Megállapodást írt alá az UMDP és az USZP

A napokban együttműködési megállapodást kötött az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt és az Ukrajnai Szocialista Párt. A dokumentumot Vass Tibor és Olekszandr Moroz pártelnökök látták el kézjegyükkel.

A magyar párt és a szocialisták immár együtt, intézményesített formában léphetnek fel az ukrajnai magyar közösséget foglalkoztató kérdések megoldása érdekében. Az sem mellékes, hogy a hivatalos megállapodásban foglaltak teljesítését később számon is lehet kérni. A Szocialista Párt vállalta például a következőket:

- országos szintű együttműködés folytatása az UMDP-vel az annak programjában foglalt célok megvalósítása érdekében, az ukrajnai magyar nemzeti közösség jogainak, ezen belül az oktatási és a nyelvi szférával kapcsolatos kulturális jogai érvényesítése; a valamennyi szintű magyar nyelvű oktatás és nevelés fejlesztése, különös tekintettel annak biztosítására, hogy a magyar tannyelvű középfokú tanintézetek végzősei egyenlő esélyekkel felvételizhessenek az ukrajnai felsőoktatási intézményekbe;

- Kárpátaljai Magyar Regionális Vizsgaközpont létrehozásának kezdeményezése annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő esélyeket a magyar tannyelvű középiskolák végzősei számára;

- a nemzeti kisebbségek jogait célzó törvényi szabályozás bővítése a következő törvények elfogadása révén: A nemzeti kisebbségekről Ukrajnában, A nyelvekről Ukrajnában, A nemzeti kisebbségek nemzeti-kulturális autonómiájáról Ukrajnában, Az ukrajnai nemzeti kisebbségek azon képviselőinek rehabilitációjáról, akik nemzeti hovatartozásuk miatt üldöztetésnek voltak kitéve.

Amint látjuk, nyílt, konkrét dolgokról van szó, nem titkos, ellenőrizhetetlen, számonkérhetetlen paktumokról, sem hitegetésről, hisztériakeltésről…

Az UMDSZ kezdeményezése és a KHÖT projektje nyomán

A nemzeti zászló és címer a legfontosabb jelképek. Kifejezik az identitást és a nemzet összetartozását. De a kisebb közösségek életében is hasonló jelentőséggel bírnak saját jelképeik.

Ezt felismerve a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása az UMDSZ kezdeményezésére pályázatot nyújtott be a Szülőföld Alaphoz annak érdekében, hogy elkészíttethesse minden magyar településnek a címeres zászlaját, mely kizárólag az adott községre, városra jellemző jegyeket tartalmazva arra hivatott, hogy erősítse, megszilárdítsa a közösség összetartozását.

A pályázat pozitív elbírálásának köszönhetően a projekt egy éve alatt a Munkácsi és az Ungvári járások települései mind, a beregszászi járásiak kevés kivételével már át is vették ezt a fontos jelképet, büszkélkedhetnek saját lobogójukkal.

Múlt vasárnap a beregszászi járási Gát és a felső-Tisza-vidéki Rahó népe lett tulajdonosa a lakóhelye legjellemzőbb motívumait tartalmazó zászlónak.

Nicolas Sarkozy francia elnök szeptember 14-én Magyarországra látogat — jelentette be a francia elnöki hivatal csütörtökön. Az Elysée-palota szóvivője szerint a magyar származású francia államfő Sólyom László köztársasági elnökkel és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel fog találkozni.

Sarkozy magyarországi látogatásán megerősíti, hogy Párizs új kapcsolatokat kíván kialakítani a közép-európai országokkal, különös tekintettel arra, hogy 2008 második félévében Franciaország tölti majd be az Európai Unió soros elnökségét — mondta David Martinon szóvivő.

Az SZDSZ szerint fontos, hogy a reformok folytatásához szükséges döntéseket az őszi parlamenti ülésszakban meghozzák — jelentette ki Kóka János hétfőn. A liberális pártelnök kiemelte: bízik abban, hogy a koalíciós pártok napokon belül le tudják zárni a vitát az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról, és az eredeti menetrend szerint októberben parlament elé kerül a törvényjavaslat. Szerinte minden egyes gazdaságpolitikai döntést a stabilitásnak és a növekedésnek kell alárendelni. Az adórendszer eljárásait egyszerűsítő döntéseket még az ősszel meg kell hozni, hogy 2009-ben elindulhasson az adócsökkentés, az adószerkezet belső átrendezése. Az ülésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is részt vett.

Ingatlancseréről szóló megállapodást írt alá hétfőn a magyar külügyminiszter és a budapesti amerikai nagykövet. A dokumentum szerint az amerikai fél a Táncsics-börtönt is magában foglaló ingatlant két másik épülettel együtt adja vissza a magyar államnak, ezek közül az egyik a Béla király úton, a másik a Széchenyi rakparton található. Cserébe Magyarország átadja a budapesti amerikai nagykövetség melletti két épületet, valamint elvégzi ezek felújítását. Az épületcseréről szóló szándéknyilatkozatot még 2006 októberében írta alá Göncz Kinga külügyminiszter és April Foley budapesti amerikai nagykövet; akkor fél évet szabtak a végső megállapodás aláírására.

Az EU gazdasági és pénzügyi biztosa szerint az uniós növekedést nem befolyásolja jelentősen az amerikai jelzálogpiaci válság. Joaquín Almunia — aki a hét végén egy olaszországi gazdasági fórumon, Cernobbióban nyilatkozott a válság hatásaival kapcsolatban —, elmondta: véleménye szerint az idén az európai gazdaságban nem lesz erősen érezhető a jelzálogpiaci válság nyomán fellépő piaci turbulencia, Európa számára a központi gazdasági forgatókönyv továbbra is egy világos fellendülés forgatókönyve.

Irán nem függeszti fel urándúsítási tevékenységét, még abban az esetben sem, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb büntetőintézkedéseket hoz ellene — jelentette ki vasárnap a teheráni állami televíziónak adott nyilatkozatában Ali Laridzsáni, az ázsiai ország atomügyekben illetékes főtárgyalója.

Laridzsáni az interjút annak az előestéjén adta, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsa hétfőn Bécsben ötnapos tanácskozásba kezd az iráni nukleáris programról. A BT eddig kétszer büntette szankciókkal Iránt, mert Teherán nem tett eleget a testület felhívásainak.

Pokolgépet robbantott José Antonio Alonso Suárez spanyol védelmi miniszter közelében vasárnap éjjel az ETA baszk szakadár terrorszervezet. A kis erejű robbanás sem emberéletben, sem anyagiakban nem okozott kárt. Mint kiderült, a pokolgép nagyobb erejű lett volna, de a gyújtószerkezet hibája miatt a robbanószer nem robbant be. Előtte egy névtelen telefonáló az ETA nevében telefonon jelentkezett a Gara baszk napilapnál. A szervezet vasárnap közleményben fenyegette meg a spanyol államot, hogy „minden lehetséges fronton odacsap”. Az utóbbi időben a spanyol és a francia hatóságok a szervezet számos tagját elfogták.

Három év után visszatért Oszama bin Laden, az al-Kaida vezére. A BBC és a CNN szerint az amerikai kormány megszerezte annak a videofelvételnek a másolatát, amin bin Laden az amerikaiaknak üzen a 2001. szeptember 11.-i öngyilkos támadások hatodik évfordulóján. Bin Laden állítólag nem fenyegeti az amerikaiakat, de felszólítja őket, térjenek meg az iszlámra. A felvétel állítólag a közelmúltban készült, ami hosszú idő óta az első bizonyíték lenne arra, hogy bin Laden él.

(Az MTI és az origo.hu anyagai és fotói nyomán)

 Interjú az államtitkárral

— A fejlődés új perspektívái nyílhatnak meg mindkét régió számára — fejtette ki az államtitkár úr —, ám a fejlesztésekért, beruházásokért felelősöknek nagyon óvatosan kell meghozniuk döntéseiket, hiszen ezek a régiók sosem iparukról voltak nevezetesek. A mindenáron történő ipari fejlesztés helyett inkább a hagyományos helyi kisipart és a tradicionális mezőgazdasági tevékenységeket kell támogatnunk.

— Néhány évtizede Magyarország keleti megyéiben a klasszikus „dzsungel-gyümölcsösök” helyére kanadai nemes nyárasokat telepítettek, ugyanis a papíripar igen jó pénzt fizetett a korán fűrész alá érő fafajtáért. Igen ám, de ezzel halálra lett ítélve a régiót évszázadokig eltartó külterjes gyümölcstermesztés. A világhírű milotai diót és a szatmári nemtudom szilvát az utolsó percben tudtuk újrafelfedezni, és remélem, megmenteni.

— Nem feltétlenül, hiszen a könnyűipar — lásd konzervgyárak — jól megfér a hagyományos gazdálkodással, de gondoljon bele, hogy például a franciaországi Chamamber vidékén mekkora kultusza lett a sajtkészítésnek. Jó propagandával és minőségi termék-előállítással világszerte ismertekké tették magukat. Kiválóan megélnek egy tájjellegű, csak rájuk jellemző élelmiszeripari termékből. Ez az, amit meg kell tanulnunk Magyarország hátrányos helyzetű régióiban, és talán Kárpátalján is hasonló cipőben járnak.

– Szerintem sem önöknek, sem hazám fiainak nincs tartanivalójuk a schengeni követelményrendszer megvalósulásától. Egyszerűen egy szabályozási módról van szó, amelyet be kell tartanunk, de, hogy új vasfüggöny épülne… Ugyan, gondoljon bele, Ausztria öt esztendeig volt úgy határos Magyarországgal, hogy az a sokat emlegetett „schengeni vasfüggöny” Hegyeshalomnál húzódott. Ennek ellenére sem az ausztriai magyar munkavállalóknak, sem a családi, baráti kapcsolattartás végett oda utazóknak, sőt még a bevásárló turistáknak sem volt okuk panaszra. Ami akkor és ott követelmény volt a magyar állampolgárok számára, az lép érvénybe most az ukrajnaiak felé, és ez nem jelent vasfüggönyt, hiszen Magyarországra azokban az években is érkeztek osztrák befektetők, és a magyar bérmunka is megbecsült „exportcikk” volt Tiroltól Stájerországig.

A magyar népi kultúra tiszta forrásából meríthetnek mindazok, akik 2007. október 14-én ellátogatnak Beregszászba, a XVIII. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztiválra, melynek szervezője az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a megyei művelődési főosztály.

A szüreti mulatsággal egybekötött találkozóra olyan kárpátaljai népi együtteseket várnak, melyek elsősorban autentikus zenét játszanak, táncokat adnak elő. A rendezvényen zenekarok, folklórcsoportok, táncosok, a műfaj jeles kárpátaljai képviselői adnának ízelítőt a magyar népi kultúrából. Emellett kézműves termékek bemutatója, népművészeti produktumok vásárral egybekötött kiállítása, főzőverseny és szüreti bál is lesz. A folklórfesztiválon fellépők teljesítményét szakmai zsűri bírálja el, a legjobbakat értékes jutalomban részesíti.

A Beregszászért Alapítvány Kuratóriuma megdöbbenéssel értesült a beregszászi magyar emlékművek elleni újabb merényletről, dr. Linner Bertalan híres sebész főorvos szobrának ellopásáról. Alapítványunk mint a szoborállítás költségeit Magyarországon összegyűjtő intézmény aggodalmának ad hangot a történtek miatt.

Felszólítjuk a Beregszászi Járási Kórház, a rendőrség és a megyei jogú város önkormányzata vezetőit és tagjait, hogy tegyenek meg mindent a szobor visszaszerzése és a tolvajok példás megbüntetése érdekében. Ha ez elmarad, Beregszász többi szobra és emléktáblája is veszélybe kerülhet. Egyúttal felkérjük a BMKSZ mint a város magyar érdekvédelmi szervezete vezetőit, hogy ha még nem tették meg, tegyenek feljelentést ismeretlen tettes ellen a bűncselekmény elkövetése miatt.

A beregszászi magyar emlékművek elleni korábbi támadásoktól eltérően a Linner-szobor ellopását nem etnikai színezetű bűncselekménynek tekintjük. Meglepődtünk V. Jarilovec főorvos úr nyilatkozatán, miszerint a szobornak „csak” eszmei értéke van, mivel szerinte gipszből készült, s csupán a felszíne van bronzzal bevonva. Egy gipszszobrot 0,5 centiméteres bronzréteggel bevonni fizikai képtelenség. Valójában a szobor úgynevezett viaszveszejtéses bronzöntéssel készült, ami azt jelenti, hogy 8-10 milliméteres a falvastagsága (tömör bronzszobor nem létezik!) és körülbelül 70 kilogramm a súlya. Gipsz tehát nincs benne! Feltételezésünk szerint nem volt megfelelő a mellszobor rögzítése a talapzathoz, mint ahogy a feliratozást is elrontották. Ha a rögzítést szakszerűen végezték volna el, akkor a mellszobrot a tolvajok nem tudták volna levenni a talapzatáról. A bronz tisztítása általi kopásról beszélni — még 0,5 cm vastagság esetén is — nevetséges. A szobornak csupán az öntése 500 ezer forintba került, újraöntése — a bronz és a villamos energia időközbeni drágulása miatt — ma már körülbelül 650 ezer forint lenne.

Jó, ha tudják ezt a szobor ellopásáért, illetve nem megfelelő őrzéséért, visszaszerzésének elmulasztásáért felelős intézmények vezetői. A műalkotás eszmei értéke 2 millió forint.

Reményünket fejezzük ki, hogy a bűnüldöző szerveknek sikerül a tolvajok nyomára bukkanniuk, a szobrot visszaszerezniük, hogy fennmaradjon szülőföldünk e neves, nemzetközi hírnevű személyiségének emlékműve.

 Interjú három „tételben”

— Ha egy szóban kell válaszolni, akkor Kárpátalját. Gyerekkorom egy jelentős szakasza Munkácson telt el, de az ifjúságom már Zápszonyhoz és Beregszászhoz kötődött, ahol a középiskolát és a zeneiskolát végeztem. Ezért határozta meg akkori világomat ez a Munkács—Zápszony—Beregszász háromszög.

— Gyerekkoromtól csodáltam azokat, akik valami maradandót tudtak alkotni, akik olyat hoztak létre, ami az emberek javát szolgálja évtizedeken, sőt, sokszor évszázadokon át. Közéjük tartozik az építész is… Nem véletlen tehát, hogy a középiskola után a Dnyepropetrovszki Közlekedési Főiskolán folytattam tanulmányaimat öt évig, ahol közlekedési építészmérnöki diplomát szereztem.

— Valóban, 25 évesen — a legendás Bajkál—Amúr Vasút építésén eltöltött két év katonai szolgálattal a tarsolyomban — kerültem vissza ’79-ben Beregszászba. Érdekes, hogy életem legszebb és legtermékenyebb évei ezután kisebb-nagyobb megszakításokkal e városhoz köthetőek. Egy hároméves munkácsi kitérőt követően például a járási székhely víz- és csatornahálózatának kiépítésébe kapcsolódtam be. A város számára ekkor kezdődött el több, a modernizáció szempontjából elengedhetetlen projekt. Ebben az időben a nagy múlttal rendelkező Beregszász szennyvize kizárólag a Vérke-csatornába folyt, vezetékes ivóvízellátás pedig csupán a vasúti vízmű által biztosított területeken létezett. Emiatt a megépített lakótelepek katasztrofális helyzetbe kerültek, de nemcsak a víz, a csatorna, hanem a fűtés miatt is, mivel a kazánházak fennakadásokkal, különböző tüzelőanyagokkal működtek.

Életem egyik legfontosabb eredményének tekintem, hogy ezeknek a rendszereknek a váza, valamint a csatornahálózat főbb elemei ’79-től ’89-ig elkészültek. Véleményem szerint ez volt a szovjet érában az első komoly lépés az európai arculatú, élhető Beregszász kialakítása felé vezető úton!

— Nem gondolkodtam még el ezen. Bizonyára…

— Valóban így volt! Felkértek, vállaljam el a megyei kommunális főosztály főmérnökének tisztségét. Munkám során jelentős tárgyi tudásra tehettem szert. Például mind a mai napig a fejemben van Munkács, Beregszász, Ungvár és még jó pár kárpátaljai település csatorna- és vízrendszere. Itt is igyekeztem az embereket szolgálni, s maximálisan hozzájárultam ahhoz, hogy megépüljön az ungvári, valamint a munkácsi szennyvíztisztító második vonala, valamint két ottani vízmű, a szőlősi vízmű, a perecsenyi szennyvíztisztító állomás stb.

Ezek és sok más objektum talán meg is adják a választ kérdésére...

— A legnagyobb volumenű a kórházkomplexum építése volt. A dolog előzménye az, hogy a ’80-as évek végén egy grandiózus kórházépítés indult el a városban, amely azonban egy kb. 20%-os készenléti szinten a Szovjetunióval együtt… „meghalt”. Az akkori megyei vezetéssel — Mihajlo Krajilóval és Dmitro Dorcsineccel —, valamint az anyaország támogatásával azonban sikerült életet lehelnünk az építkezésbe. Abban, hogy Magyarország nagyban hozzájárult ehhez, nagy szerepe volt a néhai Forgon Pál püspök úrnak, akivel karöltve sikerült kieszközölnünk Antall József akkori miniszterelnök úrtól egy egymillió dolláros hitelt Kárpátalja részére a munkálatok újraindítására. Ez lökést adott a kórházépítésnek, újra életképessé tette a projektet, megmutatta, hogy érdemes tovább finanszírozni azt.

Örülök annak, hogy egy épület kivételével sikerült befejezni ezt a hatalmas beruházást, amelynek köszönhetően nívósabb egészségügyi szolgáltatáshoz, európaibb körülményekhez jutottak a gyógykezelésre szoruló beregvidéki polgárok.

— Valóban! A projekt befejezése ugyanis nemcsak a munka- és kezelési körülmények, valamint a gyógyászatban használt technológiák modernizálásához járult hozzá jelentősen, hanem a különböző, ingatlanhiányban küzdő közintézmények elhelyezéséhez is. Annak köszönhetően, hogy a szakrendelő új épületbe költözött, a református egyház visszakaphatta a régi poliklinika épületét. Mint tudjuk, később ebben kezdte meg működését a beregszászi főiskola… Egy igazi, befejezett sikertörténetről van hát szó!

Csak mellékesen említeném meg azt, amiről kevesen tudnak: én jegyeztem be annak idején a mai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, emellett hozzájárultam a karok Kijevben történő akkreditációjához annak érdekében, hogy megkezdhesse működését az első magyar felsőfokú tanintézmény vidékünkön!

— Szüleim templomba járó, derék református emberek lévén — annak ellenére, hogy édesanyámat 13 éves koromban elvesztettem — engem is ebben a szellemben neveltek. Nem véletlen tehát, hogy igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy a különböző felekezetek visszakapják a szovjetek által elvett épületeiket. Büszke vagyok arra, hogy a Beregvidék az elsők között volt azon régiók sorában, ahol templomot kapott vissza egy gyülekezet: a búcsúi református templomról van szó. Az itteni katolikus hívek is visszakapták a már halálra ítélt templomukat.

Emellett elkezdődött a nem egyházi jellegű ingatlanok visszaadása. Elsőként a zárda épületét kapta vissza a katolikus egyház, majd a reformátusok is visszakaptak ingatlanokat.

— A ’90-es évek eleje e téren szinte korlátlan lehetőségeket nyújtott. Szinte csak akarat és jó szándék kérdése volt egy-egy ilyen beruházás elindítása. Ebből pedig nem volt hiány! Nem véletlen, hogy ebben az időszakban kezdte meg működését a Beregszászi Magyar Gimnázium, amelynek sikerült megfelelő épületet találnunk, olyat, amely hagyományosan a magyar oktatás részese volt. Az sem mellékes, hogy ez a terület megfelelő fejlesztési lehetőségeket nyújtott, amelyekkel — hála Istennek — már él is vidékünk egyik meghatározó magyar tanintézménye.

Ekkor indult be a főiskola, valamint a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház is. Ez utóbbival kapcsolatosan elmondanám, hogy fontos volt megtalálni a megfelelő épületet, megtervezni és elindítani annak rekonstrukcióját és megszerezni az ehhez szükséges anyagi forrásokat. Az épület, sajnos, sokáig abban az állapotban volt, ahogyan én itt hagytam. Tudomásom szerint mind a mai napig nem lett teljesen befejezve a felújítása. Ennek ellenére az elkészült helyiségekben már folyik a színházi élet!

Érdekes volt figyelni, hogyan ébrednek öntudatra az önállóságuktól korábban megfosztott magyar településeink közösségei. Örülök, hogy részese lehettem annak, ahogy újra gazdáivá váltak ősi településeiknek például Rafajnaújfalu, Csetfalva, Halábor stb. polgárai. Csak a Beregvidéken több mint fél tucat új községi tanács alakult abban az időben!

— Igen, amire büszke is vagyok! A Nagyberegi Református Líceum például nemcsak egész Ukrajnában, hanem az egész volt Szovjetunió területén elsőként kezdte meg működését, mint egyházi alapítású középfokú tanintézmény. Ezt követően indult be a nagydobronyi, illetve a péterfalvi református líceum. Nagyon sokat kellett talpalnunk, kilincselnünk ezekért, de mindannyi sikeresen működik, szolgálja magyar közösségünket, miközben állami támogatásban is részesül…

— Gondolkodás nélkül! Itt születtem, itt élnek a barátaim… Szeretem az itteni dolgos embereket!

Az élet aztán nehéz. S ezt senki nem cáfolja. Sőt, bóklászhatnánk bárhol a Kárpát-medencében és azon is túl, minden magyar, legyen bár milliárdos, vagy hidak alatt csipkés kombinétot szaggató hobó, ezt bizton állítja, mi több, vallja, hiszi.

Bizony, ilyen a bús magyar lélek.

Egyébként nincs ezen mit csodálkozni.

Az élet valóban kutya nehéz. Bár nem tudom, mennyire nehéz egy palotapincsi…

Hogy mitől nehéz?

Hát attól, hogy élet.

Mert, ahogy a költő (vagy ki, most nincs időm utánanézni) mondja, az élet a küzdés maga.

Na, ugye, hogy nehéz!

Mi aztán küzdünk. Annyira, hogy már élni sincs időnk, kedvünk.

Csak közbevetés gyanánt jegyzem meg: nem tudom, mi a fenének írok vidámkodó jegyzetet, amikor ilyen szomorkás a hangulatom máma (ma).

No de, aminek meg kell lennie, az meg is lesz. Ez is küzdelem. De még mekkora…

Mindegy. Az élet úgy is nehéz, s általában tulajdonképpen (sic) mindenkiben megvan az a kiváló tulajdonság, hogy maga és mások számára is még nehezebbé tegye.

Egyeseknél ez egyenesen életelem.

Így aztán a nehézségek (akár egy halom hasított fa (J. A. után szabadon) felhalmozódnak, hatványozódnak.

No, már régen írtam le, s a búvalb…ánatosság (sic, de, lehetne akár sicc-is — ezt legalább többen értenék) mellett a feledés áldása a mi nagy nemzeti jellemzőnk, szóval, csak emlékeztetőül: nehéz az élet.

Erre apám azt mondaná: nem baj, mert könnyű a sír, s olyasmikkel folytatná, amiket itt és most le sem merek írni, mert rám sütnék, hogy pornográfiát terjesztek olcsó pénzen.

Sírva vigad a magyar!

De csak azért, mert nehéz az élet.

Ajánlás:

Herceg, ha nehéz, hát nehéz.

Gondot ebből ne szőj.

Terhedet válladról leveszi

a szembeszéllel érkező jövő.

(Juj, sőt ujujuj!)

 A polgármesteré a szó

Zsidik Sándor: „Jó úton haladunk”

— Az idén nagy hangsúlyt fektettünk az egészségügyi intézmények és az óvodák felújítására. A szernyei óvoda teljes tatarozásával mára el is készültünk. A barkaszóiban még folyik a munka, de ebben a hónapban ott is végzünk. Egyébként egy új részleg átadására is sor kerül itt. A barkaszói rendelő épülete szintén megújult, és úgy gondolom, a falu egyik dísze lesz.

A falvak úthálózatával kapcsolatban sajnos azt mondhatom, hogy katasztrofális. A két faluban összesen 16 utca van, ezeknek az összhossza 27 kilométer. Költségvetésünkben 22 ezer hrivnya van előirányozva javításukra, ami az állapotukat nézve egyáltalán nem sok. De amire telik ebből az összegből, igyekszünk megcsinálni. Még az ősz folyamán szeretnénk nagyjavítást végezni néhány nagyon rossz állapotban lévő útszakaszon mind a két falu területén.

A földgázzal kapcsolatban elmondhatom, hogy Szernyén 99 százalékban, Barkaszón pedig 95 százalékban áll készen a falu a gáz fogadására. Várjuk, hogy a fővezeték — melynek az építése állami pénzből történik — végre hozzánk is elérjen. A járási közigazgatás nemrég komolyan megígérte, hogy az ősz folyamán bevezetik a földgázt a két településre. Nagyon reméljük, hogy ez így is lesz, hiszen az emberek már régen várnak arra, hogy végre a civilizáció eme forrása eljusson a községbe. Arról nem is beszélve, hogy azután nem kell majd tüzelő után járni, hamuzni, kályhát tisztítani stb. a lakosságnak.

Barkaszón az utcai világítást szeretnénk megoldani. A szükséges anyagokat már megvásároltuk, de a megvalósítás még várat magára. Az a baj, hogy a faluban nincs összefogás. Az emberek széthúznak, s ez ahhoz vezet, hogy a település nem olyan iramban halad előre, ahogy az elvárható lenne.

— Javult-e a munkalehetőség a környéken?

— Azt mondhatom, igen. Nagyon sok munkahely teremtődött. A legtöbben a munkácsi műszergyárban dolgoznak, az asszonyok, lányok pedig Csapon, a varrodában. De a falvakban is nyílt az elmúlt évben néhány kis üzlet, kisvállalatok alakultak, melyek, ha nem is sok, de pár embernek munkát, fizetést biztosítanak. Egyikük a Baksa építkezési kisvállalat, mely számos olyan fiatalembert foglalkoztat, akik régebben Magyar-országon keresték meg a mindennapi kenyérre valót. Szerintem ez a megoldás jobb, hiszen így családjukkal maradnak, s pénzt is keresnek.

Összefoglalva az elhangzottakat: a tavalyihoz képest nagyon sok embernek lett állandó munkahelye. Sajnos egy kicsit messze vagyunk a várostól, amit a befektetők nem igazán szeretnek, de ettől függetlenül mindenképpen fejlődik a falu. Az emberek — köszönhetően annak, hogy munkahelyük van — építenek-szépítenek, a települések szebbé válnak. Egyre több telekhelyi kérelem érkezik a községi tanácshoz, ami azt jelenti, hogy sokan szeretnének építkezésbe fogni.

Azt mondhatom tehát, hogy a két település az elmúlt évben nagyot fejlődött, jó úton haladunk.

 Öt falu gyöngyszeme

A Tiszahát nem szűkölködik történelmi emlékekben. A gondoskodó, hagyományokat megőrizni szándékozó embereknek köszönhetően ezek egy részét sikerült összegyűjteni a Tiszaháti Tájmúzeumban. Az intézmény két részből áll: a főépületben kapott helyet a történelmi kiállítás, a három másik épület — parasztház, tanítói lakás, módosgazda háza — a skanzen. A közelmúltban Borbély Ida, az új igazgató beszélt a múzeumról lapunknak.

— Január elején vettem át az intézményt, tehát még új vagyok a szakmában, de vannak ismereteim a múzeum munkájával kapcsolatban, hiszen azelőtt 25 évig történelemtanárként dolgoztam a Tiszapéterfalvai Középiskolában. Álmaim váltak valóra azzal, hogy a múzeumban dolgozhatom. Mindig azt mondom: későn jött öröm, hiszen már betöltöttem az 55-öt. Ám ez nem számít, imádok itt lenni, nagy szeretettel végzem a teendőket.

Nagyon sok a dolgunk, rengeteg tervünk van a jövőre nézve. Most éppen a kartotékrendszeren dolgozom, mert minden tárgyat számba kell venni, s ez nagy munka. Két épülettel már elkészültünk: az egyik a parasztház, most pedig a tanítói lakás rendezése folyik. Aztán következik a Fogarasi kúria.

Augusztus 20-án Szent István királyunkra emlékeztünk, s egyben kerámia-kiállítást is szerveztünk: Marosi Katalin munkáit tekinthették meg az ide látogatók.

Sajnos anyagi gondjaink vannak. Nagyon sok még a tennivaló. Siralmas állapotban van a tetőzet, a skanzen is felújításra szorul. Nagy esőzéskor beáznak a tetők, tönkremennek a kézimunkák, de a bútoroknak is árt a nyirkosság. Ahhoz, hogy kiküszöböljük ezeket a gondokat, pénzre lenne szükségünk. Úgy gondoltuk, magunk próbálunk anyagiakat előteremteni: a nagytermünket konferenciateremmé alakítanánk át. A kezdés már jól indul, hiszen az UMDSZ 50 székkel ajándékozott meg bennünket. Arra gondoltunk, ha hirdetnénk, az Internetre feltennénk, hogy nálunk lehet konferenciákat lebonyolítani, lenne rá igény. A környezet ugyanis gyönyörű, van hely a parkolásra. Az öt platánfa árnyékában akár baráti találkozókat is lehetne szervezni. De ha lenne rá igény, akár lángossal, lekváros fánkkal stb. is hozzájárulnánk a rendezvényekhez, természetesen anyagi juttatás fejében. Így talán előbbre tudnánk lépni, esetleg fejleszteni is lenne lehetőségünk. Ugyanis a bejárati ajtónál felállított ládikóba nem igazán tesz senki semmit.

— Általában kik látogatják a múzeumot?

— Hála Istennek, nagyon sok vendégünk van, aminek nagyon örülünk, látszik, hogy élet van itt. Még hétköznap is vannak látogatóink. Gyakran a falubeli nagymama hozza el az unokáit, hogy megnézzék a kiállított tárgyakat. Emellett sok iskolás jön: a Nagyszőlősi járás szinte minden iskolája elhozta tanítványait a nyár folyamán. Külföldiek szintén felkeresik intézményünket: jártak már nálunk Angliából, Amerikából, Hollandiából, a legtöbben persze Magyarországról. Az első félévben több mint 1200 látogatónk volt. Természetes, hogy ha lenne belépődíjunk — még ha minimális is —, többre haladnánk. A polgármesteri hivatalnak kellene lépnie az ügyben. Arra is gondoltam, hogy a belépő díjnál jobb volna, ha képeslapokat készítenénk, és azt árulnánk. Nem nagy összegekben gondolkodunk, de a kicsire is nagy szükség van, hiszen ha csak a rágcsálók elleni szerekre összejönne a pénz, már akkor jól járnánk. Igaz, a tanács az utóbbi időben megtámogatott 100-100 hrivnyával, amiből főleg mosogatószereket vettünk, hiszen takarítani, ablakokat mosni folyamatosan kell.

A legnagyobb gondunk az, hogy nincs villanyáramunk és fűtésünk sem. Így télen lehetetlen itt tartózkodni, bent hidegebb van, mint kint. Ezenkívül minden épületre ráférne a külső tatarozás. A Tiszaháti Tájmúzeum öt falu gyöngyszeme, ha hagyjuk tönkremenni, az utókort fosztjuk meg az általa nyújtott élményektől. Pályázni sajnos nem tudunk, mivel nem rendelkezünk önálló státusszal. Tehát csak magunkra hagyatkozhatunk, de szívesen veszünk minden segítséget.

— 25 gyerekkel indultunk el az asztélyi határátkelőhöz, ahol a magyarországi oldalon egy kényelmes busz várt bennünket, ami három napon keresztül a rendelkezésünkre állt. Budakeszire este hét órára érkeztünk meg, elhelyezkedtünk a szállásunkon, egy kollégiumban, és még aznap este volt egy fellépésünk. Énekkel és verssel köszöntöttük Aranka nénit, aki akkor volt 90 éves. Ő alapította 15 évvel ezelőtt Budakeszin a Kárpátaljai Szövetséget. A tagságot a Kárpátaljáról elszármazottak alkották és alkotják mind a mai napig.

A dédai műkedvelők nem első alkalommal szerepelnek Budakeszin. A két település már régóta testvértele-pülési kapcsolatban van egymással. Mi szeretnénk ezt a baráti szálat tovább ápolni. Augusztusban például nálunk járt Budakeszi polgármestere, Tagai István igen népes, 15 fős kíséretével, akik között osztrák és német vendégek is voltak. Nem győzték megköszönni azt a szívélyes fogadtatást, amit itt, nálunk kaptak. Mi a műkedvelőinkkel meglepetéskoncertet szerveztünk a tiszteletükre, ízelítőt adtunk abból a műsorból, amit Budakeszin három alkalommal is bemutattunk. Nagyon tetszett mindenkinek a sok szép tánc és ének. Sokan gratuláltak és érdeklődtek, hogyan tudunk ilyen színes műsort összeállítani egy kicsi faluban, mikor ők a 18 ezer lelkes városban nem tudnak ennyi fiatalt bevonni a kulturális életbe.

A budakeszieknek különösen tetszett az Aratás című népi dalos-táncos összeállításunk. Megígérték, ha meg tudják szervezni, akkor a jövő nyáron Németországba szeretnének elvinni bennünket, hogy bemutassuk: hogyan ápoljuk Kárpátalján a népi hagyományokat, a folklórt, és hogyan adjuk tovább a fiataloknak mindazt, amit mi a régi öregektől tanultunk.

Házigazdáink kirándulásra is elvittek bennünket. Voltunk a budai várban, a Parlamentben és a Csodák palotájában. Ez volt ám az igazi élmény a gyerekeknek, mert itt valóban csodás dolgokkal ismerkedhettek meg, és ki is próbálhatták azokat.

Sok-sok élménnyel gazdagodva térhettünk haza. Emellett nagyon sok ajándékot — könyveket és tanszereket — kaptak a gyerekek. Remélem, jövő nyáron szintén sikerül egy ilyen meghívásnak eleget tenni a dédai műkedvelőknek.

Szeretnénk köszönetet mondani Egressy István polgármesternek, aki mindenben a segítségünkre volt — a szervezésben, a vízum és az útlevél igénylésében —, Kemény Csabának és Kótonovics Ernőnek, akik szintén hozzájárultak az utazás költségeihez.

 És újra hív a líceum..!

— Kemény három esztendő áll előttetek, de sose feledjétek, hogy a szabályok és a pedegógusok munkája a ti érdekeiteket szolgálják — e szavakkal köszöntötte Tusa Bocskai Ibolya, a tivadarfalvi református templomban a Tiszahát legjobb eredményekkel büszkélkedő tanintézményének igazgató asszonya az iskola 29 elsős diákját, akik ünnepi istentisztelet keretein belül fogadták meg szeptember 9-én, hogy méltóak lesznek a református líceum hírnevéhez.

A tanévnyitó ünnepségen Seres János esperes köszöntötte a megjelenteket, majd Sámuel I. könyvének azon részét idézte, mely a fiatal próféta gyermekéveiről szól. Az esperes úr prédikációjában kiemelte, hogy csak akkor maradhatnak meg a fiatalok tisztának a gyakran szennyes világban, ha lelki öltözetük melegéből mindig erőt tudnak meríteni, ám ehhez az kell, hogy ezt a képletes ruhadarabot a szülők és pedagógusok közösen szőjék a gyermekek számára. Ezt követően Tusa Bocskai Ibolya igazgató asszony hívta fel a figyelmet a keresztény erkölcs iránymutatása szerinti nevelés fontosságára, hiszen csak ez a módszer mutathat utat egy olyan nemzedék kineveléséhez, amely nem a talmi örömöket hajszolja, hanem tisztes munkavégzéssel a társadalom hasznos részévé, a gazdasági és erkölcsi fejlődés motorjává válik.

Az évnyitó záróakkordjaként Olasz Erzsébet osztályfőnök 29 védence — a Tiszapéterfalvi Református Líceum 13. elsős évfolyama — Seres János esperes vezetésével fogadalmat tett Isten előtt. Megfogadták, hogy erejüktől telhetően mindent megtesznek azért, hogy az ukrán társadalom hasznos tagjaivá váljanak, és munkásságukkal előre vigyék a kárpátaljai magyarság ügyét.

A fogadalomtételt követően a líceum harmadikosai köszöntötték dalokkal, versekkel új iskolatársaikat.

2007. szeptember 3. fontos nap ötven tapasztalatlan és még bizonytalan fiatal életében — ennyien vágtak neki az idén a hároméves komoly munkának a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum falai között. Természetesen nem feledkezhetünk meg az idősebb diákokról sem, akik szorgalmasan folytatják az egy-két éve megkezdett tanulást.

Az ünnepélyes tanévkezdet alkalmából Ambrus Pál köszöntötte őket, kívánt mindannyiuk számára eredményes munkát. A líceum igazgatója a tanintézet eddigi végzőseinek sikereit említve azok követésére szólította fel a tanulókat.

A gyermekek a szülők legféltettebb kincsei. Éppen ezért minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy csemetéik békességben, boldogságban nőjenek fel, s felnőttekként legyen mire visszaemlékezniük.

A beregszászi járási Badalóban idén falunap helyett gyermeknapot rendeztek, melyen legalább 250-300 gyermek vett részt. Az óvoda kertjében tartott ünnepség résztvevőit Nagy András polgármester köszöntötte. Mint mondta, a gyermeknapból hagyományt szeretnének teremteni, és minden évben egy napot csak a felnövekvő nemzedék szórakoztatására szánnak majd. A falu első embere köszönetet mondott a támogatóknak.

A gyerekek színes műsorral köszönték meg a szép napot. Az ovisok táncokkal, dalocskákkal kedveskedtek a jelenlévőknek, mint ahogy az iskolások és a kultúrosok is. Később az óvodás és az iskolás lányok számára szépségversenyt rendeztek. Ezt követően különböző ügyességi versenyeken, érdekesebbnél érdekesebb vetélkedőkön vehettek részt a gyerekek, akik ajándékokat kaptak.

Az első badalói gyereknap diszkóval ért véget.

-csilla-

Az ünnepélyes megnyitón Lőrincz Béla polgármester üdvözlő beszédében köszöntötte a vendégeket: Braun Bélát, a járási tanács elnökhelyettesét, Zubánics Lászlót, az UMDSZ OT elnökét, Zán Ibolyát, az UMDSZ OT alelnökét. Örömmel szögezte le, hogy minden falunapra fel tudtak valamit mutatni: az elsőre bevezették a faluba a földgázt, majd megújult a kultúrház, ezt követően a sportpályán öltözőt építettek, valamint újraindították a közvilágítást. Mára az óvoda öltözött új “ruhába”, illetve a sportpályán lévő öltözőben hideg-meleg víz áll a sportolók rendelkezésére, valamint bevezették a földgázt is az épületbe. Megoldódott a falu területén a szemét elszállítása is. — Sok teendőnk van még. Reméljük, jövőre is lesz miről beszámolni — mondta a polgármester.

Braun Béla, a járási tanács elnökhelyettese elmondta: mind a képviselőtestület, mind a lakosság partnerek voltak abban, hogy a település épüljön-szépüljön. — Sok feladat áll még előttünk, melyeket Európához „közeledve” igyekeznünk kell megoldani. Biztos vagyok abban: a szorgalmas gáti nép megtesz mindent annak érdekében, hogy a problémák mihamarabb megoldódjanak.

— Nem minden település dicsekedhet azzal, hogy saját költségvetési forrásból, közmunkából vagy anyaországi támogatásból sikerül kiemelkedő programokat teljesíteni. A magyarországi Szülőföld Alap révén címeres zászlókat adunk át az önkormányzatoknak, most például a gátinak — mondta Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke.

A gazdag kultúrprogram keretében felléptek a helyi művelődési ház tehetséges tagjai, az óvodások, a Nagybégányi Művelődési Központ növendékei, a beregszászi Natali tánccsoport, valamint az asztélyi tánccsoport. Szépségversenyt is szerveztek. A szebbnél szebb kislányok három kategóriában „mérkőzhettek” meg.

A falunap tombolával és hajnalig tartó ifjúsági diszkóval ért véget.

H.Cs.

Rövid időn belül immár másodszor adott otthont nagyszabású művészeti tárlatnak a Tiszapéterfalvi Képtár. A Borbély Ida vezette intézményben szeptember 9-én Homoki Gábor, szárnyait bontogató fiatal festőművész – aki „civilben” a Tiszapéterfalvi Művészeti Iskola igazgatója – képeiből nyílt kiállítás.

A tárlat megnyitóján elsőként Illyés István polgármester méltatta Homoki Gábor munkásságát, majd Borbély Ida ismertette a mindössze 30 esztendős művész életútját. Vaszilij Juhász, a járási kultúrosztály vezetője a Harangozó Miklós neve által fémjelzett ugocsai művészeti élet méltó folytatójának nevezte a festőt, aki munkájával hozzájárul, hogy vidékünk lakói a művészet prizmáján keresztül láthassák az ugocsai táj szépségeit.

Ezt követően Homoki Gábor mondott köszönetet a kiállítás megvalósításában segítséget nyújtó barátainak, feleségének és családjának. Bíró Andor egykori kolhozelnök, a képtár alapítója a festő lokálpatriotizmusát értékelte meleg szavakkal, hiszen sokakkal ellentétben Homoki Gábor ellen tudott állni a nagyvilág csábításának és tehetségét a tiszaháti emberek szolgálatába állította. A kiállítás során Harangozó Miklós, Ukrajna Érdemes Művésze meglepettségének adott hangot, hiszen ifjú „kollégájában” termékeny és igen tehetséges művészt ismerhetett meg, aki kemény munkával igyekszik kialakítani saját egyedi stílusát.

Nagy- és Kisgejőc népe majd tíz éve híján van a kulturális lehetőségeknek. A Haladás Kolhoz által anno felépített korszerű kultúrház még ma is szemet gyönyörködtető látványt nyújtana, ha... nem szedtek volna le róla minden mozdíthatót. Így, sajnos, a községben nincs egyetlen szórakozásra alkalmas helyiség sem. Pedig a gejőciekben nagy az igény a kultúra iránt. Erről tanúskodik az is, hogy vasárnap a helyi középiskola kertjében rendezett falunapra eljött a falu apraja-nagyja. Bilakovics Sándor polgármester és lelkes csapata jelest érdemel szervezésből. A sportkedvelők kedvenc focicsapatuknak szurkolhattak, a gyerekek pedig a Yazaki gyár jóvoltából ingyen használhatták a légvárat és egyéb, szülőket sokkoló, de a nebulók körében népszerű játékszereket.

A Yazaki egyébként is kitett magáért. Munkatársai igazi showmanekhez illő műsort kreáltak, de nagy sikert aratott tombolájuk is, amelyen konyhagépeket sorsoltak ki.

Úr Dóra tangóharmonikán előadott népdalcsokorral bűvölte el a közönséget. Fellépett a Kisgejőci Középiskola Élmény tánccsoportja, az Ivaskovics József által vezetett Gyöngykaláris együttes, a Derceni Művészeti Iskola tánccsoportja, valamint Gyöngyösbokréta táncegyüttese is.

A rendezvényen jelen volt Vajda Erika, az Ungvári Járási Művelődési Osztály vezetője, valamint Szanyi Béla, az UMDSZ ungvári járási szervezetének ügyvezető alelnöke, aki a szervezet nevében ajándékokat nyújtott át valamennyi ifjú szereplőnek és a szervezőknek.

Bilakovics Sándor polgármester, az UMDSZ helyi alapszervezetének elnöke két község nevében mondott köszönetet azoknak a vállalkozóknak, akik biztosították a falunap megrendezésének anyagi hátterét.

Sokak örömére vagy bánatára ismét elkezdődött az iskolai, főiskolai és egyetemi élet. A tanulás maximálisan kitölti a tudásra éhes fiatalok mindennapjait az UNÉ-n is. Beindult a mókuskerék, ahová, mint minden év szeptemberében, új diákok érkeztek, akik a már megszerzett ismereteiket e tanintézményen belül szeretnék tökéletesíteni, bővíteni.

Megkértem néhány magyar anyanyelvű diákot, meséljen az egyetemen töltött első napjairól, az első benyomásokról és arról, mit vár az előtte álló évektől!

Túri László (Kígyós), magyar történelem és európai integráció szak: — Számomra az első napok kicsit szokatlanul és furcsán teltek. Ráadásul még honvágyam is volt. Meglepődtem, hogy a csoportomon belül nem nagyon ismerkedtünk egymással, ezt persze az első napok izgalmának tudtam be. Mindenki a pozitív bemutatkozásra törekszik. Én úgy vettem észre, hogy a tanárok toleránsabbak a magyarokkal szemben, ez megnyugtat. Amit a leginkább várok az előttem álló öt évtől az az, hogy elsajátítom az ukrán nyelvet és megfelelőképpen beilleszkedem a kollégiumi társaságba.

Nagy Nikolett (Fertősalmás), magyar nyelv és irodalom szak: — A gimnáziumi kötöttség után nekem furcsa, hogy itt szabadabb élet vár rám, kicsit ijesztő is egyben az, hogy itt csak saját magamra támaszkodhatom. Annak viszont nagyon örülök, hogy a kollégiumban magyarok közé kerültem, ráadásul ismerősökhöz. Be kell vallanom, féltem attól, hogy ukrán szobatársaim lesznek. Szerencsére ezzel nem volt gond! Az előttem álló évektől pedig azt várom, hogy jól elsajátítom az ukrán nyelvet, valamint azt, hogy jó szakemberré válok majd a rám váró tanévek alatt szerzett tudásom által.

Oroszi György (Gyula), biológia szak: — Az a néhány nap, amit eddig itt töltöttem, nagyon jól telt. Kicsit nehéz számomra az ukrán nyelv, de a csoporttársaim segítőkészek és türelmesek. Ez a kollégiumi szobámban is így van, igaz, még tart az ismerkedés, de már kezd kialakulni a barátság. Az elvárásaim: az ukrán nyelv tökéletes elsajátítása, a későbbiekben pedig az itt szerzett diplomának köszönhetően egy jó állás. Tudom, addig még sokat kell tanulnom!

 Nyári gyermek

Hetedik alkalommal került megrendezésre Nagydobronyban a nyári gyermek evangelizációs hét.

A hét eseményeiről Hadar Judit hitoktatót kérdeztem.

— Milyen programokkal vártátok a gyerekeket?

— Szabadtéri játékkal kezdtünk. Aztán énektanulással és bibliai történetek ismertetésével folytatódott a délelőtt. Majd egy aranymondást tanultak meg a résztvevők, és a bibliai történet visszakérdezésére került sor. A helyesen válaszoló gyerekeket ajándékkal jutalmaztuk.

— Mi volt a hét témája?

— Konkrétan nem volt téma.  A Gyermek Evangelizációs Közösség (GYEK) programját használtuk fel. Mindennap egy új történetet ismerhettek meg a kicsik és nagyok. Igyekeztünk rámutatni Isten mivoltára, Jézus hatalmasságára.

— Hány gyerek vett részt a programokon?

— 116 gyerekkel indultunk, de hála Istennek, a hét végére 150-en lettünk. A résztvevők 15-20 fős csoportokat alkottak, melyekkel külön vezető foglalkozott.

— Van valami hagyománya a tábornak?

— Igen. A hét utolsó napján bemutatjuk a szülőknek mindazt, amit egész héten tanultak a gyerekek.

— Kik voltak a segítőid?

— Négyen vagyunk Nagydobronyban hitoktatók, s emellett volt 30 fiatal, ők önkéntesen segítettek nekünk, hogy minden zökkenőmentesen folyjon. Ezenkívül — mint minden alkalommal — a gyülekezet tagjai is lelkesen támogatták az evangelizációs hetet, mert tudják, a gyermekek a jövő felnőttei, és ahogy a felnövekvő nemzedéket neveljük, olyanná lesz a gyülekezet. Fontos, hogy gyermekeink erkölcsös, keresztyén szellemű felnőttekké váljanak.

A sok világi hatás mellett szükségünk van a jó útmutatóra, és ez nem más, mint Isten szava, melyet a Biblián keresztül közöl velünk.

Balogh Éva

Augusztus 25-től 28-ig tartott Nagyszőlősön a kilencedik alkalommal megrendezett Kristályfürtök gyermekművészeti fesztivál. A versenyprogramban Grúziából, Örményországból, Szlovákiából, Romániából, Oroszországból és Ukrajna számos városából érkezett gyerekek vettek részt.

Beregszászt a koreográfia versenyszámban több tánccsoport is képviselte, közöttük a Street Dance, melynek tagjai két kategóriában — közép és az idősebb korcsoport — léptek fel. A tánccsoport mindkét kategóriában két-két számot mutatott be, s nem is akármilyen eredménnyel. A középkorcsoport a második helyet szerezte meg, az idősebbek pedig a legjobbnak bizonyultak saját kategóriájukban.

A Street Dance legidősebb csoportja egyébként nem egyszer nyert már díjat a különböző fesztiválokon és versenyeken. Minden sikernek örülnek, de örömük akkor teljes, ha versenyszámuk elnyeri a közönség tetszését, és ezt tapsvihar jelzi. Mint azt a tánccsoport vezetője, Tetjana Borka és koreográfusa, Meggyesi Anita elmondták, elégedettek az eredményekkel, és úgy vélik, a legidősebb korcsoportnak méltó utódai lesznek a mostani középkorcsoportosok.

A Kristályfürtök fesztiválon a Street Dance több meghívást is kapott Odesszába, Lembergbe, valamint Ternopilba, a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Dalfesztiválra. De hogy eleget tudjanak tenni a meghívásoknak, ahhoz pénzre lenne szükségük. Máskülönben nem tudnak kiemelkedő eredményeket produkálni. Ezen el kell gondolkodni. Hiszen városunk hírnevét öregbítik ezek a tehetséges gyerekek. Biztosan nincs erre szükségünk?

A maguk részéről Tetjana Borka és Meggyesi Anita köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik lehetővé tették számukra, hogy részt vegyenek a Kristályfürtök fesztiválon.

A döntés — érthetően — hatalmas elégedetlenséget váltott ki. Megvitatta a szülői tanács is, amelyen a felszólalók tiltakoztak ellene. Az iskola növendékeinek szülei aláírásgyűjtésbe kezdtek. Beadványukban határozottan ellenzik az iskola bezárását, elégedettségüknek adnak hangot Hidi László igazgató és a tanárok munkáját illetően.

A helyszínen járva, de akár a különböző megyei, járási és helyi rendezvényeken is meggyőződhettünk arról, hogy a művészeti iskola tanárai, növendékei magas szinten művelik a kultúrát, szívesen látott vendégek a nagy tömegeket megmozgató fesztiválokon, szemléken stb. is.

Ami a döntés előzményeit illeti, az igazgató egyértelműen Vajda Erikát, a járási művelődési osztály vezetőjét sejti a háttérben. Annak idején a szürtei Rózsa népdalkört, majd a Ritmus néptáncegyüttest támadta, most pedig a művészeti iskolákon a sor — húzta alá Hidi László. Véleménye szerint semmi sem indokolja az iskola bezárását, hiszen jó eredményeket érnek el, munkájukra soha nem volt panasz. Ennek alátámasztására mutatja a rengeteg dicsérő oklevelet, közöttük azt, amellyel idén tavasszal jutalmazta őket az ominózus rendeletet kiadó Anatolij Kolibaba…

Ha elemezzük egy kicsit ez utóbbi dokumentumot, akkor abból érdekes dolgok tűnnek elő: bár szerzői azt próbálják sugallni, mintha takarékoskodni szándékoznának, lényegében szó sincs ilyesmiről, hiszen csak megcserélik a településeket. Míg korábban Nagydobronyban a kisdobronyi iskola fiókintézete működött, addig a tervek szerint ezt megfordítják: a kisdobronyit „fokozzák le” fiókká…

Nem túl logikus a dolog földrajzi szempontból sem, hiszen Bátyúban, a Nagydobronnyal szomszédos településen, amúgy is működik már művészeti iskola. Az sem mellékes, hogy Kisdobrony az utóbbival ellentétben egyaránt közel van ahhoz a régióhoz, amely vonzáskörzetét képezi, ahol fiókintézetek működnek: Nagydobronyhoz, Tiszaágtelekhez, Szalókához, Eszenyhez és Tiszaásványhoz!

Talán egy dolog miatt „hasznos” valakinek a rendelkezés: végrehajtása esetén, ahogy mondják, „nulláról” lehet felépíteni a tantestületet, kizárva azokat, akik valami oknál fogva nem „szimpatikusak”… Lehetséges, hogy itt van a kutya elásva… Ezt támasztja alá a már említett Vajda Erika nyilatkozata az Igazi Igaz Szó szombati számában. Ebben a járási művelődési osztály vezetője azzal vádolja Hidi Lászlót, hogy telefonon megfenyegette őt, valamint családtagjait is…

Hogy mi az igaz mindebből, azt csak ők tudják… A lényeg azonban nem változik: egy település, egy egész kollektíva, sok gyerek, illetve ezek családjai isszák meg az ellentét levét! Nagyon helyesen fogalmazott Ember Balázs kisdobronyi polgármester, amikor egyrészt elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt a semmiből teremtették meg az azóta sikeresen működő művészeti iskolát, másrészt pedig a lehető legrosszabb döntésnek nevezte a rendelkezést. Ha a vezetésnek problémája van az igazgatóval, akkor azt rendezzék vele, ne lássa kárát egy egész település, egy egész tanintézmény! — húzta alá a község első embere.

Csak egyetérteni lehet a polgármester úrral! S még valami: sokkal könnyebb kicserélni egy igazgatót, mint puszta helyen létrehozni egy jól prosperáló intézményt. Akad-e, aki a könnyebb utat választja?

Pályázhatnak civil szervezetek, egyesületek, alapítványok, könyvtárak, faluházak, községi szintű művelődési intézmények. Határon túli civil szervezetek csak magyarországi partnerszervezetekkel együtt pályázhatnak!

A pályázat célja olyan hagyományos közművelődési tevékenységek támogatása, melyek kifejezetten a helyi lakosság kulturális alapismereteinek a bővítését szolgálják előadások, képzések formájában.

Pályázni lehet: művészeti és közművelődési programok megvalósítására, a kultúra területén tevékenykedő szervezetek, alkotócsoportok működésének támogatására ismeretterjesztő előadás-sorozattal, amely hozzájárul a település helytörténetének, kulturális értékeinek a bemutatásához, a humán műveltség, a művészettörténet, a zenekultúra, az irodalom és a tánckultúra alapismereteinek a megismertetéséhez figyelembe véve Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját.

Az on-line kommunikáció során a felhasználók pillanatnyi érzelmeiket gyakran hangulatjelek (emoticon) segítségével fejezik ki, melyek már az üzenetküldő szolgáltatásokban is megtalálhatók. A Symantec ilyen, az életből elragadott, és fényképezőgéppel megörökített hangulatjeleket, mosolyt, szemráncolást, dühös, vidám vagy meglepő arcvonásokat tükröző képeket vár a beküldőktől, amelyekkel éppen a számítógépük által kiváltott érzelmeiket fejezik ki. A versenyben résztvevők regisztráció után a Symantec erre a célra készített honlapjára (http://www.nortonemoticonphotocontest.com) tölthetik fel a fotókat .jpeg vagy .jpg formátumban maximálisan 500 KB méretben. Egy felhasználó legfeljebb öt pályamunkát nevezhet, de egy hangulatjelhez tartozhat akár több kép is. Az értékelésnél egyenlő arányban veszik figyelembe az eredetiséget, a kreatív kifejezésmódot és a témahűséget.

A verseny fődíja 10 000 USD. További öt első helyezettet hirdetnek ki a verseny végén, ők 1000 USD jutalomban részesülnek.

A napokban lángok csaptak fel a Perecsenyi járásban: egy lakókocsi gyúlt ki. Sajnos, a kiérkező tűzoltók hiába oltották el rövid idő alatt a tüzet, már csak két megégett holttestet találtak a helyszínen. Később kiderült, hogy az áldozatok dubrinicsi illetőségűek voltak: egy 58 éves férfi és 32 éves fia.

Az előzetes adatok szerint a tragédiát az okozta, hogy egyikük az ágyban dohányzott. Ráadásul az idősebb férfit ittasan látták valamivel korábban.

Egy Szlovákiába tartó szerelvény egyik kocsijában a nyomkereső kutya csempészárut szimatolt ki. A 12 láda cigaretta az érc alatt volt elrejtve. A 6 600 hrivnyára becsült áru gazdája nem jelentkezett…

Salamon közelében, a Tisza partján éjszaka nyolc láda dohányárura és egy motorral felszerelt gumicsónakra bukkantak a határőrök. Ezek gazdája is jobbnak látta, ha nem jelentkezik…

Olekszandr Jackanics nemrég arról tájékoztatta a médiát, hogy alig két hét alatt 31 olyan taxist tartóztattak le, aki ittasan ült a volán mögé. A megyei közlekedésrendészet vezetője elmondta azt is, hogy ez év első hét hónapja alatt az ittas személyfuvarozók 46 balesetet okoztak, amelyekben nyolcan meghaltak, 64 ember pedig sérüléseket szenvedett.

A perecsenyi rendőröknek kellett megfékezniük négy helyi férfit, akik részegen duhajkodtak a településen. A garázdák még a rendőrökre is rátámadtak, ám azok gyorsan „leszerelték” őket, annak ellenére, hogy kevesebben voltak.

Egy 12 és egy 13 éves fiút akart illegálisan kivinni az országból egy nő. Az eset az ungvári határátkelőn történt. Az illető egy meghatalmazást mutatott fel, ami szerint vele tarthatnak a gyerekek, ám az útlevélkezelők megállapították, hogy a dokumentum hamis. Az ügyben eljárás indult.

Az Ungvári járás egyik településén egyszerre két, szinte vadonatúj autó is lángra lobbant egy 55 éves helyi lakos portáján: egy Szlavuta és egy Tavrija. A helyszínre érkező szakértők véleménye szerint valószínűleg gyújtogatás okozta a tüzet, mivel gyúlékony anyag maradványaira bukkantak.

A tűz komoly károkat okozott, ám, szerencsére, emberáldozatot nem követelt.

Az Ungvári járás egy másik településén is tűzeset történt. Itt egy 77 éves nyugdíjas asszony háza égett. Ez utóbbi szerint gyújtogatás történt, mert érdekes módon inkább a különböző papírok semmisültek meg: a házkönyv, a néni személyi igazolványa, nyugdíjas könyve, valamint a házban bejelentés nélkül élő vejének személyije. Egyébként ő ez utóbbit gyanúsítja: elmondása szerint azért tehette a férfi, mert ő nem akarta bejelenteni a lakásba…

A szakértők előzetes adatai szerint viszont a villanyvezeték meghibásodása miatt lobbantak fel a lángok…

A rendőrök a napokban egy BMW-t állítottak meg ellenőrzés céljából Alsóvereckén. A kocsi — amelynek volánjánál egy 23 éves, Pósaházára való fiatalember ült — csomagterében marihuánát és 24 bódító tablettát találtak. Az autó utasánál, egy 17 éves munkácsi diáknál is volt ez utóbbiból 6 darab.

A Latorca-parti város rendőrségén tett bejelentést egy 23 éves munkácsi járási fiatalember arról, hogy öccsével ment az egyik utcában, amikor két idegen lépett oda hozzájuk. Az ismeretlenek megfenyegették őket, majd elvették testvérének Nokia 6100 típusú mobilját.

A nyomozók forró nyomon indultak a támadók felkutatására, és sikerült is gyorsan a nyomukra akadniuk. Kiderült, hogy egy 16 és egy 32 éves helyi férfi a tettes. Ez utóbbi egyébként már börtönviselt.

A Krónika tavaly szeptember 13-i számában már beszámolt arról, hogy azokban a napokban az utóbbi évek egyik legsúlyosabb közúti balesete történt Kárpátalján.

A Munkácsi járásban, Kölcsény közelében a Kijev—Csap autóúton egy Mercedes Benz—280-as kettős előzésbe kezdett: megpróbálta lehagyni azt a Volvót, amely már belekezdett egy MAN kamion előzésébe. A Mercedes eközben a szembe jövő sávban egy Lada Nivával karambolozott.

Az iszonyatos erejű ütközés — a Niva a levegőbe emelkedett és átrepült a Volvó felett — szörnyű következményekkel járt: nyolcan haltak meg. Közöttük volt a Nivában utazó házaspár, 22 éves lányuk, kis ikerpár unokájuk, illetve nászasszonyuk. Szörnyethalt a balesetet okozó Mercedes vezetőjének felesége és az annak ölében utazó hároméves kislánya.

Maga a családfő, egy 28 éves kolcsinói férfi és a kocsiban utazó másik két utasa sérülésekkel ugyan, de megúszta a balesetet. A vizsgálat során kiderült, hogy a Mercedes vezetője ittasan vezetett, ráadásul eközben durván megsértette a KRESZ előírásait is. Nem véletlenül őrizték őt rendőrök még a kórházi ágyán fekve is — az ügyészség bűnvádi eljárást indított ellene.

Nemrég első fokon már tárgyalták az ügyet. A Munkácsi Járási Bíróság 9 év szabadságvesztéssel sújtotta a vétkes járművezetőt. Az ítélet nem jogerős, a megyei fellebbviteli bíróság tárgyalja tovább.