Német diplomatát bízott meg azzal Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, hogy képviselje az Európai Uniót a Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon. Wolfgang Ischinger, Németország jelenlegi londoni nagykövete Oroszország és az Egyesült Államok vezető diplomatáival együtt próbálja majd megegyezésre bírni Belgrádot és Koszovó albán vezetésű kormányát — közölte vasárnap Brüsszelben Solana szóvivője. A koszovói albánok a tartomány függetlenségét követelik, Belgrád viszont ragaszkodik ahhoz, hogy Koszovó Szerbia része maradjon, s „csak” széles körű autonómiát lenne hajlandó biztosítani.

Szigorítja a terrorizmus elleni óvintézkedéseket az a törvény, amelyet pénteken fogadott el az amerikai kongresszus. George Bush elnök várhatóan rövidesen aláírja az új jogszabályt, amelynek megfogalmazása során figyelembe vették a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadásokat kivizsgáló bizottság számos ajánlását is.

Lehetővé tennék viszont a vízummentességben részesített országok körének a kiterjesztését, ennek feltétele, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a 10 százalékot. Magyarország esetében tavaly ez a mutató 12,7%, Lengyelországéban 26,2% volt, Csehország, Észtország, ill. Dél-Korea mutatója viszont 10 százalék alatti. A másik szempont a túltartózkodás, vagyis azoknak az aránya, akik tovább maradnak az Egyesült Államokban a vízumban megszabott időtartamnál.

Abe Sindzo japán kormányfő elismerte a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LPD) „súlyos vereségét” a vasárnapi szenátusi választásokon, ugyanakkor azt mondta: nem szándékozik lemondani. A szavazók a szenátus 242 mandátumának a feléről döntöttek. Az NHK szerint az LDP és koalíciós partnere, a buddhista színezetű Új Komeito párt 39-55 mandátumot szerez a szenátusban, de a többség megtartásához 64 helyre lenne szükség.

Elítélte az afganisztáni túszejtéseket és támogatásáról biztosította a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ) XVI. Benedek pápa vasárnap. Castel Gandolfó-i nyári rezidenciáján elmondott úrangyala imájában a katolikus egyházfő felszólította az emberrablókat, hogy sértetlenül engedjék el a túszokat. „Ez a felhívás a dél-koreai túszokért szól” — közölte XVI. Benedek az imádság után, majd felolvasott egy üzenetet, amelyben elítélte a fegyveres csoportok körében egyre terjedő gyakorlatot, hogy ártatlan embereket használnak fel követeléseik kikényszerítésének eszközéül. „Az emberi méltóság megsértésének súlyos eseteiről van szó, amelyek ellentmondanak a civilizáció és a jog legelemibb szabályainak, súlyosan sértik az isteni törvényt” — mondta.

A Líbiából kiszabadított bolgár ápolónők és a palesztin orvos megkínzásáról számolt be szombati számában a Berliner Zeitung az egyik nővér beszámolója alapján. Sznezsana Ivanova Dimitrova az újságnak elmondta, hogy az első három hónap volt a legnehezebb. — „Amikor lábamnál és kezemnél felkötve kötélen függtem, és úgy éreztem, hogy a testem szétszakad, olyankor időnként arra gondoltam, jobb lenne meghalni, hogy vége legyen az egésznek”.

Harmincöten szenvedtek füstmérgezést Párizsban, amikor kigyulladt egy metrókocsi vasárnap délelőtt. A tüzet az okozta, hogy fékezéskor meggyulladt egy fékpofa. A lángokat poroltóval sikerült rövid idő alatt megfékezni, de így is sokan kaptak füstmérgezést. Tizenöt embert kórházba kellett szállítani.

Négyen meghaltak, tizenhét embert pedig súlyos sérülésekkel kellett kórházba szállítani az iraki labdarúgó-válogatott történelmi Ázsia Kupa-győzelmét követő országos ünneplések során. A nemzeti együttes a vasárnapi dzsakartai döntőben 1-0-ra nyert Szaúd-Arábia ellen. Bagdadban az irakiak első kontinensbajnoki címét önfeledten ünneplő emberek a hatósági tiltás ellenére a levegőbe lövöldöztek.

— Nem tagadom, büszkeség fogott el, hogy az első számú közszolgálati televízió vezetésével bíztak meg. Ismertem a falakat, ismertem az itt dolgozókat, az MTV működésével is tisztában voltam. Elnökként azonban mélyebben megismertem a folyamatokat, és így lett számomra az eddigi legnagyobb kihívás az, hogy egy „múzeumból” a XXI. század követelményeinek megfelelő médiavállalatot hozzak létre. A pénzügyi helyzet súlyos volt, nem is csoda, ha előttem az elnökök egymásnak adták a kilincset, senki sem tudta kiszolgálni a négy esztendőt.

— A nézőket elsősorban az érdekli, mi szerepel a műsorban…

— Fontos célkitűzésem volt, hogy a közszolgálati tartalom korszerű módon, a nézők mai igényeihez alkalmazkodva jelenjen meg. Megújult a Híradó, formájában is átalakult a külpolitikai témákat feldolgozó Panoráma és a közbiztonsági, bűnügyi eseteket feldolgozó Kékfény, arculatot váltott a Kultúrház. Újra kinyílt a polgárok napi gondjaira figyelő Ablak. Nagy sikerrel fejeződött be az elmúlt 50 év legnagyobb slágerét kereső Csináljuk a fesztivált! című műsor. Az ötven éves Magyar Televízió jubileumi műsorait is nagy szeretettel fogadták a nézők. Meggyőződésem, hogy javult a műsorok minősége. Ezt igazolja, hogy az MTV tavaly már 5 százalékkal növelte nézőtáborát, miközben a két nagy országos kereskedelmi csatorna nézettsége, ha kis mértékben is, de csökkent. A műsorkészítőkkel közös érdemünk az, hogy a nézők, tehát az egyedüli megrendelőink számára a Magyar Televízió minőségi alternatíva lett a hazai televíziós piacon.

— A környező országokban élő magyarok körében az m1 és m2 egyaránt népszerű, viszont a nézők — a műholdak jóvoltából — egy tucat csatorna közül választhatnak. Meg tudják-e tartani a határon túli nézőiket?

— Igen, és irányítani kívánjuk a folyamatot. 2005-ben egy speciális, Kárpát-medencei kommunikációs programot dolgoztak ki munkatársaink, amelynek eredményei már jelentkeznek. Az m2 mellett egész Erdélyben fogható a nemzeti főadó is, ugrásszerűen megnőtt jelenlétünk a sajtóban, számos nagy sikerű közönségtalálkozó bizonyítja, hogy a kinti otthonokban is családtagoknak számítunk. Számunkra nincs határon túl élő vagy anyaországi néző, műsoraink java része például a színvonalas szórakoztatás iránt fogékony publikum számára készül. Tagadhatatlan, hogy a hírszerkesztés a hazai nézők információéhségét csillapítja, de speciális magazinok készülnek határon túlra is. E műsorok hazai nézettsége is igen jó. A kinti nézettségről nincsenek adataink, egy ilyen felmérés elkészítését jövőre tervezzük.

— Az elmúlt évihez képest csökkent a határon túli műsorok száma. Ez mintha ellentmondana az említett törekvéseknek!

— Ha csupán a műsorok számát tekintjük, akkor tény, hogy a korábbi néggyel szemben jelenleg a Kárpát Expressz és az Átjáró szól kimondottan a határon túli nézőkhöz. A műsoridőt tekintve viszont nincs változás. Meggyőződésem, hogy az áttekinthetetlen televíziós kínálatban az azonos „márkanév” nézőcsalogatóbb, mint négy különböző műsorcím. A Kárpát Expressz a határon túli televíziós műhelyekre építő, a kinti magyarság életét hitelesen bemutató magazin. Egyedülálló a magyar televíziózásban, rajta kívül nincs más naponta jelentkező ilyen tematikájú program. Az Átjáró tartalma is változott. A dokumentumfilmekre is építve, illetve stúdióbeszélgetésekre alapozva járja körbe a többségi-kisebbségi viszony kérdéseit. Elkészítésénél jól tudjuk hasznosítani az MTV kimeríthetetlen archívumát. A műsorban helyet adunk a határon túli lapszemlének és a kárpát-medencei újságírókat vendégül látó Sajtóklubnak, szerény eszközeinkkel viszonozva a Magyar Televízióval kiemelten foglalkozó médiumok kitüntető figyelmét.

— Elnöki teendői mennyire engedhetnek egy kis kiruccanást a határon túlra?

— Az idő tényleg nagy úr. A bevezetőben leírt három gyermek már csak félig igaz, mert most várom negyedik leányomat, így a munka és a család minden időmet leköti. Ennek ellenére még idén ősszel szeretném felkeresni Erdélyt, a Délvidéket, de utazást tervezek a Felvidékre és Kárpátaljára is. Fontos a személyes jelenlét, de valójában a képernyő beszél helyettem. Elnöki ciklusomra a magam elé kitűzött feladatok döntő többségét teljesítettem, versenyképes közszolgálati televízióvá alakítva a száz sebből vérző intézményt. Az anyaországon kívül élő magyarság részéről csak biztatást kaptam, amit igyekeztem meghálálni. A közszolgálat nem ismer határokat…

- csz -

A képen: Rudi Zoltán elnök és Dobos Menyhért közéleti igazgató szemléli az erdélyi árvízkárosultaknak szánt könyvadományt.

Mint ismeretes, az Országgyűlés nemrég módosította a szomszédos államokban élő magyarokról szóló kedvezménytörvényt, melynek értelmében 2007. június 20-tól a módosított törvény hatályba lépett, és korlátlan ideig érvényesek lesznek a Magyar Igazolványok és Magyar Hozzátartozói Igazolványok.

Felhívjuk az érintettek figyelmét arra, hogy információs irodáinkban 2007. július 12. óta igényelhető a PÓTFÜZET a Magyar Igazolvány alapján, amennyiben az utazási vagy a diák-, pedagógus-, oktatói kedvezményekre jogosító oldalak beteltek.

A jelzett időponttól számítva az ungvári, munkácsi, beregszászi, nagyszőlősi, técsői és a rahói információs irodák munkatársai felkészülten fogadják a kérelmezőket az utazási kedvezményeket biztosító betétlapok igénylése és a szükséges tájékoztatások megadása ügyében.

Meghívó

A Szatmárnémeti Kölcsey Kör, a Tasnádi RMDSZ, a Szilágypéri RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szeretettel meghívja Önt, családját, barátait és ismerőseit a koszorúzással egybekötött sződemeteri Kölcsey-ünnepségükre.

Helyszín: Sződemeter, a református templom kertje.

Sződemeter (Săuca) Tasnádról (Tăşnad) a termálstrand mellőli letérőtől Tasnádszilváson (Silvaş) vagy Tasnádszántó (Santău) településen keresztül közelíthető meg.

Gajdos István: — Csabai Lászlóné polgármester és köztem kiváló együttműködés alakult ki, amely elősegíti Beregszász fejlődését, a két önkormányzat közötti folyamatos tapasztalatcserét. A szakmai látogatás fő célja a Nyíregyházával megkötött partnervárosi megállapodás közös terveinek kidolgozása volt. Megismertettük magyar partnereinket az itteni lehetőségekkel, illetve tapasztalatot cseréltünk a nyíregyházi — már bevált — munkamódszereket, technológiákat illetően. A legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy önkormányzataink között komolyabb, szorosabb együttműködést alakítsunk ki, az általam vezetett kiváló csapat minél felkészültebb, naprakészebb és hatékonyabb legyen, a városlakók igényeit maximálisan kielégítsük az ivóvízellátás és a szennyvíztisztítás területén is. Ennek elősegítése céljából állapodtunk meg abban, hogy a kommunális és lakásüzemeltetési iroda (ZSEK) különválását követően tárgyalásokat folytatunk a Beregvíz Vállalat megalakításáról, amelynek célja, hogy fejlesszük a rendszert, kihasználjunk minden erőforrást: a helyieket és a külföldieket egyaránt. Ezek közül elsősorban az eu-s pénzforrásokat, hiszen ezzel a módszerrel épült fel a Nyírségvíz is.

Kincs Gábor: — Eddigi elkezdett feladataink folytatásaként egy szakemberekből álló küldöttséget fogadtunk, akik a város ivóvíztisztításának feltételeivel, a szennyvízkezelés, a szennyvízátemelők minőségével és állapotával ismerkedtek meg. Leendő befektetőink óriási lehetőségeket látnak a további fejlesztésekhez, de egyelőre technológiai elmaradottság jellemzi városunkat.

Örömmel kijelenthetem, hogy tovább folytatódik a Búcsúban elkezdett ivóvízrendszer kiépítése. Hozzá szeretnénk látni a szennyvízátemelő szivattyúállomás megépítéséhez is. A tervdokumentáció már elkészült, a további kiadásokat pedig pályázati úton elnyert összegekből kívánjuk finanszírozni.

A megbeszélésekről jegyzőkönyv készült, a munkálatok megkezdését hitelesítő szerződést az napokban írja alá Beregszász és Nyíregyháza vezetése.

Galajda József: — Egy közös vállalat vagy részvénytársaság létrehozásában gondolkodunk a magyarországi felekkel. A város ivóvízrendszere siralmas állapotban van, de a középszintű vezetők szakképzettsége tekintetében sem állunk a helyzet magaslatán. Megállapodtunk abban, hogy a jövőben szakmai továbbképzésre küldjük szakembereinket, akik nemcsak az új technológiát, de a korszerű gépek kezelését is elsajátíthatják.

Gyakorlatilag minden objektumot végigjártunk, magyar partnereink támogatásukról biztosították Beregszász vezetését az erőgépek és az infrastrukturális fejlesztéshez szükséges technika tekintetében.

Jelenleg a legnagyobb problémánk az, hogy nem tudunk elegendő mennyiségű vizet kitermelni. Ennek egyik oka az elavult technikában keresendő, kiküszöbölése pedig egy új átemelő állomás építésében rejlik.

Sajnos, el kell ismernünk, hogy a város vízellátása hagy némi kívánnivalót maga után. Ahhoz azonban, hogy munkánkat zökkenőmentesen végezhessük, meg kell újítanunk a rendszert, korszerű technikával kell ellátni a vízműveket. A másik oldalról pedig komolyabb hozzáállást várunk el a lakosság részéről is, hiszen a díjbefizetési hátralékok városban elérik a félmillió hrivnyát. Hogy életünket jobbá tehessük, mindannyiunknak meg kell tennünk a megfelelő lépéseket a pozitív elmozdulás irányába.

Úgy terveztem (már a témát is elmesélten a Krónika munkatársainak), hogy ebben a rekkenő hőségben valami üdítő szösszenettel hűsítem a lap olvasóit. Sajnos, nem tehetem, mert hála a Kárpátalja című, hatalmas magyarországi forinttámogatással létrehozott, magánkézben lévő KMKSZ-szócsőnek (nyugodtan tessék visszalapozni és megdöbbenni a milliókon), magam kaptam hideg zuhanyt.

Azt, hogy korábban a lap (amely még a nevét is csak elorozta egy annak idején valóban ellenzéki, Miskolcon szerkesztett, Kárpátalján terjesztett újságtól) névtelenül közölt interjúban próbált kikezdeni — az írás lényegi részének hiteltelensége, tendenciózus volta miatt —, csupán a háttérben meghúzódó KMKSZ-vezérek „jóindulatának” tekintettem. Illetve az UMDSZ és a Kovács-csapat közti ellentétnek tartottam. Azt viszont, amit dózsa (sic) mögé bújva ad közre a KMKSZalja, már nem lehet ilyen könnyen venni.

Engedtessék meg, hogy idézzek a „dózsás” irományból: „… az UMDSZ-t szavazati joggal képviselő Horváth Sándor megtagadott minden előzetes egyeztetést, sőt a KMKSZ kizárását kérte, majd kilobbizott 19 millió forintot a felesége szervezetének…”

A „megtagadott” szóig a szöveggel nincs semmi baj. Viszont onnan az egész nem más kitalációnál, rágalomnál, magyarán KMKSZ-vezérkar sugallta (követelte) hazugságnál.

Mert:

1. Sehol nincs leírva, hogy nekem, mint a kollégium tagjának bárkivel is egyeztetnem kell. Ennek ellenére senkit nem utasítottam vissza, aki ezt valóban kérte. A kollégium ülése előtt nem rohantam Budapestre pályázat-kontrollra, ahogy ezt a KMKSZ delegáltja tette, hanem itthon próbáltam valóban fontos személyektől, például Zán Fábián Sándor református püspöktől, Dupka Györgytől, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnökétől, polgármesterektől, a művelődési élet kishazánkban elismert képviselőitől támpontokat kapni leendő javaslataimhoz. Ha a KMKSZ „bárkije” egyeztetni kívánt volna, minden bizonnyal megtalál, hisz én nem bújok névtelenség és „álforradalmi” álnevek mögé.

2. A KMKSZ kirekesztéséről csak annyit, hogy a t. szervezet neve szekérderéknyi pályázaton szerepelt, pedig a kiírásban ott van, hogy egy szervezet, egy témakörben csak egy pályázatot nyújthat be. Ennek ellenére volt olyan témakör, ahol az említett szervezet két pályázatának támogatását is javasoltam. Akinek van türelme, hallgassa végig az ülésről készült hangfelvételt. Előre mondom: nem talál rajta semmilyen utalást kizárásra.

3. A legtisztességtelenebb a 19 milliós lobbizás. Ez esetben a hazugság mellett már a rágalmazás, a direkt támadás is tetten érhető. Vegyük sorba:

a. Az ominózus pillanatban a feleségem már nem volt a KMKE elnöke.

b. Amikor támogattam a könyvtárosok pályázatát, tettem azt azért, mert az szakmailag kifogástalan, a kárpátaljai magyarság művelődését lényegében fejlesztő távlati tervet vázol fel (mint ilyen, kiemelkedett a pályázatok közül).

c. Nagyon remélem, hogy ez a jelentős összeg valóban megérkezik Kárpátaljára, biztos vagyok abban, hogy az azt felhasználók a magyar olvasók javára fordítják. Szerény kérésem: Kovács Miklós mint megyei képviselő, Brenzovics László, a megyei tanács elnökhelyettese és a többi kiváló magyarság-elkötelezett „lobbizzon ki” helyben minden forinthoz legalább egy kopijkát, s akkor talán megmozdíthatják(juk) a kárpátaljai magyar művelődés szekerét. A megmozdítás azért is ajánlatos lenne, mert a vádaskodók eddig csak a bakon ültek és az ostort csattogtatták.

Mint ahogy arról lapunk előző számában beszámoltunk, nemrég Ukrajnában, többek közt vidékünkön is járt Dr. Holló József altábornagy, a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Az alkalommal élve útjának céljáról kérdeztük.

— A magyar—ukrán hadisírgondozó tevékenység jogi formái közül ki kell emelni azt az alapszerződést, amely 1996 áprilisában íródott alá Kijevben. Ennek alapján indítottuk el néhány évvel ezelőtt az ukrán projektet.

A magyar hadisírgondozó tevékenység eddig főleg Kárpátalja környékére, a magyarlakta vidékekre korlátozódott. A közelmúltban viszont találkoztunk és megbeszélést folytattunk Vitalij Kazakeviccsel, az Ukrajna Kormánya Mellett Működő a Háborúk Áldozatainak és a Politikai Üldözöttek Emlékének Megörökítését Intéző Állami Tárcaközi Bizottság felelős titkárával. Ezt követően úgy döntöttünk, kiszélesítjük tevékenységünket egész Ukrajnára.

— Mi mostani látogatásuk célja?

— Ellenőrző és tervező körúton vagyunk. Jártunk Lembergben, Rovnóban, megbeszélést folytattunk a partnerszervezet vezetőjével. Szlavutában közös gyűjtőtemetőt szeretnénk létrehozni, mely — ha minden jól megy — szeptember első hetében kerül átadásra. Tudvalévő, hogy a térségében számos hadifogolyláger létezett, s a katonatemetőkben német és magyar hadifoglyok is nyugszanak. Tulajdonképpen ennek kapcsán jött létre az a megállapodás, aminek értelmében Ukrajnában két gyűjtőtemetőt hozunk létre (egyet Szlavután, egyet pedig Dercenben), melyek a hadifogságban meghalt magyar katonák emlékét fogják őrizni.

Rovnóban és Lembergben a magyar kulturális szövetség tagjaival találkoztunk, akik segítségünket kérték a jablonszki katonatemető létrehozásához. Megtekintettük az általuk tervezett emlékmű vázlatát, aminek kivitelezéséhez természetesen támogatást nyújtunk.

Ivano-Frankivszkban — ahol korábban több mint száz magyar katonának megsemmisítették a sírját — szintén tárgyalásokat folytattunk az ott élő magyarokkal. A területen egy emlékoszlopot szeretnénk elhelyezni, melyre felvésetjük katonáink neveit.

Jártunk Nadvirnán is, ahol egy kis javítást kell végrehajtanunk, ugyanis a helyi emlékmű valamilyen oknál fogva (nem feltételezek szándékosságot!) megrongálódott. Ott egyébként 193 katonánk van eltemetve. A helyreállítást támogatja a volt polgármester is, aki építési vállalkozóként segít nekünk.

Az Első Királyi Honvéd Hegyi Vadász Zászlóalj 123 katonája Szridnyij Berezovban van eltemetve. A kis falucskában barátságosan fogadtak bennünket. Itt nem folytattunk hivatalos tárgyalásokat, csupán elbeszélgettünk a helyiekkel, és a legnagyobb csodálkozásomra sokan még mindig emlékeztek a magyarokra.

Nyilvántartásunk lehetővé teszi, hogy minden sírt megtaláljunk, annak ellenére, hogy mára ezen a területen már nincs temető. 1944-ben ugyanis komoly vázlatokat készítettek: még a kereszt sorszáma is fel van tüntetve. Az adatbázis tehát jócskán megkönnyíti a munkánkat.

Técsőn is megpróbáljuk feltérképezni elhunyt katonáink sírjait. Ebben szintén nagy segítséget kaptunk a helyiektől. Érdekességként említeném, hogy Técső környékén egy tóban egy magyar repülőgép roncsait találták meg. Nagy valószínűséggel a pilóta is a tó fenekén alussza örök álmát. Felszínre hozatalát, illetve újratemetését feltétlenül meg fogjuk szervezni: záros határidőn belül a hadszíntérkutató, a hadirégészeti osztály, valamint a hadisírgondozó iroda munkatársai megoldják a feladatot.

Dercenben előbb a polgármesteri hivatalban találkoztunk a képviselőkkel, élükön Máté Gyula polgármesterrel. A megbeszélésen részt vett Csengeri János, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda vezető konzulja is, aki felajánlotta támogatásukat az ügyben. Megállapodtunk, hogy még ebben az évben hozzálátunk a gyűjtőtemető kialakításához.

A háború több mint 60 éve véget ért, de még mindig élnek az emlékezetekben az általa okozott szörnyűségek. Sajnos, egyre fogynak a szemtanúk, akik túlélték a háborút és információkkal tudnak szolgálni egy-egy temetőről, egy-egy sírhelyről. Ezek az adatok nekünk rendkívül fontosak. Éppen ezért sietnünk kell, hiszen a kedves öregemberek eltávoznak közülünk, és nem marad, aki meg tudja mutatni a terepet. Tehát gyorsított munkával kell létrehoznunk az említett két gyűjtőtemetőt Ukrajnában.

Tudomásunk szerint 352 láger létezett Ukrajna területén, melyekben magyar katonák is voltak hadifogságban. Rendkívül nagy a veszteségünk: eddig 13 800 nevet ismerünk. Ha azokat is beleszámoljuk, akik a harcok során estek el, akkor 30-35 ezer katonát keresünk Ukrajnában. Nagy igazság, hogy katonáink csak akkor halnak meg, ha el tudjuk őket temetni. Közös európai lépés lehetne, hogy megbarátkozunk azzal a gondolattal, miszerint a halott katona már nem ellenség, és a sírokban nincsenek győztesek és vesztesek. Ebben az ügyben az emberségnek, a tisztességnek, a kegyeletnek kell érvényesülnie, ha ezeket meg tudjuk oldani, már megérte, hiszen jó utat választottunk. Nagyon sok munkánk lesz még, hiszen rengeteg elszámolnivalónk van. Éppen ezért az aláírt szerződés-kiegészítésnek különös jelentősége van, hiszen általa korrekt együttműködés alakulhat ki, és legalább valamit tudunk törleszteni.

 Több mint 10 ezer résztvevő a fesztiválon

— A tavalyi fesztivál jó visszhangjának köszönhetően az idén még többen — háromszor annyian — jöttek el a KKKF-re, ami azt bizonyítja, hogy a fiatalok elégedettek voltak a programokkal, s az idén a barátaikat is magukkal hozták. A mostani fesztivál tehát még sikeresebb volt. A nagy érdeklődés alapján elmondhatom, hogy szükség van az ilyen és hasonló típusú rendezvényekre, ahol a fiataloknak lehetőségük van az ismerkedésre. A fesztiválon például Ungvártól Técsőig szinte mindenhonnan voltak résztvevők, sőt Kijevből is volt egy társaság. Mint kiderült, ők is mindennel meg voltak elégedve. Hála Istennek, az idén az időjárás is kedvezett a programoknak. Tehát sokkal több fiatal jött el a rendezvényünkre, és reméljük, jövőre még többen lesznek.

— Ha a remény valósággá válik, lesz hely a sátrakat felállítani?

— Persze, hiszen most is maradtak üres parcellák. Egyébként még egyszer annyi sátrat fel lehetett volna állítani, mint amennyi volt.

— Hány sátorozó volt az idén?

— 900-an vettek elővételben jegyet, ami legalább 450 sátorozót jelent. Az ügyesebbek már a nyitás előtti napon elfoglalták az árnyékosabb, jobb helyeket. De még pénteken is érkeztek sátorozók. A kérdésre visszatérve, kb. ezren lehettek.

A fesztiválnak összességében több mint tízezer látogatója volt. Ebből kilencezren belépőjeggyel voltak jelen a rendezvényen, legalább 350-en léptek fel, a meghívott vendégek is 350-400-an voltak. Minden vendégünk elfogadta a meghívást.

Nagyon sok volt tehát a teendő, a háttérmunka, ami csak akkor látszik, ha nem csinálják. Például: mire a gyerekek felkeltek, az előző napról ott hagyott szemetet eltakarítottuk. De oda kellett figyelni arra is, hogy minden zuhanyzó működjön, ne legyenek gondok az áramszolgáltatással. A terület őrzése is nagyon sokba került: az ungvári Berkut helytállt e téren, s nekik köszönhetően nem volt semmiféle incidens a négy nap alatt.

Igaz, még csak most ért véget a KKKF, de már azon törjük a fejünket, jövőre hogy lehetne még többet nyújtani, még színvonalasabbá tenni a rendezvényt. Egy biztos: bővíteni fogjuk a fellépők listáját.

 Vízum: kérdezz—felelek

Az utóbbi időben sokan érdeklődtek szerkesztőségünkben a januártól bevezetésre kerülő schengeni vízumkiadási rendszerben történő változások iránt. 2008. január 1-je után lesz-e C típusú vízum? Ha lesz, milyen formában? Milyen papírokat kell hozzá benyújtani? A kérdéseket továbbítottuk dr.Váncsa Juliannának, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda konzuljának.

A terveknek megfelelően Magyarország 2008. január 1-jétől tagja lesz a Schengeni Egyezménynek, és az Ungvári Főkonzulátus ungvári és beregszászi ügyfélszolgálata is schengeni C vízumokat fog kiadni. Ez azt fogja jelenteni, hogy az itt kiadott schengeni vízum az egyezmény többi tagállamába történő beutazásra is feljogosít majd. Az elmúlt év végén aláírták Ukrajna és az Európai Unió közötti vízumegyezményt, amelyben szabályozva van a vízumigénylés módja. Az egyezmény szerint az ukrán állampolgároknak kedvezményes összeget, 35 eurót kell majd fizetni, ám lesznek olyanok, akik ingyenesen adhatják majd be kérelmüket. Így például ingyenesen kaphatnak vízumot a diákok, a nyugdíjasok, a sportolók, a művészeti csoportok, az újságírók.

Emellett megmaradnak a már korábban is ismert tartózkodási vízumok és az azokhoz kapcsolódó eljárások, természetesen marad a nemzeti vízum is. A már kiadott, 2008. január 1-jét meghaladó érvényességű magyar C típusú vízumok az azokon szereplő érvényességi idő végéig feljogosítanak az eddigi feltételekkel beutazásra, de csak Magyarország területére.

A schengeni C vízumkiadási gyakorlatunkat olyanná kell tennünk, mint amilyen a többi schengeni övezethez tartozó országé. Ez „aprópénzre váltva” azt jelenti, hogy — a többi schengeni tagállamhoz és mostani vízumkiadási gyakorlatunkhoz hasonlóan — meg fogjuk vizsgálni a Magyar-országra történő beutazás és az ott-tartózkodás feltételeit. A Schengeni Egyezmény tagállamaiban kialakult gyakorlat szerint a külképviseletek a vízumkérelem elbírálása során egyrészt a személyes beszélgetésre, az ún. konzuli interjúra, másrészt az utazás célját és megalapozottságát hitelesen igazoló, ún. támogató dokumentumok bekérésére helyezik a hangsúlyt.

A vízumkiadás általános feltételei nem változnak a jelenlegi szabályozókban rögzítettekhez képest. A kérelmezett vízum érvényességi idejénél legalább három hónappal tovább érvényes, ép, sérülésmentes útlevél, hiánytalanul és — természetesen — a valóságnak megfelelően, pontosan kitöltött vízumkérdőív — hat hónapnál nem régebben készült fényképpel — a kiindulási alap. Fontos továbbá az is, hogy a vízumkérdőíven minden kérdésre válaszolni kell. A schengeni gyakorlat alapvető követelménye, hogy a vízumkérelmeket személyesen kell beadni. Így mindjárt a beadáskor fel tudjuk tenni kérdéseinket az ügyfélnek.

Minden esetben azt kell vizsgálnunk, hogy a kérelem megfelel-e a beutazás és tartózkodás törvényben megszabott követelményeinek, ezért a vízumkérelmek mellé különféle támogató dokumentumokat kérünk. Minden vízumkérelemről a konzul egyedileg dönt. Megvizsgáljuk és ellenőrizzük a tartózkodás feltételeit, ehhez dokumentumokra van szükségünk, melyekből kiderül, hogy van szállása, van miből élnie az ügyfelünknek az utazás alatt. Fontos annak igazolása, hogy a vízumigénylő konkrétan milyen célból akar utazni, és hogy a kérelmező beutazásának és ott-tartózkodásának minden feltétele biztosított. Minél több támogató dokumentumot csatolnak a vízumkérelemhez, annál könnyebb a mi munkánk, és nagyobb az esélye annak is, hogy hosszabb időtartamra kapják meg a C típusú vízumot.

A napokban rengetegszer csörrent meg a telefon a Krónika szerkesztőségében. Több olvasónk afelől érdeklődött, mi az oka, hogy a személygépkocsin a régi, ideiglenes igazoló talonnal nem lehet átlépni a határt, illetve egy új, úgynevezett „kék kártyát” kell kiváltaniuk azoknak, akik zökkenőmentesen szeretnének közlekedni az átkelőkön. A kérdések kapcsán az érintett hatóságokhoz fordultunk bővebb információért.

Olekszandr Szencsuk határőrparancsnok-helyettes (asztélyi határátkelő):

— Igaz-e a hír, hogy a gépkocsivezetőknek új talont kell kiváltaniuk ahhoz, hogy szabadon közlekedhessenek a határon?

— A hír igaz, bár már másnap este 20.00-kor érkezett egy újabb parancs, aminek értelmében továbbra is lehet használni a régi meghatalmazásokat.

— Mi célból döntöttek a kártyák cseréje mellett?

— Több panasz érkezett a csempészbandák tevékenységének „fellendülése” miatt, tehát elsősorban a bűnmegelőzés céljából hozták meg a döntést a cseréről. Ezenkívül azt szerették volna elérni, hogy mindenki rendelkezzen speciális, határátlépésre jogosító igazolvánnyal. A nevezett „kék kártyát” — 260 hrivnyába kerül —az Ukrajnába történő visszatérést követően tíz napon belül le kell adni a MREO-nál. Hasonló rendelkezéseket foganatosítottak már Lengyel-országban is.

Érdeklődtünk a beregszászi gépjármű-nyilvántartó (MREO) vezetőjénél, Mihajlo Lődár őrnagynál is:

— Mi okból döntöttek a kártyák cseréje mellett?

— Mindannyiunk nagy örömére a kártyák cseréjére vonatkozó parancsot hatályon kívül helyezték, mindössze egy napig volt érvényben. Mától ismét mindenki a régi kártyáját használhatja ugyanúgy, mint két nappal korábban. A döntést a cseréről egyébként a határőrség hozta meg, ők látták szükségét egy ideiglenes igazoló talon kiállításának. Mára helyreállt a rend. A továbbiakban a cserét nem folytatjuk. Igaz, van egy ide vonatkozó rendelkezés, amely indokolttá tenné az igazoló talon cseréjét, de az azokra a régiókra vonatkozik, ahol a polgárok évente egyszer — nyaralás alkalmával — hagyják el az országot. Ránk nézve a rendelkezés mindenképp hátrányos lenne, hiszen Kárpátalja, ezen belül a Beregvidék lakosai közül többen napi rendszerességgel lépik át a határt.

— Hány embert tévesztettek meg a cserével?

— 14 személynek adtunk ki új igazoló talont, ma pedig mindazoknak, akik már befizették az illetéket, visszatérítettük a pénzösszegeket.

— Mihez kezdjenek azok az autósok, akik már új talont kaptak?

— Természetesen használhatják ezeket. Akik pedig nem cserélték ki, autózhatnak továbbra is a régivel.

A Csetfalvai Általános Iskola tanulóinak egy csoportja Blanár László iskolaigazgató vezetésével nemrég kellemes napokat töltött Magyarországon. A gyerekek a Budapest XVIII. kerületi Pitagorasz Általános Iskola meghívására érkeztek az anyaország fővárosába, ahonnan a vendéglátó iskola tanulóival együtt — mintegy 120-an — továbbutaztak a Balatonra. A magyar tenger partján eltöltött tíz nap alatt a fürdés, napozás mellett számos tartalmas programban volt részük. Lehetőségük volt különböző sportágakban összemérni a tudásukat, és kézműves-foglalkozások keretében is megmutathatták, ki mire képes: kipróbálták az üvegfestést és a virágkötészetet. Ott-tartózkodásuk során Diráné Huszár Mária Gertrud, a vendéglátó iskola tanára gondoskodott arról, hogy a csapat jól érezze magát.

A csetfalvai gyerekeket elkísérte Papp Anita egészségügyi dolgozó. Mindnyájan köszönetüket fejezik ki a szervezőknek, különös tekintettel a vendéglátó iskola igazgatójának és a polgármesteri hivatalnak a meghívásért és a szeretetteljes fogadtatásért. Ősszel a budapesti gyerekek látogatnak el Csetfalvára, hogy megismerkedjenek Kárpátalja nevezetességeivel és nem utolsósorban az itteniek vendégszeretetével.

Szálfaegyenes tartás, katonás járás, szemüveg, csokornyakkendő… Úriember, író, költő, újságíró, képzőművész… A lénye nyugalmat és bölcsességet áraszt, de szellemességért és humorért sem megy a szomszédba… Nyolcvanéves.

Nyolcvanéves?! Igen, bár hihetetlen, Balla László, lapunk egykori főszerkesztője, a mi Laci bácsink hétfőn átlépte a nyolcadik X-et. Ebből az alkalomból barátok, művésztársak, egykori kollégák, ismerősök és családtagok gyűltek össze a megyei könyvtárban, hogy köszöntsék az ünnepeltet.

A rendezvény üde színfoltjaként Laci bácsi életútja képekben és szavakban elevenedett meg. Találkozott és tárgyalt politikusokkal, világhírű írókkal, költőkkel. Jó barátságot ápolt művészekkel, nyelvészekkel. Kicsit kacskaringós úton került végül is a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztői székébe, ahonnan 1987-ben ment nyugdíjba. Tagja az Ukrán Nemzeti Újságíró-Szövetségnek, akárcsak az Ukrán és a Magyar Írószövetségnek.

Hatvanöt éve van a pályán. Letette névjegyét az irodalom, a képzőművészet és az újságírás asztalára is, így nem csoda, ha kulturális életünk számos képviselője méltatta munkásságát. A művészről Jurij Hleba, a megyei művelődési főosztály vezetője, Borisz Kuzma, a Kárpátaljai Képzőművészeti Szövetség elnöke, az újságíróról Vaszil Huszti, a megyei tanács sajtóosztályának vezetője, az irodalmárról Petro Hodanics, az Ukrán Nemzeti Írószövetség megyei szervezetének elnöke, Lizanec Péter professzor, Borisz Kusnyir, a Kárpáti Kiadó szerkesztője, a tanárról Gortvay Erzsébet tanszékvezető mesélt.

Kőszeghy Elemér mint egykori főszerkesztőjéről beszélt Laci bácsiról, aki annak idején kifogástalanul működtette a szerkesztőségi gépezetet. Rádöbbentette a kollégákat, hogy kisebbségi létben a szerkesztőségnek sokkal többet kell tennie, mint újságot kiadni. Saját példájával, cselekedeteivel mutatta meg, mi az, amit fel kell vállalnia. A Kárpáti Igaz Szó kollektívája mind a mai napig szem előtt tartja Laci bácsi véleményét, útmutatásait — emelte ki a Kárpáti Igaz Szó jelenlegi főszerkesztője. Nagy derültség fogadta a kollektíva ajándékának átadását. A szerkesztőség munkatársai ugyanis olyan, Laci bácsira oly annyira jellemző apróságokkal kedveskedtek, mint a zöld toll és egy csokornyakkendő.

A Kárpáti Igaz Szó legfrissebb, tortába foglalt számát Horváthné Somogyi Ilona, a megyei könyvtár magyar és idegen nyelvű osztályának vezetője nyújtotta át az egykori főszerkesztőnek.

Laci bácsi a mai napig dolgozik, alkot, szervez. Lapunk szombati száma nem lenne teljes tárcái nélkül. A Kárpáti Igaz Szó szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnökeként bármikor kérhetünk tőle tanácsot, szívesen osztja meg velünk tapasztalatait. Reméljük, így lesz még nagyon sokáig!

A fiatalok egy hetet töltöttek a községben. Ez idő alatt nagyon sokat segítettek. Viszonzásul a helyiek érdekes programokat szerveztek számukra. Megérkezésük estéjén szalonnasütéssel lepték meg őket, amit a holland fiatalok — elmondásuk szerint — nagyon élveztek, ugyanis akkor próbálkoztak vele először. Vasárnap délelőtt részt vettek az istentiszteleten, ahol röviden bemutatkoztak, majd néhány énekkel köszöntötték a bótrágyi gyülekezetet. Este bográcsgulyásfőzésre került sor. A közös vacsoránál a helyi ifjúság megismerkedhetett a holland vendégekkel. Sötétedésig együtt énekelték a mindannyiuk számára ismert ifjúsági énekeket holland, angol és magyar nyelven. A vendégek a gyerekeknek vidám énekes játékokat tanítottak hollandul.

Hétfőn délelőtt elkezdődött a munka: a fiúk az új parókia szobáit betonozták, a lányok feladata a templomkerítés festése volt. A munkálatokban, melyet Kovács Ferenc gondnok irányított, a bótrágyi gyülekezet aktív presbiterei és ifjúsága is részt vett. A munka vidám hangulatban folyt, sokat beszélgettek egymással a fiatalok (angolul). A bótrágyiak tanítgattuk a vendégeket a magyar szavakra, kifejezésekre, és ők is igyekeztek néhány holland szót elsajátítani.

Este az ifjúság a nagydobronyi tónál pihenhette ki a nap fáradalmait. Szerda délután ellátogattak a Nagydobronyi Árvaházba, ahol megismerkedtek annak kis lakóival, vezetésével, gazdaságával. Csütörtökön sikeresen befejezték a hétre tervezett munkálatokat, ebéd után pedig a helyiek bemutatták falujukat holland barátaiknak. A jól végzett munkát a pénteki kirándulás koronázta meg. Az uticél a Szineviri-tó volt. A fiatalokat teljesen lenyűgözte a festői táj. Megérkezésük után megcsodálták a tó szépségét, majd kirándulásukat szalonnasütéssel zárták.

Másnap reggel elérkezett a búcsú pillanata. Nehéz volt az elválás, mivel a hét folyamán közeli barátságba kerültek egymással a fiatalok. A vendégek nagyon jól érezték magukat Bótrágyon.

Mindannyiuk számára értékes volt ez a hét. A bótrágyiak hálás szívvel gondolnak új barátaikra. Isten áldását kérik további életükre. Legyen mindenki számára példaértékű önfeláldozó szolgálatuk és önzetlen segítségük.

Idén ismét összeültek a KKKF rendezői és szervezői, hogy újra jó bulit csináljanak a péterfalvai stadion területen. Jött boldog-boldogtalan: magyar, ukrán, orosz — egyszerűen szeretni egymást néhány napig.

Mint a fesztiválokon általában, Péterfalván is szinte alig hunyták le a szemüket a résztvevők. Alig ért véget az egyik nap, már kezdődött a másik. Az ember eldönthette: sorban áll a büfénél egy kávéért vagy egy jó hideg zuhannyal helyettesíti azt a koedukált zuhanyzóban.

A társaság éhesen és fáradtan bandukolt a Tisza-partra, hogy legalább hűsöljön. Közben a nap egyre jobban perzselt. Nem csoda, hogy a folyóparton a lányok fürdőruha-bemutatót tartottak. A szégyenérzet itt nem játszott szerepet, mindenki lenyűgözően aranyos volt bikinijében.

Közben elkezdődtek a vetélkedők, beindult a vízi csúszda és a műsziklafal-mászás, a vízi foci és minden, ami ilyenkor szokásos. Bár mindenki hiányolta a délelőtt elmaradó zenét, elfogadta, hogy a technikának is kell egy picikét hűsölnie a nagy forróságban, hogy este újult erővel düböröghessenek a hangszórók.

A Kárpátalján második alkalommal megszervezett fesztivál idén is rendkívül népszerű volt. Jól megfértek egymás mellett az előadók: Majka, Kefír, a Crystal, Szikora Robi és még sorolhatnám.

Az i-re a pontot az utolsó nap tette fel. Ekkorára mindenki ismert minden dalszöveget (még az ukránok is), és a színpadra majdnem felkapaszkodó lányok — együtt énekelve az előadókkal — nem hagyták szégyenben a közönséget.

Mindent egybevetve: jó buli volt. Mint ilyenkor általában, mindenki szerette egymást, szabadon barátkoztak és arról beszéltek, hogy jövőre milyen felszereléssel, kikkel vágnak neki a KKKF-nek. Üdvözöljük a szervezőket, valamint a Security-t és a berkutos fiúkat!

Köszönjük!

Szilvi

A fesztiválra érkező sátorozó fiatalokat arról kérdeztük: kinek mi a véleménye a négynapos rendezvényről. Válaszaik szinte megegyeztek, s reméljük, akik ott voltak, de nem kérdeztük meg őket, hasonló véleményen vannak.

A válaszadók között nagyon sok volt a szerelmes pár, akik azért jöttek, hogy kettesben, illetve barátaik társaságában töltsék el ezt a négy kellemes napot. Mint a résztvevők nagy többsége, Anita és Attila is plakátokról, újságokból és barátaiktól szerzett tudomást a fesztiválról. Tavaly sajnos nem tudtak eljönni, ezért úgy döntöttek, hogy most minden napot igyekeznek szórakozással tölteni. Véleményük szerint a szervezést és a bulit illetően minden megfelelően alakult.

Közvélemény-kutatásunk során lépten-nyomon kisebb-nagyobb csoportokkal találkoztunk. Szívesen osztották meg velünk élményeiket. Az egyik társaságból Fodor Szabolcs válaszolt kérdéseinkre. Ő és barátai 21-en érkeztek Dercenből. Mint mondta, nem sikerült részt venniük az ügyességi játékokon, de legalább a csúszdát kipróbálták. Összehasonlítva a más ehhez hasonló rendezvényekkel, egyértelműen a KKKF-re szavaztak. Hogy miért? Mert ezt jól megszervezték, nem legelőn kellett sátorozniuk. S ami még nagyon fontos, itt nem fordult elő se lopás, se verekedés.

A técsői Katrin Beáta 25-30 fős baráti társaságának közös véleményét foglalta össze. Szerintük is minden nagyon jó volt, csak az az egy nem tetszett, hogy délelőtt nem szólt a zene, és kicsit hosszú volt az út a Tisza-partig. Igaz, csak annak tűnt úgy, aki fáradtan, átbulizott éjszaka után vágott neki a fürdőzésnek. A fiatalok szerint a fesztivál pozitívuma a jó szervezés. Már meg is beszélték, hogy ha nem jön közbe semmi, jövőre minden napra eljönnek.

Megkérdezetteink között akadt helybeli is, és olyan, aki barátaival a szomszéd faluból, Csepéből érkezett. Közülük Paládi Ivett vállalkozott a véleménynyilvánításra, mert a többiek kicsit fáradtak voltak. Egész hétre érkeztek, mert tavaly nagyon sajnálták, hogy csak két nap tudtak részt venni a fesztiválon. De már akkor megbeszélték: tuti, hogy az idén végig lesznek. Ők is a délelőtti zenét hiányolták.

Ezzel a társasággal érkezett Magyarországról egy fiatalember, Laci, aki péterfalvai unokatestvérének köszönhetően szerzett tudomást a rendezvényről. Neki is nagyon bejött a fesztivál, s úgy döntött, jövőre magyarországi havereit is elhívja.

A somi Simon Kata válaszai kicsit eltérőek voltak a többiekétől. Ő is a barátaival érkezett egész hétre. Szerinte megoszlott a társaság, de a hajnalig tartó partik és a fellépők neki is nagyon tetszettek.

A derceni Gyöngyösbokréta népi együttes vezetőjét, Korolovics Valériát is megkérdeztük, hogy érezték magukat a KKKF-en. A rendezvényről csak jót mondott. Táncosaival felköltöztek a Tisza-partra, hogy elviselhetőbbé tegyék a meleget. Bár csak szombaton léptek fel, már az első naptól kezdve ott voltak, hogy minden programot figyelemmel kísérjenek.

Reméljük, tényleg igen jól érezte magát mindenki. A szervezők pedig bíznak abban, hogy jövőre ismét találkoznak, és jót buliznak a régi és az új barátokkal.

- egy magánvállalkozó Ungváron előválogatás útján munkatársat keres irodai munkára. A munkáltató ajánlata: pénzügyi függetlenség, folyamatos karriernövekedés, perspektíva. A munkavállaló feltételei: az ukrán nyelv ismerete, szabad kommunikációs készség, fegyelmezettség. Érdeklődni a (231) 54336-os telefonszámon leheté;

- nevelőnőt és kertészt keresnek 5 hr/1 óra bérezéssel. Érdeklődni a következő mob. tel.: 8050 5110430

- A PACOBO Ltd. informatikai munkára, teljes munkaidőre keres független fiatalokat. A munkáltató elvárásai: felső vagy középszintű számítástechnikai ismeret, ukrán nyelv ismerete, szabad kommunikációs készség, fegyelmezettség. A felvételi beszélgetésekre Palkó Lászlónál lehet jelentkezni az alábbi címen: Csap, Beregszászi út 10, illetve a 711-142 vagy a 711-777-es telefonszámon.

- Igazgatót keres a munkácsi leányvállalattal rendelkező OOO „Ekolet” egész napos munkára. Kezdő fizetés 300 USD. Elvárás: felsőfokú végzettség, rátermettség, vállalatvezetési tapasztalat. Állásinterjúra a (044) 239-16-42, 239-16-21 telefonszámon vagy a plokhiy@td-ista.com e-mialcímen lehet jelentkezni.

A határon túli magyarok támogatására fordított anyaországi összegek úgynevezett elosztása mindig is a legkényesebb, legtöbb vitát kiváltó (politikai) kérdések közé tartozott. Ez — függetlenül az aktuális magyar kormány pártösszetételétől — így volt, s most is így van. A közalapítványok, legújabban a Szülőföld Alap pályázati úton milliárdokat juttattak Erdélybe, a Vajdaságba, a Felvidékre, Kárpátaljára… És mégis, voltak és vannak elégedetlenek…

Ennek egyszerű a magyarázata. Kárpátalján például általában tízszer annyi pénzre fut be igény, mint amennyi kiosztható. Magyarán: még a következetes résztámogatások esetén is a pályázók csupán 10-20 százaléka kaphatott támogatást.

Akik úgy vélték, hogy kirekesztették őket, a legtöbb esetben — közalapítványokról lévén szó — a mindenkori kormányt támadták és kárhoztatták.

S ezen sem érdemes csodálkozni.

Azon már inkább, hogy Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és a szervezet szócsövei eddig sosem tapasztalt vehemenciával és módon indítottak támadást a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiumának határozatai ellen. A kulturális (?!) szövetség vezetőjének az fáj, hogy a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Intermix Kiadó pályázatát túlzottan támogatta a kollégium.

Jellemző módon Kovács Miklós nem vette a fáradságot, hogy szakmailag elemezze a helyzetet, sokkal egyszerűbb volt a jól bevált módszer alkalmazása: a politikai nyomás, az állítólagos összefonódások emlegetése.

Pedig jó lenne végre egyszer — legalább azoknak, akik fennen hirdetik, nevükben hordozzák a magyar kultúra szolgálatát — önös érdekeit félretéve a valós problémákra koncentrálni. Így esetleg ők is rájönnének, hogy a struktúrák fejlesztése, átfogó programok megvalósítása nélkül csak látszateredmények érhetők el.

Az utóbbi években több magyarországi szakembercsoport (többek között vezető könyvtárosok, a kulturális és oktatási minisztérium illetékesei) elemezte a kárpátaljai magyarlakta települések könyvtárainak helyzetét. Minden alkalommal megállapítást nyert, hogy ez a lassan egyetlen, még úgy-ahogy meglévő kulturális hálózat is végveszélybe került. (A művelődési házak többsége már formálisan sem működik.) Ahhoz, hogy valós értékekkel telítődjék — s ezáltal a helyi magyarság (egyelőre még létező) igényeit szolgálhassa —, fejlesztésre, korszerűsítésre, megújításra szorul.

A könyvtárosok egyesülete e felismerésből kiindulva hosszú távú, átfogó tervet dolgozott ki. Az elsősorban magyarországi (de például az angliai) mintákat alapul véve olyan elképzeléseket vetettek papírra, melyek megvalósításával a könyvtárak kulturális és információs központtá válhatnak. Talán mondanom sem kell, hogy a kisebbségi lét szorításában ennek milyen meghatározó szerepe lehet.

Kárpátaljai magyar hagyomány: ahhoz, hogy elismerjenek, nem tenni kell, hanem megakadályozni azt, hogy mások tegyenek. Kovács Miklós ezt már tökélyre fejlesztette, társadalompolitikai elvvé „nemesítette”.

Pedig tenni, dolgozni sokkal egyszerűbb, s mi több, hasznosabb lenne.

Pályázhatnak határon túli muzeális intézmények

Pályázni az alábbi témakörökben lehet:

1. állagvédelem, preparálás, konzerválás, restaurálás, műtárgyvédelmi szempontból indokolt, egyedi műtárgymásolás;

2. gyűjteménygyarapítás, elsősorban a nemzeti kulturális örökség veszélyeztetett emlékeinek megmentése;

3. a múzeumokban őrzött szellemi és tárgyi örökség tudományos és muzeológiai feldolgozása.

Minden esetben pénzügyi lebonyolítót kell felkérnie a külföldi székhelyű pályázónak.

Határon túli civil szervezetek csak magyarországi partnerszervezetekkel együtt pályázhatnak.

A pályázat célja olyan hagyományos közművelődési tevékenységek támogatása, melyek kifejezetten a helyi lakosság kulturális alapismereteinek a bővítését szolgálják előadások, képzések formájában

Pályázni lehet:

- művészeti és közművelődési programok megvalósítására;

- a kultúra területén tevékenykedő szervezetek, alkotócsoportok működésének támogatására;

- ismeretterjesztő előadás-sorozattal, amely hozzájárul a település helytörténetének, kulturális értékeinek a bemutatásához;

- a humán műveltség, a művészettörténet, a zenekultúra, az irodalom és a tánckultúra alapismereteinek a megismertetésére (figyelembe véve Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját).

A pályázatfigyelő rovatot a Négyhatár Vállalkozók Szövetsége állította össze. A pályázatokról bővebb információcsomag személyesen a szövetség irodájában igényelhető. Cím: 90202 Beregszász, B. Hmelnickij út 14.

50 éves osztálytalálkozójukra gyűltek őssze a Kaszonyi Középiskola 1957-ben érettségizett diákjai szombaton a Vita étteremben. Az elegáns hölgyeken és urakon nem látszottak az évek nyomai. Fiatalosan, boldogan üdvözölték egymást.

Krucska Erzsébet, a szervezőbizottság tagja elmondta, ötven évvel ezelőtt 47-en érettségiztek. Sajnos, azóta 19-en eltávoztak közülük. Az osztálytalálkozón 24-en vettek részt.

— Eddig az ötéves és a húszéves találkozónkat tartottuk meg, most pedig az ötvenediket. Sajnos, különböző okok miatt sokan nem jöttek el. Nagyon sajnálom, hiszen vannak olyanok, akiket ötven éve nem láttam.

Erzsike néni visszaemlékezve a régi időkre elmondta, akkor is sokat kellett tanulni. Aki okos volt, az vitte valamire, aki nem, munkás lett belőle. — Akkor még fizetnünk kellett a középiskolában: 150 rubelt. De azért sokan továbbtanultak: vannak közöttünk sikeres orvosok, mérnökök, pedagógusok. Kinek hogy sikerült az élete. Én egész életemben (41 éven keresztül) könyvelő voltam. Bevallom, nagyon nehéz volt összeszedni a társaságot, de azoknak, akik itt vannak, nagyon örülök, örülünk egymásnak, s felidézzük a régmúlt időket, beszélgetünk, szórakozunk egy kicsit. Én optimista vagyok, s remélem, hogy a hatvanadik találkozót is sikerül elérnünk, és akkor is jól szórakozunk majd.

Nagyszőlősön kiraboltak és megerőszakoltak egy 62 éves nőt. Az áldozat egyébként ismerte támadóját, ami megkönnyítette a rendőrök dolgát.

Azon a napon a támadó más munkásokkal együtt a nő házánál dolgozott: a tetőt fedték át. Amikor a többiek elmentek, a 37 éves férfi ott maradt. Egy idő után arra kezdett célozgatni, hogy „szórakozzanak” egy kicsit. A kategorikus elutasítás nyomán a korábban csendes, udvarias munkás vadállattá változott. Rávetette magát a nőre, leteperte, megerőszakolta, majd megkötözte áldozatát.

Ezután távozott a lakásból. Igaz, előtte magához vett 800 hrivnyát és a nő bankkártyáját, rajta 15 000 hrivnyával.

Újra tiltott szereket foglaltak le a határon. Ezúttal Tiszaújlaknál tartóztattak fel két magyarországi állampolgárt. Egyikük egy Toyotával jelentkezett belépésre. Nála 30, míg egy másik, Peugeot-n közlekedőnél 120 bódító tablettára bukkantak.

A Rahói járásban egy magánvállalkozó hamis dokumentumokat nyújtott be a vámhatóságnak azon faáru eredetéről, amit Magyarországra exportált. A nő ezzel a húzásával 165 900 hrivnya törvénytelen haszonra tett szert.

Ungváron eljárás indult az egyik helyi, vasáruval kereskedő kft. igazgatója és főkönyvelője ellen. A gyanú szerint a vállalkozás vezetői 2005 és 2006 folyamán fiktív üzleteket bonyolított le olyan kijevi vállalkozásokkal, amelyeket már töröltek az állami jegyzékből.

Az ungvári kft. ezzel közel 2 000 000 hrivnya kárt okozott az államnak.

Az utóbbi időszakban az ukrán—román határ lett a cigarettacsempészek egyik kedvelt célpontja. Nevetlenfaluban egy Volkswagenből, amelynek volánjánál egy romániai nő ült, 469 csomag Ronson márkájú cigaretta került elő az üzemanyagtartályban kialakított rejtekhelyről.

Az akció sokba került a hölgynek: a lefoglalt dohányáru és autó összértéke közel 80 000 hrivnya.

Ugyancsak ezen a határátkelőhelyen történt egy másik eset is. Egy román állampolgár jelentkezett Daciáján kilépésre. Az ellenőrzéskor bejelentette, hogy 300 csomag cigaretta van nála. Amikor azonban alaposabban átvizsgálták a járművet, kiderült, hogy az első ülésekben, a hátsó ülés mögött, a padló burkolata alatt még 450 csomag füstölnivaló volt elrejtve.

Szlatinán is cigarettacsempészt fogtak. Itt is egy román állampolgár próbált illegálisan dohányárut kivinni az országból. A Volkswagen Passatjában kialakított rejtekhelyekről összesen 257 csomag cigaretta került elő. A lefoglalt cigaretta és autó együttes értéke meghaladja a 60 000 hrivnyát.

A kárpátaljai határőrök a napokban két 15 éves fiút tartóztattak fel, akik embercsempészettel foglalkoztak: moldávoknak segítettek abban, hogy illegálisan átjussanak a határon. Amikor lefülelték őket, épp azon szorgoskodtak, hogy eltüntessék az idegenek nyomait.

 1,7 milliót követelt az államtól — jogtalanul

Az egyik munkácsi vállalat ez év májusa folyamán 1 700 000 hrivnya ÁFÁ-t próbált visszaigényelni az államtól. Az építőipari vállalkozás ellenőrzése során azonban kiderült, hogy csak „fejni” igyekeztek az államot: vezetői nem tudták alátámasztani, hogy jogos az igényük.

107. Dr. Rot Sándor