 |
|

 |
 |
|
Aki
templomot, iskolát épít, az a jövőre, az eljövendő nemzedékekre gondol
Kisdobrony
közössége élni akar!
Rendhagyó falunapot tartottak
vasárnap Kisdobronyban. A hagyományos ünnepség mellett most egy olyan
eseményre is sor került, amely méltán kerül be a település krónikájába: új
épületbe költözött a helyi általános iskola.
A modern létesítmény előtti
téren felsorakoztak a tanintézmény növendékei, pedagógusai, a szülők, de
eljött az ünnepségre a település apraja-nagyja s sok vendég is. A
kétszintes, minden igényt kielégítő épületre méltán lehetnek büszkék mind az
építők, mind a község polgárai. Annál is inkább, mivel annak idején a
„higanyos kalandot” követően az utóbbiakon kívül más nemigen bízott abban,
hogy lesz új iskolája a településnek…
A
kisdobronyiakat azonban nem olyan fából faragták, hogy feladják álmaikat.
Ahogy Gajdos István, az UMDSZ elnöke fogalmazott ünnepi köszöntőjében, a
modern épület „...bizonyítja azt, hogy a település közössége összetartó,
hogy az itt élő derék, szorgalmas emberek akarnak és képesek is tenni,
áldozatot hozni szűkebb pátriájukért. Bizonyítja Kisdobrony közösségének
élni akarását, az itt élők azon szándékát, hogy itt találják meg
boldogulásukat, itt, szülőföldjükön élhessék meg magyarságukat…”.
Az ünnepséget Ember Balázs
nyitotta meg. A település polgármestere az itt élők közös, nagy sikerének
nevezte, hogy új épületbe költözhetnek az iskolások. A tantestület, a
tanulók nevében Bátori Ilona igazgatónő mondott köszönetet a csodálatos
létesítményért. Ezt követően sok vendég osztotta meg gondolait a
résztvevőkkel. Köszöntötték a megjelenteket mások mellett a megyei
közoktatási főosztály, a járási tanács, a járási állami közigazgatási
hivatal, a tanintézmény felett védnökséget vállaló vállalatok vezetői, a
kivitelezők, a szakmai szervez etek
képviselői, illetve Demecser város polgármestere is. Az új létesítményre s
az abban tanulókra, oktatókra Kiss Ernő református lelkész kérte Isten
áldását.
Nívós produkciókkal kedveskedtek
a résztvevőknek az iskola növendékei is (a műsornak — értesüléseink
szerint ezt a járási tanügy állította össze — talán csak egy
szépséghibája volt: sokkal több volt benne az ukrán vers, dal, tánc, mint a
magyar! — gondolat, de erről talán majd máskor, külön lenne érdemes szólni —
B. L.)
A vendégek természetesen, nem
jöttek üres kézzel: volt, aki fax-készüléket, volt, aki számítógépet,
könyveket, stb. hozott ajándékba. Gajdos István az UMDSZ nevében egy
fénymásolóval lepte meg a kollektívát, illetve egy-egy nemzeti zászlót is
adományozott az iskolának és a polgármesteri hivatalnak. Az UMDSZ elnöke
emellett oklevelekkel jutalmazta a település azon aktivistáit, akik a
leginkább kivették részüket a munkából és a szervezésből.
Ahogy
Bátori Ilona, az iskola igazgatónője a Krónikának elmondta, nagyon örülnek,
hogy végre saját épületük lett, hiszen hosszú ideig a parókián
„vendégeskedtek”. A 208 tanulóval azonban immár remek körülmények között
foglalkozhatnak.
Ember Balázs lapunknak elmondta,
hogy most már van iskolájuk, hiszen több éven át közel sem európai
körülmények között tengődött a tanintézet. Az eddig 3,5 millió hrivnyás
beruházás azonban nem készült volna el gyakorlatilag 12 hónap alatt, ha nem
segítettek volna kalákában, több brigádban is a község polgárai. Köszönet
ezért nekik! — húzta alá a polgármester.
* * * * *
Az avatóünnepséget követően a falunap forgatagáé lett a
főszerep. A rendezvényeken részt vett dr. Tóth Mihály, az UMDSZ
tiszteletbeli elnöke is. A változatos, gazdag műsornak kedvezett az
időjárás, hiszen az őszi nap sugara melengette a szíveket-lelkeket.
Bíró László |
|
Fókuszban a világ
magyarsága |
KMKF plenáris ülés Budapesten
Szeptember 14-én a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma megtartotta
évi plenáris ülését. Az ülés munkájában részt vett Kiss Péter kancellária
miniszter. Kárpátaljáról négyen vettek részt a fórumon: Kovács Miklós,
Brenzovics László, Dupka György, valamint Kőszeghy Elemér megyei
képviselők. Lapunk Kőszeghy Elemért kérte fel, kommentálja a fórumon
történteket.
— Két lényeges momentumot lehet kiemelni: az egyik, hogy dr. Szili
Katalin, az országgyűlés elnöke előterjesztette A magyar—magyar
együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet
nagy részének európai uniós csatlakozása után című anyagot. Ezt az anyagot
a képviselők módosításokkal elfogadták, de az a lényeges, hogy a
nemzetstratégiai dokumentum külön kitér a Schengenen kívül rekedt
nemzetrészekre (Kárpátalja és Vajdaság), és pozitív diszkriminációt ígér
az ő esetükben. A másik dolog, ami szorosan kapcsolódik ehhez, hogy január
elsejétől Magyarország belép a schengeni övezetbe. Ezzel kapcsolatban
fejtették ki az elképzelésüket a magyar illetékesek, többek között
Horváthné dr. Fekszi Márta, a külügyminisztérium államtitkára. A
vajdaságiak esetében elhangzott, hogy a kishatárforgalom nem elfogadott
dolog, ezért ők kérik a vízumdíj csökkentését, valamint a
schengeni-vízumhoz jutás megkönnyítését. Ők továbbra is kiállnak a kettős
állampolgárság mellett.
Ukrajna viszonylatában két irányban fognak haladni. Egyfelől: Brüsszel
beleegyezett abba, hogy az eredeti, 70 eurós vízumdíj helyett 35 eurót
kérjenek az ukrán állampolgároktól. Ebben különböző kategóriák lesznek:
így például, ha diákok kirándulni mennek, kísérőik nem fizetnek
vízumdíjat. Nem fizetnek vízumdíjat azok sem, akiknek közeli rokonaik
vannak, a fogyatékosok és kísérőik, azok, akik gyógykezelésre, illetve
sportrendezvényre utaznak, valamint újságírók, tanulók, hat év alatti
gyermekek, nyugdíjasok stb. Azon dolgoznak, hogy megoldást találjanak a
díjmentes vízumhoz jutásra. De a kedvező kategóriákba így is bekerülne az
Ukrajnában élő magyarság 40-50 százaléka. Viszont, ha vízumdíjat nem is
kell fizetni, az egyik eu-s előírás, hogy minden egyes magyarországi
beutazáskor biztosítást kell kötni, hogy milyen összegben, még nem ismert,
ezt szeretnénk még megtudni.
A tervek szerint a héten írja alá az ezzel kapcsolatos dokumentumot az
ukrán és a magyar külügyminiszter, mely szerint megnyitják a
kishatárforgalmat. Fontos, hogy nem 30, illetve 50 kilométeres sávban,
hanem az egész Kárpátalja területén lehet majd igényelni kishatárátlépőt.
Stratégiai kérdésekben a kárpátaljai delegáció között teljes volt az
egyetértés.
H.
Cs.
Állásfoglalás
A kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben
mandátummal rendelkező magyarok egyeztető fórumaként működő
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2007. szeptember 14-én
megtartotta éves plenáris ülését, amely az alábbi kérdésekben fogadott el
állásfoglalást:
1. A magyarság nagy részének európai uniós
csatlakozása után követendő nemzetpolitikai stratégia kérdése
A KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése
- A KMKF albizottságaiban folytatott politikai egyeztetés alapján végzett
előkészítő munkát követően, illetve,
- összegezve a nemzetpolitikai kérdéseknek azon körét, amelyekben — a
politikai erők számos más téren mutatkozó véleménykülönbsége ellenére –
mind Magyarországon, mind a határon túli magyarság körében konszenzus
tapasztalható,
- kifejezésre juttatva annak igényét, hogy a magyarság nagy részének
európai uniós csatlakozása után a magyar nemzet az új helyzetnek
megfelelő, reális közös jövőképpel és modernizációs stratégiával
rendelkezzen,
- meghatározva a közös jövőkép legfontosabb alapvetéseit, elfogadta „A
magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a
magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után” című
dokumentumot.
A dokumentum elfogadásával a KMKF kéri, hogy a magyar kormány, valamint a
magyarországi és határon túli magyar politikai pártok vegyék figyelembe „A
magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a
magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után” című
dokumentumban foglaltakat.
A dokumentum alapját képezheti a szükséges jogalkotási és jogszabály
módosítási munkának.
A KMKF plenáris ülése felkéri a jogi albizottságot, hogy kövesse
figyelemmel a nemzetpolitikai koncepció gyakorlati megvalósításához
szükséges jogalkotási folyamatot.
A KMKF plenáris ülése továbbá felkéri az albizottságokat, hogy vizsgálják
meg a „Magyarság Napja” bevezetésének lehetőségét, illetve lehetséges
időpontját.
2. A magyar-magyar kapcsolatok és a
nemzetközi kisebbségvédelem kérdései
A plenáris ülés elégedettségét fejezte ki a KMKF négy albizottságának
felállítása kapcsán. Az albizottsági rendszer létrehozásával a
magyar—magyar parlamenti együttműködés új szakaszba lépett. A kialakított
egyeztetési mechanizmus megteremti a törvényhozás vonatkozásában a
folyamatos párbeszéd lehetőségét a KMKF határon túli és magyarországi
tagjai között.
A KMKF üdvözli és figyelembe veszi a Határon Túli Magyar Szervezetek
Fóruma 2007. szeptember 1-jei találkozóján elfogadott zárónyilatkozatot.
A KMKF értékes dokumentumnak és kiinduló pontnak tartja a határon túli
tagjai által készített nemzeti közösségük helyzetét feltáró tájékoztatókat
és a KMKF magyarországi parlamenti frakciók által előterjesztett
jelentéseket. A KMKF felkéri tagjait, hogy évente tekintsék át és
tájékoztassák a KMKF-t aktuális helyzetükről.
A KMKF hasonlóképpen nagyra értékeli az
Európai Parlament három magyar képviselőjének a KMKF 2007. őszi plenáris
ülése elé terjesztett jelentését az Európai Parlamentben végzett
kisebbségvédelmi tevékenységükről. A KMKF felkéri az Európai Parlament
magyar delegációit, hogy a Fórum következő plenáris üléseire készítsenek
tájékoztatót az Európai Parlament kisebbségvédelmi téren kifejtett
tevékenységéről, illetve ennek további perspektíváiról. A nemzetközi
kisebbségvédelem fejlődése szempontjából rendkívül előremutató az a
tevékenység, amelyet az Európai Parlament végez a hagyományos nemzeti
kisebbségek védelme érdekében, különös tekintettel a „Frakcióközi Csoport
a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális
Nyelvekért” nevű munkacsoport tevékenységére.
Tekintettel arra, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a magyarság nagy
részének európai uniós csatlakozása jelentős részben nem oldotta fel a
magyarsággal szemben a Kárpát-medence egyes térségeiben érvényesülő
diszkriminációt, a KMKF az új helyzetben is időszerűnek tartja a magyarság
személyi elvű és területi autonómiájának kérdését. A KMKF úgy ítéli meg,
hogy a határon túli magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek minden
téren súlyt adhat és érdemi segítséget nyújthat, ha az Országgyűlés
frakciói, valamint a magyar kormány következetesen kiállnak ezen
törekvések mellett, és nemzetközi szinten támogatják azok érvényesítését.
A KMKF megnyugvással értesült arról, hogy a magyar kormány illetékes
hivatalai megvizsgálták és meghatározták annak lehetőségét, hogy az
Európai Unió vonatkozó szabályozásával összhangban miként lehetne
biztosítani az Ukrajna és Szerbia területén élő magyarok akadálymentes
anyaországi kapcsolattartásának legalább a mai szintjét Magyarország
schengeni csatlakozása után is, valamint azt, hogy ennek módját az
érintett szervezetekkel való konszenzusban kívánják kialakítani.
A KMKF plenáris ülése felkéri a Külügyi és Európa-ügyi albizottságát, hogy
kövesse figyelemmel a schengeni rendszer magyarországi bevezetése után
kialakult helyzet kezelésére vonatkozó kormányzati javaslatok
kidolgozását.
3. Az elmúlt egy évben felmerült egyes
aktuális kérdések
Az egész magyarság örömére szolgál, hogy az európai uniós csatlakozási
tárgyalások tovább folytatódnak Horvátországgal. A KMKF szükségesnek
látja, hogy a tárgyalások továbbra is Horvátország egyéni teljesítménye
alapján haladjanak előre annak érdekében, hogy Horvátország mielőbb
csatlakozhasson az Európai Unióhoz.
A KMKF üdvözli, hogy Románia 2007. január 1-től az Európai Unió teljes
jogú tagja, ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy az ország uniós tagsága
nem hozta meg a remélt változásokat a nemzeti kisebbségek jogai terén, bár
általános szinten új lehetőségeket teremtett a jogállami normák
eredményesebb számonkérésére azokon a területeken, amelyeket az Unió közös
jogrendje szabályoz.
A KMKF minden arra irányuló romániai erőfeszítést indokoltnak tart és
támogat, hogy minél több parlamenti képviselője legyen az Európai
Parlamentben a romániai magyarságnak.
A KMKF tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar
politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése közben etnikai
hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak.
A KMKF tagjai reményüket fejezik ki, hogy az ukrán kormány rugalmas és
segítőkész megközelítésével hozzájárul a kárpátaljai magyar felsőoktatás
működését akadályozó hivatalos ukrán rendelkezésekből (az oktatók magyar
tudományos fokozatainak elismerésének jelenlegi szabályozásából) eredő
nehézségek felszámolásához. A KMKF résztvevői szorgalmazzák a magyar
nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését a felsőoktatási intézményekbe
felvételizők számára, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel
történő ellátásának folyamatos biztosítását.
A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy diplomáciai eszközökkel is segítse
elő a nemzetközi egyezményben szabályozott kérdés mielőbbi megoldását.
Szükséges ugyanakkor, hogy Magyarország továbbra is szorgalmazza az
Európai Unió illetékes intézményeinél Ukrajna európai integrációs
perspektívájának a megteremtését.
A KMKF tagjai aggodalommal állapítják meg, hogy a tavaly nyáron
Szlovákiában tettlegességig fajult magyarellenes incidens továbbra sem
nyert megnyugtató és az európai jogállami normák alapvető követelményeinek
megfelelő megoldást. A KMKF elengedhetetlennek tartja az ügy jogállami
kívánalmaknak megfelelő lezárását. A KMKF megnyugvással veszi tudomásul,
hogy az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet
jelenleg és a jövőben is.
A KMKF üdvözli és egyetért azzal a nyilatkozattal, amelyet a Magyar
Országgyűlés képviselőcsoportjai ezen állásfoglalással párhuzamosan adtak
ki a szlovák és magyar állam közötti megbékélési nyilatkozatra vonatkozó
MKP kezdeményezésről.
A KMKF nyugtalansággal és várakozással figyeli Koszovó jövőbeli státusza
rendezésének elhúzódása körül mutatkozó nehézségeket. Szerbia sorsa
alapvetően meghatározza a vajdasági magyarság helyzetét, amely abban
érdekelt, hogy az ország, amelyben él, a Nemzetközi Közösség elvárásainak
megfelelően rendezze problémáit és világos európai integrációs
perspektívával rendelkezzék.
Budapest, 2007. szeptember 14. |
|
Interjú
három tételben
Dr. Tóth Mihály: „Törvényalkotói tevékenységemnek két fő vonala volt:
az önkormányzati és a kisebbségvédelmi”
Folytatjuk
a lapunk előző számában megkezdett beszélgetést dr. Tóth Mihállyal, az
UMDSZ tiszteletbeli elnökével. Mai számunkban arról az időszakról
kérdezzük őt, amikor 1990 és1994 között a Kárpátaljai Megyei Tanács
képviselője, a magyar frakció vezetője, 1994 és 1998 között pedig Ukrajna
Legfelsőbb Tanácsának képviselője volt.
— Egy érdekes időszakban lett a megyei tanács képviselője, a magyar
frakció irányítója…
— Valóban így volt! Például itt, Kárpátalján is „függetlenné kellett
tenni” Ukrajnát, másrészt pedig meg kellett találni megyénk helyét,
státuszát az új államformában.
A magyar frakció, amelynek vezetője voltam, teljes mellszélességgel
támogatta a független államiságot, az új, demokratikus ukrán állam
létrehozását. Ebben az új államalakulatban pedig biztosítani kellett a
megfelelő helyet Kárpátalja számára: egyrészt meg kellett alapozni
Kárpátalja közigazgatási-önkormányzati státuszát, másrészt szabályozni
kellett a belső gazdasági rend működését, harmadrészt pedig biztosítani
kellett a kisebbségi jogokat.
— Ebben az időben számos, a magyarságot is fokozottan érintő kérdésben
születik döntés. Melyeket emelné ki ezek közül?
— Az államelnök megyei megbízottja például a kisebbségi törvény 1992-es
elfogadását követően rendeletet adott ki e jogszabály itteni
végrehajtásáról. Ez lehetővé tette a kisebbségek — így a kárpátaljai
magyarság — számára egyebek mellett azt, hogy az állami mellett a nemzeti
szimbólumokat is használhassák a középületeken. Ennek köszönhetően látjuk
a kék-sárga mellett a piros-fehér-zöld trikolort is a tanácsházákon, más
közintézményeken. Emellett előirányozta azt is, hogy az államnyelv mellett
hivatalosan lehessen használni a hivatali munka során a kisebbségek
nyelvét is azon önkormányzatok hivatalaiban, amelyek területén valamely
kisebbség többségben vagy jelentős számban él. A rendelkezés javasolta azt
is, hogy a kisebbségek által lakott települések közhivatalaiban ismerjék a
kisebbségek nyelvét is azok a személyek, akik közvetlen kapcsolatban
vannak az állampolgárokkal.
E periódushoz tartozik még egy nagyon fontos döntés: a megyei tanács
határozott arról, hogy a magyarlakta települések visszakaphassák
történelmi neveiket.
—
Sokan a Beregszászi Magyar Autonóm Körzetről szóló törvénytervezet
„atyjának” tekintik Önt?
— Ez kicsit túlzás, hiszen a koncepció jogilag helytálló szövegének
megfogalmazásában sokat segített Krisztina Harapko … Egyébként történelmi
tény, hogy az 1991. december 1-jén megtartott referendumon a Beregszászi
járás szavazópolgárainak abszolút többsége, több mint 80 százaléka
válaszolt igennel arra a kérdésre: „Kívánja-e Ön Magyar Autonóm Körzet
létrehozását a Beregszászi járás területén?”. Sajnos, a megyei tanács
végül nem hagyta jóvá e népszavazás eredményeit: mindössze egy támogató
vokssal kellett volna több az erről tartott szavazáson! Csak zárójelben
jegyzem meg, hogy magyar frakciónk két tagja hiányzott a szavazáskor…
— Ebben az időszakban törvényalkotói munkája nem korlátozódott csak erre.
Milyen más jogszabálytervezetek kidolgozásában vett még részt?
— A jogalkotásba tényleg nemcsak a parlamentben kapcsolódtam be, hanem még
megyei képviselőként kezdtem el ezirányú tevékenységemet. Például 1991-ben
és 1992-ben részt vettem Kijevben a kisebbségi törvény előkészítő
munkálataiban. Társszerzője vagyok a Kárpátalja autonómiájáról, valamint a
Kárpátaljai Szabad Gazdasági Övezetről szóló tervezeteknek.
— Ezek után szinte logikusnak tűnne, hogy a parlamentben folytassa a
törvényalkotást…
— A logika lehet, hogy ezt diktálta volna, a végső szót azonban a
választópolgárok mondták ki ebben az ügyben azzal, hogy az 1994-es
parlamenti választásokon a beregszászi választókerületben jelentős
többséggel megválasztanak a Legfelsőbb Tanács tagjává. A
képviselőjelöltként való indulásom célja az volt, hogy ugyanazokat a
programokat és témákat, amelyeket előtte a KMKSZ-ben, társadalmi
tevékenységem során, a megyei tanácsban, illetve a beregszászi járási
közigazgatási hivatal vezetőjeként elkezdtem, folytassam. Döntésemet nem
bántam meg, hiszen egy nagyon különleges, mozgalmas parlamenti ciklusban
igyekeztem megjeleníteni, védeni a magyarság érdekeit.
— Mitől volt különleges ez az időszak?
— Több ok miatt is! Erre az időszakra esik például az állam szempontjából
két nagyon fontos esemény: az egyik az Alkotmány elfogadása, a másik pedig
Ukrajna 1995-ös felvétele az Európa Tanácsba. A törvényhozói munka
intenzitását e két dolog azért ösztönözte különösen, mert számos
jogalkotói feladat fakadt mindkettőből: pl. Az emberi jogi biztosról szóló
törvény, illetve az önkormányzati törvény.
Nos, dióhéjban összefoglalva, ez tette különlegessé azt a parlamenti
ciklust…
— Önnek mi volt a „szakterülete”?
— Törvényalkotói tevékenységemnek két fő vonala volt: az önkormányzati és
a kisebbségvédelmi. Ehhez tartozik, hogy a Legfelsőbb Tanács ekkor
ratifikálta A helyi és regionális önkormányzati európai chartáját,
valamint az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményét. Ez a két
legfontosabb dolog. A jobboldal ellenállása miatt a harmadik, a kisebbségi
nyelvekről szóló chartát ekkor nem ratifikálták, pedig a felvételt követő
egy éven belül ezt is meg kellett volna ejteni.
—
Részt vett Ukrajna Alkotmányának kidolgozásában is...
— Komolyan bekapcsolódtam ebbe, azonban a folyamat utolsó szakaszában nem
vettem részt, mert a már végleges szövegben nem érvényesültek az általam
kezdeményezett és támogatott gondolatok. Ezek egyike az
államberendezkedésről szólt. Én elvileg el tudom képzelni az elnöki
rendszerben is egy demokratikus állam működését, a véleményem viszont az,
hogy európai típusú berendezkedés és államirányítás csak parlamentáris
berendezkedéssel képzelhető el, ahol a szabadon választott parlament előtt
felelős kormány irányítja, kormányozza az országot. Ez volt az egyik
dolog, ahol nem érvényesült az elképzelésem, a másik pedig az, hogy
alkotmányos szintre lett emelve a regionális végrehajtó hatalmi vezetők
kinevezési rendszere. Tehát nem a választási, hanem a kinevezési rendszer
lett preferálva.
A harmadik pedig a kisebbségi jogok szavatolása különös tekintettel arra,
hogy Ukrajna lakosságának nagy hányadát — pláne, ha az oroszokat is ide
soroljuk— nemzeti kisebbségek alkotják. Az alapgondolat szerint az
Alkotmány mondta volna ki, hogy Ukrajnában a nemzeti kisebbségek az állam
államalkotó tényezői. Emellett nem került be a kisebbségi alapjogok
felsorolását magában foglaló cikkely sem, kivéve a nyelvi szférával
foglalkozót, amely eléggé ellentmondásos megfogalmazásban került
elfogadásra.
— Ha rangsorolni kellene a parlamenti munka főbb mozzanatait, mi lenne a
sorrend?
— Ha fontosság szerint kellene összerakni ezt, akkor az első helyen
mindenképpen az alkotmány előkészítésében való részvétel szerepelne. Ezt
követné az ukrajnai önkormányzatokról szóló törvény előkészítését végző
munkabizottságban való tevékenység, aminek alapvetően az önkormányzatok
pozícióinak az erősítését, ezen keresztül pedig a nyelvi és kulturális
jogok hathatósabb érvényesítését célozta a kisebbségek lakta
önkormányzatok területén. Az sem mellékes, hogy előirányozta: az
államnyelv mellett a kisebbségek nyelvét is hivatalosan lehessen használni
azon önkormányzatok közhivatalaiban, amelyek területén valamely kisebbség
jelentős számban, esetleg többségben él.
— Büszkék lehetünk arra, hogy Ukrajnában mindmáig az a törvény szabályozza
az emberi jogi biztos státuszát, tevékenységét, amelynek szerzője dr. Tóth
Mihály…
— Az ombutsman-törvény megalkotását valóban szerzői törvényemként tudom
elkönyvelni. Ezt a törvényt én írtam meg, mind a mai napig az működik,
amelyet én állítottam össze — ezek szerint jól…
— Magyarország elsőként ismerte el a
független Ukrajnát. A parlamentközi kapcsolatban hogyan alakult ez?
— Örülök, hogy részese lehettem annak, hogy Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa
első parlamentközi megállapodását — egy nem FÁK-tagország törvényhozásával
— éppen a magyar parlamenttel kötötte! Ezt 1996-ban írta alá Gaál Zoltán
és Olekszandr Moroz. A megállapodás nyomán közös munkacsoportok alakultak.
Ezek egyike a kisebbségi jogok biztosításával foglalkozott, ezt
szavatolta, a másik pedig a gazdasági törvénykezést segítette elő.
Ezen állandó munkacsoportok mellett, e munka keretében számos parlamenti
bizottság egyenes kapcsolatának kialakítására került sor, kezdve az
ökológiai bizottságtól a honvédelmi és államvédelmi bizottságokig
különböző csoportoknak sikerült kontaktusba kerülni.
Jóleső érzéssel gondolok vissza arra, hogy több mint 130 ukrán parlamenti
képviselőt sikerült különböző formában közvetlen kapcsolatba hozni a
magyar törvényhozással, ami az akkori képviselők több mint egyharmadát
jelentette.
— A foci iránti szeretetét ismerve nem tudom elképzelni, hogy ne próbált
volna összehozni egy meccset a honatyák között…
— Ez valóban így volt. Nagy sikert is aratott az ötlet, később pedig maga
a magyar és az ukrán parlament futballválogatottja közötti mérkőzés! Előbb
Nyíregyházán mérkőztünk meg. Itt 1—1-es döntetlen született. Az ungvári
visszavágón azonban már 3-1 lett a javunkra!
— Manapság egyre erősödik a falusi
zöldturizmus térhódítása. Csak kevesen tudják, hogy Ön is ott
„bábáskodott” az erről szóló törvény megalkotásánál, illetve a szakmai
szervezet megalakításánál…
— Örömmel gondolok vissza arra az időszakra, hiszen egy egész turisztikai
ágat indítottunk el! Parlamenti képviselőként és később, már mint a
tudományos intézet munkatársa, együttműködve a szövetséggel,
megteremtettük ennek a tevékenységnek azon alapjait, amelyek a törvényes
kereteken belül gyakorlatilag engedély- és adómentessé teszi a
tevékenységet. Alapvetően ennek köszönhető, hogy mára Ukrajnában, ezen
belül itt, Kárpátalján nagyon sok család jut jövedelemkiegészítéshez,
megélhetéshez.
Aki manapság jár Visken, Csetfalván, Benében, Mezőváriban, Beregdédában,
tapasztalhatja, hogy egyre több, főleg magyarországi turistákat szállító
buszt lehet látni, egyre többen fedezik fel Kárpátalját. S immár nem
csupán az anyaországból, hanem egész Európából… Megfelelő menedzselés,
infrastruktúra mellett igazi kincsesbánya lehetne ez vidékünk magyarsága
számára!
Bíró László — Bíró Gergely
Heti
jegyzet
Értékek és az ő változásuk
Értékorientált világban élünk. Legalábbis ezt állítják a széplelkű
társadalomkutatók. Szerintem, ez minden korban kijelentették, fennen
hangoztatták. Persze, azt bölcsen elhallgatták vagy szép szavakkal
körülírták, hogy pontosan milyen értékek után ácsingóznak, vágyakoznak,
magyarán, mi is az, ami felé törekednek, tülekednek.
Mert, ugyebár, a lírikusok, a költőlelkű bölcselők testvéri szeretetről,
egyenlőségről, szabadságról, igazságról, össznépi bőségszaruról
álmodoztak, áradoztak. A nagy valóságban pedig pénzre gondoltak, no meg
gondoltak még a pénzre. Mert – tetszik vagy sem – az árucsere (kőbaltáért
kovakövet) megszűntével a népek a pénzt tartották, tartják, ha nem is a
legfontosabb értéknek, de a legpontosabb, s így nélkülözhetetlen
értékmérőnek.
És… e tekintetben az évezredek nem is hoztak különösebb változást. (Ha-
csak nem a költők zengeményeiben, a fantaszták álmaiban.)
Azért valami mégis változott.
Például, hogy mégis mennyi pénz számít értéknek.
Az adomák egy aranya vagy például az a bizonyos harminc ezüstpénz jelentős
summának tekinthető. A népmesék már jóval gavallérosabbak. Száz arany, egy
zsák, hét szekér kincs… Modern korunkban aztán jöttek a milliók és a
milliomosok, mostanság pedig már milliárdokban mérik a földi boldogságot.
S a pénz mágikus hatalma megállíthatatlan. Azt mondják: Ásító inas, s
azonnal hozzáteszik: eszmei értéke ennyi és ennyi millió. Azt mondják,
szeretet – a gyűrű valahány ezerbe került. Azt mondják, hála – megsúgják
mennyi volt a borítékban…
Most persze valaki azt hiheti, hogy morál-nyakonloccsintás következik.
Á, dehogy.
Egyrészt, mi értelme lenne, másrészt, úgysem érnék el vele semmit.
Mert – még ez a néhány sor is pénzbe kerül…
Úgy bizony.
Horváth Sándor |
|
Az
UMDSZ Csepén
Sok év telt el azóta, hogy az Ukrajnai
Magyar Demokrata Szövetség Kárpátalja minden magyarlakta településén
megalakította alapszervezetét. A nagyszőlősi járási Csepén akkor Őcsák
Pált választották a helyi szervezet élére, aki mindmáig ellátja ezt a
tisztséget. A napokban vele beszélgettünk el tevékenységéről.
— Megalakulása óta vagyok a szövetség
elnöke. Kezdettől fogva igyekszünk kivenni részünket a különböző
rendezvények szervezéséből. A szövetség anyagilag is hozzájárul az
ünnepségek lebonyolításához: példának említhetném a falunapot. A
tavalyin, ami egyben az első volt, az UMDSZ jóvoltából Beregszászból
Pitkin, a humor nagymestere, valamint számos más településről érkezett
fellépő szórakoztatta a résztvevőket. Idén októberben tervezzük a
falunap lebonyolítását. Remélhetőleg még sikeresebb lesz, mint a
tavalyi, hiszen a falu apraja-nagyja már nagyon várja a mulatságot,
amikor felhőtlenül kikapcsolódhat, kipihenheti a hétköznapok
fáradalmait. De segítséget kapunk a batyubálok lebonyolításában is.
Tény, hogy a falusi embereknek akad
munkájuk bőven. Ennek ellenére, tagjaink közül, akik hála Istennek elég
szép számban vannak, nagyon sokan aktívan, sőt szívesen kiveszik
részüket a társadalmi életből.
Újra választások előtt áll országunk,
amiből megintcsak ki kell hogy vegyük a részünket. Én vagyok a kerületi
választóbizottság elnöke, ami azt jelzi, hogy igyekszem szervezetünket
minden téren képviselni.
-hcs-
Jól
szerepelt Csetfalva
Tiszakóródon (Magyarország) a
közelmúltban negyedik alkalommal került sor a Nemzetközi
Rétesfesztiválra. Vidékünk háziasszonyai idén először képviseltették
magukat a rendezvényen. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség
csetfalvai aktivistáiból álló hattagú csapat részt vett a gasztronómiai
főzőversenyen. A háziasszonyok kitettek magukért, hiszen az első helyet
nyerték el. Ügyességüket oklevéllel, valamint anyagi juttatással
díjazták.
Kiállítás a viski tájházban
Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a
magyar külügyminisztérium vándorkiállítást szervezett. A kiállítás első
útját ebben az évben Kárpátalján tette meg, melynek első állomása Ungvár
volt. Aztán átkerült Técsőre, most pedig a viski tájházban tekinthető
meg. Visken az ünnepélyes megnyitóra szeptember 11-én került sor, ahol
az egybegyűlteket a háziasszony, Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Turizmus
elnöke köszöntötte. A vendégek között ott volt Jenei Károly református
tiszteletes, Forgon László, a helyi iskola igazgatója. A szót ezt
követően dr. Váncsa Julianna, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda
konzulja vette át.
— Örömünkre szolgál, hogy a magyar
művészetnek, történelemnek kiemelkedő alakjait időről időre olyan
kiállításokkal tudjuk köszönteni, amilyen ez is. A kiállítások
elsősorban a fiataloknak adnak információkat hagyományainkról,
történelmünkről. Olyan dolgokat tudhatunk meg általuk, amelyekkel
gazdagabbak leszünk.
Szent Erzsébetről bővebben Ambrusné
Balázsi Éva történész beszélt. — Szent Erzsébet olyan alakja az
Árpád-házi családfának, amely nemcsak magyar vonatkozásokkal bír. Rövid
élete után — csupán 24 évet élt — a halálát követő negyedik esztendőben
szentté avatták. Az egyházi vonatkozások mellett világi mondandója is
van, hiszen személyében olyan példával állunk szemben, aki megérdemli,
hogy a mai ember megpróbálja átvenni azokat az értékeket, amely az ő
világnézetébe illeszkedik — mondta a történész.
Szajkó Károly, Visk polgármestere a
községi tanács, illetve a helyiek nevében mondott köszönetet a
kiállításért a magyar konzulátusnak, azért, hogy az ottaniak is
megismerkedhetnek Szent Erzsébet életútjával.
Végül Rácz István római katolikus
plébános Isten áldását kérte a kiállításra, a viskiekre.
-csilla-
Amit
szívvel-lélekkel érdemes csinálni
A számítógépek, mobiltelefonok
térhódításával a postai dolgozók feladatköre is módosult. Míg azelőtt
táskájuk tele volt levelekkel, képeslapokkal, ma alig akad benne egy-egy
az újságok mellett, ugyanis az elektronikus posta mind jobban háttérbe
szorítja a mechanikus levélváltást. S ez csak egy változás a sok közül.
Mai számunkban Banga Lívia eszenyi postafőnök beszél munkájáról.
— Tulajdonképpen már húsz éve vagyok a
szakmában. Ungváron, Koncházán is dolgoztam. Eszenybe 2000-ben kerültem
vissza. A hagyományos postahivatali munkák mellett a nyugdíjak, illetve
a gyerekek után járó segélyek kifizetésével, pénzátutalással, a
kommunális szolgáltatásokért befizetendő összegek kezelésével
foglalkozunk. Emellett külön projektként fényképeket hívatunk elő,
valamint kisebb dolgokat árulunk, ugyanis a postásként nekünk járó
fizetésből — sajnos — nem lehet megélni, muszáj mást is csinálni.
Banga Lívia elmondta, hogy a településük
szinte minden portájára jár egy, esetleg több újság is. A magyar
kiadványok mindegyike kedvelt a faluban, ami azt bizonyítja, hogy az
eszenyieket érdekli, mi történik kisebb pátriánkban és a nagyvilágban.
Sajnos csak
fél állásban dolgozunk. Ez azonban nem elég arra, hogy munkánkat a
munkaidőn belül elvégezzük: a követelmény nagy, a munka sok, az idő
viszont kevés. Négy falut szolgálunk ki reggel nyolctól délután kettőig.
Sokszor haza kell vinnem a papírokat, vagy bent kell maradnom a
hivatalban akár este hétig is. Miután kikézbesítik a villany-, illetve
gázszámlákat, napokon keresztül hosszú sor van befizetéskor. Közben
árusítani is kell, a nyugdíjat is ki kell fizetni, egyszóval nagyon
megterhelő. Egy idősebb ember, biztos nem bírná az iramot. Minden
gyűlésen felvetjük ezt a kérdést, de mindezidáig nem adtak rá konkrét
választ. Az pedig kizárt dolog, hogy még valaki ide jöjjön dolgozni,
hiszen nagyon alacsony a fizetés, s annyiért nem igazán jelentkezik
senki postásnak.
H.Cs.
A
derceni tűzoltók mindig készen állnak
Istennek dicsőség, egymásnak segítség
A tüzet általában emberi gondatlanság
okozza, sok esetben gyerekek csínytevése, akiknek a „játéka” miatt egy
élet munkája tud egy perc alatt semmivé lenni. Ennek megakadályozása
érdekében jöttek létre a tűzoltóságok, ezért fontos a tűzoltók munkája.
A derceni önkéntes tűzoltóságon 23-an
tevékenykednek. Mindegyikük rendelkezik személyi hívóval. A
gépkocsivezető adja a riasztást, és ha öt percen belül megtelik az autó
(nyolcan férnek el benne), azonnal útnak indul. Ott jártunkkor Iván
Attila gépkocsivezető és Máté Krisztián önkéntes tűzoltó voltak az
ügyeletesek, akik első perctől ott dolgoznak.
— Hogyan tudnák jellemezni az eltelt
másfél évet? — kérdeztük a tűzoltókat.
— Izgalmasnak nevezném. Addig soha nem
voltam bevetésen, és nagyon megragadott, hogy tudunk másokon segíteni.
Az eltelt idő alatt több mint 30 esetben hívtak bennünket, voltak
közöttük igen komolyak is. Általában a környező településekre
riasztanak, de voltunk már messzebb is. Egyszóval, ha szükség van ránk,
mi készen állunk. Egyszer az egyik munkácsi szálloda gyúlt ki, annak az
oltása igen komoly munkát igényelt, aztán egy családnál kisebb
tankolónak megfelelő mennyiségű üzemanyag — öt tonna — égett másfél
óráig, 200 literes hordók robbantak — mondta Máté Krisztián.
Iván Attila elmondta, hogy a gépkocsit is
folyamatosan karban kell tartani, hiszen nagy baj lenne, ha az autó
hibája miatt nem indulhatnának időben a bajba jutott helyszínre. Így is
legalább öt percre van szükség, hogy a gépkocsi útra kész állapotban
legyen, és el lehessen vele indulni. Addig a tűzoltók is felveszik a
védőruhát, felkészülnek a mentésre.
Az, hogy 2005 decemberében Dercenbe
került a tűzoltó autó, a református egyháznak, jelen esetben Zsukovszky
Miklós helyi tiszteletesnek köszönhető, aki a következőket fűzte hozzá
az elhangzottakhoz.
— Véleményem szerint 40-50 tűzoltóra is
szükség lenne, mert a 23 ember felváltva teljesít ügyeletet 10 ügyeleti
csoportban kettesével. Két ügyeleti mobiltelefon áll rendelkezésükre. A
mobilszám egyébként közzé van téve a polgármesteri hivatalokban, az
iskolákban, a kereskedelmi egységekben. A holland testvéreknek hála,
személyhívó rendszerrel vagyunk ellátva, melynek bázisa a gépkocsi
garázsában van. Amióta a személyhívó rendszer működik, lecsökkent a
kivonulási idő.
Egyesületünk célja az embereken való
segítés, ahogy a gépkocsi szélvédőjén is olvasható, a csapat jelmondata:
Istennek dicsőség, egymásnak segítség! Azért vagyunk, hogy a bajba
jutott embereken segítsünk.
— Mentettek már emberéletet?
— Közvetlenül még nem, hála Istennek erre
még nem volt szükség, de nagyon sok értéket sikerült ez alatt a másfél
esztendő alatt megmenteni, amire nagyon büszkék vagyunk. Istennek adunk
érte hálát és köszönetet, azért is hálával tartozunk neki, hogy
egyetlenegy kollégánk sem sérült meg ez alatt az idő alatt, pedig nagyon
veszélyes szituációkban is helyt kellett állni. Volt olyan eset, hogy
egy családi ház udvarán 5 személygépkocsi gyúlt ki, 4 elégett, de
büszkék vagyunk arra, hogy Isten segítségével egyet az öt közül sikerült
megmenteni.
H.Cs. |
|
A
Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján
Az összefogást hirdetve
A
Kárpátaljai Szövetség az idén is Balatonföldváron rendezte meg
hagyományos találkozóját, amelynek keretében megtartották az éves
közgyűlést. A rendezvényen ezúttal is sokan vettek részt Kárpátaljáról,
illetve az anyaországból.
A közgyűlésen Katona Tamás elnök számolt
be a Szövetség tevékenységéről, eredményeiről, terveiről.
Lapunk következő számában bővebben is
beszámolunk a rendezvényről.
Gondolatok
a Munkácsy-kiállítás kapcsán
„Munkácsy
Mihály műveiből sem életében, sem 1900-ban bekövetkezett halála után nem
rendeztek kiállítást Munkácson. Mindezzel együtt jól ismert ezen a
vidéken, különösen Munkácson, szülővárosában. Mi lehet 2007-ben egy
átfogó, az életművet minél teljesebben bemutatni kívánó kiállítás
megrendezésének célja? A célja és a feladata is az, hogy a figyelmet a
mesterre irányítsa, de egyben alkalmas arra is, hogy a még életében
kialakult kultuszt ápolja.
Miért
érdekes ma is Munkácsy? Azok az információk, amelyeket a művekről
olvashatunk le, talán a más területen szerzett tudás pillanatnyi
mozgósítása nélkül is képesek igen határozott, éles körvonallal a kornak
a hiteles képét tükrözni” — írja Gyarmati Gabriella művészettörténész, a
Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője.
Július végétől tekinthető meg a Munkácsi
várban a Munkácsy Mihály műveit bemutató kiállítás. A tárlat létrejöttét
műtárgykölcsönzéssel segítette a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a
békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a New York-i Pákh Imre
magángyűjtő. A látogatók a nagy művész 47 kis- és nagyméretű festményét
tekinthetik meg (ebből 2, Krisztus a keresztfán, valamint Krisztus
Pilátus előtt a vár kápolnájában van kiállítva). A nagyérdemű
megtekintheti többek között a Siralomház és a Krisztus Pilátus előtt c.
festményekhez készült tanulmányokat, az Ecce Homo, a Mosónők, az Apa
születésnapja, a Két család a szalonban, a Séta az erdőben, A
pálmaházban, az Ásító inas, A konyhában c. képeket. Munkácsy világhírű
festményei mellett itt látható Hans Temple Munkácsy Mihály c., 1887-ben
készült, portré is. A festmények mellett a tárlat bemutatja Munkácsy
Mihály személyes tárgyait is: például ecseteket, egyes ruhadarabokat.
Azt, hogy Munkácsy Mihály művészete már életében megfelelő elismerésre
talált, az az oklevél is bizonyítja, amely szerint az Aradi I. Általános
Ipartársulat örökös tiszteletbeli tagjául választotta meg.
Mit is mondhatunk ma Munkácsy Mihály
művészetéről, a festő képeiről? A mai divatos kifejezéssel élve: ezt
látni kell... Az embernek legalább írónak kellene lennie ahhoz, hogy
megtalálja a szavakat a látottak által keltett benyomás kifejezésére.
A Beregvidéki Petőfi Sándor Nyugdíjas
Egyesület tagjainak a közelmúltban alkalmuk nyílt személyesen
megtekinteni a világhírű festményeket. Felejthetetlen élményben volt
részünk! Élve az alkalommal, köszönetünket fejezzük ki az Ukrajnai
Magyar Demokrata Szövetségnek, hogy anyagi támogatása révén lehetővé
tette számunkra, hogy megtekintsük a nagy magyar művész ránk maradt
örökségét.
Imre Margit, az egyesület elnöke |
|
Ülésezett
a kollégium
Megtartotta
soros ülését a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma. A
tanácskozás fő napirendi pontja a 2007 második pályázati fordulójában
kiosztható keret elfogadása volt.
Ebben a
ciklusban a kárpátaljai társadalmi, szakmai szervezetek, az egyházi
közösségek kulturális tevékenységének támogatására negyvenhárommillió
forint jut. A testület döntése értelmében kiemelt támogatásban
részesülnek az egyházak, illetve a kárpátaljai hivatásos színjátszás.
A pályázat
futamideje: szeptember 17. — október 5. A pályázati kiírás és űrlap a
Szülőföld Alap Iroda honlapjáról tölthető le.
Pályázatfigyelő
Ingyen PC-k a
blackPanther-től!
Folyamatosan
pályázhat bármilyen oktatási intézmény, karitatív, non-profit szervezet,
illetve ezektől független, de rászoruló mozgáskorlátozott vagy
fogyatékkal élő személy.
A pályázatok
elbírálása minden esetben a rászorultság alapján történik, és a készlet
a nyertes pályázók között kerül elosztásra. A szervezetek többször is
pályázhatnak egy-egy készletre, amennyiben igényük az első alkalommal
nem került kielégítésre.
Norton 360
Emoticon nemzetközi
on-line fényképverseny
Határidő:
2007.10.16
Az on-line
kommunikáció során a felhasználók pillanatnyi érzelmeiket gyakran
hangulatjelek (emoticon) segítségével fejezik ki, melyek már az
üzenetküldő szolgáltatásokban is megtalálhatók. A Symantec ilyen, az
életből elragadott és fényképezőgéppel megörökített hangulatjeleket,
mosolyt, szemráncolást, dühös, vidám vagy meglepő arcvonásokat tükröző
képeket vár a beküldőktől, amelyekkel éppen a számítógépük által
kiváltott érzelmeiket fejezik ki. A versenyben résztvevők regisztráció
után a Symantec erre a célra készített honlapjára (http://www.nortonemoticonphotocontest.com)
tölthetik fel a fotókat .jpeg vagy .jpg formátumban maximálisan 500 KB
méretben. Egy felhasználó legfeljebb öt pályamunkát nevezhet, de egy
hangulatjelhez tartozhat akár több kép is. Az értékelésnél egyenlő
arányban veszik figyelembe az eredetiséget, a kreatív kifejezésmódot és
a témahűséget.
A verseny
fődíja 10 000 USD. További öt első helyezettet hirdetnek ki a verseny
végén, ők 1000 USD jutalomban részesülnek.
és még sok
más pályázat…
A
pályázatfigyelő rovatot a Négyhatár Vállalkozók Szövetsége állította
össze. A pályázatokról bővebb információcsomag személyesen a szövetség
irodájában igényelhető. Cím: 90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 14.
Figyelem: ingyenes
képzés!
Az
Ukrán—Magyar Területfejlesztési Iroda és az Apáczai Közalapítvány
szakképzést indít Projektfejlesztési és menedzsmenttréning Kárpátalján
címmel.
A képzés
tervezett előadásainak témái: Az európai regionális politika rendszere;
A Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok mint a fejlesztések forrásai;
Az EU határon átnyúló programjai: INTERREG, TACIS CBC, PHARE CBC,
Szomszédsági Programok; Projektcsapat felkészítése, teamfeladatok,
kommunikáció, munkaszervezés, konfliktuskezelés, tárgyalási technikák.
Gyakorlat: konkrét pályázat teljes kidolgozása.
Helyszín:
Turisztikai Információs Központ, Beregszász, Zrínyi u. 25/2. Időpont:
2007. október — 2008. március (minden második hétvége).
Amennyiben
részt szeretne venni a képzésen, kérem, jelezze irodánk felé faxon,
e-mailen, telefonon vagy postai úton 2007. szeptember 28-ig.
Elérhetőségek: Ukrán—Magyar Területfejlesztési Iroda, 88 000 Ungvár,
Narodna tér 4. 238-240. Fax/tel.: +380-312-61-71-08. Mobil: 80506890543.
E-mail: office@umti.org. Beregszászi Turisztikai Információs Központ,
90202 Beregszász, Zrínyi u. 25/2. Fax/tel.:+380-314-14-32-70. Mobil:
80506890543
e-mail:
office@zakarpattyatourism.info.
A képzéssel
kapcsolatban bővebb információ kérhető mind az ungvári, mind pedig a
beregszászi irodánál! A képzés ingyenes!
Idén
ötödször szabad a fogás!
<19 Szabadfogású
Számítógépverseny — 2007
A C3 Kulturális és
Kommunikációs Központ immár ötödik alkalommal hirdeti meg az országos
<19 Szabadfogású Számítógépversenyt, melyre idén is kreatív, önálló
alkotásokat vár a 19. életévüket be nem töltött fiataloktól. A versenyen
az ifjúság számára lehetőség nyílik számítógépes alkotásaik
megmérettetésére, a legjobb ötleteket pedig értékes díjakkal jutalmazza
a zsűri. A művek beküldésének határideje 2007. október 15. éjfél.
A C3
Kulturális és Kommunikációs Központnak nagy örömére szolgál, hogy idén
ötödik éve ösztönözheti a fiatalok számítástechnikai kreativitását,
újításait a <19 Szabadfogású Számítógépversennyel, és minden évben
rendkívül egyedi, fantáziadús megoldások születnek. A versenyen a 19
évesnél fiatalabb ifjúság vehet részt — alsó korhatár nincs — egyénileg
vagy akár csapatban. A verseny célja, hogy új szellemű, az iskolai
keretektől független, alkotó számítógép-használatra ösztönözze a fiatal
korosztályt, valamint egy kiállítás keretében nyilvános bemutatkozási
alkalmat teremtsen számára.
<19
Szabadfogású Számítógépversenyre beküldött pályamunka lehet számítógépes
rajz, animáció, zene, játék, honlap, portál, kiegészítő alkalmazás,
mobilkommunikációs fejlesztés, robot, saját készítésű szoftver vagy
hardver. Bármi, ami számítógéppel, számítógéphez, számítógépből,
számítógépre vagy számítógépnek készül. Egy a lényeg: legyen kreatív,
szokatlan és újító!
A verseny
támogatóinak köszönhetően a versenyzők értékes díjakat nyerhetnek,
amelyek hozzájárulnak tudásuk további bővítéséhez, kreativitásuk
fejlesztéséhez. Nyerhetnek például Origo ösztöndíjat (havi 100 000 Ft-ot
egy éven keresztül), Packard Bell notebookot, T-Online ajándékokat,
Sagem mobiltelefonokat és további értékes nyereményeket. A verseny
anyagi támogatói az Internet Szolgáltatók Tanácsa, a Gazdasági és
Közlekedési Minisztérium, médiatámogató az Estmédia.
A 2007-es
<19 Szabadfogású Számítógépversennyel kapcsolatos további információ
megtalálható a verseny honlapján: http://verseny.c3.hu/2007/. Egyéb
elérhetőség: Kató Linda, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ. Tel:
(1) 488 7074, mobil: 30/343 70 75, katolinda@c3.hu. Fernezelyi Márton,
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ, tel: (1) 488 7070, mobil:
30/2488 299, marci@c3.hu. |
|
Elmebeteg
gyújtogató
A munkácsi járási Felsőviznice településen lángra lobbant egy fából
készült fészer. Kiderült, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. A rendőrök
gyorsan megtalálták azt, aki a vörös kakast beengedte az épületbe: a gazda
26 éves, elmebeteg unokaöccse volt a tettes. Az előzetes adatok szerint az
okozott kár meghaladja az 1 000 hrivnyát.
Kéretlen
Ikarosz Kárpátalja egén
A múlt héten újabb légi határsértőt fogtak a munkácsi határőrosztag
katonái. A tiszaújlaki határőröket magyarországi kollégáik figyelmeztették
arra, hogy a szomszédos ország felől egy sárkányrepülő tart a határ felé.
Ukrán oldalon alaposan felkészültek a kéretlen Ikarosz fogadására:
fokozottan figyelték ez eget, mobil elfogó csoportokat küldtek a
helyszínre, értesítették a többi illetékes hatóságot.
A légi határsértő „menetrendszerűen” érkezett. Repülését nyomon követték,
ezért egy órán belül a határtól 15 km-re le is fülelték. Karácsfalva
környékén bukkantak a repülő szerkezetre, valamint egy ukrajnai és egy
magyar állampolgárra, akik akkorra már szétszedték az Ikarosz-22 típusú
gépet, s igyekeztek elrejteni azt egy fészerben. Ugyanitt két autó is
volt.
Egyébként nem ez az első ilyen eset az idén. Júniusban egy ukrajnai
állampolgár egy sárkányrepülővel már megsértette az országhatárt. Akkor a
repülő mellett 8 láda cigarettát is lefoglaltak.
Biciklitolvajt
keresnek Munkácson
Munkácson egy 16 éves fiatalember kerékpáron ment iskolába. A bringát a
tanintézet előtt parkolta le. Mikorra véget értek az órái, már csak a hűlt
helyét találta a biciklinek…
Kifosztották
az irodát
Ungváron az egyik vállalat irodájában idegenek gazdálkodtak. A betörők
álkulccsal kinyitották a bejárati ajtót, majd elvittek egy
páncélszekrényt, amiben az alkalmazottak munkakönyveit, a cég bélyegzőjét
tartották. A mackóban emellett volt egy aranylánc, rajta egy ugyancsak
aranyból készült kereszt, valamint 500 hrivnya készpénz is.
Veszélyes
„maszek”-készülékek
Nagyrákócon baleset történt: egy helyi lakos gyári helyett, házilag
barkácsolt hegesztőkészülékkel dolgozott, amikor áramütés érte. Sajnos, a
34 éves férfi életét a kórházban sem tudták megmenteni.
„Megfeledkezett”
a valutáról…
Az ungvári határátkelőhelyen egy ukrajnai állampolgár a zöld folyosót
választotta a határ átlépéséhez. Az ellenőrzés során vámnyilatkozatot
töltettek ki vele, amelyben a 44 éves férfi 10 000 eurót tüntetett fel. A
vámtiszteknek azonban feltűnt az illető kidudorodó zsebe. Kiderült, hogy a
bevallott 10 000 helyett közel 19 000 euró, valamint 39 000 szlovák korona
volt nála!
Eszenyi
gyermekrabló?
Egy, az ungvári járási településen élő 21 éves férfi ittasan családi
botrányt rendezett Ketergényben élő élettársa házában. Az illető előbb
megverte a nő édesapját, majd elvitte a 20 éves asszony kisgyermekét. A
rendőrök, akiket az asszony értesített, gyorsan a nyomára bukkantak. A
picit visszaadták anyjának.
Lövések
a határon
Az unghutai határőrs katonái őrjáratozás közben két idegenre lettek
figyelmesek, akik hatalmas táskákkal igyekeztek a határ felé. Amikor
megállásra szólították fel őket, az idegenek menekülni kezdtek. Néhány
géppisztolyból leadott figyelmeztető lövés azonban jobb belátásra bírta
őket…
Kiderült, hogy mindketten ungvári járásiak, s összesen 13 800 csomag
Classic márkájú cigarettát próbáltak átcsempészni a határon.
Marihuána
— kilószámra
Sajnos, egyre több, a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmény történik
megyénkben. Legutóbb a Nagyszőlősi járásban és Munkácson tartott
ellenőrzés során találkoztak ilyennel a rend őrei.
Péterfalván egy 24 éves beregvidéki születésű férfit tartóztattak fel, aki
2 kilogramm marihuánát próbált eladni 1 200 hrivnyáért egy ungvári
fiatalembernek. Amikor Nevetlenfaluban — oda ment vőnek az illető —
házkutatást tartottak, lakásában még 200 gramm kenderőrletet, valamint egy
ilyen növényt találtak.
A Latorca-parti városban egy 31 éves helyi férfi lakásában 500 gramm őrölt
mákszalmát, néhány gyanús tablettát, oldószermaradványt tartalmazó
flakonokat, használt fecskendőket foglaltak le. A rajtaütés idején két
másik munkácsi fiatalember is tartózkodott a lakásban: éppen drogot
készítettek elő, illetve használtak…
Régiségek
Csapon
A napokban egy ukrajnai állampolgár jelentkezett belépésre a csapi
határátkelőn. Az illető — aki Portugáliából tartott Ukrajnába — egy
Volkswagen mikrobuszt vezetett. A jármű átvizsgálása során az
utazótáskákból és a kartondobozokból személyes holmijai között 147
régiség, főleg kandallódísz került elő.
A férfi azzal magyarázkodott, hogy egy ismerőse kérte meg arra, hogy a
táskákat és a dobozokat, amelyek tartalmáról semmit sem tudott,
Franciaországból szállítsa le Közép-Ukrajna egyik megyeszékhelyére.
Karambol
Ungváron
A megyeszékhelyen egy munkácsi járási üzletember 2109-es Ladájával áttért
a szembe jövő forgalom számára fenntartott sávba, ahol egy másik Ladával
és egy A 6-os Audival ütközött.
A baleset következtében a vétlen Audi utasa sérült meg leginkább: a 22
éves, várandós nőt kórházba kellett szállítani.
(A Vidomosztyi Miliciji, a megyei
rendőrkapitányság, a vámszolgálat
és a határőrség sajtószolgálatainak
anyagai nyomán) |
|
A
MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA
1918—2006
Sorozatszerkesztő: Dupka György |
113. ANDOR GYÖRGY
(Ungvár, 1925.
október 14. — Ungvár, 2001. szeptember 15.)
Andor György
újságíró, mezőgazdasági szakíró, fordító. Írói álnevei: Geréb György,
Reöthy György és „agy”. Értelmiségi családban született. Édesapja néhai
dr. Andor Elek banktisztviselő, édesanyja néhai Reöthy Auguszta
pedagógus.
Miután
befejezte a középiskolát, 1945-ben Ungváron a Kárpátaljai Néptanács
építészreferense lett. 1946-tól a Képzőművészeti Műhely üzemvezetője,
1947-től a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének munkatársa, 1948-tól a
beregszászi Vörös Zászló szerkesztőségében dolgozott, majd 1951-ben a
beregsomi kolhoz elnökhelyettese, később a beregújfalui kolhoz elnöke,
1956-ban felvételizett az Odesszai Mezőgazdasági Egyetemre, 1961-ben
agronómusi diplomát szerzett. Még ugyanebben az évben a Beregszászi
Mezőgazdasági Főosztály szőlészeti főagronómusa lett, majd 1967-től a
Kárpáti Igaz Szó mezőgazdasági rovatának vezetője. 1985-től nyugdíjas
újságíró volt, s haláláig állandó mezőgazdasági szakírója a Kárpáti Igaz
Szónak. Rendszeresen publikált a helyi sajtóban. Tagja volt az 1951-ben
alakult, Balla László által irányított Kárpátaljai Magyar Irodalmi
Egyesületnek. Az Új Hang. Kárpátontúli magyar írók írásai (1954) c.
antológiában debütált, Geréb György néven itt jelent meg Kim c.
elbeszélése, állandó szerzője volt a Kárpáti Kiadó Kalendáriumának, ahol
humoreszkeket is közölt. Kutatási területe: Kárpátalja mezőgazdasága,
szőlészete, farmergazdasága. E tárgykörben számos cikke, tanulmánya
jelent meg magyarul és ukránul. Szelszkoje hozjajsztvo za rubezsom
címmel cikksorozatot írt a magyar mezőgazdaságról (Moszkva, Szelhoziz,
1984. 2-6. számokban). Megjelent egy fordítása is: Berkesi András: A 13.
ügynök (ukránul, Kijev, 1971).
Társadalmi
tevékenysége: 1947-ben TIT-tag lett, 1967-ben belépett az SZKP-ba,
1967-től tagja az újságíró-szövetségnek, 1989—1993 között a KMKSZ megyei
etikai bizottságának elnöke, majd 1993-tól az ungvári KMKSZ-szervezet
választmányi tagja, egyben az Ungvári Városi Tanács képviselője.
1993-ban a MÉKK egyik alapító tagja. Szerepet játszott a Kárpátaljai
Magyar Gazdaszövetség életre hívásában, az 1995. december 2-án
megtartott alakuló ülésen érdemei elismerése jeléül a KMGSZ
tiszteletbeli elnökévé választották. Nevéhez fűződik a kárpátaljai
magyar gazdaképzés elindítása. A Nagyváthy János Gazdaképző Egyesülettel
közösen szervezte a kárpátaljai ezüstkalászos gazdaképzést 1992—1996
között.
Elismerés:
1996-ban megkapta a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének
nívódíját. Lánya, Petykóné Andor Ágnes ismert rádiós újságíró, riporter.
Legfontosabb
művei: Ki mint vet (Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1965.); Viszoko-stambovij
vinohrad (Magas törzsű szőlő, ukránul, Kárpáti Kiadó, 1970.); Dúsan
termő kolhozmező (Kárpáti Kiadó, 1974.); Baráti kézfogás (Mezőgazdasági
riportgyűjtemény, Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1980.); A gépek jó kezekben
vannak. Juhász Ernő csoportvezető munkatapasztalata (Kárpáti Kiadó,
1968.); A takarmánybőségért. Cikkgyűjtemény (Kárpáti Kiadó, 1968.);
Intenzív állattenyésztés. Bő takarmányozás (Kárpáti Kiadó, Ungvár—Kisinyov,
1969.); Összeállítás: Amikor virít az árnika. Riportgyűjtemény (Kárpáti
Kiadó, 1983.); Gazdanapló (Ungvár—Budapest, Intermix Kiadó, 1996.).
FELELŐSSÉG
Kutyadolog a
felelősség. Azt mondják, hogy helyettes vagy, más beosztott munkaerőt
rögtön lehet találni, ha kell, tucatszámra is, de olyan embert, aki
tartja a hátát egy egész kollektíváért, már nehezebb. Egyesek szerint
lehetetlen. A lényeg az, hogy a legtöbb ember visszariad még attól a
puszta szótól is, hogy felelősség…
E szabály
alól csak egy kivételt ismerek egykori osztálytársam, Hakapesz Botond
személyében. Neki csak egy kikötése volt: az állás magas fizetéssel és
személygépkocsi használatával járjon. Ezért aztán vállalt is nyugodtan
minden ilyen munkát.
Igazgatója
volt egy mozinak, míg az le nem égett; vezetett egy gyárat, míg belé nem
csapott a mennykő; utakat épített, míg járni nem kezdtek rajta; főnöke
volt egy étkezdének, míg egyik fölöttese meg nem ízlelte szakácsai
remekét. Most éppen egy szőlőszov-hozban lendíti fel a gazdaságot…
Az idei
tavasz igen szeszélyes volt. A meleg márciust fagyos április követte,
ami a nem elég éber szőlősgazdáknak sok gondot, a gyümölcsészeknek nagy
károkat okozott. Lefagyott a gyümölcsfák virága Botond barátom
gazdaságában is.
Lett is
miatta nagy haddelhadd. Kutatták, keresték a felelőst!
A felelős?
Hát az igazgató!
Ki? Hakapesz?
Soha! Ő ilyet nem vállal. A fagyért őt nem lehet felelősségre vonni! Azt
magasabb helyről intézik, tessék magasabban keresni a felelősöket…
Keresték. De
mint kiderült, magasabb helyről telefonon értesítettek minden gazdaságot
a várható fagyról.
Igen? Akkor
a főagronómus a felelős!
Hogy hogy a
főagronómus? A főagronómus nem lehet felelős. Ugyanis abban az időben az
igazgatóval együtt ellenőrizték a gazdaság borpincészetét.
A felelős
tehát a részlegvezető.
Már miért
lenne a részlegvezető? Ő csak nem fogja a rőzsét, fűrészport hordani?
Arra való a brigádvezető!
A
brigádvezetők feltűzött szuronnyal fogadták a verdiktet: miért éppen ők?
Ott van az a sok csoportvezető!
Csakhogy a
csoportvezetőket sem a gólya költötte. Helyszínre viszik a bizottsági
tagokat, a gyümölcsöst körülvevő rőzse- és trágyacsomókhoz. Minden
készen volt a füstöléshez. Csak alá kellett gyújtani!
Miért nem
gyújtottak alá?
Nem volt
parancs.
A bizottság
elölről kezdte a szálak felgöngyölítését. A brigádvezetőnek nem szólt a
részlegvezető, ennek az agronómus, sem az igazgató! Miért?
Várjunk
csak? Ki vette át a telefonjelentést?
Erre a
kérdésre összpontosítottak a nyomozók minden figyelmet. Ki is
derítették. A déli szünetet követő tíz percben senki sem volt még az
irodában, csak Mari néni, a takarítónő.
Neki sem
kellett volna ott lenni, de restellte üresen hagyni az irodát.
Ekkor
hangzott el a végzetes csengőszó.
Mari néni
nem sokat teketóriázott. Amit mondtak, azt leírta. A papír még most is
ott van a titkárnő asztalán…
Lett erre
nagy felfordulás. Miért nem szólt Mari néni, miért nem értesített senkit
stb., stb.
Mari néni
hallgatott. Mit is mondhatott volna. Érezte, ő a hibás. Miért nem ment
haza dolgavégeztével, miért nem hagyta, hadd csöngjön a telefon…
Másnap
hosszú parancs látott napvilágot Botond barátom kézjegyével. Mindenki
kapott benne szigorúbbnál szigorúbb megrovást. Csak Mari néni nem. Őt,
mint főbűnöst, elbocsátották. Azonnali hatállyal vétkes mulasztás miatt.
A felelős
tehát megvolt. Volt példás büntetés is. Csak a termés nem mutatkozott a
gyümölcsösben. De ez senkinek sem tűnt fel. Már megszokták.
Mari néni
pedig tovább söpri az irodákat a szomszédos vállalatnál, ahol nagyon
becsülik tiszta munkája miatt. De azóta még annyi felelősséget sem
vállal, hogy a telefonkagylót felemelje.
Forrás:
Kárpáti Kiadó Kalendáriuma, 1969.
Bedöglött a
kocsi
Remekül húz
ez a motor. Nem is érezni rajta, hogy több mint kétszázezer kilométer
van a háta mögött. Igaz, nemrég gyűrűztettem.
A kanyarban,
ahogy ráadom a gázt, csak úgy sustorognak a kerekek. A fák, távírópóznák
kerítésléceknek tűnve suhannak el az országút mentén.
A városban
az egyik kereszteződésnél kissé meg kell nyomnom a gázpedált. Az előbb
dicsért, engedelmes, nagyszerű gép azonban nem gyorsul. Nem búg. Még
csak nem is pöfög. Egy kocsis, elébem kerülve fogatával, hangosan
közölte velem, hogy mi a véleménye a rokonaimról. Na, meg úgy általában
minden koca sofőrről!
A motor
miatt nem estem kétségbe. Hiszen úgy ismerem, mint a tenyeremet. Már nem
első éve bajlódom vele.
Néhány perc,
és már csak a lábam kalimpált ki a cethal szájára emlékeztető motorház
nyitott fedele alól. A nagy száguldásban túlöntött a porlasztó. Csak egy
csavart kell kiszedni a kollektorból, lecsorog a benzin, aztán
indulhatok!
Igen ám, de
vasárnap volt. A jobbik ruhámban nem úgy festhettem, mint aki otthonosan
mozog a motor körül. S az utca tömve volt emberekkel. Máris egy izmos
kar nehezedett vállamra.
— Mi van,
szaki?
Ezzel
nyugodtan félretolt, kivette kezemből a tizennégyes kulcsot és
hozzáfogott a szereléshez. Hiába igyekeztem bizonygatni, hogy magam is
sejtek valamit. Figyelembe sem vette. Diadalma nem volt tartós. Máris
ott domborodott mellette egy másik hatalmas nadrág. Abban is szakértő
húzódott meg.
Kicsit
félreálltam, nehogy hatalmas karjuk útjába kerüljön valamelyik bordám.
Két szabadságos katonába ütköztem, ők is gépkocsizók voltak, ők is
erélyesen akcióba lendültek. Még néhány kábult perc telt el. Ezalatt hét
vagy nyolc kiváló szakember gyűlt kocsim köré. Már nyitva a csomagtartó,
mindenki kezében van valami szerszám. Egyik a franciakulccsal, másik a
feszítővassal, volt, aki a pumpával hadonászott. Mindenki csalhatatlanul
tudta, hogy csak az lehet a hiba, amit ő gondol.
Közben
szétszedték a karburátort, benzinpumpát, áramszaggatót, induktort. Hónuk
alatt lopva pillantottam a motorba, vajon a kollektor csapját
kitekerte-e valaki? Nem!
Gyorsan
beültem a volán mellé, mint aki beletörődött sorsába. A segítőkész
embereknek nem volt rám szükségük, önmagukkal voltak elfoglalva.
Egyszer csak
int az egyik. Adjam rá a gyújtást. Rángatják az indítókart. Járatom a
startert. Nem gyújt. Pedig most már gyúlhatna, hiszen ez alatt a fél óra
alatt elpárologhatott a benzin a kollektorból. Mégsem gyújt!
Véletlenül
egy bajuszos arcra tévedt tekintetem. Szájából, mint a kutya nyelve, lóg
az elosztófej. S még csodálkoznak, hogy nem gyúl be ez a fránya motor!
Sebaj, helyre került ez a kis bakelitből és rézből álló alkatrész is.
Gyújtok. Indulhat a kocsi.
Az öröm
általános. Mindenkivel kezet fogok. Mindenkit biztosítok arról, hogyha
nem az ő szakértelme, akkor már rég úton lennék. De így is hálásan
köszönöm. Nagyon boldog vagyok. S ez így igaz!
Forrás: Kárpáti
Kiadó
Kalendáriuma,
1976. |
|
© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási |
|