Akik az Úrban bíznak, erejük megújul

Azt követően, hogy a Nasa Ukrajina bejelentette, ellenzékbe vonul, a parlamenti többség képviselői egyre hangosabban követelik, hogy a „nasás” miniszterek távozzanak a kormányból: úgymond, nem lehet egyszerre ellenzékben is lenni és kormányozni is… Az említett pártszövetség miniszterei egyébként meg is írták beadványaikat, amelyekben kérték felmentésüket.

Ahogy az Interfax Ukrajina jelentette, a parlament a múlt héten a Nasa Ukrajina két miniszterét felmentette beosztásából, s újakat nevezett ki helyettük: Roman Zvaricsot Olekszandr Lavrinovics váltotta az Igazságügyi Minisztérium élén, míg Igor Lihovij helyére Jurij Bohuckij került a kulturális és turisztikai tárcánál. Egyébként mindketten tapasztalt kormánytisztviselők: Lavrinovics az előző Janukovics-kormányban is ugyanezt a tisztséget töltötte be, míg Bohuckij 2001 és 2005 között volt kulturális miniszter.

Ami Jurij Poljacsenko egészségügyi, illetve Jurij Pavlenko ifjúsági és sportminisztert illeti, ők egyelőre maradnak a helyükön, úgymond azért, mert egyelőre nem találták meg azokat, akik megfelelően tudnák helyettesíteni őket. Egyes elemzők szerint azonban a parlamenti többség rajtuk keresztül kívánja fenntartani a tárgyalási folyamatot a Nasa Ukrajinával. Igaz, Roman Bezszmertnij, a pártszövetség parlamenti frakciójának vezetője azonnal reagált az efféle feltevésekre, egyértelművé téve: tegyenek eleget minden miniszterük felmentési kérelmének.

A két tárcavezető menesztésével azonban nem csillapodtak le a „narancsos” miniszterek körül magasra csapott indulatok a parlamentben. A podrobnosti.ua internetes hírportál jelentése szerint a honatyák már a napokban meghallgatásra várják Borisz Taraszjuk külügy- és Anatolij Gricenko védelmi minisztert (a felvételeken). A „meghallgatásról” tudni kell, hogy ukrajnai olvasatban ez inkább felelősségre vonást jelent, ami nem valami bíztató a két miniszter számára.

Még cifrább Jurij Lucenko (a harmadik képen) helyzete. A Legfelsőbb Tanács a múlt héten vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek feladata a Belügyminisztériumban, illetve annak helyi szerveiben állítólag tapasztalható visszaélések feltárása. A törvényhozás még ennél is tovább ment. Határozatot hozott arról: javasolja a kabinetnek, hogy a vizsgálat idejére függesszék fel beosztásából a tárcavezetőt.

Érdekesek a kormányfő és az államfő reakciói az eseményekkel kapcsolatban. Viktor Janukovics többször is elismételte, hogy neki nem volt semmi problémája a „narancsos” miniszterekkel a kormányban. Igaz, legutóbb már azt fejtegette, hogy Taraszjuk és Gricenko esetében akár bársonyszékükbe is kerülhet, amennyiben a honatyák előtt nem tudnak elfogadható magyarázatokkal előrukkolni.

Viktor Juscsenko eközben határozottan kiállt a külügy- és a védelmi miniszter mellett, annál is inkább, mivel ő jelölte őket e hivatalok élére. Erről Viktor Baloga tájékoztatta a médiát. „Tisztségükben való maradásuk célszerűségéről az államfő dönt majd” — hangsúlyozta az államelnöki adminisztráció vezetője.

Viktor Baloga tolmácsolta Juscsenkónak a belügyminiszterrel kapcsolatos álláspontját is. „Az államfő úgy véli, hogy Jurij Lucenko belügyminiszter beosztásában marad és teljes mértékben tesz majd eleget kötelezettségeinek”.

A csata tehát folyik, nem lesznek eseménytelenek a következő napok sem Ukrajna politikai életében…

— Részletes programom volt, 29 pontból állt, melyek többségét már sikerült megvalósítani. Rendbe hoztuk a temetőt, az I. világháborúban elesett derceniek tiszteletére állított emlékmű felújítása is folyamatban van, a kórház mindkét részlegén nagytatarozást végeztünk, új tetőszerkezetet kapott az iskola stb. Feladataim között szerepel az óvoda rendbehozatala is. Egyelőre a konyhát újítottuk fel, ahová új bútort vásároltunk. Erre 10 ezer hrivnya támogatást kaptunk a járástól. Nagy ütemben folyik a református templom felújítása. Itt külső-belső tatarozást végeznek.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség jóvoltából településünkre is eljutott az Internet. Az elosztóállomás a középiskolában van, a községi tanács már hozzá van kapcsolva, de hamarosan az egyház is csatlakozik. A kultúrházba szintén el szeretnénk juttatni az Internetet, mivel sok a magánérdeklődő a faluban. Remélem, mihamarabb sikerül mindenki igényét kielégíteni.

Nagy ütemben folyik a vízvezetékrendszer kiépítése. Ezt tartom az egyik legfontosabb feladatunknak. Megvalósítására a járástól kaptunk 100 ezer hrivnyát, a többit a Dorcas Segélyszervezet finanszírozza. A víz természetesen a közintézményekbe — óvodába, kórházba, iskolába, kultúrházba, községházára, parochiára — is be lesz vezetve.

Az iskola udvarán van egy kút. Még a múlt évben itt állítottuk fel holland barátaink támogatásával a víztisztító berendezést. Így idén hozzákezdhettünk a csövek lerakásához, hogy a falu lakossága minél hamarabb tiszta, iható vízhez jusson. A kutakban, sajnos, nagyon kevés a víz. A falu magasabb részein lakók máshonnan kényszerülnek hordani.

— Már összeforrasztották a fővezetéket, ha az idő engedné, két hét alatt le lehetne fektetni a csöveket. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal rá lehet csatlakozni. Tavasszal folytatjuk a munkálatokat.

Másik fő cél a négy éve felhalmozódott szemét eltakarítása volt, ami nem kevesebb, mint egyhetes munkába került.

Ha az idő engedné, szeretnénk még rendbe rakni a kanálishidakat, mivel nagyon rossz állapotban vannak.

A főúton sikerült elvégezni a kátyúzást Fornosig, legalább 8-9 autó aszfalt ment rá. Ezenkívül leaszfaltoztunk egy mellékutcát, amelyen autóval már szinte lehetetlen volt közlekedni. Foglalkozunk a közvilágítással is, hiszen télen korán sötétedik.

Összegezve azt mondhatom, hogy meg vagyok elégedve a munka menetével. Magam sem hittem, hogy egy fél év alatt sikerül ennyi mindent elvégezni. Meg vagyok elégedve a járással is, elég sok támogatást kaptunk tőlük. De a legnagyobb érdem a falubelieké: szinte mindenki pozitívan állt, áll hozzá a problémák megoldásához.

— Dercent közel háromezren lakják. Többségük mezőgazdasággal foglalkozik, de még mindig sokan dolgoznak külföldön, azonban ez a tendencia, hála Istennek, csökken. Munkácson beindultak a különböző üzemek, így az emberek itthon maradnak családjukkal, nem kényszerülnek külföldön munkát vállalni.

Nagyon sokan foglalkoznak melegházi zöldségtermesztéssel: paradicsomot, uborkát, burgonyát termesztenek. Az idén, sajnos, nem volt a legjobb a termés például paradicsomból, az uborka ára pedig alacsony volt, de ez nem szegi kedvét a dercenieknek, hiszen földet szerető, gazdálkodó emberek.

Hála Istennek, vállalkozókból sincs hiány. Jelenleg három kávézó és 16 mini ábécé működik a községben, de még több megnyitására van kilátás.

— Természetesen. 21 önkéntes van a csapatban. Minden riasztásra sietnek, munkájukra nagy szükség van, sokszor emberéleteket mentenek. Az autó jól működik, ami nagyon fontos.

— Így van. Utoljára négy évvel ezelőtt volt falunap a helyi vállalkozók szervezésében. Idén az anyák napi ünnepség, a gyereknap megünneplése mellett augusztusban a falunapot is lebonyolítottuk, ami szintén nagyon jól sikerült, mint ahogy a nemrégiben megtartott szüreti bál is. Természetesen jövőre ismét szeretnénk megszervezni a felsorolt ünnepségeket, hiszen a falu lakossága igényli az ilyen rendezvényeket.

— Mindenképpen a vízvezetés folytatásával. S ha ezzel végeztünk, jöhet a többi megoldásra váró probléma.

Internet, elektronikus publikáció, digitális és virtuális könyvtárak, multimédia, információs szupersztráda: csupa kihívás a hagyományos könyvtárak számára. Mit tudnak nyújtani ezzel szemben a papír alapú, sok esetben elavult kötetekkel rendelkező bibliotékák?

Hogy választ kapjunk a kérdésre, elég ellátogatni az Ungvári járási Szürtébe, ahol 35 ezer könyv várja, hogy kézbe vegye, kinyissa őket valaki.

— Sajnos, hiába — mondja Bodák Erzsébet módszerész. Akárcsak az olvasók nagy többségének, neki is az a véleménye, hogy nem volt jó ötlet az Ungvári Járási Könyvtárat Csapról Szürtébe áthelyezni, hisz oda sokkal nehezebb eljutni, s akinek valamilyen könyvre van szüksége, fél napjába kerül, mire megkapja. Nem is beszélve a könyvtárban uralkodó áldatlan állapotokról: tél idején is fűtetlen helyiségekben szolgálják ki az olvasókat. Nem csoda, hogy ilyen hidegben nincs kedvük leülni és hosszabb időt tölteni a könyvek birodalmában.

— Ígérik, hogy kicserélik az ajtókat, ablakokat, megjavítják az villamos hálózatot — magyarázza Valentina Valijeva, a könyvtár vezetője. Azt mondja, ha ez utóbbira sor kerülne, ezt a telet még valahogy átvészelnék egy helyiségben. Most ugyanis, ha bekapcsolják a villanymelegítőt, kikapcsol a biztosíték, mert a hálózat nem bírja a terhelést.

A rossz körülmények ellenére a könyvtárosok igyekeznek eredményes munkát végezni. Mivel a gyermekrészleg Csapon maradt, most Szürtében is kiszolgálnak gyermekolvasókat. Szükség is van erre, hisz főleg az iskolások és az egyetemisták keresik fel őket. Kevés, mintegy 20 körül van az idősebb olvasók száma. Faluhelyen az emberek dolgoznak, nincs idejük olvasni. Ez is egy okkal több arra, hogy nem faluhelyen kell lennie a járási könyvtárnak.

A fiatalok leginkább szakirodalmat keresnek. Egy ideje nagy segítségükre van, hogy immár nemcsak a könyvek, hanem a világhálón található tudáshalmaz között is keresgélhetnek. Az UMDSZ-nek köszönhetően ugyanis az Internet-elérhetés is biztosított a könyvtárban.

A fejlesztés nem könnyű. Főleg magyar könyvekre lenne szükség, hisz 17 fiókkönyvtárban szolgálnak ki magyar olvasókat, ami 22850 magyar lakost jelent. Szürtében az Ungvári járás magyar lakosságának 35 %-át szolgálják ki, magyar könyveket viszont sajnos szinte sosem kapnak. Ha küldenének is az anyaországból, a határon nem engedik át. Ukrán könyvekkel ellátják őket, tavaly például 10 ezer hrivnyát utalt számukra a járási adminisztráció, amiből szakirodalmat vásároltak.

— Sok könyvet adományozott nekünk a Hármashalom Alapítvány, így a kötelező olvasmányok nagy részét már meg tudják szerezni a gyerekek. A Kárpátia Kiadótól megkaptuk az Új Magyar Lexikon legújabb kiadásának 19 kötetét — újságolja Bodák Erzsébet.

A könyvtárosok információhoz jutását is szem előtt tartják a hálózat vezetői. Rendszeresen tartanak számukra szemináriumokat. Ilyenkor számos aktuális kérdést tekintenek át, kiállításokat szerveznek. Nemrég mutatták be például a packanyovói Mária Panyko kötetét, melyben a szerző a község szellemi értékeit gyűjtötte össze. Emellett a közeljövőben minden könyvtáros elkészíti a falu történetét bemutató albumot, amely a járási könyvtár múzeumában kap majd helyet. A cigányosi (Ciganyivci) már el is készült.

Napjainkban az Internet robbanásszerű elterjedésével a könyvtárak szerepe is változóban van, a könyvtári rendszereknek fel kell készülniük az ebből adódó változó igényekre. A könyvtáraknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott információs igényekhez, emellett kínálatukkal és szolgáltatásaikkal meg kell kísérelniük felkelteni a társadalom minden rétegében az információözön iránti érdeklődést, és biztosítaniuk kell a hozzáférést. Szerencsére mára már Kárpátalján is folyamatosan látják el a könyvek birodalmait Internet-hozzáféréssel.

Az információs technológia fényében nagy kérdés a könyvtárak jövője. Lesz-e könyvtár, s ha igen, milyen lesz? Hozzáértők szerint ez a könyvtárosok hozzáértésén és az általuk nyújtott szolgáltatásokon múlik. Azt mondják, a jövő könyvtárának éberen kell figyelnie a társadalomban zajló fejleményekre, és azoknak megfelelően kell cselekednie.

Bár a hálózatok korát éljük, s az Internet segítségével néhány kattintással gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzájuthatunk, a könyvtár szerepe mégsem csökkent. Bizonyítja ezt az is, hogy az Ungvári Járási Könyvtárhoz tartozó 48 fiókkönyvtárból az évek során helyiség hiányában többet bezártak, ám időközben kiderült, hogy szükség van rájuk, így most újra megnyitják azokat.

Mégis megváltozott valami. Egy új struktúra épült a könyvtár fölé. A feladat: megtalálni, mi a könyvtár szerepe ebben az automatizált világban, s nem utolsósorban méltó körülményeket teremteni azoknak, akik kiszolgálják a tudás birodalmába tévedő olvasókat.

Elsőként Zubánics László történész ismertette a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás által adományozott zászlónak és címernek az adott közösséghez szóló üzenetét.

— A település címere, amely a korabeli pecsétábrázolások alapján készült el, egy ezüst szőlőfürtöt tartó kart ábrázol. A szőlő, amely bibliai jelentéssel bír, maga Jézus Krisztus, a bor az ő kiontott vére. A marokba szorított kéz azt jelképezi, hogy a közösség csak akkor életképes, ha annak minden tagja összefog.

Ködöböc Levente polgármester elmondta:

— A zászló egy jelkép. Jelképe a hazának, a szülőföldnek, az eszmének, amely összetartja a nemzetet, a közösséget. Eme zászló jelképezi községünk születését, őseink hagyatékát, nemzeti öntudatunkat, egymás iránti tiszteletünket, megbecsülésünket. Eddig Beregsomban a címeres zászló a birtokos Lónyay család fejének itt-tartózkodását jelezte, ma a magyar közösség egészének lesz a jelképe.

Egy rövid irodalmi összeállítást követően Mező Miklós református lelkész méltatta a zászló jelentőségét. Mint prédikációjában kifejtette, a közösségeknek mindig szükségük van jelképekre. Józsué könyvéből idézte a zsidó nép honfoglalását Kánaán földjén, amely során az Úr parancsára minden törzs egy-egy követ vett fel a kettévált Jordán medréből, hogy mindörökké emlékeztesse őket az általa véghezvitt csodákra. Ezután a lelkipásztor megáldotta a zászlót és a közösséget.

A továbbiakban a beregsomiak a sztálini önkény áldozataira emlékeztek. Az iskolások néhány, a lágerekben született balladát adtak elő, majd Ködöböc Levente polgármester emlékezett. Mint elmondta, Beregsomban mindössze ketten élnek a sztálini táborokat megjártak közül: Nagy János és Baksa Gyula. A hozzátartozók nevében Ködöböc Gyula szólt, aki a megboldogult Forgon Pál református püspök lágerversével emlékezett az áldozatokra. Ezután a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait a sztálinizmus áldozatai emlékművénél.

A korláthelmeciekben érett a változtatás igénye. Az idei helyhatósági választásokon Hamnik Máriának szavaztak bizalmat. Ezt az energikus, végtelenül jószívű asszonyt régen ismeri a lakosság. Brigádvezető volt az egykori állami gazdaságban. Neki köszönhető, hogy a gazdaság felbomlása után abból valamit meg tudtak menteni a falu javára. Minden jel arra mutat, polgármesterként is beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Múlt vasárnap, amikor a falu apraja-nagyja összegyűlt a frissen tatarozott falusi klubban a zászlóavatási ünnepre, érezhető volt: az emberek mindenben támogatják a község vezetőjét.

Jóleső érzéssel tisztelgett a falu a címeres zászló előtt, amely a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása és az UMDSZ közreműködésével, valamint az anyaország támogatásával került felavatásra.

A község történelme híven tükrözi a magyarság évszázados küzdelmét. Pusztította a tatár, igázta a török, irtotta a pestis, de megszenvedte az újkori történelem világégését is.

— A korláthelmecieknek mindig volt erejük újra kezdeni. Újjáépítették községüket, megmaradtak ott, ahová Árpád vezér hozta őket. Kitartottak magyarságuk, hitük és hazájuk mellett — olvasta az adományozó levélből Székovszky Natália, az UMDSZ ungvári járási szervezetének elnöke.

A község zászlaját megszentelte Miklós atya, görög katolikus lelkész és megáldotta Nagy István református tiszteletes.

Végesi Jutka és Kovalenko Krisztina magyar és ukrán nyelven ismertették a falu történelmét.

A közönség előtt a legnagyobb sikert természetesen a legkisebbek, az óvodások aratták. Fellépésüket a kisiskolások műsora követte. Nagy sikere volt Grabovszki Emma és Mihály humoros előadásának is. Felejthetetlen élmény volt Vajda Viktória előadása, Szentipál Vera fellépése, Tóth Viktor rövid, humoros műsora.

A jeles esemény alkalmából köszöntötte a jelenlévőket Brenzovics László, a megyei tanács, illetve Macko István, a járási tanács elnökhelyettese. Szanyi Béla, az UMDSZ ungvári járási szervezete ügyvezető alelnöke átadta a polgármesteri hivatalnak, illetve Tóth Évának, a civil szervezetek képviselőjének az eCentertelenet program keretein belül telepített VLAN alállomásokat. Ajándékokat nyújtott át a színvonalas műsort előadó óvodásoknak és a klub műkedvelő együttesének.

A program hajnalig tartó szüreti mulatsággal zárult.

— Nagy élmény és megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk a rangos eseményen. Megérkezésünk első napján lehetőségünk volt megtekinteni Kassa nevezetességeit, a belvárost. Azon a hétvégén a város szinte minden intézménye II. Rákóczi Ferencet idézte fel.

Másnap, azaz október 29-én, a kassai vasútállomásra érkező, Budapestről induló Nosztalgia Vonat utasainak üdvözlése után az ünnepség megnyitójára a Városi park Zenepavilonjában került sor.

Ezt követően a Kárpátaljáról, Magyarországról, Erdélyből stb. érkezettek — legalább nyolcezren voltak — körbevonultak a városon. A menet nagyon színes volt, hiszen korabeli öltözékekben, különféle transzparensekkel vonultak a szétszakított nemzetrész képviselői. Kassa központjára érkezve a tömeget többek között köszöntötte Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, Kassa polgármestere, valamint a Magyar Köztársaság Szlovákiai Konzulátusának képviselője, a helyi Rákóczi Szövetség vezetősége.

A Szent Erzsébet Székesegyházban tartott ünnepi szentmisét követően koszorúzásra került sor a székesegyház előtt.

Kassa főterén a résztvevők a Ghymes együttes koncertjén, majd ünnepi istentiszteleten vehettek részt a református templomban.

A két nap folyamán számos kísérő rendezvényre is sor került. Részt vettünk például a borkóstolóval egybekötött Tokaj és vidéke borainak bemutatóján, megízlelhettük a Rákóczi korabeli ételeket, megtekintettük az Alsó Várkaput, a Hóhér bástya udvarát.

Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a Csemadok Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségnek, név szerint Kolár Péternek, Fáber Tímeának és Kovács Bencének, illetve a Kassai Polgármesteri Hivatalnak, hogy biztosították számunkra a lehetőséget, hogy részt vehessünk a nagyszabású ünnepségen. Ezenkívül meg szeretnénk köszönni Dupka Györgynek, az UMDSZ alelnökének, valamint Pirigyi Bélának, a beregszászi szervezet vezetőjének, a BMKSZ elnökének, Sepa Jánosnak, a Beregvidéki Múzeum igazgatójának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a több száz éves Rákóczi-zászlót, melynek, ha mondhatom így, nagy sikere volt. A kassai Rákóczi Szövetség képviselői köszönetüket fejezték ki, hogy a zászlóval ékesítettük ünnepségüket.

— Örömmel jelenthetem — mesélte Zsidik Béla, a kft. igazgatója —, hogy Salánk után Sásvár, valamint Fancsika lakosságához is eljutott szolgáltatásunk, és ez még nem minden. Jelenleg is zajlik a lakossági szerződések megkötése Királyházán, Fakóbikken (Bukove), Újlakon és Újhelyben. Egy éven belül szeretnénk valamennyi ugocsai faluba eljutni, hiszen az előzetes visszajelzések alapján hatalmas igény van a szemétszállításra.

— Mibe kerül majd a lakosságnak az önök szolgáltatása?

— Havonta 7,5 hrivnyát számlázunk ügyfeleinknek. Negyedéves futamidőre kell megkötni a szerződést, ami azt jelenti, hogy 22,5 hrivnya ellenében három hónapon keresztül heti egy alkalommal elszállítjuk a lakossági hulladékot az ügyféltől, valamint ingyen bocsátjuk ügyfeleink rendelkezésére a kukákat.

— Magam is csodálkoztam rajta, milyen gördülékenyen ment ez az egész — vette át a szót Jurij Marian, Fancsika és Sásvár polgármestere. — A polgármesteri hivatalban bárki szerződést köthetett, majd a kontraktus aláírását követően a helyi takarékszövetkezetben kellett befizetniük a szolgáltatás ellenértékét, és máris átvehették a kukájukat.

— A lakosság mennyire igényli ezt a szolgáltatást?

— A két településen mintegy 1300 porta található, és ez ideig 375 gazda kötött szerződést 2006 utolsó negyedévére. Hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudom megítélni, de bízom benne, hogy 2007-ben ez a szám nőni fog, hiszen a szemétszállítás központi lebonyolítása hatalmas gondot vesz le az önkormányzat válláról.

— De nem csak a polgármester dolga lett könnyebb — kapcsolódott be a beszélgetésbe Kocán Klára, aki portája előtt a hulladékszállító gépkocsira várt —, hiszen már ott tartottunk, hogy egyes lelketlen emberek a temetőbe hordták a szemetüket. A mezőknek sem vált díszére a sok lom, és akkor még nem beszéltem a nyaranta érezhető bűzről és a legyekről. Remélem, mostantól mindez a múlté, hisz csak annyi a dolgunk, hogy beleöntsük a háztartási hulladékot a kukába, majd szerdán nyolc órakor kirakjuk azt a kapu elé. A többi már az AVE dolga.

-matúz-

— Hogyan lettél profi horgász, aki Kijevtől Odesszáig, Lembergtől Dnyipropetrivszkig szinte minden országos horgászversenyen ott van?

— Talán 12 éves lehettem, amikor Kázmér Feri bácsi, a szomszédom először elcsalt pecázni, és — mit ad Isten — rögtön sikerült fognom egy szép pontyot. Öreg cimborám — látva határtalan örömömet — kijelentette, hogy „megkaptam az oltást”. Akkor még nem értettem, milyen oltásról van szó, de ma már tudom: arra célzott, hogy örökre eljegyzem magam a horgászattal, mint sporttal. Bújtam is szorgalmasan a vizek partjait, de a több-kevesebb siker mellett egyre jobban rájöttem, milyen keveset tudok a halakról és a horgászatról. A fordulópont három éve következett be, amikor Mihajlo Projavka barátommal részt vettünk Jászkiséren egy speciális pontyhorgász-versenyen, ahol taroltak a bojlis módszert alkalmazók. Látva a módszer hatékonyságát, beszereztük a megfelelő szakirodalmat, ismeretterjesztő DVD-ket, és vagy három éve Misa barátommal belefogtunk a versenyzésbe.

— A bojlis-dipes versenyeket nem szabad összekeverni a hagyományos horgászversenyekkel, melyeken egy bottal, úszós felszereléssel főképp keszegeket fognak a versenyzők. A mi versenyeinken fenekező felszerelést használunk, amelyeken a bojlinak nevezett, sok fehérjét tartalmazó golyó a csali, az üreges ólomban pedig egy tartály van elhelyezve, amiből folyamatosan szivárog a dipnek nevezett aromaanyag. A 72 órán keresztül tartó megmérettetésen csapatonként két horgász, fejenként két bottal horgászik. A legnagyobb és a legtöbb halat kifogók igen értékes díjakat vehetnek át. Példaként említeném, hogy a Niva Kupán egy vadonatúj Lada Niva terepjáró a fődíj.

— Változóan. Tudod, sok függ a sorsolástól, hogy milyen vízmélységű partszakaszt húzunk a verseny előtt. Tavasszal Odesszában tizenötödikek lettünk, mert az összes ponty kinn volt a sekély vizen, nekünk meg egy 6-7 méter mély szakasz jutott. Nemrégiben Lembergben viszont felállhattunk a dobogó harmadik fokára. A Misából és belőlem álló Bereg csapat olyan jó átlagos teljesítményűnek számít az ukrán mezőnyben.

— Biztosan titkolod a sikeres halfogás receptjét…

— Dehogy titkolom! Bárki fordul hozzám tanácsért, szívesen segítek neki, hiszen aki most vág bele a bojlizásba, az nekem nem ellenfél a versenyeken. Különben meg rájöttem, hogy csak a sikeres horgász tartja be az írott és íratlan törvényeket. Aki véletlenszerűen fog halat, az nem válogat: minden halat a zsákjába rak, fajra és méretre való tekintet nélkül.

— Előreszaladva el kell mondani — s erre rámutattak a beregszászi fórum résztvevői is —, hogy a soknemzetiségű Beregvidéken, Ukrajna más régióival ellentétben, nem merül fel élesen a nyelvkérdés. Természetesen vannak problémák az ukrán nyelv elsajátításával a magyar tannyelvű iskolákban, időről időre gondot jelent az államhatalmi szervek által a törvényeknek megfelelően ukrán nyelven kiadott jogszabályok, rendeletek megértése a magyar lakosság által, vannak hiányosságok a magyar iskolák tankönyvekkel való ellátása terén stb.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy bármiféle, az e téren kialakult pozitív helyzetnek nem csupán a lakosság toleranciáján kell alapulnia, hanem az államnak kell ezt garantálnia megfelelő jogszabályok elfogadása révén. Képzeljük el például azt a helyzetet, amikor — teszem azt — valamelyik hivatalnok önkényesen úgy ítélné meg, hogy Beregszászban nincs szükség magyar tannyelvű iskolákra, vagy megtagadná, hogy anyanyelvükön tárgyaljon a hozzá forduló állampolgárokkal, azt követelve, hogy az illetők csak államnyelven beszéljenek a hivatalban. Ahhoz, hogy megelőzzük a hasonló problémákat, az államban léteznie kell a jogszabályok pontos, s ami különösen lényeges, hatékony, működőképes rendszerének, amelyek megakadályoznák a nemzeti kisebbségek jogainak csorbulását.

Ebből a szempontból nem mondhatók teljesen hatékonyaknak az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott dokumentum-tervezetek. Először is, a minisztérium szakértői azt javasolják, hogy államfői rendelettel hagyják jóvá a már említett koncepciót. Ez azonban ellentmond az Alkotmány 92. sz. cikkelye negyedik szakaszának, amely szerint a nyelvek használatának rendjét kizárólag törvények szabályozzák. Emellett negatív politikai befolyása is lehet, mivel Ukrajna törvényalkotó szerve a Legfelsőbb Tanács.

Kétségeket ébreszt a koncepciót illetően az is, hogy abból hiányoznak a nemzeti kisebbségek nyelvei védelmének reális mechanizmusai. Miközben dublírozzák az Alkotmány csupán deklaratív tételeit, valami oknál fogva nem szólnak arról az általánosan elismert és alkalmazott európai gyakorlatról, ami szerint azokban a régiókban, amelyekben egy tömbben élnek a nemzeti kisebbségek képviselői, az állam köteles nemzetiségi iskolákat létrehozni és fenntartani, köteles e kisebbségek nyelveire lefordítani a jogszabályokat.

Ami a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartája ukrajnai ratifikációját illeti, újra hibát követnek el: azt javasolják ugyanis, hogy a hivatalnokok önállóan, regionális szinten dönthessék el, célszerű-e ilyen vagy olyan intézkedést foganatosítani egy-egy nemzeti kisebbség támogatására vagy sem. Ezt ellensúlyozandó a Charta sokkal hatékonyabb mechanizmust irányoz elő: aszerint kell meghatározni az adott nemzeti kisebbség nyelve védelmének szintjét, hogy mekkora e kisebbség százalékaránya az adott régióban. Ezt kell jogszabályilag rögzíteni! Akkor például nem fordulhat elő, hogy a hivatalnok egymaga dönthessen arról, kell-e magyar iskola a Huszti járásban vagy sem. Erre ugyanis törvény kötelezné őt, amely megszabná: amennyiben egy adott régióban egy nemzeti kisebbség lélekszámának aránya meghaladja a 10 százalékot, akkor a nemzeti iskola létrehozása az adott hivatalnok kötelessége, nem pedig joga!

Nem számítanak újdonságnak ez utóbbi elképzelések, hiszen sok tudós, politikus szorgalmazta ezeket, s a külföldi gyakorlat is mellettük szól. Egyébként annak idején parlamenti képviselőként erről szóló jogszabálytervezetet terjesztett a Legfelsőbb Tanács elé Gajdos István, Beregszász jelenlegi polgármestere, az UMDSZ elnöke is.

Tovább lehetne még sorolni az államhatalom által javasolt dokumentum-tervezetek hiányosságait, ám ehhez sokkal nagyobb terjedelmű írásra volna szükség. Ehelyett inkább azt javasolnám szerzőiknek, hogy ne találják fel újra a biciklit: vegyék át az európai tapasztalatokat, gyakorlatot, ennek szellemében folytassák a munkát, s támogassák a regionális politikusok kezdeményezéseit, akik a gyakorlatban találkoznak a nyelvkérdéssel.

Nagyszőlősön tragédia történt nemrég: egy 60 éves helyi nő bejelentést tett a rendőrségen arról, hogy felakasztva talált egy 14 éves fiút. Az eset mindmáig sokkolja az áldozat szüleit, a pedagógusokat, a közvéleményt, a rendőrséget. Mindenki arra keresi a választ, miért vetett önkezével véget életének a fiatalember.

Egy ideig bizonyára nem szívesen száll majd liftbe az a 29 éves ungvári nő, aki hazafelé tartott, beszállt a liftbe, s ekkor egy idegen lépett be mellé. Az illető kitépte a nő kezéből a táskát, amiben 37 hrivnya és egy mobiltelefon volt.

A sértett feljelentést tett a rendőrségen.

Az utóbbi időben több olyan tűzeset is történt, amikor értékes autókban csaptak fel a lángok. Legutóbb egy 42 éves csapi férfi (ügyész tanácsosaként dolgozik) Skoda Tour márkájú autója égett majdnem ki.

Az ügyben vizsgálat indult.

A csapi határátkelőn egy Volvo teherautó jelentkezett kilépésre, amelynek volánjánál egy ukrajnai állampolgárságú férfi ült. A vámvizsgálat során egy speciálisan kialakított rejtekhelyen 60 karton cigarettára bukkantak a vámtisztek.

Az autó gazdája pórul járt: a körülbelül 2 000 hrivnya értékű cigaretta miatt lefoglalták 200 000 hrivnyát érő Volvóját.

A perecsenyi rendőrökhöz fordult az a 26 éves helyi nő, akitől a járási állami közigazgatási hivatal földosztályának egyik munkatársa 4 000 hrivnyát követelt. A nő elmondása szerint azért, hogy kiadja számára a föld tulajdonlásáról szóló állami okiratot. Az ügyben nyomozás indult.

Nemrég egy Mercedes Vito vezetője jelentkezett belépésre járművével Magyarország felől a Tisza Határátkelőn. A mikrobusz Ausztriából tartott Ukrajnába. A vámvizsgálat során egy kis bőrerszényben 10 fehér színű tablettára bukkantak. Az utazók elmondták, hogy a táska, amiben a pirulák voltak, az egyik utitársuk, egy ukrajnai állampolgár tulajdonát képezik. Ő viszont azt állította, hogy a csomagot egy ismerőse bízta rá azzal, hogy hozza haza.

A gyorsteszt során kiderült, hogy a tabletták veszélyes anyagot, amfetamint tartalmaznak, így az ügyben eljárás indult.

Egyébként ezek a bódító tabletták tipikus diszkódrogok. Darabjáért 50 hrivnyát is elkérnek, de a „spéci” szerek ára elérheti a 150—200 hrivnyát is.

A beregszászi rendőrökhöz bejelentés érkezett a járási kórházból, illetve a törvényszéki orvosszakértőtől arról, hogy kegyetlenül megvertek egy másfél éves kastanovói kisgyereket. Az orvosok elmondása szerint a kis Alina testén nem maradt egy ép hely. Az agyrázkódás, zárt koponyasérülés mellett még azt sem zárták ki, hogy égő cigarettával kínozták a kisgyermeket, akit súlyos állapotban szállítottak be a járási kórház intenzív osztályára.

Kiderült, hogy a kicsi éjszaka sokat sírt, előbb anyja „csitította”, majd mostohaapja addig verte, amíg „meg nem nyugodott”.

Az ügyben nyomozás indult.

A Munkácsi Autóbusz-pályaudvaron a minap egy Volkswagen iránytaxi vezetője lépett oda egy 24 éves szaszovói nőhöz azzal, hogy elviszi Nagyszőlősig. Ez utóbbi bele is egyezett az utazásba — vesztére. Pisztraháza mellett a jármű vezetője letért a főútról, behajtott az erdőbe: elvette utasának ékszereit, mobiltelefonját, majd kisbuszával elmenekült a helyszínről.

A Knyaginya határőrs egyik járőrének katonái az egyik este néhány alakot vettek észre, akik zsákokkal a vállukon a határ felé tartottak. A határőrök felszólítására hárman közülük eldobták holmijukat s elmenekültek, egyiküket azonban sikerült lefülelni. Kiderült, hogy a négy „üzletember” cigarettát akart átcsempészni a határon.

Ungváron fülelték le azt a 72 éves nénit, aki azzal kereste a pénzt, hogy mobiltelefonokat lopott. Az idős nő egyébként korábban már 17 alkalommal került bíróság elé. Nem véletlen, hogy tekintéllyel bír a megyeszékhely — sőt, Munkács és Lemberg — alvilági köreiben. Úgy tartják számon, mint különösen veszélyes, visszaeső bűnözőt.

Az öregasszony a piacokon és pályaudvarokon „dolgozott”: pénztárcákat és mobilokat nyúlt le. Az áldozatok nem is sejtették, hogy egy fejkendős, idős néni a tettes… Ám, ahogy mondják, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Így volt ez az ő esetében is: tetten érték, amikor egy mobiltelefont próbált ellopni…

Véres tragédia történt a napokban a Kijev megyei Babinci községben. Egy 1981-es születésű helyi lakos Toyota Camryján közlekedve elveszítette uralmát járműve felett, s egy családi ház kerítését áttörve az udvarra csapódott, elgázolva az ott tartózkodókat.

A baleset következtében három 26 és 35 év közötti felnőtt, valamint két — öt, illetve nyolc éves — gyermek a helyszínen belehalt sérüléseibe.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a jármű vezetője ittasan ült a volán mögé.

69. Nagy Jenő