, vetőmag kerül a magtárakba. A
beregszászi járási Beregdédában hagyományosan az elsők között kezdték meg a
betakarítást.
A
településen 23 farmergazdaság működik, s mezőgazdasági tevékenységgel
foglalkozik a korábbi kollektív gazdaság jogutódja is. Emellett a
gazdálkodók is termesztenek gabonaféléket a korábban kapott földrészlegeiken
(több mint 960 ember jutott vagyonjegyhez a településen). Többségük e
napokban látott vagy lát hozzá a kenyérnekvaló levágásához.
Iván Gyula, a Zenit—2000 farmergazdaság vezetője például június 12-én aratta
le az őszi árpát. Három hektár földről közel kilencven mázsa termést
takarított be.
—
Véleményünk szerint az enyhe tél és a korán beköszöntött nyár idézte elő,
hogy a megszokottnál mintegy két héttel hamarabb megkezdhettük az aratást.
Mi vagyunk az elsők, nem hallottam, hogy rajtunk kívül valaki már aratna a
járásban — mondta Egressy István, Beregdéda polgármestere.
—
Ön szerint milyen termésnek néznek elébe?
— Azt mondhatjuk,
hogy az égiek mostohák is voltak hozzánk, de kegyesek is, hiszen az utóbbi
hetek időjárása kedvezett a kalászosoknak. Tehát, ha nem veri el a jég a
táblákat, vagy nem lesz nagy esőzés, ami megnehezítené az aratást, elég jók
a kilátások. Azok a gazdák, akik mű-trágyázták, illetve gyomirtózták a
földjüket, minimum 30-40 mázsás termésre számíthatnak 1-1 hektárról. De
szerintem ennél sokkal több is várható. Végül is minden az időjárástól függ. |
|
Gyurcsány—Fico
találkozóra várt a szlovák média
Hétfőn tartották Pozsonyban a visegrádi kormányfők szokásos nyári
találkozóját. Jelen volt José Sócrates, az EU soros elnökségét júliustól
átvevő Portugália miniszterelnöke is.
Gyurcsány Ferenc kormányfő már korábban megérkezett a szlovák fővárosba,
ahol az MKP vezetőivel találkozott. A Magyar Koalíció Pártja néhány napja
öt időszerű kérdés megtárgyalását javasolta a két miniszterelnöknek. Az
Ipoly-hidak újjáépítésének szorgalmazásán kívül végleges ütemterv
jóváhagyását kérik a Kassa és Miskolc közötti gyorsforgalmi út
megépítésére. Az MKP azt is szeretné elérni, hogy a magyarországi
szlovákok nagyobb figyelmet és több támogatást kapjanak. Ezenkívül
visszaállítanák azt a gyakorlatot, hogy az anyaországból érkező oktatási
támogatások harmadát az intézmények fejlesztésére lehessen fordítani.
Sürgetik továbbá, hogy hamarabb fizessék ki a kulturális támogatásokat.
A szlovákiai média érdeklődésének középpontjában Gyurcsány Ferenc és
Robert Fico hétfő délutáni kétoldalú eszmecseréje állt.
Sarkozy
pártja győzött
Közel negyven százalékos rekordméretű távolmaradás mellett a
várakozásoknak megfelelően abszolút többséget szerezve a jobboldal nyerte
meg a francia nemzetgyűlési választások második fordulóját — ismertette az
IPSOS/DELL közvélemény-kutató intézet becslésén alapuló exit poll
eredményt vasárnap este a France 2 közszolgálati televízió. A becslések
szerint ugyanakkor az előre jelzettnél kisebb arányban nyert Nicolas
Sarkozy államfő pártja, és a korábbi 359 helyett csak 319 képviselője lesz
a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) a nemzetgyűlésben. A
köztársasági elnököt támogató Új Centrum 20 fős frakciót alakíthat. Az
eddigi 149 fős szocialista frakció 210 tagúra fog növekedni.
Elfogták
a koszovói háborús főbűnöst
Őrizetbe
vették Montenegróban Vlastimir Djordjevic volt szerb rendőrtábornokot,
akit 1998—99-ben Koszovóban elkövetett háborús bűnök vádjával körözött a
hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) — közölte Anton Nikiforov, az ügyészség
egyik tisztségviselője vasárnap. Djordjevicet, akit a volt jugoszláv
háborúk hat főbűnöse közt tart számon a törvényszék, az NT, Szerbia és
Montenegró együttműködésében fogták el és még a nap folyamán Hágába
szállították.
A hágai Nemzetközi Törvényszék 2003-ban hozta nyilvánosságra, hogy — több
társával együtt — vádat emelt Djordjevic ellen. A vádirat szerint
emberiség elleni bűncselekményeket követett el, megsértette a hadijogot és
a háborús szokásokat, részt vett az albán lakosság elűzésében az
1998—99-es koszovói válság idején.
Palesztin
szükségkormány alakult
Mahmud Abbasz palesztin elnök előtt letette az esküt tegnap Ramallahban az
általa kinevezett szükségkormány, amelyben a Hamasz radikális szervezetnek
nincsenek miniszterei. A Hamasz törvénytelennek nevezte az új kabinetet.
Az új palesztin kormány miniszterelnöke Szalám Fajjád független képviselő
lett, aki pénzügyminiszter volt az Abbasz által múlt csütörtökön
menesztett, a Hamasz és a mérsékeltebb Fatah mozgalom alkotta nemzeti
egységkormányban. Fajjád megtartja a pénzügyi tárcát is. Abbasz egy
korábbi gerillaparancsnokot, a Fatah szövetségesének számító Abder-Razak
Jahját nevezte ki belügyminiszterré — jelentette az MTI.
Izrael
nem szállít üzemanyagot
Izrael leállította gépjárművekhez szükséges üzemanyag-szállítását a Gázai
övezetbe, fokozva a nyomást a Hamászra, amely pénteken átvette a hatalmat
a térségben. Közben letette az esküt az iszlamista Hamász nélkül
létrehozott palesztin szükségkormány, melyet Izrael is kész elismerni.
Rendőrségi
buszt robbantottak fel Kabulban
Legkevesebb 35-en haltak meg abban a pokolgépes merényletben, ami vasárnap
történt Kabulban egy rendőrségi autóbuszon — közölték az afgán hatóságok
és szemtanúk. A robbantásnak legalább 35 sérültje is van. A merénylet
elkövetőjeként tálib lázadók jelentkeztek. Egyik szóvivőjük, Zabiullah
Mudzsahed közölte, pokolgéppel teli autót robbantott fel egy öngyilkos
merénylő a busz mellett.
Kabul rendőrfőkapitány-helyettese szerint azonban az öngyilkos merénylő a
45 személyes autóbuszon tartózkodott, amely rendőrakadémistákat, de más
polgári személyeket is szállított. A busz a robbanáskor éppen egy
megállóban állt, egy rendőrkapitányság közelében, zsúfolt városrészben.
Mongóliai
helikopter-baleset
Legkevesebb tizennégyen haltak meg egy mongóliai helikopter-balesetben —
közölte hétfőn egy ulánbátori kormányilletékes. A rendkívüli helyzetek
mongol minisztériumának a beszámolója szerint a Mi-8-as típusú légi jármű
tűzoltási bevetésen vett részt, amikor néhány napja eltűnt az ország
északi, hegyvidékes térségében. Roncsaira vasárnap találtak rá, a
mentőalakulatok eddig nyolc túlélőre bukkantak. A kutatást folytatják,
mert lehetséges, hogy ennél több ember élte túl a balesetet. Az áldozatok
között van a helikopter 3 fős pilótaszemélyzetének két tagja is.
(Az MTI, a Népszabadság és az origo.hu
anyagai, fotói nyomán) |
Fókuszban a világ magyarsága |
A
KÁRPÁT-MEDENCEI VÁLLALKOZÓK FÓRUMÁN
Közel másfélszáz anyaországi és környező országbeli vállalkozó,
polgármester, kormányzati és önkormányzati szervezet képviselője vett
részt a június 15-én Kecskeméten megrendezett Kárpát-medencei Vállalkozók
Fórumán, amelynek fő szervezője a Magyar Köztársaság Országgyűlésének
elnöke, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint
Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata volt.
A konferencia munkájában részt vett és felszólalt Kincs Gábor, az UMDSZ
alelnöke, Beregszász alpolgármestere és Csizmár Béla, a Beregszászi Járási
Tanács elnöke, továbbá jelen volt Dupka György mint a Kárpát-medencei
Képviselők Fórumának tagja, a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ
igazgatója, Száva József, a Felső-Tisza-Vidéki Vállalkozók Klubjának
elnöke, Fejes Sándor, Rafajnaújfalu polgármestere is.
A szimpóziumot dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke nyitotta
meg. A gazdasági szimbiózis határ menti megteremtésének lehetőségeiről
tartottak előadást a kormányzati tisztségviselők és a felkért határon túli
előadók. A konferencia konzultációs lehetőséget biztosított a
résztvevőknek: a Miniszterelnöki Hivatal, a Szociális és Munkaügyi
Minisztérium, a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Gazdasági és Közlekedési
Minisztérium szakállamtitkárai, főosztályvezetői és képviselői szakszerű
felvilágosítással álltak az érdeklődők rendelkezésére.
A jelenlévők döntöttek arról, hogy a Kárpát-medencei Vállalkozók Fórumát
az elkövetkező évben a Felvidéken tartják meg.
Tudósítónk
Beregszász
— Kassa: közös projektek
Napjaink
egyik „slágertémája” a határ menti és a határon átnyúló együttműködés. Az
Európai Unió is nagy figyelmet fordít e kérdéskörre, ösztönzi az
együttműködés ilyen formáját. A napokban kassai küldöttség tagjai
látogattak el Beregszászra, hogy a lehetséges közös projektekről
folytassanak megbeszélést a megyei jogú város vezetésével.
Filipko Józsefet, a szlovákiai város alpolgármesterét, Beke Sándort, aki a
kulturális projekt keretében a külkapcsolatokért felelős, Marek Kolárcik
programmenedzsert és Faber Tímeát, a CSEMADOK kassai városi
választmányának titkárát — akik Dupka György, az UMDSZ alelnökének
kíséretében érkeztek Beregszászba — fogadta Gajdos István polgármester.
A tanácskozáson
a felek egyaránt szükségét látták a kapcsolatok, ezen belül a kulturális
kapcsolatok további erősítésének, támogatták a két régióban élő
magyarságot szolgáló közös, határon átnyúló projektek lebonyolításának
elképzelését.
Máté
Gyula az új elnök
Tisztújítás a munkácsi járási szervezetben
A
hét végén Dercen adott otthont az UMDSZ munkácsi járási szervezete
tanácskozásának. A népes fórum — amelyen a járás minden magyarlakta
települése képviseltette magát — résztvevői új vezetést választottak az
országos szövetség járási szervezetének élére.
Az utóbbi évek munkáját Orosz Károly összegezte. A járási szervezet elnöke
elmondta, hogy komoly eredményeket mutathat fel, sikerült számos, az
embereket élénken foglalkoztató kérdésben eredményt elérniük.
Szólt a megjelentekhez Gajdos István, az UMDSZ elnöke is, aki azon
meggyőződésének adott hangot, hogy a munkácsi járási szervezet megújult
vezetésével az élén képes arra, hogy még több ember bizalmát nyerje el. Az
új vezetés, az új elnök mögé felsorakozik a teljes országos szövetség.
Nagyon sok múlik azon, hogy helyben mennyire okosan gazdálkodnak ezzel a
támogatással, az emberek bizalmával. Ha jól, akkor az országos szövetség
regionális szervezetével számolni fog a hatalom is, lesz szava, lesz
beleszólása a dolgok menetébe.
A fórumon megújult a járási szervezet vezetése. Elnöke Máté Gyula, Dercen
polgármestere, az ügyvezető alelnök Szalontai László, alelnök Orosz
Károly, titkár pedig Máté Erika lett.
A szavazást követően Máté Gyula köszönetet mondott a bizalomért. Az UMDSZ
járási szervezetének új elnöke kihangsúlyozta, kész arra, hogy maximális
erőbedobással dolgozzon, ám ahhoz, hogy valóban komoly eredményeket
tudjanak felmutatni, szükség van az összefogásra, minden egyes tag
hozzájárulására.
A tanácskozás
végén Dupka György, az UMDSZ alelnöke és Nagy György koordinátor
összegezte a fórum eredményeit. |
|
IRÓ-OLVASÓ
TALÁLKOZÓ A KARÁCSFALVAI LÍCEUMBAN
A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög
Katolikus Líceumban rendezett író-olvasó találkozót Egressy Miklós atya,
a tanintézmény lelkészi igazgatója nyitotta meg. Köszöntötte a
megjelenteket abból az alkalomból, hogy az Intermix Kiadó gondozásában
megjelent görög katolikus tematikájú könyv bemutatójára éppen ebben az
intézményben került sor. Ezt követően könyvismertetőjében Dupka György
mint az Intermix Kiadó vezetője kiemelte, hogy a Kárpátaljai Magyar
Könyvek sorozatának egyházi, teológiai műfajkategóriában eddig 6 könyv
jelent meg, amelyek szervesen kapcsolódnak a sokat szenvedett egyházhoz.
Ezek között kiemelkedő helyett foglal el a salánki származású, jelenleg
a Nyírbátori Báthori Múzeum igazgatójaként tevékenykedő dr. Pilipkó
Erzsébet Ütköző identitások című monográfiája.
A könyvhétre megjelent monográfia
szerzője a jelenlévőknek egyebek mellett elmondta, hogy mint néprajzos
ebben a disszertációjában a kárpátaljai magyar görög katolikusok etnikai
és vallási identitástudatának vizsgálatát végezte el tudományos
megközelítéssel az 1989-es változások kapcsán. Dr. Pilipkó Erzsébet
köszönetet mondott a jelenlévő lelkészeknek, Bendász Dániel esperesnek a
felmérő munkája során nyújtott segítségért. Mint elmondta, rengeteg
anyaghoz jutott dr. Bendász István kanonok hagyatékából, illetve a
levéltári forrásokból.
A szakmai körökben is elismert tudományos
munkáról, kárpátaljai jelentőségét kidomborítva, szólt Zubánics László
történész és Bendász Dániel esperes, a beregszászi esperesi kerület
vezetője. Zubánics László szerint a kiadvány jelentőségét az is emeli,
hogy napjaink történéseit mutatja be, hiszen olyan eseményekre tért ki,
amelyeket magunk is megélhettünk, illetve olyan személyekre, akiket mi
is ismerhettünk. Bendász Dániel esperes, aki a Romzsa Tódor Hittudományi
Szemináriumon egyháztörténelmet oktat, elmondta: hiánypótló kiadványról
van szó, melyet érdeklődéssel forgatnak majd a szeminaristák.
Dupka György több olyan témát is
felvetett, amelyeket a közeljövőben érdemes lenne megvalósítani. Bár a
kárpátaljai ruszinság és maga a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség sokat
köszönhet Mária Terézia királynőnek, a régi történelmi beidegződések
miatt eddig senki sem foglalkozott emlékének megörökítésével,
munkásságának feltárásával. Hasonlóképpen megoldásra vár a Szent Korona
ungvári tartózkodását megörökítő emléktábla elhelyezése is (a napóleoni
háborúk során Munkácsra menekített koronázási jelvények egy éjszakát az
ungvári püspöki palotában voltak.)
A rendezvény végén Pilipkó Erzsébet
dedikálta könyvét.
MÉKK-info
A
X. jubileumi SULIEXPO Nemzetközi Gyermektalálkozó
Mutasd meg magad!
A
SULIEXPO tehetséggondozás, személyiségfejlesztés, amiről a közoktatásban
sokat beszélünk. A gyermektalálkozónak már 10 esztendeje Nyíregyháza ad
otthont. Azóta mintegy 25 000 résztvevő, 1 500 színpadi produkció, 1000
képzőművészeti alkotás került itt bemutatásra, és még sorolhatnám a
sok-sok látnivalót. Nagy lehetőség ez minden résztvevő számára.
Nagyon sok munkába került, hogy a
Kisbégányi Általános Iskola tánccsoportja immár hatodik éve részt vehet
ezen a találkozón. Ám évről évre változatlan örömmel készülnek. Az egész
évet átöleli a rendezvény, hiszen már ősszel elkezdődnek a próbák,
ugyanis pályázatkiírás útján történik a résztvevő produkciók bemutatása.
A kisbégányiak a Szőlőskerti Általános Iskola gyermekeivel pályáznak
közös és egyéni produkciókkal. A felkészülésről, a szereplésről Varga
Edit, a csoport vezetője beszélt lapunknak.
— Az idei SULIEXPO-ra egy népi és két
modern tánccal készültünk, és a testvériskolánkkal egy közös széki
táncot mutattunk be jó eredménnyel. Népviselet-bemutatón is részt
vettünk, ahol megnyertük a kategória I. díját. Felejthetetlen hétvégét
töltöttünk a Nyíregyházi Sóstófürdőn, ahol az utolsó este, a gálaműsoron
a Nemzetközi Gyermektalálkozó színpadi kategóriája kiemelkedő
teljesítményt nyújtó csoportjának bemutatkozását láthattuk. Büszkék
lehetünk gyermekeinkre, hiszen a több száz produkcióból a Kisbégányi
Általános Iskola tánccsoportját is kiválasztották a fellépésre..
Nagyon szép eredményeket értünk el, de
nem ez a fontos számunkra, hanem az, hogy gyermekeink a négy nap során
rendkívül gazdag programokon vehettek részt. Volt kiállítás, piactéri és
kirakodóvásár, de szórakoztató és versenyprogramokra, kézműves
foglalkozásokra, fakultatív kirándulásokra, civil szervezetek,
egyesületek szórakoztató foglalkozásaira, ejtőernyős ugrásra, Coca-cola
játszótérre, karaoke-versenyre, különböző ügyességi, illetve
sportversenyekre is sor került.
További jó munkát kívánok a gyerekeknek
és a felkészítő tanároknak az elkövetkezendő falunapok fellépéseihez. A
szülőknek köszönjük a támogatást és a sok-sok biztató szót.
Tudósítónk
Szellemi
életünk igazolása
Dalmay
Árpád:Mindig Kárpátalja volt a tolerancia példaképe
A közelmúltban újabb emléktáblával lett
gazdagabb Beregszász: Hunyadi János szép domborműve került a Kossuth
Lajos Középiskola falára. Sokadik emléktáblája ez Beregszásznak,
valamiben mégis az első, hiszen nem egy szervezet vagy intézmény
állíttatta, hanem magánember. Dalmay Árpád nyíregyházi tanárral, a BMKSZ
alapító elnökével, az emléktábla adományozójával a műalkotás
létrejöttéről beszélgetünk.
— Hogyan született meg az emléktábla
létrehozásának ötlete?
— Bizonyára, sokan tudják rólam, hogy
múltunk emlékei megőrzésének elkötelezett híve vagyok, tehát annak is,
hogy műalkotásokkal (és nem csupán szöveges táblákkal) adózzunk mindazok
emlékének, akik valamilyen módon hozzájárultak városunk fejlődéséhez,
hírnevének öregbítéséhez. Teljes mértékben egyetértek Melocco Miklós
Kossuth-díjas szobrászunkkal, aki azt mondta: Emlékműveket állítani
önvédelem és szellemi életünk igazolása is. S a beregszászi, de minden
más elszakított területen élő magyarságnak is védenie és őriznie kell
nemzeti identitását, bizonyítania múltját, igazolnia szellemi életét.
Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy
Beregszász majdnem minden magyar vonatkozású emléktáblájához és minden
szobrához van némi közöm, többségük létrehozásának (Petőfi Sándor
emléktáblájától Móra Ferencéig, hogy csak az elsőt és a legutóbbit
említsem) kezdeményezője voltam. Nyíregyházára költözésem óta is
igyekszem segíteni a BMKSZ tevékenységét ezen a területen, megpróbálom
egy-egy évfordulóhoz kötni az újabb emlékművek létrehozását
szülővárosomban. Tavaly volt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója,
ennek szenteltem Hunyadi János emléktábláját.
— Miért nem a múlt évben került
felavatásra a tábla, hiszen 2006 szerepel rajta az avatás időpontjaként?
— Tulajdonképpen én ezt utcanévtáblának
szántam: hagyományt akartam teremteni azzal, hogy a város központi
utcáin más városokhoz, például Nyíregyházához hasonlóan műalkotás idézze
fel a névadó emlékét. Sajnos, tavaly ősszel a magyar emléktáblák és
szobrok ellen elkövetett gyalázat megakadályozta a tábla elhelyezését,
ezért is csúszott át az avatás erre az évre, illetve ezért került védett
területre a dombormű. Az ajánlatomat azért továbbra is fenntartom: ha
lehetővé válik, hogy a Hunyadi utca elejére is felkerüljön ez a szép
relief, öntetek belőle még egyet s a városnak ajándékozom.
— Ezért szerepel a márványtáblán az ön
monogramja?
— Elsősorban igen.
— Másodsorban is van?
— Őszintén szólva igen. Néhány elírás,
bátran mondhatom: hamisítás történt az utóbbi években a beregszászi
emléktáblák, szobrok állításával kapcsolatban, ezért is gondoltam, hogy
egyértelművé teszem a körülményeket. Hogy csak két példát említsek:
1999-ben kérésemre Balogh Géza nyíregyházi szobrász barátom
Perényi-domborművet készített az ardói kastély falára, teljesen ingyen.
Az itteni szervezők feladata a márványtábla elkészítése és az avatási
ünnepség megszervezése volt. Az avatáskor legnagyobb megdöbbenésemre azt
olvastam az emléktáblán, hogy a BMKSZ mellett a KMKSZ járási szervezete
és a Beregszász 900 éves Városvédő, -szépítő és Művelődési Alapítvány
állíttatta, sőt a KMKSZ képviselői szónokoltak az ünnepségen, úgy
viselkedtek, mintha nem vendégek, hanem házigazdák lettek volna. A másik
példa: olvasom a Kárpátinfo honlapján, hogy a beregszászi Szent
István-szobor létrehozásához a BMKSZ és a Beregszászért Alapítvány
mellett sokan mások is hozzájárultak. Vajon mivel?
— Lesz-e folytatás az emléktáblák,
szobrok állításában? Mik a tervei ezen a téren?
— Folytatásnak mindig lennie kell. Vannak
még adósságaink. Például immár a Rákóczi-szabadságharc 300.
évfordulójának — 2003-tól 2011-ig tart — félidejéhez érkeztünk. Ezért a
nyíregyházi nyugdíjas szövetség pályázatot nyújtott be Esze Tamás
mellszobrának elkészítésére. Ez a szobor is Beregszászba kerülne. Ebben
egyelőre csak az ötletadás írható javamra. De készül Kerényi Gyula
emléktáblája, amelyet a Bethlen Gábor Gimnáziumnak szeretnénk
ajándékozni, hiszen Gyuszi bácsi annyi sokat tett az egykori beregszászi
gimnazisták, a Vérke-parti öregdiákok összetartása érdekében, de magáért
a városért is.
Más évfordulói is lesznek az idén
Beregszásznak. Az egyik tragikus: 450 évvel ezelőtt pusztították el a
várost lakosaival együtt a betörő lengyel csapatok. A másik viszont
kimagasló eseménye Beregszász történetének: 760 éve adott szabad királyi
városi rangot Lampertházának IV. Béla királyunk. Mind a két esemény
méltó a megörökítésre. Jövőre aztán újabb jubileumok következnek: az
1848—49-es szabadságharc kezdetének 160. és az első világháború
befejezésének 90. évfordulója.
— Végül egy utolsó kérdés. Mit szól a
beregszászi szobrok és emléktáblák ellen az utóbbi hónapokban kétszer is
elkövetett merényletekhez?
— Végtelenül elszomorít a dolog, hisz mi
mindig arra voltunk büszkék, s ezt hangoztattuk is, hogy Beregszászban
az őslakos magyarság és az utóbbi évtizedekben betelepült ukrán és orosz
lakosság között semmilyen konfliktusok nincsenek. Mindig Kárpátalja volt
a tolerancia példaképe a Felvidékkel, a Délvidékkel, de akár Erdéllyel
szemben is. S most egyesek rácáfolnak erre, olyannyira, hogy már-már a
pozsonyi Petőfi-szobor rendszeres meggyalázásának hírét is háttérbe
szorítják a beregszászi események.
Érdekes: a három beregszászi ukrán
emléktábla vagy a szovjet hősi emlékmű ellen soha nem követtek el
merényletet! Úgy látszik, ez kultúra, sőt kulturáltság kérdése is.
Beregszász most van abban a stádiumban,
amin Ungvár és Munkács az ‘50-es évek elején átesett: most veszíti el
abszolút többségét a magyarság. Ezt érzik valakik, ezért irritálják őket
a magyar emlékek, a város magyar múltja. Remélem, gyorsan kinövik ezt a
gyermekbetegséget, rájönnek arra, hogy a szobroktól, emléktábláktól nem
változik meg a status quo. Sajnálom, hogy a beregszászi ukrán, ruszin
szervezetek nem foglalkoznak igazán hagyományőrzéssel. Ha lennének ukrán
szobrok is, akkor talán nem szúrnák senki szemét a magyar emlékek.
Tudósítónk
Fergeteges
falunap
II.
Nagyberegi Szőttesfesztivál
A
beregszászi járási Nagyberegen idén második alkalommal került sor
szőttesfesztiválra a falunap keretein belül. A fesztiválnak nagy sikere
volt a múlt évben is, az idén is. A beregi szőttesnek nagy hagyománya
van, nemcsak vidékünkön, hanem külföldön is híres, amire méltán büszkék
lehetnek a helyiek.
A vasárnap megtartott ünnepség vendégeit
— akik között ott volt Szűcs Gabriella, Szakoly (Bereg
testvértelepülése) polgármestere, Braun Béla, a járási tanács
elnökhelyettese, Sin József, a járási közigazgatási hivatal
elnökhelyettese, Nagy György, az UMDSZ koordinátora, Kádár Rozália, az
UMDSZ járási szervezetének elnöke — és a helyi lakosságot Orosz Márta, a
település polgármestere köszöntötte, majd átadta a szót Csizmár Bélának.
A járási tanács elnöke elmondta, hogy Bereg az egyik legősibb települése
vidékünknek. Már a honfoglalás előtt magas kultúrájú emberek éltek itt.
A szónok arra kérte a helyieket — főleg a fiatalokat —, hogy őrizzék meg
az őseikről rájuk maradt örökséget, s adják tovább azt, így a falunak
nemcsak jelene, de
jövője is lesz.
Zubánics László történész, az UMDSZ OT
elnöke kihangsúlyozta: — Örömmel tapasztalhatjuk, hogy minden
esztendőben valami újat igyekeznek „belevinni” a falunapba. Tavaly első
ízben kerültek kiállításra a település ügyes kezű asszonyainak munkái,
amit az idén még nagyobb választékban láthatunk. Ha pedig a beregi
szőttesekből elviszünk egyet-egyet külföldre, Bereg egy kis részét
visszük el vele.
A köszöntések után nem maradt más hátra,
mint a felhőtlen szórakozás, amihez minden adott volt. Pitkin, a
szórakoztatás nagymestere sajátos humorával emelte az amúgy is jó
hangulatot, miközben felkonferálta a szereplőket. A helyi ovisok,
kultúrosok után a dédai Piruett, a beregszászi Atasz, valamint a
kisbégányi Szivárvány tánccsoport lépett fel. Ezt követően
szépségversenyre került sor, majd a szakolyi asszonykórus énekelt a
nagyérdeműnek. Este az Integrál együttes szórakoztatta a fiatalokat és
idősebbeket egyaránt. A falunap hajnalig tartó szabadtéri diszkóval ért
véget.
H. Cs. |
|
Egy fiatal tánctanárnő és csapata
Nehéz lenne megmondani, hogy melyik az a
ma is ismert tánc, amelyik a legrégebbi múltra tekint vissza. Hiszen az
emberiség történetében a tánc valószínűleg mindig is jelen volt, mint
ahogy egy ember életéhez is hozzátartozik csecsemőkorától egészen
haláláig, mint ösztönös mozgásforma. Van, akiknek kevésbé megy, de
vannak olyanok, akik profi szinten művelik.
Ez utóbbira
példaként a 24 éves nagydobronyi Hidi Anitát említhetnénk. Őt kérdeztük
arról, hogyan ismerkedett meg a tánccal, hogyan sikerült ilyen fiatalon
egy jó tánccsapatot létrehoznia.
— Negyedikes voltam, amikor az iskolában
táncszakkör indult. Egyik nap tanítás után megbeszéltem anyával, hogy
szeretnék én is járni oda, és másnap már be is iratkoztam.
— Milyen táncot tanultatok?
— Én modern tánccal kezdtem, de a tánc
mindegyik fajtáját kipróbáltam.
— Hol és milyen alkalmakon léptetek fel?
— Általában csoportosan léptünk fel
eleinte iskolai rendezvényeken, majd falunapokon.
— Hol szereztél szakmai képesítést?
— Az érettségi után az Ungvári
Közművelődési Szakközépiskolában tanultam.
— Jelenleg hol dolgozol?
— Most két iskolában tanítok: a
Kisdobronyi Általános Iskolában és a Nagydobronyi Középiskolában.
— Milyen táncot oktatsz?
— A tánc minden fajtáját szeretném
megismertetni a gyerekekkel. Rapet, modern és népi táncot, valamint
aerobikot is tanítok.
— Hány évesek a diákjaid?
— 12-17 évesek.
— Hány tagú a csapat?
— Harmincan vagyunk. Ez nem azt jelenti,
hogy egy produkciót ennyien is táncolunk. Mindenki megtalálta azt a
stílust, amit a legjobban szeret vagy amit nagyon jól tud csinálni. Nagy
öröm számomra, hogy vannak fiúk is a csapatban.
— Milyen rendezvényekre jártok fellépni?
— Nyáron falunapokon, az
újkrumplifesztiválon, a folklórfesztiválon veszünk részt. De járunk
versenyekre is. Három éve működik a csoport és azóta az
aerobik-versenyeket mindig mi nyertük meg. Iskolai fesztiválokon is
indultunk már, de csak a harmadik helyet tudtuk megszerezni. Nagydobrony
Nyírbogdánynak a testvértelepülése, és ezáltal ott is szívesen látnak
minden évben a falunapon, a majálisaikon és más rendezvényeiken.
Péntekre is meghívást kaptunk Bogdányba egy fesztiválra.
— Mikortól érdemes elkezdeni a táncot?
— A táncot már
pici kortól el lehet kezdeni, hogy minden izom megnyúljon, hogy a táncos
felnőtt korára hajlékony legyen, és kifinomuljon a ritmusérzéke.
Szent Erzsébet-kiállítás Técsőn
Rendhagyó
esemény helyszíne volt 2007. június 14-én a Técsői Hollósy Simon
Középiskola aulája: ekkor került sor az Ungvári Magyar Főkonzulátus
által Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából
Kárpátalján útnak indított, az Európa-szerte ismert és tisztelt szent
életét bemutató V kiállítás megnyitójára.
Megnyitó beszédében Ambrus Pál, a Técsői
Magyar Tannyelvű Líceum igazgatója kiemelte eme szent életű asszony
példamutatásának fontosságát, mely a mai napig is hat és él. A
kiállítást Kutlán György történelemtanár mutatta be, aki beszélt Szent
Erzsébet áldozatos életéről, az általa magasra értékelt és tettekre
váltott jó tulajdonságok aktualitásáról, Európa kulturális és lelki
fejlődésére tett hatásáról.
Kutlán tanár úr szavai termékeny talajra
hullottak: a técsői és a huszti magyar iskolások és a líceumos diákok
lelkükbe “vésték” e szép példát.
A Szent Erzsébet életét bemutató
kiállítás a nagyközönség számára Técsőn június 25-ig tart nyitva.
Mészáros Györgyi
Diákoknak
Állásajánló
A szünidőre való tekintettel úgy
gondoltuk, hogy segítünk a munkát kereső diákoknak. Egyelőre csak
ungvári munkalehetőségeket tudunk ajánlani, ahol szinte alapfeltétel az
ukrán nyelv tudása:
- A Korzón lévő Pita üzletbe elárusítót
keresnek lehetőleg 35 éves korig. Érdeklődni a helyszínen lehet.
- A Paszazs üzletbe szakképzett
elárusítót keresnek. Bővebb információ a helyszínen.
- Közvetlenül a Paszazs melletti üzletbe
és a Petőfi téren lévő Centralnij boltba szintén szakképzett elárusítóra
van szükség. Bővebb tájékoztatást helyben kaphattok.
- A Sváb utcán található Lampocska
üzletbe is eladót keresnek. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet:
+380 95 12 51 222.
- A Petőfi téren lévő DC üzletbe
biztonsági őr állása üresedett meg. 5 főre lenne szükség. Információt a
következő telefonszámon kaphattok: +380 50 58 19 282 (Bastion).
- D kategóriás gépkocsivezetőt keresnek
teljes munkaidőre. Fizetés 250 dollártól/hó. Érdeklődni lehet a
következő telefonszámokon: +380 63 37 25 152, +380 50 61 85 360.
- Nagyon jó
fizetéssel építkezésre keresnek erős fiúkat. Érdeklődni a következő
telefonszámon lehet: +380 50 44 07 589 (Valériánál).
Az elsősök túlélési stratégiái
Itt a nyár,
ismét eltelt egy tanév. Javában tart a vizsgaidőszak, amelyet minden
diák a saját képességeihez és teljesítményéhez mérten a legpozitívabban
szeretne lezárni (ami nagyon is érthető). De mégis, milyen stratégiákat
alkalmaznak a tanulók ebben az időszakban — sőt, nemcsak most, hanem az
egész év folyamán? Ez változó.
Kis statisztikánk azt mutatja, hogy az
elsősök az első és legfontosabb helyen a „területfelmérést” jelölik meg,
azaz ismerkednek az új környezettel, tanárokkal, diáktársakkal. Ha ez
megvan, a következő lépések már erre épülnek. Két szélsőséges irány van.
Egyik — ami a legbiztosabb tipp — az egész tanév alatti szorgalmas
tanulás, ami mindig meghozza az eredményt. Csak sajnos a fiatalság zöme
előszeretettel háttérbe szorítja ezt az útvonalat, hiszen energia-, idő-
és fáradságigényes. Sokkal inkább „utat vert” a tanulók körében a
„lébecolás”, ami kellemesebb és „menőbb” manapság. Könnyebbnek tűnik a
napról napra való tengődés, aminek a hátrányait már csak a vizsgaidőszak
vetíti elénk, s akkor jön a „Csak ezt éljem túl” című mese! De vajon
hányszor hangzik el ez a monda?
Szóval, mindenki eldöntheti, hogy melyik
utat követi, vagy legalábbis megpróbálja követni, s az majd úgy is
meghozza az eredményét! Csak nem mindegy, hogy milyen eredményt...
A
felsoroltakat tartsátok szem előtt, kedves diáktársaim, hiszen az elmúlt
dolgokon keseregni már kár! S ne feledjétek: az ember tettei nagyban
hozzájárulnak a róla kialakított képhez!!! |
|
Új
játszótér nyílt Beregszászban
Ungvár és
Munkács után a minap Beregszászban is megnyitotta kapuját a gyerekek
előtt egy olyan vidámpark, amilyen a megyében eddig összesen csak három
működik. A szép létesítmény a Vérke folyó partján, az Oázis parkban
kapott helyet hűvös, kellemes környezetben. A gyerekek alig várták, hogy
végre beléphessenek a vidámparkba, ám előbb a város első embere szólt az
egybegyűltekhez.
—
Nem véletlenül mondják azt, hogy gyermekeink jelentik a jövőnket,
pontosabban tőlük függ, hogyan fogunk élni, és milyen lesz városunk
20-40 év múlva. Nekünk, felnőtteknek a feladatunk és kötelességünk
megfelelő feltételeket teremteni ahhoz, hogy egészségesen, jó
körülmények között nőjenek fel, boldogok, vidámak, szépek legyenek.
Ehhez — véleményem szerint — részben hozzá fog járulni ez a játszótér.
Meg szeretném köszönni ezt a szép ajándékot, a támogatást a Roshen
Édességipari Korporációnak, Viktor Zsuk vállalkozónak, a városi tanács
képviselőjének, valamint Lőrincz András vállalkozónak — mondta ünnepi
beszédében Gajdos István.
Beregszász polgármestere jó szórakozást
kívánt minden jelenlévő számára, a gyerekeknek felejthetetlen perceket a
játszótéren.
Köszöntötte az egybegyűlteket Olekszandr
Kolomejec, a munkácsi Ukrprominveszt igazgatója, Jurij Krivenko, a
Roshen kárpátaljai területi menedzsere, valamint Viktor Zsuk vállalkozó,
aki beszédében kiemelte, hogy a játszótéravatás ünnep városunk életében.
Megígérte a gyerekeknek, hogy folyamatosan bővíteni fogják, s az egész
park csak őket fogja szolgálni. Majd felhívással fordult hozzájuk:
„Gyerekek, vigyázzatok a játszótérre!”
Az avatószalag átvágását követően a
gyerekek “megszállták” az új játszóteret.
-csilla-
Ballagtak
a derceni ovisok
A
napokban ballagtak a derceni nagycsoportosok: összesen 36 kisfiú és
kislány. A szép számban egybegyűlt vendégeknek tartalmas műsorral
kedveskedtek az óvodások.
A gyerekeket és a szülőket mások mellett
Biró Larisza üdvözölte. Az óvoda vezetője jó tanulást, jó magaviseletet
kívánt a gyerekeknek az iskolában is, majd megköszönte a községi
tanácsnak a támogatást. Az ünnepségen Máté Gyula polgármester ígéretet
tett, hogy továbbra is segíteni fogja az óvoda munkáját, a felújítását.
A gyermekintézményben egyébként a
napokban indul egy 56 fős új csoport. A helyi tanácsnak köszönhetően
szépen felújított helyiségek várják az új ovisokat.
A szülők nevében Kopasz István köszönte
meg az óvoda vezetőjének és dolgozóinak munkáját, a polgármester pozitív
hozzáállását.
Nagy György
Vízum:
kérdezz—felelek
Egyik Budapesten dolgozó kárpátaljai
pedagógus kérdezi: “Hamarosan le fog járni a munkavállalási vízumom.
Van-e lehetőség arra, hogy Budapesten a nagykövetségen hosszabbítsák
meg?”
A választ dr. Váncsa Julianna, a
beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzulja adja meg.
A nagykövetségen semmiképpen, mert
Ukrajna Budapesti Nagykövetsége nem ad ki magyar vízumot.
Ilyen esetben
előre kell gondolkodni és időben cselekedni. Mégpedig arról, hogy az
adott vízum lejártát megelőzően 90 nappal be kell fáradni a Bevándorlási
és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatára, és a feltételek
fennállásának igazolása alapján tartózkodási engedélyt kell kérni. Ha a
kérelmező ezt a határidőt már elszalasztotta és a BÁH nem ad számára
tartózkodási engedélyt, az érintettnek Ukrajnában van lehetősége
ismételten D munkavállalási vízumkérelmet benyújtani ugyanazokkal a
feltételekkel, ahogyan a jelenlegi vízumát is igényelte. |
|
Vízbe
esett
Szinte a másvilágról kellett visszahozni azt a 43 éves alsóvereckei
férfit, aki egy hídról a vízbe esett. Az illető felöntött a garatra, úgy
próbált átkelni a folyón. Közben megingott és a vízbe esett. A fejét
beütötte egy kőbe. Ráadásul majdnem kihűlt a hideg vízben.
Szerencséjére rátaláltak, és sikerült megmenteni az életét.
Az
egyiknek sikerült, a másiknak nem
A Szolyvai Járási Kórházba szállították be azt a 43 éves helyi férfit, aki
öngyilkosságot kísérelt meg. Az illető felvágta az ereit. Sajnos, az
orvosok hiába küzdöttek az életéért, az illető belehalt a vérveszteségbe.
A Beregszászi járásban is öngyilkosságot próbált megkísérelni az egyik
faluban egy 46 éves férfi. Az illető felakasztotta magát, ő időben kapott
segítséget.
Kifosztották
a magyar állampolgárt
Munkácson vendégeskedett egy magyarországi férfi. Az illető éjszakára
őrizetlen helyen hagyta autóját. Reggel derült ki, hogy a sötétség leple
alatt kifosztották a Ford Focust. Eltűnt a vendég útlevele, tb-kártyája,
bankkártyája, jogosítványa.
Moldáviaiak
a határnál
Újabb moldáviai illegális migránsokat tartóztattak fel a határőrök. A
szlovák határnál előbb egy 10 fős, majd egy 14 fős csoportot állítottak
meg. Az UBSZ munkatársai pedig egy ungvári magánházban bukkantak 12
férfira és egy nőre, akik ugyancsak Nyugatra tartottak — útlevél nélkül.
Gombázott
— meghalt
A beregszászi rendőrökhöz Papiból érkezett bejelentés arról, hogy a
település környékén halva találtak egy 53 éves férfit. Kiderült, hogy az
illető gombázni indult, s közben valószínűleg infarktust kapott.
Külsérelmi nyomokat nem találtak rajta.
Hitelkártyákat
lopott a könyvelő
Munkácson a rendőrséghez fordult az egyik vállalkozás vezetője. Az illető
elmondta, hogy a dolgozószobájában lévő páncélszekrényből hitelkártyák
tűntek el.
A nyomozás során kiderült, hogy a „szarka” nem más, mint a vállalkozás
könyvelője. Az illető az eltulajdonított kártyákkal összesen 4 000 hrivnya
készpénzt vett fel, amit saját céljaira fordított.
Furfangos
nő
A rendőrség munkatársai lefülelték azt a vállalkozót, aki tavaly hamis
adatokat feltüntetve több mint 180 000 hriv-nya értékű árut vitt ki
törvénytelenül Magyarországra. A továbbiakban legalizálták a pénzt, s azt
a vállalkozás céljaira használták fel. A nő ellen eljárás indult.
1 200 000
hrivnya — a részvényesek zsebéből
A rendőrség eljárást indított az egyik biztosítótársaság vezetője, illetve
két vezetőségi tagja ellen. Az illetők a jövedelem átcsoportosítása révén
1,2 millió hrivnya vissza nem térítendő anyagi segélyt nyújtottak egy
másik biztosítótársaságnak, illetve egy kft.-nek. A dolog pikantériája,
hogy ez utóbbiak alapítói ők maguk voltak.
A továbbiakban az összeget készpénzzé konvertálták, s saját célokra
használták.
Fiatal
útonállók
Két hasonló esetről is bejelentés érkezett egy nap leforgása alatt az
ungvári rendőrségre. Előbb egy 37 éves minaji nő tudatta velük, hogy
Ungváron egy idegen lépett oda hozzá, aki megfenyegette és elvette
aranyláncát.
A másik sértett egy a megyeszékhelyen élő nevelőnő volt. Őt is
fenyegetéssel bírták rá arra, hogy átadja aranyláncát.
A nyomozás során két fiatalemberre (egyikük 15, másikuk 17 éves)
terelődött a gyanú.
Robbanóanyagot
árult
A rendőrség tudomására jutott, hogy Munkácson valaki robbanóanyagot kínál
megvételre. Az illetőt figyelni kezdték. Jelentkezett is potenciális vevő,
ám az az utolsó pillanatban mégsem jelent meg a megbeszélt helyszínen.
Később egy újabb vevő jelentkezett. A veszélyes “kincs” tulajdonosa 2 000
hrivnyát kért. Igaz, egyszerre csak az áru egy részét — egy F-es
kézigránátot és egy aknavetőbe való aknát — mutatta meg, amit 250
hrivnyára tartott. Azt mondta, a többi holmit másnap adhatja át. Amikor
átvette a pénzt, a nyomozók lecsaptak rá.
Kiderült, hogy Volóc mellett, egy rejtekhelyen az illető kb. két tucat
különböző aknát tartott. Szörnyű bele is gondolni, mi történhetett volna,
ha ezek bűnözők kezébe kerülnek.
Eltűnt
a Toyota
Az egyik 22 éves ungvári lakos a megyeszékhely egyik utcáján parkolt le
Toyota Landcruiser márkájú autójával. Alig egy-két órát volt távol, ám ez
is elég volt ahhoz, hogy valaki ellopja a drága autót.
A tettest és a kocsit keresi a rendőrség.
Enyveskezű
rendőr
Az egyik járási kapitányságon egy 22 éves férfi foglalkozott a külföldi
utazásokhoz szükséges engedélyek kiadásával. Egyik ügyfele, egy 22 éves
férfi Oroszországban szeretett volna munkát vállalni. A rendőr elmondta,
hogy nincs gond, ám ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgok, 800 hrivnya
kenőpénzre van szükség.
Az utazni vágyó úgy tett, mintha beleegyezne a dologba, ám rögtön
értesítette az illetékeseket a követelésről. A megbeszélt időben át is
adta a kért összeget (mind a nyolc százhrivnyás bankót megjelölték
előtte), a szervezett bűnözés ellen harcoló osztály munkatársai pedig
„lekapcsolták” az enyveskezű rendőrt.
Kenőpénzrekord
Kijevben
Hatalmas összegű kenőpénz miatt indítottak eljárást egy fővárosi
adófelügyelő ellen. Az illető 70 000 dollárt (több mint 350 000 hrivnya)
pénzt fogadott el szolgálataiért, de lebukott. Akár 10 év
szabadságvesztést is kaphat vagyonelkobzással „megspékelve”.
A Vidomosztyi Miliciji, a mukachevo.net, a
zakarpattya.net.ua és az 5. csatorna anyagai nyomán) |
|
A
MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA
1918—2006
Sorozatszerkesztő: Dupka György
|
101. Dr. Almásy Sándor
(Beregszász, 1929. szeptember 19.)
Okleveles
közgazdász, a közgazdasági tudományok doktora. Városi tisztviselő
családjában született. 1944-ben érettségizett a Beregszászi Állami
Gimnáziumban, közben 1945 márciusától Mátészalkán folytatta középiskolai
tanulmányait. Ősszel lezárták a határt, s visszatért Beregszászba.
Tanulmányait 1952 és 1956 között a
Lembergi Pénzviteli Technikumban folytatta. 1959 és 1965 között a Kijevi
Népgazdasági Egyetem hallgatója. 1947-től 1966-ig a Beregszászi Állami
Bank főkönyvelője. Kijevi tanulmányai befejeztével Nagybereg község
mezőgazdasági szövetkezetének közgazdásza lett. 1981-től osztályvezető a
Kárpátaljai Agráripari Kutatóintézetben, majd 1991-től az Ukrán
Agráripari Kutatóintézet osztályvezetője. Ugyanebben az időben az
Ungvári Nemzeti Egyetem Közgazdasági Karán professzori beosztásban
tanít, közben — 1995-ig — vezeti a Kijevi Agrárközgazdasági
Kutatóintézet kárpátaljai kirendeltségét. Ezt követően a Nyíregyházi
Főiskola előadója. 1996-ban végleg áttelepül Nyíregyházára.
A közgazdasági tudományok doktora címet
1986-ban kapta. Még ugyanebben az évben tagja lett az Európai
Agrárközgazdászok Asszociációjának (European Assotiation of Agriculturel
Economics — EAAE). Folyamatosan jelennek meg tudományos cikkei belföldön
és külföldön egyaránt. E témákból 152 publikációja van, ebből 3
monográfia, 6 brosúra.
1993 áprilisában alapító tagja és
alelnöke a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságnak. 1993-tól az MTA
SZSZBM Tudományos Testületének tagja. Részt vesz a MÉKK
Tudományos-Ismeretterjesztő Társaságának munkájában, irányítja a MÉKK
Gazdasági Akadémiáján belül elindított felnőttképzést.
Máig tevékenyen foglalkozik a határon
átnyúló gazdasági kapcsolatokkal, több éve tudományos tanácsadó a
Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, ahol egy
kutatási program keretében az egyetem Ukrajna felsőoktatási
intézményeivel kialakított kapcsolatait koordinálja, ezenkívül a
2004-ben akkreditált Kárpátaljai Állami Egyetem professzora, tanácsokat
ad, segíti a pályakezdő magyar fiatalok érvényesülését, befektetőket
irányít a magyarlakta településekre stb., elősegítve ezzel Kárpátalja
magyarságának hazai és nemzetközi elismertségét. Nős, jelenleg
Nyíregyházán él, felesége a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és
Társadalomtudományi Karának docense.
Kötetben megjelent fontosabb művei: A
Magyar Népköztársaság mezőgazdasága (Moszkva, 1975); Az
élelmiszerellátás problémáinak megoldása Magyarországon (Moszkva,
1983); Iparszerű termelési rendszerek a magyar mezőgazdaságban
(Moszkva, 1984); A lakosság háztáji gazdaságai Magyarországon
(Kijev, 1984); A lakosság háztáji termelésének fejlesztése
Magyarországon (Moszkva, 1986); Az élelmiszertermelés kérdései
Magyarországon (Budapest, 1986); Új integrált szervezetek a
mezőgazdaságban (Ungvár, 1990); Termelési rendszerek a
mezőgazdaságban (Moszkva, 1990); Az élelmiszerpiac regionális
fejlesztése (Kijev, 1993) — orosz nyelven; Azok a ’40-es évek
(Krúdy Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2007).
Azok a ’40-es évek
Részlet visszaemlékezéseiből
Mátészalka gyászba’ van
A Beregszászi Állami Gimnázium elsősorban
felső osztályos, 1944 novemberében el nem hurcolt, majd a gimnáziumból
eltávolított diákjai 1945 tavaszán megkísérelték folytatni
tanulmányaikat ott, ahol voltak magyar tannyelvű oktatási intézmények.
Szándékosan nem használtam azt a meghatározást, hogy Magyarországon.
Ismert, hogy Észak-Erdélyből a szovjet katonai parancsnokság a front
átvonulása után eltávolította az újra megjelent román közigazgatást, és
Kárpátaljához hasonlóan egy kvázi önálló államalakulat jött létre. Így
volt iskolatársaim közül többen Szatmárnémeti és — ez kevésbé ismert —Máramarossziget
magyar tannyelvű gimnáziumában sajátították el a következő osztályuk
tananyagát egy „rövidített” program keretében. Máramarossziget
vonatkozásában érdemes megemlíteni, hogy az ott tanuló Kerekes Sándor és
Henter Ervin (ahogy erről visszaemlékezéseikben beszéltek) a várost
Aknaszlatináról egy felrobbantott hídon lefektetett fapallón
„közelítették meg”.
A beregszászi diákok többsége
természetesen Magyarországon kísérelte meg folytatni tanulmányait. Egy
Beregszászról megjelent könyv foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a
továbbtanulás majd’ kizárólagos helyének a Kisvárdai Gimnáziumot jelölte
meg. Itt az igazgatói posztot 1945-ben a Beregszászi Gimnázium volt
igazgatója, Cserepes Gyula töltötte be. A kérdés összetettebb, mivel —
tudtommal — nem csak Kisvárda volt a „célpont”. Jelentősnek tekinthető a
Sárospatakon, Debrecenben, Miskolcon jelentkező beregszászi diákok száma
is. Én 1945 márciusában (Nyugat-Dunántúl még a harctéri események
színtere volt) a Nagykállói Szabolcs Vezér Gimnázium Mátészalkára
kihelyezett tagozatát választottam.
A határ nyitva volt. Szüleimtől és
öcsémtől elbúcsúzva kerékpárra ültem. Egy nagy hátizsákban több váltás
fehérneművel és tartalék lábbelivel az első lépésben elkerekeztem
Vásárosnaményba, ahol nagynéném (édesanyám legfiatalabb húga) volt
férjnél. Ezen a kerékpártúrán volt egy élményem. A vásárosnaményi
Tisza-hidat természetesen felrobbantották a visszavonuló magyar
csapatok, így az átkelést egy komp biztosította. Míg a Tisza jobb
partján vártunk, a túlsó partról érkező kompon szovjet katonák teheneket
szállítottak, Egy néhány tehén „megbokrosodott” és a komp egyik oldalára
„vonult át”, aminek következtében a komp felborult. Akkor láttam először
és valószínűleg utoljára teheneket úszni — visszaúszni a Tisza bal
partjára. A szovjet kísérőszemélyzet (katonaruhában és fegyverekkel)
bármennyire is hihetetlen, de kivergődött a vízből.
A következő nap megérkeztem első
szálláshelyemre Mátészalkán. Unokatestvérem, Kamenicky Marika még
1943-ban, 18 évesen férjhez ment a beregszászi Magyar Könyvesbolt
Mátészalkáról származó tulajdonosához, N. Józsefhez. A férjnek érdekes
előélete volt. Józsi (10 évvel volt idősebb feleségénél) 1938. november
8-án ott vonult fel szabadcsapatos osztagával Beregszász főterén a
visszacsatolási ünnepen. Feltételezhetően már kevesen emlékeznek a
szabadcsapatok indulójára: „Nádi veréb nem száll fel az égig, az
életem így bujdosom végig, akár merre járok, mindig arra várok, mikor
fogjuk visszavenni Nagymagyarországot” — és a második versszak vége:
„leszünk mi még boldogok is
szép Magyarországon”.
Józsi, általam ismeretlen körülmények
között, megúszta a második világháborút, és 1945 januárjában feltűnt
Beregszászban, majd, mivel a határ átjárható volt, visszament
Mátészalkára. Segítségével helyezkedtem el mint szobabérlő Erdei
bolttulajdonos családi házában. A szomszéd utcában kapott kvártélyt
beregszászi gimnáziumi osztálytársam, Kovács Csaba (mint már említettem,
a későbbiekben ismert földrajztudós).
A mátészalkai kihelyezett tagozaton a
tanítás 1945. március végén kezdődött, és mint a megmaradt Tanulmányi
Értesítőm igazolja, 1945. augusztus 29-én (bejegyzés a tanév végén),
tehát már Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolása után léphettem a
hetedik osztályba.
A hatodik osztályban beregszászi
osztálytársaimat üdvözölhettem. Kovács Csabán kívül Tóth Kálmánt, Radács
Jenőt, Tóth Zoltánt, később érkezett Walla György. Volt tanáraim közül
itt találkoztam N. Andrással. Az említettek közül Tóth Kálmán magasívű
pályát futott be. Mint a nyíregyházi építési vállalat vezérigazgatója ő
vezette az ungvári Zakarpattya Szálloda építési műveleteit. Tóth
Zoltánról annyit tudok, hogy visszatérve Kárpátaljára egy ideig
szülőfalujában, a Beregszászi járási Hetyenben élt, majd már a
szögesdróton keresztül disszidált Magyar-országra. Walla György az
egyetlen azok közül, akik az 1943—1944-es tanévben a Beregszászi
Gimnázium felső osztályaiban tanultak és jelenleg is Kárpátalján
tartózkodnak
Gyakorlatilag 1945 őszéig a határ még
nyitva volt. Így a mátészalkai tartózkodásom anyagi feltételeit nagy
részben a szüleimtől különböző csatornákon érkező pénzösszegek
biztosították. A valuta itt és Kárpátalján is a pengő volt, bár
Magyarországon ekkor már forgalomba került a „Dalnoki pengő” is. Az
infláció 1945 nyarán még tűrhetőnek tűnt, ősszel kezdett elszabadulni a
pénz értékvesztése.
Mátészalkán a tantervben szereplő két
tantárgy volt problematikus. Két osztálytársam (nevükre emlékszem, de
érthető okokból nem kívánom megemlíteni) nem járt hittanórára, és nem
vizsgázott hit- és erkölcstanból. A beregszászi gimnáziumi
osztálytársam, a cseh nemzetiségű Riha Jari — mint erről már írtam — nem
volt hajlandó elmondani a magyar Hiszekegyet. Jari, mint a cseh
nemzetiségűek jelentős része, nem volt istenhívő, és megkísérelte
kivonni magát a hittantanításból — felekezeten kívülinek jelentette be
magát. A mátészalkai említett osztálytársaim viszont már ideológiai
alapon nem voltak hajlandók részt venni a hittanórákon. A másik
problematikus tantárgy — ugyancsak ideológiai alapon — a német nyelv
volt. Mivel tűrhetően beszéltem németül (a gimnáziumban minden évben
jeles volt az osztályzatom), nem csatlakoztam a nyelvet bojkottálók
csapatába. A tanári kar a felsősök irányába megnyilvánuló toleranciáját
feltételezhetően egyeseknek (így beregszászi tanáromnak, N. Andrásnak
is) a Horthy- és nyilasrendszerben nem feddhetetlen múltja is motiválta.
A hatodik osztályban összességében jól szerepeltem. Jeles osztályzatot
öt, míg jó osztályzatot ugyancsak öt tárgyból kaptam, és átléphettem a
hetedik osztályba.
1945 nyarán, ha jól emlékszem, júniusban,
egy Ungvárról irányított felfegyverzett különítmény — ukrán nevén
druzsina — elfoglalta Csonka-Bereg falvait. A Zakarpatszka Ukrajina
tanácsának feltételezhető jóváhagyásával kísérelte meg kitolni a
trianoni határt egészen a Tisza vonaláig. A mátészalkai felsős diákok
megkíséreltek egy csapatot létrehozni és felfegyverezni a területfoglaló
druzsina kiverésére. Erre nem került sor, mivel a betolakodók felsőbb
utasításra visszavonultak. Volt azonban ennek az eseménynek egy helyi
érdekessége. A Tarpára bevonuló druzsina különítmény egyik tagja
beregszászi gimnáziumi osztálytársam, a helyi szláv dialektust beszélő
Mondy Janika volt. Másik osztálytársam, a tarpai Esze Zoli — mint később
elmondta — csodálkozva nézett a területfoglalóra. További érdekesség,
hogy Janika édesapja beregszászi görög katolikus esperes (az
1939—1944-es években magyar felsőházi tag), mint magyar érzelmű
személyiség 25 évet kapott a szovjet hatóságoktól és csak amnesztiával
térhetett vissza Kárpátaljára Sztálin halála után.
Mint már említettem, 1945 nyarán a határ
még nyitott volt, így mátészalkai tartózkodásom anyagi hátterének
biztosítását szüleimtől kaptam. Az ősz folyamán lezárt határ ezt már nem
tette lehetővé. Anyagi helyzetemet súlyosbította az ekkor meglódult,
majd hiperinflációvá vált pénzromlás. Bizonyos mértékben támaszkodhattam
N. Józsefre, de ennek is volt határa. Így részben önellátásra kellett
berendezkednem.
A gimnázium hetedik osztályos
tanulójaként az órák látogatása nem volt kötelező erejűnek tekinthető.
Így a hasonló körülmények közé került osztálytársaimmal együtt közvetítő
kereskedelmet folytattunk. Felvásároltunk különböző élelmiszereket, és
részben helyben, Mátészalkán adtuk el az elsősorban Budapestről vonaton
— esetenként a vagonok tetején kapaszkodva — érkezőknek. Néha magunk
kerestük fel — ugyancsak lehetetlennek tűnő utazási körülmények között —
az egyes nagyobb városokat. Én nem, de volt barátom egészen Budapestig
jutott el élelmiszerajánlatunkkal. A fizetőeszköz dollár vagy arany
volt, mivel a pengőt már legfeljebb zsákban lehetett volna visszahozni.
Természetesen a helyi családi
kapcsolatokkal rendelkező diákoknak nem voltak élelmezési problémáik, a
falusi környezetben és a kisvárosokban az önellátó termelés biztosította
élelmiszerellátásukat. Ismét egy közvetve tudomásomra jutott esetre
hivatkozom az önellátás megoldásának lehetőségéről. Faragó Pista
barátom, mint már említettem, a gimnázium alsó osztályait Sárospatakon
végezte el. 1944-ben visszatért az eredeti alma materébe, és magával
vitte több beregszászi osztálytársamat is. Köztük volt többek között
Szabó Feri, aki külsejével kirítt közülünk. Egyrészt idősebb volt
nálunk, másrészt még koránál (19 éves) is idősebbnek tűnt. A sárospataki
gimnázium kollégiumában (internátusban) elhelyezkedett alsó osztályos
diákok között jelentős volt a környékről érkezők száma, akik
rendszeresen kaptak élelmiszert szüleiktől. Feri mint szolgálatot
teljesítő nevelőtanár mutatkozott be, és figyelmeztette az alsós
diákokat, hogy az internátus hálószobáiban tilos élelmiszert tartani.
Ezek után egy lepedőbe összeszedte a szalonnát, kolbászt, túrót, zsírt,
a friss kenyeret, és átvállalta a tárolás feladatát. A beszolgáltatóknak
mindennap kiadta a fejadagot, felszámolva a tárolás költségeket
természetben.
Érdekes, de a politikai élet eseményei,
emlékezetem szerint, nem érintették többségünket Mátészalkán. Sem az
1945. novemberi képviselőválasztásokon elért kisgazda siker, sem a
földosztás nem hagyott nyomot bennünk — legalább is bennem. A MADISZ
kapcsolat abban merült ki, hogy a főutcán lévő klubba jártunk
biliárdozni és kártyázni, és különösen Walla Gyuri barátom ért el
kimagasló (pénzben kifejezhető) sikereket a ferbli kártyajátékban.
1946 telén a helyzetem már tarthatatlanná
vált — elsősorban az anyagiak terén. A tanulás, finoman fogalmazva, nem
kötött le. Bár a határ már le volt zárva, és a szovjet zöldsapkás
határőrök lóháton kutyával védték a határt, de a szögesdrót még nem volt
kiépítve, ezért még folyamatosak voltak a határsértések. A határőrök
először lőttek, azután szólítottak fel megadásra. Már nehezen tudnám
megmondani, hogy mi késztetett lépésemre, de elhatároztam, hogy
visszadisszidálok Beregszászba. Beregsurányig szekérstoppal jutottam el,
majd a Csere-erdőn keresztül, Macsolát érintve érkeztem meg a szülői
házba. Ott, mint már említettem, egy határőrtiszt és családja volt
beszállásolva. |
|
© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási |
|