Tanévnyitó ünnepségek megyeszerte

Becsengettek...

Ukrajnaszerte benépesültek az iskolák. Az első csengő hívó szavára az idén 355 ezer elsős lépte át először az alma mater küszöbét. Ez 8 százalékkal kevesebb, mint 2006-ban.

Országos viszonylatban a 2007—2008-as tanévben 4,78 millióan tanulnak majd különböző iskolákban, ami 152 ezerrel, azaz 3 százalékkal kevesebb, mint az előzőben.

Alább, illetve az 5. oldalon a megyénk magyar tannyelvű iskoláiban megtartott tanévnyitó ünnepségekről adunk körképet.

 

 Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola

A Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában az idén 540 gyerek kezdi meg tanulmányait. A két első osztályban összesen 44 gyerek indul el a tudás ösvényén. A tizedik osztályokban 69 tanuló folytatja tanulmányait. A gyerekek oktatásával-nevelésével az idén 44 pedagógus foglalkozik.

A tanévnyitó ünnepséget megtisztelte jelenlétével dr. Nagy Petronella konzul, Marianna Pilipenko, a Beregszászi Közoktatási Osztály tanfelügyelője, Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere, Péter Csaba megyei képviselő.

Micik Julianna igazgató ünnepi beszédében kihangsúlyozta:

— Mindig különös érzéssel tölt el bennünket a tanévnyitó ünnepség, hisz az évente ismétlődő események a múló időre figyelmeztetnek bennünket.

Az igazgatónő beszámolt a nyár folyamán elvégzett munkálatokról. Sikerült teljesen felújított tanárival kedveskedni a tanároknak és egy újjávarázsolt iskolaszárnnyal a gyerekeknek. Elmondta azt is, hogy a főépület folyosóit is felújították, s a számítástechnika terem TFT-monitoros gépekkel, új bútorzattal várja a diákokat.

A továbbiakban köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az iskola felújítási munkálataihoz: Gajdos István polgármesternek, a Kecskeméti Önkormányzatnak, Erdődy Leontinnak (Numinátor vállalat), Kaluja Istvánnak (Beregintertrans), Mihail Ljaskónak (Agrotech szerviz), Heckó Györgynek (VIZHI–3000), Péter Csabának (megyei képviselő), Olekszandr Lobojkónak (Wemex Trans vállalat), Oleg Ivaskovicsnak (Aisberg vállalat), valamint Bocskor Attilának.

Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke üdvözletét Gladun Judit igazgatóhelyettes olvasta fel.

Köszöntötte a jelenlévőket Kincs Gábor polgármester-helyettes a Beregszászi Városi Tanács és Gajdos István polgármester nevében.— Arra törekszünk, hogy a városi költségvetés bevételei részéből kifizethessük minden pedagógusnak a 13. fizetést. Igyekszünk az elmúlt évekhez viszonyítva több figyelmet fordítani a tanintézmények felújítására, önálló fűtési rendszerének kiépítésére, anyagi-műszaki bázisának megszilárdítására. Azon munkálkodunk, hogy minél több forrást teremtsünk az oktatás fejlesztésére és korszerűsítésére — mondta.

A városi oktatási főosztály üdvözletét és jókívánságait Marianna Pilipenko tanfelügyelő tolmácsolta. Szót kért Péter Csaba megyei képviselő is, aki kiemelte:

— Nekünk, magyaroknak többet kell nyújtanunk ahhoz, hogy elismerjenek, mint más nemzetiségeknek, megmaradásunk záloga a tudás és a vasakarat — emelte ki Péter Csaba.

Ezt követően az elsősök, illetve a 10. osztályosok köszöntötték az új tanévet, majd a végzősök ajándékkal kedveskedtek az iskola legifjabb tanulóinak.

 

 Palágykomoróc

Palágykomorócon mindössze 4 elsős izgulta végig a tanévnyitót. Kis létszámuk miatt különleges tanterv szerint fognak tanulni Csuha Ildikó tapasztalt pedagógus irányításával. Béres Katalin igazgató tolmácsolta Ukrajna elnökének üdvözlő levelét, megköszönte a szülők áldozatos munkáját és anyagi hozzájárulását, minek köszönhetően sikerült újjávarázsolni a tantermeket.

Sutka Dóra első osztályos és Kiss Gábor kilencedikes tanuló szólaltatták meg a mindenkit iskolába hívogató csengőt.

 

 Rát

A Ráti Általános Iskola tanévnyitó ünnepségén Bodák János UMDSZ-es járási képviselő köszöntötte az egybegyűlteket és ajándékozott nemzetiszínű zászlót a tanintézménynek.

 

 Szürte

18 elsős lépte át a Szürtei Középiskola küszöbét Necze Andrea és Losák Szvetlana pedagógusok vezetésével. Őket és az egybegyűlteket köszöntötte Zsoffcsák Klára igazgató, aki arra buzdította a tanulókat, legyenek felvilágosult és kitanult polgárai a hazának. A rendezvényen jelen volt Mackó István, a járási tanács elnökhelyettese, aki a tanács nevében köszöntötte a diákokat és vendégeket.

 

 Tiszapéterfalva

Szeptember elsején a Tiszapéterfalvi Kölcsey Ferenc Középiskolában is megszólalt a csengő, iskolába hívogatva a gyerekeket.

— Igérem, hogy szeretettel és türelemmel veszünk majd körül benneteket, hogy iskolánkat tényleg második otthonotoknak tekintsétek — köszöntötte Kovács Mária igazgatóhelyettes a 17 kis elsőst, akik szeptember elsején élték meg életük egyik legmeghatározóbb napját.

Az igazgtóhelyettes ünnepi beszédét vidám műsor követte. A tanintézmény diákjai a tanulás és az iskolai élet szépségeit ecsetelő versekkel, dalokkal kedveskedtek az elsősöknek és minden jelenlévőnek.

Miután Ujfalusi Irén igazgatóhelyettes felolvasta Viktor Juscsenko köszöntőjét, a kis elsősök — Sápi Irénke lesz a tanító nénijük — léptek színpadra, hogy műsorukkal bizonyságát adják talpraesettségüknek és tudásvágyuknak. Ezután örömmel fogadták az iskola ajándékát, az Ábécéskönyvet, mely a betűk világába vezeti be őket az elkövetkező tanévben

A tanévnyitó ünnepséget Illyés István polgármester zárta. Beszédében a tisztességes munka életben betöltött fontos szerepére hívta fel a jelenlévők figyelmét.

 

 Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban

A himnuszok elhangzását követően Szabó Árpád köszöntötte az egybegyűlteket: elsősorban az elsősöket. Azokat a kisdiákokat, akiknek nagyon sokat jelent a mai nap, hiszen immár gimnazisták lettek. — A szülők ránk bízták legféltettebb kincsüket: gyermeküket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy jóra tanítsuk őket, hogy nyolc év elteltével innen felkészülve léphessenek a nagybetűs Életbe — mondta a tanintézmény igazgatója.

Szabó Árpád kitért a magyar nyelvű oktatás terén jelentkező problémákra is. Összefogásra hívta fel a magyarság figyelmét, arra, hogy a magyar szülők ne adják gyermekeiket ukrán iskolába, hiszen mi lesz akkor a magyar tannyelvű iskolákkal? — Mi nem adjuk fel! Mi eredményekkel bizonyítjuk, hogy a kárpátaljai magyar oktatásnak van jelene, és jövője is lesz — hangsúlyozta az igazgató.

Az anyagi-műszaki bázisról szólva Szabó Árpád örömmel konstatálta, hogy újabb korszerű számítástechnikai osztállyal lettek gazdagabbak, így már kettő áll a tanulók rendelkezésére. Ennek köszönhetően a gimnáziumban immár harmadik osztálytól fogják oktatni a számítástechnikát.

Ezt követően a végzősök feltűzték elsős társaiknak a BMG kitűzőjét, gimisekké avatva őket. Az elsősök műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek.

A vendégek köszöntését követően Bohán Béla a római katolikus egyház, Taracközi Ferenc pedig a református egyház nevében kérte Isten áldását a tanintézményre.

 

 Csongor

Új reményekkel lépett az új tanévbe a Csongori Általános Iskola 317 tanulója és 33 pedagógusa is. Az ünneplők gyönyörű, új iskola — amelyet idén januárban avatott fel Viktor Juscsenko, Ukrajna államfője és Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke — előtti téren sorakoztak fel.

A megjelenteket köszöntötte Nagy Sándor, aki elmondta, hogy szeptember 1-jén megváltozik az életünk: a családé, az iskoláé ugyanúgy, mint minden egyes településé is. Kihangsúlyozta: ameddig létezik felelés és dolgozatírás, addig lesz imádság is az iskolában. A tanintézet igazgatója kihangsúlyozta, hogy januártól gyökeresen megjavultak az oktatás körülményei, hiszen a korábbi öt helyett immár szép környezetben, öthektáros területen álló egyetlen épületben tanulnak a nebulók. Elkészültek az étkezde és a tornaterem építési tervei, remélhetőleg nemsokára megkezdődnek az építési munkálatok is.

Az ünnepségen 31 elsős sorakozott fel, akik közül többen szép versekkel kedveskedtek újdonsült iskolatársaiknak, tanáraiknak.

Ezt követően elsőként a legkisebbek lépték át az iskola küszöbét, hogy tanító nénijeik — Tamási Irénke és Tamási Erzsébet — értő, gondoskodó irányításával megkezdjék hosszú útjukat a tudás világába.

 

 Csap

32 elsőst vezettek kézen fogva a 11.-esek a Csapi Széchényi István Középiskola udvarán felsorakozott társaik és nagyszámú közönség tapsa közepette a tanévnyitó ünnepségen.

Az állami zászló felvonása után Szabó Tímea szervező pedagógus utasítására a zászlóvivők most először hozták be a tanévnyitóra az iskola zászlaját a nemzetiszínű zászló kíséretében.

Kun Zsuzsanna megbízott igazgató köszöntőjében arra biztatta az elsősöket, hogy jó magaviselettel, kitűnő tanulással hálálják meg szüleik gondoskodását és anyagi áldozatát.

Burkus Árpád, Csap alpolgármestere, az iskola egykori tanára Ukrajna elnökének üdvözletét tolmácsolta a gyerekeknek és támogatásáról biztosította az alma matert.

Szanyi Béla ügyvezető alelnök átadta az iskolának az UMDSZ és a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok, valamint az anyaország támogatásával létesített Internet-alállomást, melyet ezentúl ingyen használhatnak a tanulók és pedagógusok, majd egy nemzetiszínű zászlót ajándékozott az iskolának, hogy ezentúl az állami zászló mellett a nemzeti is díszítse a főbejáratot.

A tanévnyitó ünnepséget megtisztelte jelenlétével Palkó László, a Pacobo vállalat vezérigazgatója, az iskola állandó támogatója, valamint Masztjuk Tamara, a városi tanács oktatási osztályának munkatársa.

 

 Borzsova

A csengő hívogató hangjára szeptember 1-jén összegyűltek a Borzsovai Általános Iskola növendékei is. A himnuszok elhangzása után Erdős Olga tanárnő tolmácsolásában elhangzottak Viktor Juscsenko államelnök köszöntő szavai. Sass Katalin igazgatónő üdvözölte a jelenlévőket, a tanulókat, akiknek egészséget, sikert, jó jegyeket kívánt az új tanévben. Szólt a nyár folyamán elvégzett felújításokról és a 2007—2008-as tanév feladatairól is. Fornosi Béla polgármester ünnepi köszöntője után a félénk elsősök mutatkoztak be, s a csengő hangjára birtokukba vették osztálytermüket.


Fókuszban a világ magyarsága

 

 HATÁRON TÚLI MAGYAR SZERVEZETEK FÓRUMA PÁRKÁNYBAN

A határon túli magyar szervezetek egységes álláspontot képviselnek az anyaországi támogatásokról, a legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának biztosítását tartják — hangzott el a szervezetek képviselőinek a szlovákiai Párkányban rendezett szombati tanácskozásán. A fórumon az ukrajnai magyarságot Gajdos István, az UMDSZ elnöke és Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke által vezetett delegációk képviselték.

A megjelentek üdvözölték az Országgyűlésben készülő nemzetstratégiai dokumentumot, azon reményüknek adva hangot, hogy a kérdésben konszenzusos megállapodás születik a parlamenti pártok között — foglalták össze tanácskozásuk eredményeit a találkozó résztvevői a konferencia zárónyilatkozatának elfogadása előtt rendezett sajtótájékoztatójukon.

A résztvevők megállapodtak abban, hogy következő összejövetelüket 2008 első felében Eszéken rendezik, addig az MKP látja el a szervezet titkári feladatait.

* * * * *

Hazatérését követően kértük fel Gajdos Istvánt, néhány szóban számoljon be a tanácskozáson történtekről:

— Fontos fórum volt a párkányi. Különösen örülünk annak, hogy minden magyarságszervezet vezetője kiállt a jelenleg bennünket egyik leginkább foglalkoztató kérdés, az anyaország schengeni csatlakozását követő szabad magyar—magyar kapcsolattartás ügye mellett. Ami bennünket, kárpátaljai magyarokat illet, biztos, hogy január 1-jével lesz schengeni határ. Az is biztos, hogy az EU-val kötött megállapodás eredményeként csökkentett díjat kell majd fizetnünk a schengeni vízumért: 35 eurót.

Az anyaország a maga részéről igyekezett enyhíteni a csatlakozás negatív következményeit. Bevezette a nemzeti vízumot, lépéseket tett a kishatárforgalom újraindítása érdekében. Ami az előbbit illeti, sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy jelen formájában nem tudnak igazán tömegesen élni magyarjaink a nemzeti vízum lehetőségével: túl szigorú feltételeknek kell eleget tenniük… Ami a kishatárforgalom országos szövetségünk által sokat szorgalmazott újraindítását illeti, elmondanám, hogy e kérdésben még több a bizonytalanság, mint a biztos dolog. Úgy néz ki, hogy 20 euróba kerülnek e határátlépésre jogosító dokumentumok és öt évre szólnak majd. Azt viszont csak sajnálni tudjuk, hogy az előzetes megállapodás ellenére a két fél mindezidáig nem írta alá az erről szóló megállapodást. Csak bonyolítja a dolgot, hogy ezt még ratifikálnia kell Ukrajna és Magyarország parlamentjeinek is. A Legfelsőbb Tanács képviselőit viszont csak szeptember 30-án választjuk meg, s ki tudja, mikor lát majd érdemi munkához az ország törvényhozása, mikor tűzi napirendre e kérdést…

Az UMDSZ nevében ezért is javasoltam — s a jelenlévők támogatták is ezt —, hogy az anyaország tegyen újabb lépéseket annak érdekében, hogy 2008. január 1-je után ne ereszkedjen le új vasfüggöny itt, Európa szívében. Vagy egyszerűsítsék, könnyítsék jelentősen a nemzeti vízum megszerzésével kapcsolatos feltételeket, vagy indítsanak projekteket a magyar—magyar kapcsolattartás támogatására, s ezek keretében találják meg a lehetőséget arra, hogy az ukrajnai magyarok például pályázat útján vissza tudják kapni a schengeni vízumért, illetve a kishatárátlépőért kifizetett pénzt.

Javasoltuk még azt is, hogy ott, ahol számottevő nemzeti kisebbség él, az állami hivatalok és intézmények tisztségeinek betöltésekor az adott térség nemzetiségi összetételéből induljanak ki.

A KMKSZ képviselői a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos kérdéseket vetették fel a tanácskozáson, amelyeket mi is támogattunk.

B. L.


 Határozat a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának 2007. szeptember 1-jei

párkányi tanácskozásáról

1. Az Amerikai Magyarok Koalíciója és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség a HTMSZF teljes jogú tajga.

2. A HTMSZF tagjai javasolják, hogy az időközben megszűnt Új Kézfogás Közalapítvány helyett megfelelő, olyan gazdasági befektetések (mikrohitelek,
földprivatizáció, kamattámogatás) koordinálására szakosodott struktúrát hozzanak létre, amelyek a már megkezdett programokat folytatják, illetve újakat indítanak be.

3. A Fórum résztvevői megegyeztek, hogy a nemzeti vízumhoz való hozzájutás feltételeinek az enyhítését és azt a kívánalmat, hogy a magyarság nyugati diaszpórája szerves részévé váljon a nemzetstratégiának felvetik a KMKF szeptember 14-i ülésén.

4. A HTMSZF szorgalmazza, hogy az Európa Tanácsban és az Európai Néppártban a felek hatékonyabban koordinálják tevékenységüket. Felkérik az MKP és az RMDSZ ET képviselőit, hogy kezdeményezzék a magyar ET képviselők munkajellegű összejöveteleit.

Párkány, 2007. szeptember 1.


 Zárónyilatkozat

a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának 2007. szeptember 1-jei párkányi tanácskozásáról

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei az MKP meghívására 2007. szeptember l-jén Párkányban találkoztak. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről, valamint véleményt cseréltek a magyar—magyar kapcsolatokat érintő kérdésekről. A tanácskozáson az alábbi témákban alakult ki egyetértés a résztvevők között:

1. A tanácskozás résztvevői megerősítik a szabadkai, a bécsi és a marosvásárhelyi tanácskozáson elfogadott eddigi határozataikat.

2. A résztvevők üdvözlik Szlovákia, Szlovénia és Magyarország mielőbbi belépését a schengeni övezetbe. Közösen kérik a Magyar Köztársaság kormányát, hogy azon magyar közösségek tagjai számára, amelyek egyelőre nem válnak a rendszer részévé, külön megoldásokat foganatosítson Magyarországgal és az egymással való kapcsolattartás megkönnyítése érdekében.

Ebbe beletartozik:

— a letelepedés nélküli magyar állampolgárság megszerzése,

— a nemzeti vízum megszerzésének jelentős mértékű egyszerűsítése,

— az EU jogi normáiból kiinduló kishatárforgalom életbeléptetése Kárpátalja esetében,

— az EU tagállamok ide vonatkozó pozitív gyakorlatainak felhasználása.

3. A résztvevők üdvözlik, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésében nemzetstratégiai dokumentum készül. A résztvevők kívánatosnak tartják, hogy a magyarság nyugati diaszpórája szerves részévé váljon a nemzetstratégiának. A Fórum tagjai felkérik a magyarországi parlamenti pártokat, hogy e témában egyetértés szülessen a végrehajtandó feladatokról.

4. A résztvevők egyeztették nézeteiket a Magyar Köztársaság kormánya által a határon túli magyarok számára biztosított támogatási rendszerrel kapcsolatban.

A rendszer működtetését illetően elvárják:

a) a Státustörvény maradéktalan végrehajtását, a rendszer működéséhez szükséges feltételek biztosítását, különös tekintettel a Kárpát-medencei információs irodahálózat zökkenőmentes működtetésére;

b) a pedagógusok szakkönyv-támogatásának a folytatását, a határon túli magyar iskolák oktatás-nevelési támogatásának megőrzését, valamint kibővítését az iskoláskor előtti korosztály számára, és a pályázatok meghirdetésének és kifizetésének a tanévhez történő igazítását;

c) a súlyos és szülőföldjükön nem ellátható határon túli magyar betegek gyógykezelésének a biztosítását a ma meglévő rendszer keretében;

d) hogy Magyarország kormánya és a határon túli magyar szervezetek vezetői közösen döntsenek a költségvetésben szereplő, a határon túli magyarokat érintő nemzeti jelentőségű programokra és intézményekre elkülönített teljes összeg felhasználásáról.

5. A találkozó résztvevői elfogadhatatlannak tartják, hogy:

a) Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti feladataik teljesítése közben etnikai hovatartozásuk miatt koholt vádak alapján meghurcolnak;

b) Szerbiában magyar kisebbségek tagjait etnikai hovatartozásuk miatt fenyegessék és bántalmazzák, valamint, hogy az Európához felzárkózni kívánó
demokratikus kisebbségi intézmények kiépítését és támogatását teljes mértékben mellőzik;

c) Szlovákiában a kormány nem biztosítja a Selye János Egyetem működésének elégséges feltételeit, hogy veszélybe került a Szlovák Rádió magyar adásának a léte, illetve az SZK kormánya elutasítja a Európa Tanács a Kisebbségi Jogok Keretegyezményre és a Nyelvi Chartára vonatkozó ajánlásainak a végrehajtását;

d) Ukrajnában kisebbségellenes intézkedések történtek az oktatáspolitika terén. A Fórum résztvevői szorgalmazzák a magyar nyelvű érettségizés lehetőségének megőrzését, illetve a magyar iskolák magyar nyelvű tankönyvekkel történő ellátásának folyamatos biztosítását;

e) Szlovénia kormánya az ország régióinak kialakítása során figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi arányokat.

A résztvevők tiltakoznak eme megnyilvánulások ellen, kifejezik szolidaritásukat egymás irányában és kijelentik, hogy minden lehetséges demokratikus fórumon közösen fognak fellépni az ilyen jelenségekkel szemben.

6. A résztvevők kijelentik, hogy ott, ahol számottevő nemzeti kisebbség él, az állami hivatalok és intézmények tisztségeinek betöltése során az adott térség nemzetiségi összetételéből kell kiindulni. Ellenkező esetben súlyosan sérülhetnek az adott kisebbség jogai.

7. A résztvevők hangsúlyozni kívánják, hogy a nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a kisebbségi önkormányzati rendszerek (autonómiák) minél teljesebb megvalósulása. Az EU és ET számos országában bevált gyakorlat bizonyítja ennek az igazát. A résztvevők elvárják azon közép-európai országok kormányaitól, ahol magyar nemzeti közösségek léteznek, valamint a nemzetközi szervezetektől és a Magyar Köztársaság alkotmányos intézményeitől is az ilyen jellegű kezdeményezések támogatását.

8. A résztvevők fontosnak tartják, hogy az idei őszi romániai Európa Parlamenti választásokon biztosítva legyen a romániai magyar közösség képviselete. Ezért támogatják a megállapodást a romániai magyar szervezetek között a fenti cél elérése érdekében.

9. A tanácskozás résztvevői fontosnak tartják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának rendszeres működtetését. A következő tanácskozást a Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség rendezi 2008. első félévében Horvátországban, Eszéken.

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának következő üléséig a titkársági feladatokat az MKP látja el.

Párkány, 2007. szeptember 1.


Figyelem: pályázat!

 

 A Kárpátaljai Határmenti Önkormányza-tok Társulása pályázati kiírása a 2007. évi Szülőföld Alap Önkormányzati, Együttműködési, Informatikai, Média Kollégiuma programjainak lebonyolítására

A pályázat témája: kisebb önkormányzati együttműködési, informatikai, média programok, eszközbeszerzések, illetve magyar önkormányzatok arculatmegőrző programjainak támogatása.

A pályázat összege: 3,6 millió forint.

A legkisebb megpályázható összeg: 100 ezer forint, a legmagasabb: 500 ezer forint.

 

Általános tudnivalók

1. Pályázók köre: Ukrajnában bejegyzett jogi személyek, non-profit egyesületek, intézmények.

2. A programok futamideje: 2007. szeptember 21. (benyújtási határidő) és 2007. december 31.

3. A pályázat tárgyát képezhetik: önkormányzati programok megszervezésének, önkormányzati egyesületek, önkormányzati intézmények infrastrukturális felszerelésének stb. támogatása.

4. A pályázatban való részvétel feltétele: a pályázó nem lehet Ukrajnában bejegyzett politikai párt vagy közvetlen politikai tevékenységet ellátó szervezet.

5. Minden pályázat kötelező mellékletét képezik:

* a pályázó intézményről, szervezetről (alapítványról, egyesületről stb.) az állami igazságügyi szerv bejegyzésének igazolása, a hatályos Alapító Okirat másolata, 60 napnál nem régebbi aláírási címpéldány, illetve ezek magyar nyelvű fordítása (nem szükséges közjegyző által hitelesített dokumentumokat mellékelni).

* A megvalósítani kívánt cél tartalmi leírása.

* A program bontott költségvetése.

* Tételes kimutatás a más magyarországi szervezetektől ugyanerre a célra megpályázott összegekről az alapítványok, intézmények, szervezetek nevének és címének felsorolásával és a megpályázott összegek alapítványonkénti (intézményenkénti, illetve szervezetenkénti) bontásban, valamint összesítve történő feltüntetésével.

* Amennyiben a kérelmező a jelen beadványban vázolt célra nem nyújtott be pályázatot más alapítvány(ok)hoz, intézmény(ek)hez és szervezet(ek)hez, ez esetben a beadványhoz ilyen értelmű, cégszerű aláírással hitelesített nyilatkozat szükséges.

* Cégszerű aláírással hitelesített nyilatkozat arról, hogy a pályázónak van-e adóssága és elszámolási kötelezettsége a magyar államháztartás bármely alrendszerével szemben, illetve áll-e csőd-, vég vagy felszámolási eljárás alatt.

* A pályázó által az elmúlt 12 hónapban elnyert magyarországi támogatások tételes kimutatása (az űrlap 3. táblázata)

* Nyilatkozat a számviteli, adóügyi, közbeszerzési és társadalombiztosítási szabályok betartásáról és a beszámolási kötelezettségről. (Csatolva az űrlaphoz.)

6. Egy pályázó egy témában csak egy pályázatot nyújthat be.

7. Pályázati űrlapok letölthetők a Szülőföld Alap honlapjáról: www.szulofold.hu, illetve az alábbi címeken igényelhetők:

Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása — Ungvár, Szribljaszta út 1. sz. Tel/fax: 8-0312-64-46-61, e-mail: kvk@e-ctn.net

Ungvári Központi Információs Iroda, MÉKK — Ungvár, Babuskin tér 5/a. Tel.: 8-0312-64-37-37, Fax: 61-38-98

Beregszászi Információs Iroda — Beregszász, B. Hmelnickij út 14. Tel: 8-241- 241-77;

Nagyszőlősi Információs Iroda — Nagyszőlős, Béke út 51., Tel/fax: 8-243-233-77.

Técsői Magyar Információs Iroda — Técső, Vörös Hadsereg u. 7., Tel/fax: 8-234-33-456.

8. A kitöltött pályázati űrlapok a szükséges mellékletekkel együtt 1 példányban ugyanott nyújthatók be személyesen, illetve postán a 88000 Ungvár, Szribljaszta út 1. címre kell beküldeni.

9. A pályázat egy fordulóban kerül lebonyolításra.

A pályázatok benyújtásának határideje 2007. szeptember 21. (az aznapi postabélyegzővel ellátott küldemények még határidőn belülinek számítanak).

10. A pályázati űrlapok kitöltése:

* A pályázatot magyar nyelven kell kitölteni.

* A költségvetések hrivnyában (UAH) számolandók. A végösszegeket és igényelt összegeket forintban is fel kell tüntetni.

* Amennyiben a bejegyzési cím különbözik a postacímtől, kérjük a postacímet is megadni.

 

Fontos gyakorlati tudnivalók:

1. A lebonyolító szervezet csak a kiírásnak megfelelő, a Szülőföld Alap által kibocsátott űrlapokon kitöltött pályázatokat fogadhatja el.

2. Az űrlapokat írógéppel vagy olvasható kézírással töltsék ki. Amennyiben elektronikusan töltik ki az adatokat, szigorúan tartsák be az űrlapok formai kereteit.

3. Ha a pályázó kitöltetlenül hagyja az űrlap bármely lényeges pontját, az kizáró formai hiányosságnak minősül!

4. Kérjük, figyeljenek oda a kötelező mellékletek csatolására! Ezek hiánya kizáró tartalmi hiányosságnak minősül.

5. Hiánypótlásra a beérkezést követő 15 napon belül van lehetőség. Erre a lebonyolító szervezet írásban hívja fel a pályázó figyelmét. Amennyiben 15 napon belül nem kerül sor a hiányosság pótlására, a pályázatot a kiírásnak megfelelően kizárják az elbírálásból.

6. A lebonyolító szervezet postai úton értesíti a pályázókat az iktatásról, illetve a végleges döntésről.

7. További felvilágosítással a KHÖT ungvári titkársága áll az érdeklődők rendelkezésére a Szribljaszta út 1. sz. alatt.

Pályázati tanácsadás: hétfőn és pénteken 10 és 16 óra között (közép-európai idő).

Tel/fax: 8-0312-64-46-61, e-mail: kvk@e-ctn.net

 

Pályázati kiírás

I. Rendezvények támogatása:

1. Önkormányzati közösségépítő, testvértelepülések együttműködését elősegítő rendezvények.

2. Önkormányzati rendezvényeken, falunapokon fellépő műkedvelő együttesek, csoportok előadásai.

3. Hozzájárulás hagyományőrző fesztiválok (ciberefőző, dió-fesztivál, burgonyafesztivál stb.) lebonyolításához az önkormányzatok területén.

4. Legalább egy régióra kiterjedő hagyományőrző rendezvények.

5. Kiszállásos jogorvoslati program az önkormányzatok részére.

6. Az önkormányzatokhoz tartozó klubok, művelődési házak népművészeti programjainak és kiállításainak támogatása.

7. Az önkormányzatok képviselőinek informatikai szakmai továbbképzése.

8. Neves közéleti személyiségek emlékének megörökítése az önkormányzatok területén.

9. Önkormányzati lapok, médiaprogramok támogatása.

10. Önkormányzatok arculatmegőrző programjainak támogatása.

11. Kétnyelvű helységtáblák és utcanevek elkészítése.

II. Infrastruktúra fejlesztésének támogatása (fénymásoló, számítógép, hangosítók és más irodai eszközök) önkormányzatok számára

 

A pályázók döntést követő kiértesítése

A lebonyolító szervezet összegyűjti, feldolgozza a pályázatokat, majd döntést hoz azokkal kapcsolatban. A döntésről hozott jegyzőkönyveket tájékoztatás céljából a Szülőföld Alap Irodának küldi meg.

A döntések jóváhagyását követően a lebonyolító szervezet 30 napon belül értesíti a nyertest, s vele szerződést köt a megpályázott program lebonyolításáról.

A pályázatban elnyert összeget a pályázó a lebonyolító szervezet képviselőjétől veszi át, a szerződésben megszabott határidőig az összeget felhasználja s arról beszámolót készít.

Az összesített elszámolást a lebonyolító szervezet nyújtja be a Szülőföld Alap Irodához.

Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása


Ülést tartott az UMDSZ OT

 

 Előre bűnbakot keres Kovács?

KMKSZ—UMDSZ: viszony vagy iszony?

Az utóbbi időszakban újra a figyelem középpontjába került a két meghatározó kárpátaljai magyarságszervezet viszonya. Akárcsak korábban, most is a választások közeledtével lett érdekes ez a téma az egyik fél számára. Hogy melyik ez a fél, azt könnyen meg lehet állapítani abból, ki mennyire következetes a magyar összefogás, együttműködés kérdéseiben.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség még jóval a 2006-os választásokat megelőzően megkereste a másik szervezet vezetőit, együttműködést ajánlva számukra. A kezdeményezés azonban — ahogy arra bizonyára a kedves olvasó is emlékszik — elutasításba ütközött. Az UMDSZ a választásokat követően is békejobbot nyújtott: együtt hozzák létre az itteni magyarság csúcsszervét, a Kárpátaljai Magyar Egyeztető Tanácsot, az UMET-et… Háromhónapi egyeztetés után azonban Kovácsék egyoldalúan megszakították a tárgyalás-sorozatot. Az idén nyáron immár harmadszor szorgalmazta a magyar—magyar összefogást Gajdos István és csapata annak érdekében, hogy összehangoltan léphessenek fel az előrehozott választásokra készülő nagy ukrajnai politikai pártok előtt, hogy visszaszerezhessék a 2006-ban elveszített parlamenti képviseletet.

A másik szervezet vezetői ezúttal már nem mutattak kifelé akkora makacsságot, elutasítást, ravaszságuk azonban a régi maradt — de erről majd később…

Többszöri találkozást, egyeztetést követően minden adott volt ahhoz, hogy megszülessen az UMET. Sőt, ezt már augusztus 2-án, a megyei képviselőtestület ülését követően alá is lehetett volna írni (fontos momentum: mindez az ukrajnai pártok jelölőkongresszusai előtt történt, amikor még nem is volt magyar jelölt egy listán sem!). Már csak a két elnök aláírása választotta el a kárpátaljai magyarságot attól, hogy sokéves, évtizedes megosztottság után győzzön a józan ész, véget érjen a megosztottság! Nos — sajnos — nem így történt…

Kovácsék hirtelen halogatni kezdtek: később kellene sort keríteni az aláírásra, várjanak még vele… Csak ők tudják, mi volt a céljuk mindezzel, az eredmény viszont ismert — egy héttel később, amikor újra találkoztak, már két magyar is befutó helyen szerepelt két különböző párt választási névsorában. Dr. Tóth Mihály a 11. helyen a szocialistáknál, Kovács Miklós pedig a 99. helyen a Nasa Ukrajinánál.

Nem csoda, hogy ekkor a felek már távol álltak a megegyezéstől: azzal napolták el a dolgot, hogy testületileg vitassa meg mindkét szervezet vezetése a kérdést, s hozzon döntést az ügyben. Tudjuk: mind az UMDSZ Országos Tanácsa, mind a KMKSZ választmánya felhatalmazást adott az elnököknek az UMET-ről szóló szerződés aláírására. Kovács azonban most teljesen visszatáncolt mindettől, eljátszotta az esélyt, hogy létrejöjjön az összefogás, sőt, most tárgyalópartnereire próbálja hárítani a felelősséget a kudarcért. Érdemes megjegyezni, nem először, s bizonyára nem is utoljára kiáltotta ki bűnbaknak a másik szervezetet. De már megszoktuk tőle…

Miért fordított hirtelen hátat a magyar egység ügyének, mi vezérelhette mindeközben őt? Csak nem az, hogy rajta kívül immár közvetlenül az UMDSZ-szel is szerződéses viszonyba került volna a Nasa Ukrajina? Csak nem az, hogy megszűnt volna korábbi kivételezett helyzete, „egyeduralkodása” e téren? Csak nem az, hogy egyenrangú félként kellett volna elismerni az UMDSZ-t, s vele azt a Gajdos Istvánt, akit úton-útfélen lejáratni igyekezett? Csak nem az volt a célja, hogy húzva-halasztva az időt megakadályozza, hogy az UMDSZ szövetségest találjon, s ennek révén részt vehessen a választásokon? Csak nem az áll a dolog hátterében, hogy így akarta politikailag súlytalanná tenni az országos szövetséget és pártját, hogy később ez utóbbi akár meg is szűnhessen? Csak nem azt akarta, hogy árulóként lehessen megbélyegezni az UMDSZ-t, ha nem áll ki előző elnöke, Tóth Mihály mellett? A kérdések sorát sokáig lehetne még folytatni…

Egy biztos: ő húzta-halasztotta a megoldást, ő taktikázta el magát. Szócsövének hasonlatával élve: ő tartotta túl sokáig a megállapodás lehetőségét rejtő fazekat a tűzön, s így az miatta kozmált oda! Nem kell másokra kenni a dolgot…

Végül két dolog csupán. A független Ukrajna történelmében először van esély arra, hogy minden korábbinál erősebb legyen az itteni magyarság parlamenti képviselete, hogy akár két magyar is ott legyen a Legfelsőbb Tanácsban! Azt pedig már az elsősök is jól tudják, hogy kettő több mint egy, s pláne több, mint egy sem. Kovács ugyanis 99. helyéről maga ismerte el az említett választmányi ülésükön: „Ez nem egy befutó hely – határeset”… Dr. Tóth Mihály helye ennél sokkal ígéretesebb: annak ellenére, hogy a közvéleménykutatások szerint most még néhány tized százalék hiányzik a szocialistáknak ahhoz, hogy sikerrel vegyék a bejutási küszöböt, a politológusok gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy a régiósok „behúzzák” magukkal jelenlegi koalíciós partnerüket. S ha csupán 3 százalékot szereznek Morozék, az UMDSZ előző elnöke már akkor is biztosan parlamenti képviselő lesz. Kovács szövetségese esetében jó 20 százalékos eredményre volna szükség ahhoz, hogy a 99. hely ne csak „határeset” legyen…

Bíró László


Nyelvelő

Azt mondják, hogy nekem kutya kötelességem ukránul tudni. (Mondanak hasonlókat, persze az ottani többségi nyelv emlegetésével, Szlovákiában is, Romániában pedig most éppen másképp szól a nóta, de ennek azért annyira ne örvendezzünk…)

Rendben van.

Csak.

A kötelességekhez általában jogok is társulnak (lásd, Petőfi: az alkotmány rózsái…). Pl. ha nekem kötelességem jövedelemadót fizetni, akkor jogom van dolgozni. Sőt, ennél a példánál maradva, addig talán ne követeljenek tőlem adót, amíg nem dolgozom. Lefordítva: addig ne nagyon háborgassanak a csekély ukrán nyelvtudásom miatt, míg nem tanítottak meg, nem teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy elsajátíthassam a nagy Sevcsenko anyanyelvét.

Akárhogy is osztok, szorzok, mégis apámnak van igaza. Ő egyszerűen oldotta meg eme nyelvi kérdést. Azt mondta, hogy nagyon szívesen és könnyen elbeszélget minden orosszal (szlávval) – csak tudjanak jól magyarul!

Visszatérve az én korosztályomhoz (nagy szomorúsággal írom le: az ötvenes években születettekhez), többségünk, hála a nagy szovjet demokráciának és bölcs nemzetiségi politikának, még az iskolában sem hallott ukrán szót.

Bizony, bizony. Nekünk a második anyanyelvünk még az orosz volt. Hogy mennyire mostoha, arról ne nyissunk vitát. Tehát, a mostani kurzus minket valami nyelvzseniknek hisz, könyvel el. Ha törünk, ha szakadunk, akkor is ismernünk kell az ukrán nyelvet. (Bizony ég, szégyellem, hogy leírom, de ha már eszembe jutott: a követelmények értelmében még a magyar süketnémák is ukránul kötelesek mutogatni.)

Mondogatjuk mi itt csendesen, hogy a cél érdekében tanítsák már a magyar iskolában az ukránt, mint idegen nyelvet, adjanak ki jó tankönyveket, segítséget, segítséget, segítséget. Mert, ha nem… Hát nem. Csak akkor marad az apám logikája.

Horváth Sándor


Innen-onnan

 

A polgármesteré a szó

Nagy feladatok előtt

Különösen kedvező adottságokkal rendelkezik a Borzsa és a Tisza összefolyásának közelében húzódó település, Borzsova.

A község — egészen 1996-ig — közigazgatásilag Várihoz tartozott. Ekkor sikerült kiharcolnia a különválást. Az itt lakók közül valamennyien egyetértenek abban, hogy a települést mihamarabb ismét vonzóvá kell tenni a turisták számára, s ehhez a takarosan rendben tartott porták ma már nem elegendők. Megfelelő infrastruktúra nélkül nincs korszerű vendéglátás, ezért nagy feladatok várnak a polgármesteri hivatalra. Ezekről beszélgettünk Fornosi Béla polgármesterrel.

— Az évnek immár több mint a fele eltelt, tehát már beszélhetünk arról, mit sikerült megvalósítaniuk terveikből?

— Mint mindenhol, nálunk is nagyon szűkös a költségvetési keret. Elfogadtunk egy 1 évre szóló programot, melynek első pontja: megrendelni a falu területén lévő földtartalékok felértékelését, kifizetni az ehhez szükséges dokumentumokat, hogy a licenc alapján működő szakemberek állapítsák meg a föld hivatalos árát. Ez azért fontos, hogy ha a továbbiakban valaki vásárolni vagy bérelni akar földet a tanácstól, kész anyagokkal rendelkezzünk. Az első számú tervünket mára sikerült is teljesítenünk: a júliusi tanácsülésen a dokumentációt tanácsi határozattal elfogadtuk. Reméljük, ez jelentős mértékben fogja bővíteni a tanács költségvetését.

2004-ben a járási tanács segítségével három áramfogyasztási számlálót (egy doboz egyszerre számlálja a éjszakai és a nappali fogyasztást) szereltünk fel. Arra már nem volt lehetőségünk, hogy a vonalakat is megjavítsuk. Ebben az évben a falu összes utcáján sikerült az utcai világítást rekonstruálni.

Még 2004-ben elkészíttettük a tervdokumentációt a szeméttelep rendezéséről. A telep rendbetétele nagy munkát vett igénybe, de készen vagyunk vele.

Az egyik, a mai napig megoldatlan nagy gondunk az óvoda épületének állapota, elsősorban a tetőszerkezet. Az épület 1935-ben épült, palatetővel lett befedve, amit javítani nem lehet, az egész tetőszerkezetet ki kellene cserélni. A tervdokumentációt elkészíttettük a Design Kisvállalattal. A második negyedévre terveztük az óvoda második csoportjának a megnyitását, amit 1996-ban anyagi nehézségek miatt bezártunk. De hála Istennek, május 1-től újra működik. Nagy igény volt rá, több mint 20 gyermek iratkozhatott be az óvodába.

Köztudott, hogy a tanács csak mellékutakat javíthat. A főút, ami keresztülvezet a falun, a járáshoz tartozik, és van egy 600 méteres szakasz, mely a ’98-as árvíz idején teljesen szét lett verve. Mi ezt nem tudjuk helyrehozni, mert nem a mi hatáskörünk. Tavaly volt az első alkalom, amikor a tanács saját költségén ki tudott javíttatni egy életveszélyes útszakaszt a Széchenyi utcán. Sok helyen kellene még rendbe tenni az utakat, de azt vettük figyelembe, hogy az említett mellékutcából majd száz gyerek jár iskolába, óvodába nap mint nap. Ezt a programot igyekszünk folytatni: egy másik mellékutat terveztünk be erre az évre. A szükséges pénzeket elkülönítettük, a szerződést megkötöttük a járási útépítő vállalattal, szeptemberre vagyunk beütemezve.

Folyik a gátépítés a Borzsa folyó partján állami program keretén belül, állami költségvetésből. Nagyon szeretnénk, ha minél hamarabb megépülne, reméljük, ebben az évben a végére érünk.

Nagyon nehéz előbbre jutni, hisz vannak olyan feladataink is, amelyek meghaladják a lehetőségeinket. Ilyen például az iskola másik épületrésze, melyet még a kolhoz épített fel ’89-ben, de csak tető alatt van. Terv szerint ott lenne a sportterem, a klub. Sajnos nem lett belőle semmi. Az volt a legnehezebb gazdasági időszak, amikor Mezővárihoz tartoztunk, így a mi tanácsunk az iskolarészt nem tudta befejezni mind a mai napig. A járással közösen szeretnénk megoldást találni a problémára.

A következő fájó pontunk a Borzsa-part, az üdülési övezet. Ebbe az irányba is próbáltunk lépni tavaly: saját költségünkön megépítettük a Holt Borzsa zsilipjét, ami azt eredményezi, hogy megmarad a víz a téli időszakban és nem fagynak meg a halak. Reméljük, hogy a folyónak ez a része is fokozatosan kitisztul, hiszen jó lenne a zöld turizmus szempontjából is csónakázásra. Rendezésre vár a parkolási lehetőség a Borzsa partján, hogy autókkal ne járjanak keresztül a gáton, ne szennyezzék a környezetet. Ebben is a járás támogatására számítunk.

Hegedűs Csilla


 Színpompás kavalkád Csongoron

A településen hagyományosan megrendezésre kerülő falunapon ezúttal is nívós, tartalmas, színes program várta Csongor polgárait és a szép számban ide érkező vendégeket. Még az égiek is kedveztek a falunapnak, hiszen a beígért rossz idő elmaradt: helyette a őszi napsütés melengette a szívet és lelket.

Baksa Tibor polgármester és a vendégek — a Magyarországi Petneháza is képviseltette magát, mégpedig magas szinten a rendezvényen, de köszöntötte a megjelenteket Nagy György, az UMDSZ koordinátora is — képviselőinek ünnepi beszédeit követően kezdetét vette a hajnalig tartó szórakozás. Pitkin ugyan először adott műsort a településen, de máris belopta magát az itteniek szívébe: szűnni nem akaró taps honorálta produkcióját. De kitettek magukért a helyi óvodások, kultúrosok, hagyományőrzők is. A magyar néptáncokat modern, klasszikus táncok, illetve cigánytánc váltogatták népdalcsokorral „fűszerezve”.

A sportkedvelők kedvenc utcacsapatuknak szurkolhattak: ezek bajnokságán mind a fiatalok, mind a felnőttek összemérték erejüket. Az előbbiek közül egyébként az Erdő utca csapatkapitánya vehette át a győztesnek járó kupát.

A tombola sem mindennapi izgalmakat tartogatott: nem véletlenül, hiszen egy színes tv-készülék, illetve egy szintetizátor volt a fődíj! Emellett félszáz, értékes nyeremény talált még gazdára a sorsolás során.


 Ünnepelt Barkaszó népe

A helyi focipálya színes forgataggá változott vasárnap: a falunapra eljött a község apraja-nagyja. Az ünnepélyes megnyitón Zsidik Sándor polgármester mellett Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke is köszöntötte a megjelenteket, majd Majorosi Béla, a helyi középiskola igazgatója vette át a szót, aki az összefogás fontosságát emelte ki, hangsúlyozva: az UMDSZ tesz is ennek érdekében.

Az igazi népünnepélyen a barkaszóiak bebizonyították, hogy tehetségekből nincs náluk hiány! Az óvodások műsorát követően a kultúrosok vették át a színpadot. A rock and roll, a diszkótánc, az esernyős tánc mellett pergő ritmusú keleti tánc szórakoztatta a nagyérdeműt. A nótacsokor, magyar néptánc is nagy sikert aratott. A műsor egyik színfoltja volt Sütő Anetta fellépése, aki több dallal is színpadra lépett, csillogtatva képzett hangját, megnyerő egyéniségét. A vetélkedők mellett ügyességi versenyek várták a szórakozni vágyókat. A község legszebbjei pedig szépségversenyen mérkőztek meg a nézők kegyeiért.

A focikedvelők „kihelyezett” mérkőzést szurkolhattak végig. Itt mérkőzött meg egymással a szernyei és a boboviscsei csapat. A szomszédos település focistái végül magabiztosan, 4:1 arányban győztek.

B. L.


 Zarándoklat nemzetünkért

Máriapócsra — gyalogosan

— Minden évben mentek? — kérdezte egy ismerősöm.

— Bizony, 2000 óta minden nagyboldogasszonyi búcsún voltak kárpátaljai gyalogos zarándokok Máriapócson.

Hogy mennyire emberpróbáló, csak az tudja, aki végigcsinálta. De azt is csak ők tudják, hogy milyen gyönyörűség megérkezni…

Idén százhatvannál is többen léptük át Asztélynál a határt, hogy együtt induljunk Beregsurányból Máriapócsra. Sokan üdvözöltük egymást ismerősként, hiszen a résztvevők nagy hányada már az előző években is gyalogolt. De azokat is néven tudtuk szólítani, akik először vágtak neki a zarándoklatnak, mivel mindenki kapott egy kis kitűzőt, amin — többek között — a nevünk is szerepelt.

Pénteken annyira meleg volt, hogy estére néhányunknak a leégett váll, nyak okozott fájdalmat. Mindezeket tevőlegesen és nagy szeretettel enyhítették a drága pusztadobosiak, akik vacsorával, kényelmes szállással vártak mindnyájunkat.

Szombaton reggel nem volt könnyű „beindulni”. Szinte nagyobb elhatározásra volt szükség, mint még otthon, a tervezgetés időszakában. S bár a menetelés egyre nehezebb volt, a szívemben egyre erősebb lett a hála: jó emberek között vagyok, jó célért fáradok, jó lesz odaérni… De a „jó” helyett inkább azt mondanám: csodálatos, felemelő, vigasztaló, megható, megborzongató, megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan…

Köszönöm, hogy részese lehettem!

Orosz Istvánné


 Az ifjúság hangja

 

Csak néptánc és népzene

Az UMDSZ ISZ által a közelmúltban szervezett jurtatábor egyik meghívott vendége a Tiszapéterfalvai Néptánc- és Népzeneegyüttes volt. A műkedvelő csoport szólótáncosát, Jakab Istvánt kértük meg arra, hogy mutassa be nekünk együttesüket.

— Mesélj egy kicsit megalakulásotokról!

— Körülbelül 3-4 hónapja alakultunk. Együttesünk 11 főből áll. Kopacs Károly a csoportvezetőnk, aki jelenleg harmonikán kísér bennünket. Fúvósaink, sajnos, nincsenek, de van hat vonósunk, egy harmonikásunk — zenészeink közül egy lány: Kokas Erzsike — és négy táncosunk. Ahogy látszik, jelenleg több zenészünk van, mint táncosunk, de reméljük, hogy ez a későbbiekben változni fog. Sok rendezvényre kapunk felkérést, ami a néptánchoz vagy a népzenéhez kötődik. Falunapokon is fellépünk.

— Milyen táncokat adtok elő?

Csak néptánccal foglalkozunk és csak népzenét játszunk. Közkedveltek a hazai táncok, például a viski, amit már be is mutattunk. Ám nemcsak kárpátaljai, hanem magyarországi táncokat is felelevenítünk. Itt megemlíthetem a szatmári vagy sárközi néptáncokat.

Bemutatnád a többieket is?

— A táncpartnerem Sáfi Éva, a másik párost pedig Huszti Beáta és partnere, Gergő alkotja.

Fellépésük végén a táncosok kicsit megtáncoltatták a táborozókat is. Reméljük, még több lehetőségünk nyílik a tánctanulásra.

Szilvi


Vigyázó szemetek Bótrágyra vessétek

Amikor az embernek nincs kibontakozási lehetősége, elsorvadnak az értékei. A kibontakozási lehetőség az ember életterét jelenti. Az élettér kitöltésének mechanizmusa a szabad döntést követő próbálkozás és cselekvés. Mert az ember a döntéseiben éli meg saját magát (azért dönt valaki valami mellett, mert az a személyiségét fejezi ki). Minden cselekedet bizonyos (tudatos vagy tudattalan) döntés következménye. Tehát az ember tulajdonságai a döntéseit követő cselekedetekben öltenek testet. Így az emberi értékek kibontakozási feltétele a megvalósítható döntés lehetőségének, azaz az élettérnek a biztosítása. A közép-európai társadalmak vezetőségének egyik legfontosabb társadalomfejlesztési programja kell hogy legyen a személyes élettérbiztosítás. Vagyis: az embereket kibontakozási és így bizonyítási helyzetbe kell hozni. A biztonságos kibontakozási közegben érzi az egyén otthon magát, abban érzi a vezetést és a rendszert a magáénak. A kibontakozási közeg hiányában az ember idegen és frusztrált.

A Bótrágyi Református Egyházközségben — tudatos tervezéssel, jövőt formáló unikumként — a bótrágyi értékek számára kívánunk kibontakozást és így teljes életet jelentő életteret biztosítani az immárom 10 esztendeje nyaranta megszervezésre kerülő gyerektáborban. A bótrágyi táborozások egy évtizede alatt sok minden változott, cserélődött és fejlődött. De megmaradt az a hangulat, melyért érdemes vigyázó szemeinket Bótrágyra vetni. Ugyanis a táboraink légkörét az Isten, az az önmagunk és egymás felé irányuló felfedező kreativitás boldogan izgalmas szabadsága és mégis biztonságos rendszeressége hatja át, melyben a fiatal test és lélek életre szólóan, az Isten által teremtett és személyesen eltervezett élet vállalt létformájához mintákat és távlatokat kaphat.

Személy szerint külön büszke vagyok arra a munkatársi közösségre, mely ezt a célt és szellemiséget megértve (részben már ebben is nevelődve) azt magáévá tette és örökíti. Ők szinte önállóan is képesek lebonyolítani egy ilyen rendezvényt. Cserélődtek az idő folyamán a munkatársak, de néhány, a hosszú távú hűséget, a minőséget és a gyülekezeti pozíciót tekintve kiemelkedő személy neve (a teljesség igénye nélkül) említésre méltó a tábor hagyományaiból, úgy mint Kovács Ferenc gondnok, Józan Julianna hajdani hitoktató és Kecskés Katalin jelenlegi hitoktató. Továbbá hálásak vagyunk a mindenkori helyi iskolaigazgatóknak — az első periódusokban Török Béla, a jelen időszakban Bajusz Ferenc tölti be ezt a kiemelkedő helyi pozíciót —, kik mindig készségesen biztosították a tábor helyszínéül az iskola általunk kért épületeit.

További érdekessége már két éve a tábornak, hogy a Vámosújfaluban működő, főleg vakok és gyengén látók részére munkát (kerámiázás, kosárfonás, szövés), megélhetést és lakhatást biztosító Búzavirág Alapítvány néhány képviselője a kézműves foglalkozásokban segítőként vesz részt. Ők hozzák a mesterségüket (a lelkesedést és a faluban található gyerekeket szinte teljesen felölelő létszámot tekintve hatalmas sikerrel) és korongozásra, kerámiafestésre, kosárfonásra, szövésre tanítják a bótrágyiakat.

A tábor zárórendezvénye egy családi alkalom, ahol az idén is tábortűzzel egybekötött összejövetel keretében bemutatták a gyerekek szüleiknek az egy hét alatt szerzett tudásukat és végzett munkájukat.

Az az isteni ígéret ad reménységet nekünk, hogy az Isten Ígéje nem tér Hozzá vissza üresen, hanem elvégzi, amit az Úr rábízott.

Radvánszky Ferenc ref. lelkipásztor


 Ez Önt is érdekelheti

 

 Az UMDSZ az anyanyelvi oktatásért

A magyar iskolák léte a tét!

Napjainkban a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések egyike az új érettségi rendszer bevezetése. Mint tudjuk, ennek értelmében jövőre már minden érettségizőnek független vizsgáztató helyen kell számot adnia tudásáról, mégpedig ukránul, s az ott szerzett pontszámokkal pályázhat majd valamelyik felsőoktatási intézménybe. Nem kell részleteznünk, hogy milyen hátrányosan érinti ez a rendelkezés a magyar tannyelvű iskolákat.

Mint arról lapunk előző számában beszámoltunk, az UMDSZ lépéseket tett a probléma pozitív megoldása érdekében. Ezek egyike: az Országos Tanács legutóbbi ülésén megbízta az UMDSZ elnökségét, tegyen lépéseket ez ügyben az illetékesek, így a közoktatási minisztérium felé. Más lépéseket is tett az országos szövetség. Szabó Árpád és Szajkó Tibor, az UMDSZ beregszászi járási képviselői — a BMG igazgatója, illetve igazgatóhelyettese — megszervezték egy beadvány benyújtását ebben az ügyben, Zubánics László elnök pedig az Országos Tanács nevében fordult levéllel a szakminiszterhez.

— A Beregszászi járásban augusztus 20-án megtartott igazgatói gyűlésen tudomásunkra jutott: az Ukrajnai Közoktatási Minisztérium az új felvételi feltételekkel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy minden tanulónak ukrán nyelven kell számot adnia tudásáról. A gyűlésen megbeszéltük, hogy az épp Kárpátalján tartózkodó miniszter úrhoz beadványt intézünk, amelyben arra kérjük, hogy a kisebbségek számára biztosítsa az anyanyelvükön való felvételizést. A beadványt Szajkó Tibor fogalmazta meg — tudtuk meg Szabó Árpádtól, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatójától.

Az igazgató úr elmondta, hogy a Munkácson megtartott egyik oktatási konferencián felvetette a területi oktatási osztály munkatársai előtt, hogy ha nem biztosítják a kisebbségi tanintézmények számára az anyanyelven történő érettségi lehetőségét, ez a magyar tannyelvű iskolák felszámolását vonhatja maga után. Ezt követően az Ungváron sorra kerülő konferencián megnyugtatták a magyar tannyelvű intézmények vezetőit, hogy ilyen lépésekről szó sincs. Ám később kiderült, még sincs minden rendben.

— Ha jól tudjuk, a beadványt nem postán küldték el, hanem személyesen adták át a miniszter úrnak.

— Augusztus 25-én tartotta meg az Ungvári Oktatási Főosztály a közoktatási dolgozók megyei szakkollégiumát. Ezt megtisztelte jelenlétével Sztanyiszlav Nyikolajenko, az oktatási tárca vezetője. Élve az alkalommal kértem, hogy vegye át beadványunkat, amelyet a Beregszászi járásban dolgozó legaktívabb oktatási szakemberek is aláírtak. Örömmel vette, hogy felhívtuk figyelmét e minisztériumi rendelet nemzetiségi kisebbségeket érintő hátrányaira. Vázoltuk javaslatainkat, amelyek szerint kérjük a kisebbségi vizsgáztató helyek létrehozását, valamint a vizsgaanyag anyanyelvre való fordítását — válaszolt a kérdésre Szajkó Tibor, a BMG igazgatóhelyettese.

A fordítás legnagyobb akadályaként azt említette a miniszter úr, hogy azáltal az amúgy titkos vizsgaanyag több ember számára válik ismertté, akár az Internetre is felkerülhet. Nagy gondot okozhat maga a fordíttatás is. Így az értekezleten javaslatként elhangzott, hogy a kisebbségek részére ideiglenesen függesszék fel a központosított vizsgarendszerben való érettségizés kötelezettségét.

A magyar tannyelvű iskolák megmaradása érdekében felvetődött az ukrán nyelv hatékony oktatásának még mindig húzódó kérdése is. A miniszter úr elmondta, dolgoznak azon, hogy megtalálják a megfelelő tananyagot és módszereket ahhoz, hogy a magyar gyerekek elsajátítsák az iskolában az ukrán nyelvet.

— A beadványt a területi oktatási főosztály vezetőjének, Herczog úrnak is átnyújtottuk, amit ő köszönettel fogadott — fűzte hozzá Szabó Árpád.

— Az UMDSZ OT külön levelet intézett a szakminiszterhez. Ennek első kérdése a diplomák kölcsönös elismerése, ezen belül a Magyarországon szerzett oklevelek nosztrifikálása megyei szinten, a második pedig a magyar nyelvű vizsgáztató helyek létrehozása — kapcsolódott a beszélgetésbe Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke. — Az első kérdéssel kapcsolatban pozitívan nyilatkozott a miniszter úr. Elmondta, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemen belül létrehoznak egy olyan bizottságot, amely ezeket a diplomákat megvizsgálja, és csak jóváhagyásukat terjeszti fel Kijevbe.

Mi a magunk részéről a megkötendő választási szerződés egyik fontos pontjává tesszük azokat az oktatási kérdéseket, amelyeket itt is fölvetettek: az anyanyelven való oktatást, az érettségizés, a felvételizés és a diplomaszerzés anyanyelven való biztosítását.

Tudósítónk


 Fekete Krónika

 

 Közel 12 000 csomag cigaretta a Mercedesben

A megyei adófelügyelőség munkatársai egyik akciójuk során feltartóztattak egy Mercedes Sprinter kisteherautót. Az egyik técsői járási lakos tulajdonában lévő jármű rakterében 11 800 csomag Ronson márkájú cigarettára bukkantak. A Mercedes vezetője a dohányáru eredetéről nem tudott semmiféle dokumentumot felmutatni, ezért a cigarettát lefoglalták.


 Nyugdíjas vs. suhancok

Ungváron három barna bőrű suhanc lépett oda egy helyi nyugdíjashoz. A fiatalok — akik közül ketten alig töltötték be a 16-ot, harmadik társuk pedig mindössze 10 éves volt — megfenyegették az idős embert, majd elvették mobiltelefonját és pénztárcáját, benne 50 hrivnyával. Az útonállókat keresi a rendőrség.


 314 televíziót „fogtak”

Az alsóvereckei ellenőrzőponton egy teherautót tartóztattak fel a rendőrök, amelynek volánjánál egy 48 éves vinyicai férfi ült. Az ellenőrzés során a jármű rakterében 314 tv-készülékre bukkantak. A teherautó vezetője által a műszaki cikkek eredetéről felmutatott dokumentumok gyanúsak lettek, ezért a dolog tisztázásáig megtiltották a jármű továbbhaladását.


 Vigyázat: szélhámosok!

Nemrég egy fehér Daewoo Lanos állt meg az egyik beregszászi ház előtt. A kocsiból négy 30-35 év közötti roma nő szállt ki, egyikük kisgyermeket tartott a karján. Az idegenek, akik oroszul beszéltek, inni kértek a házigazdától, illetve azt, hogy megetethessék a kicsit. A gazda mit sem sejtve beengedte a tarka szoknyás nőket a nyári konyhába, ő maga pedig vízért indult.

Csak másnap vette észre, hogy eltűnt 2 500 hrivnyája, 7 000 forintja. A rendőrökhöz fordult, nyomozást indítottak az ügyben.


 Diáklányok éjszaka a temetőben

A Berkut rendőrei az ungvári köztemetőben késő este négy fiatal lányt tartóztattak fel. A 17-20 év közötti fiatalok mindegyike különböző egyetemeken tanul.

Mit is kerestek a lányok a temetőben ilyen késői órán? A választ talán az adja meg, hogy egyikük táskájában két gramm marihuánára bukkantak…


 Székeket lopott

A munkácsi rendőrségen egy helyi kávézó munkatársa arról tett bejelentést, hogy éjszaka idegenek jártak náluk, akik elloptak öt műanyag széket összesen 400 hrivnya értékben.

A nyomozás során kiderült, hogy az ülőalkalmatosságokat egy helyi férfi lopta el, akinél meg is találták a bűnjeleket.


 Eladta az óvoda épületét

A Volóci járás egyik településének polgármester asszonya eladta a település óvodájának épületét. Az ügyészség vizsgálatot indított az ügyben, s ennek során megállapították, hogy törvénytelenül bonyolították le az ügyletet.

Kiderült, hogy a falu első embere meghamisította a községi tanács ülésének jegyzőkönyvét, határozatát. Ennek nyomán kevesebb, mint 10 000 hrivnyáért adták el az egész épületet.


 Idegenek a Fordban

Nagybereznán nemrég egy Ford márkájú személyautót állítottak meg ellenőrzés céljából. A kocsiban, amelyet egy 23 éves helyi fiatalember vezetett, négy moldovai állampolgár ült. Az idegeneket átadták a határőrségnek.


 Határ-esetek

Az utóbbi időben Románia vált a cigarettacsempészek egyik kedvelt célországává, ezért megszaporodtak a csempészettel kapcsolatos esetek a nevetlenfalui átkelőn is.

Egy román állampolgár például 580 csomag Ronson márkájú cigarettát próbált törvénytelenül kivinni Ukrajnából autójával. A dohányárut a kocsiban speciálisan kialakított rejtekhelyeken dugta el, ennek ellenére az ellenőrzés során lebukott. Lefoglalták mind a cigarettát, mind az autót.

Egy másik román is cigarettát csempészett. Daewoo Matizában 600 csomaggal találtak belőle.

Egy ukrajnai állampolgár 330 csomag füstölnivalót rejtett el Ford Scorpiójának műszerfala mögött és más rejtekhelyeken. Búcsút mondhat mind az autónak, mind a ciginek.

A csapi határátkelőn is akadt tennivalójuk a vámtiszteknek és a határőröknek. A napokban egy magyar állampolgár próbált Audijában a szomszédos ország területére csempészni 230 csomag cigarettát. Ő a benzintank egyik leválasztott részében alakított ki rejtekhelyet. A közel 43 000 hrivnyára becsült kocsit is lefoglalták.


 Drogos biciklitolvaj

Munkácson egy helyi lakos arról tett bejelentést, hogy éjszaka valaki ellopott udvaráról egy külföldi gyártmányú kerékpárt. A rendőrök forró nyomon indultak a tettes keresésére — sikerrel! Előállították azt a 29 éves, ugyancsak munkácsi férfit, akit okkal gyanúsítanak a lopással. Az illetőnél ráadásul találtak egy fecskendőt, benne valamilyen fehéres anyag maradványaival, illetve egy fiolát, amiben 9 grammnyi anyag, feltehetően amfetamin volt.


 Lopott autó az út közepén

Egy ungvári vállalkozó dél körül betért egy helyi kávézóba. Kocsiját a közelben parkolta le. Mire végzett az ebédjével, az autónak már csak a hűlt helyét találta.

Az esetről tájékoztatták a rendőrség járőreit. Ennek eredményeként a megyeszékhely közelében lévő katonai alakulat mellett, az út közepén megtalálták az elhagyott autót.


 Volinyban szúrták le

Voliny megye egyik településén a rendőrök őrizetbe vettek egy moldovai állampolgárt. Az illetőt azzal gyanúsítják, hogy augusztus közepén veszekedés közben megszúrta apósát. Ez utóbbi kárpátaljai lakos.

(A Vidomosztyi Miliciji, a zakarpattya.net.ua, a vámőrség és a határőrség sajtószolgálatainak anyagai nyomán)


 Csemegéző

A MAGYAR IRODALOM KÁRPÁTALJAI LEXIKONA

1918—2006

Sorozatszerkesztő: Dupka György

 

111. RÉPAY JENŐ

(Székó, Szlovákia, 1895 - Beregszász, 1942. április 9.)

Répay Jenő naplóíró, mérnök, polgárjogi harcos. A mai Szlovákiában lévő Székón született hétgyermekes pedagógus családban. Középiskolai tanulmányait a Szatmári Jezsuita Gimnáziumban kezdte és Munkácson fejezte be.

Közben Beregszászba költöztek. Az érettségi után, 1914-ben a Selmecbányai Bányaipari és Erdészeti Főiskola erdőmérnöki karára iratkozott be, de tanulmányait a világháború már az első évfolyamon megszakította. 1915 szilveszterének estéjén vonult be, két hét múlva hadapródként a frontra indult, 1916. január 24-én már a lövészárokban volt. Júniusban alakulatával együtt fogságba esett. Mindezt onnan tudjuk, hogy bevonulásának napjától kezdődően naplót vezetett, amit négy évi hadifogsága alatt is folytatott.

1920-ban tért haza a távol-keleti Habarovszkból Magyarországra. Selmecbányán folytatta erdőmérnöki tanulmányait, majd a Felvidéknek Csehszlovákiához való csatolása után a Soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott át, és ott szerzett diplomát. Hazatért Beregszászba, az Ármentesítő Társaságnál helyezkedett el, osztálymérnökként dolgozott. A ’30-as években Benda Kálmán főmérnökkel együtt kidolgozták a Vérke szabályozásának tervét, majd nagy szakértelemmel irányították a munkálatokat. Mint az egyháztanács tagja, ő tervezte és kivitelezte a római katolikus elemi iskolát és kultúrházat. Mint az Egyesült Magyar Párt beregszászi járási vezetőségének tagja a csehszlovák uralom éveiben aktív részt vállalt a város magyar politikai és kulturális életében. Egyik megalapítója és megszervezője volt a Tiszaháti Magyar Bolt szövetkezeti mozgalmának. Tevékenyen támogatta a magyar közművelődési munkát a volt Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület tisztikarában. Megrendült egészségi állapota ellenére haláláig folytatta ezt a munkát. Naplóját később, 1941 augusztusában átgépelte a maga és családja részére, de kiadásának gondolata is felötlött benne, hiszen tisztában volt jegyzeteinek jelentőségével, azzal, hogy azok nagy hasznára lehetnek majd az eljövendő nemzedékeknek. Az INTERMIX Kiadó Nagy Zoltán Mihály szerkesztésében 1994-ben valóban ki is adta.

Műve: Életre ítélve. Naplójegyzetek, 1916—1920. Intermix Kiadó, Ungvár—Budapest, 1994.

 

FOGSÁGBAN

Részlet a naplójegyzetből

Chabarovsk, 1918 nyara

Délutánonként, amikor a kórházi csönd kimondhatatlan szomorúsággal tölt el, de megpróbálom lerázni a gondolatnélküliség nyomasztó hangulatát, gyakran eszembe jut kis otthonunk. Otthon! De sokszor emlegetjük szomorú, reménykedő hangon, és hányszor még a körvonala is elmosódott emlékeinkben, amikor az önfenntartás ösztöne vívta kérlelhetetlen harcát a sorssal! Aztán újra felbukkant, de már halványabban, színtelenebben. Féltettük, nehogy a világháború vihara elsodorja, máskor erősen hittük, hogy megmarad nekünk. Néha közeledni véltük a viszontlátás örömös percét, s olykor idegeink pattanásig megfeszültek a várakozásban. Múltak a napok. Új vihar, új fordulat, s reményeink szertefoszlottak. Fáradtság testben és lélekben csüggedés. Hová menekülhettünk volna az idegölő, agybontó állapotból? Hévvel vetettük magunkat a tanulásra, más szórakozási lehetőséget is kerestünk, de lelkünket állandóan mardosta a honvágy. Ilyen a fogság: a rossz táplálkozás, a zsúfolt szobák elhasznált levegője, a kemény hideg majdnem mindenkit letört. Engem is, ezért vagyok most kórházban, s csak irigyelhetem azokat a keveseket, akik jobban bírják a fogságot. Közben végiggondolom az utóbbi két esztendő eseményeit, s próbálom papírra vetni azokat. Nem tudhatom, mi lesz velem, merre sodor a sors szeszélye, s hogy egyszer legalább megláthatom-e rózsával befuttatott kis házunk ajtaját... Csak abban bízhatok, hogyha én nem is, feljegyzéseim talán eljutnak szeretteimhez!

 

1916. június 13.

Fogságba esésem napja. Az utolsó harctéri nap borzalmai: haldoklók nyögése és ordítása, szüntelen puskaropogás, ágyúdörgés, kiömlő vér. Maga a fogságba jutás pillanatok műve: hátunk mögött, a magas gabonában tányérsapkás oroszok tűnnek fel, s az erkölcsileg megrendült, töltényeit rég kilőtt tömeg magával ragad, visz a hadifogságba. Két lehetőség közül választhatok: a bizonytalan fogság vagy a biztos halál. Mindenki ember, senki sem hős vértanú. Beletörődöm a fogságba, de elfásultan. Halottakon, nyöszörgő sebesülteken át, égő-omladozó házak között hajtanak bennünket az oroszok. Tüdőm zihál, szívem elszorul, s nem bírom tovább a rohanást. Egyszerre vesz rajtam erőt a düh, a fájdalom és a szégyen, keresem a halált: mindenre elszántan, szándékosan lassú léptekkel cammogok tüzérségünk srapneltüzében. Nézem az orosz tartalékcsapatok felfejlődését, aztán az ijedt arcokat, az újabb sebesülteket. Kikerülvén a tűzkörletből, embereink gyülekezni kezdenek. Szakaszparancsnok társaim elpusztultak: az emberek elbeszélése szerint egyiket srapnel, a másikat puskagolyó ölte meg. Szegény Nagy Laci bácsit, a századparancsnokomat is ott látták a halottak közt. Belesajdul a lelkem: vajon nem lett volna-e jobb nekem is ott feküdnöm csendes-mozdulatlanul az elesettek között, megtört szemekkel, egyszerű-szép halállal végezve be életemet?! De mit tehetek a sors ellen, mely életre, további szenvedésre ítélt! A nagyköpenyt már leráncigálták rólam, csak a hátizsák maradt rajtam a hazai kispárnával. Forró júniusi nap. Pünkösd harmadik napja. Az ég alján sötét zivatarfelhők, szemben velünk az úton orosz lovasság jelenik meg. Mintha versenyeznének, gyorsan közelednek. Ömlik a zápor, vékony kiskabátomban vacognom kell. Tenyérnyi száraz hely nem marad rajtam. Megyünk tovább, Laskovcén végre behajtanak egy kastély udvarára, ahol már zászlóaljnyi hadifogoly áll százas csoportokban. Nem maradunk itt, megszámolnak, és máris tovább indítanak bennünket. Sáros, gidres-gödrös az út. Közben eső és hideg szél veri a hátunkat. Meggémberedett tagokkal, holtfáradtan érkezünk a legközelebbi faluba, ahol magas deszkakerítéssel körülvett udvarra terelnek be az oroszok. Itt kellett éjszakáznunk. Ez lett életem legkellemetlenebb éjszakája: sehol egy többé-kevésbé száraz hely, ahova ledőlhettem volna. Sár és víz mindenütt. Itt próbáltam ki, hogyan lehet állva aludni. Talán csak a betegségtől való félelem tartotta bennem a lelket. Hogy fellélegzett mindenki, amikor feljött a nap, s meleg sugarai szárítani kezdték átázott ruházatunkat! Éhesen, fáradtan indítottak ismét útnak. Hosszú gyaloglás volt. Itt-ott megszánt bennünket a galíciai nép, kaptunk tőlük fehér kenyeret, néha szalonnát. Vettünk eleséget pénzért is. Mindenütt orosz katonaság, nyüzsgés, mozgás. A falvak népe fásult, szinte életunt arccal bámult bennünket: lerítt róluk, hogy unják az orosz uralmat. Husziatinnál átléptük a határt képező kis folyót. Az innenső oldalon még állt az osztrák őrház, a másikon az orosz. Akár békeidőben. Itt, orosz földön szálltunk először vonatra, de forgalmi akadály miatt később szekereken folytattuk utunkat. Aztán ismét vonatra szálltunk, s irány Kijev. Közben a tájat figyeltem. Alig láttam az itteninél termékenyebb vidéket. Magasra fejlődött tengeri, búza és rozs, a földeken szorgos nép. És a láthatáron feltűnt az ukrajnisták fő fészke, a soktemplomú Kijev. De akkor már tíz napja voltunk úton.

 

1916. június 23.

A Dnyeper hídjáról mesés kilátás nyílt a városra. A szebb középületek, terek, utcák, a folyón úszó gőzhajók tisztán kivehetők voltak. De nincs megállás, Kijevet magunk mögött hagyjuk.

 

1916. június 24.

Megérkeztünk a darnicai hadifogoly-gyűjtőtáborba. Körül erdő, a sok barakk közt nyüzsgő foglyok. Minket betereltek az egyik barakkba, amelyben már volt néhány tiszt. Piszkos szalmazsákon, de itt végre kipihenhettük magunkat. Három napig rostokoltunk itt. Ezalatt láthattam, hadseregünk szláv elemeit hogyan igyekeztek becsalni — pénzzel, agitációval, jó ruházattal és ételekkel — a szerb hadseregbe. Voltak, akik bedőltek a szép ígéreteknek, de úgy láttam, a többség örült, hogy egyszer már megmenthette az életét, s nem állt kötélnek. Az egyik éjszakán megérkezett a volt önkéntes társaim közül Dercsényi Pista és Kovách Marci. Aztán bevagoníroztak. Az indulásra készen álló vonat előtt még egyszer elvonultattak egy átpártolt emberekből kialakított századot. Kihívóan ordították: „Zsivió kral Petár!”. Engem nem érdekelt.

 

1916. június 30.

Megérkeztünk Moszkvába. A Kreml aranyozott kupolái messziről csillognak felénk. Kellemes meglepetés: az amerikai Vöröskereszttől kaptunk fejenként 40 rubelt, fehérneműt és egy vászonnadrágot.

 

Ivanovo —Voznesensk,
1916. július 3. — szeptember 10.

Oly sok éhezés, álmatlan éjszakázás, fázás után szinte megkönnyebbülve sóhajtottunk fel, amikor Ivanovo fabódéi között megállhattunk. Szemetelt az eső. Az utcákon sár, piszok. Úgy néztünk ki, mint hajléktalan, ázott koldusok; szinte beleillettünk a környezetbe. Nyakunkban tarisznya, kezünkben kopott görbebot. Az ablakból itt-ott szelíd arcú mamák néztek ki ránk, s talán fogságba jutott férjeikre és fiaikra gondoltak. Csinos kétkerekű kocsikban néha elegáns hölgyek robogtak el mellettünk. Minket azonban már csak az foglalkoztatott, hol fogjuk kipihenni hányattatásunk fáradalmait. Hosszan kanyarogtunk az utc