XVIII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál

Ezekkel a szavakkal köszöntötte az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség által szervezett XVIII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál résztvevőit Szabó Tibor, a szövetség művelődési szakbizottságának elnöke. A nagyszabású rendezvényre október 14-én került sor Beregszász főterén, ahol Kárpátalja valamennyi magyarlakta települése képviseltette magát néptáncosokkal, népdalkórusokkal, szólistákkal.

A fesztivál a résztvevők felvonulásával kezdődött, amely a Sportkomplexumtól indult. Nagy tömeg nézhette végig, ugyanis épp akkor lett vége mind a református istentiszteletnek, mind a római katolikus szent misének. A menetet két népviseletbe öltözött lovas vezette gyönyörű pejparipán lovagolva. Őket a gazdagon feldíszített szüreti szekerek követték, melyeken vidám társaság énekelt népdalokat. A zeneiskolások dobszóval adták tudtára az érdeklődőknek, hogy nemsokára kezdődik a fesztivál. A résztvevők magyar népviseletben érkeztek a Beregszász főterén felállított színpad elé.

A fesztivált számos vendég megtisztelte jelenlétével, többek között Ivan Kacsur, a megyei közigazgatási hivatal elnökhelyettese, Jevcsák Judit, a megyei kisebbségi főosztály vezetője, Nelli Terlecka, a járási közigazgatási hivatal szervezési osztályának vezetője, Ábrahám Ferenc és Csizmadia Róbert konzulok.

— Főleg a fiatalok teszik fel a kérdést: most, a harmadik évezred elején van-e szerepük a népi hagyományoknak, a folklórnak, és ha igen, mi az? Úgy vélem, egyértelmű és biztos választ adhatunk erre: a népi kultúra az, amely egységbe fogja az adott nemzet minden tagját. Ez az egyik megtartó erő, amely lehetővé tette számunkra is, hogy évszázadokon keresztül, több mint ezer éve megmaradjunk magyarnak itt, a Kárpátok alján — hangsúlyozta köszöntő beszédében Gajdos István, az UMDSZ elnöke, majd hozzátette: — Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség az általa elindított s azóta hagyománnyá vált folklórfesztivállal is azt a célt szolgálja, hogy erősítsük, éltessük gyökereinket, hogy közösségünk fája hatalmas legyen, s dacolhasson mindenféle széllel és viharral!

1. A KMKF Gazdasági Albizottsága üdvözli a Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke által előterjesztett „Magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzetrészek nagy részének európai uniós csatlakozása után” című anyagnak a KMKF 2007. szeptember 14-i plenáris ülése által történő elfogadását.

2. Dr. Soltész István, az Országgyűlés főtitkára és Dr. Karácsony Mihály, a Miniszterelnöki Hivatal politikai tanácsadója tájékoztatást adott az Albizottságnak az Országgyűlés, illetve a Kormány 2007. évi őszi törvényalkotási programjáról. Az Albizottság tagjai megállapították, hogy az Albizottság tevékenységének alapját továbbra is a féléves törvényalkotási programokban szereplő törvényjavaslatokkal kapcsolatos határon túli vélemények megismerése és azoknak az illetékes országgyűlési bizottságokhoz történő becsatornázása alkotja. Az Albizottság felhívja ezért a KMKF határon túli tagjainak figyelmét, hogy a jövőben hatékonyabban használják ki a törvényjavaslatok véleményezésével kapcsolatos lehetőségeiket. A kapott tájékoztatás alapján az Albizottság különösen az alábbi törvénytervezetekre hívja fel tagjai figyelmét:

- a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatra a Pénzügyminisztérium előterjesztésében;

- az egyes fejlesztéspolitikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium előterjesztésében;

- a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló törvényjavaslatra az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előterjesztésében;

- a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium előterjesztésében;

- a fenntartható fejlődés elveinek érvényesüléséről szóló országgyűlési határozati javaslatra.

A Gazdasági Albizottság felkéri a Kormányt, hogy segítse elő a megkötött magyar—ukrán kishatárforgalmi megállapodás lehető legkorábbi parlamenti megerősítését.

3. A Gazdasági Albizottság támaszkodni kíván a kereskedelmi és iparkamarák nemzetpolitikai stratégia megvalósítását elősegítő együttműködésére. Ennek megvalósítása érdekében az Albizottság felkéri a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara különböző tagozatait, valamint a Kárpátia Magyar—Román Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Magyar—Horvát Kereskedelmi és Iparkamara képviselőit, hogy megfigyelőként vegyenek részt az Albizottság következő ülésén.

4. A KMKF Gazdasági Albizottsága felkéri a Kormányt, hogy

- vizsgálja meg az együttműködés módozatait a határon túli magyarságot érintő regionális, illetve határon átnyúló fejlesztési tervek összeállításában, és az e téren elért eredményekről 2008. január 31-ig, azt követően pedig negyedévenként tájékoztassa az Albizottságot;

- vizsgálja meg a magyarlakta régiók számára helyi fejlesztési ügynökségek létrehozásának lehetőségét, illetve az azokban már működő vállalkozásfejlesztési központok hálózatának hasznosítását, és erről tájékoztassa írásban az Albizottságot 2008. január 31-ig;

- vegye számba a regionális, illetve a határon átnyúló tervek menedzselése és marketingje terén kialakítható együttműködés lehetőségeit, és erről írásban tájékoztassa az Albizottságot 2008. január 31-ig;

- a következő albizottsági ülésig foglalja össze, hogy a magyarlakta területeken működő kis- és középvállalkozások vállalkozási környezetének javítása érdekében milyen konkrét támogatásokat nyújtott 2007-ben, és milyen formában kívánja ezeket a vállalkozásokat segíteni 2008-ban;

- indítsa újra a magyarlakta területeken működő kis- és középvállalkozások támogatásának programját és folyósítsa a már megítélt támogatásokat, valamint mozdítsa elő mikro-finanszírozási társaságok létrehozását;

- fordítson kiemelt figyelmet a határmenti fogyatkozó magyar lakosságú térségek életképességét biztosító helyi vállalkozások segítésére;

- mérje fel a Kárpát-medence magyar testvértelepülései közötti gazdasági együttműködés elősegítésére és kiterjesztésére tehető lépéseket, és erről írásban tájékoztassa az Albizottságot 2008. február 28-ig;

- dolgozzon ki átfogó programot a határmenti helyi infrastrukturális kapcsolatok (utak, hidak, például Ipoly-hidak, vasutak) újjáépítésére és egyes nagy, európai infrastrukturális fejlesztések (V/c. transzeurópai közlekedési folyosó nyomvonalának kijelölése, észak-erdélyi autópálya, Tisza-menti és a Debrecen—Nagyvárad közötti, illetve a transzbalkáni vasútvonalak stb.) elősegítésére. Emellett vizsgálja meg a tömegközlekedés határon átnyúló fejlesztésének lehetőségeit az egyes határszakaszokon (menetrend szerinti helyközi és távolsági autóbuszjáratokkal, illetve a magyar—szlovák viszonylatban emellett még komp- és hajójáratokkal), és erről tájékoztassa az Albizottságot legközelebbi ülésén;

- fordítson megkülönböztetett figyelmet Székelyföld és a szórványban élő magyarság fejlesztésközpontú nemzetpolitikába történő bekapcsolását elősegítő eszközök és programok meghatározására, és erről tájékoztassa az Albizottságot legközelebbi ülésén.

5. A KMKF felhívja a figyelmet a magyar vállalkozók szerbiai privatizációs folyamatban való részvételének a lehetőségére.

1. A KMKF Kulturális és Oktatási Albizottsága üdvözli a Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke által előterjesztett „Magyar—magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzetrészek nagy részének európai uniós csatlakozása után” című anyagnak a KMKF 2007. szeptember 14-ei plenáris ülése által történő elfogadását. Az Albizottság kéri a Kormányt, hogy a törvényelőkészítő és döntéshozatali munkája során ezen dokumentum szellemében járjon el. Az Albizottság támogatja a kárpát-medencei magyar közösségek nemzeti identitásának megőrzéséhez szükséges kulturális és a személyi elvű autonómia formáinak megvalósítását.

2. Dr. Soltész István, az Országgyűlés főtitkára és Dr. Karácsony Mihály, a Miniszterelnöki Hivatal politikai tanácsadója tájékoztatást adott az Albizottságnak az Országgyűlés, illetve a Kormány 2007. őszi törvényalkotási programjáról. Az Albizottság tagjai megállapították, hogy az Albizottság tevékenységének alapját továbbra is a féléves törvényalkotási programokban szereplő törvényjavaslatokkal kapcsolatos határon túli vélemények megismerése és azoknak az illetékes országgyűlési bizottságokhoz történő eljuttatása alkotja. Az Albizottság felhívja ezért a KMKF határon túli tagjainak figyelmét, hogy a jövőben hatékonyabban használják ki a törvényjavaslatok véleményezésével kapcsolatos lehetőségeiket. A kapott tájékoztatás alapján az Albizottság különösen az alábbi törvényjavaslatokra hívja fel tagjai figyelmét:

- a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat a Pénzügyminisztérium előterjesztésében;

- a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 2003. évi XXIII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat az Oktatási és Kulturális Minisztérium előterjesztésében.

3. Az Albizottság megállapítja, hogy a határon túli magyar közösségek támogatási rendszerében az elmúlt időszakban végbement változások indokolttá teszik, hogy az Albizottság tagjai megfelelő és átfogó információkkal rendelkezzenek az egyes minisztériumok költségvetésében a határon túli magyarság számára rendelkezésre álló kulturális és oktatási támogatási formákról. Az Albizottság felkéri ezért a Kormányt, hogy a 2008. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat elfogadását követően — 2008. január 31-éig — adjon írásban tájékoztatást az Albizottságnak ezen támogatási formák tartalmi és eljárási kérdéseiről.

4. Az Albizottság megismerte és tudomásul vette a Kormány képviselője által adott tájékoztatást a kulturális és oktatási európai uniós programokban a magyarság számára kínálkozó lehetőségekről. Az Albizottság felkéri a Kormányt, hogy folytasson párbeszédet a határon túli magyarság képviselőivel a kérdésben, és tájékoztassa őket a rendelkezésükre álló pályázati lehetőségekről.

5. Az Albizottság szükségesnek tartja, hogy a Nemzeti Jelentőségű Intézményekre és programokra a mindenkori Kormány a stabil működéshez elegendő, hosszabb távon kiszámítható, a költségvetési alkuktól független forrást biztosítson. Az Albizottság felhívja a Kormányt, hogy a határon túli stratégiai fontosságú és támogatandó intézmények kérdéskörének részeként kezelje a határon túli magyar nyelvű színházak működőképes és fenntartható támogatási rendszerének biztosítását.

6. Az Albizottság felkéri a Kormányt, hogy

- állami eszközökkel ösztönözze a magyar—magyar társadalmi kapcsolatok mindennapjaiba, valamint a magyar kisebbségek kilenc évtizedes történelmébe betekintést nyújtó művészeti alkotások készítését, és az e téren elért eredményekről írásban tájékoztassa az Albizottságot az Albizottság 2008. első félévi üléséig;

- kezdeményezze a határon túli magyar közösségek kulturális teljesítményeinek a külföldi magyar intézetek programjában történő rendszeres megjelenítését;

- kísérje figyelemmel a kisebbségek anyanyelven történő oktatásának problémáit, és dolgozzon ki javaslatokat azok lehetséges megoldásának támogatására, amelyről írásban tájékoztassa az Albizottságot az Albizottság 2008. első félévi üléséig;

- dolgozzon ki részletes, átfogó programot a kárpát-medencei szórványban és a világszórványban élő magyarok magyarságtudatának erősítésére, valamint megmaradásuk elősegítésére, és erről tájékoztassa az Albizottságot legközelebbi ülésén;

- fordítson megkülönböztetett figyelmet Magyarország schengeni térséghez történő csatlakozásának a kulturális és oktatási magyar—magyar kapcsolatokra gyakorolt hatásaira;

- kísérje megkülönböztetett figyelemmel a Selye János Egyetem helyzetének alakulását, és indokolt esetben biztosítsa az egyetem folyamatos működéséhez, valamint megmaradásához szükséges forrásokat.

7. Az Albizottság felkéri a KMKF elnökét, hogy tájékozódjon a határokon túli magyar közösségek színházainak helyzetéről. Ennek érdekében az Albizottság javasolja ezen színházak igazgatóival való közvetlen kapcsolatfelvételt és az Országgyűlésbe történő meghívásukat a 2008. évi Magyar Kultúra Napját megelőzően.

8. Az Albizottság felhívja a Kormány figyelmét a kárpátaljai magyar oktatás működését szabályozó ukrajnai rendelkezésekből eredő hátrányokra, az oktatók magyar tudományos fokozatai elismerésének nehézségeire, továbbá a kárpátaljai diákok oktatási problémáira, különösen a magyar nyelvű tankönyvek támogatásának hiányára és a magyar diákok versenyképességi hátrányára a felsőoktatási felvételi folyamatban.

A Központi Választási Bizottságba (CVK) a hét végén befutottak a választókerületekből az utolsó jegyzőkönyvek is. Elvben tehát elhárultak az akadályok az előrehozott parlamenti választások végeredményének kihírdetése elől, megalakulhat a koalíció, kinevezhetik az új kormányfőt.

Mindez lehetséges, de közel sem biztos! Még mindig nem tudni biztosan, nem támadja-e meg bíróságon a választásokon részt vevő valamelyik politikai erő annak eredményeit, még mindig nem tudni, milyen eredményekkel jár a parlamentbe bejutott pártok és pártszövetségek elhúzódó egyezkedése.

Az államfő korábban a múlt hét végéig adott időt ez utóbbiaknak a koalíciós megállapodásra. Juscsenko — annak ellenére, hogy vasárnap estig arra nem került sor — optimista. A ForUm jelentése szerint szlovákiai látogatásának végén Kassán úgy nyilatkozott, hogy e héten már új kormányfője lesz Ukrajnának. Hogy kik is lesznek az új koalíció tagjai? Az internetes hírportál így idézi az államelnököt: „...a BJuT plusz a Nasa Ukrajina — Narodna Szamooborona plusz más olyan felek, akik konstruktívak szeretnének lenni e folyamatban”.

Közben Juscsenko titkársága jelezte: nem csinálnak tragédiát abból, ha a hét vége helyett csak hétfőn kapják meg a koalíciós megállapodást. Az 1+1 tévétársaság tudósítása szerint a késés oka az, hogy a „narancsosok” még nem egyeztek meg néhány kérdésben. Vita tárgyát képezi például az, hogy kapjon-e a BJuT gubernátori posztokat, milyen módosításokat eszközöljenek a Miniszteri Kabinetről szóló törvényben, illetve milyen mechanizmus szerint legyen alárendelve a Belügyminisztérium.

Ukrajna meg akar állapodni Szlovákiával arról, hogy beinduljon a kishatárforgalom a két ország között. Erről Arszenyij Jacenyuk nyilatkozott a sajtónak az UNIAN Hírügynökség tudósítása szerint. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy nemrég ilyen megállapodást írt alá magyar kollégájával, Göncz Kingával, aminek alapján az 50 kilométeres határ menti sávban élők vízum nélkül látogathatnak a másik ország területére ugyanilyen távolságon belül.

Ukrajna és Szlovákia megállapodott arról, hogy új közúti határátkelőt hoznak létre Tiszasalamon és Tiszacsernyő között. Az erről szóló szerződést Olekszandr Jegorov, az Ukrajnai Vámszolgálat vezetője és Milan Mojš, a szlovák Közlekedési, Postaügyi és Telekommunikációs Minisztérium államtitkára írta alá.

A közelmúltban Tata város hagyományos mini Maratonjára hívta meg a Beregszászi Városi Tanácsot. A több ezer embert megmozgató eseményen a megtisztelő meghívásnak eleget téve Kincs Gábor alpolgármester képviselte Beregszászt. Mivel Kincs Gábor foglalkozik az infra-struktúrával, természetes dolog volt, hogy a beszélgetés témája ebbe az irányba terelődött…

— Mivel Tatát a vizek városának nevezik, rátértünk az ivóvíz- és a szennyvízellátó rendszer működtetésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére. Az óriási beruházással működő ipari park bemutatása után megtekintettük a város közművének finanszírozási és technikai oldalát is. Michl József, Tata polgármestere bemutatott Kiss Jánosnak, az OMS Vállalat vezetőjének, aki a fő beruházásokat készítette el a városban és környékén. Az OMS fennállása óta Magyarország területén 75 tisztítóművet és több mint

2 ezer kilométer szennyvízcsatornát épített már. Tehát minden szinten nagy tapasztalatokkal rendelkező cégről beszélünk.

A szíves meghívást viszonozva Gajdos István, Beregszász polgármestere nevében meghívtam Michl Józsefet egy beregszászi látogatásra és tapasztalatcserére. Köztudott ugyanis, hogy Beregszász legégetőbb problémája az ivóvízzel való ellátás és a szennyvízelvezetés és -kezelés.

A találkozóra október kilencedikén került sor a polgármesteri hivatalban. Michl József, Tata polgármestere, valamint Kiss János, az OMS Vállalat vezetője két kollégájával érkezett, így tulajdonképpen egy szakmai napot tartottunk. A vendégek Kincs Gábor vezetésével megtekintették a város szennyvíztisztítóját, a hálózatokat, az átemelőket.

A szakemberek megvitatták, hogyan lehetne a tisztítómű működését visszaállítani. Elcsodálkoztak azon, hogy a szennyvíz koncentrációja nálunk igen-igen alacsony. Ez egyébként az okmányokból is kiderült. Tény ugyan-is, hogy a talajvíz bekerül a szennyvízvezeték-rendszerbe, és a koncentráció ezért alacsony. Ezenkívül az is gondot okoz, hogy a városban egyesített rendszerbe folyik a csapadékvíz és a háztartási szennyvíz. A kettőt szét kellene választani. Ez 23 kilométer elvezetőcső lefektetését jelentené. De ezt sajnos nem tudjuk felvállalni. Egyelőre arra gondoltunk, hogy ott, ahol lehet, megpróbáljuk szétválasztani az esővíz-elvezetőt.

Arra a megállapításra jutottunk, hogy nem érdemes a tisztítóművet felújítani, sokkal olcsóbb lenne egy újat felállítani. Habár több millió euróba kerül egy új felépítése, a régi visszaállítása ennél sokkal drágább lenne. A régi egy részét fel is lehetne használni.

Több felvételt készítettek a terepen, sémákat vittek magukkal, melyeken látható, hogyan működik a tisztítómű. Megígérték, hogy egy héten belül választ adnak arra a kérdésre, milyen összegű beruházásról lenne szó. Olyan ajánlatokat várunk, amelyek minőségi kivitelezést és európai uniós finanszírozást eredményeznek, hiszen egyértelmű, hogy a gyors és hatékony megoldás egy eu-s pályázat elnyerése.

Múlt szombaton kijevi idő szerint 10.45-kor Dnyipropetrivszk egyik tízemeletes tömbházában gázrobbanás történt. A detonáció olyan erős volt, hogy az épület négy lépcsőházából egy — valamint a tetőszerkezet — teljesen megsemmisült, s a többi is komolyan megrongálódott. Károk keletkeztek a szomszédos épületekben is. Hétfő délig 15 holttestet emeltek ki a romok alól, sok embert kórházban ápolnak. 225 személyt kellett kilakoltatni a házból, akiket szállodákban helyeztek el.

A helyi gázszolgáltató előzetes tájékoztatása szerint a robbanást a gázelosztó központ meghibásodása okozta.

Nesztor Sufrics rendkívüli helyzetekkel foglalkozó miniszter arról tájékoztatta a sajtót, hogy eddig 9,5 millió hrivnyát utaltak ki a robbanás következményeinek felszámolására, a károsultak megsegítésére. Viktor Janukovics kormányfő arra tett ígéretet, hogy összesen 90 millióval segítik a károsultakat, például új lakásokat vásárolnak számukra.

Seperik bizony, pedig nem is masíroznak a katonák. Lassan — hál’ Istennek — már nincs is kinek menetelni.

Viszont nem is militarista dolgokról akarok értekezni.

A söprés, mint járdák tisztántartásának folyamata, arról jutott eszembe, hogy csudálatos módszerét figyelem meg nap mint nap.

Megyek, mendegélek a munkahelyem irányába.

Hát mit látok?!

Egy kedves ember söpör a puccos étterem előtt.

Söpör, sepreget.

Na de hogyan?!

Na de mivel???

A hogyannal nincs is semmi baj.

Szorgalmasan. Úgy, mint akit ezért fizetnek.

A mivel-lel foglalkozzunk inkább. Mivel ez a csodálatos. Mondhatnám úgy is, itt van a szőnyeg alá söpörve a probléma lényege.

A jóember ugyanis egy ágakból összeeszkábált valamivel igyekszik egybegyűjteni, összekotorni a faleveleket, a port, a miegymást.

Na már, na.

Akármilyen naiv vagyok, azt már nem hiszem, hogy a csiricsáré étteremnek éppen egy rendes dobronyi (vagy csongori) seprűre nem futja.

Az ilyesmire mondja a magyar, hogy fenn az ernyő, nincsen kas…, de azt is mondogathatnám (ha a szálló por miatt ki merném nyitni a számat), hogy nem érdekli a tető beázása azt, aki a földszinten lakik, vagy: nem fél az ember az árvíztől, ha a sivatagban lakik…, esetleg: vegyen már valaki annak a szegény embernek egy porszívót…

Persze, visszatérhetek a nótához. Javasolhatom, hogy az étterem tulajdonosa fogadjon fel néhány kiskatonát.

Azok, némi negyven fokos üdítőitalért vasvillával is eltakarítják a szemetet.

S ez valóban ideális megoldás lehet.

Nem száll majd annyira a por…

Kevés óvoda dicsekedhet azzal, hogy szinte mindenük megvan, nem sok problémával kell megküzdeniük. Az ungvári járási Rát büszke lehet arra, hogy gyermekintézménye ezen kevesek közé sorolhatja magát. Az óvodáról, a csöppségek mindennapjairól Mormul Alice vezetőnő beszélt lapunknak.

— Egy csoportban 21, 3-6 év közötti gyerekünk van, akiknek a fele ukrán, a másik fele pedig magyar nemzetiségű. Eddig többségében magyar ajkú gyermekek jártak óvodánkba, de ez mostanában változik.

Négyen dolgozunk itt, rajtam kívül egy nevelőnő, egy dada és a szakács. A foglalkozások magyar nyelven folynak, így az ukrán gyerekek magyarul is megtanulnak, viszont a magyar gyerekek az ukránt sajátítják el kis pajtásaiktól, aminek nagyon örülnek a szülők. Tulajdonképpen kétnemzetiségű óvoda a mienk. Igaz, a nevelőnőnek nincs könnyű dolga, hiszen sok esetben két nyelven kell tartania a foglalkozásokat. November végén bemutató foglalkozásunk lesz. Ott a csoport egyik felével ukránul, a másik felével pedig magyarul fogja tartani az órát.

— Dehogyisnem, lennének gyerekek, de nincs hely, ugyanis az emeleti részben orvosi rendelőt nyitottak.

Sajnos még nincs gázfűtésünk, kályhával melegítjük, ami megnehezíti munkánkat, hiszen csak egy helyiségben van kályha, a többiben pedig télen hűvösebb van, mivel az egy fűtőtest nem bírja felmelegíteni az összes szobát. Szerencse, hogy a téli tüzelőnk már be van készletezve. Legalább ezért nem fáj a fejünk.

A nyáron és a múlt hónapban is holland vendégeket fogadtunk, akik megígérték, hogy márciusban segítenek a földgáz bevezetésében. A munkából természetesen kiveszi részét az önkormányzat is. Polgármester asszonyunk, Tetjana Andrusz, aki mindig, minden kérdésben segítőkész, pozitívan áll a dolgokhoz. Eddig még nem történt olyan, hogy ha valamire megkértük, ne segített volna. Egyébként a hollandok — akik egyszer sem érkeztek üres kézzel: nyáron emeletes kiságyakat hoztak, szeptemberben pedig plédekkel ajándékozták meg a gyerekeket — szintén az ő ismerősei.

— Sok segítséget nyújt a Dorcas. Az összes játékot tőlük kaptuk, de ruhafélékkel, íróeszközökkel is meg-meglepnek bennünket. A polgármester asszonytól hűtőszekrényt kaptunk, az Elit Agrárcég igazgatója pedig ünnepekkor lepi meg a kicsiket ajándékcsomagokkal. Második éve, amióta Tetjana Andrusz a polgármesterünk, az iskolába készülő gyerekek tanszerekkel tele iskolatáskát kapnak tőle, ami szerintem nagyon szép gesztus. Sokban támogat bennünket az UMDSZ is itteni képviselőjükön, Szanyi Bélán keresztül. De a szülőkre is mindig számíthatunk.

Szerencsésnek mondhatom tehát óvodánkat, a gyerekek semmiben nem szenvednek hiányt, mindenük megvan.

De azért gondjaink vannak, ugyanis az épületre igencsak ráférne egy nagytatarozás, hiszen ’75 óta, amikor felépült, csupán kisebb javításokat végeztek rajta. Az ajtókat, ablakokat újakra kellene cserélni. Ehhez szeretnénk támogatókat szerezni. Ígéretet már kaptunk, bízunk benne, hogy mihamarabb valóra is váltják.

Ha megérett, akkor illik leszüretelni, a szüret pedig szüreti bál nélkül olyan, mint a prímás hegedű nélkül. Báloztak tehát a tiszapéterfalvi fiatalok is, és Csele Gézának a helyi kultúrház igazgatójának köszönhetően idén szintén fergeteges mulatságban volt részük a zord csőszöknek és szemfüles szőlőtolva-joknak.

A település fiatal műkedvelő néptáncosai már a késő délelőtti órákban víg danászással adták tudtára mindenkinek, hogy este mulatságba várják a Tisza menti falvak apraját-nagyját. Aki eljött, bizony nem csalódott. Tegze Gabriella tánctanárnő ifjú tanítványai lelkesedéssel előadott csősztánccal nyitották meg a bált. Ezután a fehérgyarmati Szamos Étterem Zenekara következett alaposan meglepve a helyieket, hiszen azt már megszokhattuk, hogy vidékünk tehetséges zenészei a határ túloldalán igyekeznek boldogulni, ám arra, hogy egy anyaországi formáció emelje egy kárpátaljai mulattság színvonalát még nemigen volt precedens.

A szüreti bálon egyedül csak Micskó Bélának — a vendég együttes szólistája, Szilvia művésznő férjének — kellett tartózkodnia az önfeledt mulatozástól, hiszen a bál vendégeként bírói feladatoknak kellett eleget tennie. Munkája bőven akadt, hiszen a tiszaháti lányok csalfa mosolya sok legényt késztetett a dekoráció megdézsmálására.

Mert a haza nem eladó címmel az Ungvári Művészeti College-ben (szeptembertől a közművelődési szakiskola jogutódja) zenés irodalmi estre került sor vidékünk egyik legismertebb kárpátaljai költőjének, Horváth Sándornak a jubileumi évfordulója alkalmából. A rendezvényt a Talán a csókkal c. verssel Máté Marianna, a magyar tagozat harmadik évfolyamos rendező szakos diákja nyitotta meg.

Meleg szavakkal köszöntötte szűkebb pátriánk költőzsenijét Fedák Anita, a szakiskola tanára, majd a diákok vették birtokukba a színpadot. Hogy mi a vers, a szerelem és mit jelent nekünk a haza — ezeket a gondolatokat öntötte versbe Horváth Sándor, és a diákok — Balla Nikoletta, Nagy Szabina, Tihor Evelin és Kovács Hajnalka — mély átéléssel tolmácsolták a költő szavait. Árnyjáték című novellájának dramatizált változata pedig sok néző szemébe csalt könnyeket. A vak lány (Molnár Éva személyesítette meg) nem látja a tárgyakat, a színeket, de szíve nyitott és megérez mindent: szerelmet, fájdalmat, csalódást…

Derceni Péter és Majszin Izbella koreográfus szakos hallgatók magyar népviseletbe öltözve szatmári táncokkal „színesítették” az estet. Ivaskovics József zeneszerző gitárkíséretében Csákány Marianna másodéves karmester szakos diák énekelte el a Kárpát-medencei magyarok „himnuszát”, a Mert a haza nem eladó c. megzenésített verset. Végül Horváth Sándor szólt a leendő népművelőkhöz. A jubiláló költő többek között magyarságról, megmaradásról és hagyományápolásról szólt.

Kodály-emlékműsorra került sor a Csapi 2. Sz. Magyar Tannyelvű Középiskolában. A rendezvény házigazdája Papp Ildikó írónő, a MÉKK ungvári járási csoportjának vezetője, a csapi Életforrás elnöke volt. Kodály-műveket adott elő a Harmónia énekegyüttes, melynek művészeti vezetője Melnik Enikő. A rendezvény zenei vetélkedővel ért véget. Az aktív résztvevők ajándékot kaptak.

Reparuk Ildikó

 Itt se könnyű, ott se könnyű

Az ungvári járási Kisszelmencen megannyi vállalkozó döntött amellett, hogy üzletet nyit, miután 2005 decemberében megnyílt a határ Kisszelmenc és Nagyszelmenc között. Jól ráéreztek a lehetőségekre. Az üzletek elég jó eredménnyel működnek. Bővebb tájékoztatót a vállalkozók egyikétől, Jankovics Zsolttól kaptunk.

— Én egy fél évre a határnyitás után, 2006 augusztusában nyitottam meg a háztartási, szerszám- és festékboltomat. Azelőtt semmi értelmét nem láttam, hiszen az itt élő kétszáz valamennyi lakos nem bírta volna fenntartani az üzletet. De azóta jól megy, dicsekedni ugyan nem lehet, hiszen elég nagy a konkurencia. Az akkori 10-12-ről mára 30-ra nőtt a kereskedelmi egységek száma a faluban. Ez természetesen megmutatkozik a forgalomon. Vásárlóim nagy része szlovákiai, de az árumat a helyiek is veszik, hiszen az itteni háztartásokban is szükség van például festékre, szegre stb. Ezenkívül konyhai felszereléseket árusítok: mixert, robotgépet, kávéfőzőt, ami szintén kelendő.

— Gondolom, az itteni árak alacsonyabbak, mint a szlovákiaiak…

— Így van. Vannak árucikkek, amelyek nagyjából ugyanannyiba kerülnek, de a zöme sokkal olcsóbb, legalább 25-30 százalékkal (valamelyik még ötvennel is), mint a határ túloldalán. Ezt használjuk mi ki.

— Miért éppen háztartási boltot nyitott és például nem élelmiszerest? — érdeklődtünk tovább a vállalkozótól.

— Én eleve nem akartam élelmiszerrel foglalkozni. Amikor nyitottam, legalább nyolc-tíz élelmiszerüzlet működött a faluban. Egyáltalán nem láttam benne fantáziát. Szeszes itallal, dohányáruval sem szeretek foglalkozni, hiszen a licenc kiváltása is nagy utánajárással jár. Szerintem jól döntöttem.

A forgalommal kapcsolatban beszélgetőpartnerem elmondta, hogy az nagyon változó.

— Mint ahogy nálunk, Szlovákiában is a kisemberek a fizetésükből, az idősebbek a nyugdíjukból élnek. Értesüléseim szerint Nagyszelmencen például mindössze 20-30 embernek van munkahelye, a többiek munkanélküli segélyt kapnak. És amikor megkapják a pénzüket, akkor átjönnek, vesznek valamit.

Az én üzletem van a legközelebb a határhoz, így többet fizetek a bérletért, hiszen a vásárló ide jön be először. Éppen ezért bővítésben is gondolkodom. Édesanyám udvarán van egy másik bolt, amit ideiglenesen megszüntettünk. Azt a helyiséget szeretnénk idővel feltölteni elektrotechnikai eszközökkel.

H. Cs.

Október 11—14. között immár tizenhatodik alkalommal került megrendezésre Pécsett és környékén a Határon Túli Magyarok Fesztiválja A rendezvényen 11 ország 16 néptánccsoportja mutatta be tudományát. Közöttük voltak a nevetlenfalui Aranykalász dal- és táncegyüttes ifjú tehetségei is, akik a nagy elődök nyomdokain 13 esztendő elmúltával, ismét részt vehettek a világ magyar néptáncosainak nívós találkozóján. A nevetleni csapat hatalmas sikerrel lépett fel Pellérd községben. Majd megtekintette Pécs városának történelmi nevezetességeit, október 13-án pedig a pécsi Expo Centerben tartott gálaelőadáson mintegy ezer ember előtt mutatta be a kárpátaljai folklór gyöngyszemeit.

A rendezvény szervezői értékes ajándékokkal díjazták a fellépőket. Vidékünk küldöttsége viszontmeghívással kedveskedett a házigazdáknak. Reméljük, jövőre a pécsi és pellérdi hagyományőrzőket is köszönthetjük majd a Kárpátaljai Folklórfesztivál fellépői között.

 Moda Italia kárpátaljai módra

— A közelmúltban bővítettük tevékenységünket — meséli a velencei születésű üzletember — , már üzemelnek az új gépek, melyek 20 újabb munkahelyet jelentenek a környékbelieknek.

— Most hány alkalmazottjuk van?

— Mindent összevetve 150-en dolgoznak a Glóriánál, napi 400 pár bőrcipő a kapacitásunk, de hozzá kell tennem, hogy 1997-ben, indulásunkkor mindössze 15 munkásunk volt. Folyamatosan fejlesztettünk, a cég nyereségét bővítésekre fordítottuk, és ez lett az eredménye.

— Mi a siker titka?

— A kiváló minőségű munkavégzés. Én szakmámat tekintve cipőtervező vagyok, évekig Székesfehérváron dolgoztam, és azt kell mondanom, hogy a kárpátaljai munkaerő minden tekintetben felveszi a versenyt az európaival. Helyben tanítottuk be munkásainkat, ma is korszerűnek számító gépekkel dolgozunk. A Glória megbízható, jó beszállítónak számít, olyan cégnek, amellyel szívesen kötnek szerződést a legigényesebb megrendelők is.

— Azért biztosan most is vannak nehézségek…

— Főképp a bürokratikus vámügyintézést tartom nagyon nagy visszatartó erőnek. Igazából nem az eljárást kifogásolom, hanem a gyakori várakoztatásokat, a nagyon nehézkes ügyintézést. Manapság az idő pénz, és egy vállalat sem engedheti meg magának, hogy napokat töltsön vámügyintézéssel. De sajnos volt már rá példa, hogy 40 kilogramm ragasztóanyagot napokig „aszaltak” a vámon. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést: nem lett volna okosabb magánszemélyként a kocsim csomagtartójában behozni azt? Ukrajnának szembe kell nézni a ténnyel: manapság csak ott tud boldogulni egy külföldi befektető, ahol az árukereskedelem korrekt és gördülékeny formában zajlik. Remélem, az illetékesek mihamarabb orvosolják ezt a problémát, mert ha nem, akkor az újabb külföldi beruházók elkerülik az önök országát.

A képen: Ferro Valther új gépei kezelőikre várnak.

— Tényleg rengeteg a dolgunk — nyilatkozta Anatolij Prokopov, a köznyelvben csak „Ribnadzornak” nevezett szervezet kárpátaljai részlege vezetőjének helyettese —, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a horgászat szabályozása és a halfogási előírások betartatása a munkánk, hanem még nagyon sok egyéb is.

— A tavak, folyók, patakok — vagyis valamennyi vízfelület — lakóinak védelme. A védett növényfajoktól kezdve egészen a vízi emlősökig Isten sokféle teremtményének léte és biztonsága függ a munkánktól, arról nem is beszélve, hogy a vidékünkön jelentős iparágnak számító külszíni sóder- és homokbányászat szabályozása is hozzánk tartozik.

— Először is a követelményeket nem mi támasztjuk! Szervezetünk csak betartatni igyekszik a minisztériumok rendelkezéseit, ennek érdekében pedig, a rendőrséghez hasonlóan, a jogvédő szervek közé tartozunk. Kárpátalján még viszonylag törvénytisztelő a lakosság, noha így is épp elég szabály- és törvénysértéssel van dolgunk. A közelmúltban például Szolyva közelében egy illegális sóderbányára akadtunk.

Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy működésünk fél éve alatt már három egykori kollégát gyászolhatunk. Cser-nyigovban a megyei részleg vezetőjét lőtték le hidegvérrel, a Dnyeperen pedig két munkatársunkkal végeztek az orvhalászok.

— Sajnos, nem biztonságos a munkánk, és ezért nagyon komoly óvintézkedéseket foganatosítottunk a terepmunka végzése érdekében. A rendőrséggel, az ökológiai ellenőrökkel és a Berkut kommandóval közösen járőrözünk, mivel az illegális bányászok, a vizeinket veszélyes hulladék- és szeméttárolónak használó bűnözők nem sokat gondolkodnak, hanem egykettőre meghúzzák a ravaszt, vagy megvillan kezükben a kés.

— Mint már mondottam: a sóderbányászat szabályozása, hiszen az enyhe ősz miatt javában dübörögnek a markolók, noha a pisztrángfélék védelme érdekében október elsejétől tilos minden ipari-bányászati tevékenység vizeink partjain.

— Akkor most újabb horgásztilalom is életbe lép?

— Igen október 1. és december 31. között a 600 méter tengerszint feletti magasságon tilos a horgászat, mivel ebben az időben zajlik egyik legszebb halunk, a sebes pisztráng ívása. Remélem, a horgász sporttársak a szigorítást elfogadják, mivel közös érdekünk ennek a „pataki drágakőnek” a védelme.

Szentmihálykörtvélyes (Hrusove) közelében, a vasúti pályán egy hullára bukkantak a helyiek. Kiderült, hogy az illető egy 46 éves helyi lakos. A szerencsétlen valamilyen módon a vonat alá került, amely két darabba vágta. A tragédia körülményeit vizsgálják.

Sajnos, Kárpátalján nem ritkák az olyan esetek, amikor sírokat gyaláznak meg. Legutóbb Rákoson történt hasonló eset. A település temetőjében 16 síremléket rongáltak meg ismeretlenek, emellett több friss sírból is kihúzták a fakeresztet.

Az esetről az elhunytak hozzátartozói — akik szeretteik sírját keresték fel — értesítették a rendőrséget. Viktor Cse-pak megyei rendőrfőkapitány arról tájékoztatta a médiát, hogy még aznap előállítottak három személyt, akiket a gaztett elkövetésével gyanúsítanak.

A napokban Koncháza és Homok között egy Mazdára lettek figyelmesek az arra utazók. A kocsi mellett egy férfi feküdt, aki merő vér volt.

A helyszínre riasztott mentők számos késszúrást találtak a férfi testén. Sajnos, minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megmenteniük. Sajtóhírek szerint a 40 éves áldozat — aki a csapi vámhivatal egyik osztályának vezetőjeként dolgozott — halála előtt megnevezte egyik támadóját, egy 21 éves, perecsenyi járási fiatalembert.

A médiában felröppent a hír, hogy a meggyilkolt vámos Andrij Sztrizsak, az Alkotmánybíróság nemrég megválasztott elnökének az unokaöccse.

Egyik este Menahem Mendel Taichman ungvári főrabbi és családja, amikor hazaért, megdöbbenve látta, hogy házukat kirabolták, felgyújtották. Az ismeretlenek felfeszítették a bejárati ajtót, feltörték a páncélszekrényt, értékeket, dokumentumokat vittek el. Mielőtt távoztak, felgyújtották a házat. Erről tanúskodik, hogy egyszerre három helyen lobbantak fel a lángok.

A kár több tízezer dollárt tesz ki. Még nagyobb is lehetett volna a baj, ugyanis az egyik nyomozó szerint a gazemberek, mielőtt elmentek, kinyitották a gáztűzhely csapját. Szerencsére a fő gázcsap el volt zárva, így nem történt robbanás.

Beregszász egyik tömblakásának harmadik szintjéről fényes nappal kiesett egy nő. Olyan súlyosan megsérült, hogy életét már nem tudták megmenteni. A nyomozók nem zárják ki, hogy italozás okozta a tragédiát.

Az ungvári határátkelőhelyen egy 35 éves szlovák állampolgár tartott hazafelé. Útja nem volt sima: az ellenőrzés során 2, Makarov típusú pisztolyhoz való töltényt találtak a férfi hátizsákjában.

Ugyanitt lebukott egy másik szlovák is. A 21 éves fiatalember Fordjával kilépéskor a zöld folyosót választotta. Amikor felszólították, hogy töltsön ki vámnyilatkozatot, az illető mindössze 55 ezer forintot, 70 hrivnyát, három karton cigarettát, némi édességet tüntetett fel ebben.

Az alaposabb ellenőrzés során azonban egy, a gázzal is üzemelő gépkocsi palackjában kialakított rejtekhelyről még 27 karton Viceroy és Next Blue márkájú cigaretta került elő. A „tuningolt” kocsit és a dohányárut lefoglalták.

A megyeszékhelyen immár a második diáklányt erőszakolták meg rövid idő alatt. Előbb az egyik iskola lépcsőin gyaláztak meg egy elsőst, néhány nappal később pedig a domonyai lakótelepen erőszakoltak meg egy másik lányt, aki ugyancsak ungvári felsőoktatási intézményben tanul.

Illegális migránsok újabb csoportjait tartóztatták fel az államhatár kárpátaljai szakaszán. Előbb három pakisztánit állítottak elő, majd négy moldávot fogtak el.

A legnépesebb csoportot (2 férfit, 5 nőt és 1 gyereket) Salamon közelében, a Tisza partján tartóztatták fel egy helyi lakos társaságában. Ez utóbbi egy gumicsónak segítségével próbálta átjuttatni a túlpartra az idegeneket. Ahhoz, hogy az utóbbiak „simán vegyék” a szögesdrót-kerítést, még egy létrával is felszerelte őket…

Munkácson a nyomozók őrizetbe vettek három helyi lakost. Azzal gyanúsítják őket, hogy a Latporca-parti városban behatoltak egy lakásba, megfojtották annak gazdáját, majd elvittek egy zsák cukrot és egy rádiós magnót. A bűnjeleket meg is találták náluk.

A Perecsenyi járásban, Turicsok község közelében siklóernyőzés közben meghalt egy ungvári férfi. A település polgármestere szerint talán a feltámadó szél okozta a tragédiát: a sportoló nagy sebességgel a meredek hegyoldalnak csapódott.

Társai mobiltelefonon azonnal riasztották a mentőket, ám a férfi kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe.

A napokban egy 40-45 év közötti, kihűlt állapotban lévő férfit találtak a megyeszékhely központjában, a Korjatovics téren. Sajnos, hiába szállították kórházba a szerencsétlent, az orvosok már nem tudták megmenteni az életét: meghalt anélkül, hogy eszméletre tért volna.

„Érdekes” dolgokra bukkannak a postai küldemények vámkezelésével foglalkozó csapi szakemberek. Egy Csehországba küldött csomagban például a cukorka helyett cigarettát találtak. Más alkalommal 695 db., 1941-es kibocsátású szerb dinárt próbált valaki az egyik országból a másikba küldeni. Bukovinából több mint 10 000 hrivnya értékben vadonatúj esküvői ruhát akart valaki használt ruhaként Macedóniába küldeni. Kanadából egy gyalogsági szuronyt indított útnak Kijevbe valaki.

A település környékén ismeretlen vegyszert tartalmazó tartály robbant fel a napokban. Kiderült, hogy a területen felhasználásra alkalmatlan mezőgazdasági vegyszereket csomagoltak át kisebb edényekbe. Amikor lezárták az egyiket ezek közül, a tartályban nőni kezdett a nyomás, majd robbanás történt, égni kezdett az anyag.

Pisztraháza közelében súlyos közúti baleset történt. Egy 48 éves munkácsi férfi Ladáján közlekedve egy Opel Omegával ütközött, amelynek volánjánál egy 27 éves földije ült.

A karambol következtében a Lada vezetője és utasa életét vesztette, míg az Opel vezetőjét megmentette a biztonsági öv.

Rahonca (Orihovica) közelében egy Tavrija, amelyet egy 25 éves férfi vezetett, az árokban kötött ki. A baleset következtében a jármű vezetőjét és három utasát kórházba kellett szállítani.

A Nemzetközi Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Nemzetközi Hungarológiai Társaság tagja. Rendszeresen részt vesz a nemzetközi tudományos kongresszusok, szimpóziumok, konferenciák munkájában: III., V., VI., VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (Tallinn, 1970; Budapest, 1975; Sziktivkar, 1985; Debrecen, 1990); Ivan Franko és a világkultúra c. nemzetközi konferencia (Lviv, 1986); XV., XVI., XXIV. Sevcsenko tudományos konferencia (Odessza, 1966; Zaporozsje, 1967; Vinnyica, 1972), finnugor kongresszus (Debrecen, 1990); hungarológiai kongresszus (Szeged, 1991; Róma, 1996) stb. Előadásokat tartott a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (1981) és az Udmurt Állami Egyetemen (1992). Adyról írt cikkeire hivatkoznak a Kortársban (1977, 8. sz.), a Sevcsenko-enciklopédia szócikket közöl róla. Kutatási területe: magyar—ukrán irodalmi kapcsolatok, XX. századi magyar irodalom és magyar folklór. 167 publikációja van. Egyes cikkei és tanulmányai a Kárpáti Igaz Szóban és a Kárpáti Kalendáriumban jelentek meg. Alapító tagja a Kárpátaljai Magyar Tudósok Társaságának. Önálló kötete magyarul nem jelent meg.

Sevcsenko neve a magyar sajtóban először 1888-ban tűnik fel. Könyves Tóth Kálmán Egy orosz parasztköltő címen közöl tanulmányt Sevcsenkóról a Vasárnapi Újságban (1888, 38. sz.). Könyves Tóth Kálmán több forrásmunkát használt fel, adatait főként Emil Durant és Charles Dickens cikkeinek anyagából merítette.

A századforduló táján a magyar szerzők fokozódó figyelemmel fordulnak Sevcsenko életműve felé. Ebben az időben már tudják, hogy Oroszországban nemcsak orosz, hanem más szláv, többek között ukrán irodalom is van. A századelőn az ukrán irodalom magyarországi népszerűsítésében jelentős szerepet játszanak a kárpátontúli származású írók, akik egyaránt tökéletesen bírták az ukrán és a magyar nyelvet. Az akkori Sevcsenko-tanulmányok jellemző sajátossága: Petőfi és Sevcsenko költészete közös motívumainak párhuzama. Petőfi és Sevcsenko életművének közös vonásaira — eszméik, törekvéseik, forradalmi demokratikus szemléletük rokonságára az orosz írók már a XIX. század 70-es éveiben felfigyeltek.

A század eleji Sevcsenko-tanulmányok szerzői Zsatkovics Kálmán, Sztripszky Hiador, Molnár István, Kacziány Géza részletesen foglalkoztak az ukrán forradalmár költő pályafutásával. S bár Sevcsenko-értékelésüket ma már semmiképpen sem tarthatjuk kielégítőnek, munkájuk nagy segítséget nyújtott azoknak, akik Sevcsenko verseinek magyar átültetésével próbálkoztak.

Az ukrán irodalom tolmácsolói a múltban korántsem az élvonalbeli magyar költők soraiból kerültek ki. Zempléni Árpád fordításait mégis ki kell emelnünk közülük, ezek valóban igényes próbálkozások. Ennek a különös és kissé az irodalom perifériáján mozgó magyar költőnek volt hozzá érzéke, hogy mesterkéltség nélküli, egyszerű és mégis érzelmileg telített, hangulatilag pontos fordításokat adjon. Az eredeti szöveg iránt érzett felelőssége, a költő iránti tisztelete segítette ahhoz, hogy maradandó értékeket hozzon létre. Fordításai többségükben időtállóak.

A Tanácsköztársaság idején tervbe vették egy teljes Sevcsenko-kötet magyar kiadását. De a 133 nap nem volt elegendő egy ilyen nagyszabású vállalkozás megvalósításához. Ez is csak terv maradt, amit a felszabadulás után váltott valóra a magyarság.

A Horthy-korszak idején egyszerűen eltűnik az ukrán forradalmi költő neve a magyar irodalmi lapokból. Egy-egy lexikoncikket leszámítva a két világháború közötti magyar sajtótermékek nem merik emlegetni az emberi jogokért és a szabadságért, valamint az elnyomás ellen vívott harc szószólójának nevét.

Az emigrációba kényszerült magyar kommunista költők azonban szívesen vállalkoznak Sevcsenko verseinek magyar fordítására. Már a harmincas években olyan tehetséges költők tolmácsolják magyarul Sevcsenko műveit, mint Lányi Sarolta, Gábor Andor, Hidas Antal. Itt meg kell említenünk azt is, hogy a magyar költők munkáját elősegítette Leonyid Pervomajszkij ukrán költő, aki szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráns magyar kommunista írókkal. Egyike volt az első szovjetukrán költőknek, akik Petőfi lírájának szépségével megismertették az ukrán közönséget. Nem véletlen, hogy annyi sokszor és olyan szorosan fonódik egybe Sevcsenko és Petőfi neve, költők, kritikusok tartják számon ezt. Mert valóban az ukrán és a magyar nép, annak két nagy költője a maga népéért folytatott harcon túl az egész emberiség boldogulásáért, jobb jövőjéért küzdött, s ez a nemes önfeláldozó munka állítja őket egymás mellé, ez teszi közérthetővé gondolataikat, alkotásaikat.

Sevcsenko életművét valójában csak a felszabadulás után ismerhette meg a magyar közönség. Eddig három Sevcsenko-verseskötet jelent meg magyarul: 1951-ben Hidas Antal fordításában, 1953-ban Weöres Sándor fordításai és 1961-ben, a nagy ukrán költő halálának százéves jubileuma alkalmából egy tartalmilag is gazdag, művészi igényesség szempontjából kifogástalan verseskötet gazdagította a magyar közönség ukrán irodalmi ismereteit.

Ma is nagy és komoly munkát igényel Sevcsenko verseinek magyar fordítása. A felszabadulás utáni korszak az ukrán líra tolmácsolóinak egészen jelentős gárdáját teremtette meg. Kiemelkedő hely illeti meg e téren Képes Gézát, aki nemcsak műfordításaival, de irodalomtörténeti és elméleti munkáival is a mai magyar költők és műfordítók legjavához tartozik. Sikeresek Grigássy Éva és Devecseri Gábor Sevcsenko-fordításai is.

Az ukrán költő magyar vonatkozásainak kutatása terén fontos munkát végeznek Scherr Tiborné, Képes Géza, Radó György, Angyal Endre kutatók. Ez a probléma foglalkoztatja a hazai irodalomtörténészeket is. Területünk lelkes műfordítója, Jurij Skrobinec is foglalkozik Petőfi és Sevcsenko költészete közös motívumainak vizsgálatával, e kérdéskörből több cikket publikált. Ugyancsak e problémakörből közölt tanulmányokat Kira Sahova, a Kijevi Állami Egyetem világirodalmi tanszékének docense.

A nevek, tények felsorolásából is láthatjuk, hogy Sevcsenko költészete a mai magyar olvasóközönséghez közel áll, versei elevenen élnek a költészetet szerető olvasók körében, életművének problémái pedig az irodalomtudósok körében is állandó érdeklődésre tarthatnak számot. És ez teljesen érthető, hiszen Sevcsenko versei nem csak az ukrán nép számára jelentenek maradandó értéket. Az egész emberiség tudatában el nem avuló művészi kincsekként élnek.

Forrás: Kárpáti Kiadó Kalendáriuma, 1974.