Aki templomot, iskolát épít, az a jövőre, az eljövendő nemzedékekre gondol

 Kisdobrony közössége élni akar!

Rendhagyó falunapot tartottak vasárnap Kisdobronyban. A hagyományos ünnepség mellett most egy olyan eseményre is sor került, amely méltán kerül be a település krónikájába: új épületbe költözött a helyi általános iskola.

A modern létesítmény előtti téren felsorakoztak a tanintézmény növendékei, pedagógusai, a szülők, de eljött az ünnepségre a település apraja-nagyja s sok vendég is. A kétszintes, minden igényt kielégítő épületre méltán lehetnek büszkék mind az építők, mind a község polgárai. Annál is inkább, mivel annak idején a „higanyos kalandot” követően az utóbbiakon kívül más nemigen bízott abban, hogy lesz új iskolája a településnek…

A kisdobronyiakat azonban nem olyan fából faragták, hogy feladják álmaikat. Ahogy Gajdos István, az UMDSZ elnöke fogalmazott ünnepi köszöntőjében, a modern épület „...bizonyítja azt, hogy a település közössége összetartó, hogy az itt élő derék, szorgalmas emberek akarnak és képesek is tenni, áldozatot hozni szűkebb pátriájukért. Bizonyítja Kisdobrony közösségének élni akarását, az itt élők azon szándékát, hogy itt találják meg boldogulásukat, itt, szülőföldjükön élhessék meg magyarságukat…”.

Az ünnepséget Ember Balázs nyitotta meg. A település polgármestere az itt élők közös, nagy sikerének nevezte, hogy új épületbe költözhetnek az iskolások. A tantestület, a tanulók nevében Bátori Ilona igazgatónő mondott köszönetet a csodálatos létesítményért. Ezt követően sok vendég osztotta meg gondolait a résztvevőkkel. Köszöntötték a megjelenteket mások mellett a megyei közoktatási főosztály, a járási tanács, a járási állami közigazgatási hivatal, a tanintézmény felett védnökséget vállaló vállalatok vezetői, a kivitelezők, a szakmai szervezetek képviselői, illetve Demecser város polgármestere is. Az új létesítményre s az abban tanulókra, oktatókra Kiss Ernő református lelkész kérte Isten áldását.

Nívós produkciókkal kedveskedtek a résztvevőknek az iskola növendékei is (a műsornak — értesüléseink szerint ezt a járási tanügy állította össze — talán csak egy szépséghibája volt: sokkal több volt benne az ukrán vers, dal, tánc, mint a magyar! — gondolat, de erről talán majd máskor, külön lenne érdemes szólni — B. L.)

A vendégek természetesen, nem jöttek üres kézzel: volt, aki fax-készüléket, volt, aki számítógépet, könyveket, stb. hozott ajándékba. Gajdos István az UMDSZ nevében egy fénymásolóval lepte meg a kollektívát, illetve egy-egy nemzeti zászlót is adományozott az iskolának és a polgármesteri hivatalnak. Az UMDSZ elnöke emellett oklevelekkel jutalmazta a település azon aktivistáit, akik a leginkább kivették részüket a munkából és a szervezésből.

Ahogy Bátori Ilona, az iskola igazgatónője a Krónikának elmondta, nagyon örülnek, hogy végre saját épületük lett, hiszen hosszú ideig a parókián „vendégeskedtek”. A 208 tanulóval azonban immár remek körülmények között foglalkozhatnak.

Ember Balázs lapunknak elmondta, hogy most már van iskolájuk, hiszen több éven át közel sem európai körülmények között tengődött a tanintézet. Az eddig 3,5 millió hrivnyás beruházás azonban nem készült volna el gyakorlatilag 12 hónap alatt, ha nem segítettek volna kalákában, több brigádban is a község polgárai. Köszönet ezért nekik! — húzta alá a polgármester.

* * * * *

Az avatóünnepséget követően a falunap forgatagáé lett a főszerep. A rendezvényeken részt vett dr. Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke is. A változatos, gazdag műsornak kedvezett az időjárás, hiszen az őszi nap sugara melengette a szíveket-lelkeket.

Bíró László


Fókuszban a világ magyarsága

 

KMKF plenáris ülés Budapesten

Szeptember 14-én a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma megtartotta évi plenáris ülését. Az ülés munkájában részt vett Kiss Péter kancellária miniszter. Kárpátaljáról négyen vettek részt a fórumon: Kovács Miklós, Brenzovics László, Dupka György, valamint Kőszeghy Elemér megyei képviselők. Lapunk Kőszeghy Elemért kérte fel, kommentálja a fórumon történteket.

— Két lényeges momentumot lehet kiemelni: az egyik, hogy dr. Szili Katalin, az országgyűlés elnöke előterjesztette A magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című anyagot. Ezt az anyagot a képviselők módosításokkal elfogadták, de az a lényeges, hogy a nemzetstratégiai dokumentum külön kitér a Schengenen kívül rekedt nemzetrészekre (Kárpátalja és Vajdaság), és pozitív diszkriminációt ígér az ő esetükben. A másik dolog, ami szorosan kapcsolódik ehhez, hogy január elsejétől Magyarország belép a schengeni övezetbe. Ezzel kapcsolatban fejtették ki az elképzelésüket a magyar illetékesek, többek között Horváthné dr. Fekszi Márta, a külügyminisztérium államtitkára. A vajdaságiak esetében elhangzott, hogy a kishatárforgalom nem elfogadott dolog, ezért ők kérik a vízumdíj csökkentését, valamint a schengeni-vízumhoz jutás megkönnyítését. Ők továbbra is kiállnak a kettős állampolgárság mellett.

Ukrajna viszonylatában két irányban fognak haladni. Egyfelől: Brüsszel beleegyezett abba, hogy az eredeti, 70 eurós vízumdíj helyett 35 eurót kérjenek az ukrán állampolgároktól. Ebben különböző kategóriák lesznek: így például, ha diákok kirándulni mennek, kísérőik nem fizetnek vízumdíjat. Nem fizetnek vízumdíjat azok sem, akiknek közeli rokonaik vannak, a fogyatékosok és kísérőik, azok, akik gyógykezelésre, illetve sportrendezvényre utaznak, valamint újságírók, tanulók, hat év alatti gyermekek, nyugdíjasok stb. Azon dolgoznak, hogy megoldást találjanak a díjmentes vízumhoz jutásra. De a kedvező kategóriákba így is bekerülne az Ukrajnában élő magyarság 40-50 százaléka. Viszont, ha vízumdíjat nem is kell fizetni, az egyik eu-s előírás, hogy minden egyes magyarországi beutazáskor biztosítást kell kötni, hogy milyen összegben, még nem ismert, ezt szeretnénk még megtudni.

A tervek szerint a héten írja alá az ezzel kapcsolatos dokumentumot az ukrán és a magyar külügyminiszter, mely szerint megnyitják a kishatárforgalmat. Fontos, hogy nem 30, illetve 50 kilométeres sávban, hanem az egész Kárpátalja területén lehet majd igényelni kishatárátlépőt.

Stratégiai kérdésekben a kárpátaljai delegáció között teljes volt az egyetértés.

H. Cs.


 Állásfoglalás

A kárpát-medencei országok magyar képviselői és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyarok egyeztető fórumaként működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2007. szeptember 14-én megtartotta éves plenáris ülését, amely az alábbi kérdésekben fogadott el állásfoglalást:

1. A magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után követendő nemzetpolitikai stratégia kérdése

A KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése

- A KMKF albizottságaiban folytatott politikai egyeztetés alapján végzett előkészítő munkát követően, illetve,

- összegezve a nemzetpolitikai kérdéseknek azon körét, amelyekben — a politikai erők számos más téren mutatkozó véleménykülönbsége ellenére – mind Magyarországon, mind a határon túli magyarság körében konszenzus tapasztalható,

- kifejezésre juttatva annak igényét, hogy a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása után a magyar nemzet az új helyzetnek megfelelő, reális közös jövőképpel és modernizációs stratégiával rendelkezzen,

- meghatározva a közös jövőkép legfontosabb alapvetéseit, elfogadta „A magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után” című dokumentumot.

A dokumentum elfogadásával a KMKF kéri, hogy a magyar kormány, valamint a magyarországi és határon túli magyar politikai pártok vegyék figyelembe „A magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után” című dokumentumban foglaltakat.

A dokumentum alapját képezheti a szükséges jogalkotási és jogszabály módosítási munkának.

A KMKF plenáris ülése felkéri a jogi albizottságot, hogy kövesse figyelemmel a nemzetpolitikai koncepció gyakorlati megvalósításához szükséges jogalkotási folyamatot.

A KMKF plenáris ülése továbbá felkéri az albizottságokat, hogy vizsgálják meg a „Magyarság Napja” bevezetésének lehetőségét, illetve lehetséges időpontját.

2. A magyar-magyar kapcsolatok és a nemzetközi kisebbségvédelem kérdései

A plenáris ülés elégedettségét fejezte ki a KMKF négy albizottságának felállítása kapcsán. Az albizottsági rendszer létrehozásával a magyar—magyar parlamenti együttműködés új szakaszba lépett. A kialakított egyeztetési mechanizmus megteremti a törvényhozás vonatkozásában a folyamatos párbeszéd lehetőségét a KMKF határon túli és magyarországi tagjai között.

A KMKF üdvözli és figyelembe veszi a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma 2007. szeptember 1-jei találkozóján elfogadott zárónyilatkozatot.

A KMKF értékes dokumentumnak és kiinduló pontnak tartja a határon túli tagjai által készített nemzeti közösségük helyzetét feltáró tájékoztatókat és a KMKF magyarországi parlamenti frakciók által előterjesztett jelentéseket. A KMKF felkéri tagjait, hogy évente tekintsék át és tájékoztassák a KMKF-t aktuális helyzetükről.

A KMKF hasonlóképpen nagyra értékeli az Európai Parlament három magyar képviselőjének a KMKF 2007. őszi plenáris ülése elé terjesztett jelentését az Európai Parlamentben végzett kisebbségvédelmi tevékenységükről. A KMKF felkéri az Európai Parlament magyar delegációit, hogy a Fórum következő plenáris üléseire készítsenek tájékoztatót az Európai Parlament kisebbségvédelmi téren kifejtett tevékenységéről, illetve ennek további perspektíváiról. A nemzetközi kisebbségvédelem fejlődése szempontjából rendkívül előremutató az a tevékenység, amelyet az Európai Parlament végez a hagyományos nemzeti kisebbségek védelme érdekében, különös tekintettel a „Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért” nevű munkacsoport tevékenységére.

Tekintettel arra, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a magyarság nagy részének európai uniós csatlakozása jelentős részben nem oldotta fel a magyarsággal szemben a Kárpát-medence egyes térségeiben érvényesülő diszkriminációt, a KMKF az új helyzetben is időszerűnek tartja a magyarság személyi elvű és területi autonómiájának kérdését. A KMKF úgy ítéli meg, hogy a határon túli magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek minden téren súlyt adhat és érdemi segítséget nyújthat, ha az Országgyűlés frakciói, valamint a magyar kormány következetesen kiállnak ezen törekvések mellett, és nemzetközi szinten támogatják azok érvényesítését.

A KMKF megnyugvással értesült arról, hogy a magyar kormány illetékes hivatalai megvizsgálták és meghatározták annak lehetőségét, hogy az Európai Unió vonatkozó szabályozásával összhangban miként lehetne biztosítani az Ukrajna és Szerbia területén élő magyarok akadálymentes anyaországi kapcsolattartásának legalább a mai szintjét Magyarország schengeni csatlakozása után is, valamint azt, hogy ennek módját az érintett szervezetekkel való konszenzusban kívánják kialakítani.

A KMKF plenáris ülése felkéri a Külügyi és Európa-ügyi albizottságát, hogy kövesse figyelemmel a schengeni rendszer magyarországi bevezetése után kialakult helyzet kezelésére vonatkozó kormányzati javaslatok kidolgozását.

3. Az elmúlt egy évben felmerült egyes aktuális kérdések

Az egész magyarság örömére szolgál, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalások tovább folytatódnak Horvátországgal. A KMKF szükségesnek látja, hogy a tárgyalások továbbra is Horvátország egyéni teljesítménye alapján haladjanak előre annak érdekében, hogy Horvátország mielőbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz.

A KMKF üdvözli, hogy Románia 2007. január 1-től az Európai Unió teljes jogú tagja, ugyanakkor meg kívánja jegyezni, hogy az ország uniós tagsága nem hozta meg a remélt változásokat a nemzeti kisebbségek jogai terén, bár általános szinten új lehetőségeket teremtett a jogállami normák eredményesebb számonkérésére azokon a területeken, amelyeket az Unió közös jogrendje szabályoz.

A KMKF minden arra irányuló romániai erőfeszítést indokoltnak tart és támogat, hogy minél több parlamenti képviselője legyen az Európai Parlamentben a romániai magyarságnak.

A KMKF tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak.

A KMKF tagjai reményüket fejezik ki, hogy az ukrán kormány rugalmas és segítőkész megközelítésével hozzájárul a kárpátaljai magyar felsőoktatás működését akadályozó hivatalos ukrán rendelkezésekből (az oktatók magyar tudományos fokozatainak elismerésének jelenlegi szabályozásából) eredő nehézségek felszámolásához. A KMKF résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését a felsőoktatási intézményekbe felvételizők számára, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását.

A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy diplomáciai eszközökkel is segítse elő a nemzetközi egyezményben szabályozott kérdés mielőbbi megoldását. Szükséges ugyanakkor, hogy Magyarország továbbra is szorgalmazza az Európai Unió illetékes intézményeinél Ukrajna európai integrációs perspektívájának a megteremtését.

A KMKF tagjai aggodalommal állapítják meg, hogy a tavaly nyáron Szlovákiában tettlegességig fajult magyarellenes incidens továbbra sem nyert megnyugtató és az európai jogállami normák alapvető követelményeinek megfelelő megoldást. A KMKF elengedhetetlennek tartja az ügy jogállami kívánalmaknak megfelelő lezárását. A KMKF megnyugvással veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet jelenleg és a jövőben is.

A KMKF üdvözli és egyetért azzal a nyilatkozattal, amelyet a Magyar Országgyűlés képviselőcsoportjai ezen állásfoglalással párhuzamosan adtak ki a szlovák és magyar állam közötti megbékélési nyilatkozatra vonatkozó MKP kezdeményezésről.

A KMKF nyugtalansággal és várakozással figyeli Koszovó jövőbeli státusza rendezésének elhúzódása körül mutatkozó nehézségeket. Szerbia sorsa alapvetően meghatározza a vajdasági magyarság helyzetét, amely abban érdekelt, hogy az ország, amelyben él, a Nemzetközi Közösség elvárásainak megfelelően rendezze problémáit és világos európai integrációs perspektívával rendelkezzék.

Budapest, 2007. szeptember 14.


Interjúnk

 

 Interjú három tételben

Dr. Tóth Mihály: „Törvényalkotói tevékenységemnek két fő vonala volt:

az önkormányzati és a kisebbségvédelmi”

Folytatjuk a lapunk előző számában megkezdett beszélgetést dr. Tóth Mihállyal, az UMDSZ tiszteletbeli elnökével. Mai számunkban arról az időszakról kérdezzük őt, amikor 1990 és1994 között a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, a magyar frakció vezetője, 1994 és 1998 között pedig Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselője volt.

— Egy érdekes időszakban lett a megyei tanács képviselője, a magyar frakció irányítója…

— Valóban így volt! Például itt, Kárpátalján is „függetlenné kellett tenni” Ukrajnát, másrészt pedig meg kellett találni megyénk helyét, státuszát az új államformában.

A magyar frakció, amelynek vezetője voltam, teljes mellszélességgel támogatta a független államiságot, az új, demokratikus ukrán állam létrehozását. Ebben az új államalakulatban pedig biztosítani kellett a megfelelő helyet Kárpátalja számára: egyrészt meg kellett alapozni Kárpátalja közigazgatási-önkormányzati státuszát, másrészt szabályozni kellett a belső gazdasági rend működését, harmadrészt pedig biztosítani kellett a kisebbségi jogokat.

— Ebben az időben számos, a magyarságot is fokozottan érintő kérdésben születik döntés. Melyeket emelné ki ezek közül?

— Az államelnök megyei megbízottja például a kisebbségi törvény 1992-es elfogadását követően rendeletet adott ki e jogszabály itteni végrehajtásáról. Ez lehetővé tette a kisebbségek — így a kárpátaljai magyarság — számára egyebek mellett azt, hogy az állami mellett a nemzeti szimbólumokat is használhassák a középületeken. Ennek köszönhetően látjuk a kék-sárga mellett a piros-fehér-zöld trikolort is a tanácsházákon, más közintézményeken. Emellett előirányozta azt is, hogy az államnyelv mellett hivatalosan lehessen használni a hivatali munka során a kisebbségek nyelvét is azon önkormányzatok hivatalaiban, amelyek területén valamely kisebbség többségben vagy jelentős számban él. A rendelkezés javasolta azt is, hogy a kisebbségek által lakott települések közhivatalaiban ismerjék a kisebbségek nyelvét is azok a személyek, akik közvetlen kapcsolatban vannak az állampolgárokkal.

E periódushoz tartozik még egy nagyon fontos döntés: a megyei tanács határozott arról, hogy a magyarlakta települések visszakaphassák történelmi neveiket.

— Sokan a Beregszászi Magyar Autonóm Körzetről szóló törvénytervezet „atyjának” tekintik Önt?

— Ez kicsit túlzás, hiszen a koncepció jogilag helytálló szövegének megfogalmazásában sokat segített Krisztina Harapko … Egyébként történelmi tény, hogy az 1991. december 1-jén megtartott referendumon a Beregszászi járás szavazópolgárainak abszolút többsége, több mint 80 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre: „Kívánja-e Ön Magyar Autonóm Körzet létrehozását a Beregszászi járás területén?”. Sajnos, a megyei tanács végül nem hagyta jóvá e népszavazás eredményeit: mindössze egy támogató vokssal kellett volna több az erről tartott szavazáson! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy magyar frakciónk két tagja hiányzott a szavazáskor…

— Ebben az időszakban törvényalkotói munkája nem korlátozódott csak erre. Milyen más jogszabálytervezetek kidolgozásában vett még részt?

— A jogalkotásba tényleg nemcsak a parlamentben kapcsolódtam be, hanem még megyei képviselőként kezdtem el ezirányú tevékenységemet. Például 1991-ben és 1992-ben részt vettem Kijevben a kisebbségi törvény előkészítő munkálataiban. Társszerzője vagyok a Kárpátalja autonómiájáról, valamint a Kárpátaljai Szabad Gazdasági Övezetről szóló tervezeteknek.

— Ezek után szinte logikusnak tűnne, hogy a parlamentben folytassa a törvényalkotást…

— A logika lehet, hogy ezt diktálta volna, a végső szót azonban a választópolgárok mondták ki ebben az ügyben azzal, hogy az 1994-es parlamenti választásokon a beregszászi választókerületben jelentős többséggel megválasztanak a Legfelsőbb Tanács tagjává. A képviselőjelöltként való indulásom célja az volt, hogy ugyanazokat a programokat és témákat, amelyeket előtte a KMKSZ-ben, társadalmi tevékenységem során, a megyei tanácsban, illetve a beregszászi járási közigazgatási hivatal vezetőjeként elkezdtem, folytassam. Döntésemet nem bántam meg, hiszen egy nagyon különleges, mozgalmas parlamenti ciklusban igyekeztem megjeleníteni, védeni a magyarság érdekeit.

— Mitől volt különleges ez az időszak?

— Több ok miatt is! Erre az időszakra esik például az állam szempontjából két nagyon fontos esemény: az egyik az Alkotmány elfogadása, a másik pedig Ukrajna 1995-ös felvétele az Európa Tanácsba. A törvényhozói munka intenzitását e két dolog azért ösztönözte különösen, mert számos jogalkotói feladat fakadt mindkettőből: pl. Az emberi jogi biztosról szóló törvény, illetve az önkormányzati törvény.

Nos, dióhéjban összefoglalva, ez tette különlegessé azt a parlamenti ciklust…

— Önnek mi volt a „szakterülete”?

— Törvényalkotói tevékenységemnek két fő vonala volt: az önkormányzati és a kisebbségvédelmi. Ehhez tartozik, hogy a Legfelsőbb Tanács ekkor ratifikálta A helyi és regionális önkormányzati európai chartáját, valamint az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményét. Ez a két legfontosabb dolog. A jobboldal ellenállása miatt a harmadik, a kisebbségi nyelvekről szóló chartát ekkor nem ratifikálták, pedig a felvételt követő egy éven belül ezt is meg kellett volna ejteni.

Részt vett Ukrajna Alkotmányának kidolgozásában is...

— Komolyan bekapcsolódtam ebbe, azonban a folyamat utolsó szakaszában nem vettem részt, mert a már végleges szövegben nem érvényesültek az általam kezdeményezett és támogatott gondolatok. Ezek egyike az államberendezkedésről szólt. Én elvileg el tudom képzelni az elnöki rendszerben is egy demokratikus állam működését, a véleményem viszont az, hogy európai típusú berendezkedés és államirányítás csak parlamentáris berendezkedéssel képzelhető el, ahol a szabadon választott parlament előtt felelős kormány irányítja, kormányozza az országot. Ez volt az egyik dolog, ahol nem érvényesült az elképzelésem, a másik pedig az, hogy alkotmányos szintre lett emelve a regionális végrehajtó hatalmi vezetők kinevezési rendszere. Tehát nem a választási, hanem a kinevezési rendszer lett preferálva.

A harmadik pedig a kisebbségi jogok szavatolása különös tekintettel arra, hogy Ukrajna lakosságának nagy hányadát — pláne, ha az oroszokat is ide soroljuk— nemzeti kisebbségek alkotják. Az alapgondolat szerint az Alkotmány mondta volna ki, hogy Ukrajnában a nemzeti kisebbségek az állam államalkotó tényezői. Emellett nem került be a kisebbségi alapjogok felsorolását magában foglaló cikkely sem, kivéve a nyelvi szférával foglalkozót, amely eléggé ellentmondásos megfogalmazásban került elfogadásra.

— Ha rangsorolni kellene a parlamenti munka főbb mozzanatait, mi lenne a sorrend?

— Ha fontosság szerint kellene összerakni ezt, akkor az első helyen mindenképpen az alkotmány előkészítésében való részvétel szerepelne. Ezt követné az ukrajnai önkormányzatokról szóló törvény előkészítését végző munkabizottságban való tevékenység, aminek alapvetően az önkormányzatok pozícióinak az erősítését, ezen keresztül pedig a nyelvi és kulturális jogok hathatósabb érvényesítését célozta a kisebbségek lakta önkormányzatok területén. Az sem mellékes, hogy előirányozta: az államnyelv mellett a kisebbségek nyelvét is hivatalosan lehessen használni azon önkormányzatok közhivatalaiban, amelyek területén valamely kisebbség jelentős számban, esetleg többségben él.

— Büszkék lehetünk arra, hogy Ukrajnában mindmáig az a törvény szabályozza az emberi jogi biztos státuszát, tevékenységét, amelynek szerzője dr. Tóth Mihály…

— Az ombutsman-törvény megalkotását valóban szerzői törvényemként tudom elkönyvelni. Ezt a törvényt én írtam meg, mind a mai napig az működik, amelyet én állítottam össze — ezek szerint jól…

— Magyarország elsőként ismerte el a független Ukrajnát. A parlamentközi kapcsolatban hogyan alakult ez?

— Örülök, hogy részese lehettem annak, hogy Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa első parlamentközi megállapodását — egy nem FÁK-tagország törvényhozásával — éppen a magyar parlamenttel kötötte! Ezt 1996-ban írta alá Gaál Zoltán és Olekszandr Moroz. A megállapodás nyomán közös munkacsoportok alakultak. Ezek egyike a kisebbségi jogok biztosításával foglalkozott, ezt szavatolta, a másik pedig a gazdasági törvénykezést segítette elő.

Ezen állandó munkacsoportok mellett, e munka keretében számos parlamenti bizottság egyenes kapcsolatának kialakítására került sor, kezdve az ökológiai bizottságtól a honvédelmi és államvédelmi bizottságokig különböző csoportoknak sikerült kontaktusba kerülni.

Jóleső érzéssel gondolok vissza arra, hogy több mint 130 ukrán parlamenti képviselőt sikerült különböző formában közvetlen kapcsolatba hozni a magyar törvényhozással, ami az akkori képviselők több mint egyharmadát jelentette.

— A foci iránti szeretetét ismerve nem tudom elképzelni, hogy ne próbált volna összehozni egy meccset a honatyák között…

— Ez valóban így volt. Nagy sikert is aratott az ötlet, később pedig maga a magyar és az ukrán parlament futballválogatottja közötti mérkőzés! Előbb Nyíregyházán mérkőztünk meg. Itt 1—1-es döntetlen született. Az ungvári visszavágón azonban már 3-1 lett a javunkra!

— Manapság egyre erősödik a falusi zöldturizmus térhódítása. Csak kevesen tudják, hogy Ön is ott „bábáskodott” az erről szóló törvény megalkotásánál, illetve a szakmai szervezet megalakításánál…

— Örömmel gondolok vissza arra az időszakra, hiszen egy egész turisztikai ágat indítottunk el! Parlamenti képviselőként és később, már mint a tudományos intézet munkatársa, együttműködve a szövetséggel, megteremtettük ennek a tevékenységnek azon alapjait, amelyek a törvényes kereteken belül gyakorlatilag engedély- és adómentessé teszi a tevékenységet. Alapvetően ennek köszönhető, hogy mára Ukrajnában, ezen belül itt, Kárpátalján nagyon sok család jut jövedelemkiegészítéshez, megélhetéshez.

Aki manapság jár Visken, Csetfalván, Benében, Mezőváriban, Beregdédában, tapasztalhatja, hogy egyre több, főleg magyarországi turistákat szállító buszt lehet látni, egyre többen fedezik fel Kárpátalját. S immár nem csupán az anyaországból, hanem egész Európából… Megfelelő menedzselés, infrastruktúra mellett igazi kincsesbánya lehetne ez vidékünk magyarsága számára!

Bíró László — Bíró Gergely


 Heti jegyzet

Értékek és az ő változásuk

Értékorientált világban élünk. Legalábbis ezt állítják a széplelkű társadalomkutatók. Szerintem, ez minden korban kijelentették, fennen hangoztatták. Persze, azt bölcsen elhallgatták vagy szép szavakkal körülírták, hogy pontosan milyen értékek után ácsingóznak, vágyakoznak, magyarán, mi is az, ami felé törekednek, tülekednek.

Mert, ugyebár, a lírikusok, a költőlelkű bölcselők testvéri szeretetről, egyenlőségről, szabadságról, igazságról, össznépi bőségszaruról álmodoztak, áradoztak. A nagy valóságban pedig pénzre gondoltak, no meg gondoltak még a pénzre. Mert – tetszik vagy sem – az árucsere (kőbaltáért kovakövet) megszűntével a népek a pénzt tartották, tartják, ha nem is a legfontosabb értéknek, de a legpontosabb, s így nélkülözhetetlen értékmérőnek.

És… e tekintetben az évezredek nem is hoztak különösebb változást. (Ha- csak nem a költők zengeményeiben, a fantaszták álmaiban.)

Azért valami mégis változott.

Például, hogy mégis mennyi pénz számít értéknek.

Az adomák egy aranya vagy például az a bizonyos harminc ezüstpénz jelentős summának tekinthető. A népmesék már jóval gavallérosabbak. Száz arany, egy zsák, hét szekér kincs… Modern korunkban aztán jöttek a milliók és a milliomosok, mostanság pedig már milliárdokban mérik a földi boldogságot.

S a pénz mágikus hatalma megállíthatatlan. Azt mondják: Ásító inas, s azonnal hozzáteszik: eszmei értéke ennyi és ennyi millió. Azt mondják, szeretet – a gyűrű valahány ezerbe került. Azt mondják, hála – megsúgják mennyi volt a borítékban…

Most persze valaki azt hiheti, hogy morál-nyakonloccsintás következik.

Á, dehogy.

Egyrészt, mi értelme lenne, másrészt, úgysem érnék el vele semmit.

Mert – még ez a néhány sor is pénzbe kerül…

Úgy bizony.

Horváth Sándor


Innen-onnan

 

 Az UMDSZ Csepén

Sok év telt el azóta, hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kárpátalja minden magyarlakta településén megalakította alapszervezetét. A nagyszőlősi járási Csepén akkor Őcsák Pált választották a helyi szervezet élére, aki mindmáig ellátja ezt a tisztséget. A napokban vele beszélgettünk el tevékenységéről.

— Megalakulása óta vagyok a szövetség elnöke. Kezdettől fogva igyekszünk kivenni részünket a különböző rendezvények szervezéséből. A szövetség anyagilag is hozzájárul az ünnepségek lebonyolításához: példának említhetném a falunapot. A tavalyin, ami egyben az első volt, az UMDSZ jóvoltából Beregszászból Pitkin, a humor nagymestere, valamint számos más településről érkezett fellépő szórakoztatta a résztvevőket. Idén októberben tervezzük a falunap lebonyolítását. Remélhetőleg még sikeresebb lesz, mint a tavalyi, hiszen a falu apraja-nagyja már nagyon várja a mulatságot, amikor felhőtlenül kikapcsolódhat, kipihenheti a hétköznapok fáradalmait. De segítséget kapunk a batyubálok lebonyolításában is.

Tény, hogy a falusi embereknek akad munkájuk bőven. Ennek ellenére, tagjaink közül, akik hála Istennek elég szép számban vannak, nagyon sokan aktívan, sőt szívesen kiveszik részüket a társadalmi életből.

Újra választások előtt áll országunk, amiből megintcsak ki kell hogy vegyük a részünket. Én vagyok a kerületi választóbizottság elnöke, ami azt jelzi, hogy igyekszem szervezetünket minden téren képviselni.

-hcs-


 Jól szerepelt Csetfalva

Tiszakóródon (Magyarország) a közelmúltban negyedik alkalommal került sor a Nemzetközi Rétesfesztiválra. Vidékünk háziasszonyai idén először képviseltették magukat a rendezvényen. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség csetfalvai aktivistáiból álló hattagú csapat részt vett a gasztronómiai főzőversenyen. A háziasszonyok kitettek magukért, hiszen az első helyet nyerték el. Ügyességüket oklevéllel, valamint anyagi juttatással díjazták.


Kiállítás a viski tájházban

Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a magyar külügyminisztérium vándorkiállítást szervezett. A kiállítás első útját ebben az évben Kárpátalján tette meg, melynek első állomása Ungvár volt. Aztán átkerült Técsőre, most pedig a viski tájházban tekinthető meg. Visken az ünnepélyes megnyitóra szeptember 11-én került sor, ahol az egybegyűlteket a háziasszony, Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Turizmus elnöke köszöntötte. A vendégek között ott volt Jenei Károly református tiszteletes, Forgon László, a helyi iskola igazgatója. A szót ezt követően dr. Váncsa Julianna, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzulja vette át.

— Örömünkre szolgál, hogy a magyar művészetnek, történelemnek kiemelkedő alakjait időről időre olyan kiállításokkal tudjuk köszönteni, amilyen ez is. A kiállítások elsősorban a fiataloknak adnak információkat hagyományainkról, történelmünkről. Olyan dolgokat tudhatunk meg általuk, amelyekkel gazdagabbak leszünk.

Szent Erzsébetről bővebben Ambrusné Balázsi Éva történész beszélt. — Szent Erzsébet olyan alakja az Árpád-házi családfának, amely nemcsak magyar vonatkozásokkal bír. Rövid élete után — csupán 24 évet élt — a halálát követő negyedik esztendőben szentté avatták. Az egyházi vonatkozások mellett világi mondandója is van, hiszen személyében olyan példával állunk szemben, aki megérdemli, hogy a mai ember megpróbálja átvenni azokat az értékeket, amely az ő világnézetébe illeszkedik — mondta a történész.

Szajkó Károly, Visk polgármestere a községi tanács, illetve a helyiek nevében mondott köszönetet a kiállításért a magyar konzulátusnak, azért, hogy az ottaniak is megismerkedhetnek Szent Erzsébet életútjával.

Végül Rácz István római katolikus plébános Isten áldását kérte a kiállításra, a viskiekre.

-csilla-


 Amit szívvel-lélekkel érdemes csinálni

A számítógépek, mobiltelefonok térhódításával a postai dolgozók feladatköre is módosult. Míg azelőtt táskájuk tele volt levelekkel, képeslapokkal, ma alig akad benne egy-egy az újságok mellett, ugyanis az elektronikus posta mind jobban háttérbe szorítja a mechanikus levélváltást. S ez csak egy változás a sok közül. Mai számunkban Banga Lívia eszenyi postafőnök beszél munkájáról.

— Tulajdonképpen már húsz éve vagyok a szakmában. Ungváron, Koncházán is dolgoztam. Eszenybe 2000-ben kerültem vissza. A hagyományos postahivatali munkák mellett a nyugdíjak, illetve a gyerekek után járó segélyek kifizetésével, pénzátutalással, a kommunális szolgáltatásokért befizetendő összegek kezelésével foglalkozunk. Emellett külön projektként fényképeket hívatunk elő, valamint kisebb dolgokat árulunk, ugyanis a postásként nekünk járó fizetésből — sajnos — nem lehet megélni, muszáj mást is csinálni.

Banga Lívia elmondta, hogy a településük szinte minden portájára jár egy, esetleg több újság is. A magyar kiadványok mindegyike kedvelt a faluban, ami azt bizonyítja, hogy az eszenyieket érdekli, mi történik kisebb pátriánkban és a nagyvilágban.

Sajnos csak fél állásban dolgozunk. Ez azonban nem elég arra, hogy munkánkat a munkaidőn belül elvégezzük: a követelmény nagy, a munka sok, az idő viszont kevés. Négy falut szolgálunk ki reggel nyolctól délután kettőig. Sokszor haza kell vinnem a papírokat, vagy bent kell maradnom a hivatalban akár este hétig is. Miután kikézbesítik a villany-, illetve gázszámlákat, napokon keresztül hosszú sor van befizetéskor. Közben árusítani is kell, a nyugdíjat is ki kell fizetni, egyszóval nagyon megterhelő. Egy idősebb ember, biztos nem bírná az iramot. Minden gyűlésen felvetjük ezt a kérdést, de mindezidáig nem adtak rá konkrét választ. Az pedig kizárt dolog, hogy még valaki ide jöjjön dolgozni, hiszen nagyon alacsony a fizetés, s annyiért nem igazán jelentkezik senki postásnak.

H.Cs.


 A derceni tűzoltók mindig készen állnak

Istennek dicsőség, egymásnak segítség

A tüzet általában emberi gondatlanság okozza, sok esetben gyerekek csínytevése, akiknek a „játéka” miatt egy élet munkája tud egy perc alatt semmivé lenni. Ennek megakadályozása érdekében jöttek létre a tűzoltóságok, ezért fontos a tűzoltók munkája.

A derceni önkéntes tűzoltóságon 23-an tevékenykednek. Mindegyikük rendelkezik személyi hívóval. A gépkocsivezető adja a riasztást, és ha öt percen belül megtelik az autó (nyolcan férnek el benne), azonnal útnak indul. Ott jártunkkor Iván Attila gépkocsivezető és Máté Krisztián önkéntes tűzoltó voltak az ügyeletesek, akik első perctől ott dolgoznak.

— Hogyan tudnák jellemezni az eltelt másfél évet? — kérdeztük a tűzoltókat.

— Izgalmasnak nevezném. Addig soha nem voltam bevetésen, és nagyon megragadott, hogy tudunk másokon segíteni. Az eltelt idő alatt több mint 30 esetben hívtak bennünket, voltak közöttük igen komolyak is. Általában a környező településekre riasztanak, de voltunk már messzebb is. Egyszóval, ha szükség van ránk, mi készen állunk. Egyszer az egyik munkácsi szálloda gyúlt ki, annak az oltása igen komoly munkát igényelt, aztán egy családnál kisebb tankolónak megfelelő mennyiségű üzemanyag — öt tonna — égett másfél óráig, 200 literes hordók robbantak — mondta Máté Krisztián.

Iván Attila elmondta, hogy a gépkocsit is folyamatosan karban kell tartani, hiszen nagy baj lenne, ha az autó hibája miatt nem indulhatnának időben a bajba jutott helyszínre. Így is legalább öt percre van szükség, hogy a gépkocsi útra kész állapotban legyen, és el lehessen vele indulni. Addig a tűzoltók is felveszik a védőruhát, felkészülnek a mentésre.

Az, hogy 2005 decemberében Dercenbe került a tűzoltó autó, a református egyháznak, jelen esetben Zsukovszky Miklós helyi tiszteletesnek köszönhető, aki a következőket fűzte hozzá az elhangzottakhoz.

— Véleményem szerint 40-50 tűzoltóra is szükség lenne, mert a 23 ember felváltva teljesít ügyeletet 10 ügyeleti csoportban kettesével. Két ügyeleti mobiltelefon áll rendelkezésükre. A mobilszám egyébként közzé van téve a polgármesteri hivatalokban, az iskolákban, a kereskedelmi egységekben. A holland testvéreknek hála, személyhívó rendszerrel vagyunk ellátva, melynek bázisa a gépkocsi garázsában van. Amióta a személyhívó rendszer működik, lecsökkent a kivonulási idő.

Egyesületünk célja az embereken való segítés, ahogy a gépkocsi szélvédőjén is olvasható, a csapat jelmondata: Istennek dicsőség, egymásnak segítség! Azért vagyunk, hogy a bajba jutott embereken segítsünk.

— Mentettek már emberéletet?

— Közvetlenül még nem, hála Istennek erre még nem volt szükség, de nagyon sok értéket sikerült ez alatt a másfél esztendő alatt megmenteni, amire nagyon büszkék vagyunk. Istennek adunk érte hálát és köszönetet, azért is hálával tartozunk neki, hogy egyetlenegy kollégánk sem sérült meg ez alatt az idő alatt, pedig nagyon veszélyes szituációkban is helyt kellett állni. Volt olyan eset, hogy egy családi ház udvarán 5 személygépkocsi gyúlt ki, 4 elégett, de büszkék vagyunk arra, hogy Isten segítségével egyet az öt közül sikerült megmenteni.

H.Cs.


Mozaik

 

 A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján

Az összefogást hirdetve

A Kárpátaljai Szövetség az idén is Balatonföldváron rendezte meg hagyományos találkozóját, amelynek keretében megtartották az éves közgyűlést. A rendezvényen ezúttal is sokan vettek részt Kárpátaljáról, illetve az anyaországból.

A közgyűlésen Katona Tamás elnök számolt be a Szövetség tevékenységéről, eredményeiről, terveiről.

Lapunk következő számában bővebben is beszámolunk a rendezvényről.


 Gondolatok a Munkácsy-kiállítás kapcsán

„Munkácsy Mihály műveiből sem életében, sem 1900-ban bekövetkezett halála után nem rendeztek kiállítást Munkácson. Mindezzel együtt jól ismert ezen a vidéken, különösen Munkácson, szülővárosában. Mi lehet 2007-ben egy átfogó, az életművet minél teljesebben bemutatni kívánó kiállítás megrendezésének célja? A célja és a feladata is az, hogy a figyelmet a mesterre irányítsa, de egyben alkalmas arra is, hogy a még életében kialakult kultuszt ápolja.

Miért érdekes ma is Munkácsy? Azok az információk, amelyeket a művekről olvashatunk le, talán a más területen szerzett tudás pillanatnyi mozgósítása nélkül is képesek igen határozott, éles körvonallal a kornak a hiteles képét tükrözni” — írja Gyarmati Gabriella művészettörténész, a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa, a kiállítás rendezője.

Július végétől tekinthető meg a Munkácsi várban a Munkácsy Mihály műveit bemutató kiállítás. A tárlat létrejöttét műtárgykölcsönzéssel segítette a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a New York-i Pákh Imre magángyűjtő. A látogatók a nagy művész 47 kis- és nagyméretű festményét tekinthetik meg (ebből 2, Krisztus a keresztfán, valamint Krisztus Pilátus előtt a vár kápolnájában van kiállítva). A nagyérdemű megtekintheti többek között a Siralomház és a Krisztus Pilátus előtt c. festményekhez készült tanulmányokat, az Ecce Homo, a Mosónők, az Apa születésnapja, a Két család a szalonban, a Séta az erdőben, A pálmaházban, az Ásító inas, A konyhában c. képeket. Munkácsy világhírű festményei mellett itt látható Hans Temple Munkácsy Mihály c., 1887-ben készült, portré is. A festmények mellett a tárlat bemutatja Munkácsy Mihály személyes tárgyait is: például ecseteket, egyes ruhadarabokat. Azt, hogy Munkácsy Mihály művészete már életében megfelelő elismerésre talált, az az oklevél is bizonyítja, amely szerint az Aradi I. Általános Ipartársulat örökös tiszteletbeli tagjául választotta meg.

Mit is mondhatunk ma Munkácsy Mihály művészetéről, a festő képeiről? A mai divatos kifejezéssel élve: ezt látni kell... Az embernek legalább írónak kellene lennie ahhoz, hogy megtalálja a szavakat a látottak által keltett benyomás kifejezésére.

A Beregvidéki Petőfi Sándor Nyugdíjas Egyesület tagjainak a közelmúltban alkalmuk nyílt személyesen megtekinteni a világhírű festményeket. Felejthetetlen élményben volt részünk! Élve az alkalommal, köszönetünket fejezzük ki az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek, hogy anyagi támogatása révén lehetővé tette számunkra, hogy megtekintsük a nagy magyar művész ránk maradt örökségét.

Imre Margit, az egyesület elnöke


Ez Önt is érdekelheti!

 

 Ülésezett a kollégium

Megtartotta soros ülését a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma. A tanácskozás fő napirendi pontja a 2007 második pályázati fordulójában kiosztható keret elfogadása volt.

Ebben a ciklusban a kárpátaljai társadalmi, szakmai szervezetek, az egyházi közösségek kulturális tevékenységének támogatására negyvenhárommillió forint jut. A testület döntése értelmében kiemelt támogatásban részesülnek az egyházak, illetve a kárpátaljai hivatásos színjátszás.

A pályázat futamideje: szeptember 17. — október 5. A pályázati kiírás és űrlap a Szülőföld Alap Iroda honlapjáról tölthető le.


 Pályázatfigyelő

 

Ingyen PC-k a blackPanther-től!

Folyamatosan pályázhat bármilyen oktatási intézmény, karitatív, non-profit szervezet, illetve ezektől független, de rászoruló mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő személy.

A pályázatok elbírálása minden esetben a rászorultság alapján történik, és a készlet a nyertes pályázók között kerül elosztásra. A szervezetek többször is pályázhatnak egy-egy készletre, amennyiben igényük az első alkalommal nem került kielégítésre.

 

Norton 360 Emoticon nemzetközi
on-line fényképverseny

Határidő: 2007.10.16

Az on-line kommunikáció során a felhasználók pillanatnyi érzelmeiket gyakran hangulatjelek (emoticon) segítségével fejezik ki, melyek már az üzenetküldő szolgáltatásokban is megtalálhatók. A Symantec ilyen, az életből elragadott és fényképezőgéppel megörökített hangulatjeleket, mosolyt, szemráncolást, dühös, vidám vagy meglepő arcvonásokat tükröző képeket vár a beküldőktől, amelyekkel éppen a számítógépük által kiváltott érzelmeiket fejezik ki. A versenyben résztvevők regisztráció után a Symantec erre a célra készített honlapjára (http://www.nortonemoticonphotocontest.com) tölthetik fel a fotókat .jpeg vagy .jpg formátumban maximálisan 500 KB méretben. Egy felhasználó legfeljebb öt pályamunkát nevezhet, de egy hangulatjelhez tartozhat akár több kép is. Az értékelésnél egyenlő arányban veszik figyelembe az eredetiséget, a kreatív kifejezésmódot és a témahűséget.

A verseny fődíja 10 000 USD. További öt első helyezettet hirdetnek ki a verseny végén, ők 1000 USD jutalomban részesülnek.

 

és még sok más pályázat…

A pályázatfigyelő rovatot a Négyhatár Vállalkozók Szövetsége állította össze. A pályázatokról bővebb információcsomag személyesen a szövetség irodájában igényelhető. Cím: 90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 14.


Figyelem: ingyenes képzés!

Az Ukrán—Magyar Területfejlesztési Iroda és az Apáczai Közalapítvány szakképzést indít Projektfejlesztési és menedzsmenttréning Kárpátalján címmel.

A képzés tervezett előadásainak témái: Az európai regionális politika rendszere; A Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok mint a fejlesztések forrásai; Az EU határon átnyúló programjai: INTERREG, TACIS CBC, PHARE CBC, Szomszédsági Programok; Projektcsapat felkészítése, teamfeladatok, kommunikáció, munkaszervezés, konfliktuskezelés, tárgyalási technikák. Gyakorlat: konkrét pályázat teljes kidolgozása.

Helyszín: Turisztikai Információs Központ, Beregszász, Zrínyi u. 25/2. Időpont: 2007. október — 2008. március (minden második hétvége).

Amennyiben részt szeretne venni a képzésen, kérem, jelezze irodánk felé faxon, e-mailen, telefonon vagy postai úton 2007. szeptember 28-ig. Elérhetőségek: Ukrán—Magyar Területfejlesztési Iroda, 88 000 Ungvár, Narodna tér 4. 238-240. Fax/tel.: +380-312-61-71-08. Mobil: 80506890543. E-mail: office@umti.org. Beregszászi Turisztikai Információs Központ, 90202 Beregszász, Zrínyi u. 25/2. Fax/tel.:+380-314-14-32-70. Mobil: 80506890543

e-mail: office@zakarpattyatourism.info.

A képzéssel kapcsolatban bővebb információ kérhető mind az ungvári, mind pedig a beregszászi irodánál! A képzés ingyenes!


 Idén ötödször szabad a fogás!

<19 Szabadfogású Számítógépverseny — 2007

A C3 Kulturális és Kommunikációs Központ immár ötödik alkalommal hirdeti meg az országos <19 Szabadfogású Számítógépversenyt, melyre idén is kreatív, önálló alkotásokat vár a 19. életévüket be nem töltött fiataloktól. A versenyen az ifjúság számára lehetőség nyílik számítógépes alkotásaik megmérettetésére, a legjobb ötleteket pedig értékes díjakkal jutalmazza a zsűri. A művek beküldésének határideje 2007. október 15. éjfél.

A C3 Kulturális és Kommunikációs Központnak nagy örömére szolgál, hogy idén ötödik éve ösztönözheti a fiatalok számítástechnikai kreativitását, újításait a <19 Szabadfogású Számítógépversennyel, és minden évben rendkívül egyedi, fantáziadús megoldások születnek. A versenyen a 19 évesnél fiatalabb ifjúság vehet részt — alsó korhatár nincs — egyénileg vagy akár csapatban. A verseny célja, hogy új szellemű, az iskolai keretektől független, alkotó számítógép-használatra ösztönözze a fiatal korosztályt, valamint egy kiállítás keretében nyilvános bemutatkozási alkalmat teremtsen számára.

<19 Szabadfogású Számítógépversenyre beküldött pályamunka lehet számítógépes rajz, animáció, zene, játék, honlap, portál, kiegészítő alkalmazás, mobilkommunikációs fejlesztés, robot, saját készítésű szoftver vagy hardver. Bármi, ami számítógéppel, számítógéphez, számítógépből, számítógépre vagy számítógépnek készül. Egy a lényeg: legyen kreatív, szokatlan és újító!

A verseny támogatóinak köszönhetően a versenyzők értékes díjakat nyerhetnek, amelyek hozzájárulnak tudásuk további bővítéséhez, kreativitásuk fejlesztéséhez. Nyerhetnek például Origo ösztöndíjat (havi 100 000 Ft-ot egy éven keresztül), Packard Bell notebookot, T-Online ajándékokat, Sagem mobiltelefonokat és további értékes nyereményeket. A verseny anyagi támogatói az Internet Szolgáltatók Tanácsa, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, médiatámogató az Estmédia.

A 2007-es <19 Szabadfogású Számítógépversennyel kapcsolatos további információ megtalálható a verseny honlapján: http://verseny.c3.hu/2007/. Egyéb elérhetőség: Kató Linda, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ. Tel: (1) 488 7074, mobil: 30/343 70 75, katolinda@c3.hu. Fernezelyi Márton, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ, tel: (1) 488 7070, mobil: 30/2488 299, marci@c3.hu.


 Fekete Krónika

 

 Elmebeteg gyújtogató

A munkácsi járási Felsőviznice településen lángra lobbant egy fából készült fészer. Kiderült, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. A rendőrök gyorsan megtalálták azt, aki a vörös kakast beengedte az épületbe: a gazda 26 éves, elmebeteg unokaöccse volt a tettes. Az előzetes adatok szerint az okozott kár meghaladja az 1 000 hrivnyát.


 Kéretlen Ikarosz Kárpátalja egén

A múlt héten újabb légi határsértőt fogtak a munkácsi határőrosztag katonái. A tiszaújlaki határőröket magyarországi kollégáik figyelmeztették arra, hogy a szomszédos ország felől egy sárkányrepülő tart a határ felé. Ukrán oldalon alaposan felkészültek a kéretlen Ikarosz fogadására: fokozottan figyelték ez eget, mobil elfogó csoportokat küldtek a helyszínre, értesítették a többi illetékes hatóságot.

A légi határsértő „menetrendszerűen” érkezett. Repülését nyomon követték, ezért egy órán belül a határtól 15 km-re le is fülelték. Karácsfalva környékén bukkantak a repülő szerkezetre, valamint egy ukrajnai és egy magyar állampolgárra, akik akkorra már szétszedték az Ikarosz-22 típusú gépet, s igyekeztek elrejteni azt egy fészerben. Ugyanitt két autó is volt.

Egyébként nem ez az első ilyen eset az idén. Júniusban egy ukrajnai állampolgár egy sárkányrepülővel már megsértette az országhatárt. Akkor a repülő mellett 8 láda cigarettát is lefoglaltak.


 Biciklitolvajt keresnek Munkácson

Munkácson egy 16 éves fiatalember kerékpáron ment iskolába. A bringát a tanintézet előtt parkolta le. Mikorra véget értek az órái, már csak a hűlt helyét találta a biciklinek…


 Kifosztották az irodát

Ungváron az egyik vállalat irodájában idegenek gazdálkodtak. A betörők álkulccsal kinyitották a bejárati ajtót, majd elvittek egy páncélszekrényt, amiben az alkalmazottak munkakönyveit, a cég bélyegzőjét tartották. A mackóban emellett volt egy aranylánc, rajta egy ugyancsak aranyból készült kereszt, valamint 500 hrivnya készpénz is.


 Veszélyes „maszek”-készülékek

Nagyrákócon baleset történt: egy helyi lakos gyári helyett, házilag barkácsolt hegesztőkészülékkel dolgozott, amikor áramütés érte. Sajnos, a 34 éves férfi életét a kórházban sem tudták megmenteni.


 „Megfeledkezett” a valutáról…

Az ungvári határátkelőhelyen egy ukrajnai állampolgár a zöld folyosót választotta a határ átlépéséhez. Az ellenőrzés során vámnyilatkozatot töltettek ki vele, amelyben a 44 éves férfi 10 000 eurót tüntetett fel. A vámtiszteknek azonban feltűnt az illető kidudorodó zsebe. Kiderült, hogy a bevallott 10 000 helyett közel 19 000 euró, valamint 39 000 szlovák korona volt nála!


 Eszenyi gyermekrabló?

Egy, az ungvári járási településen élő 21 éves férfi ittasan családi botrányt rendezett Ketergényben élő élettársa házában. Az illető előbb megverte a nő édesapját, majd elvitte a 20 éves asszony kisgyermekét. A rendőrök, akiket az asszony értesített, gyorsan a nyomára bukkantak. A picit visszaadták anyjának.


 Lövések a határon

Az unghutai határőrs katonái őrjáratozás közben két idegenre lettek figyelmesek, akik hatalmas táskákkal igyekeztek a határ felé. Amikor megállásra szólították fel őket, az idegenek menekülni kezdtek. Néhány géppisztolyból leadott figyelmeztető lövés azonban jobb belátásra bírta őket…

Kiderült, hogy mindketten ungvári járásiak, s összesen 13 800 csomag Classic márkájú cigarettát próbáltak átcsempészni a határon.


 Marihuána — kilószámra

Sajnos, egyre több, a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmény történik megyénkben. Legutóbb a Nagyszőlősi járásban és Munkácson tartott ellenőrzés során találkoztak ilyennel a rend őrei.

Péterfalván egy 24 éves beregvidéki születésű férfit tartóztattak fel, aki 2 kilogramm marihuánát próbált eladni 1 200 hrivnyáért egy ungvári fiatalembernek. Amikor Nevetlenfaluban — oda ment vőnek az illető — házkutatást tartottak, lakásában még 200 gramm kenderőrletet, valamint egy ilyen növényt találtak.

A Latorca-parti városban egy 31 éves helyi férfi lakásában 500 gramm őrölt mákszalmát, néhány gyanús tablettát, oldószermaradványt tartalmazó flakonokat, használt fecskendőket foglaltak le. A rajtaütés idején két másik munkácsi fiatalember is tartózkodott a lakásban: éppen drogot készítettek elő, illetve használtak…


 Régiségek Csapon

A napokban egy ukrajnai állampolgár jelentkezett belépésre a csapi határátkelőn. Az illető — aki Portugáliából tartott Ukrajnába — egy Volkswagen mikrobuszt vezetett. A jármű átvizsgálása során az utazótáskákból és a kartondobozokból személyes holmijai között 147 régiség, főleg kandallódísz került elő.

A férfi azzal magyarázkodott, hogy egy ismerőse kérte meg arra, hogy a táskákat és a dobozokat, amelyek tartalmáról semmit sem tudott, Franciaországból szállítsa le Közép-Ukrajna egyik megyeszékhelyére.


 Karambol Ungváron

A megyeszékhelyen egy munkácsi járási üzletember 2109-es Ladájával áttért a szembe jövő forgalom számára fenntartott sávba, ahol egy másik Ladával és egy A 6-os Audival ütközött.

A baleset következtében a vétlen Audi utasa sérült meg leginkább: a 22 éves, várandós nőt kórházba kellett szállítani.

(A Vidomosztyi Miliciji, a megyei rendőrkapitányság, a vámszolgálat

 és a határőrség sajtószolgálatainak anyagai nyomán)


 Csemegéző

A MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA

1918—2006

Sorozatszerkesztő: Dupka György

 

113. ANDOR GYÖRGY

(Ungvár, 1925. október 14. — Ungvár, 2001. szeptember 15.)

Andor György újságíró, mezőgazdasági szakíró, fordító. Írói álnevei: Geréb György, Reöthy György és „agy”. Értelmiségi családban született. Édesapja néhai dr. Andor Elek banktisztviselő, édesanyja néhai Reöthy Auguszta pedagógus.

Miután befejezte a középiskolát, 1945-ben Ungváron a Kárpátaljai Néptanács építészreferense lett. 1946-tól a Képzőművészeti Műhely üzemvezetője, 1947-től a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének munkatársa, 1948-tól a beregszászi Vörös Zászló szerkesztőségében dolgozott, majd 1951-ben a beregsomi kolhoz elnökhelyettese, később a beregújfalui kolhoz elnöke, 1956-ban felvételizett az Odesszai Mezőgazdasági Egyetemre, 1961-ben agronómusi diplomát szerzett. Még ugyanebben az évben a Beregszászi Mezőgazdasági Főosztály szőlészeti főagronómusa lett, majd 1967-től a Kárpáti Igaz Szó mezőgazdasági rovatának vezetője. 1985-től nyugdíjas újságíró volt, s haláláig állandó mezőgazdasági szakírója a Kárpáti Igaz Szónak. Rendszeresen publikált a helyi sajtóban. Tagja volt az 1951-ben alakult, Balla László által irányított Kárpátaljai Magyar Irodalmi Egyesületnek. Az Új Hang. Kárpátontúli magyar írók írásai (1954) c. antológiában debütált, Geréb György néven itt jelent meg Kim c. elbeszélése, állandó szerzője volt a Kárpáti Kiadó Kalendáriumának, ahol humoreszkeket is közölt. Kutatási területe: Kárpátalja mezőgazdasága, szőlészete, farmergazdasága. E tárgykörben számos cikke, tanulmánya jelent meg magyarul és ukránul. Szelszkoje hozjajsztvo za rubezsom címmel cikksorozatot írt a magyar mezőgazdaságról (Moszkva, Szelhoziz, 1984. 2-6. számokban). Megjelent egy fordítása is: Berkesi András: A 13. ügynök (ukránul, Kijev, 1971).

Társadalmi tevékenysége: 1947-ben TIT-tag lett, 1967-ben belépett az SZKP-ba, 1967-től tagja az újságíró-szövetségnek, 1989—1993 között a KMKSZ megyei etikai bizottságának elnöke, majd 1993-tól az ungvári KMKSZ-szervezet választmányi tagja, egyben az Ungvári Városi Tanács képviselője. 1993-ban a MÉKK egyik alapító tagja. Szerepet játszott a Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség életre hívásában, az 1995. december 2-án megtartott alakuló ülésen érdemei elismerése jeléül a KMGSZ tiszteletbeli elnökévé választották. Nevéhez fűződik a kárpátaljai magyar gazdaképzés elindítása. A Nagyváthy János Gazdaképző Egyesülettel közösen szervezte a kárpátaljai ezüstkalászos gazdaképzést 1992—1996 között.

Elismerés: 1996-ban megkapta a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének nívódíját. Lánya, Petykóné Andor Ágnes ismert rádiós újságíró, riporter.

Legfontosabb művei: Ki mint vet (Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1965.); Viszoko-stambovij vinohrad (Magas törzsű szőlő, ukránul, Kárpáti Kiadó, 1970.); Dúsan termő kolhozmező (Kárpáti Kiadó, 1974.); Baráti kézfogás (Mezőgazdasági riportgyűjtemény, Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1980.); A gépek jó kezekben vannak. Juhász Ernő csoportvezető munkatapasztalata (Kárpáti Kiadó, 1968.); A takarmánybőségért. Cikkgyűjtemény (Kárpáti Kiadó, 1968.); Intenzív állattenyésztés. Bő takarmányozás (Kárpáti Kiadó, Ungvár—Kisinyov, 1969.); Összeállítás: Amikor virít az árnika. Riportgyűjtemény (Kárpáti Kiadó, 1983.); Gazdanapló (Ungvár—Budapest, Intermix Kiadó, 1996.).

 

FELELŐSSÉG

Kutyadolog a felelősség. Azt mondják, hogy helyettes vagy, más beosztott munkaerőt rögtön lehet találni, ha kell, tucatszámra is, de olyan embert, aki tartja a hátát egy egész kollektíváért, már nehezebb. Egyesek szerint lehetetlen. A lényeg az, hogy a legtöbb ember visszariad még attól a puszta szótól is, hogy felelősség…

E szabály alól csak egy kivételt ismerek egykori osztálytársam, Hakapesz Botond személyében. Neki csak egy kikötése volt: az állás magas fizetéssel és személygépkocsi használatával járjon. Ezért aztán vállalt is nyugodtan minden ilyen munkát.

Igazgatója volt egy mozinak, míg az le nem égett; vezetett egy gyárat, míg belé nem csapott a mennykő; utakat épített, míg járni nem kezdtek rajta; főnöke volt egy étkezdének, míg egyik fölöttese meg nem ízlelte szakácsai remekét. Most éppen egy szőlőszov-hozban lendíti fel a gazdaságot…

Az idei tavasz igen szeszélyes volt. A meleg márciust fagyos április követte, ami a nem elég éber szőlősgazdáknak sok gondot, a gyümölcsészeknek nagy károkat okozott. Lefagyott a gyümölcsfák virága Botond barátom gazdaságában is.

Lett is miatta nagy haddelhadd. Kutatták, keresték a felelőst!

A felelős? Hát az igazgató!

Ki? Hakapesz? Soha! Ő ilyet nem vállal. A fagyért őt nem lehet felelősségre vonni! Azt magasabb helyről intézik, tessék magasabban keresni a felelősöket…

Keresték. De mint kiderült, magasabb helyről telefonon értesítettek minden gazdaságot a várható fagyról.

Igen? Akkor a főagronómus a felelős!

Hogy hogy a főagronómus? A főagronómus nem lehet felelős. Ugyanis abban az időben az igazgatóval együtt ellenőrizték a gazdaság borpincészetét.

A felelős tehát a részlegvezető.

Már miért lenne a részlegvezető? Ő csak nem fogja a rőzsét, fűrészport hordani? Arra való a brigádvezető!

A brigádvezetők feltűzött szuronnyal fogadták a verdiktet: miért éppen ők? Ott van az a sok csoportvezető!

Csakhogy a csoportvezetőket sem a gólya költötte. Helyszínre viszik a bizottsági tagokat, a gyümölcsöst körülvevő rőzse- és trágyacsomókhoz. Minden készen volt a füstöléshez. Csak alá kellett gyújtani!

Miért nem gyújtottak alá?

Nem volt parancs.

A bizottság elölről kezdte a szálak felgöngyölítését. A brigádvezetőnek nem szólt a részlegvezető, ennek az agronómus, sem az igazgató! Miért?

Várjunk csak? Ki vette át a telefonjelentést?

Erre a kérdésre összpontosítottak a nyomozók minden figyelmet. Ki is derítették. A déli szünetet követő tíz percben senki sem volt még az irodában, csak Mari néni, a takarítónő.

Neki sem kellett volna ott lenni, de restellte üresen hagyni az irodát.

Ekkor hangzott el a végzetes csengőszó.

Mari néni nem sokat teketóriázott. Amit mondtak, azt leírta. A papír még most is ott van a titkárnő asztalán…

Lett erre nagy felfordulás. Miért nem szólt Mari néni, miért nem értesített senkit stb., stb.

Mari néni hallgatott. Mit is mondhatott volna. Érezte, ő a hibás. Miért nem ment haza dolgavégeztével, miért nem hagyta, hadd csöngjön a telefon…

Másnap hosszú parancs látott napvilágot Botond barátom kézjegyével. Mindenki kapott benne szigorúbbnál szigorúbb megrovást. Csak Mari néni nem. Őt, mint főbűnöst, elbocsátották. Azonnali hatállyal vétkes mulasztás miatt.

A felelős tehát megvolt. Volt példás büntetés is. Csak a termés nem mutatkozott a gyümölcsösben. De ez senkinek sem tűnt fel. Már megszokták.

Mari néni pedig tovább söpri az irodákat a szomszédos vállalatnál, ahol nagyon becsülik tiszta munkája miatt. De azóta még annyi felelősséget sem vállal, hogy a telefonkagylót felemelje.

Forrás: Kárpáti Kiadó Kalendáriuma, 1969.

Bedöglött a kocsi

Remekül húz ez a motor. Nem is érezni rajta, hogy több mint kétszázezer kilométer van a háta mögött. Igaz, nemrég gyűrűztettem.

A kanyarban, ahogy ráadom a gázt, csak úgy sustorognak a kerekek. A fák, távírópóznák kerítésléceknek tűnve suhannak el az országút mentén.

A városban az egyik kereszteződésnél kissé meg kell nyomnom a gázpedált. Az előbb dicsért, engedelmes, nagyszerű gép azonban nem gyorsul. Nem búg. Még csak nem is pöfög. Egy kocsis, elébem kerülve fogatával, hangosan közölte velem, hogy mi a véleménye a rokonaimról. Na, meg úgy általában minden koca sofőrről!

A motor miatt nem estem kétségbe. Hiszen úgy ismerem, mint a tenyeremet. Már nem első éve bajlódom vele.

Néhány perc, és már csak a lábam kalimpált ki a cethal szájára emlékeztető motorház nyitott fedele alól. A nagy száguldásban túlöntött a porlasztó. Csak egy csavart kell kiszedni a kollektorból, lecsorog a benzin, aztán indulhatok!

Igen ám, de vasárnap volt. A jobbik ruhámban nem úgy festhettem, mint aki otthonosan mozog a motor körül. S az utca tömve volt emberekkel. Máris egy izmos kar nehezedett vállamra.

— Mi van, szaki?

Ezzel nyugodtan félretolt, kivette kezemből a tizennégyes kulcsot és hozzáfogott a szereléshez. Hiába igyekeztem bizonygatni, hogy magam is sejtek valamit. Figyelembe sem vette. Diadalma nem volt tartós. Máris ott domborodott mellette egy másik hatalmas nadrág. Abban is szakértő húzódott meg.

Kicsit félreálltam, nehogy hatalmas karjuk útjába kerüljön valamelyik bordám. Két szabadságos katonába ütköztem, ők is gépkocsizók voltak, ők is erélyesen akcióba lendültek. Még néhány kábult perc telt el. Ezalatt hét vagy nyolc kiváló szakember gyűlt kocsim köré. Már nyitva a csomagtartó, mindenki kezében van valami szerszám. Egyik a franciakulccsal, másik a feszítővassal, volt, aki a pumpával hadonászott. Mindenki csalhatatlanul tudta, hogy csak az lehet a hiba, amit ő gondol.

Közben szétszedték a karburátort, benzinpumpát, áramszaggatót, induktort. Hónuk alatt lopva pillantottam a motorba, vajon a kollektor csapját kitekerte-e valaki? Nem!

Gyorsan beültem a volán mellé, mint aki beletörődött sorsába. A segítőkész embereknek nem volt rám szükségük, önmagukkal voltak elfoglalva.

Egyszer csak int az egyik. Adjam rá a gyújtást. Rángatják az indítókart. Járatom a startert. Nem gyújt. Pedig most már gyúlhatna, hiszen ez alatt a fél óra alatt elpárologhatott a benzin a kollektorból. Mégsem gyújt!

Véletlenül egy bajuszos arcra tévedt tekintetem. Szájából, mint a kutya nyelve, lóg az elosztófej. S még csodálkoznak, hogy nem gyúl be ez a fránya motor! Sebaj, helyre került ez a kis bakelitből és rézből álló alkatrész is. Gyújtok. Indulhat a kocsi.

Az öröm általános. Mindenkivel kezet fogok. Mindenkit biztosítok arról, hogyha nem az ő szakértelme, akkor már rég úton lennék. De így is hálásan köszönöm. Nagyon boldog vagyok. S ez így igaz!

Forrás: Kárpáti Kiadó

Kalendáriuma, 1976.

© Copyright 2006. All right reserved. designed by Répási