 |
|

 |
 |
|
Tanévnyitó
ünnepségek megyeszerte
Becsengettek...
Ukrajnaszerte
benépesültek az iskolák. Az első csengő hívó szavára az idén 355 ezer elsős
lépte át először az alma mater küszöbét. Ez 8 százalékkal kevesebb, mint
2006-ban.
Országos viszonylatban a 2007—2008-as
tanévben 4,78 millióan tanulnak majd különböző iskolákban, ami 152 ezerrel,
azaz 3 százalékkal kevesebb, mint az előzőben.
Alább, illetve az 5. oldalon a megyénk magyar
tannyelvű iskoláiban megtartott tanévnyitó ünnepségekről adunk körképet.
Beregszászi
Kossuth Lajos Középiskola
A
Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában az idén 540 gyerek kezdi meg
tanulmányait. A két első osztályban összesen 44 gyerek indul el a tudás
ösvényén. A tizedik osztályokban 69 tanuló folytatja tanulmányait. A
gyerekek oktatásával-nevelésével az idén 44 pedagógus foglalkozik.
A tanévnyitó ünnepséget megtisztelte
jelenlétével dr. Nagy Petronella konzul, Marianna Pilipenko, a Beregszászi
Közoktatási Osztály tanfelügyelője, Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere,
Péter Csaba megyei képviselő.
Micik Julianna igazgató ünnepi beszédében
kihangsúlyozta:
— Mindig különös érzéssel tölt el bennünket a
tanévnyitó ünnepség, hisz az évente ismétlődő események a múló időre
figyelmeztetnek bennünket.
Az igazgatónő beszámolt a nyár folyamán
elvégzett munkálatokról. Sikerült teljesen felújított tanárival kedveskedni
a tanároknak és egy újjávarázsolt iskolaszárnnyal a gyerekeknek. Elmondta
azt is, hogy a főépület folyosóit is felújították, s a számítástechnika
terem TFT-monitoros gépekkel, új bútorzattal várja a diákokat.
A továbbiakban köszönetet mondott
mindazoknak, akik hozzájárultak az iskola felújítási munkálataihoz: Gajdos
István polgármesternek, a Kecskeméti Önkormányzatnak, Erdődy Leontinnak (Numinátor
vállalat), Kaluja Istvánnak (Beregintertrans), Mihail Ljaskónak (Agrotech
szerviz), Heckó Györgynek (VIZHI–3000), Péter Csabának (megyei képviselő),
Olekszandr Lobojkónak (Wemex Trans vállalat), Oleg Ivaskovicsnak (Aisberg
vállalat), valamint Bocskor Attilának.
Viktor
Juscsenko, Ukrajna elnöke üdvözletét Gladun Judit igazgatóhelyettes olvasta
fel.
Köszöntötte a jelenlévőket Kincs Gábor
polgármester-helyettes a Beregszászi Városi Tanács és Gajdos István
polgármester nevében.— Arra törekszünk, hogy a városi költségvetés bevételei
részéből kifizethessük minden pedagógusnak a 13. fizetést. Igyekszünk az
elmúlt évekhez viszonyítva több figyelmet fordítani a tanintézmények
felújítására, önálló fűtési rendszerének kiépítésére, anyagi-műszaki
bázisának megszilárdítására. Azon munkálkodunk, hogy minél több forrást
teremtsünk az oktatás fejlesztésére és korszerűsítésére — mondta.
A városi oktatási főosztály üdvözletét és
jókívánságait Marianna Pilipenko tanfelügyelő tolmácsolta. Szót kért Péter
Csaba megyei képviselő is, aki kiemelte:
— Nekünk, magyaroknak többet kell nyújtanunk
ahhoz, hogy elismerjenek, mint más nemzetiségeknek, megmaradásunk záloga a
tudás és a vasakarat — emelte ki Péter Csaba.
Ezt követően az elsősök, illetve a 10.
osztályosok köszöntötték az új tanévet, majd a végzősök ajándékkal
kedveskedtek az iskola legifjabb tanulóinak.
Palágykomoróc
Palágykomorócon mindössze 4 elsős izgulta
végig a tanévnyitót. Kis létszámuk miatt különleges tanterv szerint fognak
tanulni Csuha Ildikó tapasztalt pedagógus irányításával. Béres Katalin
igazgató tolmácsolta Ukrajna elnökének üdvözlő levelét, megköszönte a szülők
áldozatos munkáját és anyagi hozzájárulását, minek köszönhetően sikerült
újjávarázsolni a tantermeket.
Sutka Dóra első osztályos és Kiss Gábor
kilencedikes tanuló szólaltatták meg a mindenkit iskolába hívogató csengőt.
Rát
A Ráti Általános Iskola tanévnyitó ünnepségén
Bodák János UMDSZ-es járási képviselő köszöntötte az egybegyűlteket és
ajándékozott nemzetiszínű zászlót a tanintézménynek.
Szürte
18 elsős lépte át a Szürtei Középiskola
küszöbét Necze Andrea és Losák Szvetlana pedagógusok vezetésével. Őket és az
egybegyűlteket köszöntötte Zsoffcsák Klára igazgató, aki arra buzdította a
tanulókat, legyenek felvilágosult és kitanult polgárai a hazának. A
rendezvényen jelen volt Mackó István, a járási tanács elnökhelyettese, aki a
tanács nevében köszöntötte a diákokat és vendégeket.
Tiszapéterfalva
Szeptember elsején a Tiszapéterfalvi Kölcsey
Ferenc Középiskolában is megszólalt a csengő, iskolába hívogatva a
gyerekeket.
— Igérem, hogy szeretettel és türelemmel
veszünk majd körül benneteket, hogy iskolánkat tényleg második otthonotoknak
tekintsétek — köszöntötte Kovács Mária igazgatóhelyettes a 17 kis elsőst,
akik szeptember elsején élték meg életük egyik legmeghatározóbb napját.
Az igazgtóhelyettes ünnepi beszédét vidám
műsor követte. A tanintézmény diákjai a tanulás és az iskolai élet
szépségeit ecsetelő versekkel, dalokkal kedveskedtek az elsősöknek és minden
jelenlévőnek.
Miután Ujfalusi Irén igazgatóhelyettes
felolvasta Viktor Juscsenko köszöntőjét, a kis elsősök — Sápi Irénke lesz a
tanító nénijük — léptek színpadra, hogy műsorukkal bizonyságát adják
talpraesettségüknek és tudásvágyuknak. Ezután örömmel fogadták az iskola
ajándékát, az Ábécéskönyvet, mely a betűk világába vezeti be őket az
elkövetkező tanévben
A tanévnyitó ünnepséget Illyés István
polgármester zárta. Beszédében a tisztességes munka életben betöltött fontos
szerepére hívta fel a jelenlévők figyelmét.
Beregszászi
Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban
A
himnuszok elhangzását követően Szabó Árpád köszöntötte az egybegyűlteket:
elsősorban az elsősöket. Azokat a kisdiákokat, akiknek nagyon sokat jelent a
mai nap, hiszen immár gimnazisták lettek. — A szülők ránk bízták
legféltettebb kincsüket: gyermeküket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy
jóra tanítsuk őket, hogy nyolc év elteltével innen felkészülve léphessenek a
nagybetűs Életbe — mondta a tanintézmény igazgatója.
Szabó Árpád kitért a magyar nyelvű oktatás
terén jelentkező problémákra is. Összefogásra hívta fel a magyarság
figyelmét, arra, hogy a magyar szülők ne adják gyermekeiket ukrán iskolába,
hiszen mi lesz akkor a magyar tannyelvű iskolákkal? — Mi nem adjuk fel! Mi
eredményekkel bizonyítjuk, hogy a kárpátaljai magyar oktatásnak van jelene,
és jövője is lesz — hangsúlyozta az igazgató.
Az anyagi-műszaki bázisról szólva Szabó Árpád
örömmel konstatálta, hogy újabb korszerű számítástechnikai osztállyal lettek
gazdagabbak, így már kettő áll a tanulók rendelkezésére. Ennek köszönhetően
a gimnáziumban immár harmadik osztálytól fogják oktatni a számítástechnikát.
Ezt követően a végzősök feltűzték elsős
társaiknak a BMG kitűzőjét, gimisekké avatva őket. Az elsősök műsorral
kedveskedtek a jelenlévőknek.
A vendégek köszöntését követően Bohán Béla a
római katolikus egyház, Taracközi Ferenc pedig a református egyház nevében
kérte Isten áldását a tanintézményre.
Csongor
Új
reményekkel lépett az új tanévbe a Csongori Általános Iskola 317 tanulója és
33 pedagógusa is. Az ünneplők gyönyörű, új iskola — amelyet idén januárban
avatott fel Viktor Juscsenko, Ukrajna államfője és Gyurcsány Ferenc, a
Magyar Köztársaság miniszterelnöke — előtti téren sorakoztak fel.
A megjelenteket köszöntötte Nagy Sándor, aki
elmondta, hogy szeptember 1-jén megváltozik az életünk: a családé, az
iskoláé ugyanúgy, mint minden egyes településé is. Kihangsúlyozta: ameddig
létezik felelés és dolgozatírás, addig lesz imádság is az iskolában. A
tanintézet igazgatója kihangsúlyozta, hogy januártól gyökeresen megjavultak
az oktatás körülményei, hiszen a korábbi öt helyett immár szép környezetben,
öthektáros területen álló egyetlen épületben tanulnak a nebulók. Elkészültek
az étkezde és a tornaterem építési tervei, remélhetőleg nemsokára
megkezdődnek az építési munkálatok is.
Az ünnepségen 31 elsős sorakozott fel, akik
közül többen szép versekkel kedveskedtek újdonsült iskolatársaiknak,
tanáraiknak.
Ezt követően elsőként a legkisebbek lépték át
az iskola küszöbét, hogy tanító nénijeik — Tamási Irénke és Tamási Erzsébet
— értő, gondoskodó irányításával megkezdjék hosszú útjukat a tudás világába.
Csap
32
elsőst vezettek kézen fogva a 11.-esek a Csapi Széchényi István Középiskola
udvarán felsorakozott társaik és nagyszámú közönség tapsa közepette a
tanévnyitó ünnepségen.
Az állami zászló felvonása után Szabó Tímea
szervező pedagógus utasítására a zászlóvivők most először hozták be a
tanévnyitóra az iskola zászlaját a nemzetiszínű zászló kíséretében.
Kun Zsuzsanna megbízott igazgató
köszöntőjében arra biztatta az elsősöket, hogy jó magaviselettel, kitűnő
tanulással hálálják meg szüleik gondoskodását és anyagi áldozatát.
Burkus Árpád, Csap alpolgármestere, az iskola
egykori tanára Ukrajna elnökének üdvözletét tolmácsolta a gyerekeknek és
támogatásáról biztosította az alma matert.
Szanyi Béla ügyvezető alelnök átadta az
iskolának az UMDSZ és a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok, valamint az
anyaország támogatásával létesített Internet-alállomást, melyet ezentúl
ingyen használhatnak a tanulók és pedagógusok, majd egy nemzetiszínű zászlót
ajándékozott az iskolának, hogy ezentúl az állami zászló mellett a nemzeti
is díszítse a főbejáratot.
A tanévnyitó ünnepséget megtisztelte
jelenlétével Palkó László, a Pacobo vállalat vezérigazgatója, az iskola
állandó támogatója, valamint Masztjuk Tamara, a városi tanács oktatási
osztályának munkatársa.
Borzsova
A
csengő hívogató hangjára szeptember 1-jén összegyűltek a Borzsovai Általános
Iskola növendékei is. A himnuszok elhangzása után Erdős Olga tanárnő
tolmácsolásában elhangzottak Viktor Juscsenko államelnök köszöntő szavai.
Sass Katalin igazgatónő üdvözölte a jelenlévőket, a tanulókat, akiknek
egészséget, sikert, jó jegyeket kívánt az új tanévben. Szólt a nyár folyamán
elvégzett felújításokról és a 2007—2008-as tanév feladatairól is. Fornosi
Béla polgármester ünnepi köszöntője után a félénk elsősök mutatkoztak be, s
a csengő hangjára birtokukba vették osztálytermüket.
|
|
Fókuszban a világ
magyarsága |
HATÁRON
TÚLI MAGYAR SZERVEZETEK FÓRUMA PÁRKÁNYBAN
A
határon túli magyar szervezetek egységes álláspontot képviselnek az
anyaországi támogatásokról, a legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a
schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának
biztosítását tartják — hangzott el a szervezetek képviselőinek a
szlovákiai Párkányban rendezett szombati tanácskozásán. A fórumon az
ukrajnai magyarságot Gajdos István, az UMDSZ elnöke és Kovács Miklós, a
KMKSZ elnöke által vezetett delegációk képviselték.
A megjelentek üdvözölték az Országgyűlésben készülő nemzetstratégiai
dokumentumot, azon reményüknek adva hangot, hogy a kérdésben konszenzusos
megállapodás születik a parlamenti pártok között — foglalták össze
tanácskozásuk eredményeit a találkozó résztvevői a konferencia
zárónyilatkozatának elfogadása előtt rendezett sajtótájékoztatójukon.
A résztvevők megállapodtak abban, hogy következő összejövetelüket 2008
első felében Eszéken rendezik, addig az MKP látja el a szervezet titkári
feladatait.
*
* * * *
Hazatérését követően kértük fel Gajdos Istvánt, néhány szóban számoljon be
a tanácskozáson történtekről:
— Fontos fórum volt a párkányi. Különösen örülünk annak, hogy minden
magyarságszervezet vezetője kiállt a jelenleg bennünket egyik leginkább
foglalkoztató kérdés, az anyaország schengeni csatlakozását követő szabad
magyar—magyar kapcsolattartás ügye mellett. Ami bennünket, kárpátaljai
magyarokat illet, biztos, hogy január 1-jével lesz schengeni határ. Az is
biztos, hogy az EU-val kötött megállapodás eredményeként csökkentett díjat
kell majd fizetnünk a schengeni vízumért: 35 eurót.
Az anyaország a maga részéről igyekezett enyhíteni a csatlakozás negatív
következményeit. Bevezette a nemzeti vízumot, lépéseket tett a
kishatárforgalom újraindítása érdekében. Ami az előbbit illeti, sajnos, a
gyakorlat azt mutatja, hogy jelen formájában nem tudnak igazán tömegesen
élni magyarjaink a nemzeti vízum lehetőségével: túl szigorú feltételeknek
kell eleget tenniük… Ami a kishatárforgalom országos szövetségünk által
sokat szorgalmazott újraindítását illeti, elmondanám, hogy e kérdésben még
több a bizonytalanság, mint a biztos dolog. Úgy néz ki, hogy 20 euróba
kerülnek e határátlépésre jogosító dokumentumok és öt évre szólnak majd.
Azt viszont csak sajnálni tudjuk, hogy az előzetes megállapodás ellenére a
két fél mindezidáig nem írta alá az erről szóló megállapodást. Csak
bonyolítja a dolgot, hogy ezt még ratifikálnia kell Ukrajna és
Magyarország parlamentjeinek is. A Legfelsőbb Tanács képviselőit viszont
csak szeptember 30-án választjuk meg, s ki tudja, mikor lát majd érdemi
munkához az ország törvényhozása, mikor tűzi napirendre e kérdést…
Az UMDSZ nevében ezért is javasoltam — s a jelenlévők támogatták is ezt —,
hogy az anyaország tegyen újabb lépéseket annak érdekében, hogy 2008.
január 1-je után ne ereszkedjen le új vasfüggöny itt, Európa szívében.
Vagy egyszerűsítsék, könnyítsék jelentősen a nemzeti vízum megszerzésével
kapcsolatos feltételeket, vagy indítsanak projekteket a magyar—magyar
kapcsolattartás támogatására, s ezek keretében találják meg a lehetőséget
arra, hogy az ukrajnai magyarok például pályázat útján vissza tudják kapni
a schengeni vízumért, illetve a kishatárátlépőért kifizetett pénzt.
Javasoltuk még azt is, hogy ott, ahol számottevő nemzeti kisebbség él, az
állami hivatalok és intézmények tisztségeinek betöltésekor az adott térség
nemzetiségi összetételéből induljanak ki.
A KMKSZ
képviselői a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos kérdéseket vetették fel
a tanácskozáson, amelyeket mi is támogattunk.
B. L.
Határozat
a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának
2007. szeptember 1-jei
párkányi tanácskozásáról
1. Az Amerikai Magyarok Koalíciója és az Ukrajnai Magyar Demokrata
Szövetség a HTMSZF teljes jogú tajga.
2. A HTMSZF tagjai javasolják, hogy az időközben megszűnt Új Kézfogás
Közalapítvány helyett megfelelő, olyan gazdasági befektetések (mikrohitelek,
földprivatizáció, kamattámogatás) koordinálására szakosodott struktúrát
hozzanak létre, amelyek a már megkezdett programokat folytatják, illetve
újakat indítanak be.
3. A Fórum résztvevői megegyeztek, hogy a nemzeti vízumhoz való hozzájutás
feltételeinek az enyhítését és azt a kívánalmat, hogy a magyarság nyugati
diaszpórája szerves részévé váljon a nemzetstratégiának felvetik a KMKF
szeptember 14-i ülésén.
4. A HTMSZF szorgalmazza, hogy az Európa Tanácsban és az Európai
Néppártban a felek hatékonyabban koordinálják tevékenységüket. Felkérik az
MKP és az RMDSZ ET képviselőit, hogy kezdeményezzék a magyar ET képviselők
munkajellegű összejöveteleit.
Párkány, 2007.
szeptember 1.
Zárónyilatkozat
a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának 2007. szeptember 1-jei
párkányi tanácskozásáról
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei az MKP
meghívására 2007. szeptember l-jén Párkányban találkoztak. Kölcsönösen
tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről,
valamint véleményt cseréltek a magyar—magyar kapcsolatokat érintő
kérdésekről. A tanácskozáson az alábbi témákban alakult ki egyetértés a
résztvevők között:
1. A tanácskozás résztvevői megerősítik a szabadkai, a bécsi és a
marosvásárhelyi tanácskozáson elfogadott eddigi határozataikat.
2. A résztvevők üdvözlik Szlovákia, Szlovénia és Magyarország mielőbbi
belépését a schengeni övezetbe. Közösen kérik a Magyar Köztársaság
kormányát, hogy azon magyar közösségek tagjai számára, amelyek egyelőre
nem válnak a rendszer részévé, külön megoldásokat foganatosítson
Magyarországgal és az egymással való kapcsolattartás megkönnyítése
érdekében.
Ebbe beletartozik:
— a letelepedés nélküli magyar állampolgárság megszerzése,
— a nemzeti vízum megszerzésének jelentős mértékű egyszerűsítése,
— az EU jogi normáiból kiinduló kishatárforgalom életbeléptetése
Kárpátalja esetében,
— az EU tagállamok ide vonatkozó pozitív gyakorlatainak felhasználása.
3. A résztvevők üdvözlik, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében
nemzetstratégiai dokumentum készül. A résztvevők kívánatosnak tartják,
hogy a magyarság nyugati diaszpórája szerves részévé váljon a
nemzetstratégiának. A Fórum tagjai felkérik a magyarországi parlamenti
pártokat, hogy e témában egyetértés szülessen a végrehajtandó
feladatokról.
4. A résztvevők egyeztették nézeteiket a Magyar Köztársaság kormánya által
a határon túli magyarok számára biztosított támogatási rendszerrel
kapcsolatban.
A rendszer működtetését illetően elvárják:
a) a Státustörvény maradéktalan végrehajtását, a rendszer működéséhez
szükséges feltételek biztosítását, különös tekintettel a Kárpát-medencei
információs irodahálózat zökkenőmentes működtetésére;
b) a pedagógusok szakkönyv-támogatásának a folytatását, a határon túli
magyar iskolák oktatás-nevelési támogatásának megőrzését, valamint
kibővítését az iskoláskor előtti korosztály számára, és a pályázatok
meghirdetésének és kifizetésének a tanévhez történő igazítását;
c) a súlyos és szülőföldjükön nem ellátható határon túli magyar betegek
gyógykezelésének a biztosítását a ma meglévő rendszer keretében;
d) hogy Magyarország kormánya és a határon túli magyar szervezetek vezetői
közösen döntsenek a költségvetésben szereplő, a határon túli magyarokat
érintő nemzeti jelentőségű programokra és intézményekre elkülönített
teljes összeg felhasználásáról.
5. A találkozó résztvevői elfogadhatatlannak tartják, hogy:
a) Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése
közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak;
b) Szerbiában magyar kisebbségek tagjait etnikai hovatartozásuk miatt
fenyegessék és bántalmazzák, valamint, hogy az Európához felzárkózni
kívánó
demokratikus kisebbségi intézmények kiépítését és támogatását teljes
mértékben mellőzik;
c) Szlovákiában a kormány nem biztosítja a Selye János Egyetem működésének
elégséges feltételeit, hogy veszélybe került a Szlovák Rádió magyar
adásának a léte, illetve az SZK kormánya elutasítja a Európa Tanács a
Kisebbségi Jogok Keretegyezményre és a Nyelvi Chartára vonatkozó
ajánlásainak a végrehajtását;
d) Ukrajnában kisebbségellenes intézkedések történtek az oktatáspolitika
terén. A Fórum résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés
lehetőségének megőrzését, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű
tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását;
e) Szlovénia kormánya az ország régióinak kialakítása során figyelmen
kívül hagyja a nemzetiségi arányokat.
A résztvevők tiltakoznak eme megnyilvánulások ellen, kifejezik
szolidaritásukat egymás irányában és kijelentik, hogy minden lehetséges
demokratikus fórumon közösen fognak fellépni az ilyen jelenségekkel
szemben.
6. A résztvevők kijelentik, hogy ott, ahol számottevő nemzeti kisebbség
él, az állami hivatalok és intézmények tisztségeinek betöltése során az
adott térség nemzetiségi összetételéből kell kiindulni. Ellenkező esetben
súlyosan sérülhetnek az adott kisebbség jogai.
7. A résztvevők hangsúlyozni kívánják, hogy a nemzeti kisebbségek
fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a kisebbségi
önkormányzati rendszerek (autonómiák) minél teljesebb megvalósulása. Az EU
és ET számos országában bevált gyakorlat bizonyítja ennek az igazát. A
résztvevők elvárják azon közép-európai országok kormányaitól, ahol magyar
nemzeti közösségek léteznek, valamint a nemzetközi szervezetektől és a
Magyar Köztársaság alkotmányos intézményeitől is az ilyen jellegű
kezdeményezések támogatását.
8. A résztvevők fontosnak tartják, hogy az idei őszi romániai Európa
Parlamenti választásokon biztosítva legyen a romániai magyar közösség
képviselete. Ezért támogatják a megállapodást a romániai magyar
szervezetek között a fenti cél elérése érdekében.
9. A tanácskozás résztvevői fontosnak tartják a Határon Túli Magyar
Szervezetek Fórumának rendszeres működtetését. A következő tanácskozást a
Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség rendezi 2008. első félévében
Horvátországban, Eszéken.
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő üléséig a titkársági
feladatokat az MKP látja el.
Párkány, 2007. szeptember 1. |
|
A
Kárpátaljai Határmenti Önkormányza-tok Társulása pályázati kiírása a 2007.
évi Szülőföld Alap Önkormányzati, Együttműködési, Informatikai, Média
Kollégiuma programjainak lebonyolítására
A pályázat témája: kisebb önkormányzati együttműködési, informatikai,
média programok, eszközbeszerzések, illetve magyar önkormányzatok
arculatmegőrző programjainak támogatása.
A pályázat összege: 3,6 millió forint.
A legkisebb megpályázható összeg: 100 ezer forint, a legmagasabb: 500 ezer
forint.
Általános tudnivalók
1. Pályázók köre: Ukrajnában bejegyzett jogi személyek, non-profit
egyesületek, intézmények.
2. A programok futamideje: 2007. szeptember 21. (benyújtási határidő) és
2007. december 31.
3. A pályázat tárgyát képezhetik: önkormányzati programok
megszervezésének, önkormányzati egyesületek, önkormányzati intézmények
infrastrukturális felszerelésének stb. támogatása.
4. A pályázatban való részvétel feltétele: a pályázó nem lehet Ukrajnában
bejegyzett politikai párt vagy közvetlen politikai tevékenységet ellátó
szervezet.
5. Minden pályázat kötelező mellékletét képezik:
* a pályázó intézményről, szervezetről (alapítványról, egyesületről stb.)
az állami igazságügyi szerv bejegyzésének igazolása, a hatályos Alapító
Okirat másolata, 60 napnál nem régebbi aláírási címpéldány, illetve ezek
magyar nyelvű fordítása (nem szükséges közjegyző által hitelesített
dokumentumokat mellékelni).
* A megvalósítani kívánt cél tartalmi leírása.
* A program bontott költségvetése.
* Tételes kimutatás a más magyarországi szervezetektől ugyanerre a célra
megpályázott összegekről az alapítványok, intézmények, szervezetek nevének
és címének felsorolásával és a megpályázott összegek alapítványonkénti
(intézményenkénti, illetve szervezetenkénti) bontásban, valamint
összesítve történő feltüntetésével.
* Amennyiben a kérelmező a jelen beadványban vázolt célra nem nyújtott be
pályázatot más alapítvány(ok)hoz, intézmény(ek)hez és szervezet(ek)hez, ez
esetben a beadványhoz ilyen értelmű, cégszerű aláírással hitelesített
nyilatkozat szükséges.
* Cégszerű aláírással hitelesített nyilatkozat arról, hogy a pályázónak
van-e adóssága és elszámolási kötelezettsége a magyar államháztartás
bármely alrendszerével szemben, illetve áll-e csőd-, vég vagy felszámolási
eljárás alatt.
* A pályázó által az elmúlt 12 hónapban elnyert magyarországi támogatások
tételes kimutatása (az űrlap 3. táblázata)
* Nyilatkozat a számviteli, adóügyi, közbeszerzési és
társadalombiztosítási szabályok betartásáról és a beszámolási
kötelezettségről. (Csatolva az űrlaphoz.)
6. Egy pályázó egy témában csak egy pályázatot nyújthat be.
7. Pályázati űrlapok letölthetők a Szülőföld Alap honlapjáról:
www.szulofold.hu, illetve az alábbi címeken igényelhetők:
Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása
— Ungvár, Szribljaszta út 1. sz. Tel/fax: 8-0312-64-46-61, e-mail: kvk@e-ctn.net
Ungvári Központi Információs Iroda, MÉKK
— Ungvár, Babuskin tér 5/a. Tel.: 8-0312-64-37-37, Fax: 61-38-98
Beregszászi Információs Iroda —
Beregszász, B. Hmelnickij út 14. Tel: 8-241- 241-77;
Nagyszőlősi Információs Iroda —
Nagyszőlős, Béke út 51., Tel/fax: 8-243-233-77.
Técsői Magyar Információs Iroda —
Técső, Vörös Hadsereg u. 7., Tel/fax: 8-234-33-456.
8. A kitöltött pályázati űrlapok a szükséges mellékletekkel együtt 1
példányban ugyanott nyújthatók be személyesen, illetve postán a 88000
Ungvár, Szribljaszta út 1. címre kell beküldeni.
9. A pályázat egy fordulóban kerül lebonyolításra.
A pályázatok benyújtásának határideje 2007. szeptember 21. (az aznapi
postabélyegzővel ellátott küldemények még határidőn belülinek számítanak).
10. A pályázati űrlapok kitöltése:
* A pályázatot magyar nyelven kell kitölteni.
* A költségvetések hrivnyában (UAH) számolandók. A végösszegeket és
igényelt összegeket forintban is fel kell tüntetni.
* Amennyiben a bejegyzési cím különbözik a postacímtől, kérjük a
postacímet is megadni.
Fontos gyakorlati tudnivalók:
1. A lebonyolító szervezet csak a kiírásnak megfelelő, a Szülőföld Alap
által kibocsátott űrlapokon kitöltött pályázatokat fogadhatja el.
2. Az űrlapokat írógéppel vagy olvasható kézírással töltsék ki. Amennyiben
elektronikusan töltik ki az adatokat, szigorúan tartsák be az űrlapok
formai kereteit.
3. Ha a pályázó kitöltetlenül hagyja az űrlap bármely lényeges pontját, az
kizáró formai hiányosságnak minősül!
4. Kérjük, figyeljenek oda a kötelező mellékletek csatolására! Ezek hiánya
kizáró tartalmi hiányosságnak minősül.
5. Hiánypótlásra a beérkezést követő 15 napon belül van lehetőség. Erre a
lebonyolító szervezet írásban hívja fel a pályázó figyelmét. Amennyiben 15
napon belül nem kerül sor a hiányosság pótlására, a pályázatot a kiírásnak
megfelelően kizárják az elbírálásból.
6. A lebonyolító szervezet postai úton értesíti a pályázókat az
iktatásról, illetve a végleges döntésről.
7. További felvilágosítással a KHÖT ungvári titkársága áll az érdeklődők
rendelkezésére a Szribljaszta út 1. sz. alatt.
Pályázati tanácsadás: hétfőn és pénteken 10 és 16 óra között
(közép-európai idő).
Tel/fax: 8-0312-64-46-61, e-mail:
kvk@e-ctn.net
Pályázati kiírás
I. Rendezvények támogatása:
1. Önkormányzati közösségépítő, testvértelepülések együttműködését
elősegítő rendezvények.
2. Önkormányzati rendezvényeken, falunapokon fellépő műkedvelő együttesek,
csoportok előadásai.
3. Hozzájárulás hagyományőrző fesztiválok (ciberefőző, dió-fesztivál,
burgonyafesztivál stb.) lebonyolításához az önkormányzatok területén.
4. Legalább egy régióra kiterjedő hagyományőrző rendezvények.
5. Kiszállásos jogorvoslati program az önkormányzatok részére.
6. Az önkormányzatokhoz tartozó klubok, művelődési házak népművészeti
programjainak és kiállításainak támogatása.
7. Az önkormányzatok képviselőinek informatikai szakmai továbbképzése.
8. Neves közéleti személyiségek emlékének megörökítése az önkormányzatok
területén.
9. Önkormányzati lapok, médiaprogramok támogatása.
10. Önkormányzatok arculatmegőrző programjainak támogatása.
11. Kétnyelvű helységtáblák és utcanevek elkészítése.
II. Infrastruktúra fejlesztésének
támogatása (fénymásoló, számítógép, hangosítók és más irodai eszközök)
önkormányzatok számára
A pályázók döntést követő kiértesítése
A lebonyolító szervezet összegyűjti, feldolgozza a pályázatokat, majd
döntést hoz azokkal kapcsolatban. A döntésről hozott jegyzőkönyveket
tájékoztatás céljából a Szülőföld Alap Irodának küldi meg.
A döntések jóváhagyását követően a lebonyolító szervezet 30 napon belül
értesíti a nyertest, s vele szerződést köt a megpályázott program
lebonyolításáról.
A pályázatban elnyert összeget a pályázó a lebonyolító szervezet
képviselőjétől veszi át, a szerződésben megszabott határidőig az összeget
felhasználja s arról beszámolót készít.
Az összesített elszámolást a lebonyolító szervezet nyújtja be a Szülőföld
Alap Irodához.
Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása |
|
Ülést tartott
az UMDSZ OT |
Előre
bűnbakot keres Kovács?
KMKSZ—UMDSZ:
viszony vagy iszony?
Az utóbbi időszakban újra a figyelem
középpontjába került a két meghatározó kárpátaljai magyarságszervezet
viszonya. Akárcsak korábban, most is a választások közeledtével lett
érdekes ez a téma az egyik fél számára. Hogy melyik ez a fél, azt
könnyen meg lehet állapítani abból, ki mennyire következetes a magyar
összefogás, együttműködés kérdéseiben.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség
még jóval a 2006-os választásokat megelőzően megkereste a másik
szervezet vezetőit, együttműködést ajánlva számukra. A kezdeményezés
azonban — ahogy arra bizonyára a kedves olvasó is emlékszik —
elutasításba ütközött. Az UMDSZ a választásokat követően is békejobbot
nyújtott: együtt hozzák létre az itteni magyarság csúcsszervét, a
Kárpátaljai Magyar Egyeztető Tanácsot, az UMET-et… Háromhónapi
egyeztetés után azonban Kovácsék egyoldalúan megszakították a
tárgyalás-sorozatot. Az idén nyáron immár harmadszor szorgalmazta a
magyar—magyar összefogást Gajdos István és csapata annak érdekében, hogy
összehangoltan léphessenek fel az előrehozott választásokra készülő nagy
ukrajnai politikai pártok előtt, hogy visszaszerezhessék a 2006-ban
elveszített parlamenti képviseletet.
A másik szervezet vezetői ezúttal már nem
mutattak kifelé akkora makacsságot, elutasítást, ravaszságuk azonban a
régi maradt — de erről majd később…
Többszöri találkozást, egyeztetést
követően minden adott volt ahhoz, hogy megszülessen az UMET. Sőt, ezt
már augusztus 2-án, a megyei képviselőtestület ülését követően alá is
lehetett volna írni (fontos momentum: mindez az ukrajnai pártok
jelölőkongresszusai előtt történt, amikor még nem is volt magyar jelölt
egy listán sem!). Már csak a két elnök aláírása választotta el a
kárpátaljai magyarságot attól, hogy sokéves, évtizedes megosztottság
után győzzön a józan ész, véget érjen a megosztottság! Nos — sajnos —
nem így történt…
Kovácsék hirtelen halogatni kezdtek:
később kellene sort keríteni az aláírásra, várjanak még vele… Csak ők
tudják, mi volt a céljuk mindezzel, az eredmény viszont ismert — egy
héttel később, amikor újra találkoztak, már két magyar is befutó helyen
szerepelt két különböző párt választási névsorában. Dr. Tóth Mihály a
11. helyen a szocialistáknál, Kovács Miklós pedig a 99. helyen a Nasa
Ukrajinánál.
Nem csoda, hogy ekkor a felek már távol
álltak a megegyezéstől: azzal napolták el a dolgot, hogy testületileg
vitassa meg mindkét szervezet vezetése a kérdést, s hozzon döntést az
ügyben. Tudjuk: mind az UMDSZ Országos Tanácsa, mind a KMKSZ
választmánya felhatalmazást adott az elnököknek az UMET-ről szóló
szerződés aláírására. Kovács azonban most teljesen visszatáncolt
mindettől, eljátszotta az esélyt, hogy létrejöjjön az összefogás, sőt,
most tárgyalópartnereire próbálja hárítani a felelősséget a kudarcért.
Érdemes megjegyezni, nem először, s bizonyára nem is utoljára kiáltotta
ki bűnbaknak a másik szervezetet. De már megszoktuk tőle…
Miért fordított hirtelen hátat a magyar
egység ügyének, mi vezérelhette mindeközben őt? Csak nem az, hogy rajta
kívül immár közvetlenül az UMDSZ-szel is szerződéses viszonyba került
volna a Nasa Ukrajina? Csak nem az, hogy megszűnt volna korábbi
kivételezett helyzete, „egyeduralkodása” e téren? Csak nem az, hogy
egyenrangú félként kellett volna elismerni az UMDSZ-t, s vele azt a
Gajdos Istvánt, akit úton-útfélen lejáratni igyekezett? Csak nem az volt
a célja, hogy húzva-halasztva az időt megakadályozza, hogy az UMDSZ
szövetségest találjon, s ennek révén részt vehessen a választásokon?
Csak nem az áll a dolog hátterében, hogy így akarta politikailag
súlytalanná tenni az országos szövetséget és pártját, hogy később ez
utóbbi akár meg is szűnhessen? Csak nem azt akarta, hogy árulóként
lehessen megbélyegezni az UMDSZ-t, ha nem áll ki előző elnöke, Tóth
Mihály mellett? A kérdések sorát sokáig lehetne még folytatni…
Egy biztos: ő húzta-halasztotta a
megoldást, ő taktikázta el magát. Szócsövének hasonlatával élve: ő
tartotta túl sokáig a megállapodás lehetőségét rejtő fazekat a tűzön, s
így az miatta kozmált oda! Nem kell másokra kenni a dolgot…
Végül két dolog csupán. A független
Ukrajna történelmében először van esély arra, hogy minden korábbinál
erősebb legyen az itteni magyarság parlamenti képviselete, hogy akár két
magyar is ott legyen a Legfelsőbb Tanácsban! Azt pedig már az elsősök is
jól tudják, hogy kettő több mint egy, s pláne több, mint egy sem. Kovács
ugyanis 99. helyéről maga ismerte el az említett választmányi ülésükön:
„Ez nem egy befutó hely – határeset”… Dr. Tóth Mihály helye ennél sokkal
ígéretesebb: annak ellenére, hogy a közvéleménykutatások szerint most
még néhány tized százalék hiányzik a szocialistáknak ahhoz, hogy
sikerrel vegyék a bejutási küszöböt, a politológusok gyakorlatilag
egyetértenek abban, hogy a régiósok „behúzzák” magukkal jelenlegi
koalíciós partnerüket. S ha csupán 3 százalékot szereznek Morozék, az
UMDSZ előző elnöke már akkor is biztosan parlamenti képviselő lesz.
Kovács szövetségese esetében jó 20 százalékos eredményre volna szükség
ahhoz, hogy a 99. hely ne csak „határeset” legyen…
Bíró László
Nyelvelő
Azt mondják, hogy nekem kutya
kötelességem ukránul tudni. (Mondanak hasonlókat, persze az ottani
többségi nyelv emlegetésével, Szlovákiában is, Romániában pedig most
éppen másképp szól a nóta, de ennek azért annyira ne örvendezzünk…)
Rendben van.
Csak.
A kötelességekhez általában jogok is
társulnak (lásd, Petőfi: az alkotmány rózsái…). Pl. ha nekem
kötelességem jövedelemadót fizetni, akkor jogom van dolgozni. Sőt, ennél
a példánál maradva, addig talán ne követeljenek tőlem adót, amíg nem
dolgozom. Lefordítva: addig ne nagyon háborgassanak a csekély ukrán
nyelvtudásom miatt, míg nem tanítottak meg, nem teremtették meg a
feltételeket ahhoz, hogy elsajátíthassam a nagy Sevcsenko anyanyelvét.
Akárhogy is osztok, szorzok, mégis
apámnak van igaza. Ő egyszerűen oldotta meg eme nyelvi kérdést. Azt
mondta, hogy nagyon szívesen és könnyen elbeszélget minden orosszal
(szlávval) – csak tudjanak jól magyarul!
Visszatérve az én korosztályomhoz (nagy
szomorúsággal írom le: az ötvenes években születettekhez), többségünk,
hála a nagy szovjet demokráciának és bölcs nemzetiségi politikának, még
az iskolában sem hallott ukrán szót.
Bizony, bizony. Nekünk a második
anyanyelvünk még az orosz volt. Hogy mennyire mostoha, arról ne nyissunk
vitát. Tehát, a mostani kurzus minket valami nyelvzseniknek hisz,
könyvel el. Ha törünk, ha szakadunk, akkor is ismernünk kell az ukrán
nyelvet. (Bizony ég, szégyellem, hogy leírom, de ha már eszembe jutott:
a követelmények értelmében még a magyar süketnémák is ukránul kötelesek
mutogatni.)
Mondogatjuk mi itt csendesen, hogy a cél
érdekében tanítsák már a magyar iskolában az ukránt, mint idegen
nyelvet, adjanak ki jó tankönyveket, segítséget, segítséget, segítséget.
Mert, ha nem… Hát nem. Csak akkor marad az apám logikája.
Horváth Sándor |
|
A polgármesteré a szó
Nagy feladatok előtt
Különösen kedvező adottságokkal
rendelkezik a Borzsa és a Tisza összefolyásának közelében húzódó
település, Borzsova.
A község — egészen 1996-ig —
közigazgatásilag Várihoz tartozott. Ekkor sikerült kiharcolnia a
különválást. Az itt lakók közül valamennyien egyetértenek abban, hogy a
települést mihamarabb ismét vonzóvá kell tenni a turisták számára, s
ehhez a takarosan rendben tartott porták ma már nem elegendők. Megfelelő
infrastruktúra nélkül nincs korszerű vendéglátás, ezért nagy feladatok
várnak a polgármesteri hivatalra. Ezekről beszélgettünk Fornosi Béla
polgármesterrel.
— Az évnek immár több mint a fele eltelt,
tehát már beszélhetünk arról, mit sikerült megvalósítaniuk terveikből?
— Mint mindenhol, nálunk is nagyon szűkös
a költségvetési keret. Elfogadtunk egy 1 évre szóló programot, melynek
első pontja: megrendelni a falu területén lévő földtartalékok
felértékelését, kifizetni az ehhez szükséges dokumentumokat, hogy a
licenc alapján működő szakemberek állapítsák meg a föld hivatalos árát.
Ez azért fontos, hogy ha a továbbiakban valaki vásárolni vagy bérelni
akar földet a tanácstól, kész anyagokkal rendelkezzünk. Az első számú
tervünket mára sikerült is teljesítenünk: a júliusi tanácsülésen a
dokumentációt tanácsi határozattal elfogadtuk. Reméljük, ez jelentős
mértékben fogja bővíteni a tanács költségvetését.
2004-ben a járási tanács segítségével
három áramfogyasztási számlálót (egy doboz egyszerre számlálja a
éjszakai és a nappali fogyasztást) szereltünk fel. Arra már nem volt
lehetőségünk, hogy a vonalakat is megjavítsuk. Ebben az évben a falu
összes utcáján sikerült az utcai világítást rekonstruálni.
Még
2004-ben elkészíttettük a tervdokumentációt a szeméttelep rendezéséről.
A telep rendbetétele nagy munkát vett igénybe, de készen vagyunk vele.
Az egyik, a mai napig megoldatlan nagy
gondunk az óvoda épületének állapota, elsősorban a tetőszerkezet. Az
épület 1935-ben épült, palatetővel lett befedve, amit javítani nem
lehet, az egész tetőszerkezetet ki kellene cserélni. A tervdokumentációt
elkészíttettük a Design Kisvállalattal. A második negyedévre terveztük
az óvoda második csoportjának a megnyitását, amit 1996-ban anyagi
nehézségek miatt bezártunk. De hála Istennek, május 1-től újra működik.
Nagy igény volt rá, több mint 20 gyermek iratkozhatott be az óvodába.
Köztudott, hogy a tanács csak
mellékutakat javíthat. A főút, ami keresztülvezet a falun, a járáshoz
tartozik, és van egy 600 méteres szakasz, mely a ’98-as árvíz idején
teljesen szét lett verve. Mi ezt nem tudjuk helyrehozni, mert nem a mi
hatáskörünk. Tavaly volt az első alkalom, amikor a tanács saját
költségén ki tudott javíttatni egy életveszélyes útszakaszt a Széchenyi
utcán. Sok helyen kellene még rendbe tenni az utakat, de azt vettük
figyelembe, hogy az említett mellékutcából majd száz gyerek jár
iskolába, óvodába nap mint nap. Ezt a programot igyekszünk folytatni:
egy másik mellékutat terveztünk be erre az évre. A szükséges pénzeket
elkülönítettük, a szerződést megkötöttük a járási útépítő vállalattal,
szeptemberre vagyunk beütemezve.
Folyik a gátépítés a Borzsa folyó partján
állami program keretén belül, állami költségvetésből. Nagyon szeretnénk,
ha minél hamarabb megépülne, reméljük, ebben az évben a végére érünk.
Nagyon nehéz előbbre jutni, hisz vannak
olyan feladataink is, amelyek meghaladják a lehetőségeinket. Ilyen
például az iskola másik épületrésze, melyet még a kolhoz épített fel
’89-ben, de csak tető alatt van. Terv szerint ott lenne a sportterem, a
klub. Sajnos nem lett belőle semmi. Az volt a legnehezebb gazdasági
időszak, amikor Mezővárihoz tartoztunk, így a mi tanácsunk az
iskolarészt nem tudta befejezni mind a mai napig. A járással közösen
szeretnénk megoldást találni a problémára.
A következő fájó pontunk a Borzsa-part,
az üdülési övezet. Ebbe az irányba is próbáltunk lépni tavaly: saját
költségünkön megépítettük a Holt Borzsa zsilipjét, ami azt eredményezi,
hogy megmarad a víz a téli időszakban és nem fagynak meg a halak.
Reméljük, hogy a folyónak ez a része is fokozatosan kitisztul, hiszen jó
lenne a zöld turizmus szempontjából is csónakázásra. Rendezésre vár a
parkolási lehetőség a Borzsa partján, hogy autókkal ne járjanak
keresztül a gáton, ne szennyezzék a környezetet. Ebben is a járás
támogatására számítunk.
Hegedűs Csilla
Színpompás
kavalkád Csongoron
A
településen hagyományosan megrendezésre kerülő falunapon ezúttal is
nívós, tartalmas, színes program várta Csongor polgárait és a szép
számban ide érkező vendégeket. Még az égiek is kedveztek a falunapnak,
hiszen a beígért rossz idő elmaradt: helyette a őszi napsütés melengette
a szívet és lelket.
Baksa Tibor polgármester és a vendégek —
a Magyarországi Petneháza is képviseltette magát, mégpedig magas szinten
a rendezvényen, de köszöntötte a megjelenteket Nagy György, az UMDSZ
koordinátora is — képviselőinek ünnepi beszédeit követően kezdetét vette
a hajnalig tartó szórakozás. Pitkin ugyan először adott műsort a
településen, de máris belopta magát az itteniek szívébe: szűnni nem
akaró taps honorálta produkcióját. De kitettek magukért a helyi
óvodások, kultúrosok, hagyományőrzők is. A magyar néptáncokat modern,
klasszikus táncok, illetve cigánytánc váltogatták népdalcsokorral
„fűszerezve”.
A sportkedvelők kedvenc utcacsapatuknak
szurkolhattak: ezek bajnokságán mind a fiatalok, mind a felnőttek
összemérték erejüket. Az előbbiek közül egyébként az Erdő utca
csapatkapitánya vehette át a győztesnek járó kupát.
A tombola sem
mindennapi izgalmakat tartogatott: nem véletlenül, hiszen egy színes
tv-készülék, illetve egy szintetizátor volt a fődíj! Emellett félszáz,
értékes nyeremény talált még gazdára a sorsolás során.
Ünnepelt
Barkaszó népe
A helyi focipálya színes forgataggá
változott vasárnap: a falunapra eljött a község apraja-nagyja. Az
ünnepélyes megnyitón Zsidik Sándor polgármester mellett Zubánics László,
az UMDSZ OT elnöke is köszöntötte a megjelenteket, majd Majorosi Béla, a
helyi középiskola igazgatója vette át a szót, aki az összefogás
fontosságát emelte ki, hangsúlyozva: az UMDSZ tesz is ennek érdekében.
Az igazi népünnepélyen a barkaszóiak
bebizonyították, hogy tehetségekből nincs náluk hiány! Az óvodások
műsorát követően a kultúrosok vették át a színpadot. A rock and roll, a
diszkótánc, az esernyős tánc mellett pergő ritmusú keleti tánc
szórakoztatta a nagyérdeműt. A nótacsokor, magyar néptánc is nagy sikert
aratott. A műsor egyik színfoltja volt Sütő Anetta fellépése, aki több
dallal is színpadra lépett, csillogtatva képzett hangját, megnyerő
egyéniségét. A vetélkedők mellett ügyességi versenyek várták a
szórakozni vágyókat. A község legszebbjei pedig szépségversenyen
mérkőztek meg a nézők kegyeiért.
A focikedvelők „kihelyezett” mérkőzést
szurkolhattak végig. Itt mérkőzött meg egymással a szernyei és a
boboviscsei csapat. A szomszédos település focistái végül magabiztosan,
4:1 arányban győztek.
B. L.
Zarándoklat
nemzetünkért
Máriapócsra
— gyalogosan
—
Minden évben mentek? — kérdezte egy ismerősöm.
— Bizony, 2000 óta minden
nagyboldogasszonyi búcsún voltak kárpátaljai gyalogos zarándokok
Máriapócson.
Hogy mennyire emberpróbáló, csak az
tudja, aki végigcsinálta. De azt is csak ők tudják, hogy milyen
gyönyörűség megérkezni…
Idén százhatvannál is többen léptük át
Asztélynál a határt, hogy együtt induljunk Beregsurányból Máriapócsra.
Sokan üdvözöltük egymást ismerősként, hiszen a résztvevők nagy hányada
már az előző években is gyalogolt. De azokat is néven tudtuk szólítani,
akik először vágtak neki a zarándoklatnak, mivel mindenki kapott egy kis
kitűzőt, amin — többek között — a nevünk is szerepelt.
Pénteken annyira meleg volt, hogy estére
néhányunknak a leégett váll, nyak okozott fájdalmat. Mindezeket
tevőlegesen és nagy szeretettel enyhítették a drága pusztadobosiak, akik
vacsorával, kényelmes szállással vártak mindnyájunkat.
Szombaton reggel nem volt könnyű
„beindulni”. Szinte nagyobb elhatározásra volt szükség, mint még otthon,
a tervezgetés időszakában. S bár a menetelés egyre nehezebb volt, a
szívemben egyre erősebb lett a hála: jó emberek között vagyok, jó célért
fáradok, jó lesz odaérni… De a „jó” helyett inkább azt mondanám:
csodálatos, felemelő, vigasztaló, megható, megborzongató, megfoghatatlan
és megfogalmazhatatlan…
Köszönöm, hogy részese lehettem!
Orosz Istvánné |
|
Csak néptánc és népzene
Az UMDSZ ISZ által a közelmúltban
szervezett jurtatábor egyik meghívott vendége a Tiszapéterfalvai
Néptánc- és Népzeneegyüttes volt. A műkedvelő csoport szólótáncosát,
Jakab Istvánt kértük meg arra, hogy mutassa be nekünk együttesüket.
— Mesélj egy kicsit megalakulásotokról!
— Körülbelül 3-4 hónapja alakultunk.
Együttesünk 11 főből áll. Kopacs Károly a csoportvezetőnk, aki jelenleg
harmonikán kísér bennünket. Fúvósaink, sajnos, nincsenek, de van hat
vonósunk, egy harmonikásunk — zenészeink közül egy lány: Kokas Erzsike —
és négy táncosunk. Ahogy látszik, jelenleg több zenészünk van, mint
táncosunk, de reméljük, hogy ez a későbbiekben változni fog. Sok
rendezvényre kapunk felkérést, ami a néptánchoz vagy a népzenéhez
kötődik. Falunapokon is fellépünk.
— Milyen táncokat adtok elő?
Csak néptánccal foglalkozunk és csak
népzenét játszunk. Közkedveltek a hazai táncok, például a viski, amit
már be is mutattunk. Ám nemcsak kárpátaljai, hanem magyarországi
táncokat is felelevenítünk. Itt megemlíthetem a szatmári vagy sárközi
néptáncokat.
Bemutatnád a többieket is?
— A táncpartnerem Sáfi Éva, a másik
párost pedig Huszti Beáta és partnere, Gergő alkotja.
Fellépésük végén a táncosok kicsit
megtáncoltatták a táborozókat is. Reméljük, még több lehetőségünk nyílik
a tánctanulásra.
Szilvi
Vigyázó szemetek Bótrágyra vessétek
Amikor
az embernek nincs kibontakozási lehetősége, elsorvadnak az értékei. A
kibontakozási lehetőség az ember életterét jelenti. Az élettér
kitöltésének mechanizmusa a szabad döntést követő próbálkozás és
cselekvés. Mert az ember a döntéseiben éli meg saját magát (azért dönt
valaki valami mellett, mert az a személyiségét fejezi ki). Minden
cselekedet bizonyos (tudatos vagy tudattalan) döntés következménye.
Tehát az ember tulajdonságai a döntéseit követő cselekedetekben öltenek
testet. Így az emberi értékek kibontakozási feltétele a megvalósítható
döntés lehetőségének, azaz az élettérnek a biztosítása. A közép-európai
társadalmak vezetőségének egyik legfontosabb társadalomfejlesztési
programja kell hogy legyen a személyes élettérbiztosítás. Vagyis: az
embereket kibontakozási és így bizonyítási helyzetbe kell hozni. A
biztonságos kibontakozási közegben érzi az egyén otthon magát, abban
érzi a vezetést és a rendszert a magáénak. A kibontakozási közeg
hiányában az ember idegen és frusztrált.
A Bótrágyi Református Egyházközségben —
tudatos tervezéssel, jövőt formáló unikumként — a bótrágyi értékek
számára kívánunk kibontakozást és így teljes életet jelentő életteret
biztosítani az immárom 10 esztendeje nyaranta megszervezésre kerülő
gyerektáborban. A bótrágyi táborozások egy évtizede alatt sok minden
változott, cserélődött és fejlődött. De megmaradt az a hangulat, melyért
érdemes vigyázó szemeinket Bótrágyra vetni. Ugyanis a táboraink légkörét
az Isten, az az önmagunk és egymás felé irányuló felfedező kreativitás
boldogan izgalmas szabadsága és mégis biztonságos rendszeressége hatja
át, melyben a fiatal test és lélek életre szólóan, az Isten által
teremtett és személyesen eltervezett élet vállalt létformájához mintákat
és távlatokat kaphat.
Személy
szerint külön büszke vagyok arra a munkatársi közösségre, mely ezt a
célt és szellemiséget megértve (részben már ebben is nevelődve) azt
magáévá tette és örökíti. Ők szinte önállóan is képesek lebonyolítani
egy ilyen rendezvényt. Cserélődtek az idő folyamán a munkatársak, de
néhány, a hosszú távú hűséget, a minőséget és a gyülekezeti pozíciót
tekintve kiemelkedő személy neve (a teljesség igénye nélkül) említésre
méltó a tábor hagyományaiból, úgy mint Kovács Ferenc gondnok, Józan
Julianna hajdani hitoktató és Kecskés Katalin jelenlegi hitoktató.
Továbbá hálásak vagyunk a mindenkori helyi iskolaigazgatóknak — az első
periódusokban Török Béla, a jelen időszakban Bajusz Ferenc tölti be ezt
a kiemelkedő helyi pozíciót —, kik mindig készségesen biztosították a
tábor helyszínéül az iskola általunk kért épületeit.
További érdekessége már két éve a
tábornak, hogy a Vámosújfaluban működő, főleg vakok és gyengén látók
részére munkát (kerámiázás, kosárfonás, szövés), megélhetést és
lakhatást biztosító Búzavirág Alapítvány néhány képviselője a kézműves
foglalkozásokban segítőként vesz részt. Ők hozzák a mesterségüket (a
lelkesedést és a faluban található gyerekeket szinte teljesen felölelő
létszámot tekintve hatalmas sikerrel) és korongozásra, kerámiafestésre,
kosárfonásra, szövésre tanítják a bótrágyiakat.
A tábor zárórendezvénye egy családi
alkalom, ahol az idén is tábortűzzel egybekötött összejövetel keretében
bemutatták a gyerekek szüleiknek az egy hét alatt szerzett tudásukat és
végzett munkájukat.
Az az isteni ígéret ad reménységet
nekünk, hogy az Isten Ígéje nem tér Hozzá vissza üresen, hanem elvégzi,
amit az Úr rábízott.
Radvánszky Ferenc ref. lelkipásztor |
|
Az
UMDSZ az anyanyelvi oktatásért
A magyar iskolák léte a tét!
Napjainkban a közvéleményt leginkább
foglalkoztató kérdések egyike az új érettségi rendszer bevezetése. Mint
tudjuk, ennek értelmében jövőre már minden érettségizőnek független
vizsgáztató helyen kell számot adnia tudásáról, mégpedig ukránul, s az
ott szerzett pontszámokkal pályázhat majd valamelyik felsőoktatási
intézménybe. Nem kell részleteznünk, hogy milyen hátrányosan érinti ez a
rendelkezés a magyar tannyelvű iskolákat.
Mint arról lapunk előző számában
beszámoltunk, az UMDSZ lépéseket tett a probléma pozitív megoldása
érdekében. Ezek egyike: az Országos Tanács legutóbbi ülésén megbízta az
UMDSZ elnökségét, tegyen lépéseket ez ügyben az illetékesek, így a
közoktatási minisztérium felé. Más lépéseket is tett az országos
szövetség. Szabó Árpád és Szajkó Tibor, az UMDSZ beregszászi járási
képviselői — a BMG igazgatója, illetve igazgatóhelyettese —
megszervezték egy beadvány benyújtását ebben az ügyben, Zubánics László
elnök pedig az Országos Tanács nevében fordult levéllel a
szakminiszterhez.
— A Beregszászi járásban augusztus 20-án
megtartott igazgatói gyűlésen tudomásunkra jutott: az Ukrajnai
Közoktatási Minisztérium az új felvételi feltételekkel kapcsolatban úgy
rendelkezett, hogy minden tanulónak ukrán nyelven kell számot adnia
tudásáról. A gyűlésen megbeszéltük, hogy az épp Kárpátalján tartózkodó
miniszter úrhoz beadványt intézünk, amelyben arra kérjük, hogy a
kisebbségek számára biztosítsa az anyanyelvükön való felvételizést. A
beadványt Szajkó Tibor fogalmazta meg — tudtuk meg Szabó Árpádtól, a
Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatójától.
Az igazgató úr elmondta, hogy a Munkácson
megtartott egyik oktatási konferencián felvetette a területi oktatási
osztály munkatársai előtt, hogy ha nem biztosítják a kisebbségi
tanintézmények számára az anyanyelven történő érettségi lehetőségét, ez
a magyar tannyelvű iskolák felszámolását vonhatja maga után. Ezt
követően az Ungváron sorra kerülő konferencián megnyugtatták a magyar
tannyelvű intézmények vezetőit, hogy ilyen lépésekről szó sincs. Ám
később kiderült, még sincs minden rendben.
— Ha jól tudjuk, a beadványt nem postán
küldték el, hanem személyesen adták át a miniszter úrnak.
— Augusztus 25-én tartotta meg az Ungvári
Oktatási Főosztály a közoktatási dolgozók megyei szakkollégiumát. Ezt
megtisztelte jelenlétével Sztanyiszlav Nyikolajenko, az oktatási tárca
vezetője. Élve az alkalommal kértem, hogy vegye át beadványunkat,
amelyet a Beregszászi járásban dolgozó legaktívabb oktatási szakemberek
is aláírtak. Örömmel vette, hogy felhívtuk figyelmét e minisztériumi
rendelet nemzetiségi kisebbségeket érintő hátrányaira. Vázoltuk
javaslatainkat, amelyek szerint kérjük a kisebbségi vizsgáztató helyek
létrehozását, valamint a vizsgaanyag anyanyelvre való fordítását —
válaszolt a kérdésre Szajkó Tibor, a BMG igazgatóhelyettese.
A fordítás legnagyobb akadályaként azt
említette a miniszter úr, hogy azáltal az amúgy titkos vizsgaanyag több
ember számára válik ismertté, akár az Internetre is felkerülhet. Nagy
gondot okozhat maga a fordíttatás is. Így az értekezleten javaslatként
elhangzott, hogy a kisebbségek részére ideiglenesen függesszék fel a
központosított vizsgarendszerben való érettségizés kötelezettségét.
A magyar tannyelvű iskolák megmaradása
érdekében felvetődött az ukrán nyelv hatékony oktatásának még mindig
húzódó kérdése is. A miniszter úr elmondta, dolgoznak azon, hogy
megtalálják a megfelelő tananyagot és módszereket ahhoz, hogy a magyar
gyerekek elsajátítsák az iskolában az ukrán nyelvet.
— A beadványt a területi oktatási
főosztály vezetőjének, Herczog úrnak is átnyújtottuk, amit ő köszönettel
fogadott — fűzte hozzá Szabó Árpád.
— Az UMDSZ OT külön levelet intézett a
szakminiszterhez. Ennek első kérdése a diplomák kölcsönös elismerése,
ezen belül a Magyarországon szerzett oklevelek nosztrifikálása megyei
szinten, a második pedig a magyar nyelvű vizsgáztató helyek létrehozása
— kapcsolódott a beszélgetésbe Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke. — Az
első kérdéssel kapcsolatban pozitívan nyilatkozott a miniszter úr.
Elmondta, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemen belül létrehoznak egy olyan
bizottságot, amely ezeket a diplomákat megvizsgálja, és csak
jóváhagyásukat terjeszti fel Kijevbe.
Mi a magunk részéről a megkötendő
választási szerződés egyik fontos pontjává tesszük azokat az oktatási
kérdéseket, amelyeket itt is fölvetettek: az anyanyelven való oktatást,
az érettségizés, a felvételizés és a diplomaszerzés anyanyelven való
biztosítását.
Tudósítónk |
|
Közel
12 000 csomag cigaretta a Mercedesben
A megyei adófelügyelőség munkatársai egyik akciójuk során feltartóztattak
egy Mercedes Sprinter kisteherautót. Az egyik técsői járási lakos
tulajdonában lévő jármű rakterében 11 800 csomag Ronson márkájú
cigarettára bukkantak. A Mercedes vezetője a dohányáru eredetéről nem
tudott semmiféle dokumentumot felmutatni, ezért a cigarettát lefoglalták.
Nyugdíjas
vs. suhancok
Ungváron három barna bőrű suhanc lépett oda egy helyi nyugdíjashoz. A
fiatalok — akik közül ketten alig töltötték be a 16-ot, harmadik társuk
pedig mindössze 10 éves volt — megfenyegették az idős embert, majd
elvették mobiltelefonját és pénztárcáját, benne 50 hrivnyával. Az
útonállókat keresi a rendőrség.
314
televíziót „fogtak”
Az alsóvereckei ellenőrzőponton egy teherautót tartóztattak fel a
rendőrök, amelynek volánjánál egy 48 éves vinyicai férfi ült. Az
ellenőrzés során a jármű rakterében 314 tv-készülékre bukkantak. A
teherautó vezetője által a műszaki cikkek eredetéről felmutatott
dokumentumok gyanúsak lettek, ezért a dolog tisztázásáig megtiltották a
jármű továbbhaladását.
Vigyázat:
szélhámosok!
Nemrég egy fehér Daewoo Lanos állt meg az egyik beregszászi ház előtt. A
kocsiból négy 30-35 év közötti roma nő szállt ki, egyikük kisgyermeket
tartott a karján. Az idegenek, akik oroszul beszéltek, inni kértek a
házigazdától, illetve azt, hogy megetethessék a kicsit. A gazda mit sem
sejtve beengedte a tarka szoknyás nőket a nyári konyhába, ő maga pedig
vízért indult.
Csak másnap vette észre, hogy eltűnt 2 500 hrivnyája, 7 000 forintja. A
rendőrökhöz fordult, nyomozást indítottak az ügyben.
Diáklányok
éjszaka a temetőben
A Berkut rendőrei az ungvári köztemetőben késő este négy fiatal lányt
tartóztattak fel. A 17-20 év közötti fiatalok mindegyike különböző
egyetemeken tanul.
Mit is kerestek a lányok a temetőben ilyen késői órán? A választ talán az
adja meg, hogy egyikük táskájában két gramm marihuánára bukkantak…
Székeket
lopott
A munkácsi rendőrségen egy helyi kávézó munkatársa arról tett bejelentést,
hogy éjszaka idegenek jártak náluk, akik elloptak öt műanyag széket
összesen 400 hrivnya értékben.
A nyomozás során kiderült, hogy az ülőalkalmatosságokat egy helyi férfi
lopta el, akinél meg is találták a bűnjeleket.
Eladta
az óvoda épületét
A Volóci járás egyik településének polgármester asszonya eladta a
település óvodájának épületét. Az ügyészség vizsgálatot indított az
ügyben, s ennek során megállapították, hogy törvénytelenül bonyolították
le az ügyletet.
Kiderült, hogy a falu első embere meghamisította a községi tanács ülésének
jegyzőkönyvét, határozatát. Ennek nyomán kevesebb, mint 10 000 hrivnyáért
adták el az egész épületet.
Idegenek
a Fordban
Nagybereznán nemrég egy Ford márkájú személyautót állítottak meg
ellenőrzés céljából. A kocsiban, amelyet egy 23 éves helyi fiatalember
vezetett, négy moldovai állampolgár ült. Az idegeneket átadták a
határőrségnek.
Határ-esetek
Az utóbbi időben Románia vált a cigarettacsempészek egyik kedvelt
célországává, ezért megszaporodtak a csempészettel kapcsolatos esetek a
nevetlenfalui átkelőn is.
Egy román állampolgár például 580 csomag Ronson márkájú cigarettát próbált
törvénytelenül kivinni Ukrajnából autójával. A dohányárut a kocsiban
speciálisan kialakított rejtekhelyeken dugta el, ennek ellenére az
ellenőrzés során lebukott. Lefoglalták mind a cigarettát, mind az autót.
Egy másik román is cigarettát csempészett. Daewoo Matizában 600 csomaggal
találtak belőle.
Egy ukrajnai állampolgár 330 csomag füstölnivalót rejtett el Ford
Scorpiójának műszerfala mögött és más rejtekhelyeken. Búcsút mondhat mind
az autónak, mind a ciginek.
A csapi határátkelőn is akadt tennivalójuk a vámtiszteknek és a
határőröknek. A napokban egy magyar állampolgár próbált Audijában a
szomszédos ország területére csempészni 230 csomag cigarettát. Ő a
benzintank egyik leválasztott részében alakított ki rejtekhelyet. A közel
43 000 hrivnyára becsült kocsit is lefoglalták.
Drogos
biciklitolvaj
Munkácson egy helyi lakos arról tett bejelentést, hogy éjszaka valaki
ellopott udvaráról egy külföldi gyártmányú kerékpárt. A rendőrök forró
nyomon indultak a tettes keresésére — sikerrel! Előállították azt a 29
éves, ugyancsak munkácsi férfit, akit okkal gyanúsítanak a lopással. Az
illetőnél ráadásul találtak egy fecskendőt, benne valamilyen fehéres anyag
maradványaival, illetve egy fiolát, amiben 9 grammnyi anyag, feltehetően
amfetamin volt.
Lopott
autó az út közepén
Egy ungvári vállalkozó dél körül betért egy helyi kávézóba. Kocsiját a
közelben parkolta le. Mire végzett az ebédjével, az autónak már csak a
hűlt helyét találta.
Az esetről tájékoztatták a rendőrség járőreit. Ennek eredményeként a
megyeszékhely közelében lévő katonai alakulat mellett, az út közepén
megtalálták az elhagyott autót.
Volinyban
szúrták le
Voliny megye egyik településén a rendőrök őrizetbe vettek egy moldovai
állampolgárt. Az illetőt azzal gyanúsítják, hogy augusztus közepén
veszekedés közben megszúrta apósát. Ez utóbbi kárpátaljai lakos.
(A Vidomosztyi Miliciji, a
zakarpattya.net.ua, a vámőrség és a határőrség sajtószolgálatainak anyagai
nyomán) |
|
A
MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA
1918—2006
Sorozatszerkesztő: Dupka György |
111. RÉPAY JENŐ
(Székó, Szlovákia, 1895 - Beregszász,
1942. április 9.)
Répay Jenő
naplóíró, mérnök, polgárjogi harcos. A mai Szlovákiában lévő Székón
született hétgyermekes pedagógus családban. Középiskolai tanulmányait a
Szatmári Jezsuita Gimnáziumban kezdte és Munkácson fejezte be.
Közben Beregszászba költöztek. Az
érettségi után, 1914-ben a Selmecbányai Bányaipari és Erdészeti Főiskola
erdőmérnöki karára iratkozott be, de tanulmányait a világháború már az
első évfolyamon megszakította. 1915 szilveszterének estéjén vonult be,
két hét múlva hadapródként a frontra indult, 1916. január 24-én már a
lövészárokban volt. Júniusban alakulatával együtt fogságba esett.
Mindezt onnan tudjuk, hogy bevonulásának napjától kezdődően naplót
vezetett, amit négy évi hadifogsága alatt is folytatott.
1920-ban tért haza a távol-keleti
Habarovszkból Magyarországra. Selmecbányán folytatta erdőmérnöki
tanulmányait, majd a Felvidéknek Csehszlovákiához való csatolása után a
Soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott át, és ott szerzett
diplomát. Hazatért Beregszászba, az Ármentesítő Társaságnál helyezkedett
el, osztálymérnökként dolgozott. A ’30-as években Benda Kálmán
főmérnökkel együtt kidolgozták a Vérke szabályozásának tervét, majd nagy
szakértelemmel irányították a munkálatokat. Mint az egyháztanács tagja,
ő tervezte és kivitelezte a római katolikus elemi iskolát és
kultúrházat. Mint az Egyesült Magyar Párt beregszászi járási
vezetőségének tagja a csehszlovák uralom éveiben aktív részt vállalt a
város magyar politikai és kulturális életében. Egyik megalapítója és
megszervezője volt a Tiszaháti Magyar Bolt szövetkezeti mozgalmának.
Tevékenyen támogatta a magyar közművelődési munkát a volt Kárpátaljai
Magyar Kultúregyesület tisztikarában. Megrendült egészségi állapota
ellenére haláláig folytatta ezt a munkát. Naplóját később, 1941
augusztusában átgépelte a maga és családja részére, de kiadásának
gondolata is felötlött benne, hiszen tisztában volt jegyzeteinek
jelentőségével, azzal, hogy azok nagy hasznára lehetnek majd az
eljövendő nemzedékeknek. Az INTERMIX Kiadó Nagy Zoltán Mihály
szerkesztésében 1994-ben valóban ki is adta.
Műve: Életre
ítélve. Naplójegyzetek, 1916—1920. Intermix Kiadó, Ungvár—Budapest,
1994.
FOGSÁGBAN
Részlet a naplójegyzetből
Chabarovsk, 1918 nyara
Délutánonként, amikor a kórházi csönd
kimondhatatlan szomorúsággal tölt el, de megpróbálom lerázni a
gondolatnélküliség nyomasztó hangulatát, gyakran eszembe jut kis
otthonunk. Otthon! De sokszor emlegetjük szomorú, reménykedő hangon, és
hányszor még a körvonala is elmosódott emlékeinkben, amikor az
önfenntartás ösztöne vívta kérlelhetetlen harcát a sorssal! Aztán újra
felbukkant, de már halványabban, színtelenebben. Féltettük, nehogy a
világháború vihara elsodorja, máskor erősen hittük, hogy megmarad
nekünk. Néha közeledni véltük a viszontlátás örömös percét, s olykor
idegeink pattanásig megfeszültek a várakozásban. Múltak a napok. Új
vihar, új fordulat, s reményeink szertefoszlottak. Fáradtság testben és
lélekben csüggedés. Hová menekülhettünk volna az idegölő, agybontó
állapotból? Hévvel vetettük magunkat a tanulásra, más szórakozási
lehetőséget is kerestünk, de lelkünket állandóan mardosta a honvágy.
Ilyen a fogság: a rossz táplálkozás, a zsúfolt szobák elhasznált
levegője, a kemény hideg majdnem mindenkit letört. Engem is, ezért
vagyok most kórházban, s csak irigyelhetem azokat a keveseket, akik
jobban bírják a fogságot. Közben végiggondolom az utóbbi két esztendő
eseményeit, s próbálom papírra vetni azokat. Nem tudhatom, mi lesz
velem, merre sodor a sors szeszélye, s hogy egyszer legalább
megláthatom-e rózsával befuttatott kis házunk ajtaját... Csak abban
bízhatok, hogyha én nem is, feljegyzéseim talán eljutnak szeretteimhez!
1916. június 13.
Fogságba esésem napja. Az utolsó harctéri
nap borzalmai: haldoklók nyögése és ordítása, szüntelen puskaropogás,
ágyúdörgés, kiömlő vér. Maga a fogságba jutás pillanatok műve: hátunk
mögött, a magas gabonában tányérsapkás oroszok tűnnek fel, s az
erkölcsileg megrendült, töltényeit rég kilőtt tömeg magával ragad, visz
a hadifogságba. Két lehetőség közül választhatok: a bizonytalan fogság
vagy a biztos halál. Mindenki ember, senki sem hős vértanú. Beletörődöm
a fogságba, de elfásultan. Halottakon, nyöszörgő sebesülteken át,
égő-omladozó házak között hajtanak bennünket az oroszok. Tüdőm zihál,
szívem elszorul, s nem bírom tovább a rohanást. Egyszerre vesz rajtam
erőt a düh, a fájdalom és a szégyen, keresem a halált: mindenre
elszántan, szándékosan lassú léptekkel cammogok tüzérségünk
srapneltüzében. Nézem az orosz tartalékcsapatok felfejlődését, aztán az
ijedt arcokat, az újabb sebesülteket. Kikerülvén a tűzkörletből,
embereink gyülekezni kezdenek. Szakaszparancsnok társaim elpusztultak:
az emberek elbeszélése szerint egyiket srapnel, a másikat puskagolyó
ölte meg. Szegény Nagy Laci bácsit, a századparancsnokomat is ott látták
a halottak közt. Belesajdul a lelkem: vajon nem lett volna-e jobb nekem
is ott feküdnöm csendes-mozdulatlanul az elesettek között, megtört
szemekkel, egyszerű-szép halállal végezve be életemet?! De mit tehetek a
sors ellen, mely életre, további szenvedésre ítélt! A nagyköpenyt már
leráncigálták rólam, csak a hátizsák maradt rajtam a hazai kispárnával.
Forró júniusi nap. Pünkösd harmadik napja. Az ég alján sötét
zivatarfelhők, szemben velünk az úton orosz lovasság jelenik meg. Mintha
versenyeznének, gyorsan közelednek. Ömlik a zápor, vékony kiskabátomban
vacognom kell. Tenyérnyi száraz hely nem marad rajtam. Megyünk tovább,
Laskovcén végre behajtanak egy kastély udvarára, ahol már zászlóaljnyi
hadifogoly áll százas csoportokban. Nem maradunk itt, megszámolnak, és
máris tovább indítanak bennünket. Sáros, gidres-gödrös az út. Közben eső
és hideg szél veri a hátunkat. Meggémberedett tagokkal, holtfáradtan
érkezünk a legközelebbi faluba, ahol magas deszkakerítéssel körülvett
udvarra terelnek be az oroszok. Itt kellett éjszakáznunk. Ez lett életem
legkellemetlenebb éjszakája: sehol egy többé-kevésbé száraz hely, ahova
ledőlhettem volna. Sár és víz mindenütt. Itt próbáltam ki, hogyan lehet
állva aludni. Talán csak a betegségtől való félelem tartotta bennem a
lelket. Hogy fellélegzett mindenki, amikor feljött a nap, s meleg
sugarai szárítani kezdték átázott ruházatunkat! Éhesen, fáradtan
indítottak ismét útnak. Hosszú gyaloglás volt. Itt-ott megszánt
bennünket a galíciai nép, kaptunk tőlük fehér kenyeret, néha szalonnát.
Vettünk eleséget pénzért is. Mindenütt orosz katonaság, nyüzsgés,
mozgás. A falvak népe fásult, szinte életunt arccal bámult bennünket:
lerítt róluk, hogy unják az orosz uralmat. Husziatinnál átléptük a
határt képező kis folyót. Az innenső oldalon még állt az osztrák őrház,
a másikon az orosz. Akár békeidőben. Itt, orosz földön szálltunk először
vonatra, de forgalmi akadály miatt később szekereken folytattuk utunkat.
Aztán ismét vonatra szálltunk, s irány Kijev. Közben a tájat figyeltem.
Alig láttam az itteninél termékenyebb vidéket. Magasra fejlődött
tengeri, búza és rozs, a földeken szorgos nép. És a láthatáron feltűnt
az ukrajnisták fő fészke, a soktemplomú Kijev. De akkor már tíz napja
voltunk úton.
1916. június 23.
A Dnyeper hídjáról mesés kilátás nyílt a
városra. A szebb középületek, terek, utcák, a folyón úszó gőzhajók
tisztán kivehetők voltak. De nincs megállás, Kijevet magunk mögött
hagyjuk.
1916. június 24.
Megérkeztünk a darnicai
hadifogoly-gyűjtőtáborba. Körül erdő, a sok barakk közt nyüzsgő foglyok.
Minket betereltek az egyik barakkba, amelyben már volt néhány tiszt.
Piszkos szalmazsákon, de itt végre kipihenhettük magunkat. Három napig
rostokoltunk itt. Ezalatt láthattam, hadseregünk szláv elemeit hogyan
igyekeztek becsalni — pénzzel, agitációval, jó ruházattal és ételekkel —
a szerb hadseregbe. Voltak, akik bedőltek a szép ígéreteknek, de úgy
láttam, a többség örült, hogy egyszer már megmenthette az életét, s nem
állt kötélnek. Az egyik éjszakán megérkezett a volt önkéntes társaim
közül Dercsényi Pista és Kovách Marci. Aztán bevagoníroztak. Az
indulásra készen álló vonat előtt még egyszer elvonultattak egy
átpártolt emberekből kialakított századot. Kihívóan ordították: „Zsivió
kral Petár!”. Engem nem
érdekelt.
1916. június 30.
Megérkeztünk Moszkvába. A Kreml
aranyozott kupolái messziről csillognak felénk. Kellemes meglepetés: az
amerikai Vöröskereszttől kaptunk fejenként 40 rubelt, fehérneműt és egy
vászonnadrágot.
Ivanovo —Voznesensk,
1916. július 3. — szeptember 10.
Oly sok éhezés, álmatlan éjszakázás,
fázás után szinte megkönnyebbülve sóhajtottunk fel, amikor Ivanovo
fabódéi között megállhattunk. Szemetelt az eső. Az utcákon sár, piszok.
Úgy néztünk ki, mint hajléktalan, ázott koldusok; szinte beleillettünk a
környezetbe. Nyakunkban tarisznya, kezünkben kopott görbebot. Az
ablakból itt-ott szelíd arcú mamák néztek ki ránk, s talán fogságba
jutott férjeikre és fiaikra gondoltak. Csinos kétkerekű kocsikban néha
elegáns hölgyek robogtak el mellettünk. Minket azonban már csak az
foglalkoztatott, hol fogjuk kipihenni hányattatásunk fáradalmait.
Hosszan kanyarogtunk az utc | |
|