Veszélyben a magyar oktatás ukrajnában

Mint ahogy arról vidékünk sajtóorgánumai beszámoltak, 2008. május 26-án az oktatási miniszter 461-es számú rendeletével jóváhagyta az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló programot. A program szerint a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvét fokozatosan ukrán nyelvre kell cserélni. A célt egyes tantárgyak ukrán nyelven történő vagy kétnyelvű oktatásával, az ukrán nyelvórák számának más tantárgyak rovására történő megnövelésével akarják elérni.

Természetesen a rendelet nagy felháborodást keltett Kárpátalja magyarságának körében. Az UMDSZ Országos Elnöksége többek között nyilatkozatot adott ki Ukrajna Oktatási Minisztériuma kisebbségellenes intézkedéseivel kapcsolatban, illetve Ukrajna és Magyarország illetékeseihez fordult az ügyben. A Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma is folyamodvánnyal fordult Ukrajna közjogi méltóságaihoz és az Oktatásügyi Minisztériumhoz.

 

Kocsis Mária: „Szeptember elsején kevés iskola fogja megkezdeni az oktatást ilyen feltételek mellett”

Azt hiszem, a KAMOT Jótékonysági Alapítványt vidékünkön ma már senkinek nem kell bemutatnom. Az 5 évvel ezelőtt létrehozott szervezet irányítja ugyanis a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési támogatás lebonyolítását és kifizetését Kárpátalján. Az alapítvány elnöke Kocsis Mária. Vele beszélgettünk.

— Évekre visszamenőleg azt figyelhettük meg, hogy a pályázók száma 15 ezer körül mozgott, ami közel 20 ezer tanulót jelentett. Az idei évben azonban — sajnos — csökkent a pályázók száma, ami részben azzal magyarázható, hogy kevesebb lett a diáklétszám. Ennek egyik fő oka abban keresendő, hogy a rendszerváltást követő időszakban kevesebb gyerek született Kárpátalján, a másik pedig, hogy az utóbbi időszakban mind több szülő dönt úgy, hogy ukrán tannyelvű iskolába íratja gyermekét. Sajnos, még az oktatási-nevelési támogatás sem tudja arra ösztönözni őket, hogy elálljanak ettől az elhatározásuktól. Viszont örvendetes dolog, hogy emelkedik a hallgatói pályázatok száma. Ebben nagy szerepet játszik, hogy egyre több magyar diák nyer felvételt az Ungvári Nemzeti Egyetemre és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára.

— De a támogatások kifizetése mellett — tudtommal — más projektekkel is foglalkoznak…

— Valóban. Foglalkozunk sok más oktatási kérdéssel is. Nagy figyelmet fordítunk az oktatási intézmények műszaki eszközökkel való ellátására és a tanintézmények állagának megőrzésére. Itt említhetem meg, hogy tavaly három óvoda felújításában is részt vettünk. Ezek közül az egyik az izsnyétei, ahol teljes rekonstrukciót kellett megvalósítani. A másik a gáti gyermekintézmény, ahol a nyári pavilon elkészítéséből vettük ki a részünket. Ezenkívül a Beregszászi járás szinte valamennyi óvodája az igényeknek megfelelően műszaki cikkeket, játékokat, evőeszközöket kapott. A Szülőföld Alaptól nyert pályázatunkból pedig lepadlóztattunk három tantermet a Hetyeni Általános Iskolában, és felújíttattuk a Papi Általános Iskola fűtési rendszerét. A tanintézmények fejlesztése, korszerűsítése mellett nagy hangsúlyt fektetünk a nyári üdültetésre is. Minden évben van KAMOT-tábor. Kezdetben azt csak a jótékonysági alapítvány szervezte, a múlt évtől azonban egybekapcsoltuk a jurtatáborral. Évente száz gyerek üdülhet itt s pihenheti ki a tanév fáradalmait.

— Mint gyakorló pedagógus és igazgatóhelyettes mi a véleménye az oktatási miniszter legutóbbi, a kisebbségeket súlytó rendeletéről?

— Elolvasása sokkolóan hatott rám. Nem tartom célszerűnek, sőt kivitelezhetőnek sem — mert szerintem azt senki nem akarja —, hogy három év alatt teljesen áttérjünk a tantárgyak ukrán nyelvű oktatására. 2011-től ugyanis csak a kisebbségek nyelvét, így esetünkben a magyar nyelvet és irodalmat taníthatnánk anyanyelven, már ha azt is egyáltalán megengedik.

Hiszen a rendelet nem szól arról, hogy a nemzeti iskolákban lesznek-e anyanyelv és irodalomórák. A másik: a rendelet előirányozza, hogy a következő tanévtől ukránul kell tanítani az Ukrajna történelme órákat az 5. 10. és 11. osztályokban. De vajon ki fogja ezeket az órákat tartani? Hiszen valljuk be, a magyar iskolákban a pedagógusok nagyon-nagyon felkészültek a saját tantárgyukból, de csak anyanyelvükön. Én nem hiszem, hogy közülük sokan vállalnák azt, hogy ukrán nyelven tartsák az órákat. Emellett nincs is kit tanítani, hiszen alsóban — s nem csak ott — nagyon alacsony az ukrán oktatás színvonala. Ez részben a tankönyvek, a módszertani segédanyagok hiányának tudható be, részben pedig annak, hogy a mi alsós tanítóinkat igazából nem képezték arra, hogy ukrán nyelvet oktassanak. Amikor feljön az 5. osztályba a gyerek, alig tud valamit az állam nyelvén, esetleg csak annyit, amit jól begyakoroltak annak idején: hogy hívnak, hol laksz és hasonlók. Összefüggő mondatokat azonban nem tud szerkeszteni. Kérdem én, akkor hogy értené meg ukránul Ukrajna történelmét?

Emellett mint a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyettese elmondhatom, hogy a rendelet leginkább minket és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát érint. Hiszen mindkét tanintézmény nevében ott van a magyar szó, de minek, ha nem lehet majd magyarul oktatni? Néhány év múlva azt ki is hagyhatjuk az elnevezésből, hiszen, ha a rendeletnek megfelelően fogunk dolgozni, a magyar oktatási intézmények megszűnnek létezni.

Ezért a KAMOT JA elnökeként, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyetteseként és magyartanárként is azon leszek, hogy a miniszter vonja vissza a rendeletét. Ha ez nem történik meg, úgy gondolom, drasztikus módszerekhez kell folyamodnunk, mert egyáltalán nem véletlen, hogy május végén és június elején jöttek a rendeletek — akkor, amikor a pedagógustársadalom szabadságra készül vagy már azt tölti —, hogy a tanárok ne tudjanak összefogni. De én úgy vélem, mindenki, aki magyarnak vallja magát és fontos neki a magyar oktatásügy helyzete Kárpátalján, akár a szabadságát is rááldozza arra, hogy a tiltakozásokon ott legyen. S szerintem szeptember elsején kevés iskola fogja megkezdeni az oktatást ilyen feltételek mellett.

-kati-

 

 Megszűnhetnek a magyar iskolák

A magyar oktatás helyett kétnyelvű tanítás?

Az ukrán közoktatási miniszter legutóbbi, a magyar iskolákat hátrányosan érintő rendelete, az emelt szintű érettségi tapasztalatainak összegzése képezte a fő témáját a június 14-én a Beregszászi Művészeti Iskolában tartott Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma soros ülésének. A tanácskozás munkájában többek között részt vett Zubánics László, az UMDSZ OT és a KMOA elnöke, Medvigy István megyei képviselő, dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, Herczog György, a megyei oktatási és tudományos főosztály vezetője, Braun László, a megyei oktatási főosztály vezetőjének helyettese, Lengyel László, a Beregszászi Járási Oktatási Osztály vezetője.

A tanácskozás résztvevőit Árpa Péter, a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fórumának elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Középiskola igazgatója köszöntötte.

— Fogyóban van a magyar iskolák tanulóinak létszáma. Ez mindannyiunkat fájdalmasan érint, és a mi dolgunk az, hogy tegyünk ellene valamit — indokolta meg a találkozó célját Árpa Péter.

Az emelt szintű érettségi problémakörét Ambrus Pál, a Técsői Magyar Református Líceum igazgatója világította meg. A független tesztelésekkel kapcsolatban kiemelte, hogy azokkal legalább 250, az emelt szintű érettségire jelentkezett magyar diák alól húzták ki a talajt, lehetetlenné téve számukra az idei ukrajnai továbbtanulást. Az ukrán nyelv és irodalom vizsga mellett maradva Ambrus Pál elmondta, hogy azon estek ki a legtöbben a magyar gyerekek közül, hiszen azt csak az a diák tudta megfelelő — és nem elégséges, mint ahogy a magyar érettségizőknek sikerült — pontszámot elérve leadni, aki anyanyelvi szinten ismeri az ukránt. Erről pedig igen kevés magyar gyerek esetében beszélhetünk. A többi tantárgy tesztfeladatait elemezve a szónok kihangsúlyozta, hogy azok kérdései sem minden esetben feleltek meg a magyar iskolák tanmenetének, s számos olyan kérdés is szerepelt a teszteken, amelyekre a válasz nem lelhető fel a magyarra lefordított tankönyvekben. A kiutat Ambrus Pál abban látja: forduljanak felhívással Ukrajna elnökéhez és miniszterelnökéhez, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az Alkotmány és egyéb jogi dokumentumok betartására, melyek minden kisebbségnek garantálják az anyanyelv használatát.

A magyar közjogi méltóságokat is fel kell kérni arra, hogy járjanak közben az ügyben. Emellett a magyarságszervezeteknek és az egyházaknak is össze kell fogniuk a közös fellépés érdekében, s akár Kijevig is el kell menniük igazukért, jogaik betarttatásáért.

Az elhangzottakat kiegészítve Szabó Árpád, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatója kiemelte, hogy az ukrán nyelvű tesztvizsgák bevezetése — két év múlva szeretnék megvalósítani — oda vezet, hogy nem lesz szükség a magyar tannyelvű iskolákra. Ha pedig nem lesznek iskoláink, elvész a nyelvünk, s vele együtt szép lassan elvész magyarságunk is — hangsúlyozta.

Árpa Péter a kárpátaljai regionális tesztközpont hiánya miatt felmerült problémákat feszegette, majd Szabó Árpád mélyen felháborodva részleteket olvasott fel a rendeletből, mely az igazgató szerint egy egységes ukrán nacionalista állam kialakítását szolgálja. Mint mondta, ha mindez életbe lép, tényleg semmi értelme nincs a magyar iskoláknak. Kocsis Mária, a BMG igazgatóhelyettese az óraszámok alakulása tükrében világította meg a kérdést. Mint elmondta, ha be akarják tartani a kötelező óraszámokat, 2011-ben még a magyar órákat is le kell venniük, hogy beleférjenek a keretbe. Braun László is azon meggyőződésének adott hangot, hogy a 461. számú rendelet a nemzetiségi iskolák leépítését szolgálja. Ha azt akarjuk, hogy az ne valósuljon meg, azonnal lépni kell az ügyben, hallatni kell hangunkat. Herczog György pedig azt tanácsolta, hogy egyenesen és haladéktalanul magához az Oktatási Minisztériumhoz forduljanak a probléma orvoslása érdekében.

A hosszas tanácskozást követően a kárpátaljai magyar iskolák igazgatói folyamodványt fogalmaztak meg és határozatot fogadtak el, melyeket már el is küldtek Viktor Juscsenko államfőnek, Julija Timosenko miniszterelnöknek, Ukrajna oktatásügyi miniszterének, Nyina Karpacsovának, a parlament emberjogi biztosának, valamint Sólyom Lászlónak, Magyarország köztársasági elnökének és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is.

A határozatban arra kérik az illetékeseket, hogy minden magyar végzős diáknak legalább 15 ponttal emeljék meg az emelt szintű érettségin ukrán nyelv és irodalomból elért pontszámát, mivel a tesztfeladatok tartalmilag nem feleltek meg a magyar iskolák érvényben lévő programjainak. Emellett továbbra is kérik a vizsgafeladatok magyar nyelvre való fordítási lehetőségének biztosítását.

A folyamodványban a fórum tagjai leszögezik, hogy a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma teljes mértékben egyetért az Oktatási Minisztérium azon törekvésével, hogy az ukrán nyelv oktatását a nemzetségi iskolákban minél magasabb szintre emeljék, hogy az érettségiző diákok versenyképesek és Ukrajna teljes értékű polgárai lehessenek. Viszont nem tudnak egyetérteni a május 26-án kelt 461. sz. “ukázzal”, ami nem az ukrán nyelv oktatását segíti elő, hanem belátható időn belül a nemzetiségi oktatás felszámolását jelenti, pedig az anyanyelven történő oktatás az Alkotmány által garantált joga a kisebbségeknek. Az iskolaigazgatók követelik a 461. sz. rendelet haladéktalan visszavonását, ellenkező esetben minden lehetséges eszközzel igyekeznek érvényt szerezni alkotmányos jogaiknak. Az ukrán nyelv oktatása színvonalának emelése érdekében pedig arra kérik a minisztériumot, hogy konzultáljanak a magyar iskolák szakbizottságaival, és jóváhagyásuk nélkül ne hozzanak döntéseket a nemzetiségi iskolákat érintő kérdésekben.

Tudósítónk

 

Az UMDSZ Országos Elnökségének Nyilatkozata Ukrajna Oktatási Minisztériuma kisebbségellenes intézkedéseivel kapcsolatban

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöksége aggodalommal figyeli az ukrajnai oktatásban végbemenő legutóbbi fejleményeket. Különösen felháborítónak tartja az oktatási tárca vezetőjének 2008. május 26-án kelt 461. számú rendeletét. E dokumentum olyan kitételeket tartalmaz, amelyek nyíltan kisebbségellenesek, a kisebbségi, így a magyar oktatási rendszer elsorvadásához vezetnek, fenyegetve ezáltal közösségünk fennmaradását.

A „reformnak” álcázott intézkedések ellentétesek Ukrajna alaptörvényével, több hatályos jogszabállyal, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival, illetve számos nemzetközi dokumentum előírásaival. Ezen intézkedések összeegyeztethetetlenek Ukrajna meghirdetett európai irányvonalával, aláássák az ország nemzetközi tekintélyét.

Az UMDSZ az ügyben Ukrajna és Magyarország vezetőihez, nemzetközi szervezetekhez, testületekhez és fórumokhoz fordul, tiltakozó akciókat szervez, aláírásgyűjtést indít. Felkér minden, az ukrajnai magyar közösség megmaradásának ügye iránt elkötelezett honfitársunkat, érdekvédelmi és szakmai szervezetet, nyíltan csatlakozzon ezekhez az akciókhoz, ítélje el a magyarellenes, kisebbségellenes intézkedéseket!

Felszólítjuk a másik magyarságszervezet vezetését, vesse latba tekintélyét szövetségesük, a Nasa Ukrajina által delegált oktatási miniszternél a kisebbségellenes rendelet visszavonása érdekében.

Beregszász, 2008. június 5.

 

Ukrajna és Magyarország vezetőinek segítségét kérte az anyanyelvű oktatás védelmében az UMDSZ

Gajdos István, az UMDSZ elnöke az országos szövetség elnökségének megbízásából levéllel fordult a két ország legfőbb közjogi méltóságaihoz, illetékeseihez az anyanyelvű oktatást fenyegető veszély miatt.

„Ukrajna függetlenné válásának 17. évfordulója küszöbén olyan tervek váltak ismertté, amelyek hatalmas, s talán végzetes csapást mérhetnek a kárpátaljai magyar iskolarendszerre. Olyan, nyíltan kisebbségellenes intézkedéseket helyeztek kilátásba, amelyeket még a sokat szidott szovjet érában sem mertek megtenni. Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma 461. sz., 2008. május 26-án kelt rendeletében ugyan azt deklarálja, hogy jó célokat követ: javítani kívánja az ukrán nyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban. Csakhogy az azok eléréséhez választott módszerek teljességgel elfogadhatatlanok” — áll a levélben.

Az országos szövetség vezetése szóvá teszi, hogy „a legnagyobb fenyegetést az jelenti számunkra, hogy a dokumentumban szereplő ágazati program valóra váltása esetén fennáll a teljes nemzetiségi, így a magyar nyelvű oktatás elsorvadásának, megszűnésének veszélye. Elfogadhatatlan az a kitétel, hogy az ukrán órák számát a nemzeti önismeretet biztosító, fejlesztő diszciplínák rovására növeljék. Ez ellentmond az ide vonatkozó törvényeknek és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásainak. Aggodalomra ad okot az ukrán nyelvnek a nemzetiségi iskolák tanmenetében történő fokozott használata. Amennyiben az ukrán kerül túlsúlyba a nemzetiségi nyelv helyett a tanmenet során, ez megkérdőjelezi e tanintézmények nemzetiségi státuszát, egyszerű ukrán tannyelvű iskolákká változtatva ezeket. Ez önmagában is ellentétes a nemzetiségek jogait rögzítő hivatalos dokumentumok szellemével”.

A levélben szerzői felhívják az illetékesek figyelmét arra, hogy a rendelet végrehajtása esetén megsértik a nemzeti kisebbségek nemzetközi szerződésekben garantált jogait, így az oktatáshoz való jogait is. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a tervezet összeállításakor nem egyeztettek a nemzetiségek társadalmi és szakmai szervezeteivel, így az országos szövetséggel sem.

 

Veszélyben a magyar oktatás Ukrajnában


  Hajóról, kapitányokról, utasaikról… — rólunk

A közbeszéd művelői gyakran igyekeznek képi formába önteni mondandójukat. A közelmúltban egyik magyarságszervezetünk (az, amelyik még nem is oly rég előszeretettel tűntette fel magát az egyetlennek és egyedüli legitimnek, később a legjelentősebbnek) vezetőjének egyik ilyen kijelentése ragadta meg a figyelmemet, melyben atyánkfia — a rá jellemző szerénytelenséggel — jelképesen egy olyan hajó kapitányának nevezte magát, melyen szervezete vezérkara képezi a tisztikart, a tagság adja a legénységet, és a kárpátaljai magyarság teszi ki az utazó közönséget. És természetesen ő az (ők azok), aki biztos kézzel vezeti hajónkat a kisebbségi lét viharos tengerén a szebb jövő biztonságos révébe. A szerénytelen jelzőt azért bátorkodom használni, mert, ugye, van a mi közösségünknek számos „kapitánya” és több „tisztikara” is. És azért is, mert akkor ragadtatta magát erre a kijelentésre, miután a legutóbbi két választáson a kárpátaljai magyar nemzetiségű választópolgárok kevesebb, mint 20 százaléka jelezte „utazási szándékát” az általa parancsnokolt „hajón”.

Ugyanakkor, szerintem, a kép találó, csakhogy a valóságban dolgaink alakulását még retorikai túlzásokkal sem lehet jól kormányozottnak és a helyes irányba haladónak nevezni.

Különösen nem az ez évi események, történések tükrében. Hiszen a független ukrán állam keretében való létünk során talán összesen nem történt ilyen számos, a nemzeti kisebbségek tekintetében negatív történés, esemény, mint az utóbbi hónapokban. Állításom alátámasztására álljon itt néhány példa.

Először kerültek középiskoláink végzősei nyíltan diszkriminatív helyzetbe az újonnan bevezetett felvételi rendszernek köszönhetően. Megtudtuk, hogy ez az egyenlőtlenség 2010-től tovább fokozódik, mivelhogy akkor már minden tantárgyból kizárólag ukrán nyelvűek lesznek a tesztvizsgák bármelyik felsőoktatási intézménybe.

Először hallhattunk magyar- és Magyarország-ellenes kirohanásokat a megyei tanács szószékéről, utcai tüntetésen, és ezeket tartalmazó cikkeket olvashattunk számos megyei lap hasábjain. E cselekedetek elkövetői először vonták kétségbe ilyen durván alapvető jogainkat a jelképhasználat, a történelmi örökség és a nyelvhasználat terén.

Az oktatási miniszter májusi rendeletéből megtudhattuk, hogy a nemzetiségi iskolákban az ukrán nyelv oktatása javításának leghatásosabb módja a tanintézmények kéttannyelvűvé való átalakítása. Ami a fentebb vázolt felvételi rendszer tükrében logikus is, hiszen a továbbtanulni szándékozók számára eleve értelmetlenné vált a magyar tannyelvű iskolákban való tanulás.

Azok, akik kicsit részletesebben követik a magát valami oknál fogva „demokratikusnak” nevező kormányunk kisebbségekkel kapcsolatos politikáját, megismerkedhettek például az Ukrajna Miniszteri Kabinetje által alapul elfogadott Az állami nyelvpolitika végrehajtásának koncepciója tervezetével, mely nem is túlzottan burkoltan a kisebbségi nyelvek a magánélet területére való kiszorítását tűzte ki céljául. Itt említhetjük Ukrajna Nemzeti Rádió és TV Tanácsának a regionális rádió- és TV-frekvenciák üzemeltetésére kiirt pályázati felhívását is. E dokumentum szerint Ukrajnában kizárólag (100%-ban) az ukrán nyelven működtetett adók kaphatnak frekvenciaengedélyt. E felsorolás tovább folytatható a közelmúltban napvilágot látott a filmszínházak és a bíróságok kizárólagosan ukrán nyelven való működését előíró jogszabályokkal és sok más, a kisebbségek számára előnytelen, jogaikat sértő intézkedésekkel.

Vagyis az előbbi képhasonlatnál maradva, nemzeti közösségünk hajója szirtnek ütközött és léket kapott. Ez a szirt nem más, mint az ukrán államfejlődés, államépítés koncepciójának radikális módosulása a nemzetállami modell irányában. Ez a módosulás az utóbbi évek választási eredményeinek következtében a gyakorlati politika és a jogalkotás szintjén történik, annak ellenére, hogy az ország Alkotmánya, törvényei, vállalt nemzetközi kötelezettségei továbbra is a liberális polgári államot vizionálják.

Megvizsgálva e helyzet kialakulásának okait, jogosan merül fel a kérdés, mit és hogyan tettek „hajónk” „parancsnokai”, hogyan manővereztek Ukrajna belpolitikájának háborgó tengerén? Terheli-e őket bármilyen felelősség? Vagy mindez a fátum rossz sorsunk elkerülhetetlen törvényszerűsége? Úgy vélem, további teendőink kijelölése, a racionális kiút megtalálása elengedhetetlenné teszi az effajta önvizsgálatot. És úgy gondolom, hogy jelentős részt saját magunkat kell hibáztatnunk, és elsősorban kapítányaink felelősségének kérdését kell boncolgatnunk.

Miért? Azért, mert a mi, és elsősorban az ő felelősségük, hogy nem tudtunk (nem tudtak, vagy nem is akartak) élni a demokratikus állam adta lehetőséggel. Azzal, hogy szabad választások útján kiválaszthassuk hozzáértő és méltó elöljáróinkat, képviselőinket és rajtuk keresztül a számunkra megfelelő irányba befolyásoljuk sorsunk alakulását.

Mert ugyan miféle képviselőnk az, aki szavazatával támogatja a választási törvény kisebbségek számára előnytelen változásait? Miféle politizálás az, mely választásról választásra arra agitálja magyarjainkat, hogy szavazataikkal azt az ukrán politikai erőt támogassák, amelyik soraiban tömöríti az ukrán nacionalisták teljes palettáját. Miféle „kapitányunk” nékünk az, akinek neve ennek a politikai erőnek a pártlistáján díszeleg, akinek közvetlen pártszövetségese szidja és gúnyolja a magyarokat a megyei tanács szószékéről? Milyen kapitány az, aki tüntetőleg távozik az ülésteremből, amikor e jelenség elitéléséről kellene szavaznia? És hová lett mindnyájunk józan ítélőképessége, hogy még most is számosan támogatjuk ezt a politikai perverziót szavazatainkkal?

Természetesen túlzás egyetlen személyben, önjelölt „kapitányunkban” és az ő „tisztikarában” keresni minden gondunk-bajunk forrását. Számos más szervezetben, területen tevékenykedő „kapitányunk” és „tisztünk” is hozzájárult, hozzájárul e helyzet kialakulásához. Hogy mennyire így van ez, erről a legutóbbi választási kampányban való aktív részvételem (passzív választójogom gyakorlása közben) szolgált számos adalékkal.

Ekkor szembesültem azzal, hogy a másik magyar szervezet vezetésében is akadtak, akik szerint a fentebb említett politikai erővel kellett volna szövetkeznünk, már csak azért is, mert abból senkinek (mármint a szervezeti vezetőknek) nem származott volna kellemetlensége, és talán még pénzt is kaptunk volna szolgálatainkért. Az e szervezet által — magyar szavazatokkal — a különböző szintű tanácsokba delegált képviselők jelentős része is jelezte, hogy nem hajlandó aktívan tevékenykedni az egy parlamenti mandátum megszerzésére irányuló munkában. A választási kampány végjátékában pedig egy részük még sajtónyilatkozatot is tett a nacionalistákat felvonultató választási tömörülés javára. Igaz, ez azután történt, hogy a nevezett politikai erő megyei vezetői kollektíve és per persona is „megdolgozták” őket a beregszászi magyar főiskola épületében megtartott, sokak számara emlékezetes választási találkozón.

Ennek eredményeként ma nemhogy megelőzni nem tudtuk a fentebb vázolt, nemzetiségi létünket veszélyeztető intézkedéseket, de még egy épkézláb közös tiltakozást sem tudunk tető alá hozni. „Kapitányunk” résen van – mindenképpen megakadályozza a magyar egyeztető tanács létrehozását. A probléma megoldása érdekében, mint azt lapjából megtudtam, inkább levelet intéz. Nem, nem ukrán pártszövetségeseihez, akik e döntéseket meghozták, nem magas beosztású patrónusaihoz az ukrajnai állami apparátusban. Levelének címzettjei a Magyar Köztársaság államelnöke és miniszterelnöke.

A pótcselekvés és az imitáció folytatódik.

Mi pedig mindnyájan asszisztálunk hozzá. És eredményként azt kapjuk, amit megérdemlünk: a szirtnek vezetet, süllyedő hajót.

Tóth Mihály

 

 „Ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek?”

Az oktatási rendelettel kapcsolatban véleményéről kérdeztük Kádár Rozáliát, az UMDSZ beregszászi járási szervezetének elnökét, magyar szakos tanárt.

— Sajnos Ukrajna Oktatási Minisztériuma nagyon ügyesen folytatja nemzetiségellenes politikáját. Ugyanis olyan rendeleteket hoz, amelyekkel csapdákat állít fel a magyar szülőknek, s sajnos a szülők beleesnek ezekbe a csapdákba. Az első csapda az emelt szintű érettségi volt a felvételi elnyerése érdekében. Miután a szülőknek tudomásukra jutott, hogy egyforma tesztet fognak írni az ukrán és a magyar iskolák végzősei, és mindössze két-három év az, ami alatt megkapják a tesztek fordítását, a továbbiakban pedig majd ukrán nyelven kellesz leadni a vizsgákat, megindult a gyerekek átadása az ukrán iskolákba. Sajnos nagyon sok olyan szülő volt, aki a tizenegyedik osztályban íratta át ukrán osztályba a gyerekét, nem gondolva végig, hogy az alatt a 9 hónap alatt a gyerek már nem fog megtanulni ukránul, sőt a tizenegyedikes anyagot már egyáltalán nem fogja tudni, mert nem érti az órán magyarázottakat.

Nagyon fájó, de tény, hogy a magyar első osztályokban nagyon kevés gyerek fog tanulni. Hogy egy szembetűnő példát is mondjak: a Nagyberegi Középiskolában 24 elsős tanuló lesz, s ebből 20-at ukrán osztályba iratnak és csak 4-et magyarba.

Annak idején, a ’80-as években sokat harcoltunk a kétnyelvű meg a többnyelvű iskola ellen, mert láttuk, hogy az elszippantja a magyar gyerekeket, viszont azok az ukrán és az orosz tannyelvű osztályokból nem tudnak továbbjutni. És most visszaestünk ebbe a csapdába. Ugyanott vagyunk, hogy a szülők tömegesen elviszik a gyerekeket. Miért küzdjünk akkor az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Karáért? Hol fogjuk elhelyezni azokat a diákokat, akik onnan 5-10 év múlva kikerülnek? A magyar iskola ugyanis, ha ilyen tempóban halad, 10-12 év múlva megszűnik létezni. Márpedig: ha nincs iskolánk, nincs nyelvünk, nincs otthonunk, nincs kapaszkodónk. Nemrég olvastam Balázs Béla író szavait: Ha a földet kiveszik a lábam alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sűrűsödni alattam a szavak, és az lesz az én hazám. Van tehát mibe kapaszkodnom, de ha a nyelvemet is elveszítem, akkor hová megyek?

Ezért, hogy a lényegre térjek, úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyjuk annyiban. Az UMDSZ intézkedéseket foganatosít, petíciót írtunk minden szinten. Tiltakozunk az új rendelet ellen. Mert nem az óraszám és az ukrán tanárok fizetésének emelésével kell javítani az ukrán nyelv oktatását a magyar tanintézményekben, hanem olyan szintre kell emelni és olyan felszerelést kell biztosítani, hogy a gyerek el tudja sajátítani a nyelvet. Nem beszélve arról, hogy nem ilyen program szerint, mert én ezt már nagyon sokszor elmondtam. Tetszik, nem tetszik az ukrán államnak, a magyar gyereknek államnyelve (és nem anyanyelve) az ukrán, s csak akkor tudja megtanulni, ha idegennyelv-módszerrel fogják tanítani.

-kk-

 

Fókuszban a KMOA


  Medvigy István: „... most megvalósult az egyharmados-egyharmados elosztás”

A közelmúltban ülésezett a Szülőföld Alap oktatási és szakképzési kollégiuma, melyen jelen volt Medvigy István is mint a kollégium az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség által delegált, szavazati joggal rendelkező tagja. A tanácskozáson a benyújtott pályázatokról döntöttek. Medvigy Istvánt ennek eredményeiről kérdeztük.

— Örömmel jelenthetem ki, hogy az ukrajnai pályázatok többsége pozitív elbírálást nyert. A magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények működésére és eszközfejlesztésére 23 millió forintot ítélt meg a kollégium. Ebből 12 milliót a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 11 milliót pedig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány részére. A Kárpátaljai Magyar Ifjúságért Jótékonysági Szervezet pályázatát a kollégium elutasította, mert nem volt bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a pályázati összeg megfelelően lesz elosztva — mondta el a budapesti döntésekkel kapcsolatban az UMDSZ delegáltja.

A magyar oktatási nyelvű általános és középiskolák működtetésére kiosztott 14 millió 220 ezer forintból a kollégium másfél-másfél milliót ítélt oda a Kisdobronyi Iskola Jótékonysági Alapítványnak és a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak. A javasolt 7 millió 220 ezer forint helyett 5 millió 220 ezret kapott a Kárpátaljai Református Egyházkerület Jótékonysági Alapítványa (KREJA) a református líceumok működtetésére, 1-1 milliót különítettek el a Munkácsi Szent István Líceum számára és az Ungvári Drugeth Gimnázium fűtési rendszerének felújítására. A Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség pedig 4 milliót kapott az iskolák oktatási és szemléltetőeszköz-igényeinek kielégítésére.

— Én személy szerint nagyobb összeget ajánlottam a KREJA számára és a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum működésére, de a KMKSZ képviselője ellenezte javaslatomat, s sajnos a kollégium tagjai az ő elképzelését részesítették előnyben — jegyezte meg az elosztással kapcsolatban Medvigy István.

A magyar nyelvű óvodák könyvekkel és módszertani anyagokkal való ellátása terén viszont az UMDSZ delegáltjának javaslata — miszerint a többségi összegeket adják oda a gyermekintézményeknek — kapott nagyobb támogatottságot. A 11 pályázat közül 7 nyert pozitív elbírálást. Közöttük 4 millió forint került szétosztásra.

— Nem kapott egyáltalán semmit a csepei bölcsőde-óvoda, a KAMOT JA és a KMPSZ — tájékoztatott Medvigy István, aki hozzátette: „Örömmel vettem, hogy itt egyenes ágban támogattuk a pályázókat. Ezt jónak tartom, mert nem valamilyen közvetítőn keresztül jut el a támogatottakhoz a pénz, hanem maguk a pályázók kapják meg azt.”

A továbbpályáztatás kategóriájában két pályázat futott be. Az egyik a KMPSZ-é volt, a másik pedig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítványé. A megpályázható összeg 4 millió 580 ezer forintot tett ki. A kollégium ezt teljes egészében a KMOÁ-nak ítélte oda, így ő lesz a lebonyolító szervezet. Mint az UMDSZ delegáltja elmondta, mihelyt az Alapítvány megköti a szerződést a Szülőföld Alappal, egyharmados kiírásra kerülnek a pályázatok.

— Összegzésként elmondhatom, hogy az összpályázatból a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 16 milliót, az UMDSZ-hez közeli szervezetek 15 millió 580 ezer forintot, a többi pályázó pedig 14 millió 220 ezer forintot nyert el. Én úgy gondolom, hogy most megvalósult az egyharmados elosztás — adott hangot véleményének Medvigy István, aki végezetül még hozzátette, hogy a KMOA által a felsőoktatási intézmények kategóriájában elnyert összeget teljes egészében az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának befejezésére szeretnék fordítani. Reményeik szerint szeptember elsejére az meg is nyílik. Az őszi pályázat során pedig már a szakképzés kerül előtérbe. Ezért azt javasolta a vidékünkön működő líceumoknak és középiskoláknak, ha van rá lehetőségük, az őszi pályázatban e célból nyújtsanak be pályázatot.

 

 A magyar oktatás színvonalának emelése érdekében

A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítványt (KMOA) négy évvel ezelőtt, 2004-ben hozta létre a Kárpátaljai Református Egyház, a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyházmegye és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Fő célja kishazánk magyar általános, közép- és felsőfokú oktatásának, valamint kulturális rendezvényeinek támogatása. Ennek jegyében fennállásának négy esztendeje alatt számos, a kárpátaljai oktatás és kultúra fejlesztését célzó programot bonyolított le. Az alapítvány munkájáról Zubánics László elnökkel beszélgettünk.

– Az alapítvány a Nemzeti Intézmények program egyik lebonyolítója Kárpátalján. A felsőoktatásra irányuló programrészben meghatározott támogatási összeget az Ungvári Nemzeti Egyetem, a Munkácsi Humán-pedagógiai Főiskola és a Hungarológiai Központ fejlesztésére használjuk fel. A Kulturális szervezetek és intézmények program keretében a Péterfalvi Képtár, a Tiszaháti Tájmúzeum és a Beregvidéki Múzeum támogatása valósul meg. Jelenleg is folyó egyéb programjainkról szólva pedig az UNE magyar karának kialakítását — amely a befejezéséhez közeledik — célzó projektünket, valamint a Mesterképző Akadémia létrehozására irányuló tevékenységünket említhetem meg. Ez utóbbi esetében az építési tervdokumentáció már elkészült, s most a tereprendezés folyik.

– Mégis a legtöbbször a Szülőföld Alappal kapcsolatos híradásokban merül fel a KMOA neve…

– Valóban, az esetek döntő többségében akkor kerülünk címlapra, amikor a Szülőföld Alap kollégiumai döntenek a különböző támogatásokról. Egyesek megkérdőjelezik az általunk bonyolított programok létjogosultságát, mondván felesleges (mi több káros!) olyan intézményeket segíteni, amelyek állami támogatásban is részesülnek. Efféle gondolatmenet alapján a jelenleg pályázók 95 százalékát ki kellene zárni, mert így vagy úgy állami hozzájárulást is kapnak alaptevékenységük ellátásához: iskolák, óvodák, művelődési intézmények, önkormányzatok. Kivételt csak néhány civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola képezne.

– Ha már a pályázatoknál tartunk, hogyan folyt a legutóbbi lebonyolítói pályáztatás?

– A kiosztható összeg a rendelkezésre álló keret 10 százalékát, azaz esetünkben 13,1 millió forintot tett ki. A pályázati felhívásra 56 pályázó (ebből 26 egyházi szervezet, intézmény) 71 pályázata érkezett be hozzánk. A hiánypótlások és a feldolgozás következtében 2 pályázatot azonban ki kellett zárnunk, mivel nem feleltek meg a kiírásban megfogalmazott feltételeknek. Az április 23-án megtartott kuratóriumi ülésen a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány 53 pályázatot ítélt meg támogatásra méltónak (azaz a benyújtottak 90 százaléka kapott valamilyen támogatási összeget — 100–500 ezer forint között —, hasonló még az Illyés Közalapítvány működése alatt sem fordult elő). Területi megoszlás szerint a következő kép alakult ki: az Ungvidék és Ungvár – 9, a Beregvidék és Beregszász – 25, Ugocsa – 14, Munkács és Szolyva – 4, a Felső-Tisza-vidék – 1 pályázata nyert.

A lebonyolítói pályázatok egyik előnye, hogy a kuratóriumi döntés másnapján a rendelkezésre álló összeg már kiosztható, a pályázónak nem kell bíbelődnie hivatalos papírokkal (azokat az alapítvány intézi), a támogatási összeget hrivnyában kapják meg a beváltás napján érvényes banki kurzus alapján.

 

Köszönőlevél a KMOÁ-nak

A Munkácsi Humán-pedagógiai Főiskola magyar tannyelvű hallgatói nagyon kellemes kötelességüknek tesznek eleget azzal, hogy köszönetet mondanak az olvasóközönség nyilvánossága előtt azért az értékes ajándékért, amelyet a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítványnak köszönhetnek.

Az Alapítvány fennállása óta többször bizonyította, hogy értékeli azt a munkát, amelyet a munkácsi főiskola tanárai és hallgatói végeznek a kárpátaljai magyarság megőrzése érdekében. Senki sem vitathatja, hogy a 94 éves múltra visszatekintő tanítóképző bocsátotta ki azokat a tanítókat, akik sokszor a mostoha körülmények ellenére értékes emberpalántákat neveltek, megtanították őket magyarságukban megmaradni, élni és túlélni.

2008 elején a tanintézet magyar diákjai újra az Alapítvány figyelmének középpontjába kerültek. Zubánics László elnök és Medvigy István megyei képviselő közvetítésével egy, 13 korszerű számítógépet, nyomtatót, fénymásolót, digitális fényképezőgépet tartalmazó csomagot kaptak, mely lehetővé teszi, hogy egy újabb, korszerű tanterem álljon a hallgatók rendelkezésére. Ugyanide kerül a február 14-én átvett interaktív tábla is.

Szakember hiányában eddig a hallgatók ukrán nyelven tanulták a pedagógiát. Az idén megoldódott ez a gond is: Csoóri Zsófia anyanyelvükön oktatja tanulóinkat. A tanárnő és a hallgatók nagyon hálásak az Alapítványnak, ugyanis március 26-án értékes szakirodalmat tartalmazó kiskönyvtárat vettek át. Most már semmi akadálya annak, hogy mindenki tökéletesítse elméleti tudását, hogy azt majd a későbbiekben gyakorlatban hasznosíthassa gyermekeink és unokáink nevelésében.

A harsány frázisoktól mentes szorgos munka sohasem feltűnő, viszont előbb-utóbb kivívja az érdeklődést — ezt a figyelmet élvezik most a munkácsi kistanítók. Adja a Mindenható, hogy „napszámos” munkájukban mindig legyen olyan segítség, mint az Alapítvány, melynek áldásos tevékenysége elősegíti szakmai fejlődésüket.

A köszönet szavait szívest-örömest tolmácsolja: Kótun Jolán tanárnő


Eseménynaptár — 2008. január

1. Az év első napján megyeszerte, így Beregszászban is immár hagyományosan megemlékeztek a lánglelkű költő, Petőfi Sándor születésének évfordulójáról. A Beregvidék központjában, az Arany Páva étterem előtt álló Petőfi-szobornál gyűltek össze az emlékezők. Az ünnepségen Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) Országos Tanácsának elnöke, dr. Balogh József, a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövetség választmányi tagja, Imre Margit, a költő nevét viselő nyugdíjasklub elnöke, Csobolya József történész, az UMDSZ beregszászi városi szervezetének elnökségi tagja elevenítette fel az ifjú szabadságharcos életének emlékezetes eseményeit. Végül a jelen lévő társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit a költő szobrának talapzatánál.

1. Az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnázium adott otthont a KAMOT és a MÉKK társszervezésében rendezett ungvári járási vers- és prózamondó versenynek. A negyven résztvevő két korcsoportban vetélkedett. Az előadók kortárs kárpátaljai költők – Szalai Borbála, Horváth Sándor, Becske József Lajos, Füzesi Magda – verseiből és novelláiból választottak.

10. A magyar kormány határon túli támogatáspolitikáját elemezték Mezőkövesden a Dialógus–2008 Támogatáspolitikai Kerekasztal résztvevői. A kárpátaljai magyarságot Dupka György, az UMDSZ alelnöke képviselte.

13. A kárpátaljai magyar kisebbség oktatási rendszerét nehezítő problémákról, a Tisza vízminőségének közös védelméről, a Záhony térségébe tervezett logisztikai központról is tárgyalt Munkácson Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrán vendéglátójával, Viktor Juscsenkóval. A két államfő megállapodott: még az idén felavatják a vereckei honfoglalási emlékművet, Budapesten pedig az 1932-es ukrajnai éhínség áldozatainak állítanak emlékjelet. A két államfő részt vett a Vörös bor–2008 fesztiválon.

Sólyom László Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő főiskolán találkozott a kárpátaljai magyarságszervezetek, a történelmi egyházak és az intézmény vezetőivel. Majd Tiszaújlakra utazott, ahol ukrán kollégájával ajándékokat – 3 iskolabuszt, 11 számítógépes szaktantermet, tankönyveket, iskolaszereket – adtak át a helyi magyar és ukrán középiskolának.

14. Kárpátalján igényelhető a magyar–magyar kapcsolattartási támogatás. A kérelmeket az ungvári, munkácsi, beregszászi, nagyszőlősi, técsői és rahói információs irodákban, valamint az UMDSZ és a KMKSZ irodáiban lehet benyújtani. A juttatás csak a Magyar igazolvánnyal vagy a Magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkezőknek jár.

14. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közötti megállapodásnak megfelelően felállt a magyar–magyar kapcsolattartási támogatást koordináló Unió Alapítvány kuratóriuma. Elnökké Dupka Györgyöt (UMDSZ), alelnökké Milován Sándort (KMKSZ) választották.

23. A magyar kultúra napja alkalmából került sor a Credo együttes ünnepi műsorára az Ungvári Közművelődési Collage-ben.

24. Ungváron az idén is sor került a magyar kultúra-napi értelmiségi fórumra és a Himnusz-mondó versenyre.
 

Felsőoktatási intézményeink életéből

 

Újabb számítógép-birodalom a munkácsi főiskolának

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Munkácsi Humán-pedagógiai Főiskola magyar csoportjainak tanárai és hallgatói jelentős munkát fejtenek ki kicsiny közösségünk nyelvének megőrzése érdekében. A 94 éves múltra visszatekintő tanítóképző ugyanis évről évre számos tanítót bocsát ki, akik a rájuk bízott gyermekeket igyekeznek értékes emberekké nevelni, s megtanítani őket arra, hogy itt, „a Kárpátok karéjozta sík vidéken” kisebbségben hogyan őrizhetik meg magyarságukat, identitásukat.

Örvendetes, hogy egyre többen ismerik el és értékelik ezt a nehéz munkát, így az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány is. S nemcsak szavakkal fejezik ki elismerésüket, hanem tettekkel be is bizonyítják, hogy mennyire fontosnak tartják a munkácsi főiskola a kárpátaljai magyarság megőrzése érdekében folytatott tevékenységét. A két szervezet hathatós közreműködésének köszönhetően például az utóbbi időben a tanintézmény kétszer is jelentős támogatáshoz jutott. Erről beszélgettünk Tyahur Lászlóval, a Munkácsi Humán-pedagógiai Főiskola rektorhelyettesével.

— Két sikeres pályázatunkból három osztálytermet is be tudtunk rendezni korszerű bútorokkal (szekrénysorral, padokkal, székekkel) az utóbbi években. A háromból kettő informatikai szaktanterem lett. Nem véletlenül, hiszen a bútorokon kívül 37 számítógépet — 13-at ez év elején — is kaptunk. Ezenkívül 1 interaktív táblával, 1 televízióval, 2 projektorral, nyomtatóval, fénymásolóval, digitális fényképezőgéppel és több mint 150 könyvvel — melyek között szép számban vonnak lexikonok, módszertani segédanyagok, de szépirodalmi művek is — gazdagodott tanintézményünk.

— Vidékünkön nem sok oktatási intézmény dicsekedhet ennyi modern segédeszközzel…

— Valóban, s büszkék is vagyunk erre. Hiszen komputerizált világunkban nélkülözhetetlenné vált a számítógép és e modern technikai eszköz használatának ismerete. A tanintézményeknek tehát erre is meg kell tanítaniuk diákjaikat, s egyre mélyebb tudást biztosítva számukra. A KMOA közreműködésével kapott támogatásnak köszönhetően főiskolánk most már hat komputerteremmel rendelkezik, ami amellett, hogy egyazon időben a diákok szélesebb körében teszi lehetővé a komputerhasználat ismereteinek elsajátítását, a világhálón való barangolást, a nyelvtanulásban is nagy segítséget nyújt a hallgatóknak. Az egyik számítástechnikai osztály ugyanis lingofon kabinet is egyben, amely az idegennyelv-tanulás mellett a magyar gyerekeknek például megkönnyíti az ukrán nyelv elsajátítását. S valljuk be, esetükben ez nagyon fontos, sőt egyre nélkülözhetetlenebb dolog.

Tudósítónk

 

Szeptember 1-jétől magyar kar az UNÉ-n!

– Mostantól száz százalékosra vehető, hogy ez év szeptemberétől az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) égisze alatt megnyitja kapuit az önálló magyar kar – jelentette ki a felsőfokú intézmény rektora, Mikola Veges azt követően, hogy tanácskozott az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) képviselőivel.

A rektori döntést június 26-án hagyja jóvá az UNE aznap ülésező Tudományos Tanácsa. Mindez azonban csak formális, amit igazol, hogy ezt megelőzően június 18-án a kar leendő dékánja, dr. Tóth Mihály hozzákezdhet a dékáni hivatal irodahelyiségei és a tantermek kijelöléséhez.

A tanári kart az egyetem biztosítja, s miként azt Medvigy István, a megyei tanács képviselője (UMDSZ) elmondta: diákban sem lesz hiány. Számításai szerint matematika szakra csak a Beregszászi járásból mintegy húsz jelentkező van, de legalább ennyien érkeznek a többi magyarlakta járásból.

A megbeszélések során megvitatták azt is, hogy a felvételt nyert hallgatók fele költségtérítéses formában, másik fele pedig ún. állami megrendelés alapján, azaz díjmentesen kezdheti meg tanulmányait az UNE szeptember 1-jén megnyíló magyar karán.

Az igazi Kárpáti Igaz Szó nyomán


Eseménynaptár — 2008. február

3. A Beregvidéki Petőfi Sándor Nyugdíjasklub tagjai februárban immár hagyományosan batyubált rendeztek. A helyiek nevében Imre Margit, a nyugdíjasklub elnöke üdvözölte a vendégeket, köztük Pirigyi Bélát, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnökét és Vass Sándornét, a beregsurányi nyugdíjasklub elnökét, majd kezdetét vette a felhőtlen szórakozás.

Ünnepeltek a beregdédai nyugdíjasok is, akik immár tizedik alkalommal rendezték meg a borkóstolóval egybekötött bált, melyre számos nyugdíjasklub képviselői is eljöttek határon innen és túlról.

3. Milan Sasik, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke több ukrajnai egyházi vezetővel az “Ad limina Apostolorum” találkozó keretében Rómába zarándokolt. Az olasz fővárosba a 13. századtól kezdve ötévente látogatnak el az egyházi méltóságok, hogy leróják kegyeletüket a szent apostolok sírja előtt. A vatikáni rádió híradása szerint XVI. Benedek pápa fogadta a kijevi, lembergi és ungvári egyházi vezetőkből álló delegációt. A küldöttség a pápai audiencia után szentmisén vett részt, melyet a Szent Péter bazilikában celebráltak.

6. Ülést tartott a vereckei emlékmű ügyében létrehozott ukrán–magyar vegyes bizottság magyar tagozata, melynek munkájában mindkét kárpátaljai magyar szervezet képviselője részt vett. A Gémesi Ferenc államtitkár vezette tanácskozáson jelen volt Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Országos Tanácsának elnöke, Riskó György, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kulturális titkára és Matl Péter. Megvitatták azokat a módosításokat, amelyeket az ukrán fél javasolt és a művész prezentált. A magyar fél előreláthatólag az Unió Alapítvánnyal köt majd szerződést a lebonyolítás koordinálására.

8. Töltöttkáposzta-kóstoló és kiállítás, mindez zeneszóra. Többek között ez is szerepelt a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége által szervezett Ugocsa-napok programjában, melynek helyszíne a megyei helytörténeti múzeum volt. A rendezvényen többek között jelen volt Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Romhányi András, az intézet főosztályvezetője és Halász Péter, a Honismeret című lap főszerkesztője.

13–14. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség meghívására kárpátaljai körúton vett részt Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Útján elkísérte Törzsök Erika, a Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Stipkovics Pál főtanácsadó és mások.

A szakállamtitkár többek között találkozott Ivan Balogával, a megyei közigazgatás megbízott elnökével, Vaszil Roszullal, a Munkácsi Humán-pedagógiai Főiskola rektorával.

17. Beregszászban a Tanítók Házában sor került az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Beregszászi Járási Szervezetének évnyitó gyűlésére. Zubánics László, az UMDSZ Országos Tanácsának elnöke a belpolitikai élet alakulásáról és a magyarországi kül- és kisebbségpolitikáról tartott előadást, illetve informálta a jelenlévőket a muzsalyi aranybányáról és az UMDSZ vereckei emlékművel kapcsolatos álláspontjáról.

18. Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa főkonzulja a Magyar Külügyminisztérium megbízásából támogatási megállapodást írt alá Matl Péter kivitelező szobrászművésszel a vereckei honfoglalási emlékmű mielőbbi befejezése érdekében.
 

 

Múltunk kincsei, mártírjai


Valóságos kincsek tárháza
 a Tiszaháton

A Tiszaháti Tájmúzeumot a kárpátaljai magyarság történelmének és a tiszaháti magyarság népi kultúrájának hiteles bemutatására, megjelenítésére és megőrzésére hozta létre a tiszapéterfalvi Határőr Kolhoz az 1970-es években. Két egységet foglal magában: a Fogarassy-kúriában (a II. világháború végéig az épület tulajdonosai a Fogarassyak voltak) — egy 1890-ben épült klasszicista stílusú nemesi udvarházban — berendezett helytörténeti múzeumot és az ugocsai Tiszahát népi építészetét bemutató falumúzeumot.

A múzeum vezetője Borbély Ida. Épp munka közben találtam, amikor a napokban felkerestem. A nevetleni kisiskolásokat kalauzolta a kiállítási tárgyak között, ismertetve velük a magyarság és szűkebb pátriájuk történelmét, szokásait.

— Legrégibb álmom vált valóra azzal, hogy a tájmúzeumban dolgozhatom — mondta miután befejezte a tárlatvezetést. — Imádok itt lenni, minden olyan csendes, nyugodt, mintha a falak között megállt volna az idő.

— Nekem is ez volt az érzésem, amikor beléptem a kapun — jegyeztem meg. — Valószínűleg a környezet, a kiállított tárgyak sugározzák ezt a hangulatot. De milyen kiállításokat is láthatunk itt?

— Állandó történeti kiállításunk 2000. augusztus 20-án a Millennium tiszteletére nyílt meg. Ez egy objektív szemléletű, tudományos igénnyel összeállított, a kárpátaljai magyarság történelmének legfontosabb sorsfordulóit, nevezetes történelmi személyiségeit bemutató tárlat. A kiállítás helytörténeti anyagát bemutató részben kerül bemutatásra, megyénkénti lebontásban, szűkebb pátriánk középkori és újkori történései: középkori váraink története, az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharc eseményei, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásai, e korok nevezetes történelmi személyiségei és művelődési hagyományai.

A Tiszaháti Tájmúzeum szerves részét képezi a térség népi építészetét és tárgyi kultúráját szemléltető skanzen, melyet 1978-ban létesített a helyi gazdaság. Három berendezett portából áll: egy módos gazda házából, egy falusi iskolából és egy zsellérházból. Az épületek a XIX. század vége és a XX. század eleje népi építészetét tükrözik — sorolta a látnivalókat Borbély Ida. Majd hozzátette: „Bizton kijelenthetem, hogy raktárunkban valóságos kincsekre akadhat az avatott szem. Persze nem aranyra-ezüstre gondolok, hanem olyan kortörténeti dokumentumokra, amelyek segíthetnek megismerni és megérteni a régmúlt idők történéseit és az akkor élt emberek cselekedeteinek mozgatórugóit”.

Az állandó kiállítások mellett a múzeum időszaki tárlatokat is rendez. A napokban például a tiszaháti népi kerámiák stílusvilágába nyerhet betekintést az ide látogató. Volt kiállítás Marosi Katalin kerámiamunkáiból, a húsvéti népszokásokból és tojásfestési motívumokból, Emlékezzünk régiekről címmel pedig felelevenítődött Bennyovszky Dezső, a XIX–XX. század fordulóján élt gazdatiszt életútja.

— De mindez a gazdagság mindhiába, ha nem lennének, akikkel megoszthatnák azokat. Mennyire látogatott a múzeum? — érdeklődtem.

— Hála Istennek, szép számmal vannak látogatóink. A téli nyugodtabb időszak után a tavasszal hozzánk is beköszöntött az élet, sorra jönnek az iskolások, vidékünk lakói, hogy megismerjék kiállítási anyagunkat. Egyre több külföldi is felkeresi intézményünket: jártak már nálunk Angliából, Amerikából, Hollandiából, s a legtöbben persze Magyarországról — hangzott a válasz.

A problémákra terelve a szót Borbély Ida elmondta, hogy mint megannyi helyen, a tájmúzeumban is anyagi gondokkal küszködnek. Pedig igencsak elkélne a pénz. A falak ugyanis repedeznek, a padlókról kopik a festék, fűtés nincs, s még sokáig sorolhatnánk a bajokat.

— Nagyobb felújítási munkálatokra egyelőre nem is gondolhatunk — mondta. — De ami tőlünk telik, azt igyekszünk megcsinálni. Tavaly például lefestettük a tájmúzeum két helyiségének padlóját, ez év tavaszán lemeszeltük a skanzen három épületének külső falát, nyáron pedig tapasztani szeretnénk a helyiségekben.

S még egy örvendetes dologról beszámolt az igazgatónő. Igaz nem a tájmúzeummal, hanem a péterfalvi képtárral kapcsolatban, melynek úgyszintén ő a vezetője.

— Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség közreműködésének köszönhetően tavasszal lecseréltük a képtár tetőszerkezetét, amely szinte már mindenütt csepegett-csorgott, s ígéretet kaptunk arra, hogy az idén a külső tatarozásra is sor kerül. Én nagyon-nagyon szeretném, ha ez megvalósulna, mert a környék legszebb épületéről (György Endre egykori földművelésügyi miniszter nyári rezidenciájáról) van szó, ahol több mint 160 festményt őrzünk a kárpátaljai alkotóktól.

Visszakanyarodva a tájmúzeumhoz, Borbély Ida elmondta, hogy itt is segített és segít az UMDSZ. Amellett, hogy minden rendezvény szervezésénél számíthat a magyarságszervezet helyi képviselőire, az UMDSZ múlt évben 50 székkel ajándékozta meg annak érdekében, hogy a múzeumban konferenciatermet tudjanak berendezni.

— Jelenleg például itt folyik a falusi zöld turizmus szakemberképzés — mondta az igazgatónő —, s remélem, a jövőben más rendezvények lebonyolításánál is számítanak ránk. A környezet ugyanis gyönyörű, van hely a parkolásra, a beszélgetésekre, nem beszélve arról, hogy nekünk is jó jönne egy kis bevétel, amit a múzeum rendben tartására fordíthatnánk. Hiszen a Tiszaháti Tájmúzeum öt falu gyöngyszeme, ha hagyjuk tönkremenni, az utókort fosztjuk meg az általa nyújtott élményektől.

-mk-

 

VITÉZZÉ AVATTÁK DUPKA GYÖRGY KÖZÍRÓT

Az országos Délalföldi 56-os Vitézi Rend Törzskapitánysága Szegeden, az 500 éves ferences templom és kolostorban ökumenikus istentisztelet keretében a közelmúltban eskütétellel egybekötött vitézi avatást szervezett. Ennek keretében a Kárpát-medence különböző régióiból 39 vitézt avattak fel. A II. Endre király korában gyökerező, IV. Béla király által megerősített és a későbbiekben is önfeláldozó nemzetszolgálatot folytató, az ország, az egyetemes magyarság újjáépítésében jelentős szerepet vállaló történelmi vitézi rend 365. tagjává fogadták Kárpátaljáról Dupka György közírót, az UMDSZ alelnökét.

Az elnök és a törzskapitány által átnyújtott Vitézi Oklevél szerint „a vitézi létet és bátorságot jelképező karddal vitézzé üttették és avatták” vidékünk neves személyiségét. A vitézi elismerésre javasló vitézi elöljárók szerint Dupka György történelmi szerepet vállalt a kommunista elnyomás ellen küzdők, a málenykij robotra elhurcoltak, a sztálini megtorlásban részesült áldozatok, az 56-os eszmékért börtönt is vállalók sorstörténetének feldolgozásában, ilyen tematikájú könyvek megjelentetésében, emlékük ápolásában, érdekük védelmében. A vitéz utódai – gyermekei, unokái – származási jogon, mint várományosok, jogosultak a vitézi rendbe való felvételre, amennyiben magatartásukkal, szemléletükkel követik annak erkölcsi normáit és elvárásait.

Tudósítónk


Eseménynaptár — 2008. március

1. Megtartotta soros ülését az immár hivatalosan bejegyzett társadalmi szervezetként tevékenykedő Szolyvai Emlékparkbizottság. A tanácskozásnak külön hangsúlyt kölcsönzött az a tény, hogy a testület első ízben ülésezett azt követően, hogy a magyar kormány kitüntette a Kisebbségekért Díjjal. A bizottság több fontos kérdésben döntött. Ebben az esztendőben tovább folytatódik az emlékhely bővítése, területén kápolna és harangláb épül. A kápolna építését többek között az indokolja, hogy a létesítmény immáron a magyar holocaust legjelentősebb emlékhelye lett, évente ezrek zarándokolnak ide határon innen és túlról. A szentély tervdokumentációját a bizottság jóváhagyta. Határozat született arról is, hogy a közösség tovább keresi annak lehetőségét, hogy a siratófalra felkerüljenek a csonka Beregből lágerekbe hurcoltak nevei.

5. A magyar nemzet szent madara, a turul visszaszállt a munkácsi várra. Az emlékmű visszaállításának kezdeményezője a munkácsi származású, jelenleg Amerikában élő üzletember, Pákh Imre volt. Az elképzelést a város polgármestere is támogatta. A tervet Angyalossy Sándor, Ukrajna érdemes építésze, Kárpátalja jelenlegi főépítésze készítette. A bronz emlékművet a kijevi Arzenálban öntötték. Alkotója Mihajlo Beleny, Ukrajna érdemes művésze.

7–9. Immár nyolcadik alkalommal rendeztek nemzetközi borfesztivált Beregszászban. A Vérke-parti város főterén ismét megjelentek készítményeikkel a környék szőlészei és borászai. Gajdos István, a város polgármestere, az UMDSZ elnöke több termelőt a városi tanács oklevelével tüntetett ki.

9. Fennállásának 19. évfordulóját ünnepelte az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes.

10–16. Immár negyedszer rendezték meg az Ukrajnai Magyar Napokat. A Szülőföld Alap, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyarok Kijevi Egyesülete, a Kijevi Mohila Akadémia, a Magyar Köztársaság Kijevi Nagykövetsége és a Kijevi Lavra Műemlékpark támogatásával létrejött nagyszabású rendezvénysorozat állomásai Ungvár, Lemberg, Kijev és Ivano-Frankivszk voltak.

12. Ungváron a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás előtti téren a Szvoboda szélsőséges párt és magát nemzeti-hazafiasnak tartó öt kárpátaljai ukrán nacionalista szervezet – mintegy kétszáz személy – tüntetett. Transzparensekkel tiltakoztak az ukránellenes erők szerintük erősödő kárpátaljai tevékenysége ellen. A demonstrációt azért erre a napra időzítették, mivel ekkor ülésezett a megyei tanács.

A megyei tanácsban feszült hangulatban került sor az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség interpellációjának ismertetésére. A Kőszeghy Elemér által felolvasott dokumentum azokra az ukrajnai törvényekre és Ukrajna által aláírt és ratifikált nemzetközi egyezményekre hívta fel a figyelmet, melyek egyértelműen garantálják az országban élő kisebbségek által gyakorolt jogokat. Az interpelláció a szükséges 44 helyett 36 voksot kapott. Ugyanakkor a grémium nyilatkozatban utasította vissza a szeparatizmus és az ukránellenesség vádját.

12. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöksége nyilatkozatban tiltakozott az ukrajnai médiában tapasztalható magyarellenes kirohanások miatt. Az UMDSZ elnöksége leszögezte: nyugtalanítónak tartja, hogy a korábbi, egyéni akciókat követően mindez kezd szervezett jelleget ölteni. Egyben felszólították Európa, Ukrajna, Magyarország és Kárpátalja közvéleményét, ítélje el a nemzetiségi szembenállás kirobbantására irányuló próbálkozásokat.

15. Megyeszerte méltatták az 1848. március 15-i forradalom kitörésének 160. évfordulóját. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Beregszászban, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungváron tartotta központi ünnepségét.

19. Budapesten, a Határok nélkül a tánc nyelvén – vendégségben Mátyás udvarában című rendezvényen fellépett az eszenyi Micz Bán Hagyományőrző Társaság néptáncegyüttese.
 

 

Tehetséggondozás


 Felkarolva az ifjú tehetségeket

Minden hónap első péntekén, a délutáni órákban a KAMOT JA irodahelyiségében gyűlnek össze azok az írogató pajtások, akik a Négy Égtáj nevet választották maguknak. Az irodalmi kör létrehozásának ötlete Kádár Rozáliától, az UMDSZ beregszászi járási szervezetének elnökétől származott. A legutóbbi találkozót követően arra kértük, hogy mutassa be maroknyi csapatukat.

— Mint gyakorló pedagógus, gyakorta megtapasztaltam, hogy a gyerekek közül sokan próbálkoznak versírással, de rejtegetik műveiket, mert nem merik megmutatni senkinek, vagy mert nem tudják, hogy azokkal kihez is kellene fordulniuk. Nem így Fodor Nagy Gergely, aki — bár nem én tanítom — egy alkalommal odahozta nekem a verseit, hogy olvassam el azokat és mondjak véleményt róluk. A művekből egy igazi kis költőt ismertem meg, s arra a következtetésre jutottam, hogy nem szabad elkallódni hagyni a tehetséget. Ekkor ötlött fel bennem egy irodalmi kör létrehozásának ötlete. Arra bíztattam Gergelyt, hogy próbálja rábírni azokat a gyerekeket, akikről tudja, hogy irogatnak, vállalják magukat, s ha néhányan összegyűlnek, irodalmi kört is alakíthatunk. Nagy örömömre néhány héten belül négyen jelentkeztek. Hárman verseket írnak, egy pedig, Imre Ádám, gyönyörűen fest. Ő készíti Gergő verseihez az illusztrációkat és grafikákat.

Tavaly ősszel jöttünk össze először. Ők választottak maguknak nevet: Négy Égtáj. Választásukat azzal indokolták, hogy azt szeretnék, hogy amit alkotnak, az ne maradjon határokon belül, hanem szabadon szárnyaljon mind a négy égtáj felé.

Azóta havi rendszerességgel összegyűlünk: minden hónap első péntekén találkozunk. A gyerekek bemutatják alkotásaikat, azokat megbeszéljük, hívunk hozzáértő embereket is. Sajnos nem mindenki tud eleget tenni meghívásunknak, mert neves költőink annyira elfoglaltak, hogy ennek nem tudnak időt szentelni. Ezért vagyunk nagyon hálásak Weinrauch Katalin gyermekírónak, a magyar kultúra lovagjának, aki első felszólításunkra pozitívan reagált és eljött az évzáró összejövetelünkre. A költőnő el volt ragadtatva a gyerekek műveitól, további alkotásra bíztatta őket, jótanácsokkal látta el valamennyiüket. Kenyeres Mária pedig, aki nemcsak a MÉKK képviselőjeként volt jelen, hanem mint maga is irogató, elvállalta, hogy a fiatalok válogatott alkotásait eljuttatja Nagy Zoltán Mihálynak bírálatra.

A fiatalok lelkesedését mutatja, hogy az általam évzárónak nyilvánított találkozást, amit ajándékokkal is lezártunk, kérésükre még egy fogja követni. Június 20-án tehát újra összejövünk. A gyerekek nemcsak új költeményeiket fogják hozni, hanem megpróbálják megírni a Négy Égtájak imáját, amivel az összejöveteleket szeretnék majd kezdeni, Imre Ádám pedig elkészíti a baráti közösség emblémáját.

M.K

 

 Összefogással minden könnyebben megy

Sajnos, maroknyi kisebbségünk problémáit a Legfelsőbb Tanácsban nem tudjuk megjeleníteni, mivel elvesztettük parlamenti képviseletünket, de azért helyi, járási és megyei szinten hallathatjuk hangunkat. Hiszen két magyar párt képviselői is ott ülnek a járási és a megyei tanácsban. Az Ungvári Járási Tanács UMDSZ–UMDP képviselőcsoportjának vezetője például Szanyi Béla, aki az UMDSZ ungvári járási szervezetének ügyvezető alelnöke is egyben. Őt kérdeztük tevékenységéről.

— A tanács egyik legutóbbi ülésén a járási tanács tagjai és a Kisdobronyi Községi Tanács képviselői összefogásának köszönhetően sikerült megmentenünk a Kisdobronyi Művészeti Iskolát a bezárástól. Ugyanis az ügyben érintett tanintézmény igazgatója és a járási kultúrosztály vezetője között lévő konfliktust a hatalom úgy próbálta megoldani, hogy tervbe vette az iskola felszámolását. Ezzel mi nem értettünk egyet, s ki is álltunk véleményünk mellett. A vitát követően végül az a döntés született, hogy ezentúl a járási tanács lesz a Kisdobronyi Művészeti Iskola alapítója és fenntartója.

Képviselőcsoportunk kezdeményezésére megoldódott a járásban felszámolásra került kolhozok archívumainak a kérdése is. Ugyanis nagy gondot jelentett, hogy a kollektív gazdaságok jogutód nélkül kerültek felszámolásra, és azért, hogy az emberek megkapják munkakönyvüket, illetve a nyugdíjhoz szükséges dokumentumokat, igencsak sokat kellett járkálniuk hol az egyik, hol a másik régi tisztségviselőhöz, hol a járási levéltárba. S gyakran még így is hiába, mert nem tudták összeszedni a szükséges igazolásokat például a munkaviszonyukról. A problémát felvetettük a járási tanács ülésén, ahol határozat született arról, hogy Nagydobronyban, Eszenyben, Palágykomorócon és Szürtében a községi tanácsok épületeiben létrehozzák ezeket az archívumokat.

Sikerült elérnünk, hogy a járási tanács finanszírozza azoknak a könyvtáraknak a felújítását, melyekben a Szülőföld Alapból a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete által megnyert pályázatnak köszönhetően komputerek kerülnek. Tiszasalamonban a tatarozás már megvalósult, s nemrég nagyszabású rendezvény keretében sor is került a számítógép-átadásra és az Internet bekapcsolására. Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ha nincs ez a projekt, a könyvtárak nem igen kaptak volna pénzt a felújításra.

S végül, de nem utolsósorban kezdeményezésünkre szeptember elsejétől új csoporttal bővül a tiszaásványi óvoda.

— Egy kicsit más vizekre evezve. Ön a titkára az Ungvidéki Határmenti Önkormányzatok Társulásának, mely összefogja az Ungvári járás kistérségi társulásait. Ezen a téren is szeretnének több, a magyar közösséget szolgáló feladatot megoldani…

— Valóban. De vegyük sorjában. Járásunkban három kistérségi társulást tartunk számon. A Tisza-melléki (Kis- és Nagydobrony, Tiszaágtelek, Tiszaásvány, Eszeny, Szalóka), az Ungháti (Őrdarma, Tarnóc, Homok, Gálocs, Palágykomoróc) és a Latorca (Korláthelmec, Nagygejóc és Téglás) Kistérségi Társulást. Céljuk a községi tanácsok pénzügyi, szellemi kapacitásának egyesítése a térség fejlesztése érdekében. Első lépésként tehát feltérképezték azokat a helyeket, épületeket, amelyek alkalmasak lennének vállalatok, üzemek, gyárak befogadására, hogy az adott településeken munkahelyeket lehessen teremteni. A másik igen fontos célkitűzésük a környezetvédelemmel kapcsolatos: a hulladék-begyűjtés, -tárolás problémájának megoldása. Ez többé-kevésbé sikerült is. Mivel a járásban nincs szemétlerakó, a községi tanácsok szerződést kötöttek azokkal a vállalatokkal, amelyek hetente egyszer összegyűjtik a szemetet és elviszik a településről. Nem végleges megoldás, de mint átmeneti, működik.

Ezenkívül a kistérségi társulások bevonásával szeretnénk elmozdítani a holtpontról a falugazdász-hálózat fejlesztését. A „kolhozjuss”-ba kapott 2-3 hektáros földrészlegek tulajdonosai ugyanis magukra maradtak, mindent — a vetőmagtól kezdve a talajmunkákon át egészen a növényvédelemig — maguknak kell megoldani, s ez nem megy mindenkinek, sőt... Szükség lenne tehát egy olyan emberre legalább 1-2 településenként, aki koordinálni tudja ezt a munkát.

-molnár-


Eseménynaptár — 2008. április

1. Rendkívüli ülésen vitatta meg a református és római katolikus temetőben elkövetett vandalizmust a Técsői Városi Tanács. Az egyik helyi pravoszláv gyülekezet papja ugyanis ledózeroltatta a síremlékek jelentős részét, és folyami kavicsot hordatott a területre pravoszláv templom építése céljából. A tanácsülésen, amelyen ott voltak az érintett egyházak képviselői, a tanács tagjai és Ivan Kovacs polgármester, egyöntetűen elítélték a pap cselekedetét, megkövették a történtekért a reformátusokat és római katolikusokat, és az okozott károk helyreállítására szólították fel Ivan atyát.

4–6. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) a Reneszánsz Év és a költészet napja jegyében gazdag rendezvénysorozattal – könyvbemutatóval, zenés író–olvasó találkozóval és képzőművészeti kiállítással egybekötve – rendezte meg a VII. Civil Akadémiát. A találkozón hét ország – Szlovákia, Románia, Csehország, Ukrajna, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia – magyar kulturális, civil szervezeteinek képviselői vettek részt.

6. A Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ), a KAMOT Jótékonysági Alapítvány és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében került megrendezésre a Győri Dezső szavalóverseny, amelynek a Beregszászi Művészeti Iskola, a költő egykori lakóháza adott otthont.

8. Költészet-napi író-olvasó találkozóra került sor Beregsomban.

8. Általmennék én a Tiszán... címmel népdalversenyt rendeztek a nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában, amelyen az ugocsaiak mellett a Beregszászi és a Técsői járás magyar középiskoláinak tanulói is részt vettek.

13. Falugyűlés volt a település mellé tervezett hulladéktároló és
-feldolgozó kapcsán a beregszászi járási Makkosjánosiban. A tanácskozáson, amelyen mintegy 400 fő vett részt, döntés született, miszerint a kérdésben népszavazást írnak ki.

13. A Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ szervezésében falusi vendéglátók és vállalkozók szakmai találkozója zajlott a hétvégén a benei faluházban.

14. Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének első és harmadéves hallgatói zenés-verses rendezvény keretében emlékeztek meg József Attila születésének százharmadik évfordulójáról és a magyar költészet napjáról.

15. A Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása szakmai tájékoztatási fórumot szervezett polgármesterek, képviselők és civil vezetők részére a Tiszabökényi Tájmúzeumban.

18. A turulmadár visszaszállt Munkács várára, s ezzel édesapám, Pákh Sándor álma vált valóra — jelentette ki a Munkácsy Mihály gyűjteményéről híres Pákh Imre, a munkálatokat finanszírozó műgyűjtő annak kapcsán, hogy több évtized után ismét a helyére került az egykori emlékmű. Az ünnepélyes avatón jelen volt Lengyel Zoltán, Munkács megbízott polgármestere, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspök, Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, Semjén Zsolt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt elnöke.
 

 

 A kultúra, a hagyományőrzés jegyében


Beregszásziak — a beregszásziaknak

Operettest Beregszászban

Fél éven belül immár másodszor gyönyörködhettek igazi operett-gálában a beregszásziak és a város vendégei. Ezúttal Nagy Anikó és ifj. Csobolya József tolmácsolásában hallhatták Kálmán Imre, Huszka Jenő, Lehár Ferenc és Kacsóh Pongrác legszebb műveit a muzsika szerelmesei, akik zsúfolásig megtöltötték a szabadidőközpont nagytermét.

A színvonalas rendezvény fő támogatója a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség volt, míg a fővédnökséget Gajdos István polgármester, az országos szövetség elnöke látta el.

Tudósítónk

 

 

Falunap Helmecen

Ha a vidámság, a kikapcsolódási lehetőség, a közösségépítés kerül szóba, vidékünkön egyre többen a falunapokra gondolnak. Nem véletlenül, hiszen nagyon sok településen ez a legnagyobb olyan szabású rendezvény, amelyik ezeket a célokat szolgálja.

Május 25-én például az ungvári járási Helmecen került sor falunapra. A falunap résztvevőit Hamnik Mária polgármester köszöntötte, kellemes kikapcsolódást kívánva mindenkinek. A rendezvényen jelen volt Szanyi Béla, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ungvári Járási Szervezetének ügyvezető alelnöke, aki nemzeti színű lobogóval ajándékozta meg a falu közösségét — melyet a polgármester asszony vett át tőle —, Tóth Évát, az UMDSZ helmeci alapszervezetének elnökét, a falunap egyik szervezőjét pedig dicsérő oklevéllel jutalmazta odaadó munkájáért.

A kulturális program keretében mind az óvodások, mind az iskolások igazán kitettek magukért színvonalas műsorral kedveskedve a jelenlévőknek. A sok próba, erőfeszítés nem volt hiába, hiszen a nézőközönség tapsa mellé a gyerekek édességeket és taneszközöket kaptak ajándékba Szanyi Bélától.

Mielőtt sor került volna a közös esti mulatságra, a diszkóra, a falu lányai szépségverseny keretében mérettethették meg szépségüket.

Tudósítónk

 

Kórustalálkozó az anyák napja jegyében

Técsőn május első vasárnapja az édesanyák méltatása mellett hagyományosan a muzsika ünneplésének jegyében zajlik. A helyi Arany Ősz Művelődési Egylet kezdeményezésére ugyanis már 2000-ben kórustalálkozót tartottak a városban, amely később nemzetközivé nőtte ki magát.

Május 4-én, vasárnap pedig immár a 9. Anyák-napi és a 7. Nemzetközi Tavaszi Tisza-melléki Kórustalálkozóra került sor. A rendezvényen részt vettek a helyi Hollósy Simon Középiskola képviselői, a művészeti iskola tanárainak egy csoportja, a Viski Művelődési Otthon tánccsoportja, a bustyaházi Tiszjánocska népi együttes, a Técsői Művelődési Otthon triója, a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara, a Nagybégányi Arany Kalász Nyugdijas Egyesület népdalköre, a Pálházai Huták Virágai Népdalkör, a Bodroghalmi Halom népdalkör, a Técsői Arany Ősz Művelődési Egylet népdalköre, valamint a Ludovika táncegyüttes.

Az egybegyűlteket — miután elhangzott a magyar, a székely és az ukrán himnusz is — Kozma Tibor, az Arany Ősz Művelődési Egylet elnöke, Ivan Kovács, Técső polgármestere, Kincs Gábor, az UMDSZ alelnöke köszöntötte. A felszólalók köszöntötték az édesanyákat, méltatták a kórustalálkozó, a magyar kultúra jelentőségét, ez utóbbi megtartó erejét. Ezt követően került sor az ünnepi műsorra, melynek keretében valamennyi résztvevő színpadra lépett. A színvonalas kulturális program után Pandák Pál, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség Keleti Régiójának elnöke értékelte a látottakat-hallottakat, majd László Károly helyi református tiszteletes szólt a jelenlévőkhöz.

A rendezvény a Szózat és a Tisza partján mandulafa virágzik kezdetű magyar nóta közös eléneklésével ért véget.

-kata-


Eseménynaptár — 2008. május

1. Emléktáblát avattak a tíz éve elhunyt Kerényi Gyula tiszteletére a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium falán. Szabó Árpád, a tanintézet igazgatója beszédében elmondta, Gyula bácsi kitűzött célja volt a gimnázium újraélesztése, hiszen egész élete során szívügyének tartotta a tanintézmény létét. Az avatóünnepségen részt vett Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság egykori ideiglenes elnöke.

4. Nagypaládon, a helyi zeneművészeti iskolában került sor az igazi Kárpáti Igaz Szó Élő Újság rendezvénysorozatának újabb állomására.

4. Kétnapos fesztivál keretében ünnepelte a megyeszékhely a bor- és méztermelőket. A rendezvényen vidékünk legismertebb méhészei és b