“A Habsburg uralkodóház képviseletében a Bresciában már kipróbált „hiéna” Julius Haynau táborszernagy a világosi fegyverletételt követően azonnal megkezdte a megtorlásokat. 1849. október 6.-án a szabadságarc dicsőséges főtisztjeit, mint valami gonosztevőket kötél általi (PÖLTENBERG ERNŐ, TÖRÖK IGNÁC, LAHNER GYÖRGY, KNEZICH KÁROLY, NAGY-SÁNDOR JÓZSEF, LEININGEN-WESTENBURG KÁROLY, AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, VÉCSEY KÁROLY), illetve négy főtisztet „kegyelemből” golyó általi halálra ítéltek, és végeztek ki az Aradon (DESSEWFFY ARISZTID, LÁZÁR VILMOS, SCHWEIDEL JÓZSEF, KISS ERNŐ).

A véres kivégzések a magyar nemzetre, de bátran kijelenthetjük, hogy az európai közvéleményre is sokkolóan hatottak és előrevetítették az önkényuralom hosszú évtizedeit. Aki figyelemmel kíséri az utóbbi évtizedek társadalmi-politikai változásait, az tanúsíthatja, hogy az aradi vértanúk kivégzésének emléke máig kitapintható mély nyomokat hagyott népünk emlékezetében, és 158 év múltán is élő történelmi hagyományként kezelhetjük.

Az aradi vértanúk kultuszának történetét mindjárt a kivégzés napjával kell kezdenünk, hiszen — a szemtanúk elbeszélése alapján — már egy-két órával a kivégzéseket követően a nép roppant tömegekben zarándokolt arra a helyre, melyet a zsarnokság „Golgothává avatott”. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak.”

 18 éves az MSZP

Simon Gábor választmányi elnök volt vasárnap a házigazdája a Magyar Szocialista Párt 18. születésnapi fővárosi rendezvényének, amelyen ötezer párttag és szimpatizáns vett részt. Az ünnepségen felszólalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke, Simon Gábor választmányi elnök, Nyers Rezső, az MSZP alapító elnöke, Lendvai Ildikó frakcióvezető, a 15 évvel ezelőtt alakult nőtagozat alapítója, valamint annak mai elnöke, dr. Gurmai Zita.

Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök a „baloldali sokaságnak” mondott elsőként köszönetet az elmúlt tizennyolc évért, majd néhány méltató mondatot Horn Gyulának szentelt, aki a kormányfő szerint örök nyomot hagy a szocialistákon. Ezután külön kiemelte Medgyessy Péter szerepét és tevékenységének fontosságát — mondatait vastaps követte.

— „Mi vagyunk azok, akik új arcot szabnak Magyarországnak! (...) Nincs hova hátrálni, a magyar baloldalnak muszáj utat mutatnia. A menekülésbe csak elfáradni lehet. Magyarországnak és az MSZP-nek is érdeke, hogy győzzön! (...) Itt a lehetőség kiszellőztetni Magyarországot!” — mondta a pártelnök, majd néhány heves mondatot intézett a Fidesz felé is. „Nekünk ne meséljék el azok, hogyan kell élni, akik kikerültek az egyetemi padokból, és furcsa módon 15-20 év alatt meggazdagodtak. Ne merjék az erkölcs ítélőszéke elé vonni a magyar baloldalt azok, akiknek eddig az volt az egyik legnagyobb teljesítménye, hogyan lehet a pártszékház eladásából magánvagyont csinálni. (...) Ők az utolsók, akikhez erkölcsi mérceként fordulni fogunk” — mondta a kormányfő, majd világossá tette, hogy a reformok útjáról nem kíván lelépni, és „ezt a frakciónak is tudnia kell”. Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: “nem alkuszom, nem alkuszunk, végigcsináljuk bármi áron!”.

A képviselői helyek újraosztásáról, illetve csökkentéséről szavaz hétfőn Brüsszelben az Európai Parlament: a 2009-től tervezett változtatások Magyarországot is érintenék, a jelenlegi 24 helyett csak 22 EP-képviselővel rendelkezne. A francia néppárti Alain Lamassoure és a román szocialista Adrian Severin által kidolgozott javaslatot az EP illetékes bizottsága már jóváhagyta a múlt héten, de a döntés nem tekinthető lefutottnak, mert például Lengyelország keményen lobbizik keretének megtartásáért. A végső szót az EU-csúcs mondja majd ki.

100 ezer amerikai katona térhet haza Irakból 2008 végéig — jelentette ki Dzsalal Talabani, az arab ország elnöke a CNN-ben vasárnap sugárzott interjújában. Talabani — anélkül, hogy indokolta volna, mire alapozza véleményét — az amerikai hírtelevíziónak azt mondta: gyorsabb csapatkivonást lehet majd végrehajtani annál, mint amit az amerikai parancsnokok eddig javasoltak. A kurd származású elnök szerint az amerikai erők kivonásának üteme parancsnokaiktól függ. Megjegyezte ugyanakkor, hogy „néhány” amerikai támaszpontnak országa területén kellene maradni.

A helyi munkalehetőségekkel a prágaiak, a koppenhágaiak és a dubliniak, a lakásviszonyokkal a lipcseiek, az aalborgiak és bragaiak a legelégedettebbek Európában — derül ki az Eurostat európai statisztikai hivatal adataiból. A 2006-ban készült felmérés az Európai Unió 27 tagországának, valamint Horvátországnak és Törökországnak összesen 75 városát veti össze abból a szempontból, hogy a lakosok miként vélekednek arról, mennyire lehet jó munkát találni városukban, illetve mennyire könnyen vagy nehezen teremthetők jó lakáskörülmények ésszerű áron. A cseh fővárosban 75, a dán fővárosban 74, az ír fővárosban pedig 70 százalék nyilatkozott pozitívan a munkalehetőségekről.

Az izraeli légierő harci gépe több levegő-föld rakétát lőtt ki azután, hogy az Ezzedín el-Kasszám Brigádok (a Hamász fegyveres szárnya) tagjai rakétákkal vagy aknavetővel próbáltak meg izraeli célpontokat támadni. A támadás nem találta el a fegyvereseket, de hét fegyvertelen civil megsebesült, közöttük ketten súlyosan.

Egy tel-avivi katonai szóvivő megerősítette a légitámadás tényét. A ciszjordániai Nábluszban egy izraeli katonatiszt sebesült meg palesztinokkal folytatott tűzharcban.

Az izraeli hadsereg hétfőre virradóra tíz körözött iszlamista fegyverest vett őrizetbe Ciszjordániában.

Vahid Arsad tábornok, a hadsereg szóvivője közölte, hogy mintegy 60 lázadó és 20 katona halt meg az afgán határ közelében fekvő Észak-Vazirisztánban két összecsapásban. A harcok a kormányerők és az iszlamista fegyveresek között újultak ki.

A hírek szerint tucatnyi falusi lakos is meghalt az összetűzésekben. Egy mirámsáhi biztonsági illetékes azt mondta, hogy két arab, az al-Kaida alacsony rangú fegyverese és egy üzbég is meghalt a Malagam térségében vívott második összecsapásban.

A 685 szavazatból 671-et szerzett meg Pervez Musarraf jelenlegi pakisztáni államfő a szombati elnökválasztáson, miután az ellenzék bojkottálta a voksolást. Az eredmények nem hivatalosak, a legfelsőbb bíróság ellenzéki beadványok alapján vizsgálni fogja a választás jogszerűségét.

Négyen meghaltak és tízen megsebesültek Csecsenföld déli részében, amikor ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak a rendőrség egyik gépkocsioszlopára — közölte hétfőn a csecsenföldi belügyminisztérium. A hegyvidéki területen, Dargo és Vegyeno közötti vasárnapi támadásban egy rendőr és három katona halt meg, két rendőr és nyolc katona megsebesült.

A hagyományoknak megfelelően az idén is koszorúztak a Vesztőhelyen, majd szentmisét celebráltak a Minorita templomban. Délben a Megbékélési Parkban álló Szabadság-emlékműnél tartottak ünnepséget.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter méltatta a különböző nemzetekből származó aradi tábornokokat, akik — mint fogalmazott — képesek voltak túltekinteni a szűk nemzeti elfogultságokon. Hangsúlyozta: ma Európában a polgárosodás és a gazdasági felemelkedés kézzelfogható lehetőség, amelyet a kelet-európai nemzetek úgy tudnak a legjobban kihasználni, ha összefognak, ha egymásban nem ellenfelet, megkerülendő konkurenciát, hanem partnert keresnek és találnak.

Magyarország és Románia például konkrét anyagi előnyöket is kovácsolhat az együttműködésből, hiszen 2007 és 2013 között 224 millió eurót hívhat le együtt a határ menti területek gazdasági együttműködésének támogatására.

Dávid Ibolya a Vesztőhelyen elhangzott beszédében kifejtette: a szabadságot ma szociális nehézségek fenyegetik, a politikai szempontok helyébe gazdasági szempontok lépnek. Európában a leomló határok a nemzet számára felemelkedési lehetőséget biztosítanak, amelyet eddig a politika és a gazdaság nem aknázott ki — mondta.

„Nem a politikai ellenfél az ellenség, hanem a nemzeti depresszió, a közöny, a gyűlölet, a széthúzás alapvető kérdésekben és a rombolás. Itt és az anyaországban is ezer kísérlet mutatkozik a felemelkedést biztosító cselekvési egység megbontására” — hangoztatta az MDF elnöke. — De még nem késő tanulni a történelem hibáiból — szögezte le a politikus.

Markó Béla úgy vélekedett: megosztott nép nem fogja kivívni magának azt, ami megilleti, mint ahogy színüket váltogató, szavukat nap mint nap megosztó politikusokkal sem megyünk semmire.

Rámutatott: a magyar szabadság nem állítható szembe sem a románok, sem más népek szabadságával. A romániai magyaroknak ismét otthonukká kell tenniük Erdélyt, „új honfoglalásra” van szükség — jelentette ki. „Ismét otthonunkká kell tennünk Erdélyt, mert nekünk nincsen más otthonunk, csak ez, és többé nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni itt! És otthonunkká kell tennünk egész Európát is” — hangoztatta Markó Béla.

A Szabadság-emlékműnél Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke is tisztelgett a vértanúk emléke előtt.

Az ungvári magyarság civilszervezeteinek vezetői, aktivistái a helyi Kálvárián Szegelethy János 1848-1849-es honvédhadnagy síremlékénél rótták le kegyeletüket. Dupka György, a szervezőbizottság nevében üdvözölte a megjelenteket, akikkel közösen elénekelték a magyar Himnuszt. Az aradi vértanúkra emlékezve osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel dr. Ljáh Erzsébet, az UMDSZ ungvári városi szervezetének elnöke, Rezes József, az UMDSZ ISZ elnökségének tagja, Vágó Ferenc konzul, Gortvay Erzsébet irodalomtörténész. Ezt követően többek között koszorút helyezett el a sírhanton az Ungvári Főkonzulátus képviseletében Vágó Ferenc konzul, dr. Ljáh Erzsébet ás Turóczy István, az UMDSZ ungvári városi szervezetének, Dupka Nándor és Rezes József az UMDSZ ISZ és Gortvay Erzsébet és Dupka György a MÉKK nevében. A megemlékezés a Kálvárián a Szózat eléneklésével zárult. Hasonló koszorúzási megemlékezés zajlott le a Szobránc utca 27. szám alatt: a magyar szabadságharc mártírja, dr. Bémer László nagyváradi latin szert. rk. püspök emléktáblájánál.

A zombori megemlékezés első helyszíne a zombori Szent Rókus temető volt, ahol a számos jelenlevő megkoszorúzta az 1848/49-es emlékobeliszket. A Kossuth-nóta eléneklése után Cselenák Kornél, a Magyar Polgári Kaszinó titkára szólította koszorúzásra a megjelenteket. Először Juhász Gyula Trianon című versét hallhattuk Szakál Boglárka előadásában. F. Cirkl Zsuzsa a Szent György Lovagrend délvidéki nagy priorja koszorúzott, majd Békássy Andor lelkipásztor beszélt. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében dr. Szöllősy Vágó László, a zombori Magyar Polgári Kaszinó nevében dr. Karcher Erzsébet elnök és Budai István alelnök, Orosz Attila református lelkész, a hagyományőrző szakosztály nevében Cirkl Rudolf és Rezicska Károly, Zombor város önkormányzata nevében pedig Horváth Ódry Márta alpolgármester helyezett el virágkoszorút.

A Bácskai Civil Szervezet nevében Hajdú Miklós, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Dévaváry D. Zoltán és Varga László, a VMDK nevében Mészáros Viktória és Hodovány Mihály, a VMDP nevében Mészáros Lajos és Neveda Ferenc, a Szent György Lovagrend nevében Sárdi János, Fuderer László délvidéki prior és lovag, Német Ferenc a hagyományőrző szakosztály nevében koszorúzott, de virágkoszorúikkal jelen voltak a kúlai Népkör tagjai is.

A jelenlevők lerótták kegyeletüket a honvédsíroknál is. Ott Békássy Andor és Orosz Attila református lelkészek mondtak fohászt. Engesztelő gyászmise következett a Szentháromság-plébániatemplomban. Ft. Horváth Endre káplán mutatta be paptársaival az engesztelő gyászmisét.

Utána Nagy Tibor történész alkalmi előadást tartott a Kaszinó udvarán, majd kegyeletadó koszorúzás következett Schweidel József aradi vértanú emlékére, valamint az 1956-os forradalom emléktáblájánál és temetetlen halottaink emlékfalánál. A Magyar Polgári Kaszinó termében az Ismerjük meg maradandó emlékeinket — Magyar feltalálók címmel kiállítás nyílt. Este ünnepi műsor következett. A kegyeleti nap műsorában közreműködtek a bácsgyulafalvai, bácskertesi, doroszlói, gombosi, kucorai, kúlai, palánkai, szabadkai, szilágyi, veprődi és a zombori magyar művelődési egyesületek szólistái, énekcsoportjai és versmondói.

A rendkívül sikeres program támogatója a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériuma, valamint a Szekeres László Alapítvány.

Lezárult egy szakasz Ukrajna s vele együtt az ukrajnai magyar közösség életében is: a Központi Választási Bizottság megvonta az előrehozott parlamenti választások mérlegét. Úgy vélem, az általam vezetett magyar pártnak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Pártnak nem kell szégyenkeznie ennek láttán, hiszen tisztes, becsületes eredményt értünk el egy teljesen pozitív, senki ellen nem irányuló, tiszta kampány nyomán. Különösen annak tükrében méltó ez az eredmény, hogy ezúttal nem magyar pártra, hanem választási szövetségesünkre voksoltak — mégpedig szép számban — honfitársaink.

Sajnos az, hogy másfél év leforgása alatt már másodszor kellett az urnákhoz járulniuk a választópolgároknak, rányomta bélyegét a részvételi arányra: az embereknek elegük van a kampányokból, a folyamatos választásokból! Ennek tükrében különösen biztató, hogy például Kárpátalján az itt amúgy kevéssé ismert szocialistákat támogató voksok közel 80 százalékát a magyarság s a bennünket korábban is támogató más régiók adták. Ennek köszönhetően, az előrejelzettnél több szavazatot gyűjtve, bőven bekerültek volna egy helyi „parlamentbe”, regionális szinten gond nélkül elérték volna a 3 százalékos bejutási küszöböt.

Az előrehozott parlamenti választás egyben lecke is volt az ukrajnai magyar politikai elit számára: újra arra figyelmeztet, hogy csak az összefogás, az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács megalakítása viheti előre közösségünket.

Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik felhívásunk nyomán felelős döntést hoztak és az USZP-t támogatták szavazataikkal! Hálás vagyok derék, szorgalmas polgártársainknak, hogy bebizonyították: az ukrajnai magyarság nemcsak volt, hanem van és lesz is!

Vass Tibor, az UMDP elnöke

Október első vasárnapja a nemzet napszámosai, a pedagógusok napja. Az év ezen napján minden nekik szól: az ének, a vers, a tánc, amit tanítványaiktól kapnak.

Beregszászban múlt csütörtökön ünnepelték a tanárokat. A művelődési ház zsúfolásig megtelt pedagógusokkal, vendégekkel, akiket elsőként Maria Bubnyak, a városi közoktatási osztály vezetője köszöntött.

Ezt követően a VIZHI—3000 és a Szülőföldem — Kárpátalja jóvoltából A hónap embere, valamint Beregszász lokálpatriótái címmel tüntették ki az arra legérdemesebbeket. A címmel járó kis szobrocskát Gajdos István nyújtotta át. Beregszász polgármestere az alkalommal élve köszönetét fejezte ki a város pedagógusainak, akik nap mint nap azon fáradoznak, hogy a felnövekvő nemzedék megfelelő tudással felvértezve lépjen ki az iskolából a nagybetűs életbe.

Az ünnepségen vidékünk együttesei és iskolásai szórakoztatták a tanárokat, nevelőket.

-hcs-

Három gyermekecske suhan el mellettem. Hét óra húsz perc. Bizony, sietniük kell, valószínűleg fél nyolckor kezdődik a tanítás.

Meg-megiramodnak. A legnagyobb lány — nyolcadikos, kilencedikes lehet — kézen fogja a két kisebbet, röpíti őket. Arcukon feszültség, aggódás. Bár az iskola már rég nem poroszos, elkésni mégsem illik…

Túlnan vélem, átellenben éppen — no nem pór menyecske (hisz az Ung és nem a Tisza botorkál errefelé) —három barna bőrű, fekete hajú gyermek jő, pontosabban cikázik át az út másik oldaláról. (Hagyjuk ezt a petőfieskedést, lejárt már annak ideje.)

Szóval. Cikáznak az autók közt a kis ungvári gazellák. A fiú, úgy nyolcadikos, kilencedikes lehet(ne) már, ha járna iskolába, a kisebbek óvodásoknak tűnnek (már ha járnának óvodába, így azt mondhatom, olyan négy-öt évesek). Vidámak, valami roma nyelven (lovári, kárpáti vagy valami más) énekelnek, felszabadultak, két szöszke pillanat alatt tucatnyi autóst rémítenek halálra.

A szovjetista újságokon nevelkedtek most valami olyasmit várnak, hogy dörömbölő jelzőkkel, felkiáltó jeles vonalas mondatokkal elemzem a szituációt.

Valahogy imigyen.

Lám, a lelkes, öntudatos, szorgalmas gyermekek…

Lám, lám, a lumpen, felelőtlen, rendszert gyengítő süvölvények…

Az új(ujujuj) kor szabadszellemű olvasói már sejtik, nem következik semmiféle dörgedelem, sőt nihilista, opportunista, netán polgárpukkasztó következtetés, tanulság ideráncigálása forogandand (éljen a neologizmus(!)) fenn.

Hisz mit ér a félelemgyökerű tudásvágy? Hova vezet a szorgalom-nyomorította, mindig, minden körülmények közti megfelelni akarás?!

És mit a szabadság, mely a halálfélelmet is legyőzi. Álmokat fényesít.

Különben is az a kamasz ott, a forgalom kaotikus zűrzavarában (ez olyan, mint a forrásban lévő forró víz) egyszerre több tanórát is tartott. Cikázás — testnevelés. Nótázás — énekóra. S, talán még nem felejtették el, anyanyel-vükön danásztak, tehát — népismeret.

Na, ezt tessék összeadni.

Kérem, a büntetés kiszabásánál tessék figyelembe venni, hogy fél évszázada önkéntes kisebbségben élek.

Ugye, ez komoly enyhítő körülmény?

Illár József, Palágykomoróc és Kisszelmenc polgármestere több mint tíz éve került az összevont tanács élére. Abban az időben a két határ menti település nagyon elmaradott volt. A polgármester azonban bizakodó volt, és mindenütt kereste a lehetőséget, hogy a fejlődés útjára léphessenek. Hogy milyen eredménnyel, erről alábbi beszélgetésünkből értesülhetnek.

— ’96-ban, amikor megválasztottak polgármesternek, Molnár Gábor volt a járási közigazgatási hivatal elnökhelyettese. Kinevezésemet követően bementem hozzá, kezet nyújtott, és azt mondta: — Illár úr, gratulálok Önnek, de egyúttal fogadja őszinte részvétemet is, hiszen Palágykomoróc a járásban az utolsó helyen szerepel, Kisszelmencet pedig zsákutcának tekintik.

Még abban az évben Nagykaposon vásárfesztiválra került sor, ahová meghívást kaptam. Ott ismerkedtem meg Nagyszelmenc akkori polgármesterével, akivel azonnal a két község közötti határmegnyitásról kezdtünk el beszélgetni. Sajnos, majdnem tíz évnek kellett eltelnie, hogy az akkori elképzelés valósággá váljon. 2001-ben Komlósi József, az Európai Kisebbségi Osztály alelnöke ellátogatott hozzánk, s azt ajánlotta, hogy írjunk petíciót a két államfőhöz, valamint az Európai Unióhoz. Két év múlva, 2003-ban felavattuk az ukrán—szlovák határon a székelykaput...

Sajnos, az embernek nemcsak jóakarói, de rosszakarói is vannak. Én sem vagyok ez alól kivétel. Még a határnyitás előtt egyszer a beleegyezésem nélkül néhányan falugyűlést szerveztek Kisszelmencen azzal a céllal, hogy engem bíráljanak. De én már akkor bátran állíthattam, hogy a legutolsó helyről előrébb léptünk. Az út vége azonban nagyon messze van, sok feladat áll még előttünk. Tisztában voltam vele, hogy Kisszelmencre és Palágykomorócra nem jár autóbusz, nincs utcai világítás, rosszak az utak stb. De azt mondtam: mindez akkor fog megváltozni, ha megnyitják a kishatárt. És mit ad Isten, a falugyűlést követően két hétre jött egy elnöki rendelet (ez júniusban volt), mely szerint szeptember 10-re a határnak nyitásra készen kell állnia. Egy kicsit később, 2005. december 24-én tartottuk az ünnepélyes megnyitót. Tehát a község fellendülését 2005-től lehet számítani, hiszen elindultunk a fejlődés útján. Azóta Szürte és Őrdarma felől kijavítottuk az utakat, az iránytaxi minden órában szállítja az utasokat; utcai világítás is van. Egyébként ebben az évben a Palágykomorócra vonatkozó terveinket kell még megvalósítanunk: megvásároljuk a szükséges eszközöket az utcai világításhoz, valamint két mellékutcát szeretnénk kijavítani. Tehát valami elindult.

— A lakosok érvényesülési lehetőségei is bővültek, hiszen, amint látom, Kisszelmencen legalább 25-30 üzlet nyitotta meg kapuját…

— Így van. Csakhogy nem községünk lakói éltek ezekkel a lehetőségekkel, de ez nem számít, hiszen az itt élőket foglalkoztatják: kisszelmenciek, palágykomoróciak, rátiak, szürteiek dolgoznak az üzletekben, és, amint hallottam, egészen jó fizetést kapnak. Sajnos Palágykomorócon még nem tapasztalható ez a folyamat. Az az igazság, hogy Kisszelmencet mindig lenézték a környező községek. Most pedig elértük, hogy Kisszelmenc látja el Palágykomorócot és a többi szomszédos falut is.

— Mik szerepelnek még a terveik között?

— Megint visszamennék egy kicsit a múltba. A határnyitáskor úgy volt, hogy az a környéken élőket fogja majd szolgálni. Ez megváltozott, mivel nemzetközi határ lett. Az ukrán fél már akkor felvetette a szlovák félnek, hogy ne csak gyalogosforgalom legyen, hanem könnyűkocsik is közlekedhessenek. Ezt a szlovákok elvetették, de mi továbbra is azon dolgoztunk, hogy valahogyan mégis létrehozzuk: vagy Kisszelmenc és Nagyszelmenc között, vagy Dobóruszka és Palágykomoróc között. Ez utóbbinál semmi akadálya a határmegnyitásnak. Ennek érdekében tavasszal közös tanácsgyűlési határozatot készítettünk, amiről már a szlovák miniszter és a kijevi felső hatóság is tud. A múlt héten az ungvári vámparancsnokságról kijöttek és felmérték a terepet Palágykomorócon. Szerintük semmi akadálya nincs annak, hogy Palágykomoróc és Dobóruszka között megnyíljon a könnyűkocsi- és teherforgalom. Tehát most ezen dolgozunk. Ha ez megvalósul, gondolom, más községeket, sőt az egész Ungvári járást is tudjuk majd segíteni.

— Nem titok, hogy az ukrán állampolgárok vízummal járnak át a határon. Így nyilvánvaló, hogy a határ adta lehetőségeket inkább a szlovákiaiak élvezik…

— Földijeink a nyár folyamán magyar vízummal is átmehettek. Most is meg lehet ezt tenni, de már 120 kilométeres kitérővel, ugyanis be kell lépni Magyarországra, le kell pecsételni az útlevelet és visszajönni. A tény tehát, hogy 99 százalékban a szlovákok veszik igénybe a határt.

Vannak tárgyalások, hogy Magyarországra 50 kilométerre beutazhatunk vízum nélkül, ez fel van vetve a szlovák félnek is. Remélem, hogy az EU segítségével, ha nem is 50 kilométeres, de legalább 30 kilométeres zónát ki tudunk alkudni magunknak.

Két-három évvel ezelőtt még nem is mertünk álmodni a kishatárról, és íme, megvalósult. Remélem, hamarosan a fent említett elképzelések is valóra válnak, és öt év múlva egy gyümölcsöző, európai szintű környék lesz a mienk.

Az idősek világnapja alkalmából a Beregszászi Petőfi Sándor Nyugdíjas Egyesület tagjai is ünnepeltek. Az idős embereket elsőként Imre Margit elnök köszöntötte:

— Elmúlt a nyár, próbáljuk még egy kicsit visszatartani, de nem lehet, mert a Föld forog, és egy másik évszakba, az őszbe lép. De ne keseredjünk el, az ősz nem jelenti az elmúlást, ez az évszak a várakozás időszaka a kikeletig, az élet folytatólagos szakasza. Mi, nyugdíjasok annak örülünk, hogy számos aranysárga őszt értünk meg, s annyi sok szép, tartalmas évet kaptunk ajándékba — mondta az egyesület vezetője.

Pirigyi Béla, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnöke az egyesület megalakulása óta szívén viseli annak sorsát. Most is részt vett a rendezvényen, és meleg szavakkal köszöntötte a nyugdíjasokat világnapjuk alkalmából.

Az egyesület tagjai nem csak az idősek világnapja alkalmából gyűltek össze. Aznap ünnepelték Kelnik Elza hetvenedik, Kurtyák Zsófia és Csedreky László nyolcvanadik születésnapját. Emellett két másik nagy jubileumot is méltattak: Kelnik Elza és férje, Lajos aranylakodalmukat. Balázsi Rozália és párja, Laci bácsi pedig házasságkötésük 60. évfordulóját, azaz gyémántlakodalmukat ünnepelték.

Egy házasság első éve még tele van szerelemmel, tervekkel, reményekkel. Hét esztendő már komoly megpróbáltatást jelent, a 25 év pedig erős, tartós egyetértést igazol. Ezen felül a házasságkötési évforduló sajnos megritkul.

— Akiket a Jóisten egymásnak teremtett, azoknak meg van írva a sors könyvében, hogy kötelező elérni az 50., sőt a 60. házassági évfordulót. Hiszen az őszülő hajtincsek csupán az idő múlását bizonyítják. Ötven, hatvan év elteltével már minden olyan egyszerű, hiszen ekkorra jól kiismerik egymást a házastársak. Isten éltessen benneteket még sok-sok éven át — gratulált az ünnepelteknek Imre Margit.

Ezt követően nem maradt más hátra, mint a menyasszonyi torták fogyasztása közben felhőtlenül szórakozni, elbeszélgetni a régi szép időkről.

-csillag-

Még nincs egy éve, hogy a barkaszói ifj. Lakatos János családi vállalkozásba kezdett. A fiatalember nagy lelkesedéssel nyitotta meg üzletét, s mint kiderült, eddig nem bánta meg döntését. Vasárnap kivételével mindennap várja a vásárlókat, igyekszik mindenki igényét kielégíteni.

— A régi ruhásüzlet körülbelül 10-15 évvel ezelőtt bezárt. Most újra megnyitotta ajtaját a vásárlók előtt, de magánjellegű bolt, mint az enyém, még nem volt a faluban. Élelmiszert sokan árusítanak, ezért döntöttem úgy, hogy ruhásüzletet nyitok. Igaz, a ruhaneműnek nincs olyan keletje, mint az élelmiszernek, de azért erre is szükség van.

Beszélgetőpartnerem elmondta, hogy a központon is nyithatott volna üzletet, de végül amellett döntött, hogy — ha egy kicsit eldugottabb helyen is van — otthon nyitja meg boltját, hiszen ebédidőre sem kell bezárnia. Egyébként reggel kilenctől este hatig tartanak nyitva.

— Mindenképpen jól döntöttem, hiszen így együtt vagyok a családommal, nem kell korán kelnem, reggel elmenni otthonról, este hazajönni stb. Sokkal kényelmesebb így, csupán annyi szól ellene, hogy eldugott, sáros kis utca a mienk, de így sem panaszkodom, akinek tőlem kell valami, az eljön érte. Tehát van forgalom, s hála Istennek, ahogy telik az idő, egyre nő, ugyanis mind többen értesülnek arról, hogy üzletünkben nagy a választék, így a szomszédos Szernyéről, Csongorról, Rafajnaújfaluból is jönnek vásárlók, általában munka után.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy a vállalkozó az árut Hmelnickijből szerzi be. Az árakkal kapcsolatban elmondta, hogy aki nagyon sokáig keresgél a munkácsi piacon, az valószínűleg talál olcsóbban is ruhadarabot, de viszont akinek busz- vagy vonatjegyet kell vennie Munkácsra, annak nem éri meg. — Sokan mondták már nekem, hogy egy egész napot eltöltöttek a munkácsi piacon, mégsem ott, hanem nálam találták meg a megfelelő darabot. Nálam pedig rendelni is lehet: amilyen színű, fazonú, méretű ruha kell, én olyat hozok — jegyezte meg ifj. Lakatos János

— Általában milyen korosztály vásárol Önnél? — érdeklődtem tovább.

— Minden korosztály jön, jönne, de sajnos nem tudok olyan sok árut beszerezni. Mindenki igényét nehéz kielégítenie egy ilyen kis üzletnek, mint az enyém. Ha csupán gyerekholmikkal kereskednék, akkor is csak 70-80 százalékban tudnám beszerezni az árut. Egyébként inkább a fiatalabb korosztály fordul meg többször a boltban, no meg a kisebbek a szüleikkel. Ünnepekkor több vásárlóm van, mint már említettem, inkább a gyerekeknek vásárolnak a szüleik. A falunap előtt például nagyon sok kis ruhadarab talált gazdára.

Bővítésre egyelőre még nem gondoltam, hiszen ha a most meglévő forgalmam megmaradna, teljes mértékben elégedett lennék, hiszen nem a meggazdagodás, hanem a megélhetés érdekében nyitottam meg a boltot. Tudom, mindenkinek nehéz, hisz az embereknek be kell osztaniuk kevés jövedelmüket: fizetés, nyugdíj után nagyobb a forgalom. Sok az ismerős, így abba is belemegyek, hogy hitelbe viszik el az árut, beírom a füzetbe, és fizetéskor vagy nyugdíjkor kifizetik.

H. Cs.

A szombat hajnal égszakadásszerű esővel köszöntött Técső lakóira. Többek fejében is megfordult, hogy a polgármester által megálmodott rendezvénysorozat kútba esik, vagyis inkább vízözönbe fullad…

Ám az égiek megkegyelmeztek a városnak: néhány óra múlva hétágra sütött a nap. Técső megünnepelhette 678. születésnapját. A rendezvénysorozat több helyszínen zajlott. A helyi teniszpályán veterán teniszezők mérték össze tudásukat. A Béres Lajos nevét viselő stadionban nemzetközi kupamérkőzésre került sor. A kultúrház előtti téren a fiatalok az Attrakcion vidámpark ijesztő és mulattató eszközeit vehették birtokukba. A Hollósy Simon Középiskola nagy udvaráról a szüreti bál kezdetét jelző díszes szekérkaraván indult bejárni a város utcáit. Ezenkívül volt birkózóverseny, fotó- és rajzkiállítás, nép- és képzőművészeti alkotások bemutatása és a hatalmas kirakodóvásár. Az estét a zene uralta: a népzenét és modern dalokat előadó együttesek helyét később a dj-k vették át. Hajnalig ropta a táncot az ifjúság. Közben tűzijátékra is sor került.

A hivatalos megnyitó vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött a főtéren. Az elsőként fellépő Mihajlo Hrad költő Técsőről, szülővárosáról szóló versével megteremtette az alaphangulatát a város 678. születésnapjának. Ivan Kovács polgármester a több évszázados, ám örökifjú városról beszélt, mely mindig nyitott minden jó szándékú újdonság felé. Ivan Bobruska, a járási adminisztráció, és Vaszil Kusilka, a járási tanács vezetője is köszöntötte az ünneplőket, Técső munkás és sok nemzetiséget képviselő népét. Ezután a külföldi vendégek — René Szemanisin, a szlovákiai testvérváros, Bardejov polgármestere, Nicolae Bura, a romániai Nigresti első embere és Szuh Zsuzsanna Jászberény képviseletében, aki az alakuló testvérvárosi kapcsolatról beszélt — kaptak lehetőséget jókívánságaik kifejezésére. A vendégek közt volt Ábrahám Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, valamint Satu-Mare és Nagykálló testvérvárosok képviselői. A város hírnevét öregbítő técsőiek oklevelet kaptak tevékenységük elismeréseként: Belényi Gabriella Európa-bajnok teniszmester sportága népszerűsítéséért és sikereiért, Kozma Tibor, a járási UMDSZ-szervezet elnökségi tagja, az Arany Ősz Művelődési Egylet vezetője pedig a társadalmi életben vállalt aktív szerepért.

Neonila Lomakova, a városi tanács titkára felolvasta a 773. sz. rendeletet, mely szerint a város díszpolgárává avatják Talapko István tornatanárt, a futball-utánpótláscsapat edzőjét.

Az ünnepség legmeghatóbb mozzanata volt az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség ajándékának, a város zászlajának átadása. Horváth Sándor költő, az UMDSZ elnökségi tagja e szavak kíséretében nyújtotta át Ivan Kovács polgármesternek a díszes lobogót: „Kedves honfitársaim határok és nyelvi problémák nélkül! Köszönöm Istennek, hogy én is részese lehetek ennek a ritka ünnepi pillanatnak! Köszönöm, hogy egy emberként tudunk együtt gondolkodni!”

A nyitóünnepség utolsó akkordjaként a sorfalat álló báli ruhás kislányok kezéből magasra szállt a sok-sok lufi, szivárványszínükkel is hirdetve Técső lakóinak sokszínűségét és a boldog jövőt hirdető reménységét. Ezután szépségversenyre, az Arany Ősz Művelődési Egylet által szervezett nemzetközi kórusfesztiválra, a műkedvelő és hivatásos tánc- és énekegyüttesek műsorára, Ivan Popovics, Vaszil Zinkevics és még sokan mások fellépésére került sor a stadionban és a kultúrházban.

A rendezvénysorozat újra bebizonyította: egységben az erő, valamint „Varietas delectat”, vagyis a változatosság gyönyörködtet. Milyen szép is lenne, ha minden kishazánkbeli település vezetése és polgárai megpróbálnának túltenni Técsőn — összefogásban!

M.Gy.

A Szürtei Középiskola 296 tanulóval kezdte a 2007—2008-as tanévet. Tizenhat kis elsős lépte át az iskola kapuját, a tanév végén pedig 20 végzős mond majd búcsút alma materének. Mivel Szürte közel van a megyeszékhelyhez, a frissen érettségizettek nagy része az Ungvári Nemzeti Egyetemen szándékozik tovább folytatni tanulmányait. A kéttannyelvű iskolában egyelőre még a magyar gyerekek vannak többségben, de sok ukrán nemzetiségű gyerek is jár Rátról, Téglásról, illetve Szürtéből. A tanintézményt Zsoffcsák Klára igazgatja, immár hat éve. A pedagógusgárda 39 tanárból áll.

— Idén tizenkilencen érettségiztek, ebből hatan tanulnak tovább: öten az Ungvári Nemzeti Egyetemen, egy végzősünk pedig Magyarországon. Különböző szakiskolákban hatan folytatják tanulmányaikat. Véleményem szerint ez nagyon jó arány, hiszen egy vidéki iskola esetében, ha 19 végzősből 12-en továbbtanulnak, az jónak mondható.

Idén sajnos csak 16 elsősünk van: nyolc a magyar, nyolc pedig az ukrán osztályban. Az a baj, hogy a családok nem vállalnak sok gyereket, így természetes, hogy az iskolákban is kevesebben vannak. De hála Istennek, jövőre már többen lesznek. Vannak adataink, hiszen a felcserközponton keresztül nyilvántartást vezetünk minden évben a születések számáról. Így nem nehéz kiszámolni, hogy jövőre vagy azután hány új elsős jön a tanintézményünkbe.

— Vannak-e olyan égető problémáik, melyek sürgős megoldást igényelnek? — érdeklődtünk tovább az igazgatónőtől.

— A tankönyvekkel van egy kis problémánk: a hetedik osztály számára, amely az új program szerint tanul, egyelőre még nincsenek meg az új kiadású magyar nyelvű tankönyvek. Sajnos nincs tornatermünk, s nem is tudjuk, mikor lesz, ugyanis csak ígérgetéseket kapunk. Viszont nagyon szép a számítástechnikai osztályunk.

Évről évre igyekszünk mindig újítani, szépíteni valamit a tanintézményen, persze lehetőségeinkhez mérten. Nemrégiben tataroztattuk kívülről az iskola épületét. Az idén pedig az ajtókat szeretnénk újakra cserélni. Az ablakokat is ki kellene, de erre a járási tanügyi osztály programja szerint csupán 2008-ban kerülhet sor. Teendő tehát van bőven, ám a megvalósításuk még mindig az anyagiak függvénye.

Darabán János festőművész 1934-ben született Rahón. Az ottani táj szépsége ihlette alkotásra. Legszigorúbb kritikusa édesanyja volt, aki számtalanszor emlékeztette: nemcsak a portrénak, de a tájképnek is „élni” kell. Első műveiből 1956-ban nyílt kiállítás. A mintegy félezer alkotás zömén a hegyek, a természet, a csobogó patakok kelnek életre. Tárlatai sikeresek, látogatottak, közvetlenek, tömegeket vonzanak. Kiállításai voltak a munkácsi várban, Kőrösmezőn, Kijevben, Moszkvában, Odesszában, Lem-bergben, Eperjesen, Prágában, Makón, Szegeden, Miskolcon, Montreálban, Budapesten, Bridge-portban, Strasbourgban, Tamperében, Townsvilk-ban, Linzben, Frankfurtban és még sokáig sorolhatnánk a helyeket. Ezek között számottevő a nemzetközi kiállítás.

Bilák Marina festőművész (Darabán János festőművész unokája) 15 évesen már olajfestményeket készített. 2007-ben az Ungvári Nemzeti Egyetemen magister fokozatot ért el művészet szakon, vörösdiplomát kapott. Több alkalommal volt kiállítása Rahón, a munkácsi várban, Ivano-Frankivszkban, Szerpuhovban (Oroszország), Szvitnikben (Szlovákia), Budapesten, Szegeden, Makón, Deszken, Aranyosapátiban (Magyarország). Nemzetközi kiállítása volt Odesszában. További kiállításai: Kőrösmezőn, Budapesten, a Balassi Bálint Intézetben, ahol magyar nyelvet is tanult, címe: „Virág, ami soha nem hervad el”. Tehetséges festőnő, aki nagyapja örökségét viszi tovább, ugyanazzal a lendülettel.

A két híres művész, Darabán János, a Kárpátok festője és Bilák Marina kárpátaljai festőművész közös kiállítása október negyedikétől tekinthető meg a Beregszászi Turisztikai Információs Központ Kiállítótermében.

Az iroda kiállítótermébe látogatók nemcsak gyönyörködhetnek a kiállítási anyagban, de meg is vásárolhatják a híres kárpátaljai művészek, festők, népművészek — Hidi Endre, Dancs Tünde, Helj László, Szakálas Anatolij, Gogola István, Gogola Zoltán, Bökényi Anna, Csernyiga Gyula, Mester Irén, Bakó Olga, Derczeni Viola, Orosz Gizella — alkotásait.

 Kultúrák Közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében

Október hetedikén a Beregszászi Református Templom adott otthont a Kultúrák Közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében című egyhetes program ünnepélyes megnyitójának. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium vendégei a hajdúnánási, budaörsi, miskolci diákok Magyarországról, a fülekiek Szlovákiából, a lendvaiak Szlovéniából, a sepsiszentgyörgyiek Erdélyből, a szabadkaiak a Vajdaságból (Szerbia), valamint kísérő tanáraik, akik részt vesznek a tartalmas programokban.

— 2001-ben Budaörsön fektettük le a nemzetközi osztály alapjait. Szép elképzelésekkel indultunk, de sajnos az anyagiak hiánya miatt nagy lehetőségeink nem voltak. Viszont ahhoz nem kellett pénz, hogy megismerkedjünk, összejöjjünk az elszakított nemzetrészeken élő magyarokkal. Trianon ugyan szétszakított bennünket, sokáig nem tudtuk, hogyan élnek például a szlovéniai, szlovákiai magyarok. Mára már tudjuk: mégpedig a nemzetközi osztály létrejöttének köszönhetően — mondta Szabó Árpád, a BMG igazgatója.

Kocsis Mária, a tanintézmény igazgatóhelyettese elmondta: eddig minden egyes találkozón részt vett, és nagy örömére szolgál, hogy idén Beregszász ad otthont a nagyszabású rendezvénynek.

Lengyel László, a Beregszászi Járási Tanügyi Osztály vezetője azt kívánta a Kárpát-medencét képviselő magyaroknak, érezzék otthon magukat vidékünkön. Ez a rendezvény közelebb tudja hozni egymáshoz a szétszakadt nemzetrészeken élő magyarokat.

Végül Taracközi Ferenc református tiszteletes szólt az egybegyűltekhez. A lelkipásztor kihangsúlyozta: a keresztyénség az alapja annak, ami összeköt minket, magyarokat és természetesen a nemzeti hovatartozás. — Azt kívánom, hogy az egy hét alatt legyen önök között olyan kapcsolatépítés, mely meg fogja határozni a további életüket.

A tiszteletes végül Isten áldását kérte a program résztvevőinek együttlétére, munkájára.

Sajnos, a szeptember utolsó napján tartott voksolás újra azt bizonyította, hogy a kárpátaljai magyarság egyre apolitikusabbá válik. Ha keményebben kellene fogalmazni, azt lehetne mondani: egyre kevésbé érdekli saját sorsa, jövője!

Ez nem így van! — hördülhetnénk fel. De nem tehetjük, hiszen a választás eredményei, a számadatok — mind arról tanúskodnak, hogy valami miatt nem éltünk azon jogunkkal, hogy magunk alakítsuk, formáljuk a hatalmat s vele saját és gyermekeink jövőjét.

Szomorú példaként sorolhatjuk azokat a nagy, szinte színmagyar falvakat, ahol a polgárok java része ahelyett, hogy elment volna szavazni, odahaza maradt! Nagydobronyban 4238 választópolgárból csak 2461 voksolt, azaz a részvételi arány 58 % körül mozog. Szürtére vetítve ez utóbbi mutató alig több mint 53 százalék. A Beregvidéken, illetve Ugocsában sem rózsásabb a helyzet. Mezőváriban például a voksolásra jogosultak alig 31 százaléka ment el szavazni, Jánosiban 34, Beregszászban pedig 43 százaléka élt ezzel a jogával. Péterfalván 41, míg Fertősalmáson mindössze 31 százalékos volt a részvételi arány!

Mi, kárpátaljai magyarok, mintha önként mondtunk volna le arról, hogy beleszóljunk életünk, sorsunk alakításába. Pedig volna kitől tanulnunk! A velünk élő más nemzetiségek képviselői sokkal aktívabbak voltak e tekintetben. Jól példázza ezt, hogy míg a Beregszászi járásban — az egyetlen olyan közigazgatási egységben, ahol többségben vagyunk — csak 49,9 százalékos volt a választási részvétel, addig a szomszédos Ilosvaiban 58,32, az Ungváriban 64,25, a Volóciban pedig 65,07 %! Még drasztikusabb a különbség egyes településeket nézve: a magyarok lakta Beregvégardóban a választópolgárok 36,4 százaléka ment el szavazni, a szomszédos Tasnádon viszont — ahol csak néhány magyar él — a részvételi arány meghaladta a 76 százalékot! Arról nem is beszélve, hogy a szomszédos Lemberg megyében nem egy helyen a 95-96 százalékot is meghaladta a részvételi arány...

De térjünk vissza a hírhez, amitől elindultunk… Éveken át panaszkodhatunk tovább, hogy nincs magyar képviselő a parlamentben, nincs, aki képviselje érdekeinket… Pedig csak önmagunkat okolhatjuk: ha mindannyian elmentünk volna szavazni, s azokra a politikai erőkre voksolunk, amelyek listáin volt magyar — függetlenül attól, hogy az UMDSZ vagy a KMKSZ képviselőjelöltjéről volt szó —, biztosan visszaszereztük volna a parlamenti képviseletet! Az egyik ilyen párt esetében például csak valamivel több, mint 30 ezer plusz szavazatra lett volna csupán szükség ahhoz, hogy a választási listáján induló magyar jelölt ott legyen a Legfelsőbb Tanácsban! Sajnos, nem így történt…

Nem ártana utánanézni, miért is adta át másnak a döntés jogát a kárpátaljai magyarság. S ha megvan az ok, sürgősen lépni annak érdekében, hogy legközelebb ne ismétlődhessen meg ilyesmi! Addig, amíg késő nem lesz…

Nem lesz magyar az ukrán parlamentben

Szinte biztos, hogy nem lesz képviselője a kárpátaljai magyarságnak az ukrán parlamentben, miután a legfrissebb adatok szerint nem tudja átlépni a 3 százalékos bejutási küszöböt a szocialista párt (SZPU), amely jelöltlistájának 11. helyén indította Tóth Mihályt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnökét.

Különösen súlyos bűncselekmény történt múlt héten a megyeszékhelyen. A rendőrökhöz bejelentés érkezett arról, hogy a Drugeth utca egyik házában gyilkosság történt. A helyszínre érkező nyomozókat szörnyű látvány fogadta: egy nő és egy kisfiú az ágyon, egy másik gyermek pedig a padlón feküdt vérbe fagyva…

A hármas gyilkossággal egy 27 éves férfit, a 26 éves nő élettársát, a gyermekek apját gyanúsítják, akit elfogtak a rendőrök. Az illető egy baltával végzett családtagjaival. Állítólag azért, mert élettársa azzal fenyegetőzött, hogy a gyermekekkel együtt elhagyja őt. Egy másik verzió szerint anyagi vita állhat a szörnyű bűncselekmény hátterében…

A napokban bejelentés érkezett arról, hogy az ungvári járási Tiszaágtelek közelében egy hullára bukkantak a La-torca folyóban. Az erősen bomlásnak indult tetemet a vízimentők emelték ki s adták át a hatóságoknak.

A Huszti Járási Kórházba egy idős férfit szállítottak be erősen kihűlt állapotban, akinek testén nem találtak külsérelmi nyomokat. Sajnos, az orvosok már nem tudták megmenteni az életét. Folyamatban van az elhunyt személyazonosságának megállapítása.

Királyházán halotti toron történt tragédia: az egyik vendég félrenyelt egy falat húst és fuldokolni kezdett. Hiába siettek orvoshoz vele, már nem tudták megmenteni az 51 éves férfi életét.

A szolyvai rendőrökhöz bejelentés érkezett arról, hogy az egyik házban a férj meglőtte feleségét. A helyszínre érkező rendőrök megtalálták a súlyosan sebesült asszonyt, aki megerősítette, hogy férje sebesítette meg egy vadászfegyverrel, majd elmenekült otthonról. Nagy erőkkel indult hajsza az 51 éves férfi után. Ennek eredményeként rövid időn belül kézre is kerítették: egy közeli falu üzlete mellett üldögélt egy padon.

Kiderült, hogy veszekedtek, majd ennek hevében próbálta az engedély nélkül tartott IZS márkájú fegyverrel móresre tanítani élete párját.

Munkácson nemrég kis társaság gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljenek. A vendégek között volt a 23 éves Nagyija is, aki egyedül érkezett, ugyanis férje alkoholmámorban aludt odahaza… Egy 28 éves férfi is egymaga tért be a lakásba, s egy idő után szemet vetett a csinos asztaltársra. Udvarolni kezdett neki, de a 23 éves nőnek nem tetszett a dolog… Egy idő után úgy tűnt, elsimul minden, mert Nagyija csendesen kiment a házból.

Nem így történt… A nő egyszer csak kezében egy baltával tért vissza, rárontott a kéretlen udvarlóra és verni kezdte a férfi fejét! Amikor az utóbbi a padlóra zuhant, kiment a lakásból és hazaindult. Otthon mindent elmondott a már józanodó férjének, aki úgy döntött, utánanéz a dolgoknak. A fiatal kora ellenére már többször börtönbe került férfit is megdöbbentette a látvány: Olekszandr szétvert fejjel, vérbe fagyva hevert a padlón…

Riasztotta a mentőket, akik értesítették a rendőröket. Még szerencse, hogy az udvarló, ha súlyos sérülésekkel is, de élve megúszta az esetet. Nagyijának viszont felelnie kell tettéért.

A nagyszőlősi járási Nagykomjáton is hasonló eset történt. Itt egy 33 éves nő szúrta mellbe élettársát. Előbb veszekedtek, majd a nő kizárta a házból párját. Az utóbbi megpróbált erővel bejutni a lakásba, de a késszúrás megállította…

A szervezett bűnözés ellen harcoló kárpátaljai rendőrök lefülelték az egyik kereskedelmi bank alkalmazottját, aki meghamisította az egyik részvénytársaság részvényeseinek adatait. A vállalkozást ennek következtében több mint 1 000 000 hrivnyás kár érte.

A csapi határátkelőhelyen jelentkezett belépésre Ladáján egy szerb állampolgár. A 38 éves férfi mindent elkövetett, hogy elvonja a vámtisztek figyelmét. Emiatt gyanús is lett! Az alaposabb ellenőrzés során az illető holmija között 30 000 eurót találtak, ami közel 215 000 hrivnyának felel meg. A pénzt lefoglalták.

Megyénk egyik városában a kiskorúak kérdéseivel foglalkozó osztály vezetője 100 dollárt kért az egyik ügyféltől, hogy közbenjár annak érdekében, hogy az illető gyorsabban kapja meg az engedélyt lakásának értékesítésére. Az ügyészség bűnvádi eljárást indított a hivatalnok ellen.

Munkácson egy 23 éves helyi férfi háza előtt parkolta le autóját. Óvatlanságból a kocsiban hagyta pénztárcáját és személyes papírjait. Ennek meg is lett az “eredménye”: valaki betörte a jármű ablakát és elvitte az értékeket.

A megyeszékhelyen, a Sváb utcában haladt gyalogosan egy 31 és egy 26 éves helyi férfi, amikor idegenek támadtak rájuk. Az ismeretlenek késsel mindkettőjüket megsebesítették, majd elmenekültek a helyszínről. A sértetteket kórházba kellett szállítani.

A rendőrség nagy erőkkel nyomoz a tettesek után.

A Kijev—Csap autóúton Rivne megyében súlyos közúti baleset történt. Egy 50 éves, kár-pátaljai illetőségű férfi Renaultjával előzés közben áttért a másik sávba, ahol egy pótkocsis MAN teherautóval ütközött. Az ütközés ereje olyan nagy volt, hogy a személyautó kiütötte a teherkocsi első futóművét, majd az árokban „landolt”. A katasztrófavédelmisek speciális eszközökkel tudták csak kiszabadítani belőle a benne utazó, ugyancsak kárpátaljai 46 éves nőt.

Rekord összegű csempészett készpénzre bukkantak az ukrán—moldáv határszakaszon. A 3 000 000 dollárt egy Mercedes teherautó pótkocsijában kialakított rejtekhelyen találták meg. Az Ukrajnai Biztonsági Szolgálat munkatársai szerint ugyan Moldovába tartottak vele, de nem kizárt, hogy a végső cél valamelyik európai ország lett volna.

A pénz mennyiségére jellemző, hogy egy napig tartott, amíg összeszámolták.

(Visk, 1945. szeptember 17.)

Mandrik Iván történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem Új- és Legújabb Kor Történelme Tanszékének docense, a történelemtudományok kandidátusa. Földműves családban született. Visken érettségizett 1963-ban, 1967-ben szerzett diplomát az Ungvári Állami Egyetem Történelem Karán: történész, történelemtanár. Kandidátusi értekezését 1973-ban védte meg az Ungvári Állami Egyetem Szaktanácsa előtt Az agrárproletariátus helyzete Magyarországon a XX. sz. elején (1900-1914) címmel, tudományos vezetője I. M. Hrancsak professzor. Az MTA SZSZBM Tudományos Testületének tagja. Tudományos konferenciák rendszeres résztvevője. Kutatási területe: Magyarország a dualizmus korában. Az 1988—1989-es tanévben speciális kollégiumot tartott Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kelet-Európa Történelme Tanszékén. Tudományos publikációinak száma 40. Magyar nyelvű cikkei és tanulmányai a Kárpáti Igaz Szóban és a Kárpáti Kalendáriumban jelentek meg. Alapító tagja a Kárpátaljai Magyar Tudósok Társaságának. Magyarul könyve nem jelent meg.

…Egán Ede, a XIX—XX. század fordulóján elindított mozgalom, az ún. hegyvidéki akció (egészen pontosan: a hegyvidéki földművelő nép közgazdasági helyzetének javítását célzó állami akció) egyik lelkes kezdeményezője és legaktívabb megvalósítója. A szovjet történetírás, és a magyar is, magát az akciót és annak megvalósítóját csaknem napjainkig negatív színben, korántsem objektíven értékelte. Pedig a történészek gyakran folyamodtak Egán munkáihoz, információihoz, sűrűn hivatkoztak megállapításaira, tanulmányozták vidékünkön folytatott tevékenységét, ám a folyamatot, az akció jelentőségét és gazdasági hatásfokát helytelen alapállásból ítélték meg, nem értékelték kellőképpen. Ugyanez vonatkozik Egán személyére, tevékenységét nem elemezték kellő alapossággal. Az akcióról és Egánról eddig napvilágot látott szerény publikációk korántsem tekinthetők teljeseknek. Mindenesetre tárgyilagosan, a századforduló gazdasági, politikai, kulturális viszonyainak figyelembevételével kell tanulmányoznunk Egán Ede munkásságát.

Ki volt tehát Egán Ede? Nagyapja Írországból települt át Magyarországra, apja a Vas megyei Borostyánkőn vásárolt birtokot magának, amit aztán a fia, Egán Ede örökölt, aki 1851. július 13-án született. Az elemi iskolát Borostyánkőn végezte, a gimnáziumot Szombathelyen, majd német és angol főiskolákon tanult. A 60-as—70-es években egy szász uradalomban volt gyakornok, tanulmányokat folytatott Bécsben és Franciaországban, tudományos munkakörben dolgozott Csehországban és Poroszországban. A ’80-as években a maga borostyánkői uradalmát irányította, 1883-ban Magyarország tejgazdasági felügyeletével bízták meg.

Egán a ’90-es évek végén már ismert mezőgazdasági szakember, számos tudományos munka szerzője volt. Magyar és német nyelvű szakmunkáiban tudományos alapossággal bizonygatta a kárpáti tejgazdaságok, a magashegyi legelők nagy lehetőségeit, ezek gazdasági hasznosításának útjait. Sokat tett Magyarország tejtermelésének fellendítéséért. Amikor a kormány kinevezte a hegyvidéki akció élére, már ismeretesek voltak számára a mezőgazdaság irányításának és szervezésének haladó kapitalista módszerei, lelkes híve volt a falusi szövetkezetek szervezésének.

Abban az időben vidékünkön a mezőgazdaság, csakúgy, mint az ipar, lassú ütemben fejlődött, területünk volt Magyarország legelmaradottabb régiója. Itt fennmaradt a feudális nagybirtokrendszer,

A magyar kormány, hogy elejét vegye az esetleges gazdasági és politikai megmozdulásoknak, megtette a szükséges lépéseket. Intézkedései között a legjelentősebb az ún. hegyvidéki akció volt. Ennek keretében alakult meg 1897. február 15-én Munkácson a hegyvidéki kirendeltség, amely a magyar Földművelésügyi Miniszté-riumnak volt alárendelve. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter javaslatára Egán Edét nevezték ki a kirendeltség vezetőjének. Ugyancsak egyik kezdeményezője volt a hegyvidéki akciónak Firczák Gyula munkácsi püspök. Egán elvállalta a kirendeltség vezetését, bár sokkal előnyösebb ajánlatokat is kapott. Tevékenysége során természetesen bizonyítani igyekezett magyar patriotizmusát, szilárdítani a Kárpátok alján a magyar államiságot, ugyanakkor nem hallgathatjuk el tiszta emberi, humánus törekvéseit: mindenképpen enyhíteni akart a ruszinság nyomorúságos helyzetén. S ezt tevékenységével kézzelfoghatóan bizonyította.

Az akciót Egán a Bereg vármegyéhez tartozó Szolyvai járásban indította el. Két évvel később azonban, a viszonylagos eredmények láttán, tervbe vette kiterjesztését Bereg, továbbá Ugocsa, Ung és Máramaros megye valamennyi hegyvidéki járására.

Egán Ede, mielőtt kidolgozta munkatervét, hónapokat töltött a hegyvidéki megyékben, bejárta gyalogszerrel a havasi legelők, a hegyek nagy részét. Faluról falura ment, beszélgetett a helybeli ruszinokkal, adatokat gyűjtött, tanulmányozta az emberek létviszonyait. Így tehát reális képet kapott a lakosság elképesztő nyomorának alapvető okairól. Ezután megírta jelentését a magyar kormánynak.

Az Egán-jelentést követően, 1897 közepén kezdetét vették „a magyar ruszinok gazdasági helyzetének javítását” célzó intézkedések. 20 lelkészt és több hivatalnokot rendeltek ki Egán Ede miniszteri biztos mellé segítségül. Egán a folyamatos jelentésekben tárgyilagosan és együttérzéssel ecsetelte a parasztság súlyos gazdasági helyzetének okait. Vádolta az államot és a kormányt, hogy nem törődik a koldusbotra jutott parasztság anyagi létével; a helyi közigazgatási szervek közömbösen szemlélik a lakosság tengődését. „A ruszin parasztság helyzete Magyarországon” c. munkából kitűnik, hogy szerzője, Egán Ede nem volt a radikális intézkedések híve, ő evolúciós gazdasági változásokat akart az állami szervek irányításával.

Időközben a kormány Egán javaslatára újabb intézkedéseket hozott. 1897-ben Schönborn mammutbirto-kából kibérelt 25 évre a földművesek részére 12 600 katasztrális holdat.

A kirendeltség minden évben, a nyári mezőgazdasági munkák idejére idénymunkások tömegét szerződtette vidékünkről az Alföldre. A század elején számuk évente 5-10 ezerre becsülhető. Bár ezek szervezett, ám kezdetleges intézkedések voltak, mert az összlakosság helyzetén nem sokat változtattak, mégsem szabad lebe-csülnünk jelentőségüket, vagy azokat csupán a magyar kormány gyarmatosító politikája részének tekintenünk. Márpedig az utóbbi három évtized szakirodalma annak minősítette a hegyvidéki akciót és Egán Ede tevékenységét. Ez persze leegyszerűsített, egyoldalú értékelés.

Tény, hogy Egánnak voltak tévedései, mégpedig a parasztság nehéz helyzetét kiváltó okok megítélésében. Mert minden bajért a Galíciából és Oroszországból bevándorolt zsidó uzsorásokat tette felelőssé. Szerinte ők züllesztették le erkölcsileg a népet, megszámlálhatatlan kocsmáikban ösztönözték az italozást, ellenőrizhetetlen zughitel-folyósítással foglalkoztak. Valójában az okok szerteágazóbbak és bonyolultabbak voltak.

Bármerről is közelítünk a dolgokhoz, vitathatatlan, hogy Egán Ede nézetei és tevékenysége elégedetlenséget keltett az uzsorások, a helybeli hivatalnokok körében, a politikusok bizonyos rétegeiben. Üldözték, mindenáron meg akartak tőle szabadulni. Amikor 1901. szeptember 20-án Ungvárról Szerednye felé kocsizott, a Lázi-domb közelében rejtélyes körülmények között halálos lövés érte, fogaton vitték be az ungvári kórházba, ahol rövidesen meghalt. A halál okát a hivatalos vizsgálat nem állapította meg. Egyesek öngyilkosságról, mások véletlen balesetről beszéltek. Halálának legvalószínűbb oka: orgyilkosság.

A ruszin lakosság nagy tömege vett részt Egán Ede temetésén Ungváron. Nyomban felvetődött a gondolat a lakosság körében, hogy állítsanak emlékművet a tragédia színhelyén, megindult az adományok gyűjtése. A Lázi-dombon, az emlékezetes helyen nemsokára vaskerítéssel körülvett, feliratos kőkeresztet állítottak fel Egán Ede emlékére Daróc község lakosai. A kereszt a közelmúltban, az autópálya szélesítésekor tűnt el nyomtalanul.

Helyénvaló lenne az emlékművet felújítani. (Azóta az ungvári főútról Korláthelmec felé lekanyarodó út mentén Egán-emlékmű áll – a szerk.). Noha a mai nemzedék (nem az ő hibájából) keveset tud Egán Ede tevékenységéről, a történelmi igazságszolgáltatás megköveteli, hogy ne feledkezzünk meg arról az emberről, aki felemelte szavát ínségben élő vidékünkért és megfeszített erővel küzdött a felemelkedéséért.

A versenyre jelentkezhetnek mindazok, akik magyar tannyelvű általános iskolában tanulnak. A jelentkezőket három korcsoportba soroljuk.

1. korcsoport: 1-3. osztály; 2. korcsoport: 4-6. osztály; 3. korcsoport: 7-9. osztály.

A verseny két fordulóban zajlik. Az első fordulóban sorszám húzása alapján a jelentkezők kárpátaljai költő tollából származó verset szavalnak. Az előadott verseket szakavatott zsűri bírálja el, az eredmények alapján csoportonként 3 tanuló juthat tovább a 2. fordulóba.

I. korcsoport: Kecskés Béla: Bogárbál; II. korcsoport: Kecskés Béla: Nagyapó mosolyú ősz vagy Sütő Kálmán: Új március; III. korcsoport: Sütő Kálmán: Kacagó faluvégek vagy Kecskés Béla: Krónikás ének a munkácsi várban.

Jelentkezési határidő: 2007. október 15.

A fiatalon elhunyt magyar szent odaadó szeretetére, példamutatására oly nagy szükség van a mai elembertelenedő világban! Emlékezzünk hát együtt a szegények és elesettek pártfogójára, segítőjére!

A versmondóverseny idei helyszíne a técsői Szent István plébániatemplom, ideje: 2007. október 27., de. 10.00 óra, jelentkezési határidő: 2007. október 25. Jelentkezni a 90500 Técső, Gagarin u. 11., Técsői Magyar Tannyelvű Líceum vagy a mesz66@freemail.hu címen lehet. Egy iskolából legfeljebb 2 versenyző indulhat.

A vetélkedő első részében a versenyzők a szabadon választott költeményeket adják elő, melyek tematikája az Árpád-ház uralkodásának korához kapcsolódik, a második részben a kötelező verset (Szent-Gály Kata: Erzsébet) hallgatja meg a zsűri.